Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

Réti Zoltán: Házak. Oktatás és művelődés a FŰTŐBER nagybátonyi gyáregységében Az 1974-es párthatározat a közművelődés továbbfejleszté­sének feladatairól és az 1970. őszén alkotott törvény, fejlett szocialista társadalmunk igé­nyét fejezi ki. Mint ismeretes, általánosan és szakmailag mű­velt, folyamatosan művelődő, szocialista világnézetű, kö­zösségi gondolkodású embe­rek iránti ez az igény, hogy egész népünk részt vehessen a kultúra elsajátításában, lét­rehozásában, ápolásában. A párthatározat Külön ki­emeli a munkásosztály mű­veltségi helyzetét, az azzal kapcsolatos feladatokat. Meg­állapítja, hogy a munkásosz­tály, a párt vezető szerepe erősítésének, a szocialista de­mokrácia fejlesztésének, a sze­mélyiség, a képességek kibon­takoztatásának nélkülözhetet­len föltétele a kultúra. A mű­velődés az életmód átalakítá­sának, fejlesztésének döniő tényezője. Művelődési bizottság alakult Az Országos Közművelődési Tanács és a SZOT .elnöksége határozatának fegyelembevé­telével alakult meg a FÜTÖ- BER nagybátonyi gyáregysé­gében 1977. őszén a közművelő­dési bizottság, melynek cél­ja a munkásművelődés fejlesz­tése, a munkahelyi művelő­dés hatékonyabbá tétele. A vállalat vezetősége jelen­tős szerepet szánt ebben a mun­kában az időközben kinevezett közművelődési előadónak, aki­nek az oktatási feladatokon kívül a munkásművelődés, ezen belül a szocialista brigá­dok kulturális tevékenységé­nek koordinálása is fontos feladata. Gyáregységünk ez év( köz- művelődési tervét a -központi határozatok figyelembevéte­lével készítettük, de szem előtt tartottuk a gyári fejlesz­tési célkitűzéseket is. A mun­katerv foglalkozik a szakmai művelődésen belül többek kö­zött: az oktatás, továbbkép­zés, könyvtárszolgálat, nyelv- tanulás, tanulmányutak, szakmai intézményekkel való kapcsolat kérdéseivel. Az ál­talános művelődésről szóló részében pedig egyebek között: a művészettel, az évfordulók­kal, a politikai képzéssel, a közéletiséggel, a rétegtalálko­zókkal és a területi együtt­működés továbbfejlesztésével találkozhatunk. Érdekes ki­egészítése a munkatervnek az úgynevezett „problémalel­tár”, mely a jelenlegi helyzet reális értékelésével nyújt se­gítséget a további művelődé­si munkához. A közművelődési bizottság egyik fontos feladata, hogy minden dolgozóra Kiterjedően közreműködjön a munkakul­túra, a szakmai képzettség rendszeres kiegészítésében és megújításában. Szakmát szereztek A tanfolyamok szervezésénél örömmel tapasztaltuk, hogy a dolgozókban van ambíció és akarat a továbbtanuláshoz, mert tudják, hogy a befekte­tett energia munkájuk során kamatozik. Sikerrel zárulták a közelmúltban befejezett szak- másító tanfolyamok, melyeket az oktatási és továbbképzési terveknek megfelelően az üzemi és egyéni érdekek fi­gyelembevételével szervez­tünk. A belső szállítás és anyag- mozgatás személyi feltételei­nek javítása érdekében indí­tott tanfolyamon, gyáregysé­günk 21 dolgozója, országos ér­vényű targoncavezetői vizs­gát tett. Ebben az időben 17 munkás szerzett híd-daruveze- tői bizonyítványt. Különösen figyelemre méltó, hogy ezek között 12 női dolgozónk van, ami bizonyítja, hogy a nók ezen a területen is kiváló munkaerők. A nagybátonyi szakmunkás- képző intézettel meglevő jó kapcsolatunkat felhasználva, az iskola tanárai bevonásával, szerveztük meg az egyéves intenzív vas- és fémszerkezet­lakatos tanfolyamot, melynek célja a felnőtt szakemberkép­zés biztosítása. Az üzem így szakmát ad azon dolgozók ke­zébe, akik a munka mellett vállalják e könnyűnek nem éppen nevezhető tanulást. A technika rohamos fejlődé­se következtében napjaink egyik fontos követelménye a régebbi ismeretek rendszeres pótlása, felújítása. Éppen ezért az újabb szakemberképzés mellett szükség van az idő­sebb szakmunkások tovább­képzésére, melyet a közeljövő­ben kívánunk megszervezni. Az ismeretfelújító-továbbkép­ző tanfolyamon első alkalom­mal a csoportvezetők tovább­képzését tervezzük. Huszonkilenc középiskolás A szakmai továbbképzések mellett nagy gondot fordí­tunk az állami oktatásban to­vábbtanuló dolgozók beiskolá­zására, akik szervezését az üzemi párt- és szakszervezet aktivistáinak bevonásával vé­gezzük. Jó az együttműködésünk a Nagybátonyi Általános Isko­lával. Az idén felújított együttműködési szerződés egyebek között a gyáregység dolgozóinak általános iskolai képzését is tartalmazza. Je­lenleg — a szocialista brigá­dok felügyelete mellett — 15 dolgozónk folytatja tanulmá­nyait, hogy a 8. osztály elvég­zése után szakmai képesítést szerezhessen. örvendetesen magas a kö­zépiskolában továbbtanuló dolgozóink száma. A magasabb szintű ismeretszerzés főleg a fiatalokat serkenti, de a 23 dolgozó között megtalálható az idősebb generáció Is. A FÜTÖBER gyáregységé­nek gazdasági és társadalmi vezetése megelégedéssel nyug­tázza, hogy az elmúlt időszak­ban nőtt a dolgozók tanulási igénye. Egyre többen, látják, hogy a nagyobb tudás, a ma­gasabb kultúra egyéni és össz­társadalmi érdek, mely a szo­cialista közösségek erősíté­sét, a termelés színvonalának emelését eredményezi, és hoz­zájárul a kitűzött feladatok si­keres teljesítéséhez. Bakos János, közművelődési, előadó FÚTÖBER nagybátonyi gyáregysége A „miért szép” bűvöletében élünk. Folyton azt magyaráz­zuk, ml a titka egy-egy jelen­tős alkotásnak és melyek a tartalmi-formai sajátosságai a remekműveknek. Jó, hogy ezt tesszük, nem akarom kétség­be vonni az efféle elemzés szükségességét, szemléletünk mégis kissé egyoldalú. Még­hozzá azért, mert a fények kedvéért megfeledkezünk az árnyakról. Antonioninak, Bergmannak, Wajdának előí­rás szerint több hasáb „du­kál”, mikor filmjeik hazai pre­mierjére sor kerül. A gyenge tucatproduktumokat, a selej­tes mozidarabokat kézlegyin­téssel szoktuk elintézni. Kár rájuk a papírt és az időt pa­zarolni: körülbelül ilyen logi­ka alapján. Jó lenne megváltoztatni ezt a szemléletet. Két okból is. Egyrészt azért, mert sokszor éppen a giccs határát súroló filmek vonzzák a közönséget. Másrészt azért, mert a negatív minőségek összetevőit részle­tesen és meggyőzően fel kell tárni ahhoz, hogy az ízlést fejleszthessük. A kritika nem elégedhet meg a bunkóval, amikor érvek is rendelkezésé­re állnak. Egyszóval: néha arról is beszélhetünk, miért „nem szép” egy-egy film. Például A fekete kalóz, me­lyet minden bizonnyal zsúfolt házak előtt fognak vetíteni (s melynek megtekintéséről a vi­lágért sem akarom — nem is tudnám — a kedves néző-ol­vasót lebeszélni). Hadd adjam közre a kalandfilmmel kap­csolatos megfigyeléseimet a fentebb vázolt elképzelés je­gyében. A mese a szokásos panelek­ig NÓGRÁD - 1978. március 5., vasárnap A z ízlések sokszor és sokban különböznek, még az azonos osztályhoz, társadalmi réteghez, műveltségkörhöz kapcsoló­dó emberek esetében is. Azt Is tudjuk és hirdetjük, hogy az ízlés — esetünkben a művészeti ízlés — nem mindentől elvonat­koztatott, légies valami, hanem erős szálak­kal kötődik a korhoz, az adott társadalmi valósághoz. Hozzá való viszonya azonban nem is egyszerű, nem is ellentmondásmen­tes. Előfordulhat például, hogy egy polgári világnézetű ember művészeti Ízlése fejlet­tebb, korszerűbb, mint azé, aki nála hala­dóbb ideológiai felvértezettséggel rendelke­zik. Azaz: a polgári kötődés nem zárja ki eleve az ízléskorszerűséget és a marxista meggyőződés nem hozza magával automati­kuson a modern ízlést és művészetszemlé­letet. Egyik esetben tehát az ízlés megha­ladja a személyiség ideológiai szintjét, má­sik esetben viszont nem éri el. Átmeneti korban élünk, és ez is sok mindent meg­magyaráz, de karakterisztikusan utal a kér­déskör bonyolultságára is. A marxista álláspont ebben a kérdésben is igen egyértelmű. Állandó jelleggel töre­kednünk kell arra, hogy építsük önmagunk­ban és másokban a szocialista személyiség- típust Aminek természetesen alkotóeleme a korszerű ízlés is. Végső célunk odáig jutni, hogy társadalmunk tagjai ne csak a kö­zösségi gondolkodásban érjenek el magas szintet ne csupán politikai felkészültségük növekedjék, hanem Ízlésük Is kerüljön össz­hangba az általuk helyeselt célokkal, esz­mékkel. Közművelődési munkánk középpont­jában e törekvések állnak. Jól megfigyel­hető ez a rádió, a tévé, a mozik műsorpoli­tikájában, a könyvkiadásban, a népművelés­ben, az öntevékeny kultyrtevékenységben és az ismeretterjesztésben. De művelődéspolitikánk világosan körvo­nalazott célokért küzdve nem feledkezik meg a jelen valóságáról, fényeiről sem. A mai magyar valóság az ízlésnormatívákat te­kintve is igencsak sokszínű. Értékes és ke­vésbé értékes, előremutató és konzervatív, mélyértelmű és sekélyes, munkál, ét hat e közegben együtt. Könnyű műfajt, igényesen Természetesen szeretnénk, ha az igényes­ség maximálisan tért hóditana, ha a való­ságos értékek minden területen egyedural­kodóvá válnának. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy szép számmal akadnak nap­jainkban is hívei a cigányzenének, az ope­rettnek, sokan a kriminek és különösen so­kan a tánczenének. Eleve hibát követ el az, aki kizárólagos „kultúrellenséget” vél felfedezni a fent em­lített műfajokban. Elfeledkezik ugyanis ar­ról, hogy ezt is lehet jól, ízlésesen és persze, lehet rosszul, ízléstelenül produkálni. Meg arról is, hogy a cigányzene, az operett, a krimi, a tánczene a maga helyén olyan funkciót tölt be, amit ném lenne könnyű pótolni. Gondoljuk csak el: hogyan lehetne például a tánczenét kiiktatni életünkből? Mivel tudnánk pótolni azt a fajta könnyed szórakozást, amit egy jó krimi nyújt? — És így tovább. Nagyon helyes tehát, hogy nem a fent említett műfajok ellen harcolunk a közmű­velődésben, hanem mindenekelőtt arra tö­rekszünk, hogy e területeken is igényes pro­dukciók szülessenek. És, ha nyomon kísér­jük az eredményeket, láthatjuk, bizonyít­hatjuk, hogy születnek is. Színvonal — arányos Ugyanakkor célravezető a törekvés, hogy olyan produktumegyüttest alakítsunk ki a kulturális életben, ahol mindenki megtalál­ja a maga ízlésének a megfelelőt (a retrog- rád ízlést persze nem kívánjuk kielégíteni) — ám egyben a szocialista koncepciónak megfelelő arányok kialakítására is törek­szünk. Szókimondóbban fogalmazva: az ará­nyokat a színvonal felé igyekszünk eltolni. Ennek a „pozitív előjelű aránytorzításnak” eredménye például, hogy a rádió műsorában jóval nagyobb teret foglal el a komoly zene, mint amekkora napjainkban az iránta meg­mutatkozó tényleges igény. A cigányzene mennyiségileg viszont kevesebb annál, amennyit a hozzá vonzódó rétegek szeret­nének hallani. (A példák sorát lehetne foly­tatni.) Generációs ízléshülönbségeft Ha ízlésről, ízlésformálásról esik sző, ál­talában két nagy hiba veszélye kísérhet bennünket. Egyik: hogy elfeledkezünk az állandó ízléskorszerűsítésről — másik: hogy türelmetlenekké válunk azokkal szemben, akiknek ízlése nem jutott még arra a bizo­nyos ideális szintre. A két hiba néha egy­szerre jelentkezik. S nem is annyira a tö­megkommunikációs fórumokon, mint inkább a kisebb közösségekben zajló vitákban, né­zetcserékben. Ezért válnak ezek oly gyakran presztízscsatákká, amelyekben a kulturális ízlés csupán a villámhárító szerepét tölti be, vagy pedig —, hasonlóan nem kívánatos módon — „süketek párbeszédévé”, amelyben az egymással vitázó felek nem értik, nem akarják és sajnos, sok esetben nem is tud­ják megérteni egymást. I ^zlések és pofonok gyakran különböző­ek — hangzik a szólásmondás. Való­ban sokban különböznek egymástóL S, ha nagyon látványos izlésgenerációs ösz- szecsapásra ritkán kerül is sor, a problé­mák ott rejtőzködnek a mélyben. Ténylege­sek és valósak. Nagy megfontoltsággal kell hozzájuk közelítenünk, nehogy a magunk igazának védelmezése automatikusan együtt járjon olyanok megsebzésével, akik erre semmiképpen nem szolgálnak rá. Még ak­kor sem, ha netán nem egyezik ízlésük a kívánttal, vagy a miénkkel. Papp Zoltán Filmjegyxet 0 fekete kalóz bői áll össze (a forgatókönyv írója és a rendező ugyanaz a személy: Sergio Sollima). Ven­timiglia grófja azért választja a törvényen kívüliek életét, mert gyűlöli a zsarnokságot és bosszút akar állni Van Gould kormányzón, két fivére gyil­kosán. Ilyen formán pozitív ka­lózzal van dolguk: bár kalap­ja, öltözete fekete, amúgy a lelke és a szándéka patyolat­fehér. Az akadályverseny első nagy bökkenője: hősünk bele­szeret a diktátor lányába. Mi­vel — a Sátánhoz fohászkod­va! — ellensége családjának kiirtását fogadta meg, a sze­relmet és a gyűlöletet nem le­het összeegyeztetni. A szép­séges nőnek távoznia kell (csónakon bocsátják el, a fe­kete kalóz igazi könnyekkel siratja meg). Hogy miért nem öli meg a férfi a hölgyet? Mert szereti —, s különben is: akkor ki várna rá a finálé­ban? De nem mondom el vala­mennyi fordulatot, mert a poéngyilkosság bűnét veszem magamra. Inkább csak nagy­vonalakban Ismertetem a to­vábbi fejleményeket. Ezer ve­szély leselkedik a rettenthetet­len lovagra (hogy stílusosan fogalmazzak), de ő kivágja magát a leglehetetlenebb hely­zetből is. A sokszoros túlerő­vel szemben is diadalmasko­dik. S mikor végre szemtől szembe kerül a hóhérral, be­bizonyítja, hogy aranyból van a szíve. Megölt fivérei paran­csolnak megálljt kardjának. Kalandíilmtől realista hang- szerelést ne várjunk: a mű­faj eleve túlzásokra és való­színűtlenségekre épül. Persze van egy demarkációs határ, melyet nem tanáCfos átlépni. Sollima egészen az abszurdum­ig viszi a fekete kalóz me­sébe illő hőstetteinek bemu­tatását. Még kalandfilmben is szokatlan, amikor a pompás dalia kardélre hányja a kor­mányzó testőrségét. Egy em­bert, kettőt, ötöt, tízet. Ha pa­ródiát látunk: természetesnek vesszük az efféle aprítást. Itt furcsának tartjuk a mutat­ványt. Egyáltalán: mindent a yéletlen határoz meg ebben a jólfésült sztoriban. A terem­tésben egy nyertes van: a nagy ember, aki kivételes ké­pességei birtokában alakítja sorsát. Meg a másokét. A fekete kalóz című filmet főként a sablonok éltetik. A jelenetek koreográfiája vissza­köszön korábbi művekből. Mindig sejthetjük előre, hogy mit hoz a következő pillanat. Nincs igazi tét, mert a Csoda­lovag szent és sérthetetlen: pillanatok alatt kivágja ma­gát az életveszélyből is. És az a befejezés! Csak azt tudnánk feledni! Kétség sem férhet hozzá, hogy itt már a giccs vi­zein úszik a film hajója* A dolgok az életben — de még a kalandfilmek „megemelt va­lóságában” is — másként szók-; tak megoldódni. Nehezebben,' görcsösebben, . hosszasabban. Cukor ízű, ragacsos és hitelte­len A fekete kalóz „hol volt, hol nem volt”-szerű lezárása. Azt a tévhitet — mondhat­nám: illúziót — táplálják a nézőbe, hogy egyszer bizonyo­san kiderül és eltűnik min­den felhő az égről. A türelem rózsát terem. A fáradozás ga­rantáltan meghozza gyümöl­csét. A közhelyek tetszés sze­rint variálhatók. Hogy a va­lóságban nem adódik ilyen könnyen happy end? S hogy nincs garantáltan boldog vég? Ez az apróság Sergio Sollimát csöppet sem zavarja. Egyszóval: A fekete kalóz megméretett és könnyűnek ta­láltatott. Még a humormor­zsák is aprócskák, a gégék pe­dig kifejezetten szakállasak. M^l Ferrert, aki jobb napokat ért már meg (milyen kitűnően keltette életre Andrej herce­get a Háború és béke King Vidor rendezte változatában!), sajnálkozva néztük Van Go­uld maszkjában. Kínlódik és vergődik a szerepben. Kabir Bedi, a címszereplő sejtelmes és villámló pillantásokkal — mikor éppen mire van szük­sége— „egyéníti” figuráját. Az irreális fordulatokat ő sem ké­pes elhitetni. Van A fekete kalózban továbbá néhány csi­nos nő, néhány szép helyszín és néhány lapos dialógus. Ha az olvasó a negatív véle­mény végső summájára kí­váncsi, íme a leltár: Kaland­filmre — kikapcsolódásra, szó­rakozásra — szükség van. Ez az olasz csinálmány — sajnos — meglehetősen alacsony szin­ten elégíti ki a természetes igényt. í-s -f)

Next

/
Oldalképek
Tartalom