Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

'• Az MSZMP KB Párttörté- neti Intézetének és a Felsőoktatási Pedagógiai Központnak a közös gondozásában látott napvilágot a Kossuth Könyvkiadónál (Vass Henrik és Szabót Ágnes szerkesztésé-, ben). A haladó egyetemi ifjúság mozgalmai Magyarországon 1918—1945 című hézagpótló, kötet, amely nyomon követi a haladó diákmozgalmak fejlődésmenetét, az aktuális politikai és társadalmi összefüggések felvázolásával. Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének gondozásában jelent meg Benkő Judit Latin-Amerika kulturális fej- - lődésfe című könyve, arriely nálunk első alkalommal tesz kísérletet arra, hogy népszerű- formában, ismeretterjesztő jelleggel ugyanakkor mégis összegező igénnyel bemutassa a magyar olvasóknak Latin- Amerika kulturális fejlődését a Kolumbusz előtti időktől

egészen napjainkig. Most jelent meg — a Nők a történelemben sorozat köteteként — Aranyossy Magda Rendszertelen önéletrajz című visszaemlékezéseinek kötete. A magyar munkásmozgalom nemrég elhunyt kiváló harcosának visszaemlékezései nemcsak a korábbi magyarországi helyzetről tudósítanak; Olaszországban, Ausztriában, Svédországban, Németországban, Franciaországban játszódnak a kiváló kommunista házaspár (férje Aranyossy Pál voltV életének eseményei, sok izgalmas fordulattal, s egy tartalmas élet vonzó példájával. Sok érdekes ismeretet ad a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének gondozásában megjelent A változó család című tanulmánykötet, melyet Cseh-Szom- bathy László állított össze. A könyv egyebek közt foglalkoŐsi kultúra, nagyipap, vilagkepesMelem

Lipcse, az NDK második sgnagyobb városa évente két- zer, tavaszi' és, őszi vásárain átogatók tízezreit, 60 ország iállítóit fogadja. Világkpres- edelmi rangra emelkedett vá- árai alkalmat nyújtanak árа, hogy az NÍ)K és Lipcse oegyéje ipari fejlődéséről szállót adjon ország-világ előtt.

A megye iparának fejlődőét a következő adatok igazol- ák: az elmúlt öt esztendőben t vegyipar 47,8, az elektro- echnikai, elektronikai ipar

б. 8, a fémkphászat 32,9 szá- alékkal npvelte termelését. A zénbányászat, az energiater- nelés és a vegyipar további ellendítésére ugyanebben az dőszakban 12.4 milliárd fflár- ;a értékben létesítettek beru- iázásokat. A megye üzemei ninden száz márkányi árut a elvezettnél egy márkával oltóbban állítanak elő.

Lipcse kultúrközpont és a ,könyv városaként” is isméik. A lipcsei könyvnyomta- ásnak, könyvkiadásnak évszá- ados hagyományai vannak. Je- enleg évente 30 millió könyvet nyomtatnak, minden munkanapon 120 ezret. Az ország 10 kiadója közül 40 itt műkö- iik. A város legnagyobb gra- ikai és nyomdaüzeme, a VEB nterdruck készíti a százköte- ;es Marx—Engels-összkiadást. \z első ’ kötetek már megje- erjtek. '

zik a magyarországi Válások sokrétű, nehéz problémájával, a család mai helyzetét hazánkban meghatározó kérdésekkel. Űjabb kiadásban jelent meg Kővágó László Kisebbség — nemzetiség című hasznos ösz- szefoglaló kötete, valamint V, Vlagyimirov és Szuszlov Az Abwehr ügynöke című dokumentumregénye. Nemes János Terroristák az NSZK-ban című könyve a detektívregény izgalmasságával ismerteti Schleyer elrablásának történetét, megmutatva a terrorizmus politikai hátterét, társadalmi gyökereüj is.

Nemcsak költőként és prózaíróként, hanem műfordítóként is kitűnő Tandori Dezső. Erről győzi meg az plvaspt az Európa Könyvkiadónál most megjelent kötet, amely Föld és vagymn címmel válpgatott versfordításait tartalmazza, sok külföldi költő remekeit 'téve hozzáférhetővé a magyar versbarátok számára. Ugyancsak az Európa Könyvkiadónál jelent meg — a Napjaink költészete sorozatban — Hans Carl Artmann vertes kötete. A modern hangvételű kötet anyagát Hajnal Gábor, válogatta, s 6 írta hozzá az utószót is. A Helikon csillagok sorozatában látott napvilágot a. Más fény nem kell nekem című pompás kis antológia, szebbnél szebb spanyol szerelmes versekkel. A gazdag anyagpt Benyhe János, válogatta, s kitűnő műfordítóink járultak hozzá ahhoz, hogy teljes legyen a szép versek kedvelőinek öröme. Modern kisregényeket és elbeszéléseket • tartalmaz Jón Druce A szép siratóasszony című kötete. Űjabb kiadásban látott napvilágot Theodor Fontane Jénny Treibel című híres kisregénye, GÍQrgio Vásári A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete, valamint Emanuel Kazakevics A kék fűiét című, kisregényeket tartalmazó kötete.

Miért tanítunk történetinél ?

ismerete

5?

■ rdekfts és tanülságos vi- p. ta zajlott le a közel- múltban a NÓGRÁD hasábjain. Középpontjában történelemtanításunk jeldne és jövője állt A hozzászólók (mindnyajan egyetértettek

abban, hogy a történelemnek kiemelt tantárgyként kell szerepelnie az iskolában é,s megkülönböztetett helyet kell kapnia a nevelésben. S ez már önmagában véve is eredmény. Hiszen az elmúlt másfél . évtizedben mintha nem vettük volna eléggé ' komolyán a történelem tudatformáló erejét

felelősségteljes töprengésnek és gondolatközlésnek lehettünk a tanúi néhány héten át S állíthatjuk, - hogy ebben a véjemény cserében hangot kaptak mindazok a gondok, tervek és szándékok, amelyek ma az ország -közvéleményét, s a megoldás illetékeseit, foglalkoztatják. Igaz ugyan, hogy a vitában a szakmabeliek hallatták szavukat; de úgy vélem, hogy nézeteikben, a történelemtanítás jelentőségének megítélésében osztozik a szülők és tanulók társadalma is. 5 nyilvánvalóan osztozik az eszmecsere gazdája, a NÓGRÁD szerkesztősége is; miért . is' adott volna másként helyet egy ilyen — látszatra szűk

— „szakmai vitának”.

, A vitát az a beszámoló indította el, amely ‘ csokorba kötve expónálta az 1977 decemberében megrendezett III. történelemtanítási konferen-. cía fő gondolatait. S ez nem véletlen. Ez a konferenciá a bevezetésbe kerülő történelem- tantervek reprezentatív előkészítése volt. Nem közömbös téhát, hogy a történelemtanárok, s általában a felnőttek és tanűlók társadalma miként viszonylik az ott elhangzottakhoz; hogyan értelmezi és hogyan veszi át történelemtanításunk új törekvéseit, A vitában véleményt nyilvánítókat —, miközben a „Miért' tanítónk történelmet?” kérdésre kerestük . a választ

— leginkább a történelemta-' ni tás céjja foglaíkoztatta. S, ezt elsősorban ánnak a folyamatnak a bemutatásiban látták, amely tulajdonképpen az emberi -fölemelkedés története. S ebpen feltétlenül igazuk van. Az egyes ember is és a népek, nemzetek is azért fordulnak a saját múltjukhoz, hogy értelmezzék a jelenüket, hogy fel tudják mérni, miként jutottak el oda, ahova elértek, s miért éppen olyanok, mint amilyenekké lettek. Ezért is mondhatjuk, hógy a történelem az önismeretre nevelés egyik legfőbb eszköze.

De elengedhetetlen a történelem folyamatjeUegének feltárása marxista—leninista történelemszemlélet szempontjából is., Hiszen történelemtanításunk egyik legfőbb feladata annak a meggyőződésnek a kialakítása, hogy az emberiség fejlődése szükségképpen vezet. el. a szocializmus és a kommunizmus győzelméhez. '

Többen szóvá teSzik azonban, hogy a-, folyamat jelleg és a szükségszerűség túlhangsúlyozása a fatálizmus melegágya Tehát.. Óvakodnunk kell attól, hogy a történelem a „végzet, báb játékának”, tessék tanítványaink szemében. “Mert ez a káros nézet még a mi vitánkban is kísértett. Azt el kell fogadnunk, hogy „Az emberiség ' mind magasabb szintre emelkedését... objektív törvényszerűségek szabályozzák”. . De ebből nemcsak az következik, „hogy az egyes emberek még akkor sem irányíthatták a történelmet. .., ha az adött korban jelentős poUtikal hatalofnmal rendelkeztek, vagy éppen . po- Utikusok voltak”. Mi Marxszal együtt azt valljuk, hogy a világot nem elég magyarázni, mag is kiéli változtatni ! S ennek legfőbb eszköze a történelmi mozgás törvényszerűségeinek birtokba vétele. A kiemelkedő történelmi személyiségek nagyságát éppen az adja, hogy felismerve á szükségszerűséget, a törvényt, a feladatot befolyásolni ■ tudták ä ‘történelem menetét. Történelemtanításunk fő céljának mondhatjuk, ho£v tanítványainkat olyan törvényszerűségek birtokába

juttassuk, amelyekkel igenis képesek alakítólag hatni a társadalom fejlődésmenetére.

Egy fenntartással ' igazat kell adnunk annak a .hozzá-, szólónak, aló szerint a folyamat, „a törvény nem köthet. .. kötni csak az érzelmek tudnak”. Fenntartásunk pedig a következő: történelemtanításunknak egy olyan múlttudatot kell kialakítani, amelyben magától értetődő, hogy az ősök sorsa és küzdelmei köteleznek. A múlt eredményeit úgy keU megbecsülnünk, hogy megőrizni és továbbfejleszteni azokat kötelességünk. Tevékeny részesnek lenni egy nagy láncolatban, hozzájárulni egy közösség életének fennmaradásához és fejlődéséhez, en- íiél nagyobb és szebb kötődés elképzelhető-e egyáltalán?

A folyamatszerűség y érzékeltetése azonban önmagában neip elég. Helyesen hangsúlyozzák a hozzászólók, hogy a személyiségformálás nem- El

i. L

.Nógrády Andor: Család

csupán,' történelemszemlélet dolga. Mellette, illetve vele együtt törődnünk k^ll az erkölcsi-politikai, s az érzelmi nevelés egyéb területeivel is —, s ezen belül elsősorban az ember felmutatásában rejlő lehetőségekkel. A tőikénél - mi feladatot nemcsak látni keli ugyanis, de akarni is a teljesítését. S el kell ismernünk, hogy történelemtanításunk ebben a vonatkpzás- ban nem tett meg mindent, amit megtehetett volna. A folyamatban gyakran eltűnt az - ember, a törvényszerűség elámyékólta a személyiségét’. A jövőben 'tehát —, ha az új tanterVek szellemében akarunk tanítani — sokkal nagyobb jelentőséget -kell tulajdonítanunk a konkrét emberi cselekvésnek, a példaképadásnak, az élménynek, s ezen bélül — amirpl álig-alig esett szó — a közvetlen érL dekeltséget; emberi közelséget nyújtó helytörténetnek.

A vitában jelentős helyet kapott a hogyan kérdése, s. ezen* belül a történelemtanítás két ,,— jellegzetesen mai

— alapelve: a komplexitás és a világtörténelmi látásmód.

A dolgok lényegét ragadta meg áz a vitapartner, aki

— a komplexitás vonatkozásában — a történelem fogalmának tisztázására szólít fel. Annál is inkább szükséges ez, mert valóban „gyakran találkozhatunk. .. a történelem fogalomkörének leszűkítésével, illetve valamelyik részterület azonosításával”. . Szerencsére az új történelem- tantervek nem esnek ebbe a hibába: „A tárgy komplex jellege az alapban és felépítményben végbemenő változások sokoldalú összefüggésben, kölcsönhatásban való megvilágítását, vagyis az anyagi és szellemi kultúra egészének szintézisben való tárgyalását jelenti... Az egyes korok gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődését ugyanakkor szerves egységben, teljességben kell ábrázolni”. '

Nem lehet tehát az emberiség múltját és jelenét a vitaindító cikk tetszetős kitétele szerint felfogni. „A politika a jelen történelme, a történelem a múlt politikája”. A múlt is, a jelen is sokkal töhb ennéL Az új történelem- tantervek például — láthatóan — a kővetkező gondolatmenet alapján készültek: a történelem a jelen értelm'e- zésére Szolgál. (Hiszen: minden dolog azonos önmaga történetével.) A jelen bonyolult társadalmi folyamatok t>sz- szességé. Értelmezni tehát egy hasonlóan sdkrétű történelmi. ismeretanyag tudja csupán. A múlt is és a jelen is más-más jellegű társadalmi folyamatok teljessége.

C

sakhogy Qzj a teljességet az oktatásban kimeríteni lehetetlenség. Éppen ezért a tantervek előírják, hógy minden korszakban a fejlődést leginkább reprezentáló folyamatot, illetve ismereti ágazatot, kell előtérbe állítani. Egyes korszakokban a gazdaság — vagy társadalom —, másokban a politika, vagy a kultúrtörténet a donimáns tényező. Ennek megítéléséhez történeti látás szükséges. Ezért iS nem értünk' mindenben egyet a következő sürgetéssel: „A korszerű, korunk követelményeinek megfelelő történelemoktatásban... központi helyet kell elfoglalnia — a forradalmi munkásmozgalom története tanításának”. Ez a megfogalmazás így történelmietlen. A korszerű történelemtanításban is fcsak ott játszhat központi s2eyepet ,a forradalmi munkásmozgalom, ahol már a történelmi valóságban fs központi szerepe volt. Tehát a XIX. %zázad’ közepe óta. Dp még akkor is az ipjari forradalom — teh,át a gazdaságtörténet t— függvényeként. A korábbiakban pedig hiába állítanánk á történelemtanítás középpontjába azt, arpi történelmilég rhég .nincs. Abban • azonban egyetértünk, hogy a múlt század második Jelétől. — tör• « •

ténelmi szerepének megfelfelg'-,. en: egyré fokozódó ’.mértékben 1— a forradalmi munkásmozgalomnak uralkodó szerepet kell, ■; betöltenie a gazdaság- és politikatörténet .táj-' gyalásába’n.

A történelmi főpapiatok ’ rangsorolása, ,s . ismereti ága-' satuk szerepeltetést < aránya nem könnyű fgl3dat.. S, mindig történelmi ‘látást igényéi.. Lehet-e például anlirnav-'*ils- tának bélyegezni, történelmietlennek kikiáltani ait a felfogást, mely szfeript alap- yétő történelmi hagyományainkat (a' munkésmozgalopi megjelenéséig) „ „a népi irányzatú, antifeudális és polgári szabadságharcos hagyományok” alkotják,? Mindent a maga idejében! A maguk idejében ezek az antifeudális és szabadságharcos mozgal-.

. ipák alkották a társadalom- * .és politikatörténet geripcét.

Feldolgozásuk az iskolában' nem ’a történelem leszűkítésé, hanem egyenes következménye annak a törekvésnek,” hogy végigjárassuk tanítványaikkal azt az utat, . amelyen — nem kis áldozatok árán — eljutottunk mai kiváltságos’ helyzetünkbe.

Vigyáznunk’ kell arra is, hogy a múltban lezajlott történelmi események szerepeltetés! arányát ne a mai logi-' ka szabja meg. Itt vannak például a magyar történelem reűdí-függetlenségi , harcai, Lehet, hogy Valóban feled- • tették (bár nem hiszem) az osztályellentéteket. De gon-, dőljünk arta, hogy áz egész XVII—XVIII. századi Európában a politikai-társadalmi tei- lődés középpontjában a rendek és az abszolutizmus küzdelme állt. S most ne vitassuk az abszolutizmus történelmi szerepét. Annyi azonban bizonyos, hógy a mi függetlenségi harcaink a Habsburg abszolutizmus ellen nemzeti létünk : fennmaradását, tehát a haladást szolgálták. Koruk politikatörténetében tehát ezeknek a küzdelmeknek központi szerepet kell kapniuk.

Minden hozzászóló helyesli a világtörténelmi látásmód elvét a történelemtanításban. A nacionalizmus elleni hard és a helyes nemzeti önszemlélet jó eszközét látják benne. Maga az elv azonban nem új: az életbe lépő tantervek inkább csak korszerűsítettek rajta. Mi ennek a korszerűsítésnek a lényege? A világ- történelmi látásmód korábbi értelmezéséből — akarva-aka- ratlan — a fejlődés egyetem- leges üteme bontakozott ki. Mintha az egész emberiség ugyanazon lépésekben haladt volna előre! Ilyen egységes fejlődési folyamat azonban nem létezik. A történelmihaladás ismeri a kitérőket, visszaeséseket; lemaradásokat is. A világ nemcsakaz imperializmus korában fejlődött egyenetlenül.1. Nos hát, miért yált ,fqntossá mindek?’ Azért, mert korunk a társa-, dalmi fejlettség szintjében rendkívül tarka képet mutat. S meg kell értetnünk ennek a tarka képnek a történelmi kialakulását is/ Ezt követeli tőlünk a reális, önszemléletre s feladatlátásra , való nevelés.

A történelemtanításnak új.‘ sáncokat ’ ’kell . meghódítania az ifjúság szocialista tudatáért való harcban- Presztízsét az itt elért sikerek adják vissza. Érre azonban fel kell készülnünk. Nem véletlenül emlegették annyian a vitában a továbbképzés korszerűsítésit, a tanári személyiség megváltozását, a módszerek megújítását, Valóban, fel kell zárkóznunk az új követelményekhez — szemléletben, ismerettartalmakban, eljárásokban. Hogy ez miképpen megy végbe, az nagymértékben függi attól a választól, amelyet á vitó fő kérdésére adunk: Miért- tanítunk történelmet?” — Válaszoljúnk ezúttal Eötvös József szavaival: „A történelem ismerete szervétnek. melyei., hogy bizte- sán haladjon, minden nem-, zetnek követnie kell”.

Dr. Szabó Károly

NÓGRÁD — 1978. március 26., vasárnap