Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

Képességek kibontakoztatása Nevelés — szabad időben is 820 tanuló, 28 osztályban 27- féle szakmát tanul megyénk második legnagyobb szakmun­kásképző intézményében' a balassagyarmati 217-es Szondi György Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. A salgótar­jáni 211-es ISZI-től eltérően ez az iskola sajnos nem ren­delkezik kollégiummal, így a szabadidős-tevékenységet az órák és foglalkozások után, az iskolában szervezik- De nem rosszul — ez volt a vélemény az átfogó szakfelügyelői vizs­gálat után az értékelésben is. Gáspár Imre igazgatóval ezek­ről — a fő profillal, a jó szakmunkás képzésével lát­szólag lazán összefüggő do­gokról — beszélgettünk. 660 bejáró diák Az iskola tanulóinak csak 16-6 százaléka balassagyarma­ti a többiek naponta bejárnak a közelebb-távolabb fekvő községekből. A balassagyar­mati járásból közel 45 száza­lék, a szécsényiből 21-5 száza­lék, a rétságiból mintegy 12 százalék, a pásztóiból csak 3 százalék a bejáró, elenyésző a salgótarjáni járásból és a megyén kívülről bejárók szá­ma. Ma is — bár sokat tettek a javítás érdekében — több mint 70 egymástól független munkahellyel (gyárak, ipari, és mezőgazdasági szövetkeze­tek. kisiparosok) vannak kép­zési viszonyban. Ez a körül­mény is akadályozza és bo­nyolulttá teszi a nevelő mun­ka tervezését. Hátrányos helyzetben vannak ezért so­kan a diákok közül, nehezeb­ben kapcsolhatók be a kü­lönböző szabadidős-csoportok­ba, rendezvényekbe. — Milyen módszerrel hi­dalják át ezeket a nehézsé­geket? — Elsősorban azzal, hogy a tanulók a tevékenységi for­mák többségében maguk a szervezők és elég széles kör­ből választhatnak, mind mű­vészeti- mind pedig a kéz­ügyességet fejlesztő szakkö­rök. csoportok közül. Úttörő jellegű formák — Egy példa erre az Ez a nap a tiéd mozgalom- A gye­rekeknek szakmánként' osz­tályonként van bemutatkozási lehetősége. Egyrészt a termé­keken, munkafolyamatokon keresztül szakmájukat, más­részt az osztályközösségben, KISZ-szervezetben végzett te­vékenységüket ismertetik tár­saikkal és a meghívott ven­dégdiákokkal- Ennek egyrészt pályaválasztást segítő szere­pe is van, hiszen időnként ál­talános iskolásokat. máskor Balassis diákokat hívnak akik így betekinthetnek ami életünkbe. Másrészt jobban megismerik egymást- hobbi­jaikat, értékes szabadidős­programjaikat. Mindegyik ilyen nap klubdélutánnal zá­rul. — Az iskolarádió műsorát ki csinálja? —• Irányítással ezt is maguk a diákok. Az évfordulós-, ün­nepi műsorok így többszörös értékűek: maguk is segítenek az anyag gyűjtésében, szere­pelnek és szívesen meghall­gatják egymást. Nem hiányoznak persze a hagyományosabb formák sem, és talán ebben az iskolában jobban építenek egyikre-má- sikra. . mint másutt. Például rendszeresen tartanak házi Ki mit tud?-okat, próza- és versmondóversenyeket. Meg­szokottak ma már — és fő­leg jutalomként kapják a diákok jó tanulásért, KISZ- és kulturális munkáért — a bu­dapesti színházlátogatások, függetlenített könyvtárossal működik és mindennap nyit­va tart a több mint hétezer kötetes könyvtár­— Tanárainkat arra ösztö­nözzük, hogy minél jobban használják ki a könyvtár nyújtotta lehetőségeket — tartsanak ottan órákat, szakkö­röket, oda vigyék a vetélke­dőkre készülőket. Most is ott vannak a VIT-es és a Ki tud többet a Szovjetunióról ver­seny csapatai­Leendő munkások — A 12 szakkör közül a városban talán legismertebb a honismereti. Mivel foglal­koznak ott a tanulók? — Részben tárgygyűjtéssel — erre jó lehetőséget ad- hogy tanulóink olyan sok községből járnak be. Ethei Lajos kolléga vezetésével, (aki a Balassagyarmat várostör­ténet egyik szerzője volt) 1880-tól fennálló iskolánk tör­ténetét dolgozzák fel. — A szakmunkásképzéssel, a szakma megszerettetésével legjobban az iparművészeti jellegű, kézügyességet igénylő szakkörök függnek össze. Mi­lyenek működnek jelenleg? — Csináld magad, ezer­mester-szakkör, modellező-, faipari, faintarzia, két fém­ipari (dísztárgyakat készíte­nek), van még fotószakkö­rünk. Ezeknek a közösségek­nek a munkáit az Alkotó if­júság pályázaton- kiállításon rendszeresen bemutatjuk. Va­lóban a szakma, a munka megszerettetésében, a leendő munkások nevelésében nagy szerepük van —- de vélemé­nyünk szerint ugyanígy szól­hatunk a többi amatőrcso­portról. Mert nem csak a szakmai ismeretek szintje dönti azt el, hogyan sikerül beilleszkedni a fiatal szak­munkásoknak a munkahelyi kollektívákba, milyen lesz a közérzetük. Fontos az is- hogy lehetőséget kapjanak képességeiket minél sokolda­lúbban kibontakoztatni- Ezt szeretnénk mi az iskolában elindítani. G- Kiss Magdolna Tavaszi szünet Tizenhat éves fiútanítvá­nyom mesélte el tavaly a ta­vaszi szünet időbeosztását: — Tíz óra tájban felkeltem. A szüleim már régen dolgoz­tak akorra. Megreggeliztem, és elmentem az uszodába. Két-három óra tájban ebédel­tem. Aztán hat óra felé le­mentem a klubba discóra, tíz­tizenegykor indultam haza. így ment ez mindennap. Minden iskolai szünet a di­ákok pihenését, kikapcsolódá­sát szolgálja, a szervezet re­generálódását. Az előbb leírt pihentető napirend elég álta­lános a családokban. Termé­szetesnek veszik, hogy a ka­maszgyerek fél délelőttöt ágy­ban heverésszen, hadd pihen­je ki magát — mondják a szülők. Pedig ma már az idő­sebb emberek is aktív pihe­néssel töltik el üdülésük ide­jét. -v kamaszgyerek esetében pedig egyenesen káros az ilyesféle napirend. Nyolc órára feltétlenül ki- alussza magát a gyerek. így még van ideje egy kis rendet tenni a lakásban esetleg be­fűteni, bevásárolni, vagy más apró mindennapos teendőket elvégezni a ház körül. Ezt el­várhatjuk tőle a tavaszi szü­net idején, ettől nem romlik el a vakációja. Egészségi szempontból sem hasznos a sok heverés. A megfelelő na­pirendhez tartozik az is, hogy necsak reggel ragaszkodjunk az időben való felkeléshez, hanem az esti lefekvés idő­pontját is ésszerűen határoz­zuk meg. Ez pedig egy-két rendkívüli esettől eltekintve: 9 óra vagy fél tíz. Nyilván a reggeli álomszuszékságnak is elejét vettük ezzel. A tavaszi szünet 'ugyan a pihenés ideje, de már roha- mosan'1 közeledik az év vége. Ha gyermekünk bukásra áll valamelyik tárgyból, vagy csak a veszélye is fenyegeti, követeljük meg, hogy min­dennap rendszeresen foglal­kozzon a tanulmányaival. Most az utolsó alkalom, hogy pótolja elmaradását év végé­ig. A felső tagozatos.de főleg a középiskolás korú gyerekek idejük nagy részét szeretik a hasonló korúak társaságában tölteni. Ezt az igényüket meg­értéssel kell kezelnünk, de semmiképpen nem szabad el­szalasztanunk a lehetőséget, hogy a gyerek megnövekedett szabad idejét a családdal való értékes együttlétekbem töltse el. Főleg kollégistáknál kell figyelnünk erre. Diákjaink el­beszéléseiből kiderül, hogy a szünet 10—12 napjából alig- alig voltak együtt a szüleik­kel, legtöbbször csak aludni jártak haza. S nemegyszer emberileg nem is túl értékes kapcsolatokban, helyeken- töl­tötték el idejüket. A gyerek számára is érde­kes kulturális, szórakoztató programokkal tehetjük válto­zatossá, élményszerűvé az együttlétet. Vigyük el ma­gunkkal moziba a közelálló pajtásait, vagy a kislányt, akihez vonzódik. Ha társasá­gunkban nem kell lemonda­nia a vele egyidősek közel­ségéről, nem érzi kényszere­dettnek az együttlétet. Hív­juk meg őket magunkhoz, hadd találkozzon otthonunk­ban társaival. Ha csemeténk egész évben megszokta a rendszerességet, akkor a szünetben sem tud kibújni a bőréből. Ha koráb­ban is kivette részét a házi munkából, akkor megnöveke­dett szabad idejében fokozot­tabban megteszi. S ha koráb­ban hagytuk kedvére barát­kozni, hagytuk kiválasztani és csalódni... akkor most sem lehet baj vele. (A. L.) NÖGRÁD — 1978* március 17., péntek Nyugdíjasok háza A megye két városában, el­sősorban Salgótarjánban jelen­tős azoknak az idős házaspá­roknak, illetve egyedül élő embereknek a száma, akik igényüket meghaladó két-há­rom szobás nagy lakásokban élnek. A cserétől visszatartja őket a megszokás, a kénye­lem, nemegyszer kiadják egy- egy szobájukat. A városi ta­nács vezetői azzal a gondolat­tal foglalkoznak, hogy „feltér­képezik” ezeket az igényeket meghaladó nagy lakásokat. A következő lgpés úgynevezett nyugdíjasház létesítése lenne, ahová, az odaköltöző, egyedül­álló idős emberek, vagy há­zaspárok minden kényelmet, szolgáltatást megkapnának, az orvosi ellátástól kezdve az ét­kezésig. így bizonyára többen mondanának le a nagy la­kásról, hogy az öregkori ké­nyelmet biztosító nyugdíjasok házába költözzenek. A felsza­baduló lakásokat többgyer­mekes családoknak juttatná a tanács. A nyugdíjasház meg­valósítása a következő évek tennivalói között szerepel. Mai lévéaj adatunk 20.25: Ha mi, halottak, föltámadunk Ruszt József rendezte Hen­rik Ibsen drámájának tévé­változatát, az író születésé­nek 150. évfordulója alkal­mából. Egy előkelő fürdőhelyre megérkezik Arnold Rubek a világhírű szobrászművész, Majával, a feleségével. (Gá­bor Miklós és Almási Éva) A szállóban sok különös ven­dég tartózkodik; itt van a „medvegyilkos”-nak csúfolt földbirtokos (Lukács Sándor), aki megismerkedésük első pil­lanatától nagy hatással van Maja asszonyra, természet­imádatával, vadságával. A szobrász éjszaka a ten­gerparton különös látomást tapasztalt: egy hófehér nőala­kot, akit egy fekete árnyék követett. Most megjelenik a nőalak — a fekete ruhás apá­ca — (Békés Rita) kíséreté­ben. A szobrász felismeri benne Irénét (Törőcsik Mari). Ez a találkozás keserű önvizs­gálat elindítója... V. Kubelka: Az együttérző Az egész szombat reggel kezdődött. Tizenkettőkor ide­ges lettem, kettőkor úgy érez­tem, hogy megőrülök, négykor már a falra szerettem volna mászni, végül hatkor elhatá­roztam magam. Fél óra múl­va a rendelőintézet fogászatán kötöttem ki, sálba bugyolált arccal. A váróban öt szenve­dő ember ült: egy lehajtott fejű fiatalember, egy közép­korú férfi, aki mohamedán paphoz hasonlóan kétrét gör­nyedve hajbókolt, egy szomo­rú szemű fiatal lány, egy bi­zonytalan korú hölgy és végül egy töpörödött kis öreg em­ber. Leültem, vártam a sorom­ra, s ekkor minden beveze­tés nélkül átült hozzám a tö­pörödött kis öreg. Együttérző hangon szól: — Melyik? — A bal alsó sáp.",. —■ Csak egy? Drága bará­tom ez csak magának tűnik úgy, hogy csak egy. Lefoga­dom: minimum öt! Nem ellenkeztem. De aztán beláttam, hogy az öregnek igaza van. Valóban úgy érez­tem, hogy minden fogam fáj. Az öreg felvillanyozódva folytatta: — Szerintem magának nincs is olyan nagy baja. Ellen­ben a velünk szemben ülő fiatalembernek már régen rossz. Csonkolás nélkül nem ússza meg. A hölgynek és a hajlongós férfinak egyszerűen kirántják a fogát, a kis csjtri tömést kap. — A kisöreg va­lósággal felborzolta az idegei­met. Dühösen rászóltam: — És magának melyik fáj? Az öreg szája széles mo­solyra nyúlt, a szeme való­sággal felragyogott: — Nekem? Nekem egyik sem. — Hogyhogy nem?! — Fogatlan vagyok — ne­vetett jóízűen az öreg. — Nézze! — Jó ég! Dekát mi az ör­dögnek van itt? — Én? Hát egyszerűen azért, örüljek, amiért a foga­im már nem háborgatnak. (Fordította: Baraté Rozália) Fii ni jegyzet Magyarok SOKFÉLEKÉPPEN lehetett kitántorogni Magyarország­ról a Horthy-korszakban, A halovány remény ábrándja nél­kül. ígéretek színes szivárványába kapaszkodva. Felszaba­dult örömmel. Torokszorító fájdalommal. Az új Fábri Zoltán-film hősei nincstelen parasztok, akiknek van ugyan telő a fejük fölött, de alig tudnak vala­mit a tejbe aprítani. Még javában dúl a háború, amikor előnyös ajánlatot kapnak. Németországba mehetnek dolgoz­ni jó feltételek mellett. Ilyenformán megvalósíthatják régi — hiába dédelgetett — tervüket: a saját föld és a saját ház nem marad álom többé. Az sem mellékes szempont, hogy megúszhatják a nagy világégést. A sorsüldözöttek csapata tehát útra kel. Magukkal viszik a hazaszeretetet és azt a hitet, hogy a németországi kirándulás lényeges for­dulatot hoz maid életükben. A Magyarok parasztjainak szemhatára meglehetősen szűk. Csak „nagyjából” ismerik a környező világ esemé­nyeit. A politikai összefüggéseket meg sem kísérlik felderí­teni. Nem ismerik azok nevét. akik lángra lobbantották Európát. (Zárójelben: sokan kifogásolták a nincstelenek ala­csony tudatossági szintjét. Ilyen vakon és süketen lehetet­len volt élni akkoriban — így szól az ellenvetés. Valójában voltak, lehettek ilyen elmaradott, sötétségben tartott, meg­alázott és megszomorított emberek. Természetesen ne*a minden magyar paraszt ennyire tájékozatlan. Balázs József regénye és Fábri Zoltán filmje azonban erről a szűk réteg­ről szól. Ezzel egyszersmind azt is érzékeltettük, hogy a Magyarok figurái nem a teljes magyar népet, az egész magyar nemzetet reprezentálják. Hiába lenne, ha történe­tükben mögöttes jelképeket, egyetemes érvényű tanulságo­kat keresnénk.) Fábián András és a többiek egyvalamit azért megtanul­tak, mivel a fájdalmat és a szenvedést mindannyian a saját bőrükön érezték. Ez a lecke így hangzik: a zsellér nem nyithatja ki panaszra száját. Tűrni kell. A hatalommal nem nagyon lehet packázni, mert még a szelíd ellenállási kísérletek is kudarcra ítéltetnek. A vendégmunka ezért „Amerika” részükre: némi függetlenséget ígér, anyagi ha­szonnal kecsegtet, és a személyes biztonság akkortájt sehol sem garantált nyugalmát kínálja. A műben nincsenek látványos összecsapások, erőteljes konfliktusszálak. Pontosabban: ebben az alkotásban is rob­bannak az indulatok néhány jelenetben, de az alaphelyzet­nek nem az érdekek ellentéte a legfőbb mozgatója. A Ma­gyarok cselekményének középpontjában az a folyamat áll, ahogyan a németországi megbízatásra vállalkozó parasztok fokozatosan megismerkednek a valóság — vagyis a körülöt­tük dúló háború — igazi arcával. Továbbá az a megcsala- tás, melynek természetesen ők a szenvedő alanyai. Elsősor­ban az a három férfi, aki a visszatérést követően megkapja a SAS-behívót (a biztos halállal egyenlő bevonulási paran­csot). De nemcsak Fábri András, Kis Dani és Tar Elek vesztes az egyenlőtlen küzdelemben. A többiek illúzióit is megtépázta a fasiszta birodalomban végzett munka és a lé­lektani hadviselés. Milyen lehangoló a búcsú a pályaudva­ron! A vágóhídra igyekvők a Szózattal köszönnek el sze­retteiktől. És mit ér a szívós-szorgos küszködéssel előterem­tett vagyonka, ha a „magyar haza” szolgálatában meg kell válni tőle. És meg kell válni az élettől is, mely többnyire fájdalmat és nélkülözést adott a Fábián-f éleknek. Örömet és derűt ritkán. Fábri Zoltánt — szinte közhelyszámba megy, ha erre emlékeztetünk — elsősorban az erőszak ellen folytatott küz­delem lehetőségei foglalkoztatják. A Körhintában éppúgy ezt a szituációt vizsgálta, mint a Hannibál tanár úrban; az Édes Annát és Az ötödik pecsétet egyaránt ez a drámai helyzet „élteti”. Most a nézőpont más. A nyírségi parasztok hányattatásait még nem ábrázolták a filmvásznon —, s a külföldi megpróbáltatások sorozatát korábban még nem je­lenítették meg a mozgóképek eszközeivel. Persze nemcsak szabolcsiak vettek részt annak idején a vesszőfutásban. A Magyarok jellegzetes figurái származhattak volna Zalából, Tolnából, Hajdúból is. Nem a földrajzi háttér lényeges, ha­nem, a drámai atmoszféra. A rendező megint bebizonyítja — a parasztkarakterek próbatételei, viselkedésük és helyt­állásuk révén —, hogy az erőszak ellen akkor is lehet har­colni, _ ha elfogy vagy elfogyóban van az ember körül a levegő. A Magyarok egyszerű falusi kiszolgáltatottjai ko­rántsem ellenállók. De tudják, hogy a humánum parancsa így hangzik: az idegenek szenvedését nem szabad szenvtele- nül nézni. Ha cselekvőén nem segíthetünk, annyit mindig meg kell tennünk, hogy együttérzésünket kifejezzük. És ta­lán nincs is eleve kilátástalan helyzet, amikor az emberiség gyakorlásának halovány reményét is elfújja a szél... A parasztok ezért érdeklődnek a koncentrációs tábor lakóinak sorsa iránt. Ezért fáj a szívük együtt a „pólyák” aszonyok- kal. Ezért szorul ökölbe a kezük, mikor a brutális náci katona által osztogatott halált látják. A film legjobb jeleneteiben — megérkezés Németor­szágba, az összecsapások az intézővel, a temetés, a sírva vigadó búcsúzás stb. — Fábri Zoltán sokszor megcsodált erényeit csillogtatja. Minden a hitelesség varázsát árasztja magából. A jellemek árnyaltan — fejlődésükben — tárul­koznak fel. Helyenként súlyos tragédia hangulata üli meg a filmet. Talán csak az álomjelenetek és a víziók bonják meg az elbeszélés folyamatosságát és a realista hangszere­lés következetességét. Túlságosan „megemeltek”, nagyon di­daktikusak. A mesebeli öregapó szerepeltetése például in­dokolatlan. A képsornak nincs tragikus töltése, lázálomnak, vagy ironikus fantáziaképnek viszont nem eléggé eredeti. A KÖZREMŰKÖDŐ együttes színvonalas munkát vég­zett. Az ismert színészek mellett eredményesen oldotta meg feladatát, O. Szabó István (Kondor Ábris szerepét játszotta). Illés György felvételei, Vukán György zenei futamai egy­aránt megfelelően szolgálják a Magyarok eszmei-gondolati tartalmát. — s. f. — A MAGEV miskolci kirendeltsége MISKOLC. Szeles út 22. Tel.: 16-638. Telex: 62-411: műszaki becslést tart 1978. március 23-án, 24-én SALGÓTARJÁN, BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE. ÍRÁSBELI BEJELENTÉSÜKET KÉRJÜK MAGYAR HIRDETŐ VÁLLALAT, SALGÓTARJÁN. PAVILONSOR ALÁ MEGKÜLDENI 1 Ügyintéző: Varga. FOGLALKOZUNK: HASZNÁLT GÉPEK, MŰSZEREK VÉTELÉVEL, ELADÁSÁVAL ÉS KÖZVETÍTÉSÉVEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom