Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

A^lalienyésalésí körkép (4J Nagyobb hatékonyságot a baromfitenyésztésben! HOGYAN VÁZOLHAT­NÁNK röviden sorozatunk utolsó „alanyát”, a baromfi jelenét-jövendőjét? A számok nyelvén úgy, hogy az ágazat 1977-ben szintén túlteljesítette az előirányzottat vágóbaromfi­ból, s emelkedett a tojáster­melés is. Megjegyzendő, hogy baromfitenyésztésünk már 1976-bán mindkét áruból any- nvit termelt, amennyit erede­tileg 1980-ra ír elő a tervtör­vény! Nagy baj tehát nincs, vél­hetnénk, s ez többé-kevésbé így igaz. Mindamellett itt sincs, nem is lehet megállás: a MÉM úgv tervezi, hogy 1978- ban további 3,8 százalékkal növelendő a vágóbaromfi-ter­melés. 2,4 százalékkal a tojás- termelés. Már a tavalyi ered­mények értékét rontotta, hogy a törzsállomány a tervezett 38 mi'lióval szemben 42,7 millió volt, ami annak a jele, hogy nem nőtt, vagy alig javult a hatékonyság, az úgynevezett fajlagos hozam. Kedvezőtlen aránvú az elhullás is. ami a broilerhizlalásban például 6,5 százalékos. Éppen a broilercsirke az az állat, amely hazánkban az ioarszerű állattenyésztés úttö­rője volt. Ebben pedig ki­emelkedő szerep jutott a volt Bábolnai Állami Gazdaságnak, mai nevén Bábolnai Mező- gazdasági Kombinátnak. Évti­zede már annak, hogy első ízben foglalták össze „ipar- szerű zárt termelési rendszer­ben” a baromfihús termelésé­nek valamennyi biológiai, technikai és szervezési ele­mét, a kutatástól az áruig. Ezeket a tapasztalatokat hasz­nosították később Bábolnán a sertéshús-, valamint a bárány­hústermelésben. Éppen Bá­bolnán hallottam az egyik szakembertől, hogy partnere­ik, — több száz gazdaság — nem csak alkalmazta de sok szempontból tovább is fejlesz­tette a tízesztendős iparszerű szisztémát. VANNAK PERSZE más ál­lami gazdaságok is — főként a Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát —, amelyek sok sikert tudnak elkönyvelni baromfi- tenyésztés dolgában. Hasonló­képpen nem kevés azoknak a termelőszövetkezeteknek szá­ma, amelyek szintúgy megtet­ték a maguké. Ilyen a nádud­vari Vörös Csillag Téesz, a balmazújvárosi Lenin téesz, a rémi Dózsa Téesz, a budapesti Sasad Téesz, vagy a hernádi Március 15. Téesz. Utóbbi hoz­ta létre annakidején a Hun- niahibrid elnevezésű ter­melőszövetkezeti közös vállal­kozást. Ez a társulás, megalakulása­kor, az értékesítés koordiná­cióját vállalta, s tevékenysége a téeszmozgalommal együtt bővült, izmosodott. Hogyan kívánják a fajlagos hozamokat javítani a társulás tangazdaságai? — kérdeztem Duliskovich Attilát, a Hunnia- hibrid Kereskedelmi Iroda igazgatóját. — Ezen a téren valóban je­lentősek még a tartalékok — válaszolia az igazgató. — A minao járt nálunk egy szakem­bercsoport a Német Szövetsé­gi Köztársaságból. Tőlük tud­tam meg, hogy 1,80 kiló ta­karmányt használnak fel egy kiló csirkéhez, — Magyaror­szágon ez az arány még 2,4 kiló körüli átlagosan. Nálunk 49 — az NSZK-ban 41 nap alatt állítják elő a napjaink­ban keresett, 1,30 kilós broi- lercsirkét. Van tehát bőséges tere a fajlagos javulásnak, amihez szorosan hozzá tarto­zik a takarmányok minőségé­nek, valamint a tartási körül­mények javítása is. Honi és exportérdek egyaránt, hogy a hatékonyságot jobban érvé­nyesítsük. Ennek egyik fontos eszkö­ze lesz az a módszer, amely­nek ugyan neve még nincs, ám a lényege: tolltüszőik alapján szexált broilercsirké- ket akarnak kibocsátani. A még ki nem fejlett szárnytol­lak (tüsző) alapján szétvá­laszthatok ugyanis a hím- és niővarú egyedek, amelyeket — kakast, jércét — külön ne­velnek föl, S mivel más-más a takarmányigényük, bíznak abban, hogy a módszer egy­felől takarmánymegtakarítást, másfelől egységesebb csirkét eredményez. Utóbbi az ipar­nak sem közömbös, ezért a Baromfiipari Vállalatok Trösztje fizeti például a be­tanított munkások által vég­zett szexálás díját. A BAROMFIHŰS-FO­GYASZTÁS Magyarországon magas: lakosonként 15 kiló, ami második helyezést jelent az USA után. Az összes hús- fogyasztás egyébként fölötte jár az évi 70 kilónak, s 1980- ra — terveink szerint — 78,2 kiló lesz, ami 11 százalékkal több az 1975. évinél. Keresztényi Nándor az ember. Sőt» látva a minde­nütt megnyilvánuló igyekeze­tei, még meg is kérdezheti: — Sikerült-e behozni a há- rom_négyhónapos lemaradást? Nem szól azonnal az osz­tályvezető- Elébb mérlegeli melyik vállalat mit is csinált eddig, s aztán is csak--.»kerü­lő úton” válaszol. — A kezdeti koccanások, s más nehézségek után legjobb partnerünkké — ez alatt a megbízhatóságot- a fegyel­mezettséget is értem — vált a generálkivitelező Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. Jól végzi munkáját a Gép- és Felvonószerelő Vállalat, s nincs panaszra okunk a HÖTECHNIKA Vál­lalattal és a TIGÁZ-zal szem­ben sem. Mindenki érzi a fe­lelősséget. — Sínen vannak? — Igen. Eddig minden a legjobb úton halad. De — gondolkodik el ismét — most következnek a szoros napok. A feszített üteműek» amelyek egyetlen műszaknyi lemara­dást sem engedélyezhetnek, ha tartani akarjuk a december 31-i, próbaüzemelési határ­időt. Járjuk az építkezést, há­romszáz egynéhány építő- szerelő- és segédmunkás mun­kahelyét, s közben Petrás János magyaráz- Ütem szerint halad a nyersanyagtároló ma­lomház építése» határidőre készítette el a NÁÉV a ke­mencék alapozását, s jelenleg — hála az előrelátó „téliesí- tésnek” — egyik kemence ki­vitelezésén dolgozik a HÖ- TECHNIKA Vállalat brigád­ja. Ahogy elképzelték» úgy épül a tmk-csarnok épülete, s ez fontos» mert ott kap he­lyet a felvonulásra, s ott lesznek a raktárai a Pro­metheus Vállalatnak, vala­mint a villanyszerelő-ipari vállalatnak- Akiknek letele­pülése hamarosan várható. — Nem túl rózsás a kép Romhányban? — kozkázta- tom meg. — A járási pártbizottság is ide irányította az egyesült rétsági és nézsai TÖVÁLL-ok embereit is — negyvenmilli­ós kapacitással ,»léptek be”, s a FIM központi gyárunk har­minc építőmunkását is áthe­lyezte a Romhány III.-ra- Je­lenleg létszámgondunk nincs. Ez csak a nagy szerelések megkezdésekor adódhat; fé­lünk, kevés lesz a szakember­— Más gondjuk nincs? — Hát.-. Talán a csempe­gyártás alapanyagát előállító, úgynevezett porgyártó üzem­ben van- „Elcsúszott” a ha­táridő» mert a berendezések alkatrészei közül jó néhány hiányzik. — És a gáz? Hiszen olaj helyett ezzel fűtenek. — EMLÍTETTEM: a TI­GÁZ-zal nincs baj. A Vác- ról ideágazó vezeték földmun­kái szinte teljesen készen vannak» s folyamatos a csö­vek hegesztése, elhelyezése. Ettől mi nem tartunk. Ha szabad így fogalmazni: idillikus a kép Romhányban. Nem állnak a munkagépek, serényen dolgozik mindenki, bizakodással teli mindenki­Vajon így lesz három hónap múlva is? ív. Gy. Most jönnek a szoros napok Jó ütemben épül a Romhány III. A ROMHÁNYI ÉPÍTÉSI Ke­rámiagyár központi iro­dájában keresem Petrás Já­nost» de azt mondták: mind­hiába. Közelebb vannak a tűzhöz. Leköltöztek a faház­ba. Hát igen, egy beruházási szakembernek, mégha csak két-háromszáz méterrel is, de közelebb kell lenni az épülő új gyárhoz. Pontosabban» a kerámia- ígyár új részéhez, mely akko­ra» hogy e jelenlegi termelő- egységek szőröstől-bőröstől, gépestől beleférnének. Talán még szabad hely is maradna, hiszen a száznyolcvanszor száznyolc méter alapterületű Romhány III., a csem'pegyár- tás leendő fellegvára» megyei szemmel gigantikusnak is ne­vezhető lenne­Lekísérnek a fiatal, alig néhány hónapja e tisztet be­töltő beruházási, és műszaki fejlesztési osztályvezetőhöz^ át az építkezések velejáróján, a bokán felül érő sáron. A vi­zet kémleljük elsőként, aLó- kos-patakét- amelynek kiön­tése jó néhány hónapig kés­leltette az építkezést- De Pet­rás János leint: hogy a múlt évben megemelték a töltést» nem lesz baj. Sőt, az a sokat szidott» de műemlékké nyil­vánított hidacska sem sokáig állja útját a lerohanó víz­nek. Mér készülnek a tervek a patakmeder szélesítésére, új közúti híd létesítésére, „ö” meg megmarad egyszerű» csak gyalogosok által használható hídnak. — A vízzel hát nincs baj. És az építkezés ütemével? — Talán most először mondhatom: nincs! Azt ugyan nem állítom, hogy gondok nélkül vagyunk. Hiszen egy nyolcszázhetvennégymilliós beruházáson» ahol fő- és al­vállalkozók sokasága dolgo­zik, ez szinte elkerülhetetlen. — Biztos ez? Nem a szer­vezettség hiányából adódik? — Eleinte tényleg nem áll­tunk a helyzet magaslatán. De hogy megalakult a járási pártbizottság által koordinált operatív bizottság, s mi ma­gunk is maximális erőt fek­tetünk az összehangolt, zök­kenőmentes munkára» jelentő­sen javult a helyzet­CSAK KÖRBE KELL sétál­ni a hatalmas építkezést, hogy minderről meggyőződhessen PEVA a ^Sebajon Még 700 lakást építenek — Kiszorítják a hegyeket — kiáltott fel az autóbusz egyik utasa, amikor Salgótar­ján északi részén a határ felé utaztunk. — Nézze csak, a dombok, hegyek alatt egészen a stran­dig építkeznek — büszkélke­dett a szemben ülő férfi. Aztán kitűnt, hogy mindket­ten salgótarjániak, de egy éve nem jártak a kórháznál fel­jebb, azért lepődtek meg any- nyira, amikor a nagy válto­zást látták. — A Sebajon mennyi la­kást épít a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat? Kissimon Nándor építésve­zető azt válaszolta, hogy 139 új lakást már átadtak, beköl­töztek a lakók. De 1980-ig to­vábbi 15 épületet, újabb 700 lakást építenek. — Ebből mennyit adnak át az idén? — Kétszer 63 és négyszer 28 lakást, vagyis 238 lakást. De az ötödik ötéves terv si­keres teljesítése érdekében folyamatosan épül 273 lakás. Az idén átadandó lakások közül 63 PEVA-zsaluzattal el­készült, másik 63 lakásos épü­letet februárban alapoztunk, azt szerelik. További kétszer 28 lakáson is dolgoznak az emberek. — Mind alagútzsalus tech­nológiával épül? — Igen. Illetve annak PEVA-változatával. Két PEVA-készlettel rendelke­zünk, ezt kell jól kihasznál­ni. Kovács László és Grédula László brigádja már nagy gyakorlatra tett szert. Krista András kőművesbrigádja mostanában jött át a Zagyva III. építkezésről. Ilyen sok lakás építéséhez még ácsokra, vasbetopszerelőkre és villany- szerelőkre van szükség. — De ma már nem a régi, hagyományos szakmai isme­retekre van szükség. Ekkora épületen a fánglival mit kez­dene a kőműves, az ácssze- kercével sem a szarufát fa­ragják. Speciálisan képzett, a korszerű technológiához értő, előregyártott elemeket szerelő szakmunkások kelle­nek ide — mondja Pohánka Sándor a PEVA-üzem műve­zetője. — Űj gépek, jó brigádok dolgoznak a Sebajon, mégis lemaradtak az F—1-es épület­tel. Közbeszólásom jogosságát elismeri a művezető, de azzal érvel, hogy az elmúlt évi és a januári lemaradás jelentős részét már behozták. Nem miattuk, hanem a rossz daru miatt keletkezett az adósság. Kicserélték a darut. — Igaz, a gépcsere és a szerelés tovább tartott, mint ahogyan a pesti vállalat em­berei ígérték, de az új daru bírja és helyére emeli a közel 40 mázsás FM—1-es falele­meket is. A két új daru jól működik, hat-nyolc nap alatt egy-egy szintet szerelünk. , Reggel 6-tól 14 óráig, aztán 22 óráig két műszakban dol­gozunk, Grédula László em­bereivel váltjuk egymást — mondja Kovács László brigád­vezető. — Mi a véleménye a laká­sok minőségéről? — Az ütemterv és a gépek nagy tempót diktálnak. A keresetünk eddig csak meny- nyiségi teljesítménytől füg­gött. De hamarosan bevezetik a minőségi bérezést. Erre is gondoltunk, amikor a Láng Gépgyár vállalásához csatla­kozva az éves versenyfelaján- lást tettük. Előre lefestjük, számozzuk a szerkezeteket, ml állítjuk az alagútzsalukat, elvégezzük a vasalást, Minden szerelvényt bele a falba. Ez­után még jobban ügyelünk arra, hogy a vizeseknek, a villanyszerelőknek megfelelő helyet hagyjunk, hogy nekik ne sokat kelljen igazítani. Amikor a szerelés kész, mi betonozunk. — Egyszóval érteni kell ezt a szakmát. — A szakértelem kevés. Szeretni kell és az is szüksé­ges, hogy egymás munkáját jobban megbecsüljük. Minden szakma idejében, jól, de le­hetőleg csak egyszer végezze el munkáját. A másik ne rontsa, se átadás előtt, se a garanciális időn belül ne kell­jen javítgatni. — Ügy tudom, maga itt lakik. — Igen, éppen itt szemben, mutatja a brigádvezető. Há­rom gyerekünk van; 14. 10 és 3 évesek. A Sebajon már van óvoda, úgy tudom iskolát 1980-ra építünk. Addig a na­gyobb fiú és a leány autó­busszal jár be a Május 1. úti iskolába. Jól érezzük itt ma­gunkat. Nem is gondoltam volna, hogy a garzonház, a pártiskola, a vásárcsarnok és az Arany János úti lakások után a Sebajon magamnak is otthont építek. Odébb leállt a cölöpöző. A tompa puffanások hirtelen megszűntek. A betont szállító mixerkocsi egyenletes zú­gása fel sem tűnt. A daru lomha egykedvűséggel emelte a fél szobányi falakat a har­madik emeletre. Szintenként négy háromszobás és két da­rab kétszobás lakást raknak össze a Sebajon az emberek és a gépek. F. L. Az idén közel 20 millió különböző lakat- és zár gyártását tervezték az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében 138,5 millió forint értékben. Az áru egy része szocialista, illetve tőkés exportra kerül. A képen: Er­délyi Jánosné meós. az arany koszorús Minőség ifjúsági bri­gád vezetője, Szerémi László né, a II. Rákóczi Ferenc há­romszoros aranykoszorús szocialista brigád vezetője és Jó- zsa Barnabásné gyakorlott go ndossággal minősíti a tőkés­exportra kerülő lakatokat. (kép: — bábéi) •WSSSSSSSJtWSSSSSSS/A/SSSSSsSSSSSSSJlSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSArSSSSSSSSSSSSSSSSSySSSSSSSSSJSSSSSSyjSJSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSJSSS,.. Ki minek mestere, annak huncutja! — hívja föl figyel­münket a közmondás. Azaz: a tudással nemcsak élni, de visszaélni is képes az, aki­nek birtokában van. S hogy melyiket választja, sokszor nem csupán a jellemtől függ. Megesik. hogy kellemetlen tapasztalatai tántorítják el az eredetileg jó szándékú „mes­tert” attól, hogy ismereteit a köz javára kamatoztassa. Mindezek akkor jutottak eszembe, amikor egy tarjáni gyár bizonyos osztályvezetője panaszolta: az újítók sokszor nem teszik közzé újításukat, hanem a vezetők elől eltitkol­va, saját maguk használják föl azokat. Teszik azért, mert ily módon kényelmesen telje­sítik — sőt nem feltűnő mér­tékben túlteljesítik — normá­jukat, s mellette a műszak alatt még maszekolhatnak is valamit. Ezt a „módszert” al­kalmazva aztán fél év, egy év alatt sokkal jobban meg­szedik magukat, mintha az újítás közrebocsátásakor vet­ték volna át az egyszeri — korántsem elkápráztató össze­gű — jutalmat. S ez még csak az egyik ok volt. A másik — „visszariasz­Mesfelségük huncutjai tó” — ok az, hogy az újítá- szór érthetetlen szűkmarkú­sok elbírálása legtöbbször ság vesz erőt némely vezető­csigalassúsággal halad. Mert kön, amikor mindenféle üstö- olykor nehézkes,' aggályosko- kénél előcibált indokokkal dó, csip-csup dolgokon túllát- megfelezik, megnegyedelik az ni képtelen emberek végzik újításért adható maximális az értékelést, akik sokkalta inkább kerékkötői az újító­mozgalomnak, semmint olajo- zói, előrevivői. Előfordul, hogy egy-egy hasznos ötlet el­sikkad, elavul, mert jóval korábban „kifut” az a soro­zat, amihez kitalálták, mint amikorra az elbírálást megej­összeget. Vajon éppen evvel kell takarékoskodni? Nem hinném! Hisz miként várhat­juk egy olyan munkástól vagy műszakitól, hogy szün­telenül keresse a jobb, gyor­sabb eljárásokat, aki úgy ér­zi, egyszer — vagy többször megrövidítették ? Sehogy tik. Így olyan is megtörténhet, nem várhatjuk el se tőle, se hogy az újító utánajárása sokkal több időt rabol el, mint magának az újításnak a kivitelezése; s meg is bénít­ja a további ötletek kidolgo­zását. Akad-e, aki ezen az „opti­kán” át vizsgálva az ügyet, nem ad, igazat a huncut mes­tereknek. Aligha. Kétségtele a társaitól, akik tanúi a fias­kónak. Még inkább jogos az a kí­vánalom, hogy az újításokat ugyanolyan bátran, rugalma­san és gyorsan bírálják el, mint amilyen bátran, rugal­masan és gyorsan kidolgozták őket. Ügyködik — sajnos — mért ne találna? Csakhogy az ilyen megnyilvánulások el- hervasztják az éledező jobbí­tó törekvést, s egykettőre le­lohad, elsatnyul az újitókedv. Azazhogy... Azazhogy a kedv nem. Mert, aki egyszer be van oltva ilyesmivel, nemigen „gyógyul ki” belőle. Továbbra is ki- ötli a furfangosan könnyítő, gyorsító módszereket vagy célszerszámokat, és él is ve­lük. Csak éppen ő egyedül, legföljebb másodmagával. És nem egy üzem, vagy üzem­rész! Ügy vélem, aligha gazdasá­gos az újítási díjjal való ta­karékosság, még kevésbé üd­vös a jobbító ötletek döcö­gős lassúsággal történő elbí­rálása. Hiszen lépten-nyomon halljuk, olvassuk: a tavalyi­nál nagyobb teljesítményt a termelékenység fokozásával kívánják elérni a vállalatok, az üzemek. Ez pedig aligha sikerül úgy, ha a mesterek többségének kajtat az _____ _________ olyan illetékes előadó is, aki­n üt jogos az az igény, hogy nek kiindulópontja: „ez le- „huncutkodáson” fáradozásáért, fejtöréséért, hetetlen, mert...” És eleve esze. jobbító törekvéséért megfelelő az aggályokat vizslatja. arányban kapjon anyagi elis- . _____________________ m érést, vagyis magyarán "j pénzt a dolgozó. Mégis sok- J NOGRAD — 1978, Molnár Pál március 17., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom