Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

izraeli támadás Dél-Libanon ellen Belgrádi mérleg Az izraeli fegyveres erők szerdára virradó éjszaka össz­pontosított támadást indítot­tak libanoni területek ellen. Izraeli harckocsizó és gépe­sített alakulatok átlépték a libanoni határt, Szidon és Tyr felé nyomulnak előre. A li­banoni partok közelében ösz- szevonták az izraeli haditen­gerészeti erőket, amelyek ké­sőbb partraszállási művele­teket kezdtek. A szárazföldi erők támadá­sával egyidejűleg izraeli har­ci repülőgépek számos telepü­lést bombáztak Dél-Libanon területén, amerikai hírügy­nökségek megjegyzik, hogy Libanon ellen indított eddigi legnagyobb izraeli támadás nyilvánvaló célja megtorló akció a palesztin menekült- táborok ellen. Az izraeli támadást El Fukhar, El-Khiam és Tair Harfa települések ellen hosz- szan tartó, szüntelen tüzérsé­gi támadás vezette be. Ezt követően izraeli páncélosok támadást indítottak El Khiam ellen. Bejrúti jelentések sze­rint a libanoni haladó nem­zeti mozgalom és a Palaszti- nai Felszabadftási Szervezet egyesített fegyveres erői el­szánt ellenállást tanúsítanak az izraeli agresszióval szem­ben. Bejrúti megfigyelők rámu­tatnak, hogy az izraeli táma­dásban mindhárom haderő­nem, összesen mintegy 24—28 ezer katona vesz részt, az agresszió régóta tervezett és alaposan előkészített táma­dásnak tekinthető. Az arabközi békefenntartó erők Libanonban állomásozó egységeit fokozott készültség­be helyezték. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet a WAFA hírügy­nökség által közzétett közle­ményében, „barbár cionista támadásnak” minősítette a Dél-Libanon ellen irányuló izraeli agressziót. A közle­mény megerősíti, hogy a tá­madás falvak, polgári telepü­lések és más lakott területek, Az izraeli fegyveres erők szerdára virradó éjszaka összpon­tosított támadást indítottak libanoni területek ellen. A képen egy izraeli harckocsizó egység, amint Szidon és Tyr libanoni városok felé nyomul. valamint a Palesztina! erők és a libanoni haladó nemzeti mozgalom egyesített erőinek táborai ellen irányul. A PFSZ közleménye beszá­mol arról, hogy heves tüzér­ségi támadást intéztek Ma­run A1 Rasz, Bint Dzsbal és Deir Harfa térsége ellen. Az izraeli tüzérség ugyancsak tűz alá vette Rahaja al- Fukhar és Ibi al-Szagi térsé­gét. A PFSZ egyik katonai szóvivője három fronton kez­dett péncélostámadásról tá­jékoztatott, amely a Hermon- hegység lábánál fekvő Arkub térségben bontakozott ki. Egyes jelentések szerint az izraeli támadás fő erői Dél- Libanon. keleti részére, az úgynevezett Fatah-földre pró­bálnak megsemmisítő csapást mérni. A Tel Aviv-i rádió híradá­sában szintén beszámolt a Li­banon ellen intézett hadmű­veletekről. A rádió katonai kommentátora is elismerte, hogy ez ideig ez a legnagyobb szabású izraeli akció a dél­libanoni terű 1 c eken. Szelim al-Hossz libanoni miniszterelnök szerdán Bej­rútban a kormány rendkívüli ülésén bejelentette: a minisz­terek úgy döntöttek, hogy fo­lyamatosan tájékoztatják majd az ENSZ Biztonsági Ta­nácsát az izraeli támadással kapcsolatos helyzetről. A mi­niszterelnök közölte azt is, hogy az elhatározott kapcso­latfelvétel tükrében dönt majd kormánya arról, kérje-e a Biztonsági Tanács rendkí­vüli ülésének összehívását. Fuad Butrosz libanoni kül­ügyminisztert bízták meg az­zal, hogy vegye fel a kapcso­latot a Biztonsági Tanács tag­országainak Bejrútban akkre­ditált nagyköveteivel a dél­libanoni helyzetről való fo­lyamatos tájékoztatás végett. Jól értesült bejrúti forrá­sok szerint a libanoni külügy­miniszter üzenetet küldött az ország állandó ENSZ-képvi- selőjéhez, megbízva őt, hogy tájékoztassa a Biztonsági Ta­nácsot a harcok érintette tér­ség helyzetéről. Szomáliának tiszteletben kei! tartani a határokat Mengisztu Hailé Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács (DERG) el­nöke az Africa című londoni folyóiratnak adott nyilatko­zatában ismételten hangsú­lyozta, hogy Etiópia semmifé­le területi követelést nem tá­maszt szomszédaival, így Szomáliával szemben sem. A hosszú távú politikai és gazdasági együttműködés alapjainak megteremtése ér­dekében azt javasoltuk, hogy hozzunk létre államszövetsé­get a térségben. A Szomáliái vezetők azonban elutasították valamennyi konstruktív ja­vaslatunkat és háborút indí­tottak Etiópia ellen — muta­tott rá nyilatkozatában a DERG elnöke. Afrika szarva térsége bé­kéjének helyreállításához el­engedhetetlen, hogy Szomália lemondjon Etiópiával és a többi szomszédos országgal kapcsolatos expanzionista ter­veiről — jelentette ki Addisz Abebában Feleke Gedle Gior- gisz etióp külügyminiszter. — A viszály okai csak abban az esetben szűnnek meg, ha Szomália hajlandó lesz tiszte­letben tartani a más orszá­gok belügyeibe való be nem avatkozás elvét és a nemzet­közileg elismert határokat. A külügyminiszter köszöne­tét mondott a szocialista or­szágoknak . elsősorban a Szovjetuniónak, amiért segít­séget nyújtott Etiópiának „történelme legválságosabb pillanataiban’’. (MTI) Tervezet — az életért A HELSINKI ZÁRÓOKMÁNYT aláírt 35 állam képviselőinek múlt év október 4-én kezdődött belgrádi találkozója — több mint öthónapos kemény megfeszített munka után — március 9-én a további teendőket felvázo­ló dokumentum elfogadásával ért véget. Ah­hoz képest, hogy néhány héttel ezelőtt az eszmecseréket zátonyra juttatni akaró nyu­gati körökben legfeljebb „semmit­mondó nyilatkozat” megfogalmazá­sát jósolták, a közleményben számos olyan előremutató, pozitív megállapítás és intézke­dés kapott helyet, amelyek nyilvánvalóan nem találkoznak az enyhülés ellenfeleinek tetszésével. Igaz, az eredmények még a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi viszonyok között is jelen­tősebbek lehettek volna a szocialista, az el nem kötelezett és a semleges országok dele­gátusai azonban így sem tértek haza üres kézzel. Ha csak azt említjük, hogy sikerült megakadályozni a helsinki záróokmánynak egyes nyugati küldöttségek által szorgalma­zott felülvizsgálatát, a belgrádi találkozó mel­lékvágányra terelését, ez már önmagában véve sem lebecsülhető siker. Azok, akik most Nyugaton csalódott hangnemben nyilatkoz­nak, tulajdonképpen kénytelenek elismerni Helsinki szelleme, az enyhülés és a békés egymás mellett élés ellen irányuló politikai lélektani hadviselésük hajótörését. A belgrádi záródokumentum leszögezi: a résztvevő országok képviselői nagy fontos­ságot tulajdonítanak az enyhülésnek;, az euró­pai biztonsági és együttműködési értekezle­ten jóváhagyott rendelkezések végrehajtásá­nak, a földrészünkön megindult kedvező fo­lyamatok elmélyítésének. A jugoszláv fővá­rosban lezajlott vitákban különböző nézetek csaptak ugyan össze, az eszmecsere hasznos­nak bizonyult és ez „magában is értékes hozzájárulás az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet által kitűzött célok va­lóra váltásához”. A kompromisszumok sorozatával sem ala­kult ki azonban teljes egyetértés számos be­nyújtott javaslattal kapcsolatban (ami aligha meglepő, hiszen a delegátusok Összesen több mint száz indítványt terjesztettek elő), ab­ban viszont közös nevezőre jutottak, hogy az intézményesített találkozókat tovább folytat­ják és a következő belgrádi típusú eszme­cserét 1980 novemberében tartják meg Mad­ridban. Még az idén szakértői találkozókra is sor kerül és ezeken a fórumokon megfelelő ajánlásokat dolgoznák ki. E fórumok egyi­kén 1979 februárjában — a Földközi-tenger térségének biztonságával összefüggő problé­mákat vizsgálják majd meg, s ezzel eleget tesznek a belgrádi záródokumentum elfoga­dását az utolsó pillanatig halogató Málta kí­vánságának. Ha röviden összegezni akarnánk a belgrá­di Száva-palotában elért eredményeket, akkor azt mondhatnánk; szenvedélyes összecsapá­sokban végül is az a reális álláspont került ki győztesen, hogy tovább kell haladni a Helsinkiben kijelölt úton, nincs helye a finn fővárosban legmagasabb szintű akarat- nyilvánítással szentesített záróokmány sem­miféle revíziójának és az enyhülési folyamat tartalmi eltorzításának. Az emberi és az alapvető szabadságjogok amerikai értelmezésű mértéktelen felnagyí­tása, önkényes kiragadása a helsinki ajánlá­sok sokaságából — méghozzá a politikai és gazdasági ajánlások rovására — egyértelmű­en azt a szándékot juttatta kifejezésre, hogy a szocialista országok belső ügyeibe történő beavatkozás szószékévé tegyék a belgrádi fó­rumot. Az ekörül kibontakoztatott tervszerű és átgondolt kampány voltaképpen meghatá­rozott politikai célokat takar — és e célok katonai eszközök igénybevételével is kombi­nálódnak. Legfőbb tartalmi eleme az az egyébként keresztülvihetetlen célkitűzés, hogy nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra és szövetségeseire, s , az enyhüléshez való amerikai hozzájárulást attól tegyék függővé, vajon a szocialista tárgyaló felek készek-e e tekintetben eltűrni a külső politikai-ideoló­giai behatolást, noha a helsinki záróokmány a szuverén államok belügyeibe való bármi­lyen beavatkozást ellenez. Ezzel kapcsolatban Kádár János, a tava­lyi olaszországi látogatásakor rendezett római nemzetközi sajtókonferencián igen figyelem­reméltó választ adott: „A fejlődés útja az, hogy az alapvető emberi jogoknak minde­nütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés el­terjedésének és annak függvénye, hogy meg­szűnjék az államok veszélyeztetettségi érzé­se”. A veszélyeztetettség érzésének csökkené­se pedig másként nem érhető el, mint a po­litikai klímaváltozás katonai enyhüléssel tör­ténő kiegészítésével. Ehhez mindenekelőtt kölcsönös bizalomra van szükség. A szocialis­ta küldöttségek éppen ebből a szükségletből kiindulva javasolták Belgrádban is, hogy a helsinki dokumentumot aláíró államok mond­janak le a nukleáris fegyver egymás elleni elsőkénti alkalmazásáról és állapodlanak meg abban is, hogy nem tartanak 50—60 ezernél több katonát megmozgató hadgya­korlatokat. Néhány nyugati delegáció — főképpen az Egyesült Államok küldöttsége — furcsa mó­don nem tartotta fontosnak e javaslatok ér­demi vitáját. Az ok kézenfekvő. Az ameri­kai politikai és katonai felső vezetés az em­beri jogok körül csapott lármával igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét a SALT—2 és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon folytatott obstrukciós politikájáról, a fegy­verkezési verseny újabb hullámának megin­dításáról és a neutronbomba nyugat­európai elhelyezésével kapcsolatos agresszív hadászati elképzeléseiről. A figyelemeltere­lő manipulációs kísérlet kudarcot vallott. Az, hogy a belgrádi záródokumentumba nem ke­rült be az emberi jogok mondvacsinált ügye, s nem sikerült áthárítani a szocialista or­szágokra az enyhülés megtorpanása miatti felelősséget sem, ez mindenképpen az impe­rialista propagandakampányok céltévesztését igazolja. BELGRAD TERMÉSZETESEN csupán az egyik csatanyerés színhelye volt. Az ott le­játszódott politikai-diplomáciai párviadal is annak kézzelfogható illusztrációja, hogy az enyhülés nem automatikusan érvényesülő folyamat. Az európai béke és biztonság ügyé­ben, a háború veszélyének csökkentésében minden újabb siker csak kemény és szívós harcban érhető el. Serfőző László Magyar felszólalás az ENSZ-ben New Yorkban a leszerelési világkonferenciát előkészítő ad hoc bizottság kedd esti ülésén felszólalt Halász And­rás, a magyar küldöttség tag­ja. Emlékeztetett rá, hogy Magyarország kezdettől ak­tívan támogatja a leszerelési világkonferencia összehívá­sának gondolatát. Azt remél­jük, mondta, hogy az ENSZ- közgyűlés leszerelési kérdé­sekkel foglalkozó májusi rendkívüli ülésszaka jelen­tősen hozzájárul a nemzetkö­zi légkör javulásához és ez­zel megfelelő körülményeket teremt a leszerelési világ- konferencia összeüléséhez. (MTI) A világsajtót bejárta a hír: nyolc szocialista ország nem­zetközi konvenciótervezetet terjesztett a genfi leszerelési bizottság elé. A dokumentum egymással a dolog természe­téből következően szorosan összefüggő céljai: a neutron­fegyvert 1. ne gyártsák, 2. ne halmozzák fel, 3. ne rend­szeresítsék és 4. (ez lenne a folyamat — és hosszabb tá­von esetleg a földi élet — vége) ne alkalmazzák! A konvenciótervezet te­hát egymással láncszemszerű kapcsolatban és kölcsönhatás­ban álló tilalmakat ajánl a genfi leszerelési bizottságnak. Ha ez a bizottság magáévá teszi a dokumentumot, ez egyben annyit is jelentene, hogy azt hivatalosan a nem­zetek világfóruma, az ENSZ elé terjesztené. A világszervezetben fontos események előtt állunk. Má­jusban sor kerül a szovjet ja­vaslat alapján megvalósuló, kizárólag a leszerelés ágas- bogas problematikájával foglalkozó rendkívüli ülés­szakra. Az egész világ szá­mára mérhetetlenül hasznos lenne, ha addig komoly lé­pések történnének a szocialis­ta országok mostani terveze­tének megvalósítása felé. Ha nem így történnék, ha e dokumentum alapján az emberiség lelkiismerete, ele­mi önvédelmi reflexe nem lenne képes megakadályoznia neutronfegyver ,,intézménye­sítését”, illuzórikussá válná­nak a többi, a fegyverkezési hajsza fékezésére irányuló esetleges erőfeszítések, sőt eredmények. Ebben az eset­ben ugyanis — a neutron- bomba önmagában is szörnyű tényén túl — megkezdődne egy új versengés, immár a legeslegújabb, tehát az el- képzeltnél is pusztítóbb, fegy­verfajták kikísérletezéséért. Olyan láncreakció ez, amelynek nem szabad elkez­dődnie. Ahhoz, hogy a világ gyermekei nyugodtan áthas­sanak; ahhoz, hogy legalábbis csökkenjen azoknak a szá­ma, akik a földkerekségen soha életükben nem laktak még jól és nem érezhették fedelet a fejük felett, át kell törni a jelenlegi ördögi kört. Ebben jelent nagy segítsé­get a világ valamennyi népé­nek a szocialista országok legújabb konvenciótervezete. Harmat Endre NOGRAD - 1978. március 16., csütörtök 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom