Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-16 / 64. szám
ÁUaítenyésxiési korkép (S.) Juhászat kifelé a hullámvölgyből Meghatározó szerepük van a szocialista brigádoknak az Ipoly Bútorgyár szécsényl telepén. A tervek teljesítésében, a szorgalmas munkában, a termékek minőségi elkészítésében elöl járnak, ösztönözve a többieket is a példás helytállásra. Matuszka László kollektívája már elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet is. Munkatársaival, így Kalos János szakmunkással — képünkön — az óvodai és iskolabútorokat szemelik össze. — kj — Fáradtak voltunk, s a mi ünnepségünk elmaradt Helytáll FELLENDÜLÉSRŐL beszélt Gödöllőn megtartott beszámolójában a miniszter, amikor a juhászat témaköréhez érkezett. E gyarapodás persze csak viszonylagos, hiszen hullámvölgyből kell kikormányozni a juhokat, amelyek tekintélyes részét levágták, báránykorban eladták az elmúlt esztendőkben. így aztán nem csoda, hogy a gyors megtérülést nyújtó bárányexport hajszolásával egyidejűleg megszűnt az anyautánpótlás, az állományok elöregedte/c, s mind rosszabb lett a szaporulati arány. A közgazdasági szabályozók 1976 elején történt módosítása egyértelműen kedvezett a juhászat fejlesztésének. Az anyagi érdekeltséget javította, hosy húsz forinttal fölemelték a gyapjú kilónkénti árát; hogy a beruházási dotációt 30-ról 40 százalékra növelték; hogy amennyiben az állományt jerkével pótolják, úgy darabonként ötszáz forint támogatást kap a gazdaság. Az ország legnagyobb állami gazdaságában, a hortobágyiban tartják egyszersmind a legtöbb juhot hazánkban: 38 ezer anyajuhot, amelyek száma 1980-ra 43 ezer lesz. Évente 2300—2400 mázsa gyapjút, valamint 120—130 vagon, exportképes juhhúst értékesítenek. A hizlalt pecsenyebárányokat, birkákat Iránba, Jordániába, Svájcba, Franciaországba exportálják — hogy csak a legfontosabb vevő államokat említsem. A lat, a Gyapjúforgalmi Vállalat, s a Hortobágyi Állami Gazdaság égisze alatt épült. Évente 140—150 ezer állatot vágnak itt le, félkész termékeket -állítanak elő, ugyanis így a bőr itthon marad, jelentős borimportot takaríthatunk meg. Különlegesség, hogy a mohamedán országok képviselőinek jelenlétében rituális vágást is végeznek a Hortobágyon. — A vágóhíd nagyobb teljesítményre is képes lenne, de pillanatnyilag nem Igényel többet a külpiac — magyarázza Götz Csaba, a gazdaság igazgatóhelyettese. Ami a tenyésztést illeti: a mai 38 ezerrel szemben évtizede mindössze 18—20 ezer anyajuhot tartottunk. De mi akkor is fejlesztettünk, amikor a közgazdasági szabályozók hátrányosak voltak a juhra. Mondhatni, nem holmi öntudatból, hanem kényszerből, van ugyanis 24 ezer hektárnyi, olyan legelőnk, amit másként ■ hasznosítani nem lehet, más állat nem él meg rajta. Ami a fajtát illeti, zömében magyar fésűs me- rinó, amely kistestűvé vált. Ezért az NSZK-ból importáltunk húsmerinót, amely kétszer akkora, mint a magyar. A kaukázusi fajták egyikét, az aszkániait is bevontuk a nemesítésbe — ez a hármasság eredményezett olyan, korszerű fajtát, amely húsban és gyapjúban egyformán kiváló. Az idén várhatóan kialakul a Horfolk elnevezésű új fajta, amelyben a ”Hor” —) remélhetően — a hibridsertésekhez hasonlóképpen kinemesített hibridjuh. A termelőszövetkezetek is megteszik a magukét — legalábbis lehetőségeikhez képest. A Duna—Tisza közén, Bács- Kiskun megyében gazdálkodik téldául a harkakötönyi Egyesülés Téesz. Fiatal elnöke Sztarovits András végigkalauzolt a juhbirodalom- ban, s meghökkenve láttam, hogy miként a sertéstartásban az Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása (ISV) teszi, — rácsos padozaton állnak itt a bárányok. — Ezek a fából készült rácspadlók állandóan tiszták — magyarázta az elnök. — Ezen felül előny az is, hogy tiszta marad . az állatok bundája is. MIKÉNT A HORTOBÁGYIAKÉ, a harkakötönyi juhállomány is magyar fésűs me- rinóra alapozott, ám a németen kívül svéd tenyészkosokat is bevontak a keresztezésbe. A kedvezőtlen termőhelyi adottságúak kategóriájába sorolt szövetkezet földjei közül sok a rosszul termő szántó, még több a vízjárta ősgyep. Negyven százalék a rétek és legelők aránya, ahol mind a nyári, mind a téli takarmány megterem a juhok számára. Megoldották a kétévenkénti háromszori elletést, ahogyan erre törekszenek máshol is a juhászatot fenntartó gazdaságok. Mint például abban a téeszben, amely már a főváros közelében található, a Duna mentén: a dömsödi Dózsában. A községben — mint a Kiskunságban általában is — nagy hagyományai vannak a juhászatnak. A téesznek több mint ezer hektár gyepterülete van, nagyrészt szikes, úgynevezett feltétlen juhlegelő, amit csakis ezzel az állattal lehet hasznosítani. A mostani, háromezer valahány százas anyaállományt 1980-ig ötezerre kívánják fölfuttatni. Hasonló, kedvező fejleményekről, a zsákutcából való kilábalás biztató jeleiről Nóg- rádban is értesültem, járván az országot.'- Amit azonban a Hortobágytól Dömösig, úgyszólván mindenütt szóvá tőitek: kevés a juhász, a jó szakember. Götz Csaba igazgató- helyettes: — Embert még csak találunk. de romlik a minőség, a hozzáértés, az állatszeretet. Hiszen a Hortobágyon is úgy van már, mint másutt: aki jól tanul az általános iskolában, az elmegy az iparba — mezőgazdasági szakmunkásnak a gyengébbek jelentkeznek. MINDENT EGYBEVETVE a juhállomány 1977-ben 6,5—7 százalékkal gyarapodott, az anyajuhoké pedig 7—8 százalékkal. Az idén a juhtenyésztés bruttó termelési értékének 5,5 százalékos növelése a cél, amihez biztatóak az előjelek. Keresztényi Nándor Onnan bújik elő, ahol már érezni a poklok poklát: az üvegolvasztó kemence harso- gó-lobogó-dörgő földgázlángja mellől. Arcán verejtékpatakok szaladnak alá, s azt mondja: — A szentségit a két bajunknak! — Mert amikor építettük a kemencét, majd megveszekedtünk a nagy hidegben. Most meg. szinte csontunkra sül a bőr. De hát — törölközik zsebkendőjébe, — ez a kemencekőművesek élete. A jó darab embert Tóth Zoltánnak hívják, csoportvezető. Dohog még egy kicsit erre is meg arra is, de aztán legyint, s a elmosolyodik: — Ott egye a fene az egészet! A lényeg, hogy sikerült a kemence. És jól működik... És soha ilyen szervezetten, jó hangulatban nem dolgoztunk még. Ez a mi örömünk, ez az újra sikeredett Zagyva III. — Megünnepelték a begyújtást? — Ünnepelt helyettünk a főnökség! Fáradtak voltunk mi ahhoz. Képzelheti, volt tíz—tizenkét olyan műszakom is, amikor reggel hattól este tízig dolgoztam. Kinek lett volna kedve, vagy energiája a nagy hacacáréra. Felvettük az öt—hat—hétszáz forint jutalmunkat, leöblintettünk egy üveg sört és — nyomás az ágyba. Tóth Zoltán, a salgótarjáni síküveggyár Zagyva III. ke- méncéjének leállításától az újbóli begyújtásáig sokadmagával — legalább háromszáz társával — szívét-lelkét adta bele a munkába. Igen, így: szó szerint értelmezetten. Bizonygassuk? Vélem, nem kell, hiszen március hetedike helyett február huszonhatodikén, vasárnap, már megkezdték az Gveghú- zást. És... ★ De ezt már Jászfalusi Henrik, a kemenceépítés vezetője hadd mondja: — És a kemence „beindítását” követő második napon már valameny- nyi — szám szerint kilenc — húzógép működött... És a harmadik napon, s azóta folyamatosan, több ezer négyzetméternyi, kiváló minőségű üveget gyártunk műszakonként. — Hihetetlen. — ... Az tény, hogy soha ilyen jól sikerült kemenceátépítés nem volt még Zagyva- pálfalván. S az is igaz, hogy a tőlünk fejlettebb technológiával dolgozó nyugati vállalatoknál, nem szólva szocialista partnereikről, eleddig hasonló teljesítményre még nem volt példa. Nagyon jól összejött minden. Másutt három-hat hónap közötti időt terveznek a kemence teljes termelésének „felfuttatására”; nálunk most töredéknyi része is elegendő erre. Jól dolgoztak a fiúk, helytálltak. Jászfalusi Henrik boldog. S nem csak az: elégedett is. Hiszen, miként a satisztikát a fejében böngészi a kemenceátépítés előtt az összes termelésnek csak mindössze tíz százaléka volt a nemzetközi mércével is igen kitűnő minőségű, B szabványba tartozó termelés, most pedig csak azt produkál az újjá varázsolt kemence. — Örási teljesítmény! — próbálok lelkendezni. — Az — hagyja helyben —, de szinte ingünk-gatyánk ráment. Sok pénzbe került, s nem tudom, a bérfejlesztésünket is nem csökkenti-e? Meg a nyereség is mi lesz? Ha jól tudom, két-három napnak megfelelő összeg. — Akkor bánkódnak? — Badarság! Soha ennyire, ilyen jól sikerült munkának nem örülhettünk még. Majd behozza ez a lemaradást! És jövőre utána érdeklődhet, hányszor két-három napnyi összeget fizetünk nyereségként.;.! Mert jó év lesz, az biztos. És ha minden számításunk beválik, a negyedik év már annyi hasznot hoz, hogy tah megérte a mostani „koplalást.” Hallottam: kemencét két évenként kell átépíteni. Ha az új bírja a harmadik esztendei üzemelést is akkor már megtérülnek a költségek. Ha nagyon jól sikerült a munka, a negyedik év már számottevő többlettermelést biztosít. Ha pedig csak az ötödik év után válik esedékessé az újbóli átépítés, az már — maga a főnyeremény. — Akkor — kérdem Jászfalusi Henriket —, mikor találkozunk a kemence átépítésénél? — Maradjunk 1983-ban! Más témáról szívesen . beszélgetek addig is magával, de ez ügyben, remélem, csak akkor keres. Ez lenne a mi győzelmünk! '+ — Excuse me! — bocsásson meg! — fogalmazom a régen használt, számban mostanság ram forgott angol kifejezést Sápi Lajos, a Zagyva III. üzemvezetőjének irodájában. — No, nem tőle kérek elnézést, hanem a mellette helyet ■foglaló japán szakembertől, aki szintén őszinte csodálattal adózott az általuk hozott ASAHI-technológia itteni eredményei, sőt, az átépített kemence látványos teljesítménye iránt. Szemüvege mögül int csak villanásával: Nincs semmi, s beletemetkezik irataiba. — Milyen érzés ilyenkor üzemvezetőnek lenni? — kérdem a fiatal mérnököt. — ... Máskor sem rossz, most aztán egyenesen jó... És ha nem lesz baj a dolgozók nagy precizitást igénylő, fegyelmezett munkájával, és szakmai szinten is ..felnőnek” teendőik maradéktalan ellátásához, néhány év múlva is ugyanezt válaszolom. — Jól mennek a dolgok? ... Csak dicsérni lehet az át- építők hozzáállását. A többit majd meglátjuk. De minden feltételünk adott eddigi elképzeléseink valóra váltásához. Hát, csak így is legyen! * Tóth Zoltán csoportvezető megint leszáll a poklok poklának közelébe: valamilyen szerszámot keres. Felnéz ránk, félemeletnyi mélységből, s a földgázégő dübörgését átharsogva kiáltja: — Maga se jöjjön ide emiatt öt éven belül! ★ Fényvédő szemüveget teszek fel, s bepillantok a kemencébe: tüzes lávaként hömpölyög alá a húzógépekre az üvegfolyam. .. Karácsony György vágás a gazdaság juhvágóhíd- — a Hortobágyot jelenti, ján történik, ami voltaképpen De úgy láttam, készül vala- közös vállalkozás: a TERIM- mi a Bábolnai Mezőgazdasági PEX Külkereskedelmi Válla- Kombinát berkeiben is, talán Mit jelent az önkormányzat? Mit jelent a szövetkezeti önkormányzat, mi a szövetkezeti demokrácia, melyek a belső szabályzatok, milyen legyen a mozgalmi tevékenység az ipari szövetkezetekben? E tárgykörökből soktucatnyi kérdésre vártak és várnak Választ az ország 900 ipari szövetkezetében. Nagyszabású, a szövetkezeti mozgalomban eddig példa nélkül álló szövetkezetpolitikai vetélkedőt hirdetett ugyanis az OKISZ, amelynek első fordulója most ért véget. Az ország összes ipari szövetkezetében megrendezték a helyi vetélkedőket, amelyeken összesen mintegy 150 ezren vettek részt. A szakmai szövetségek és a megyei KISZÖV-ök rendezésében — mintegy 10 ezer részvevővel — megkezdődött a március végéig tartó második forduló. Az országos elődöntőket júniusban Budapesten, Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Pécsett, Szegeden és Székesfehérváron tartják. Az országos döntőt november első felében rendezik meg. Víztisztítás Moszkvában ' Befejezéshez közelednek a munkálatok Moszkva vízvezeték- és csatornahálózatának egyik nagy építkezésén, a naponta 500 ezer köbméter vizet megtisztító novokurjanovói szennyvíztisztító állomáson. Egész sor tisztítóállomás működik a szovjet fővárosban, hogy megakadályozzák a Moszkva folyó szennyezését. Moszkva vízfogyasztása folyamatosan nő — ennek megfelelően nagyobb terhelés nehezedik a tisztítóberendezésekre is. A novokurjanovói állomáson felépített ülepítők és más építmények lehetővé teszik a szennyvíz mechanikus és biológiai tisztítását. A beállítási munkák végeztével újabb hasonló komplexumot szándékoznak üzembe állítani. Magukra találjanak Esetenként úgy érzi az ember, mintha ámyékbokszolás folyna a beruházásoknál, mert jórészt ugyanazok a gondok ismétlődnek csaknem ugyanolyan kifogások, magyarázkodások hangzanak el, mint a korábbi időkben, amikor a határidők betartása, illetve a minőség került szóba. Ennek ellenére mégis tapasztaljuk, hogy igen nagy a beruházási kedv, egyre-másra születnek a megye gazdaságát jó irányban fejlesztő, és a népgazdasági célkitűzéseknek megfelelő javaslatok, elképzelések. Ugyanakkor egyre nő a befejezetlen beruházások száma, csúsznak a határidők. A segítés szándékával, a hátráltató tényezők, felfogások, gyakorlatok mérséklésének igényével vitatta meg legutóbbi ülésén az SZMT elnöksége a megyei építő-tervező és beruházó vállalatok együttműködésének eddigi tapasztalatait. Kedvező változás történt az építőipari szakszervezeti bizottságok — NÁÉV, NOTÉV, Nógrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat, Nógrád megyei Beruházási Vállalat (NOMBER) — termelést segítő munkájában. A szocialista munkaversenyben központi helyre a határidők betartását, a minőség javítását, a gazdaságosságot, a jó előkészítést állították. Ezt szolgálja a jól bevált szakaszos munkaverseny. Az előbbi követelményekhez igazították az anyagi ösztönzés rendszerét, sokat várnak a január 1-ével bevezetett minőségi bérezéstől. A megyei párthatározatnak megfelelően az építők me- gyebizottsága kezdeményezte a szocialista szerződések megkötését. E területen lényeges előrelépés történt. Tartalmas szerződést kötött a megyei és tanácsi építőipari vállalat a legnagyobb értékű ipari beruházásokra. A kölcsönösen vállalt kötelezettségek teljesítését mindkét fél komolyan veszi. Rendszeressé .váltak a kéthetenkénti, illetve havi operatív értekezletek, a beruházók különféle formában — gép- és munkaerő-kölcsönzés— segítik egymást. A Salgótarjáni városi Tanács hárommillió forint fejlesztési kiegészítést ad az állami építőipari vállalatnak, ha határidőre felépíti a sebaj- telepi iskolát. Az akadályok ellenére, pillanatnyiag elégedettek egymással, tartják a határidőt. A fejődés mellett továbbra is élnek és hatnak az előnyös változást, visszafogó jelenségek: az indokolatlan magyarázkodás, a jogászkodás. A vita legtöbb esetben az építőipari költségnorma felett folyik. Mire ez befejeződik, addigra több hónapos késés következik be az egyes létesítmények határidejénél. Nehezíti az eredményesebb munkát az alvállalkozók nagy száma, akikre nem tud kellő hatást gyakorolni az építők megyebizottsága, mivel nem tartozik irányító hatáskörébe. Előfordul, hogy a szakszervezeti bizottság titkárát kihagyják a szocialista szerződéskötésekből. Ily módon felmentik a felelősségteljes segítő munka alól. Zavarja a céltudatosabb munkát, hogy a beruházásoknál igen sok a gazda, hogy késik a megyei tanács, a városi, nagyközségi és községi tanácsok évi költségvetésének jóváhagyása, hogy hiányos az előkészítő munka, gyakori a tervmódosítás, a szakaszos tervszolgáltatás. Az SZMT elnöksége úgy látja, hogy az eredményesebb munkához megvannak a feltételek. Az építők tevékenységét a korábbinál nagyobb társadalmi megbecsülés kíséri. Hogy ennek nagysága és hőfoka miként alakul a jövőben, az jórészt az építőipari dolgozóktól függ, akik a mostani ötéves terv első két évében időarányosan nem teljesítették tervüket. Reméljük, a jövőben egyre több lesz a határidőre és dicsérettel átadott létesítmények száma. V. K.
