Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-17 / 41. szám

-MEPÍiiS CSfsieALJ. tehát meg is cirzzJj-AZ ÓSEMBEK ÉS A> REPÜLŐ CSéfZEAL JMTA -VILÁGOS! /M, ■ETTŐL, EDDIG ÁWA 30TVTTAK £L /LATOM HÁNY 'EZEK Él/ŐT A ,„ÁU EZ A KéP \ fTT, éS KIK \CS/HÁLTÁK ?-PREÚ, Se/KCHTOTAU EZT A MAS/HÁT mozgökepekeh láthatod a mesét. —ISEH. MINDEK EGYélETECMff. OTT AZ ATOM FELHŐA FÖLDÖM, TÁJOLDDrK A KEP/ OK HAJÓRÓLJő A Ml OTrHoMl/NK-A FÖLD, » AMELYET EL KELLETT HARTH!. VMHíg —4fi MOST VeG/GAiEZHErJÜK, HOGY Sok-sok ezek. euvec ezelőtt HOGYAA/ -Pl/SZrÍTOTTAK EL EGYMÁST ÉS MAGOKAT AZ ELŐTTÜNK ELŐ FÖLDLAKÓK. „a . __ ,nrtl A végzős általános és kö- *épiskolások körében az eltelt hetekben meglehetősen izga- zott hangulat uralkodott Érthető, hiszen ezekben a na­pokban kellett dönteniük to­vábbi sorsukról: ki milyen iskolában tanul tovább, ki milyen élethivatást, szakmát választ magának. A döntés nem éppen egyszerű. Sok té­nyező befolyásolja. Alapve­tőnek azonban kettőt tekint­hetünk: az egyéni érdeklődést és akaratot, valamint a társa­dalmi szükségletet. E kettő harmonikus egyez­tetése gyakran okoz gondo­kat. S hogy minél kevesebbet okozzon, ezért hozták létre évekkel ezelőtt a pályavá­lasztási intézeteket, a városi pályaválasztási bizottságo­kat. az üzemi és iskolai pá­lyaválasztási felelősök rend­szerét. A balassagyarmati pálya- választási munkaközösséget Cseh István, a helyi ipari szakmunkásképző intézet ta­nára vezeti. A bizottságban ( minden általános és középis­kola egy-egy tanárral képvi­selteti magát. Rendszeresen üléseznek. — A tanév elején — ma­gyarázza Bacsur Sándor, a hosszabb betegségéből a kö­zelmúltban felgyógyult mű­velődésügyi osztályvezető — felmérjük a végzős diákokat, de már figyelünk a hetedi­kesekre és egy kicsit a többi­ekre is, valamint összegyűjt­jük a város munkahelyeinek munkaerőszükségletét. Októ­berben a bizottság már tud­ja, hogy melyik gyerek hova. milyen pályára készül. — Mikor ismerik meg az üzemek szükségletét? — Általában decemberben, az üzemek ugyanis megbíz­ható adatokat a jövő év szep­temberére vonatkozóan nem tudnak korábban adni. Saj­nos, egy-két üzem még így is elkésik, és igényeit nem jelzi csak április, május hónapban. Ekkor —, hiszen a jelentkezé­seket február közepéig kell beadni — mi már nem tu­dunk segíteni. Csak a jövő évben, az igényt addigra „tar­talékoljuk”. Ez kára az üzemnek és ká­ra a gyermeknek is. Csak az utóbbit nézve, azért, mert több olyan kedvező ajánlatról nem értesül időben, amelyiK tetszene neki és a jövője Hím jegyzet ítélet Nürnbergben Nem lehet kétszer ugyan­abba a folyóba lépni — ki nem hallott erről a filozófiai alapigazságról? Ki ne ismer­né el az örökös változás éle­tet alakító törvényét? A filmnézésre vonatkoztat­va ez a következőket jelenti: ha egy filmet bizonyos idő elteltével ismét megtekintünk, nem ugyanazt az alkotást látjuk, öt—tíz—húsz esztendő alatt íz­lésünk, felfogásunk, életfor­mánk, világképünk formá­lódik: az „üzenet” tartalma ennek megfelelően variálod:k. Az sem mellékes szempont, hogy az évek megsokszoroz­zák a tapasztalatokat. Más egy filmet ifjú fejjel szemlél­ni. mint éretten. ' Ezért van értelme a fil­mek — elsősorban n jó fil­mek — újbóli megnézésének. Ezért is —, s nem feltétlenül a nosztalgiák ápolása miatt. Ifjabbak úgysem lehetünk. Okosabbak, igényesebbek vi­szont igen. Hadd hozakodjam elő sze­gélyes példáimmal. Az úgy­nevezett „régi jó magyar fil­mek”, a Dankó Pista, a Tó­parti látomás és a többi har­minc—harmincöt éve elbűvölt. Később fanyalogtam: rájöt­tem, hogy ezekből az egyéb­ként tisztességes szakmai szín­vonalon elkészített filmekből éppen a legfontosabb, az életközelség hiányzik. A ré­gi és új — Elzenstein filmtör­téneti értékű munkája — az én első olvastomban a hala­dás és a maradlság összeüt­közésének drámája volt. Most nemrég újra alkalmam volt megnézni a klasszikus szov­jet rendező munkáját. Ezút­tal a személyiség kibontako­zásának folyamatára figyel­tem inkább: Marfa Lapkina útkeresésére, határozottságá­ra, elvhűségére. Azért írok erről ilyen rész­letesen, mert a most repríz- ként látható ítélet Nürnberg­ben, Stanley Kramer alko­tása ugyancsak többféle ér­telmezésre kínál ‘ lehetőséget. Időszerűsége egyáltalán nem kopott meg. Gondolati követ­keztetései érvényesek. Nyelve, stilusa — a film közben le­zajlott forradalmai ellenére — . ugyancsak állja az idő pró- ' báját. Stanley Kramer, az ítélet Nürnbergben alkotója a kö­vetkezőképpen kommentálta művét: „Az emberiség ellen elkövetett bűnök cinkosainak lelkét igyekeztünk feltárni. Még az erős egyéniségek is visszautasították, hogy szem­benézzenek emberi felelős­ségükkel. E felelősség másik része azokat a kormányokat és azoknak az országoknak a lakóit terheli, akik behunyták a szemüket, vagy úgy vélték, hogy az adott körülmények között be kell hunyniuk a szemüket.. A felelősség vállalása nem egyszerűen morális probléma — hangsúlyozza a rendező. Amikor emberi életek pusztu­lásáról, felbecsülhetetlen ér­tékek megsemmisüléséről van szó, már nem az etika biro­dalmában járunk. Megméretik a szándék és a tett —, vagy bűnös valaki, vagy nem. Kra- memek az volt a szándéka, hogy a világégés következmé­nyeit feltárja, s a jellemek belső mozgását ábrázolja. A filmben nem „ama” híres nürnbergi perről látunk cse­lekményes képsorokat — a sztori kisebb horderejű, ám így is lényeges összefüggése­ket megfogalmazó esemé­nyek láncolatát kíséri nyo­mon. Az amerikai művész — A megbilincseltek, az Aki szelet vet elkötelezett szerzője — egész sereg előítélet ködét foszlatja széjjel kritikus megjegyzéseivel. A békében is folytatódik a háború — ez az egyik megállapítása. Nem szabad sohasem felejteni az emberiség ellen elkövetett bű­nöket — ez a másik. És a harmadik: bármilyen poszton tevékenykedjék is az ember, valamit tphet annak érdeké­ben, hogy lefogja a gyilko­sok kezét. S, hogy miért per­újrafelvétel mindez az előíté­letek ellen? Mert nagyon so­kan úgy vélekednek, hogy a fegyverek elhallgatása az el­lenségeskedés végét jelenti. Hogy a tótágast álló világban kiosztott parancsok és ember- ellenes vétkek elévülnek. Hogy porszemek vagyunk a világ- egyetemben, nem tehetünk semmit sorsunk alakítása ér­dekében. Ennyiben talán túl is nő az ítélet Nürnbergben a konkrét tényanyagon, mely a sztori alapjául szolgált. Valójában persze nagyonis kötődik hely­hez és Időhöz az igaz mese. A film egyik fókuszában Ernst Janning, a fővádlott áll. Kramer bonyolult jelle­met állít elénk: a Harmadik Birodalom bírája azt hitte, jó ügyet szolgál, amikor Hit­lerre felesküdött. Nem tar­tozott ugyan a legvérengzőbb pribékek közé, bizonyos mód­szereket elfogadhatatlannak tartott, végső soron azonban ő is fontos fogaskerék volt a gépezetben. Az Ítélet Nürn­bergben egy eszmélkedés, egy felocsúdás körvonalait is ki­rajzolja. Feloldozás nincs, Mai tv a jatt latunk 18.30: „A magas szerződő felek." Magyarország legújabb kori történelmének jelentős éve volt 1948., amikor sorra szü­lettek meg a barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződések szocialista álla­mokkal. Ezeket a szerződése­ket azóta is megújítják, azóta is érvényben vannak. A Ho­rizont szerkesztőség műsora bepillantást enged a korszak diplomáciai eseményeibe. A műsor vendége: Péter János volt külügyminiszter, az or­szággyűlés alelnöke. NÓGRÁD - 1978. február 17., péntek katarzisról szó sem lehet, az igazság kiderítése érdekében folytatott „visszajátszásról” viszont igen. Nagy szerepet játszik az emberi felemelke­désben a humanista bíró. Ö az, aki a megtévelyedés iga­zi okait feltárja: nem lett volna szabad egyetlen igaz­ságtalan halálos ítéletet sem aláírnia a német tisztségvi­selőnek. ,. Vibrálóan mozgalmasak, tartalmasán gazdagok a film karakterei: a magatartásfor­mák egy-egy életvitel- és gon­dolkodásmód rejtett zugaiba is bevilágítanak. S milyen so­katmondó az a motívum, melynek a film készítése — a hatvanas évek eleje — idején meglehetősen éles volt a po­litikai kritikai tartalma. Az ügyészt diszkréten figyelmez­tetik arra, hogy gondoljon a jövőre. Azt „súgják” neki: Amerika csak a második vi­lágháborúban állt szemben Németországgal. Az egykori ellenségből még szövetségesek is válhatnak... ■ A szereplők közül Spencer Nracy, Montgomery Clift és Judy Garland már nincs az élők sorában. Mégsincs olyan érzésünk, hogy archívfilmet láttunk a felújításkor. Az ítélet Nürnbergben — élő al­kotás. Minél többször játszani kell a mozikban. (s. f.) szempontjából feltétlenül a hasznára válna. Tavaly példa ul a tejipari szakközépiskolá ba két gyerek jelentkezhetett volna de az üzemi ösztöndí­jat csak tavasszal jelentették be. így kénytelenek voltak abban az esztendőben e lehe­tőségtől eltekinteni. Pedig ko rábban lett volna jelentkező és jól járt volna vele a me gye tejipara is. — A pályaválasztási bizott­ságban dolgozóknak mikor van a legtöbb dolguk? — Ha lelkiismeretesen vég­zik munkájukat — mondja a városi tanács osztályvezetője —, akkor egész évben bőven van tennivalójuk. A munka dandárja azonban december­ben kezdődik, amikor már tudjuk a vállalati, üzemi igé­nyeket. Ekkor kezdődik a bi­zottság tagjainak, a tanárok­nak a hosszú, meggyőző mun­kája. A gyerekek, szülők ugyanis sokszor egészen mást szeretnének, mint amire lehe­tőség van. Akadnak divatos szakmák, például autószerelő, óvónő és vannak olyanok - mint ács, kőműves, vízveze­ték- és fűtésszerelő —, ame­lyekre évek óta nem sikerül kellő számban jelentkezőt ta­lálni. A bizottságnak ezt az ellentmondást kell feloldania. — Általában hány gyerek­nél kell pályairányítást, elő­zetes pályamódosítást végre­hajtani? — Tapasztalat szerint a je­lentkezőknek valamivel több mint 50 százalékánál. Évek óta ez az egyik fő gond Balassagyarmaton, amint Jónás István tanulmá­nyi felügyelő megerősíti. Ne­vezetesen : nem egyeznek meg a társadalom munkaerő- szükségletei, vagyis a lehető­ségek és a gyerekek, szülők elképzelései. Másik tapaszta­lati tény: a 14 éves gyerekek „jól” még nem tudnak dönte­ni, mert kevés a választható szakmákról szerzett ismere­tük, s képességeikkel sincse­nek pontosan tisztában. Ezért kell és nagyon fontos tehát a pályaválasztási ta­nácsadók, a munkaközösség összehangolt, jó tevékenysége. Ezért foglalkozik a bizottság már az egészen picinyekkel, az alsó tagozatosokkal is. A február 16-i értekezleten ép­pen az ő körükben végzendő pályairányítási munka lehe­tőségeiről tanácskoztak az is­kolai pályaválasztási felelő­sök és a munkaközösségek vezetői. (ok) néptanító 100 éve szüléiéit Czabán Samu A MAGYARORSZÁGI szo­cialista tanítómozgalom ki­magasló egyénisége 1878. feb­ruár 17-én született Rozsnyón. Apjának öt gyermekéről kel­lett gondoskodnia. Az átla­gosnál jóval nagyobb tehetsé­gű legkisebb fiú — Czabán Samu — sikeresen végezte el 1897-ben Eperjesen a tanító­képzőt, s kapott oklevelet. Egy évig próbaéves tanító a. Pest megyei Alberti (Albert- irsa) községben, majd ugyan­itt véglegesítették. 1902-ben került Nyitra megyébe. Miava helységbe, ahol szintén nem­zetiségi iskolában tanított. Itt került először szembe az úri Magyarország képviselő­jével, a főispánnal, aki arra akarta rávenni, hogy á helyi képviselőválasztásról készí­tett hamis jegyzőkönyvet hi­telesítse. Czabán Samu tanitó úr megtagadta ezt. A megyei urakat ez a nem várt ellen­állás annyira felbőszítette, hogy Czabán Samunak fiatal feleségével együtt az ország déli csücskében levő Temes megyei Klopódiára kellett költözködnie egy hét leforgá­sa alatt. A miavai tanítói működés­ről kiállított bizonyítvány pedig azt tanúsítja, hogy „ ... a tanításban szakértel­mével fáradhatatlan szorgal­mával, buzgalmával, lelkese­désével, kiváló ügyességével — kitűnő eredményt ért el, mely által a szülők bizalmát s az iskolai hatóság teljes megelégedését kiérdemelte”. Üj helyén is a régi prob­lémák vették körül: a nép nyomora, pusztulása, a segítő kéz hiánya. A tanító együtt érzett a szegényekkel, hamar megnyerte az egyszerű embe­rek bizalmát. Gazdakört ve­zetett, miközben önmagát is állandóan továbbképezte. A Wekerle-uradalom szegény­sorsú lakói melletti kiállását a hatalmasok felforgatásnak, lázításnak tekintették. A cse­lédházakat sűrűn látogató ta­nítónak ismét mennie kellett... „A veszedelmes tanító” kö­vetkező állomáshelye Nagy­szénás, az orosházi járásban. Segítőtársai ebben az idő­ben a polgári radikális Zi- gány Zoltán és a szódáidé­in <u W. (3 > Z N •lu 13 < ui OC I in •«3 OC ÍY ‘Ul * ü*! O tS! ■o c < > mokrata, később mártírhalált halt Somogyi Béla. Viharsar­ki időszaka alatt, 1912-ben lett Czabán Samu a szociál­demokrata párt tagja. A ta­nítók gondjairól és a közok­tatás helyzetéről cikkei jelen­tek meg az ellenzékinek szá­mító szaklapokban (Közoktatás, Oj Korszak). Megválasztották az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnökévé. El­nöki beszédében követelte többek között a felekezeti és községi iskolák államosítását. Harcot hirdetett a tanítók anyagi és társadalmi függet­lenségéért. Ugyanolyan poli­tikai jogokat követelt szá­mukra, mint amilyenekkel a nagybirtokok urai, a tőkések, a papok rendelkeztek. Beszé­de a tanítói érdekeken jóval messzebbre mutatott: „Az egyes országok őrületes fegy­verkezése valóságos átkává lesz a népeknek. Az a felfo­gás uralkodik, hogy a nem­zetek közti ellentéteket csak a fegyverek küszöbölhetik ki. Mégis meggyőződéssel kell hirdetnünk, hogy a jövendő győztese az a nép lesz, ame­lyik kultúráját magasra eme­li, kifejleszti a munka- és munkás szeretetét, és lerom­bolja a kiváltságos osztály­államot. Az így felszabadított gazdasági erők feltartóztatha­tatlan haladása egyszersmind legnagyobb biztosítéka lesz a békének is. Örök igazságként hirdetnünk kell, hogy nem­zetünk újjászületése a nép felemelkedéséhez van kötve, minden erőnek, hatalomnak kútforrása a nép”. 1914-ben izgatás címén el­bocsátották állásából... A szociáldemokrata párt közbenjárására a fővárosban kapott munkát. Óradíjasként inasgyerekeket oktatott. Há- romév múlva az óbudai Vö­rösvári úti iskólában véglege­sítették. A Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt óbudai el­nöke, egyben a munkásott­hon _ kulturális életének irá­nyítója lett. Háborúellenes agitációt folytatott az óbudai gyárak munkásai között. Az őszirózsás forradalom alatt a Közoktatásügyi Mi­nisztériumban dolgozott sze­mélyzeti ügyek előadójaként. A Tanácsköztársaság alatt az elemi népiskolai ügyosztály vezetője. A III. kerületben a munkástanács elnökévé vá­lasztották. Tevékenyen vett részt a Budapesti Munkás­tanács és a Tanácsok Orszá­gos Gyűlése munkájában is. Tagja lett a Szövetséges Köz­ponti Intéző Bizottságnak. A Tanácsköztársaság meg­döntése után letartóztatták és súlyos betegen házi őrizetben tartották. Az illegális párt segítségével átjutott Csehszlo­váklába, Kassára. Az ottani elvtársak ismerték Czabán tevékenységét, és rozsnyói születése alapján megszerez­ték számára a csehszlovák ál­lampolgárságot. Így lett is­mét tanító a csehszlovák te­rületen levő Beregszász ma- Syar^n.yelvű elemi iskolájában. Később ^ csaladja is utána ment. Énekkart szervezett, gyermeklapot indított, ma­gyar nyelvű olvasókönyvet állított össze, s minden tudá­sával azon fáradozott, hogy emelje az ottani magyar ok­tatás színvonalát. Üj Korszak címmel kommunista szellemi­ségű antifasiszta újságot szer­kesztett vejével, ílku Pállal együtt. Elnöke volt a Szov­jet Barátok Körének. IÍÁRP ÄTAL.IA horthysta megszállása után Czabán Sa­mut a csendőrök megkínoz­ták majd börtönbe vetették. A szenvedéseket nem élte túl. 1942. december 16-án hunyt el Nagyszőlősön (ma Vino­gradov). Iskola, kultúrház, utca. tér viseli Czabán Samu nevét, akihez Ady Endre A magyar tanítóhoz című versét írta. Győry Dezső A veszedel­mes ember című regényes életrajzban, Bihari Mór pe­dig A tanító cínjű tanulmá­nyában állított emléket alak­jának. Mit csinál a pályaválasztási bizoiiság? A forradalmár Vida Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom