Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

Továbbra is szívesen vásárolják a Balassagyarmaton készülő híradástechnikai berendezé­sekbe szükséges kondenzátorokat a tőkéspiacokon. A Kőbányai Porcelángyár telepéről esz­tendők óta az NSZK-ba kerül termékeik egy része. Mostanában újabb vevő megrendelését is teljesítik. Spanyolországba viszik a kondenzátorféleségeket. Az első negyedévben egymillió forinttal nagyobb exportot bonyolítanak le, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Törökországból mutatkozik a legújabb érdeklődés. Részükre most készítenek elő kollekci­ót, melynek szállítására a következő negyedévben kerülhet sor. Képünkön: Hrubecs János- né, aki munkatársaival kiváló minőségű híradástechnikai alkatrészek készítésében serény­kedik. Qiányzq alkatrészek Szécsényi szerelők Reggel még vékony jéghár­tya fedi a betontér repedései­ben összegyűlt tócsákat. Egy­két óra elegendő, hogy a lu- csok művészetté tegye a köz­lekedést, már ami a gyalo­gosokat illeti a szécsényi ter­melőszövetkezet gépjavító műhelyének környékén. A te­hergépkocsiknak, zetoroknak meg sem kottyan a sár, a szerelők ügyet sem vetnek rá. — Jól haladunk a téli gép­javítással, ütemterv szerint — fogad Fiikor Bertalan műhely- vezető, s sorolja mi mindent reperáltak meg az elmúlt he­tekben. Az ekékkel akár holnap forgathatnák a hanto­kat, indulásra készen sora­koznak a burgonyaültetők, a Lajta típusú vetőgépek zö­me. Már a bálázók is felké­szülve várnak. Pedig jóval arrébb van még az idő, ami­kor szükség lesz az elmés szerkezetekre. — Csak ne kellene nap mint nap az alkatrészhiány miatt bosszankodni — sóhajt a műhelyvezető. Most éppen az IFÁ-hoz nélkülöznek a hátsó lehajtóműbe homlokfo­gaskereket, az országot jár­ják a fékrásegítő karmantyú­jáért. Még szerencse, hogy a szakembereknek nem kell a szomszédba menniük, ha találékonyságról van szó. A vetőgépek csúszócsapágyát például Balázs József laka­tos és Bolla János esztergá­lyos bütykölte. Nemrégiben pedig Kovács László és két szerelőtársa éjfélig matattak a tehergépkocsik motorházá­nak gyomrában. Műszaki vizs­gára készítették fel sikerrel a szállítójárműveket. — A kultivátorok javítása a mai feladat — jegyzi meg Fiikor Bertalan, s a műhelybe csábít. Balázs József még egy ve­tőgép csoroszlyacsúcsának élével foglalatoskodik. A szűk teremben szanaszét he­verő szerkezetek, olajtócsák éktelenkednek, félre tett al­katrészeket kerülgetnek a szerelők. A vaskos ajtó mö­gött az erőgépek orvoslását végzik. — Tüzetesen átvizsgálunk mindent — magyarázza Koós Csaba, mezőgazdásági gép­szerelő, aki a hidegebb hóna­pokat eredeti szakmájában tölti, de a tavasz első hívó szavára traktorra ül. — A gépek kezelőit, vezető­it kértük, legyenek jelen a javítás őket is érintő aktusá­nál, legalább közelebbről meg­ismerik az eszközt, amivel egész éven át a keresik — szól helyvezető. A Nylsa pilótája azonban egy hónap óta várhat, mert a jármű darabokra bontva ár­válkodik a sötét szerelőakna fölött. Nincs fékbetét, excen- tercsap a mellső hídhóz, kom­mentálják bosszúsan a szé- csényiek. Így a következő gép kenyerüket egy-egy csendes mondattal közbe a mű- igazítja el beosztottait. Míg beszél, háta mögött a köszörű szikrái rakétáznak, mint csil­lagszórók a karácsonyi fenyő­fán. Enyhül az idő, s a szerelők jobb szeretnek már a sza­badban matatni. Az udvaron egy rakodógép garanciális fe­lülvizsgálatát figyeljük, a kerül sorra, amelyet alaposan termelőszövetkezetek igénybe vett az őszi talajmun­ka, megviselt a külseje. — Sajnos, alapvető mű­szerekkel nem rendelkezünk, elkelne egy elektromos próba- pad is már ennyi géphez — veti közbe Fiikor Bertalan, s téli csendéletének megszokott epizódját. — Mikor lesznek készen? — Idejében — hangzik a felelet. Sz. Gy. A NÓGRÁD kerékasztala A taggyűlés szerepéről Januárban és februárban ló taggyűléseket gondos élőké- amelyet a párttagok vélemé- taggyűlésen értékelték az el- szító munka előzte meg az ipa- nye, a tanácsa jelent a mun i»14- AKon TTQrf'Zűíff 1 ll7DTTlplfHAn S7. int.PZmPnVplí- - . , , - I r i •• i ­múlt esztendőben végzett ri üzemekben, az intézmények' területi alapszerve­munkát a salgótarjáni párt- alapszervezetek. Egy éve, ami­kor a tagkönyvcserét megelő­ző beszélgetések tapasztalatait összegezték a város kommu­nistái, sok helyen szóltak a párttaggyűlések helyéről, sze­ben és a zeteknél. Régi tapasztalat, hogy a taggyűlés, a pártmunka akkor eredményes, ha nem csupán a pártvezetőség, hanem a párt- párttagjaikat. kában. Ezért év közben és a beszámoló taggyűlés előtt is a pártcsoportvezetők otthonuk­ban keresték fel a rendszerint egy utcában, kolóniában lakó repéről a pártéletben. Egészen fagok közül is mind többen pontosan arról, hogy a párt- yesznek reszt a döntések kiala- élet e fórumai szolgálják job- kitasaban. Ha a parttagok is ban a párttagság közvetlen, véleményt monahatnak min- őszinte véleménycseréjét, egy- lényeges kérdésről, amely mással, a pártvezetőséggel. Se- kfc}v.®zo<:n va=y kedvezőtlenül gítsék mégjobban a határoza- alakíthatja a közösség dolBat. tok egységes értelmezését, végrehajtását. és A Volánnál, a kohászati üze­’ " -------- - véle­v ár­meknél, az OTP-ben a ménycserével most sem Milyen tapasztalatokat ho- tak a taggyűlésig. December­zott az elmúlt év? Erről szer- ben valamennyi pártalapszer- vezett beszélgetést a közel- vezetben pártcsoport-beszél- múltban a salgótarjáni váró- getéseket szerveztek, amelye- si pártbizottság és a NÓGRÁD ken a pártalapszervezet,_ a szerkesztősége. A beszélgetésen pártvezetőség tevékenységéről, Krätschmer Lajos, a városi a gazdaságpolitikai határoza- pártbizottság csoportvezetője, tok végrehajtásáról, a párt Horváth József, a Volán Pálné, az OTP alapszervezeti titkára és Végh József, a bag- lyasaljad pártalapszervezet tit­kára mondta el véleményét. A taggyűlési vita hasznos serkentője a gondosan készí­tett, a valóságos munkát hűsé­gesen tükröző, a további utat is jelölő beszámoló. Noha a módszerek egy üzemen belül is eltérőek, annyi bizonyos, uuivíi,, „uzacj.. a vuiau 2. megbízatásokról esett szó. Sok számú Vállalat pártbizottságá- párttag személyes gondjainak nak fitkára Tci^ihar, «„«s a megoldásához is a pártcsoport, dolg^ A taggyűlést megelőző nak titkára, Kleiban Rezső a ártvezetőségi a taggyűiés pártcsoport-beszelgetések • Salgotarjam Kohászati Üze- segitségét kérte. A közös mun- rendszerint jó alapot adnak a mek karbantartó üzemének ka, a gondok együttes megöl- beszámolókhoz. így az való­alapszervezeti titkára, Szikszai <tésa közelebb hozza egymás- aj^J* P~2^ttes°S^unkáiának _ . . hoz az embereket. Nemcsak taBsag^ együttes munkájának szóra bírja őket, hanem kiala- ereamenye. kit ja bennük a készséget is A Volánnál az alapszervezeti a hasznos cselekedetre. így a vezetőségek megosztották a pártcsoport-beszélgetések nem- munkát a beszámoló taggyű- csak az információcserét szol- lés előtt. A cselekvési prog- gálják, a vezetőség és a párt- ram értékelését a termelési tagság között. Érzelmileg, tar- felelős készítette el, konzultál- talmában is jól előkészítik a va természetesen az adott te- taggyűléseket. rület gazdasági vezetőivel. Ahol a munka összegzése gon- A pártalapszervezetek azon- dot okozott a termelési felelős- ban nem azonos feltételek kö- nek, ott az alapszervezeti fe- zött dolgoznak. Amit viszony- lelős segített. Az eszmei, poli- lag egyszerűen, kevés erőfeszí- tikai nevelő munka a tagnevelő téssel elvégez egy üzemi, vagy tevékenység tapasztalatainak A Volánnál, a kohászati üze- intézményi alapszervezet, egy összegezéséért a vezetőség más- mekben, az OTP-nél és Bag- területen dolgozó kommunista más tagja felelt. Az így elké- lyasalján is az a tapasztalat, közösségnél, történetesen Bag- szült beszámolót azután kibő- hagy a taggyűléseken a pórt- lyasalján a legnagyobb gon- vített vezetőségi ülés vitatta vezetőség és a párttagság kri- dot okozhatja. A területi párt- meg. Az OTP-nél ugyanakkor tikusan, nagy felelősséggel munka sok tekintetben sajá- az alapszervezeti titkár készí- vizsgálja tevékenységét. A vég- fos módszereket követel. Bag- tettel el a beszámolót. Munká- zett munka fokmérője a köz- lyasalján — noha a szervezeti ját megkönnyítették a párt­ponti és a helyi döntések vég- kereteket kialakították — nem csoport-beszélgetések és az ak- rehajtása. Különösen így van tartanak pártcsoport-beszélge- tív vita, amely a vezetőségi ez aJ, ,®vef záró, beszámoló téseket. A párttagok jó része taggyűléseken. A pártvezetőség idős ember. Közülük csaknem beszámolóját élénk, pártszerü kilencvenet — tekintettel meg- váta követte a Volánnál, épp- rokkant egészségére — fel- úgy, mint a kohászati üze- mentettek a rendezvények lá- mek alapszervezeteiben. Igaz, togatása alól. A pártvezetőség a széles körű véleménycsere, azonban nem mond le arról a nem volt véletlen. A beszámo- gazdagon buzogó forrásról Kölcsönös véleménycsere ülésen alakult ki a beszámoló­ról. cA SZOCIALISTA cTVIAGYAR TÁRSAD SZÜLETÉS A A ^ SADALOM ÜL7 7; Eddig elemzéseink azt bi­zonyítják, hogy társadalmi szerkezetünk fejlődésének alaptendenciája a tőkéstár­sadalomtól örökölt osztály­egyenlőtlenségek felszámolá­sa, az osztályok közeledése. Társadalmunk két nagy osz­tályának, a munkásosztálynak és a parasztságnak közeledé­se, a közöttük levő osztály­különbségek csökkenése. a parasztság vázolt társadalmi integrációja és az értelmiség elkülönülésének mérséklődé­se egyaránt az osztályok kö­zötti különbségek megszűné­sének irányába mutat. Ezt a folyamatot igazolja az is, hogy azokban a ház­tartásokban, ahol legalább két aktív kereső van, csak a ház­Az osztály különbségek kiküszöbölése felé kétszer annyi munkás-szelle­mi háztartás van, mint mun­kás-paraszt háztartás. Ezen munkás-szellemi ház­tartások többségében a szel­lemi háztartástag nem értel­miségi szellemi dolgozó. A szakalkalmazottak és irodai dolgozók ugyanis munkájuk­ban és létviszonyaikban már napjainkban is sok tekintet­ben közel állnak a munkás- osztályhoz. Ez az úgynevezett egyéb szellemi réteg napja­inkban az aktív keresők mintegy hatodát teszi ki. és e réteg, valamint a munkás- osztály szellemileg legkvali­fikáltabb rétegei között kö­zeledés azt eredményezi, hogy szélesedik az a mezsgye, amelyben a szellemi és a fi- tartások 46 százaléka egységes zikai munka megkülönbözte­az aktív keresők osztályhely­zete szempontjából és 54 szá­zalékban különböző osztály­helyzetű emberek élnek egy háztartás, egy család keretei között. A több keresővel ren­delkező háztartások közül 900 ezer homogén. Ennek 61 szá­zalékban csak munkás. 12 százalékában csak paraszt, 25 százalékában csak értelmiségi és egyéb szellemi és 2 száza­lékában csak kisárutermelő aktív kereső van. A vegyes tése egyre inkább értelmét veszti. Az osztályok közeledése, az osztályok közötti különbségek mérséklődése és — belátható időn belüli — megszűnése te­hát napjaink strukturális fej­lődésével minden vonatkozás­ban bizonyítható. Az osztá­lyok közeledésénél azonban — tapasztalataink- szerint — hosszabb időszakot vesz igénybe azoknak az osztály- jellegű különbségeknek és összetételű háztartások száma egyenlőtlenségeknek megszün- több mint 910 ezer. tehát tetése, amelyek nem különít- meghaladja a több keresős hetnek el egyszerűen osztályo- homogén háztartások számát, kát, azonban eredetükben az A vegyes összetételű háztar- osztályegyenlőtlenségekre, a tások számának növekedése korábbi osztályszerkezetre ve- mellett ugyanakkor ezek bel- zethetők vissza, ső összetételének átalakulása Ezek az osztályjellegű kü- is figyelemre méltók. Ma már lönbségek viszonylag erőtel­jesen kifejeződnek a társada­lom egyes konkrét intézmény- rendszereiben. a településszer­kezetben, az iskolarendszer­ben, a lakásviszonyokban, az egészségügyi rendszerben stb. A korábbi osztályegyenlőtlen­ségeket közvetlenül örökítik tovább ma még bizonyos szár­mazási és örökölt vagyoni egyenlőtlenségek is. Tudjuk azonban azt is, hogy az itt jelzett egyenlőt­lenségek csak részben vezet­hetők vissza a szocialista épí­tést megelőző társadalomszer­kezetre. A munka, a hatalom és eb­ből következően az életviszo­nyok egyenlőtlen megosztása a szocialista társadalom épí­tése során is fennáll. Ebből következően a szocialista ter­melési viszonyok funkcioná­lása során is egyenlőtlensé­gek — bár nem osztályjel­legű és nem antagonisztikus egyenlőtlenségek — jönnek létre, amelyek nemcsak az adott egyének, hanem bizo­nyos vonatkozásban gyerme­keik számára is különböző lehetőségeket biztosítanak. Mivel társadalmunk szerke­zetében az örökölt egyenlőt­lenségek mellett egyre na­gyobb gzerepe van a szocia­lista építés során létrejött társadalomszerkezetnek és az ebből fakadó társadalmi kü­lönbségeknek, különös figyel­met kell fordítanunk társa­dalmi rétegeződésünk jelen­legi állapotának vizsgálatára, a szocialista építés során lét­rejött társadalomszerkezetet meghatározó mechanizmusok elemzésére. Ez mindenek­előtt a társadalompolitika és a gazdaságpolitika struktúra- alakító, illetve -befolyásoló szerepének analízisét, a tech­nikai fejlődés és a munka- megosztás alakulásának a tár­sadalmi struktúrára gyako­rolt hatását és az úgynevezett „másodlagos gazdaság”, tehát a társadalmilag szervezett ter­melésen és elosztáson kívüli keresőtevékenységek és jö­vedelemátcsoportosulások és a társadalmi struktúra közöt­ti összefüggések vizsgálatát jelenti. Az itt jelzett osztály­jellegű egyenlőtlenségek egyik tipikus példájaként említhet­jük meg a város és a falu közötti különbséget. A város és a falu közötti különbség nem egyszerűen az eltérő te­lepülési jelleg következtében volt és részben maradt is osztályjellegű különbség. A város és a falu az eltérő tör­ténelmi fejlődés következté­ben különböző termelési vi­szonyok hordozója volt és ezekre a különböző termelési viszonyokra épültek rá azok a társadalmi különbségek, tár­sadalmi egyenlőtlenségek, amelyek a két települési for­ma között osztályjellegű egyenlőtlenségeket teremtet­tek. Kolosi Tamás (Következik: 8. VÁROS ÉS FALU) A pártalapszervezetek — a munkaterveknek megfelelően — általában azokat a kérdése­ket beszélik meg a taggyűlése­ken, amelyek a pártélettel, a politikai munkával függenek össze. A Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemekben az alapszerve­zeti taggyűlések napirendjének mintegy felét a nagyüzemi pártbizottság kötelezően előír­ja. Ezek hasznosan segítik az alapszervezetek gyakorlati te­vékenységét. S amíg koráb­ban tíz—tizenöt központi ha­tározat ellenőrzésére került sor, tavaly már csak három- négy központi határozatról tá­jékoztatták a párttagságot, ha­tározták meg a helyi tenniva­lókat. Ezek közül az egyik a gaz­daságpolitikai határozatok el­lenőrzése, az alapszervezetek cselekvési programjának vég­rehajtása volt. A karbantartó üzem pártalapszervezete ne­gyedévenként vezetőségi ülé­sen, fél évenként pedig tag­gyűlésen értékelte a munka ta­pasztalatait. Az alapszervezet politikai felelősségén túl azt is vizsgálták, hogy a párttagok mit tesznek a határozatok vég­rehajtásáért, ki, hogyan tesz eleget pártmegbízatásának. Az OTP-nél, ahol viszonylag sok leány, asszony dolgozik, a nő­politikái határozat végrehaj­tásának helyi tapasztalatait összegezte egy taggyűlés gond­dal, felelősséggel. Baglyasal- ján pedig elsősorban a telepü­lésfejlesztéssel járó gondok foglalkoztatták a párttagokat. A vita azonban, amely egy-egy párttaggyűlésen kialakult nem volt öncélú. A párthatároza­tok megértését, végrehajtását, a pártmunka javítását szolgál­ják. V. G. | NÓGRÁD — 1978. február 8., szerda a

Next

/
Oldalképek
Tartalom