Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

Nógrád megyei Madách-díjasok \b!ak a világiroJulomra GUTHY E Nógrád megyei Madách- díjban részesült 1978. január 2ű-án, Guthy Éva zenetanár, a megye zenei életében, el­sősorban a kórusmozgalom hagyományainak ápolásában és továbbfejlesztésében vég­zett kimagasló zenepedagógiai és közművelődési munkájáért, a KÓTA megyei szervezeté­ben végzett irányító tevé­kenységéért. ★ — Tanulmányaim elvégzé­se után Borsodból kerültem Salgótarjánba 1961-ben — mondja Guthy Éva. — Két évig a Rákóczi úti Általános Iskolában tanítottam, akkor átkerültem a zeneiskolába, ahol azóta is dolgozom. Köz­ben 1975-ben a Budapesti Ze­neművészeti Főiskolán meg­szereztem a magánénektanári diplomát, a hároméves tago­zaton. — Ha már a magánének­lésnél tartunk, mik a továb­bi elképzelései az énekléssel kapcsolatban? — Nagyon szeretek énekel­ni. Szívesen énekelek kisebb- nagyobb rendezvényeken. Terveim7 Természetesen taní­tani mindig akarok, ezt nem tudnám feladni soha. Válto­Guthy Éva zatosságot hoz az életemben. De énekelni szeretnék to­vábbra is. Egyébként kórust vezetek, a salgótarjáni megyei művelődési központ kamara­kórusát. 1969 őszén kezdtünk énekelni, 1970-ben volt az el­ső országos szereplésünk Szol­nokon, a családi és társadal­mi ünnepségek kórusainak országos találkozóján, ame­lyet akkor rendeztek meg elő­ször. Azóta kétévenként tart­ják ezt a találkozót, amelyen 1976-ban rendkívül eredmé­nyesen szerepeltünk. — Hallhatnánk valamit gyűjtőmunkájáról is? — A rádió és a televízió által hirdetett munkásdalgyűj­Mennyi 3x3? — Mit szólsz hozzá? Csak tízmilliocska volt. Mindösz- sze — mutatott szét Povázsai a hatalmas termen, amelyet körbe, a falak mentén külön, féle számítógépek és kezelő­ik, középen programozó gé­pek és kezelőnőik népesítet­ték be, valamint a székek az ajtónál, amiket mi foglaltunk el Povázsaival. — Szép — mondtam őszin­tén, mert fogalmam sem volt, mi mást lehessen mondani egy tízmilliós számítógépköz­pontról. Egyébként úgy kerül­tem Ide, hogy a sarki bolt­ban egy pillanatra fennakad­tam a számla egyik tételén és utánaszámolva, hangosan mormoltam magamban: há­romszor három az... mennyi is a háromszorhárom... — Gyere velem, és egy pillanat múlva megtudod — ütött a vállamra ekkor va­laki. Povázsai volt. Az Egye­sült Szolgáltatásokat Szétosz­tó ipari szövetkezet kiberne­tikai központjának műszaki vezetője — Micsodája? — hüledez- tem menet közben, de Pová­zsai büszkén jelentette ki új­fent, hogy ő ennek az egye­sült izé izéjének a műszaki izéje. Ezért állok most itt és vele az ajtóban, illetőleg az­ért, hogy megtudjam, mennyi is a háromszorhárom. — Szóval? — Csodálatos! — mondtam, mert éreztem, hogy Povázsait nem elégíti ki a szép jelző, pedig ez sem egy roßsz jelző. De megláttam azt a kis bar­nát, és az valóban csodálatos volt, még a szőke mellett is, így hát nem okozott nehézsé­get a fokozás. — Na gyere, akkor beprog­ramozzuk — fogott karon Po­vázsai. — Ugyan már, mit akarsz ezen te beprogramozni? Hi­szen fejből is könnyen kiszá­mítható, hogy háromszorhá­rom az mennyi... — Megőrültél kisfiam? — dörrent rám a kibernetikai központ műszaki vezetője, az­az Povázsai. — Modern ko­runkban, mely a kibernetika kora, a számítógépeké, az elektronikáé, az elektronikus agyaké,, képes volnál nean- der-völgyi módszerekkel szá­molni... — Lehet, hogy akkor még nem is tudtak számolni... — Pláne — újjongot fel Povázsai, majd nyomatékül hozzátette újfent — Fújj! S még egyszer fújj! Fejből. Hol élsz te maradi jószág? Be­programozzuk... Lidiké... — intett a szőkének. — Legyen szíves betáplálni a gépbe a programot, tehát mennyi a háromszorhárom? Lidiké összehúzta aranyois kis szemöldökét, elkezdett billentyűzni aranyos kis uj­jaival valami írógépen, abból kijött egy szalag, azt áttették egy másik masinára, azt meg a kis barna macerálta egy ideig, abból ismét kijött vala­mi, de ez már hosszabb va­lami volt, de azt ismét to­vább vitték, míg vagy fél óra múlva a kis szőke, a csodás barna, meg egy kopasz férfi közreműködésével, az egész tekercs izét dugták az egyik nagy gép oldalába... — Most figyelj! — suttog­ta Povázsai, mintha temp­lomban 4 lennénk. Figyeltem pillanatnyi halk zúgás, aztán egy kattanás, a gép másik oldalán egy kis cédulka jelent meg és hallom Povázsai dia­dalmas ordítását, ahogy oda­rohan és letépi, vagy, hogy inkább kitépi a gépből a pa­pírt. — Itt van, nézd! — Te, Povázsai... Itt valami baj van — nyöszörögtem kényszeredetten és a már ke­zemben levő kibernetikus pa­pírra böktem, sünit egyetlen pillanat alatt lökött ki a gép, s amelyen ez állt: 3x3=12. — A fene egye meg... Nem. nem a gép rossz... A program­mal van baj... Ilyenkor azt kell alaposan átvizsgálni... De ne aggódj, megcsináljuk... Gyere vissza jövő héten, sak­korra biztos, hogy jó lesz a program — nyugtatott meg Povázsai az Egyesült Szolgál­tatásokat Szétosztó ipari szö­vetkezet kibernetikai köz­pontjának vezetője. — Jó! — mondtam, s mi­közben lefelé haladtam a lépcsőn nem mertem arra gondolni, hogy fejből számít­sam ki, miszerint háromszor három az kilenc, mert az ilyesmi korunkban neander­völgyi dolog lenne. Fújj! Gyurkó Géza Legjobb alakítás ' 'A Hollywoodban működő külföldi újságírók az 1977. esztendő legjobb férfi, illetve női alakításáért járó díjat Richard Burtonnak és Jane Fondanak ítélték oda két — Magyarországon nem ismert — filmben nyújtott játéku­kért. 4 NÓGRÁD - 1978. február 1., szerda .1 V A Európa Zseh tésről van szó. Ezt több más kollégámmal együtt végez­tem. Sikerült olyan dalt ta­lálni. amelyből kórusmű is született, s ezt a salgótarjáni bányászférfikar mutatta be „Rajta, rajta" címmel. A dali Salgótarjánban, egy Dimitrov utcában lakó asszonytól gyűj­töttem. Mezőtúron tanulta, ahol iskolába járt, s ahol a dalt a tanítója énekelte. Azó­ta már Mezőtúrról is jelent­keztek, hogy szeretnének ők is gyűjteni — A KÓTA Nógrád megyei titkáraként milyennek látja jelenleg a megye kórusmoz­galmát? — Itt most nem térhetek ki részletes elemzésre. csupán néhány dolgot említhetek, s nem ecsetelem. azokat a kö­rülményeket. amelyek meg­határozzák a kórusmozgalom helyzetét is. Mindenesetre, múlt évi munkánk értékelése elkészült, ennek alapján szól­hatok a megye kórusainak számbeli gyarapodásáról, bár a felnőttkórusok száma nem változott 1977-ben. tgy Nagy- bátonyban, a Bányász Műve­lődési Ház fenntartásában if­júmunkás-énekkar alakult. Salgótarjánban ugyancsak létrejött egv ifjúmunkásokból álló vegyeskar. amelyet a Kohász Művelődési Központ ■ art fenn. A kórus női tagjai a salgótarjáni egészségügyi szakközépiskolából, a férfi­tagok az acélgyári KISZ-fia- talokból kerülnek ki. Ifjúsá­gi énekkaraink terén még sok a tennivalónk. Az lenne az optimális, ha minden közép­fokú intézményben működne énekkar, de ennek feltételei nem adottak. — Szereplési lehetőségek? — Megyei fórum is van. Ezt azért mondom, mert me­gyei kórustalálkozót éveken át csináltunk. Szervezésileg Szécsénybe került a megyei dalostalálkozó. Ám ott nin­csenek meg a feltételek ah­hoz, hogy a kórusok elő tud­janak készülni, szűk helyen lehet mozogni, s ez rányomja a bélyegét a rendezvényre De számos más, országos jel­legű fellépési lehetőség is van. — Tervei? — Sok tervem van, amelyet szeretnék megvalósítani. Ta­nítok, kórust vezetek, szóló- zok, társadalmi tevékenységet végzek, minden területen sze­retnék tovább dolgozni és eredményeket elérni. T. E. A téli könyvvásár egyik népszerű újdonsága volt Bo- bumil Hrabal Tükrök a. jlá- sa című novelláskötete. A benne foglalt huszonkilenc elbeszélése: a teljes kispró­zái életmű. Hrabal a capeki ihletésű XX. századi cseh epi­kának hagyományőrző foly­tatója, ugyanakkor a modern groteszk egyik legismertebb, újító mestere is. a tótágast álló valóság elemzője és sza­tirikus kritikusa. Munkássá­gát eddig megjelent kötetei­ből. s főként a „cseh új hul­lám” filmjeiből nálunk is igen sokan ismerhetik: a hat­vanas évek közepén készült világsikerű cseh filmalkotások közül nem egynek Hrabal volt a forgatókönyvírója. Ezzel a gyűjteménnyel im­már 168. kötetéhez érkezett az Európa Zsebkönyvek soro­zata. Igen magas * ez a szám, s a menryiség itt minőséget is jelent; jelzi, hogy a soro­zat jól működik, s reális, szé­les körű olvasói igényeket elé­gít ki. A zsebkönyvek mint­egy párhuzamosan futnak a Modern Könyvtár darabjai­val (e másik, s szintén na­gyon népszerű sorozatban — igaz, hosszabb idő alatt — már kétszer ennyi kötet látott napvilágot). A két rokon ki­adói vállalkozás jellegében el­tér egymástól. — a Modem Könyvtár kockázatra, fölfe­dezésre is gyakorta vállalko­zik. míg a zsebkönyvek a ki­próbált értékeknek ad ott­hont. A kötetek listája azt bizo­nyítja, hogy a nagy nyelvte­rületek irodalmai közt ará­nyosan megosztott, körülte­kintő figyelem alakítja az éves tervet. S nem szorulnak háttérbe a kisebb nemzeti irodalmak sem — éppen a föntebb említett Hrabal-kötet lehet a példa. (Zárójelben azért megjegyezzük: az úgy­nevezett kis irodalmak képvi­seletében szívesen olvasnánk még több művet, elsősorban kedvcsináló, érdeklődést föl­keltő válogatásokat.) Az Európa Zsebkönyvek egyik nagy érdeme a viszony­lagos fürgeség. Gyakori pa­nasz, hogy hozzánk a világ- irodalom sikerkönyvel is év­tizedes késéssel jutnak el oly­kor, s mire egy-egy szerző vagy mű itthon szenzációt kelt, a nagyvilágban már múlt időben beszélnek róla. E megkésettség ellen általá­ban sikerrel veszi fői a küz­delmet a sorozat — Heinrich Böll Katharina Blum elve­szett tisztessége című kisre­gényére hivatkozhatunk pél­dául. .rmely nem sokkal a hazai folyóiratköziés után, s alig egy-két esztendő: ké­séssel jelent meg (nyomdai viszonyainknak ismeretében ez mindenképp vívmány). Más értelemben is fürge a soro­zat: nem ritkák az utánnyo­mások — Böll könyvét is pil­lanatok alatt vásárolták meg a könyvbarátok, de 1977-ben már itt is volt az újabb ki­adás. Ugyanebből az eszten­dőből való példa: a Száll a kakukk fészkére hatalmas si­kerrel futott a mozik műso­rán. színpadi változatát a Vígszínház mutatta be — ki­számítható volt tehát, hogy az amúgyis „hiánycikk-könyv” iránti kereslet tovább növek­szik. A kiadó korábban a Modern Könyvtárban tette közzé Ken Kesey regényét; most pedig átemelte s másik, jóval nagyobb példányszámú sorozatába. Abe Kobo A ho­mok asszonya és Silvya Plath Az üvegbúra című könyvei­nek új kiadása is gyorsan megtörtént. E cikk terjedelmét megha­ladná, ha a teljes 1977-es ter­mésen kívánnánk tallózni. Ezért csupán néhány szovjet szerzőtől származó kötetet emelünk ki — s korántsem azért, mert a Nagy Október tavaly ünnepelte 60. évfor­dulója miatt „így illik”. A művészi rang diktálja, hogy kiemelten emlékezzünk meg a Parázs idők című. Geren­csér Zsigmond válogatta an­tológiára, amely Iszaak Bábel­től Alekszej Tolsztojig vonul­tatja föl a szerzőket — a forradalomra emlékezve. Szintén nagy sikere volt az ünnepi könyvheteken immár hagyományos kortársi szovjet novellaantológiának, amely Téli köd címen jelent meg. S ugyancsak a könyvhét slá­gere volt a korán elhunyt, sokoldalú szovjet író, Vaszi- lij Suksin Harmadik kakas­szóra című kötetének publi­kálása. Ez a gyűjtemény — ezúttal már az utánnyomá­sokat nem, csupán az első kiadásokat véve figyelembe — a sorozat tavalyi folyamában a legkiemelkedőbb, legjelen­tősebb volt: a realista, epiká­nak elkötelezett, maradandót alkotó művészt mutatott be az olvasóknak. S még egy szovjet szerző: Anatolij Krivonoszov munká­ja, a Süss föl Nap! című re­gény is fokozott figyelmet ér­demel. A munkásosztály áb­rázolása napjainkban háttér­be szorulni látszik a magyar prózában és a szocialista or­szágok epikájában is: az írói érdeklődés az értelmiség problémái felé tolódott el. Ez természetesen önmagában nem kárhoztatható — a mun­kásosztály mjndennapjainak, mai életének bemutatása azonban nem maradhat el. Krivonoszov műve — amely a Novij Mir 1974-es évfolya­mában jelent meg, s keltett mindjárt nemzetközi feltűnést — azt példázza, hogy igen­is lehet napjainkban korsze­rűen, felelősen írni a prole­tariátusról. A könyv egyéb­ként, szociografikus közelíté­sével, párhuzamba is hozható a kortársi magyar szépprózá­nak a tényirodalom körébe tartozó alkotásaival. Stephan Hermlin NDK-ban élő író Cornelius-híd címen megjelent válogatott elbeszé­lései sok vonásukban Bertolt Brecht hatását mutatják, de tovább is lépnek a brechti iskolán. E novellák változa­tosságuk, mívességük. magas színvonaluk okán érdemlik ki az olvasó figyelmét — a szerző megkülönböztetett be­csülésünket is azzal. hogy József Attila költeményei­nek ihletett tolmácsolója ha­zájában. A további ismertetés helyett befejezésül egy nagy érdeklő­déssel várt könyvről szólunk — mintegy kedvcsinálóként. A kiadói tervek 1977-re je­lezték, de e cikk megírásának pillanatában még nem látott napvilágot Julio Cortázár Na­gyítás című kötete. Az argen­tin író és költő a valóság ele­meit a képzelet szüleményei­vel vegyítő munkáiban — mint oly sok dél-amerikai regényíró kortársa — a mo­dern epika megújulásának lehetőségeit keresi. A Nagyí­tás ugyan nem a legjelentő­sebb műve, de nálunk — Michelangelo Antonioni 1966- ban készült, hasonló című filmje révén — ezt ismerik legjobban. A filmváltozat után izgalmasnak ígérkezik találkozni az „alapanyaggal”. Klasszikus és kortársi vi­lágirodaimat nálunk nem egy kiadó és nem egy sorozat publikál — de jellege, for­mátuma, páldányszáma és ára jóvoltából a legszélesebb tömegekhez az Európa Zseb­könyvtár kötetei jutnak el. A sorozat gazdái jól sáfárkod­nak napjaink európai — és olykor Európán túli — iro­dalmának bőséges kincseivel; az Európa Zsebkönyvek so­rozata: ablak a világiroda­lomra. Tarján Tamás Mai icvéaján faiunk 20.00: A BUNKER Háromrészes tévéjáték első része kerül ezúttal a nézők elé. Tudományos-fantasztikus tör­ténet, amely tele van valóság­elemekkel, s abban is eltér a hagyományos sci-fi-től, hogy napjainkban játszódik. A bun­ker, a játék legfontosabb szín­helye. Itt folyik az a kísérlet, amelynek alanyai — tizennégy önkéntes vállalkozó — egy hó­napra bezáratják magukat. Itt töltik napjaikat a külvilágtól elzárva, egymásra utalva. Ho­gyan viselkednek, hogyan vál­toznak meg ezek az emberek ebben a különös helyzetben — erről szól a film, sok izgalom­mal, feszültséggel. Zsoldos Pé­ter és Boldizsár Miklós tévé­filmjének második részét feb­ruár 2-án, csütörtökön. 20.00 órakor, a harmadik reszt feb­ruár 4-én, szombaton 20.05-kor láthatjuk. O O < oc fi RDBCÁfse'/^PÜlőaéP'ANYAfíAJŐ eiWWLT tér fíŐfiZAPOS ÚTJÁRA A FIOK/DA! PARTOKTÓL. Alfa TÁVOLODNAK PÁR SZÁZ MBkPÖLDBT. VPaf<£2£)oONeK á RUTUtGYAKORIATOK. Az PTOCSŐ VAOÁrZtZBP /S HA2ATBC6 TAKT AZ fa JÁRATRÓL. ÁRAAJR, A CSP AAA/rÁMj'A'J'ZAŐÁcYc’SAk BBJeievTKeztK a rpborns irányítótornyának.. N —FAANR 6fae (/ORA CMeiXENK. - MIT CSfMÁl RZ OMFÖNT *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom