Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
Régi munkás - ú csarnokban Egymásra találnak A csarnokról azt mondják: talán a legmodernebb a megyében. A fala, a teteje tiszta acél meg üveg. Tágas is: keresztben harminc méter, s vele egybefügg — oszlopokkal, apró irodahelyiségekkel elválasztva — még egy szakasztott ugyanolyan csarnok. Nem régóta dicsekedhet vele az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyára: körülbelül másfél éve üzemel teljes kapacitással. Világos, levegős, meleg munkahely. Más az embernek a hangulata is. — De nem volt mindig így... — Hát bizony nem — bólint rá Mezőfi Elemér harminchét esztendős lakatos. — Azelőtt egy eldugott, szűk, füstös helyiségben dolgoztunk. Nemcsak a hangulatát, de az egészségét is kikezdte a munkásoknak. Azt nem lehet egy napon említeni a mostanival... Több mint húsz évet „húzott le” a bányagépgyárban. Nem kívánkozott-e máshová? — őszintén szólva csábítpt- tak más helyekre, újabb gyárba. Éppenséggel meg is fordult a fejemben, hogy mi lenne, ha elmennék, de az az igazság: megszoktam ezt a helyet. Meg aztán mióta ebben a csarnokban dolgozom, úgy érzem, „ki is húzom” itt a nyugdíjig. Persze — véljük mi —, nemcsak a csarnok miatt marad Mezőfi Elemér. Jó munkás, rangot vívott ki magának az üzemben. A művezetője, Suránya Imre azt mondta róla: süt belőle a munka- szeretet és nagyon megbízható. — Az öregebb segédeket mindig a komolyabb munkával bízzák meg — mondja Mezőfi Elemér, igazolni akarván, hogy a dicséret nem egyedül őt illeti. — Rajzról dolgozunk, aszerint készítjük el az alkatrészeket és állítjuk össze az egész gyártmányt, az úszókotró egységet. En is, ^akár a többi idősebb lakatos, régóta vagyok a szakmában, nem szorulok külön magyarázatra ; eligazodok minden rajzon. Mezőfi Elemér nemcsak a munkahely, hanem a brigád mellett is kitartott: kezdettől tagja az Üj élet Szocialista Brigádnak. A kollektíva ugyancsak rangos: háromszor a Vállalat kiváló, legutóbb az Ágazat kiváló szocialista brigádja címet érték el. — Jól összetart a társaság. Ez nem csupán a közös kirándulásokban, együttes színházlátogatásokban nyilvánul Ha már készen tan, az ember meg, bár ezt sem hanyagoljuk el. A dologban is mindig számíthatunk egymásra. Ez fontos is, mert egy-egy kotró mindnyájunknak a közös munkája, így aztán nagy az egymásrautaltság. iMin- den munkadarabnak van egy ellendarabja, amihez illeszkednie kell. Ha valamelyikünk netán nem pontosan dolgozott, annak a többiek is kárát vallják. Ilyen azonban nem sűrűn fordulhatott elő, mert — mint a művezetőtől megtudtuk — az átvevők eleddig nem panaszkodtak a minőségre. A pontosság, a gondosság arra vall: szívesen végzik a munkát. — Mi a szép abban, ha valaki kotróegységeket készít? — Először nehéz. Addig, amíg össze nem állítják az egész egységet. Ha már készen van, az ember mindig örül, hogy a keze nyomán valódi gyártmánnyá vált az, ami addig csak a papíron feküdt, vonalakban. — Odahaza is hasonló kedvtelése van? — Nem. Ügy gondolom, elég nyolc óra hosszat vassal dolgozni. Olyan házban lakunk, amihez van telek, és gyümölcsfák teremnek rajta. Az jelent kikapcsolódást, mert a földdel nagyon szeretek foglalkozni. A hétvégeken mindig örül... meg beülünk a Zsiguliba a családdal — egy 13 éves fiam van —, és elatutózunk valahová. — Ügy beszél, mint egy elégedett ember... — Majdnemhogy az is vagyok. Mert jóformán a semmiből indultam, és ami kellett, elértük az asszonnyal... mól— Rossz ízű kifejezés a „munkaerő-csábítás!” Még rosszabb volt az a vállalati gyakorlat, amelyre e kifejezés megszületett. Nemhiába hozta a Munkaügyi. Minisztérium azokat a rendelkezéseket, amelyek korlátozzák a vállalatokat a csábításban, a ráígérésben, olyan reklámok közzétételében, amelyek egyoldalúan, csak az alkalmazás előnyeit ecsetelve toborozzák a munkásokat, szakembereket. Mennyivel jobb, ha a vállalatok, tanácsok nem csábítják, hanem csupán tájékoztatják azokat, akikben jövendő munkatársaikat vélik felfedezni! Az egyik vidéki agrártudományi egyetem kollégiumának portáján minden nap megjelenik húsz példány a szomszédos megye lapjaiból. A lapokat bárki elviheti. El is hordják a nap folyamán, estére nem marad egy példány sem. A kollégiumi szobákba kerülő újságokat aztán elolvassa az egész szobaközösség. Napról napra legalább nyolcvan ag- ráhegyetemista értesül a szomszédos megye életéről, többek között gazdasági életéről is, A tavalyinál jobb, magasabb színvonalú és választékában is gazdagabb gépkínálatra számíthatnak idén a mezőgazdasági termelők — amint arról az AGROTRÖSZT illetékesei tájékoztatást adtak. 1977-ben termelői áron számolva 11,4 milliárd forint értékű gép, mezőgazdasági amelyben a végzősök mint mezőgazdasági mérnökök dolgozni fognak. Hogyan kerül a kollégium portájára ez a halom újság? A szomszéd megye tanácsa — amelynek különben az agrár- tudományi egyetemmel szocialista szerződése van — előfizet a megyei lapra, s naponta elküldi a példányokat a kollégiumba. Teszi ezt azért, hogy tájékoztassa a megyéből elszármazott hallgatókat pátriájuk életéről és azért is, hogy a máshonnan származókat megismertesse a megye életével. Mindezt azzal az egyáltalán nem szégyellnivaló szándékkal csinálják, ogy ráébresszék a végzősöket azokra a lehetőségekre, amelyek előttük állnak, ha a megyében kezdik pályájukat. Eredményes lehet ez az igen finom hívogatás? Feltétlenül. Mert mi a végzős pályaválasztása? Az esetek többségében ugrás a sötétbe (kivéve a társadalmi ösztöndíjasokat vagy azokat, akik valamilyen módon már egyetemre kerülésük előtt kapcsolatba kerültek jövendő munkahelyükkel). jármű és műszaki berendezés talált gazdára, idén csaknem 16 milliárd forint értékű készletből válogathatják ki a gazdaságok a számukra legmegfelelőbb gépeket, eszközöket. örvendetes, hogy idén először valamennyi traktorosztály gépei megvásárolhaA mértékekkel, de célszerűen adott információk megvilágítják a sötétet, befolyásolják a végzett hallgató elhatározását. A nap mint nap olvasott cikkekben, riportokban, tudósításokban az öt egyetemi év alatt kibontakozik a mezőgazdasági jellegű, gyorsan fejlődő megye gazdasági élete. Megismerik azokat a területeket, gazdaságokat, ahol szükség van a mezőgazdasági mérnökök munkájára, s a pályát választó végzett agrármérnök már ezekkel az ismeretekkel tanulmányozza az egyetemhez beérkezett állás- ajánlatokat. Az is előfordulhat, hogy égy-egy közös gazdasággal az újságból megismerkedett hallgató már tanulmányai közben felveszi a kapcsolatot. Lám, így is lehet! A fentebb említett tanácstól elleshetik a módszert azok, akik még más eszközökkel próbálnak végzős hallgatót szerezni a különböző gazdasági területekre. A pél- dánkbeli kis figyelmesség viszont hozzásegít ahhoz, hogy könnyebben találjon egymásra végzős és munkahely.- s. jes a 180 lóerős vontatókból is megfelelő készlettel rendelkezik. (Ezek a típusok évekig a hiánycikkek listáján voltak), összesen 6500 traktort szerez be az idén az AGROTRÖSZT és további 2900 vontató váf máris a raktárakban eladásra. Ez az idei nyitó készlet” általában az MTZ 80-as, a Rába—Steiger és a Rába—180-as gépekből áll. A növekvő teljesítményű traktorokhoz nagvobb pótkocsikra van szükség, ezeket is biztosítja a kereskedelem, összesen 5000 pótkocsit szereznek be a hazai és a külföldi gyáraktól s további 4000 van raktáron. Ez a kilenc- ezres készlet mindenképpen elegendő lesz a mezőgazdasági szállítópark megfelelő fejlesztéséhez. Kétezeregyszáz arató-cséplő érkezik külföldről az AGROTRÖSZT megrendelésére, további 700 van raktáron. A. kukoricabetakarító adapterekből — ezeket szerelik föl a kombájnokra a kukoricabetakarítási szezonban — szintén kielégítik a megrendelőket, mintegy 1500 adapter vár eladásra. A szárítóberendezésekre szóló megrendeléseket szintén visszaigazolják, s a talajművelő eszközökből általában szintén igény szerinti a kínálat. Jó eredményeket értek el a brigádok közötti versenyben a Lőwy Sándor Szocialista Brigád tagjai a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Tervüket tavaly minden hónapban száz százalékon felül teljesítették. A képen a brigád két tagja, Sági Imre és Botos Jenő a húzógépről lekerülő drót vastagságát ellenőrzi. Mezőgazdasági gépellátás '78 tók; az AGROTRÖSZT a 120 <lA szocialista cTVIAGYAR társad, SZÜLETÉSE^ A™, Súlyos örökség — hogyan tovább ? í. Magyarország társadalmi struktúráját a felszabadulás eiőtt elsősorban a tőkés fejlődés elmaradottsága határozta meg. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a keresőknek csak 23 százaléka dolgozott az iparban és 51 százalékát a mezőgazdaság foglalkoztatta. A népesség közel egy- harmada kisárutermelő volt és a bérmunkából élőknek a fele az agrárproletariátushoz tartozott. A TÁRSADALMI STRUKTÚRA KETTŐSSÉGE Az uralkodó osztályban egyaránt jelen volt a feudális eredetű nemesi-nemzeti elem és a főként a kiegyezés (1867) után kialakuló polgári társadalom részét jelentő tőkésosztály. A társadalomszerkezet másik pólusán pedig a már differenciálódás jeleit mutató parasztság, valamint a polgári társadalom szervesebb részeként a kezdetekkor jelentős részben külföldről bevándoroltakból verbúválódott és a háborús előkészületek hatására jórészt a parasztságból fel töltődött —, de arányát tekintve még mindig viszonylag kicsiny — ipari munkásság helyezkedett el. A rendkívül nagy számú agrárproletariátus Magyarországon nem csupán a tőkés fejlődés terméke volt, hanem történeti előzményei már a feudális időszakban kialakultak. Jóllehet a magyar agrárszerkezet kapitalizálódá- sának következtében osztályhelyzetét tekintve lényegében bérmunkás volt, eredete és egy részének orientációja azonban magán viselte a paraszti jelleget, és így a társadalom szerkezetében sajátos, sémákban nehezen megragadható helyzetet foglalt el. Végül az elmaradott struktúra sajátosságát jelentették a középrétegek; egyik oldalon a városi kisárutermelők, a másik oldalon pedig jórészt az úri társadalomvezetés hagyományaihoz kötődő értelmiségiek és hivatalnokok. Mindez együtt azt jelentette, hogy a felszabadulás előtti magyar társadalom struktúrájában keveredtek a tőkés* és feudális elemek, s így a tőke és a bérmunka alapvető ellentétét szinte keresztbe szelte — Erdei Ferenc terminológiáját használva — a nemesi-nemzeti társadalom és a polgári társadalom kettőssége. Hazánkban a történeti örökségként átvett, viszonylag alacsony gazdasági fejlettségi szinten belül az egyes gazdasági ágazatok és ágak szélsőséges különbségei léteztek. Ez a helyzet rendkívül nagy differenciálódást idézett elő az eltérő fejlettségű termelőeszközökhöz kapcsolódó rétegek, csoportok között. Különösen a termelési szervezet és termelési kultúra, a fogyasztás struktúrája, a kultúrszínvonal, a politikai tudatosság és az életmód tekintetében. Még a kapitalizmusra jellemző alapvető osztályokon belül is sajátos, szélsőséges rétegződést találhattunk. A hazai tőkés fejlődésen belül megtalálható volt az imperializmusra jellemző szűk monopolista csoport éppúgy, mint az elmaradott paraszti viszonyok között élő, a tőkés és a feudális kizsákmányoló módszereket összekapcsoló birtokos paraszti réteg. A magyar munkásosztályban fellelhetők voltak részben a modern technikát, műszaki rajzot ismerő, kulturált, szervezett nagyvárosi gyáripari munkások csoportjai, a nagy rutinnal és általános műveltséggel rendelkező kisipari munkásrétegek, s részben az esetleg még analfabétizmusra kárhoztatott agrárproletárok, napszámosok, alkalmi munkások nagyszámú rétegei is. Hozzá kell azonban mindehhez tennünk, hogy Magyarország a közép-kelet európai országok között fejlettség tekintetében egyáltalán nem állt az utolsó helyen. Ez a magyar munkásság egy részének szervezettségében, összetételében, szakmai és szakképzettségi szintjében, kulturális színvonalában is megmutatkozott. Sajátos volt Kelet-Európábán Magyarország helyzete abban is, hogy nálunk a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak csak felét tették ki a kisárutermelők: igen nagy volt az agrárproletárok aránya. Ez az agrárproletáriátus pedig egyaránt magába foglalt proletár tradíciójú, munkás orientációjú rétegeket és tanulatlan, paraszti elzártságban élő gazdasági cselédeket. (Legnagyobb számban a két véglet között elhelyezkedő, Tészint már nem paraszt, részint még nem munkás napszámosokat.) Az előbbiek jó része a háborús készülődés miatt fejlődő iparba került át és így még közelebb került az ipari munkássághoz. Mindez azonban alapvetően nem változtat azon, hogy a felszabadulás után meginduló társadalmi fejlődésnek egyszerre kellett megoldania a kelet-európai fejlődésből adódó elmaradottság felszámolását és a szocialista társadalmi átalakulást. az első Átalakító LÉPÉSEK A társadalmi struktúra átalakításában a felszabadulás után az első nagy jelentőségű lépést a földosztás jelentette. Az Ideiglenes Kormány 1945. március 18-i rendelete alapján megszűnt a feudális eredetű nagybirtokrendszer és több mint 600 000 család földet kapott. A földhöz jutottak 90 százaléka a korábbi agrárproletariátusból került ki. Az agrárproletariátus földigénye is alátámasztja azt a korábban említett tényt, hogy a lényegi bérmunkás-osztály- helyzet mellett az agrárproletariátus egy része paraszti orientációjú volt. A földhöz jutottak másik része azonban egy, a munkásosztályhoz már korábban erősen kötődő rétegből került ki, és így ők — a gazdaságpolitika átalakulásának és rossz gazdasági helyzetüknek megfelelően — viszonylag gyorsan váltak meg később földjüktől, lettek ismét munkássá, vagy léptek be az elsőként megalakuló szövetkezetekbe. A földosztás eredményeként 1949-ig a mezőgazdasági munkások aránya 23 százalékról 8 százalékra csökkent és a paraszti kisárutermelők aránya 25 százalékról 39 százalékra nőtt. A magyar társadalom legszámosabb csoportjává ismét a parasztság vált. 1945—48 között a másik nagy jelentőségű átalakulást az állami beavatkozás egyre erősebben kibontakozó folyamata jelentette. Berend T. Iván a korszakot elemezve mutat rá, hogy a stabilizációs politika során a népi demokratikus forradalom első szakaszában az MKP gazdaságpolitikai koncepciója a tőkés szektor fokozatos államosítása volt, amelyet az állami beavatkozás kiépült rendszere tett lehetővé. E folyamat lezárása volt 1948 márciusában a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítása, és így az ipari munkáslétszám 83 százaléka az állami szektorban dolgozott. (Ez az arány 1946-ban még csak 22 százalék volt.) Magyarországon igen nagy volt a kisipar súlya. Az ipgri munkásságnak közel felét 1947 végén még a kisipar foglalkoztatta, a nagyipar munkássága 1947/48 fordulóján a foglalkoztatottaknak még csak mintegy 13—15 százalékát alkotta és 1947 végén még közel 100 000 fő volt az ipari munkanélküliek száma. így az 1948-as fordulat tehát nemcsak az államosítások betetőzését, hanem az ipari munkásság szerkezeti átalakulásának a kezdetét is jelentette. Kolosi Tamás Következik: (2. A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN) | NÓGRÁD - 1978. február 1., szerda 3
