Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

Hozza ja ruias a jobb megértéshez Ponomarjov látogatása Amerikában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely Borisz Ronomarj óvnak, a nemzetiségi tanács külügyi bizottsága elnökének, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga póttagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésé­vel az Egyesült Államokban tartózkodik, megbeszélést folytatott E. Broxnnal. Kali­fornia állam kormányzójával. Az eszmecserén a szovjet— amerikai kapcsolatok alakulá­sáról és nemzetközi kérdések­ről volt szó. A tárgyalásokat követően adott sajtónyilatko­zatában Broxn a két ország kapcsolataiban megindult enyhülés elmélyítése mellett szállt síkra, hangsúlyozva; hogy az enyhülési politika kedvező hatást gyakorol a ke­reskedelmi kapcsolatok bő­vülésére, ami igen nagy fon­tosságú az Egyesült Államok szempontjából. A szovjet vendégek Los Angelesben találkoztak a po­litikai, az üzleti és a kultu­rális élet vezető képviselőivel és ellátogattak a hollywoodi Universal filmgyárba. Az Egyesült Államok kongresszu­sa Los Angelesben fogadást adott a küldöttség tiszteleté^ re. A Los Angelesben tett lá­togatás befejeztével a Pono- marjov vezette delegáció Det­roitija utazott és ott tárgya­lásokat folytatott a város ve­zetőivel. Charles Diggs, a kép­viselőház tagja a megbeszé­lések során hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Tanács és a kongresszus képviselőinek megbeszélései hozzájárultak a két fél közötti jobb megér­tés kialakításához. A közvet­len kapcsolatok, az őszinte, t véleménycserék elősegíthetik a bonyolult nemzetközi kér­dések megoldásához vezető utak felkutatását — mondot­ta Diggs. Borisz Ponomarjov a kül­döttség nevéber tolmácsolta a szovjet do’"ozók üdvözletéi Detroit autógyári munkásai­nak. Hangsúlyozta: a Szovjet­unió, az SZKP nagy jelentő­séget tulajdonít a szovjet— amerikai kapcsolatok további javításának, mivel a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása e kapcsolatok ja­vulásának függvénye. (MTI) Biztonsági Tanács Vita a déí-afttkai helyzetről Waldheim és Chandra véleménycseréje Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára fogadta a Béke-vi- lágtanács irodájának Romesh Chandra vezette küldöttségét. A találkozó során véleményt cseréltek a nemzetközi hely­zet legfontosabb kérdéseiről. Kurt Waldheim és Romesh Chandra egyetértett abban, hogy tovább kell szélesíteni az ENSZ és a Béke-világta­nács már eddig is gyümölcsö­ző együttműködését. A Béke-világtanács iroda­ijának tagjai átnyújtották az ENSZ főtitkárának annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet az iroda január 25— 28. közötti ülésén fogadtak el Washingtonban, s amelyet már beterjesztettek az ENSZ • közgyűlésének különleges le­szerelési ülésszakát előkészítő bizottságnak is. A Béke-világtanács fel­hívja a világ népeit, hogy akadályozzák meg új tömeg- pusztító fegyverek létrehozá­sát, így mindenekelőtt a ne­utronbomba gyártását. A Béke-világtanács felhí­vása szerint életbevágóan fon­tos, hogy elmélyítsék és a gyakorlatban megvalósítsák az enyhülésnek azt a folya­matát. amely a Szovjetunió, a szocialista országok és az összes békeszerető erők erő­feszítései nyomán bontako­zott ki. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa hétfőn New Yorkban folytatta a dél-afrikai helyzet megvitatását. Oleg Trojanovszkij, a Szov­jetunió ENSZ-nagykövete fel­szólalásában hangsúlyozta: a Szovjetunió támogat min­den olyan lépést, amely a népek teljes felszabadulását, a gyarmati rendszer maradvá­nyainak felszámolását segíti elő. Ehhez kötelező érvényű intézkedésekre van szükség a gazdaság, a kereskedelem, a nukleáris és katonai együtt­működés terén. Gabon, Mauritius és Nigéria hétfőn két határozati javasla­tot terjesztett a Biztonsági Tanács elé. Az egyik követe­li, a Biztonsági Tanács tiltsa Ojból növekedett a feszült­ség a spanyol börtönökben az amnesztiát és a jobb börtön­viszonyokat követelő köztör­vényes elítéltek körében. Az elmúlt napokban szinte egy­mást követték a lázadások a spanyol fegyintézetekben. Eze­ket öncsonkítások és a börtön felszerelésének összetörése kí­sérte. A legsúlyosabb lázadás meg, hogy Pretoriának hite­leket folyósítsanak, Dél-Afri- kában beruházásokat eszkö­zöljenek, az ENSZ tagállamai kötelesek gondoskodni arról, hogy monopóliumaik és pénz­intézeteik be is tartsák a ha­tározatot. A másik javaslat elítéli a fajüldöző rendszer fokozódó terrorját és sürgeti, hogy Pretoria állítsa le a politikai pereket, bocsássa szabadon a politikai foglyokat és vessen véget az úgynevezett bantusz- tán államok létrehozására irányuló politikájának. Nyugati diplomaták jelez­ték, hogy a Biztonsági Tanács nyugati tagállamai a javasla­tok elfogadása ellen foglal­nak állást. hétfőn tört ki a zaragozai börtönben, ahol a lázadók felgyújtották a börtönt, amely a tűz következtében használ­hatatlanná vált. A foglyok a tűz eloltása után ellenállás nélkül megadták magukat, de két fiatal elítéltet csak szén­né égve találtak meg a cel­lájukban. (MTI) Feszültség a spanyol börtönökben SALT-ülés Genfben Kedden Genfben újabb megbeszélést tartott a SALT- tórgyalásokon részt vevő szov­jet és amerikai küldöttség. (MTI) Smith kísérletei Tárgyal-e tovább Muzorewa püspök ? A rhodesiai kérdésről Mál­tában tárgyaló afrikai veze­tők hétfőn előterjesztették a hazafias front írásos javasla­tait, amely — bár több rész­lete még nem ismeretes — gyakorlatilag elutasítja az amerikai—brit elképzeléseket Rhodesia jövőjéről. Eközben a távoli Salisbury- ban Ian Smith rhodesiai mi­niszterelnök lázas kísérlete­ket tesz arra, hogy az úgy­nevezett belső rendezésről folytatott tárgyalásokat jelen­leg bojkottáló Muzorewa püs­pököt ismét bevonja a meg­beszélésekbe, mivel ezzel vé­leménye szerint talaját vesz­tené a máltai konzultáció. A máltai Verdala luxus- szállodában David Owen brit külügyminiszter és Andrew Young az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a hétfőn kezdődött első puhatolózó megbeszélés után sikerként könyvelte el, hogy a találko­zó nem fúlladt vádaskodásba és civakodásba és most a ha­zafias front dokumentumát tanulmányozza. Ebben Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a front vezetői — mint ahogy az korábbi megnyilvánulása­ikból is kitűnt — teljesen el­fogadhatatlannak nevezték azt a tervet, hogy az irányí­tásuk alatt álló gerillákból és a Smith-rezsim hadseregéből hozzák létre Rhodesia jövő­beni fegyveres testületét. A rhodesiai fővárosban ez­alatt újabb megbeszélést tar­tottak a belső rendezésről — Muzorewa püspök nélkül. Szerdára további tanácsko­zást terveznek — addig a szí­nes bőrű vezetők kedden kü- löntárgyalásokon próbálják Muzorewa püspököt meggyőz­ni: térjen vissza a zöld asz­talhoz. (MTI) Eredményesen fejlődik toTább a két ország kapcsolata Közlemény a magyar—vietnami gazdasági tár&yalásokról Győri Sándor, az MTI tudó~ sítója jelenti: Pham Van Dong, a VKP KB PB tagja, miniszterelnök, kedden fogadta Huszár Ist­vánt, az MSZMP KB PB tag­ját, miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal el­nökét, aki gazdasági küldött­ség élén tartózkodik Viet­namban. A találkozón jelen volt Karsai Lajos, a Magyar Népköztársaság hanoi nagy­követe - is. A szívélyes, baráti légkörű találkozón Pham Van Dong lés Huszár István beható esz­mecserét folytatott a sokolda­lúan fejlődő magyar—vietna­mi kapcsolatokról. A VSZK miniszterelnöke nagyra érté­kelte a két ország eredmé­nyes társadalmi, politikai és gazdasági együttműködését. Hangoztatta továbbá, hogy fel kell kutatni a kölcsönös érdekeket kielégítő, hosszú tá­vú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Pham Van Dong meleg hangon mondott köszönetét azért a támogatásért, amelyet az MSZMP, a Magyar Nép- köztársaság kormánya és a nép nyújtott Vietnamnak nemzeti felszabadító harcá­hoz, illetve nyújt napjaink­ban Vietnam újjáépítéséhez. Végezetül kifejezte reményét, hogy Vietnam és Magyaror­szág testvéri együttműködése, baráti szolidaritáson nyugvó kapcsolata szüntelenül erősö­dik majd. Kedden délután Huszár István és Le Thanh Nghi, a VKP KB PB tagja minisz­terelnök-helyettes, a vietnami állami tervbizottság elnöke aláírta a gazdasági együttmű­ködés továbbfejlesztését elő­irányzó dokumentumokat. A most befejeződött ma­gyar—vietnami megbeszélé­seken a felek áttekintették a jelenlegi ötéves tervidőszakra szolgáló gazdasági megállapo­dások eddigi teljesítését és kijelölték a további aktuális tennivalókat. A tárgyaló felek egybe­hangzóan úgy ítélték meg, hogy Magyarország és Viet­nam gazdasági kapcsolatai eredményesen fejlődtek az elmúlt években. Ezt jól jel­lemzi, hogy a kölcsönös áru­szállítások volumene megha­ladta a tervezettet és az együttműködés új elemeként termelési kooperáció alakult ki a népgazdaság egyes ága­zataiban. A tárgyalásokon munka- programot hagytak jóvá az együttműködés középponti elemeinek kidolgozására, ha­zánk és Vietnam a kapcsola­tok fejlesztése során egyezte­ti középtávú népgazdasági terveit. A tárgyalásokon egy­úttal meghatározták a követ­kező ötéves tervek egyezteté­sének alapjául szolgáló fő irányokat és ágazatokat. A hanoi eszmecsere min­den bizonnyal meggyorsítja a magyar—vietnami kapcsola­tok fejlesztésének folyamatát. A tárgyalásokról kedden ki­adott közlemény hangoztatja országaink kölcsönös érdekelt­ségét a hosszú távú együttmű­ködés bővítésében. ★ A tárgyalásokról I-Ianciban közleményt adtak kí. A köz­lemény szerint Hanoiban 1978, január 22—31. között tárgya­lások folytak Huszár István, az MSZMP KB PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, az Országos Tervhivatal elnöke és Le Thanh Nghi, a VKP KB PB tagja, a kor­mány elnökhelyettese, az ál­lami tervbizottság elnöke kö­zött. A tárgyalásokon kölcsönö­sen tájékoztatták egymást or­szágaik jelenlegi ötéves nép- gazdasági tervei teljesítésé­nek tapasztalatairól, áttekin­tették a tervidőszakról foly­tatott tervegyeztetésben kije­lölt együttműködési feladatok teljesítésének helyzetét, kije­lölték a két ország közötti gazdasági együttműködés kö­vetkező ötéves időszakára vo­natkozó fejlesztések főbb irá­nyait és jóváhagyták a két ország központi tervező szer­vei közötti együttműködési munkaprogramot. A tárgyalásokon a felek ki­fejezték érdekeltségüket a gazdasági kapcsolatok hosszú • távú, tervszerű, szilárd alapo­kon történő fejlesztésében. A két ország gazdasági kapcso­latait jelentősen befolyásoló együttműködésekre hosszú tá­vú egyezményeket kötnek. A Huszár István vezette magyar küldöttség vietnami tartózkodása során megláto­gatott több, a kétoldalú együttműködésben résztvevő üzemet. Huszár Istvánt vietnami tartózkodásának ideje alatt fogadta Pham Van Dong, a VKP KB PB tagja, a VSZK kormányának elnöke. A két küldöttség tárgyálá- sai a barátság, a testvéri együttműködés és a teljes egyetértés szellemében foly­tak. Tánc a dollár körül Az új esztendő első hónapja bebizonyította, hogy a tőkés­világ deviza- és aranypiacá­nak alakulását ebben az évben is bizonytalanság és nyugta­lanság jellemzi majd. A fő ok a dollár gyengesége — ami azonban nem jelenti az ame­rikai gazdaság gyengeségét. E látszólagos ellentmondás magyarázata a következő: Az Egyesült Államok gazda­sága a mérsékelt fellendülés állapotában van. A munkanél­küliség némileg csökkent és az infláció is elviselhető mértékű. Így a dollár hazai vásárlóere­je is jóval szilárdabb, mint bármely tőkés valutáé a maga hazájában, kivéve a nyugatné­met márkát és a svájci fran­kot. Mindehhez hozzájárul még, hogy az Egyesült Álla­moknak döntő szerepe van a tőkésvilág pénzügyi életét meghatározó nemzetközi szer­vezetekben, mint a Világbank vagy a nemzetközi pénzügyi alap, sőt a nagy multinacioná­lis monopóliumok többsége is amerikai. Ezenkívül az úgy­nevezett „olajdollár”, az olaj- exportáló országok bevétele is, az Egyesült Államok pénzügyi rendszerén keresztül jut újra a tőkésvilág pénzügyi vérke­ringésébe. Az Egyesült Álla­moknak tehát óriási gazda­sági és pénzügyi „aduk” van­nak birtokában, a dollár ár­folyama a nagy világtőzsdé­ken mégis esik. 1977 júliusá­ban következett be a dollár első nagy áresése. A frankfurti tőzsdén 2,32 márkáról 2,25-re, Tokióban 267 jenről 245-re csökkent az árfolyama. Az Egyesült Államok legna­gyobb gazdasági partnerei, és egyben vetélytársai,. minde­nekelőtt Japán és az NSZK már ekkor hangsúlyozták, hogy az amerikai gazdasági és pénzügyi helyzet voltaképpen nem indokolja ezt az áresést és hivatalos nyilatkozatokban szellőztették azt a gyanújukat, hogy Washington szándékosan „hagyja esni” a dollár árfolya­mát. A manipulációknak ter­mészetesen már 1977 júliusában reális oka volt. Már ekkor látni lehetett, hogy az eszten­dő 30 milliárd dolláros külke­reskedelmi mérleghiánnyal zá­rul az Egyesült Államokban. E hiány lényeges oka az, hogy az USA 45 milliárd dol­lár értékben importál olajat, ráadásul .a külkereskedelmi mérleg Japán vonatkozásában 7—8 milliárd, az NSZK eseté­ben pedig 3—4 milliárd dollá­ros deficittel zárul. (Az ame­rikai külkereskedelmi mérleg minden más irányban pozitív, s ez a magyarázata annak, hogy „csak” 30 milliárd a tel­jes deficit.) Miután az olajimporton vál­toztatni nem lehet (annál ke­vésbé, mert a kongresszus a nagy olajmonopóliumok ellen­állása miatt nem nagyon akar­ja elfogadni Carter elnök ener­giatakarékossági tervét), nem marad más hátra, mint javí­tani az amerikai árúk export- pozícióit a világpiacon. Min­denekelőtt persze a két legna­gyobb ipari exportőrrel, Ja­pánnal és az NSZK-val szem­ben. Ezt az irányzatot minden erővel támogatták a nagy amerikai szakszervezetek és a monopoltőke számottevő körei. A szakszervezetek azért, mert az export fokozásában és a be­hozatal csökkentésében lehető­séget látnak a munkanélküli­ség visszaszorítására. A nagy monopóliumok pedig azért, hogy megszabaduljanak az amerikai piacra beáramló im­portcikkek növekvő versenyé­től. Mindez együttesen azt je­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamokon belül óriási erők vál­tak érdekeltté a dollár áresé­sében! Hiszen az drágábbá te­szi a behozatalt, tehát im­portkorlátozó hatása van, mi­közben pedig olcsóbbá válik az amerikai export és javulnak az amerikai áruk világpiaci pozíciói a konkurrensekkei szemben. Ilyen körülmények között érthető, hogy már a júliusi dolláráresés gazdasági és egyben politikai feszültséget teremtett az USA és Japán, valamint az USA és Nyugat- Európa között. A nyílt mani­pulálás! vádak ellenére az amerikai pénzügyminiszter ke­reken kijelentette: a kormány nem avatkozik bele a fejle­ményekbe és nem hajlandó támogató vásárlásokkal' meg­szilárdítani a világtőzsdéken a dollár árfolyamát. Ilyen kö­rülmények között Washington konkurrénseinek elkeseredett tiltakozása ellenére — 1977 végén ismét esni kezdett a dollár árfolyama a frankfurti tőzsdén 2,14 márkára, Tokió­ban 240 jenre, Zürichben pe­dig 2,2 svájci frankra csök­kent. Amikor Carter amerikai el­nök világ körüli úton járt, po­litikai-taktikai okokból ígére­tet tett a beavatkozásra. En­nek hatására a dollár némileg megszilárdult. Jóformán na­pok alatt kiderült azonban, hogy csupán taktikai ígéret­ről volt szó. Ezt a benyomást erősítette, hogy Carter levál­totta az amerikai központi bank szerepét betöltő Federal Reserve Board (Fed) elnökét. Arthur Bums ugyanis ellenez­te a dollár mértéken túli kül­földi árfolyamesését, mert at­tól tartott, hogy egy bizonyos ponton ez visszahat a dollár belső vásárlóerejére is és fo­kozza az amerikai inflációt. Bums menesztésével a dollár újra esni kezdett. Január vé- gefelé a frankfurti tőzsdén ér­téke 2,1 márka, a zürichi tőzs­dén 2 svájci frank körül inga­dozott. Minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben az Egyesült Államok nem kíván változtat­ni ezen a politikán. Ennek egyik legbiztosabb jele, hogy az arany ára, amely 1976 őszén unciánként 103 dollár, 1978 január végén már 173 dollárra emelkedett. Mindez feszültségeket te­remt, amelyek végső kihatásai ma még felmérhetetlenek. Csak annyi bizonyos, hogy az 1978-as esztendőt az Egyesült Államok, Japán, Nyugat-Euró- pa és nagy közel-keleti olaj- exportőrök közötti elkesere­dett gazdasági és pénzügyi manőverek fogják'jellemezni. re. 2 NÓGRÁD - 1976. február 1., szerda Carter misszionárius lesz? Carter amerikai elnök hét­fői sajtóértekezletén kijelen­tette: javasolni fogja a Szov­jetuniónak, a nukleáris ener­getikai berendezésekkel ellá­tott mesterséges holdak fel­bocsátásának betiltásáról szó­ló megállapodás megkötését. Mindaddig — mondotta az amerikai elnök a Kozmosz— 954-es esetére utalva — míg előfordulhatnak balesetek, be kell tiltani a nukleáris be­rendezések alkalmazását mű­holdakon, ami egyébként az Egyesült Államokban is ki­alakult gyakorlat Sajtóértekezletén a Közel- Kelettel kapcsolatos kérdé­sekre válaszolva az elnök el­ítélte ugyan új izraeli telepü­lések létrehozását a megszállt arab területeken, de ugyan­akkor hozzáfűzte, hogy tudo­mása szerint az izraeli kor­mány nem is adott felhatal­mazást új falvak építésére. Az újonnan létesültek tulajdon­képpen nem is tekinthetők falvaknak csupán „régészeti kutatócsoportok lakhelyei” — állította az amerikai elnök. Egyebek között elhangzott a sajtóértekezleten Carter jö­vőjére vonatkozó kérdés isa komolyan foglalkozik-e az el­nök azzal a gondolattal, hogy hivatali idejének lejárta után felcsap baptista misszionárius­nak és „egy déli országban” fogja hirdetni az igét. „Még nem döntöttem” — válaszolt mosolyogva Carter. Washing­tonban mindenesetre azt hi­szik hogy Carter először is megpályázza a következő, 1985 elejéig tartó elnöki megbízatást, mielőtt konkré­tabb terveket szőne másirá­nyú foglalatosságokkal kap­csolatban. (MTI) Éles kirohanás a sxaksxerveset eilen Hédi Nuira tunéziai mi­niszterelnök kedden a parla­ment ülésén elhangzott beszé­dében ismét az UGTT, a tu­néziai szakszervezeti köz­pont vezetőségét vádolta a múlt csütörtökön kirobbant és hivatalos adatok szerint 42 ember életét követelő zavará­sok kiprovokálásával. Élesen kirohanva Habib Asur, az UGTT letartóztatott főtitkára ellen Nuira azt állította, hogy a szervezet végrehajtó bi­zottsága „előre kigondolt terv” alapján robbantotta ki az összetűzéssé fajult tünte­tést. Tuniszi bíróságok egyébként az elmúlt három napban tö­megesen ítélték el a csütörtö­ki tüntetés után letartózta­tott személyeket. Az ítéletek 3 hónaptól 2 évig terjednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom