Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-13 / 11. szám

Varsányi kérdőjelek (3.) „Nincs olyan műnk.." A párt szécsényi járási végrehajtó bizottsága az el­múlt év decemberében vizs­gálatot végzett a varsányi pártvezetőségnél, mert „több bejelentés szerint és az ap­parátus helyszíni tapasztala­tai alapján is, a pártvezető­ség titkára és a tsz-elnök kö­zött megromlott az együtt­működés, kedvezőtlen lég­kör alakult ki a tsz-pártszer- vezetben és a tsz-tagság kö­rében”. A .vizsgálat megállapította többek között, hogy a tsz- vezetőinek taggyűlésen, párt­vezetőségi ül&en való beszá­moltatása gyakori, de hiány­zik a differenciáltság, a konkrétság, s emiatt a napi­rendek az általánosság szint­jén maradtak. Szó esik a két első számú vezető munka- kapcsolatának alakulásáról is. A tsz-elnök és pártvezető- ség titkára közötti kölcsönös személyeskedések nemcsak a hangulatot rontották, hanem a napi munkától is tetemes energiát vontak el. A végre­hajtó bizottság mindkettő­jük ellen fegyelmi eljárást kezdeményezett. ★ — Milyen szakemberek hi­ányoznak jelenleg a tsz-ből? — Telepvezetők, üzemgaz­dász, főagronómus, beosztott állattenyésztő — sorolja Szmolnik Lajos, a varsányi termelőszövetkezet személy­zeti vezetője. Hangsúlyozza, hogy egyik legfontosabb a szakemberek cserélődésének mérséklése, hiszen a gazdaság előtt álló feladatok nem en­gedhetik meg azt a luxust, hogy negyedévenként, vagy félévente más-más irányítson egy-egy ágazatot. * — Miként lehetne a jelen­legi helyzeten változtatni? — hangzott el a kérdés a szere­lőműhelyben. — Az emberekben bízni kell! Biztosítani nekik saját területükön az önállóságot. Felnőttekről van szó. akik ha látják, mi a feladatuk, a felelősséget is vállalják a végrehajtásért — fogalmazta meg Laczkó Antal. A tapasztalt traktoros, Le- hoczki József az egyik leg­fontosabb tennivalóra irá­nyítja a figyelmet: — A varsányiak, sipekiek, rimóciak dolgos emberek. Ha látják, hogy véleményüket fi­gyelembe veszik, javaslatai­kat — még ha azok nem is mindig hasznosíthatók — számon tartják, reagálnak rá, nincs olyan munka, amit idő­ben, jól el ne végeznének... tr­Hogy Varsányban a han­gulat megromlott, a vezetők között gyakoriak voltak a nézeteltérések, abban a ter­melőszövetkezet elnöke és a pártvezetőség titkára egy­aránt hibás. Felvetődik azon­ban a járási szervek felelős­sége is, hiszen a „nézetelté­rések” nem mai keletűek, az a bizonyos vulkán már rég­óta kitörésre készült. Elgon­dolkodtató, hogy a gyakori személyi változásokat, a cso­portos felmondást nem kö­vette korábban vizsgálat, amely az okokat felderítette volna, s ezzel égy-másfél év­vel lerövidítette volna a sze­mélyes dolgokra való ener- giapocsékolást. A termelőszövetkezet veze­tői és dolgozói egyaránt lát­ják a nem kívánt állapotok­ból kivezető utat, amihez a járási végrehajtó bizottságtól is kaptak jó néhány megszív­lelendő tanácsot. Hogy melyek ezek? Főleg az első számú veze­tők hatékony együttműködé­sének kialakítása, a mező- gazdasági termelés során sem nélkülözhető alkptói légkör megteremtése. Szükség van a szakemberek stabilizálásá­ra. Részben könnyíti a hely­zetet, hogy jelenleg a kö­zös gazdaságban dolgozó fel­sőfokú végzettséggel rendel­kező, fiatal mérnökök alkal­masak a feladatok ellátásá­ra. A középvezetők sorának megerősítése is a tennivalók között szerepel, hogv végre élő és hathatós kapocs jöj­jön létre az első számú ve­zetők és u dolgozók között. Hiányoznak még szakmunká­sok is. Pálmány Béla fogal­mazott úgy: „Mi szívesen ha­za megyünk, ha a kialakult helyzet megváltozik!” A helyzetnek pedig változ­ni kell. Elsősorban a szövet­kezeti demokratizmus terü­letén. Először az ehhez szükséges fórumok megte­remtése szükséges, s aztán azok gyümölcsöző működése, hogy a tagok és alkalmazot­tak ne csak végrehajtók le­gyenek. hanem a döntések előkészítéséből is részt kap­hassanak. Mindehhez kell segítséget nyújtania a pártvezetőség­nek, a termelőszövetkezetben dolgozó kommunistáknak, hiszen egy a cél, azonosak a törekvések: nyugodt légkör­ben fejleszteni a termelést, emelni a hozamokat, alapoz­ni a jövőt! ★ A kérdőjelek görbék. A varsányiak a zűrzavaros hó­napok után elkezdhetik a munkát, hogy ezeket a kér­dőjeleket kiegyenesítsék. S ugye akkor már felkiáltójel­lé lesznek! A tanulság vi­szont tanulság 'marad. Nemcsak Varsányban. (Vége.) Szabó Gyula Fogyasztási cikkek — importból az áruházak közötti csere, az úgynevezett nemzeti hetek rendezése. A szocialista országokból származó fogyasztási cikkek behozatalának növelése az általában kedvező ár miatt is feltétlenül érdekünk. Ennek azonban határt szab a jó mi­nőségű cikkek elégtelen kíná­lata, a szállítások egyenetlen­sége és az alkatrész-utánpót­lás bizonytalansága- A szocia­lista importnak így nagysága és struktúrája miatt elsősor­ban hiánypótló szerepe van, s ritkán alkalmas a belföldi ter­melők versenyeztetésére. citrom, kávé;, fűszer A dollárelszámolású im­portérték tavaly körülbelül 15 milliárd forintot jelentett. Az importhoz rendelkezésre álló deviza több mint kétharmada azonban csak meghatározott te-mékekre, illetve relációkban felhasználható deviza volt. Ilyen termékcsoport a citrom, a kávé, a fűszer és a halfilé — ezekből igény szerinti a be­hozatal. Jelentős mennyiség­ben vásárolunk fogyasztási cik­keket a fejlődő országoktól, el­sősorban azoktól, amelyek exportunknak is bázispiacai. A dollárelszámolású import körülbelül ' egyharmadának lenne tehát az a feladata, hogy a lakosság minőségi igényeit kielégítse, s magasabb színvo­nalával versenyre ösztönözzön. Nem is az úgynevezett luxus­cikkek, hanem a valóban szé­les tömegeket érintő divatos ruházati cikkek és kozmetiku­mok, jó minőségű élelmisze­rek és műszaki cikkek igé­nyektől elmaradó kínálata okoz problémát. Ma is érezhető még az 1975-ben bevezetett válasz­tékszűkítés hatása. Akkor a külföldi italok és cigaretták választéka felére-harmadára, a híradástechnikai cikkek és kozmetikumok behozatala mintegy kétharmadára esett vissza, s lényegében megszűnt számos iparcikk importja. AZ ÉLETSZÍNVONAL TARTOZÉKA Az importcikkek léte vagy hiánya azonban — például a ruházati cikkek esetében *— ma már a forgalomra is hat. 1976-ban a ruházati import visszaesésével a forgalom is csökkent, s 1977-ben csak a behozatal mintegy 30 száza­lékos növekedésének köszön­hető a többletforgalom. Ez egyben azt jelenti, hogy a kül­földön beszerzett áruk élet­színvonal-politikánk céljainak teljesítéséhez is nélkülözhetet­lenek. Tavaly négy cikkcsoport be­hozatalára volt pótlólagos le­hetőség- A párt agrárpolitiká­jának megfelelően biztosítani kellett az ellátást mezőgazda­Az elmúlt 10 évben jó né­hány importcikk többé-kevésbé folyamatos kínálatához szok­hattunk hozzá. Különösen a gazdaságirányítási reform első eveiben nőtt igen látványosan — az 1968. évi 11,7 százalék­ról két év alatt 17,8 százalék­ra — a kiskereskedelmi for­galmon belül a külkereske­delmi beszerzés aránya. Ezu­tán visszesés következett, s csak 1977-ben sikerült újra el­érni az 1970-ben kialakult arányt­Tavaly az import körülbelül 10 százalékkal növekedett, s így fogyasztói áron mintegy 46 milliárd forint értékű külföl­di áru került forgalomba. Idén a rubelelszámolású területek­ről várhatóan 13 százalékkal, a nem rubelelszámolású or­szágokból pedig 8 százalékkal emelkedik a behozatal. ÁRU- ÉS vAlasztékcsere A rubelelszámolású import összetevői: a külkereskedelmi megállapodások és a választék­csere. Az előbbi ötéves egyez­ményeken alapszik, melyeket évente konkretizálnak, az utóbbi alapgondolata pedig az, hogy ami az egyik országban elfekvő áru, az a másik or­szágban még hiánycikk is le­het. A választákcsere szerepét azonban korlátozza is funkció­ja, hiszen egyik ország keres­kedelme sem mond le szíve­sen kurrens termékekről. Sa­játos formája e konstrukciónak Erről azonban alig van szó­sági kisgépekből. Sikerült eny­híteni két krónikus problé­mát, a farmerruházat és a zsebszámoló gépek hiányát. Le­hetőség volt emellett a ter­vezettnél több déligyümölcs behozatalára is. A szelektív iparpolitika ha­tására feltehetőleg újabb , és újabb fogyasztási cikkek hazai gyártása fog megszűnni. ' így például távol-keleti importra kell berendezkednünk az anyagigényes és sok egyszerű munkát tartalmazó ruházati cikkekből. Ügy tűnik tehát, hogy a fo­gyasztók kereslete és a sze- 'ektív iparpolitika egyaránt a 'ogyasztási cikkimoort ará­nyának növelését sürgeti. Ez egyidejűleg javíthatná az el­látás színvonalát, s hozzájá­rulhatna a gazdaságtalan ter­mékek gyártásának megszünte­téséhez- —ai— „Vizezett’’ benzin A Taskenti Autóközlekedési Intézet kutatói már több éve. dolgoznak gazdaságosabb és kevesebb szennyező anyagot tartalmazó üzemanyag létre­hozásán. Többek között, mint az üzemanyag egyik kompo­nensét, vizet is alkalmaztak. Kiderült, hogy ha alacsony oktánszámú, nem etilezett benzint vízzel hígítanak, ak­kor a benzin oktánszáma nö­velhető. Erre a célra jelenleg ólomvegyületeket használnak, amelyek azonban erősen szennyezik a levegőt. A víz-benzm emulzió jelen­tős mértékben javította a motor hatásfokát — a benzin jobb minőséggel, teljesebben égett el, energiatartalma meg­nőtt. Eközben a motor alkat­részeinek hőigénybevétele nagymértékben csökkent, ami különösen a forró déli vidé­keken fontos. Nem kevésbé lényeges körülmény, hogy a jelenlegi motorok benzin-víz keverékkel való feltöltéséhez, semmilyen konstrukciós át­alakításra nincs szükség. A Volga és a Moszkvics “M2 tínusú kocsikon vé^et' kísérletek teljes mértékber igazolták a laboratórium: eredményeket. Érdek­szövetség ? Döcög az anyagellátás — panaszolta nemrég egy szé­csényi üzem vezetője. „Mert minden a személyes kapcso­latkon múlik — fogott ma­gyarázatba — és az bizony sokba kerül. Arra meg nem kérhetünk senkit, hogy ezer forintot áldozzon fel a fizeté­séből erre a célra. Pedig más­ként nem megy, mert úgy van az, hogy ha leülünk szó­rakozni, meg iszogatni, va­lamelyik telep embereivel, lesz anyag még akkor is, ha nincs. Ha meg nem ülünk le, nem jön az anyag, és vesz­tegel a termelés.” Sokszor szóvá tették már, hogy a gazdasági kapcsola­tokban olykor burjánaik a „szocialista összeköttetésnek” titulált protekcionizmus. Az­az éppúgy, mint a boltban, ahol a „havernak”, rokonnak a hiánycikket is előhalásszák a pult alól, némely — nyers­anyaggal vagy alkatrészekkel — kereskedő vállalat illetéke­se előnyben részesíti azokat az anyagbeszerzőket, akik minden adandó alkalommal meghívják őt egy-két féldeci­re — finomabban: „kávéra” — vagy egyébre. Egy anyag- beszerző mesélte korábban, hogy maga is hasonlóképpen építette ki kapcsolatait, s — ámbár kárát vallja a bukszá­ja — megéri neki a dolog, mert szorult helyzetben csak egy telefonjába kerül kihúzni gyárát a kátyúból. És akkor — ahogy mondta — úgy néz­nek rá, „mint egy istenre”. Ilyen az igazán talpraesett ember! — bólinthatnak rá helyeslőén talán többen is, vallván: diadalmaskodjék mindenütt, így a gazdaságban is, az élelmes, rámenős típus, aki — lám — áldozatokra is kész. Hiszen különben is a vállalat érdekeit szolgálják az ő kapcsolatai. Ez így kétségtelenül igaz­nak tetszik'. Ám nem tévesz­tendő szem elől, hogy effajta elvek elharapózásával csak­hamar az ember embernek farkasa mentalitás kapna lábra a gazdaságban. S ebből mindenkinek — közvetve az éppen jól járt feleknek is — előbb-utóbb kára származnék. Ily módon ugyanis mindun­talan az „happolja el” az anyagot, alkatrészt, aki vas­kosabb bugyellárissal indul beszerző körútra. A keres­kedő illetékese így kizárólag a „haverság” — forintban mérhető»— szintjét tekinti a mérlegelés alapjának, ekép- pen aztífri előfordulhat, hogy a filléreket hozó ládagyár­táshoz van fa elegendő, míg a valutát fiadzó export bú to­rokhoz hetekig nincsen egy szál se. Miből sarjadzik — kérdez­hetjük joggal — az ilyesféle megnyilvánulások legtöbbje? Hiszen jószerivel korrumpá­lásnak se mondható az a né­hány alkalomszerű presszó­ba, csárdába szóló meghívás, ahol az összemelegedés meg­történik, vagy éppenséggel to­vább fokozódik. A további szeszhez jutás reménye tart­ja össze a „feleket”? Ügy véljük csak elvétve állja meg a helyét ez a ma­gyarázat. Sokkal inkább ma­git a presszózás, a „vendéglő­zés”, az „úriember” szerepe hat csábítólag azokra akiknek — munkájuk révén erre több lehetőségük adódik az átlag­nál. A szerepjátszás végett fogadják el sokan a meghí­vást, és akarva-akaratlan le­kötelezik magukat egy-egy „Bélámnak”, „Józsikámnak”, „Emőkémnek”... Jólesik megmutatni — ha másnak ryem, a csinos pincérnőnek —, hogy lám, ki vagyok én! Ide­járok naponta, fizetnek ne­kem, mint a katonatiszt! Ha ez így van, csöppet se vitat­ható, hogy az efféle meg­nyilvánulások az élősködő szellem vadhajtásai, feléledé­sei. És az ilyeneket — ám­bátor életképesek — nyese­getni kell, ha mód nyílik rá. Már csak azért is, mert ko­rántsem egy értékes emberi kapcsolat szétcibálásáról van szó. Számos példa igazolja, hogy az effajta „érdekszövet­ség” szinte tüstént felbomlik, mihelyt valamelyik fél a jó beosztását — ne firtassuk, mi­lyen okból — elveszíti. m. p. Munkásnők a szövetkezetben Jövőre tizedik esztendeje lesz, hogy a Budapest Kötőipari Szövetkezet Salgótarjánba kihelyezett telepén divatos, kere­sett pulóvereket, kötöttárukat készítenek. Az üzemből esz­tendők óta szállítják az árut a szomszédos baráti országokba is. Legjelentősebb megrendelőik közé tartozik a Szovjetunió. Nem feledkeznek meg a hazai vásárlókról sem. A budapesti központban elkészültek a következő esztendők tervei. Jövője van a tarjáni telephelynek is­Csűrök Zoltánná csupán néhány hónapja a szövetkezet dol­gozója, ám szorgalmával hamar elnyerte a többiek megbe­csülését. Vidékről került a megyeszékhelyre, most építettek lakást. Két kisgyermeke mellett középiskolát végez. Kovács Lászlóné néhány évvel ezelőtt szakmunkásvizsgát tett. így összetettebb feladatokat is ellát az üzemben. Rácz Istvánná korábban alig hallott valamit a kötőgépek­ről. Nagybátonyban marós vo It. Most a kötődében a tel­jesítménye ritkán marad a 100 százalék alatt. (Kulcsár József képbeszámolója) ÚJ OTTHONOK A VII. ötéves terv — 1976 —1980 — időszakában Szófi­ában 88 ezer új lakás építé­sét tervezik. A számítások szerint 1983-ra már minden család saját otthonnal ren­delkezik a bolgár fővárosban. Az épülő lakások 20 száza­léka egyszobás, 60 százaléka kétszobás,' 20 százaléka pedig háromszobás. Az új otího­NÓGRÁD - 1978. í noknak több mint fele nagy­elemes építésmóddal, előre­gyártott elemekből Részül. A lakásépítési program jó teljesítését biztosítja a szó­fiai házgyári kapacitás bőví­tése. Ebben a tervidőszak­ban több mint egymilliárd, 1983-ig pedig újabb kétmilli­árd leva összeget fordít erre a bolgár állam. ár 13., péntek ‘ó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom