Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-12 / 10. szám

Lehetőségek igények nélkül Egy „kultúrálatlan99 Kevés művelődési ház büsz­kélkedhetne annyi látogatóval, mint a „Lampart” Zománcipa­ri Művek salgótarjáni gyára „Ady Endre” Művelődési Ott­hona. Az otthon vezetői azon­ban egyáltalán nem büszkék, sőt szégyenkeznek miatta. Hogyan?! Márkáz is baj, ha tűi sokan akarnak művelőd­ni? Nos, a nevetséges ellent­mondás magyarázata igen egy­szerű. A látogatók többsége kultúrszomj helyett másfajta szomjúságtól vezérelve keresi fel a művelődé', házát, mely­nek legforgalmasabb helyisé­gét a vendéglátóipar bérli. Mi lépjünk tovább olyan termek­be, melyekről a „törzsvendé­gek” talán nem is tudnak. A város történelmében ki­emelkedő múlttal rendelkező intézmény 1976- áprilisában ka­pott függetlenített igazgatót, Illés Pál személyében. — Milyen feladatokkal kel­lett kezdetben megbirkóznia? — Azelőtt hosszú éveken át a Kohász Művelődési Közpon­tot vezettem. Ott szerzett ta­pasztalataimat igyekeztem hasznosítani. Erre szükség is volt, mert a büfén és a já­téktermen kívül az épület alig nyújtott alkalmat magasabb szintű szórakozásra, művelő­désre. Ügy véltem, amíg nem tudunk más lehetőséget bizto­sítani, nincs értelme megfosz­tani látogatóinkat azoktól / a még oly kétes kapcsolatoktól, melyek az otthonhoz fűzték őket. Elsőként tehát a kihasz­nálatlanul álló termeket kel­lett rendbe hozni és a munkát tartalommal megtölteni. Legnagyobb gondot a könyv­tár okozta. A könyvállomány tárolása korszerűtlen volt, a helyiséget nem a rendelteté­sének megfelelően használták, Ezért 1977. márciusáig átala­kítottuk. A modern tárlókkal berendezett teremben főállá­sú könyvtáros kezdhette meg munkáját. Még ’77 nyarán sor került az épület teljes belső tatarozására. — A kedvező anyagi felté­telek, hogyan hatottak a tar­talmi munkára? — Az a paradox helyzet állt elő, hogy a lehetőségek na­gyobbak, mint az igények. Ma már nem elég kitenni egy pla­kátot, a rendezvényekre he­tekkel előtte meg kell' kez­denünk a szervezést. Ezt a gyári aktívák mozgósításával igyekszünk megvalósítani, de még így sem tudtunk telt há­zat biztosítani olyan — egyéb­ként színvonalas — irodalmi estre, amilyen például a Bá­lint, vagy a Kozák Andrásé volt. — Milyen állandó klubok, szakkörök működnek az ottho­non belül? — A lehetőségek ezen a té­ren is adottak. A propagandis­ta klubot a pártszervezet se­gítségével hoztuk létre agyár propagandistái részére. Az elő­adások és az ezt követő viták a pártmunka minden területé­re kiterjednek. Változatlanul működik a nők és a nyugdíja­sok klubja. Az ifjúsági klub­nak a könyvtáros, Lipták Má­ria a vezetője. Ezen belül si­keres kezdeményezés a „Ked­venceink” sorozat, melyben egy-egy klubtag mutáld be legkedvesebb íróját, zene­szerzőjét stb. A művelődé­si otthonban helyet kapott a bélyeg- és fotószakkör is. A Csizmadia úti Általános Isko­lában rajz-, tánc- és bábszak­kört patronál az intézmény. Rendhagyó irodalom- és törté­nelemórákat tartunk a könyv­tárban, az alsó tagozatosak ré­szére pedig mesedélelőttöket szervezünk. Rendszeresen vetítünk is­meretterjesztő filmeket és egyre népszerűbbek a házi ve­télkedők. — Milyen terveik vannak az 1978-as évre? — A jövőben fokozott fi­gyelmet fordítunk a szocialis­ta brigádok kulturális igényei­nek kielégítésére. Számukra módszertani továbbképzést is adunk. Ugyancsak a szocialis­ta brigádok részére hirdetünk vetélkedőt a hármas jelszó jegyében. Ennek aktualitását a 20 éves brigádmozgalom jubi­leuma adja. Továbbra is ter­vezünk irodalmi délutánokat, februárban például Mensáros Lászlót látjuk vendégül. . Sor kerül író-olvasó találkozók­ra és pódiumjátékok bemutatá­sára. Időről időre kiállítjuk amatőr képzőművészek mun­káit. — Mi lesz a sorsa a büfé­nek és a játékteremnek? — Valóban, a látogatók többségét még ma is ez a két létesítmény vonzza, de biztató jelek utalnak arra, hogy a vendégek kezdik felfedezni az egyéb lehetőségeket- Bizonyos mértékben meg kell érteni azo­kat is, akik a nehéz munka után néhány pohár bor „kísé­retében” a rex-, vagy a kár­tyaasztalok mellett szeretné­nek kikapcsolódni. A probléma csupán az, hogy ez a két he­lyiség pillanatnyilag az épü­let központi részét foglalja el, s ettől az egész művelődési otthon kocsmajelleget ölt. En­nek megoldására konkrét ter­vünk is lenne, de ezt csak a felettes szervek összefogásá­val tudnánk megvalósítani. Az épületnek ugyanis van egy hátsó szárnya, ahol most né­hány idős asszony lakik egész­ségtelen körülmények között. Akad köztük, aki bárom szo­bájából, érthető módon, csak egyet használ. Valamennyien szívesen költöznének más la­kásba, mi pedig ide telepíte­nénk át a büfét és a iátékter- met Négy-öt nyugdíjas la­kásproblémájának megoldásá­val 2800 dolgozó kultúrálódá- sát segíthetnénk elő. A játék­terem helyét a könyvtár olva- sójáyá, a mostani büfét pedig klubhelyiséggé alakíthatnánk át. De azoknak sem kellene megválniuk az épülettől, akik a kártya kedvéért járnak ide, csak épp a főbejárat helyett egy másikon közlekednének. A művelődési otthon pedig végre valóban a kultúra háza lehetne. P- K. tévét* játt latunk Mai £0.25: Házigazda: Balázs-Piri Balázs A karikaturista, aki egy­szerre író, az élet lényegi jelenségeit megragadó újság­író és mindezt rajzban kife­jező képzőművész, most ven­dégül látja a kamerát, s be­szél életéről, munkájáról. S bár a humoros rajzok alkotóit nem ismerjük annyi­ra, mint egy-egy regény író­ját, Balázs-Piri Balázs jelleg­zetes figurái jól felismerhető jegyekkel rendelkeznek: mar­kánsan megfogalmazottak, mindig az élet hétköznapi. legjellegzetesebb jelenségeit tűzik „ceruzahegy”-re. Az igazi csemegét azonban a műsor második része szol­gáltatja: ebben Balázs-Piri a tévé egyes műsorait „be­mutató” karikatúráit gyűjtöt­ték egybe. Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 38. ^ Részben súlyosbodó pénz­gondjai miatt, részben azért, hogy közelebbről kísérhesse figyelemmel az eseményeket, szeptember 4-én felköltözött Pestre a Magyar Királyba. Dolgozott, amennyit tudott, és amennyi munkájára igényt tartottak. Nyíltan nem tá­madhatta a militarizált ál­lamhatalmat, hiszen félig- meddig így is a hazaárulót látták benne a háborús uszí­tást és a hazafiságot azonos fogalomnak tekintő ellenségei. Az uszítok közé pedig nem állhatott be elvei, egész ed­digi munkásságának megta­gadása nélkül. Így közírói és költői működéséhez igen le­szűkült a skála. Sok bajában. elkeseredettségében, mind gyakrabban menekült Csúcsá­ra, ahol igazi megértéssel várták, még akkor is, ha a szenvedélyekkel teli Csinszka néha pörölt vele egészség­rontó szokásai miatt. De ez csak bárányfelhő volt. Íród­tak a szép Csinszka-versek, és Csúcsa hovatovább ked­veltebb otthona lett Ady Endrének, mint érmindszenti' legényszobája. 1914. szilvesz­terét is a Sebes-Körös fö­lött őrködő kastélyban töltöt­te. 1915. januárjában visszatért Budapestre, bolyongásainak harmadik állandó pontjára, a Magyar Király szállodába, öccse, Lajos, ekkor kereste fel Boncza Miklóst a kérés­sel, hogy az apa egyezzen végre bele a házasságba. A gőgös úr már nem volt olyan elutasító. Kijelentette, nem helyesli, de nem is ellenzi a törvényes egybekelést. Nem vesz róla tudomást, és hozo­mányt sem ad. De ha két évig kibírja egymás mellett Ady és a lánya, utólag min­denre áldását adja, ráadásul bocsánatot kér a fiataloktól. Míg Ady Lajos az apa lel­kére beszélt, Endre bátyja, újabb szívrohamot kapott a szállodában. Hiába szerette a Magyar Király-beli életet, most jobban kívánkozott Csúcsára. Mihelyt túljutott a veszélyen, sietett is a Király­hágó mögötti édenbe. A szív­rohamból való felgyógyulás után ajándékozta meg Csinsz­kát egyik legszebb versével, amelynek címe: „Cifra szű­römmel betakarva”. 4 NÓGRÁD - 1978. január 12., csütörtök ' U Mihályfi-hagyaték Nógrádiján Jelentős képzőművészeti gyűjteménnyel gazdagodott Nógrád megye, dr. Mihályfi Ernő hagyatékával. Salgótar­jánban 1977. december 16-án írták alá azt a dr. Mihályfi Ernőné és a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága között létrejött szerződést, amelynek értelmében dr. Mi­hályfi Ernőné felajánlja mú­zeumi közművelődési célokra a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának férje, dr. Mihályfi Ernő mu­zeális értékű védett gyűjte­ményének azt a részét, amely az ő tulajdona. E gyűjtemény jegyzék sze­rinti értéke mintegy két és fél millió forint, amelynek egy kisebb része ajándékként ke­rül Nógrádba. A tanács ezzel a vásárlás­sal olyan anyagi áldozatot vállalt, amely arányban van a közművelődést és a művészete­ket pártoló szerepével. A vá­sárlással Nógrád megye olyan védett gyűjteményhez jutott, amelyre az utóbbi évtizedek­ben nem volt példa. A gyűj­temény országos jelentőségű, gondozása, feldolgozása, a kö- zömséggal való mind teljesebb megismertetése az elkövetke­zendő évek egyik legszebb és legfontosabb közművelődési feladata lesz. Ugyanakkor, természetesen, a kutatás szá­mára is hosszú időre fórrá-’ sül szolgál. Az épülőben levő salgótar­jáni múzeumgaléria elsősor­ban a kortárs grafika, az egyedi rajz otthona lesz. A megyei múzeumok birtokában eddig is volt már képzőmű­vészeti anyag, amelynek fel­dolgozása ugyancsak várat magára. Most ez a gyűjte­mény a Mihályfi-hagyaték ide kerülésével értékben és je­lentőségében meghatványo­zódik. Terv szerint, állandó kiállítást nem rendeznek be­lőle, viszont hosszabb időre a megyei képzőművészeti be­mutatási rendszer részét al­kotja, s a műtörténeti. kuta­tás mindenkor meríthet be­lőle. Itt jegyezzük meg — amint azt a szerződés is ma­gában foglalja —, hogy a Nógrád megyed Tanács Vég­rehajtó Bizottsága a gyűjte­mény egységes őrzéséről, fel­dolgozásáról dr. Mihályfi Er­nő emlékét megörökítő elne­vezéssel történő bemutatás­sal a Nógrád megyei Múzeu­mi Szervezet Igazgatósága út­ján gondoskodik. Ezen túl, a Mihályfi-gyűjtemény egészé­ről (a szerződéssel átvett és a dr. Mihályfi János tulajdo­nában levő részről) katalógust készített, amely az általa dr. Mihályfi Ernő nyolcvanadik születésnapja tiszteletére 1978. A HÁZAS POÉTA Pontosabbak vagyunk, ha megjegyezzük, hogy Adynak elsősorban állandó társ kel­lett, nem pedig a házasság. De mert Csinszka ragaszko­dott a formaságokhoz, a köl­tő magáévá tette akaratát, jól tudva, hogy ezzel sokat fel kell adnia a féltve őrzött sze­mélyi függetlenségéből. 1915. március 25-én érkeztek Csú­csáról Pestre, Ady a Magyar Királyban szállt meg, Csinsz­ka pedig Ady Lajoséknál, és másnap megtörtént a házas­ságkötés. A városházán maga a fő- polgármester, Bárczy" István adta őket össze a polgári es­küvőn. Egyházi szertartásra Budán, a Szilágyi Dezső té­ren került sor, abban a dí­szes református templomban, amhlyet a főváros protestáns előkelősége látogatott. Ady tanúja a jó barát Bölöni György volt. Az egyszerűségé­ben is igényes formaságok után a hárshegyi Schüller vendéglőben tartották az ün­nepi ebédet, amelyen sem a huszonegy éves fiatalasszony, sem a harmincnyolc éves férj nem viselkedett túl vidáman, sőt érthetetlenül eléggé kedv­szegett lett a hangulatuk. Fa­nyar humorral titkon azzal ijesztett rá Ady Bölönire. hogy megszökik az ebédről, s elbújik Bécsben. A barát, aki merész ötleteiről is jól is­merte Ady Endrét, komolyan megijedt, s könyörgött a költőnek, hogy ne okozzon botrányt. (Folytatjuk) szeptember 3-án megnyitandó reprezentatív kiállításra je­lenik meg Ezt a kiállítást a pásztói járás egyik ezután ki­választandó helységében ren­dezik meg Ez a táj, ugyanis dr. Mihályfi Ernő szűkebb ha­zája. Mi lesz a sorsa a Mihályfi- gyűjtemény további részének? Mielőtt erre válaszolnánk, né­hány szót arról, hogy mit tar­talmaz a most Nógrádba ke­rülő rész? A védett gyűjte­ményinek ez a része több, mint hétszáz képzőművészeti alkotásból áll, festményekből, s nagyobb részben grafikák­ból. A gyűjtemény gazdagsá­ga ezúttal nem teszi lehetővé, hogy akár csak vázlatos is­mertetést is adjunk. Ehelyett csupán ízelítőül sorolunk fel néhány művészt, aki műve­ivel képviselteti magát a gy ű j teményben: Derkovits Gyula, Dési Huber István, Be- rény Róbert, Czóbel Béla, Eg- ry József, Gulácsy Lajos, Iványi Grünwald Béla, Kmet- ty János, Nagy István, Aba Novák Vilmos, Czigány De­zső, Barcsay Jenő, Doma- novszky Endre, Bene Géza, Bokros Birman Dezső, Pór Bertalan, Rippl-Rónai József, Uitz Béla, Nagy Balogh Já­nos, Márffy Ödön, Scheiber Hugó, Borsos Miklós, Bort- nyiki Sándor, Csinszka (Ady­né, Márffy Ödönné), Ferenczy Noémi, Nemes Lampérth Jó­zsef, Ferenczy Béni, Hollósy Simon, Lesznai Anna, Major Henrik, Tihanyi Lajos, Med- gyessi Ferenc, Mednyánszky László, Szőnyi István, Somo­gyi József és még hosszan sorolhatnánk csupán a neve­ket is. De talán ebből a váz­latos névsorból is kiviláglik, hogy olyan gyűjteményhez ju­tott Nógrád megye, amely­nek az országos mértéket fi­gyelve is, súlya van. S most a gyűjtemény to> vábbi részéről. A Mihályfi 1 család és Nógrád megye kö­zös szándéka, hogy a hagya­ték a jövőben teljes egészé­ben Nógrád megyébe kerül­jön. Ezért dr. Mihályfi János a birtokában levő gyűjte­ményrészre Nógrád megye számára elővásárlási jogot biztosít. Reméljük, ez a mos­tani dicséretes áldozatvállalás a későbbiekben megismétlőd­het, s a teljes Mihálvfi-ha- gyaték Nógrádba kerülhet. Ez a hagyatékrész egyébként igen értékes festményekből, szobrokból, kisplasztikákból áll, továbbá népi iparművé­szeti alkotásokból (például hat faragott és tulipános láda, 25 régi céhüveg és Itce, mézes­kalácsformák, székek stb.) Tóth Elemér Régészeti szenzáció mm Osntagyar sítok Lengyelországban A Przemyslben levő mú­zeum ikonjai, az ezeréves vá­ros emlékei, s történelmi ne­vezetességű, Jaroslaw mű­kincsei méltán hozták izga­lomba az érdeklődőket. Az idén azonban egy új, valóban nem mindennapi régészeti le­iét fordította ide a közfigyel­met. Tudósok, történészek, ré­gészek, s a muzeális dolgok iránt érdeklődő, nem szakkö­zönség is felkapta a fejét a hírre: ősmagyarok sírját tár­ták fel a város határában. Kik lehettek? A múzeumban kísérőm dr. Andrzej Koperski régész, az idei nagy felfedezések hőse. Szívélyesen kalauzol fel a restauráló műhelybe, ahol, a szenzációs lelet tárgyi tarto­zékait, a sírok mellékleteit hozzák rendbe a tudományos munkatársak. — A sírokat ebben az- év­ben találtam és tártam fel — mondja a régész. A föld alatt kilencven centi mély­ségben bukkantunk rá. Elő­ször még sejtelmünk sem volt arról, hogy ez a feltárás az év nagy meglepetését hoz­za. A környéken ugyanis gazdag régészeti anyag talál­ható, ami azzal magyarázha­tó, hogy Przemy.sl és környé­ke hajdanán fontos útvonalon feküdt. A feltárt sírokban olyan lelet feküdt, amely el­ső rátekintésre is sugallta: itt olyan temetkezés] helyre bukkantunk, amely leginkább a magyar kutatások során fel­tárt honfoglaláskori sírokra emlékeztet. Mivel ilyen vagy hasonló lelet eddig még so­sem bukkant fel itt, és ezért joggal fogalmazódott meg a kérdés: vajon, hogyan kerül­tek ide ősmagyarok? Elemzések után Koperski dr. ezután el­mondta: a sírokat alapos vizsgálat alá vetették. Meg­állapították, hogy nem harc­ban elesett katonák sírját ta­lálták meg. A közelben ta­lált asszony- és gyermeksíroís azt bizonyították, hogy itt él­hettek egykor a magyarok. Mert a tárgyak, az ékszerek, fegyverek, ruhamaradw­hyok vizsgálata bebizonyí­totta: csak magyarok lehet­tek. A X. században itt élt, vagy erre járt magyar csa­ládról van tehát szó. — Nézze — mutatja a le-' leteket Andrzej Koperski — itt van az a könyv, amely részletes áttekintést ad a X. századi magyarok viseletéről: És figyelje meg ezzel párhu­zamosan a csákányt, a ken­gyeleket, a női ruha díszéit. Szinte rá lehet tenni a kép­re, vagy mondhatjuk: ezek is szolgálhattak volna mintául. A harcost lovával és fegyve­rével együtt temették el, csak a lovasnomád magyarok le­hettek. Közös kutatások következnek A leletek mentése után a bronz-, ezüst- és vasfelszere­léseket, a csontvázakat a kö­zönség elé tárják. Az érdek­lődés ugyanis rendkívüli, hi­szen mindenki számára iz­galmas kérdés: hogyan ma­radtak magyarok, s a Kárpá­tokon kívül a honfoglalást követő században is. A felfedezést és következte­téseinket magyar régészeti folyóiratban is publikálni szándékozzuk — folytatja Andrzej Koperski. — Nagyon jó lenne, ha a rendkívüli le­lettel kapcsolatban a magyar és lengyel tudósok közösen folytatnák a kutatásokat. Mert kérdés van bőven. Követek voltak az itt megtaláltak? Vagy egyáltalán nem is men­tek az új hazába, hanem a vándorláskor maradtak itt? Vagy a Kijev és Halics felé vezető út mentén volt misz- sziójuk? A nagy ceremóni­ára valló temetés során fon­tos személyiség is került a sírba? Ha igen, ki volt ő? Bizonyára a magyar régé­szek is érdeklődéssel fogadják a przemysli leletet. Bürget Lajos Múzeumi hangversenyek A szécsényi helytörténeti múzeumban az idén is foly­tatják a nagy sikerű komoly zenei hangversenyeket. Az új esztendő első fél évében öt koncertet rendeznek, a szé­csényi ÁFÉSZ Erkel Ferenc kórusának, Szelecsényi Nor­bert zongora- és Búza Kiss Lajos hegedűművésznek, va­lamint a Bach együttesnek, a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ kamarakórusának és a balas­sagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola művészta­nárainak fellépésével. Az idei év első hangversenyét január 16-án a balassagyarmati ze­neiskola Bach együttese tart­ja. Az együttes tagjai: Foga- rasi Béla (gitár). Komády Gerzson (ének). Szűcs Ferenc (gordonka) és Veres Istváa (fuvola) művésztanárok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom