Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-12 / 10. szám

Varsányi kérdőjelek (2.)

Elmaradt megbeszélései:

Csendesek a téli napok a termelőszövetkezetben. A ri- móci telep mérlegházába az állatgondozók térnek be melegedni, köztük Vincze Jánosaié, aki 1Ö60 óta dolgozik a tsz-ben és a vezetőségnek is tagja.

— Nincs főnökünk! — mondja. — Ha valami probléma adódik, szaladgálhatunk a telefonhoz.

T- Vezetőségi ülésen szóvá tette már?"

— Nem csak ott.

— S mit feleltek?

Gondolkodik, hogy mit

mondjon. Végül a hallgatás mellett dönt.

Nem hallgatnak viszont a traktorosok, szerelők, akik a varsányi majorban matatnak a gép körül.

— Kevés a szerelő, a DT-t nekem, a vezetőjének kell javítanom. Nemrégiben egy selejtezésre váró masinát akartak rámbízni. Mondtam az elnöknek, hogy inkább elmegyek rakodónak. A válasz az volt, hogy arréb állhatok, ha nem tetszik. Aznap nem is dolgoztam — említi' Bátyi Sándor,

— Korábban havonta traktorosgyűléseket hívtak össze. Ilyenkor elmondhattuk véleményünket, gondjainkat, s a javaslatokat is. A megbeszélések elmaradtak. Pedig ha a szövetkezeti demokratizmus szélesítéséről beszélünk, a lehetőségeket, a vélemény- nyilvánításra nem gyéríteni kell — kapcsolódik a beszélgetésbe Lehoczki József. Tizennyolc esztendeje műveli gépével a varsányi földeket.

— Ott az alapvető hiba, hogy a tsz-elnök mindent maga akar eldönteni, s csak azt tartja jónak, amit ő határoz — szólt közbe Laczkó Antal gépkocsivezető, a pártvezetőség tagja. — Ez nem eredményez nyugodt légkört. Ilyen hangulatban csoda-e, ha mennek az emberek?

lyi Antal homlokán a ráncok sokasodnak. Egyáltalán nem irigylésre méltó helyzetben vette át 1974-ben a varsányi közös gazdaság irányítását. Baj volt a munkafegyelemmel, hiányoztak a mezőgazdasági termelés korszerű feltételei. Gyorsan akart rendet csinálni, s ehhez a megfelelő irányító szakemberapparátus hiányzott. S a fokozatosság elvének betartása is.

— Szó, ami szó: keményen beszélek az emberekkel, nem szeretek hülyéskedni. Én bizony rájuk szóltam: fiam, mi a munkád? Miért nem azt csinálod? Nem voltak hozzászokva a visszakérdezéshez. Előfordult, amikor keményebb voltam a kelleténél, beismerem. Egy cél hajtott: a feladat végrehajtása — mondja halkan.

— A szövetkezeti demokratizmus fejlesztése mintha elkerülte volna az első számú vezetők figyelmét ?

— Igen! Elhanyagolt terület ez nálunk. A tanulságokat leszűrtem, egyedül nem lehet ezt csinálni. A középvezetők erősítése is sürgős feladat — magyarázza, s még hozzáteszi: — Mentségemre legyen mondva, az eltelt négy év alatt a tagok részesedése 2,5—3 millió forinttal nőtt, a termelési érték húszmillió forinttal emelkedett, beruházásra több mint 25 millió forintot költöttünk, kicseréltük a gépparkot, modern' burgonyatárolót építettünk...

— A vezetésben, irányításban levő problémák feltárásához, megoldásához milyen segítséget kapott a pártvezetőségtől ?

— Keveset!

Varsányban nyílt titok volt, hogy a kapcsolat megromlott a tsz-elnök s a pártvezetőség titkára, Gólyán Balázs között.

— Már korábban sem voltunk egy véleményen minden kérdésben — jegyzi meg Gólyán Balázs. — Nem láttam jónak a szakemberek gyors és nagyarányú cserélődését. Káderek nélkül nem

lehet egy ilyen nagy gazdaságot irányítani. Ekkoriban ment el egyszerre nyolc traktoros, a kampánymunkák előtt. Az elnökkel együtt hajlottunk rá, hogy megváljunk tőlük, így szerettük volna a többiek „méregfogát” kihúzni.

— Nem sikerült....

— ,A pártvezetőség, a párt- alapszervezet rendszeresen beszámoltatta az elnököt a gazdálkodás helyzetéről, feltártuk a hibákat. A kampánymunkákra való készülődés előtt is sor került ezekre a megbeszélésekre.

— Milyen hatással?

— Amikor az elnök vezetési módszereinek gyengesége került napirendre, ideges lett. Nem a segítő szándékot látta az észrevételekben — feleli Gólyán Balázs.

— A gazdálkodásban is problémák jelentkeztek. A pártvezetőség hozott határozatokat a bajok orvoslat Az ellenőrzés azonban elmaradt. Miért?

— Amikor olyan légkör alakul ki, hogy munkatársak alig beszélnek egymással, nehéz bármit is tenni.

— A járási szerveknek jelezték a varsányi állapotokat?

— Igen. Tudtak róla...

Hogy nem egy-két hónap alatt torlódtak össze a problémák Varsányban, bizonyítja ezt egy 1976. június 28-án megtartott párttaggyűlésen elhangzott beszámoló, amelyben többek között e sorok is ott álltak: „A párttagság nem kap elég tájékoztatást a gazdaság vezetésétől... A gazdaság vezetésének tudomására kell hozni, hogy nemcsak a járási szervekre kell támaszkodni... A párt- és gazdaságvezetés között nincs meg a megfelelő összhang, kapkodás van a munkában... Jelentős döntéseket, mások véleménye nélkül, az elnök egymaga hoz...” — s lehetne sorolni tovább.

Mindez másfél éve hangzott el, s nem változott semmi.

(Folytatjuk.)

Kísérleti távvezeték

Szabó Gyula

A termelőszövetkezet központi irodájában égnek a lámpák. A tsz-elnök, Verebé«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiHtiiiiiiiMiiiiiiiHiiuiiiiiiiiiHiimiiimittaiuiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiuimiimiuiummiuiiHiiiumiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHimuiiiiuiiimiiiiiiiimiiiuiiimiiiiiiiiiiiiuiiiMiiiiiiiim.

A Szovjetunió villamosítá- g

sának jelenlegi 10 éves tervé- ™

ben az elektromos rendszer ||jj

teljesítőképességét 1980-ig a tíz évvel ezelőtti 154 000 megawatthoz képest 180 000 megawatt új kapacitás beépítésével növelik. Ezzel

együtt jár a távvezeték-hálózat nagyarányú tovább- v fejlesztése. Már épül egy kb.

2300 kilométer hosszú, 1500 kilovoltos egyenáramú átviteli vezeték a kazahsztáni Ekibasztuztól a Moszkva közelébe levő Tambovig.

Az igen nagy feszültségű

váltakozó áramú energiaátvitel szempontjából nagy fontosságú a Don-medencét Vinnyicán keresztül Lvovval összekötő kb. 900 kilométer hosszú, 750 kilovoltos távvezeték. Ennek alapjául az a kb. 80 kilométer hosszú kísérleti 'vezetékszakasz szolgált, amelyet Konakovo és Moszkva között építettek ki és melyet most 2265 kilovolt feszültségű váltakozó áramú energiaátvitelre szándékoznak továbbfejleszteni.

Ezen a feszültségen 20 000 megawattot, kb. 1350 kilométer távolságra lehet gazdaságosan eljuttatni.

Tádzsikisztán központi részén; több mint 3000 méter magas hegyek között épült fel az Anzob nevű, nagyfeszültségű kísérleti állomás. Munkatársai azokat a fizikai folyamatokat tanulmányozzák, amelyek a magas hegyek között húzódó elektromos távvezetékekben mennek végbe. Az állomáson olyan kísérleti generátort helyeztek Üzembe, amely a viharok esetén keletkező igen nagy feszültségű elektromos impulzusok előállítására alkalmas.

A tudósok tisztázni akarják, milyen megbízható a tervezett elektromos távvezetéki*, szigetelése. Kutatási eredményeik meggyorsíthatják a hegyek között húzódó elektromos távvezetékek, a nagy- és szupernagyfeszültségű al- állomások építését, fokozhatják megbízhatóságukat.

Képünkön: Ä ' kísérleti állomás szerelése.

A műhely füstjében

Néhány perc csapoSás után

»Aki megszokta, annak nagyon szép munka...”

(Bábel László felvétele)

A négyes kemencét csapol- ák. Előtte fiatal férfi, kezé- aen hosszú rúd. Fején sisak, ircán feszültség. Számára ebien a negyedórában minden negszűnt. Az elektróda fel- tzikrázik a kemence nyílásában.

Mellette másik férfi. Ugyan- ;sak acélsisakban. Nézem, ugyanolyan feszültséggel figyelem a meginduló ércfolya- natot. Tudom azt is, őket, iettőjüket most csak az fog- alkoztatja, milyen öntvényt tárhatnak.

Állnak a kemence előtt, a kicsapódó tűz fénye megvilágítja arcukat. Csapolnak az blvözelgyár csarnokában.

Nagy György a kezét nyújtja. A kormos, feketére színe- ződött, hatalmas tenyerét. A szemében, amely csodakéken világít, az arcában csöpp aggodalom. Még egyszer megszemléli ökleit.

— Most még istenes. Látná, műszak végén. Akár a kéményseprők. Mit csináljunk, együtt jár a munkával.

Így igaz. Nagy György tizennyolcadik éve dolgozik a kemence mellett. Törzsgárda- tag, kitüntetések, elismerések birtokosa. De nem leányálom amit végez. A kezén két ujjúról hiányzik a köi'öm.

— Hégi dolog — néz oda — még fiatal koromban történt. A malomban lement két körmöm. Megszoktam, nem hiányzik.

Nem firtatjuk tovább. Hatalmas kezét beszélgetés közben az asztalra teszi. Kezét, amely erőlködés nélkül forgatja a szívlapátot.

— !Nagy idő itt a kohónál közel húsz esztendő.

Kék szeme villan egyet.

— Mint a reménytelen szerelem. Az ember szidja, becs- mérli. A pokolba kívánja, de nem tud meglenni nélküle.

Csöndes szóval folytatja.

— Zabarban lakunk. A feleségem sokszor nekikezdte az évek során: „Te Gyuri, keress valami könnyebb munkát! Sokan boldogulnak úgy, hogy csak mutatiák az erőfeszítést. Miért neked kell abban a büdös gyárban dolgoznod?”

— Leintem ilyenkor az asz- szonyt. Csöndesen persze, hogy meg ne sértődjön. Tudja milyen sértődések az aszszonyok. Mondom a feleségemnek. Tudod, hogy amikor megszűnt a malom — mert ott dolgoztam én gépészként valamikor — ide az ötvözetgyárba kértem magamat. Hát azt hiszed te, hogy az emberfiának olyan egyszerű ugrálni? Ma itt, holnap meg másik gyárban?

Sokan járnak ide a falujából. Nagy György is úgy gondolta, jó munkát, nagyobb darab kenyeret ad az ötvözetgyár Salgótarjánban.

— Csalódott?

— Nem. Jól szolgál az egészségem. Tudja, ez nagyon fontos. Kétszer küldtek Pestre vizsgálatra. Az orvosok semmit nem mutattak ki. így továbbra is lapátolom, adagolom a kemencébe az anyagot.

— Szivlapáttal?

— Azzal bizony! Negyvenötven mázsát is fellapátolok naponta. Tizenhárom kiló fér egyszerre a lapátra. Négy ember kellene, hárman vagyunk. , — Meleg van, s ez a füst?

Rendreutásító a hangja.

— Aki megszokta, fel sem veszi! Van, hogy kínlódni kell az igaz. Ha elsalakosodik a kohó, még az ellenségemnek se kívánom a munkát, ami ránk vár. Szidom még az öreganyámat is.

— Keresete?

— Négy és fél mindig megvan. Viszem haza a borítékban, hadd örüljön az asz- szony.

— A család?

— Két gyereket neveltünk. Két lányt, felnőttek már mindketten. Az egyik gépírónő az acélgyárban, a másik- Sajóvelezden lakik, postás.

— A felesége?

— Otthon . van. Nézze én váltóműszakban dolgozom, öt nap után egy szabadnap. Mindegy karácsony, vasárnap, más ünnep, a beosztás marad. Megkívánja az ember, hogy kész étellel várják otthon. A feleségem sem húszéves. Hová menne dolgozni? Jobb neki otthon.Ellátja a háztartást, mellette az állatokat. Elég munkát ad neki. A húslevest tésztával nagyon szeretem. Tudja, az asszony is, gyakran vár azzal.

— Az unokák?

— Négy van. Két évem a nyugdíjig. ' Korkedvezménynyel elmehetek.

— A nyugdíjazás után?

— Sokat tűnődtem, hogyan lesz. Akkor, ha nem csörög a vekker, nem sürget a műszakkezdés.

— Milyen eredményre jutott?

— Eljárok sokat gombázni! Tudja, nagyon szeretem. Bóklászik az ember az erdőben, a friss levegőn. Nézi, kutatja a fák. bokrok alját, mutatkozik- e valami ? Hazaviszem a teli kosarat, a feleségem megfőzi. .. Meg az unokák! Azokkal játszom. Megkérdezem, hogyan haladnak a tanulásban. Elvégre a legnagyobb unokám már középiskolás.

Száll a füst a csarnokban A csapolás befejeződött. Készülnek a következőhöz.

Csatai Erzsébet

Publikációk helyeit gyárt m á nyokat

A gyakorlati eredményeknek híjával levő kutatásokról — nemzetközi méretekben — egy tanulságos alaptörténet kering:

Egy nyugat-európai országban, ahol az anyagi érdekeltséggel nem lehet különösebb baj, egy nagyvállalat vezetősége elhatározta, hogy műszaki újdonságok gyors bevezető- ‘ sével az üzleti életben élre tör.

Felállítottak hát egy szuperlaboratóriumot. Felszerelték kitűnő eszközökkel, s ezek mellé gyakorlott, jó hírű kutatókat szerződtettek — azután várták az eredményeket.

A történet szerint az első év kutatói jelentéseiben az’ állt, hogy megkezdődött vagy 30, sokat ígérő téma kutatása. A második évben azt jelentették, hogy a megkezdett 30 kutatásról megjelentették 15 értékes publiKációt, szakcikket. Ezek szerzői közül hárman díjat nyertek, ötöt vendégelőadónak hívtak meg, neves külföldi egyetemekre.

A harmadik évben egy év alatt már 25 publikációt jelentettek meg a kutatók, és a díjat, nyert, illetve vendégelő, adónap meghívottak száma, az előző évinek kétszeresére’ emelkedett.

Egyszóval siker-siker hátán. Az új, alig 3 éves kutatóintézet kezdett híressé válni. A szupereszközök s a jó nevű kutatók meghozták az eredményeket. De milyeneket? Három éven át csak vitték a pénzt s egy fillér sem került vissza a vállalat kasszájába. Állítólag így ment ez még a‘ negyedik évben is, amikor a vezetőség változtatott a kutatóintézet irányításán, és az elvi jelentőségű értekezések helyett gyártmányfejlesztéssel is foglalkozni kezdtek.

Ez a történet egyébként egy á közelmúltban befejezett KNEB-vizsgálat alkalmával vált itthon is „közkinccsé”. E vizsgálat célja az volt, hogy elemezze a hazai kutatások hatásfokát, a kutatási eredmények átfutási idejét. E vizsgálat talált hazánkban is ehhez a történethez hasonlót.

Félreértés ne essék: szükség van az alapkutatásokra is, ezek publikálására is. Ezek nélkül nincs pezsgő tudományos élet. De ha csak ez van, akkor baj van!

A tudományos elismerés többnyire névre szól. Ez rendjén is van. A tehetséges, sikeres kutatónak kijár az egyéni elismerés. Az lenne azonban minden esetben az igazi siker, ha abból a köz is részesedne. S ez — legalábbis a műszaki tudományokban — csak úgy lehetséges, ha a kutatások eredményét gyorsan hasznosítják a gyakorlatban is, egy-egy új gyártmány vagy gyártási eljárás formájában.

Az alapkutatással foglalkozó akadémiai kutatóintézetekben lehet persze egyértelmű siker ’az elvi eredmény is. Egy ágazati vagy vállalati kutatóintézetben viszont az elvi eredményt, a publikációt tekintsék inkább félsikernek, legalábbis,' ha a termelés hosszú ideig nem veszi át az eredményt.

A 70-es évek elejétől napjainkig a kutatással foglalkozók száma, hazánkban több mint 25 százalékkal növekedett. A kutatásra-fejlesztésre fordított összegek a duplájára emelkedtek. 1971. és 1975. között több mint 55 milliárd forintot, tettek ki. Ezzel szemben az új gyártmányok, az új technológiák száma ebben az időszakban, az előző öt évhez képest nem nőtt hasonló. méretekben. A kutatás fejlesztésére fordított erő, s annak eredménynövekedése között persze nincs közvetlen kapcsolat. De azért a nagyobb ráfordításoknak előbb-utóbb hasznosabbakká kellene válniokEgy-egy kutatási eredmény gyakorlatba való átültetésének ideje korántsem csak a kutatókon múlik. Persze ennek alakulásában közrejátszik esetleg a nem kívánatos kutatói szemlélet, vagy magatartás is. Az, hogy egyes kutatók csak abban érdekeltek, hogy saját tudományos rangjukat öregbítsék, a gyártás megkezdése akkor érdekük, ha az eredmény szabadalmi védettséget is élvez.

A másik ok, amiért lassan hasznosítják az új műszaki eredményeket, a kutatási tervek olyanok, hogy más irányba viszik a kutatást, mint amerre az ipar, a távlati fejlesztési programok útmutatása szerint haladnia kellene. A szelektív iparfejlesztésből ugyanis az következik, hogy a hazai iparra egyre kevésbé lesz jellemző, hogy mindent gyárt. Az ágazati, vállalati fejlesztési tervek és a kutatók egyéni tudományos terveinek összhangját is meg kell teremteni tehát ahhoz, hogy felgyorsuljon a kutatási eredmények nagyipari hasznosítása;

g. r.

NÓGRÁD - 1978. január 12., csütörtök

3