Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
/ A pedagógusok és a közélet \ ;\il )ilWnS- \ M-r Br Ess.. flSBuw*f •£$$' Réti Zoltán: Ringlispíl ÜJ KÖNYVE A tanár, a tanító hivatásából adódóan is fogékony a közösség, a társadalom gondjai iránt. Történelmünk korábbi korszakaiban is jellemző sajátossága volt e rétegnek, hogy nagy számban voltak soraiban a nép sorsának jobbításán fáradozók. S ez a tradíció — új tartalommal — tovább hagyományozódott a mába. A hatvanas évek végéről szármázó országos szociológiai felmérés szerint a vidéki pedagógusok jelentékeny része folytat közéleti tevékenységet. S a jelen évtizedben ez a szám nem csökkent, sőt tovább fokozódott. Nóg- rádban a pedagógusok csaknem harmada párttag. Ennél több azok száma akik felelős társadalmi funkciót látnak el. Miként nem egy örvendetes 'és kedvező folyamatnak, ennek is akadnak azonban bizonyos vadhajtásai, kedvezőtlen kihatásai. Jelen esetben e tevékenység mértékével vannak gondok. Itt is letten érhető az az igazság, hogy ha mértéken felül túlhajtanak egy folyamatot, akkor annak hatása a célzat ellenkezőjébe csaphat át, s jó következmények mellett rosszak is származnak belőle. Márpedig nem egy pártszervezet, társadalmi szervezet túlzottan is épít a pedagógusok társadalmi cselekvőkészségére, s aránytalanul nagy terheket ró vállaikra, illetve ösztönzi, kezdeményezi, helyesli, engedi ezek vállalását. Oly mértékben, hogy az már az iskolai munka rovására megy, s az oktató-nevelő tevékenység vallja kárátRangos megyei párttestület ülésén volt vita a közelmúltban erről a kérdésről. Az értelmiség közéleti aktivitását tárgyaló napirend vitájában némelyik hozzászóló annak a véleménynek adott hangot, hogy az adott területen szükség lenne egyes értelmiségi rétegek, így a pedagógusok közéleti aktivitásának további erőteljes fokozására. A vita más résztvevői viszont — éppen ellenkezőleg — úgy foglaltak állást, hogy ebben a tekintetben immár nem a növekedést, hanem a csökkenést kellene előirányozni, célul tűzni. Példákkal támasztották alá, hogyan akadályozza egyiK- másik tanár iskolai tevékenységét a folytonos más irányú igénybevétel, s miként okoz gondokat a túlzott közéleti megterhelés némelyik tantestület munkájában. A vitában végül is az az állásfoglalás bizonyult meggyőzőbbnek, amely mértéktartásra, a megterhelés csökkentésére intette a pártbizottságokat, a párt- szervezeteket. T ermészetesen szó sincs arról, mintha az iskola falai közé zárkózó, a Szélesebb közösség ügyeitől elhúzódó tanár, tanító lenne most már az ideálunk, s a pártszervezeteket ezután az ilyen magatartás népszerűsítésére biztatnánk. Ellenkezőleg, az iskolai falak kitágítása, az iskola és a társadalom sokrétű kapcsolatainak További szélesítése alapvető feltétele a hatékony nevelőmunkának- Hiszen a tanulóknak az „életre” a fejlett szocialista társadalom építésére — való felkészítése lehetetlen a tantestü'et sokrétű társadalmi tapasztalata nélkül. Nem készíthet fel jól a jövendő társadalmi feladatokra az a pedagógus, aki nem ismeri a dolgozó ember életét, tevékenységét, problémáit. De szélesebb értelemben véve, a társadalom, a párt sem mondhat le a különböző politikai, ideológiai, közművelődési feladatok megoldásában a jól felkészült, hozzáértő kommunista s párton kívüli pedagógusok közreműködéséről. E közügyek intézésében részt venni nemcsak belső kötelezettség, de természete? — a szocialista demokráciából fakadó — jog is számunkra. Nem e jog korlátozásáról van szó, s nem a szocialista emberre jellemző közéleti ten- niakarás fékezéséről. Hanem arról, hogy a politikai szervezetek szemléletében sehol ne következzen be torzulás ebben a kérdésben. Vagyis értsék világosan az iskolai munka, a tanítási óra fontosságát, s azt ne tekintsék másodrendűnek különböző más akciókhoz, rendezvényekhez viszonyítva. Legyen egyértelmű számukra, hogy — az MSZMP Központi Bizottsága ez év júniusi ülésén elhangzott előadói beszéd szavait idézve — „a pedagógusok társadalmi szempontból legfontosabb tevékenysége az iskolai munka színvonalas ellátása”- Az egyéb irányú , társadalmi tevékenységet úgy kell szervezni, hogy az ne keresztezze, hanem előmozdítsa e feladat megoldását, a pedagógusok munkaköri, hivatásbeli kötelezettségeinek teljesítését. Erre meg is van minden lehetőség. Csupán nem szabad engedni a legkönnyebbnek tűnő út csábításainak, az olyan gondolatoknak, hogy bármely feladat esetében a legköny- nyebb az iskolákhoz fordulni, hiszen ott — úgymond _ — úgysem esik ki az az idő a „termelésből”. Sokat segíthet a feladatok arányosabb megosztása. Nemegyszer tapasztalható, hogy míg egyesek hatnyolc tisztségnek is gazdái, más tanárok, tanítók hiába kérnek megbízatásokat Amellett az értelmiség egészén belüli kötelességmegosztás arányosítása is kínál lehetőségeket. A közművelődési párthatározat megszületése Után számos pártszervezet fogalmazta meg feladatként, hogy a pedagógusok mellett más értelmiségi rétegeket is az eddiginél jobban be kell vonni a műveltség terjesztésébe. Vitathatatlanul születtek is ebben eredmények, ám az előrehaladás még határozottan fokozható lenne. A köz ügyeiben fáradozó pedagógusokat ott találjuk a politikai, társadalmi, kulturális élet valameny- nyi fontos területén megyénkben is- Közös érdek — és a pártszervezetek felelőssége —, hogy energiájuk ésszerűen hasznosuljon, közösségi fáradozásuk ne menjen hivatásuk teljesítésének, szakmai tevékenységüknek a rovására, hanem legyen közöttük megfelelő, ésszerű összhang. Gy. L. A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg a Közművelődési kézikönyvet, amely Füredi József és Herczeg Ferenc szerkesztésében látott napvilágot. A hasznos, s főleg népművelési területen dolgozók számára értékes kötet tartalmazza az alapvető pártós állami dokumentumokat, a társadalmi és tömegszervezetek állásfoglalásait, a közművelődésre vonatkozó állami határozatokat, rendeleteket, irányelveket stb. A Nemzetközi Zseb- könyvtár új köteteként látott napvilágot Az ENSZ és a világproblémák című kötet, kilenc érdekes tanulmánnyal. A könyv reális képet ad arról, hogy mi a helye, szerepe az ENSZ-nek a sok súlyos problémával terhelt mai világban, s mi a nemzetközi szervezet perspektívája. Űjabb kiadásban látott napvilágot a Vallás- történeti kislexikon (írta: Gecse Gusztáv, szerkesztette: Lakatos György). A lexikon négyszázötven címszót és háromszázötven utalást tartalmaz a vallástörténet és az ateizmus témaköréből. Felicia Langer kommunista izraeli ügyvédnő könyve Tanúskodom címmel jelent meg. A drámai erejű kötet a Közel-Kelet mai hazátlan- jainak, a palesztinoknak a védelmében emel szót, periratok halmaza alapján. A Hazafias Népfront sokrétű tevékenységével ismertet meg A Hazafias Népfront társadalmunkban című cikkgyűjtemény. . Az Akadémia Kiadó — a Magyar Helikonnal közös gondozásban — hasonmás kiadásban jelentette meg Arany János híres Kapcsos könyvét, a költő utolsó éveiben írt verseivel. A kísérő tanulmányt Keresztury Dezső írta. A karácsonyi könyvvásár egyik slágere volt A nagy- szentmiklósi kincs. A pompás kötetben László Gyula, a kiváló régész ismerteti a hazánk egykori területén élt népek páratlanul gazdag művészetét, a közérthető, s ugyanakkor tudományos értékű kalauzolást a Finnországban élő világhírű magyar fotóművész, Rácz István remek, részben színes fotói teszik maradéktalanul élvezhetővé. A szép könyv kiadója a Corvina. Ugyancsak ez a kiadó jelentette meg a Magyar népművészet sorozatban újabb, javított kiadásban a Magyar népszotétikus, csak sokkal nagyobb, mint az időseké. Lehetnek, vagy húszán a biliárd és az asztalok mellett. Sándor László, Mátrai György, Ko- valcsik József, Szőke Lajos, Oláh János ifjú szakmunkások, vagy szakmunkástanulók, abbahagyják az izgalmas sakkcsatát, és szívesen állnak le egy kis beszélgetésre. — Most veszítettem — mondja a legélénkebbnek látszó Mátrai György —, mert beleszóltak, de legközelebb én nyerek. — Általában játszani szoktunk — jellemzi életüket Nagy József —, de olykor kötött programjaink is vannak: előadás, vita, tv-nézés, filmvetítés. — Csak szünnap ne lenne — sóvárog Kovalcsik József —, és éppen hétfőn, amikor még televízióadás sincs. Pirók Ödön vízvezeték-szerelő, mint a többi tizenéves, modern frizurás, jól öltözött fiatalember, ö egy másik közösségnek, a Lovász József pinceklubnak a tagja. — Hetente átszoktam nézni, eíhoz a kíváncsiság — mondja. — Ügy látom, hogy ez a klub jobban felszerelt és szervezettebb, mint a miénk. Jól érzem az itteniek között magam. A terem végében négy kislány vív izgalmas asztali fokások című kis kötetet, Dömötör Tekla, az ismert néprajztudós tollából. (A kötet képeit Korpiss Péter készítette.) Új kötettel gazdagodott A művészet kiskönyvtárának új sorozata is, amelyben Keserű Katalin Körösfői-Kriesch Aladár életművét és életpályáját hozza közel hozzánk sok képreprodukcióval. A Képes divattörténet az ókortól napjainkig csehszlovák szerzői hármas munkája. A Gondolat Könyvkiadó a Magyar néprajz sorozatban — e sorozat tizedik köteteként — megjelentette a Kiskunságot bemutató kötetet, Tálasi István munkáját. Sokaknak szerez örömet A növénykedvelők kislexikona; szerzője Szűcs Lajos, illusztrációit Bukta Imre él Lelkes István készítette. cimeccset. Tavaly még együtt jártait nyolcadikba, most ki itt, ki ott elsőéves középiskolai tanuló. Klubdélutánjuk volt az iskolában, de nem érezték jól magukat, hát feljöttek ide Győré Erzsébet javaslatára, aki már többször megfordult a klubban. Győré Erzsébet Kemecsei Ildikóval, Vári Mária Susán Nórával alkot egy párost. Az előbbieknek megy jobban a játék, mindhárom meccsüket megnyerték. Később nagy lett az öröm, amikor egy mérkőzést sikerült megnyernie a Vári— Susán duónak is. Czikora György,né, a művelődési ház igazgatója az eltelt egy év munkáját tekinti végig. Úgy érzi, szórakozásban, művelődésben gazdag, tartalmas esztendőt zártak. Sokan megszerették a művelődési házat és rendezvényeit. De természetesen változatos, a különböző igényekhez jobban igazodó programokkal még több embert szeretne az intézményben látni. Olyanokat, akiket eddig még nem sikerült megnyerni. Az 1978- as munkatervben erre vonatkozóan is már konkrét javaslatokkal rukkol majd elő. Nyolc óra van. A moziban kialszanak a fények, hazabandukolnak az emberek, de a'két klubteremben még maradnak, folytatják játékukat, őrizve a fényt, az örömet, a vigasságot. Sulyok László Lucskos, sáros, jeges az ut- :a. És néptelen, pedig még lines későn, úgy este hat 5ra körül jár. A nagybátonyi 3ányász Művelődési Ház ílénksárga fényei hosszúra lyújtják a reklámtábla előtt lézelődő emberek árnyait. A nozi magyar filmet játszik, ríimó Sándor Apám néhány loldog éve című alkotását. A 'iatalok egyik csoportja azon tanakodik, bemenj enek-e. Bemennek. Vörös István, erős testalka- ;ú, ősz hajú férfi, 22 éve nozigépész, s ebből egy híján i húsznak Nagybátonyban. A »épet már beindította, s míg i tekercs le nem szalad — körülbelül húsz percig — időt izakít a beszélgetésre. A mozi .976, január 1-ig szakszervezeti kezelésben volt, ezután terült át a Nógrád megyei vloziüzemi Vállalathoz. Azóta ;okkal frissebb és választékosabb lett a moziműsor, a közönség is szívesebben jön :1 az előadásokra, melyeket íetente négy alkalommal tarának. De ezen kívül vannak külön vetítések is, a speciális ■rdeklődésű, a művészi fil- neket igénylő nézők számára, íztán mesemozi az óvodásokiak és iskolamozi a nagyobb gyerekeknek. —• Most mennyien vannak i nézőtéren? — Körülbelül 150-en — fe- eli Vörös István —, de elérnének jó kétszer ennyien s. Karácsony után vagyunk, i látogatottságon is érződik nég az ünnepi hangulat. — Kik a legjobb mozilá- ogatók? ÜMEPUTÁNA MŰVELŐDÉSI HÁZBAN — A fiatalok, úgy 30 éves korig. Az , idősebbek ritkábban jönnek el és inkább csak a „csemegék” érdeklik. A gépész közben felteszi a szemüvegét, s egy füzetben bogarász. Mutatja az adatokat: — Éves tervem a szovjet és a magyar filmek látogatottságára 11 ezer néző volt; karácsonyig a szovjetet ezerrel, a magyart kétezerrel teljesítettem túl. — Hogyan sikerült? — Szervezéssel. Kerékpárra ülök aztán sorba járom az üzemeket, iskolákat. Meg aztán jó a kapcsolatom a művelődési házzal, kölcsönösen segítjük egymást mindenben, a KISZ-esekkel. Csak így lehet eredményt produkálni. A művelődési házban két terem nyitott: a nyugdíjas- és az ifjúsági klub. Karácsony utáni kedd; ilyenkor nem tart foglalkozást egyetlen kiscsoport sem, nem próbálnak az öntevékeny művészeti csoportok. Pedig van belőlük egy pár: kis és nagy fúvószenekar, irodalmi színpad, autós- és magnósklub, nők klubja, biológiai és fotószakkör, a már említetteken kívül. A nyugdíjasklubban néhányan ultiznak, mások tévét néznek, mert ez szinte megy mindig. S az idősebbek maguk közé fogadtak fiatalokat is, ők most biliárdoznak. — Jól megférünk mi itt a fiatalokkal — mondja > Oláh János, a gépüzem nyugdíjasa, aki mindennapos vendég a klubban. — Gyakran átjönnek játszani, nem zavarjuk egymást. — Miért szeret ide járni? — Mert itt nem lehet unatkozni. Otthonosabban érzi magát az ember, mint a kocsmában, vagy bárhol. Jól felszerelt a helyiség. Szép bútorok vannak, újságok, meg minden, ami kell. Kulturáltak a körülményeink. Még karácsony másnapján is ösz- szejöttünk néhányan, régi ismerősök, hogy megünnepeljük a János-napot. A falakon, a bútorokon gyönyörű zöld növények pompáznak, a televízió mellett apró, gondosan felöltöztetett karácsonyfa. Ép rajta minden szaloncukor. Oláh János látja rajtam, hogy körbenézek, szemlélődöm. — Látja, törődnek velünk a kultúrházban — mondja —, és ez nagyon jól esik nekünk. A folyosó másik végén a fiatalok vertek tanyát. Termük ugyanolyan szép és eszNÓGRÁD - 1978. január 1., vasárnap 00000104040202002700