Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-28 / 24. szám

Érettségi és szakmunkásvizsga Ä szécsényi Nógrádi Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola az elmúlt években változásokon esetit át. Jelenleg az egész megyé­ből ide iskolázzák be a me­zőgazdasági pályákra készülő fiatalokat. Jövőre — a terve­zett szakosítás miatt — regio­nális beiskolázásra számíta­nak, vagyis 4—5 megyéből fogadják a jelentkezőket. A részletekről Racskó Pál igaz­gatót kérdeztük meg. — A gimnázium és a szak- középiskola 1976-ban egyesült. Ez utóbbiban akkor kizárólag növénytermesztő-állattenyész­tő középkáderek képzése folyt. A következő évben a balassagyarmati Szántó Ko­vács János Szakközépiskola harmad- és negyedéves me­zőgazdasági gépszerelő osz­tályai is hozzánk kerültek, ugyanakkor már nem indítot­tunk gimnáziumi osztályokat. A korábban felvettek termé­szetesen itt fejezhetik be ta­nulmányaikat, de a jövőben csak a szakközépiskolát fej­lesztjük. Az 1978/79-es tanévtől tel­jesen új képzést jelent az ál­lattartótelepi gépész szak. A már meglevő mezőgazdasági gépszerelő szak annyiban mó­dosul. hogy az érettségi mel­lett szakmunkásvizsgát is tehetnek a tanulók. Iskolánk tehát szakmunkáscéllal mű­ködő szakközépiskola lesz. A fentiekből kitűnik, hogy a korábbi manuális jellegű ok­tatás helyett a gépesítésre, a műszaki ismeretek elsajátítá­sára fektetünk nagyobb hang­súlyt. — Az átállás milyen gondo­kat jelent a szaktanárok szá­mára? — Nem szabad, hogy gon­dot okozzon! Agrármérnöke­inket az egyetemen a mező- gazdaság minden területével megismertették. Csupán fel kell eleveníteniük a tanul­takat. Ügy érzem,- a tantes­tület fiatal kollekSvájá ké­pes lesz megbirkózni az új feladatokkal. Kevés viszont a gépészmérnök, ök nem szíve­sen' vállalnak oktató múnkát, mert a termelésben jobban fizető munkahelyet találhat­nak. — A technikai berendezések mennyiben felelnek meg a kö­vetelményeknek? — Sajnos, az iskola tulaj­donában levő erő- és mun­kagépek többsége elavult, de ez érthető is, hiszen napja­ink meggyorsult műszaki fej­lődése következtében, 4—5 év alatt a teljes gépállomány korszerűsödik. Az iskola anya­gi lehetősége természetesen nem teszi lehetővé, hogy kö­vetni tudjuk ezt a tempót. Ezért igen fontos, hogy jó kapcsolataink legyenek a vállalatokkal. Többek között a ludánybalászi. a palotási és a helybeli termelőszövetke­zetben végezzük a gyakorlati oktatást, ahol a legmodernebb gépekkel ismertetjük meg a tanulókat. Ezenkívül, heti egy alkalomfnal. egész napos gya­korlatokra küldjük tanulóin­kat az említett termelőszö­vetkezetekbe, illetve állami gazdaságok laboratóriumaiba — a mindenkori tananyagnak megfelelően. Néhány tanmű­helyünk Balassagyarmaton van. az elsősöket az iskolán belül is tudjuk foglalkoztatni egy alapozómflhelyben. A mezőgazdasági oktatás — ter­mészeténél fogva — nem foly­hat kizárólag a tantermekben. Gyakrarf kell Szécsénytől tá­vol eső vidékekre utaztat­nunk diákjainkat. Nekünk egy autóbuszra olyan szüksé­günk volna, mint más isko­lákban a krétára... — Hogyan oldják meg a nyári gyakorlatokat? — Diákjaink tanévenként, 6 hét összefüggő gyakorlaton vesznek részt.. Ebből két he­tet az ősz folyamán, négyet pedig kötelező nyári gyakor­latok formájában. A gyerekek általában nem örülnek a szünidei munkának, de ná­lunk fordított a helyzet. Ugyanis a másod- és harmad­évesek. nyári gyakorlataikat külföldön végzik. A máso­dikosok Csehszlovákiában (Losonc, Ipolyság), a harma­dikosok pedig a Balti-tenger közelében, az NDK-beli Güst­rowban dolgoznak, miközben mi a külföldi diákokat fog­lalkoztatjuk. A tanulók — másodévtől — tanulmányi szerződést köt­hetnek termelőszövetkezetek­kel. Bizony, jól jön az a né­hány százas a diákzsebnek, és így az elhelyezkedésük is biz­tosított. — A szabad idd hasznos el­töltésére az iskola milyen le­hetőségeket nyújt? — Saját irodalmi színpad­dal, énekkarral rendelke­zünk. Népszerű a motorbará­tok és az országjáró diákok köre, valamint a fotó- és a vöröskeresztes szakkör. Tantárgyi szakkörökben orosz nyelvi, matematikai, növény- termesztő és állattenyésztő is­mereteiket bővíthetik a fiata­lok. Jelentős eredményeket ért el iskolánk a sport terén. Fut­ballcsapatunk és lány röplab­dacsapatunk középiskolás megyebajnok. Elő szerződé­sünk van a múzeummal és a művelődési központtal. Egy­re bővül a honismereti szak­kör és a múzeumbarátok köre. Ifjúsági klubunk a kollégium társalgójában tartja szerve­zett foglalkozásait. Itt zaj­lik áz intézmény kulturális élete. — Milyen a továbbtanulók aránya? — A diákok mintegy 10 százaléka nyer felvételt felső- oktatási intézményekbe, de ennél jóval többen jelentkez­nek. Sokszor a szülők is hi­básak abban, hogy a gyerek csak az utolsó évben ismeri fel a továbbtanulás értelmét. Sajnáljuk őket, mert néhá- nyuk valóban alkalmas lenne erre. — Gondot fordítanak-e az utánpótlás biztosítására? — Természetesen. Rendsze­resen tartunk „nyílt napokat" az általános iskolákban, me­lyeken szemléletesen igyek­szünk bemutatni az intéz­mény profilját, a mezőgazda- sági munka sajátosságait, szépségét. Pintér Károly Kritikai kiadás — irodalmi szövegápolás Klasszikus költőink versei csaknem minden évben új ki­adásban láthatók a könyves­boltok kirakataiban. Az idő­ről időre újranyomtatott köte­tek rendre gazdára találnak. Például József Attila versei a felszabadulás óta 30 kiadást érték meg. s jelenleg már második kritikai kiadását ké­szítik elő. Mit jelent a kritikai kiadás, miért van erre szükség? Stoll Béla irodalomtörténész vála­szol. — Az irodalmi művek kriti­kai kiadója olyan jellegű mun­kát végez, mint a képrestaurá­tor, az épületkarbantartó. Le­het. hogy furcsán hangzik, de a szövegek az egymást köve­tő kiadások következtében Rongálódnak. Fennáll a ve­szély, hogy a népszerű, sokat olvasott és kiadott költők mű­veibe — így József Attiláéba is — nyomtatás közben sajtó­hibák, rontások kerülnek. A legnagyobb veszély nem a kö­zönséges sajtóhiba, hanem az olyan tévesztés, amelynek lát­szólag értelme, tehát létjogo­sultsága van; ennélfogva az olvasónak nem is tűnik fel. Az ilyen, félreolvasásból származó rontások tönkre tehetik avers értelmét. — A válogatások, gyűjtemé­nyek népszerű kiadósaiba óvatlanságból egyszer beke­rülő hiba általában folyama­tosan öröklődik: az újranyom­tatott kiadásokat ritkán ellen­őrzik szövegkritikai szem­szögből. A nélkülözhetetlen kritikai kiadásokra vár az el­romlott szövegek kijavítása, ezért sajtó alá rendezői — ha erre módjuk van — eredeti kéziratok alapján dolgoznak. Amennyiben erre nincs lehe­tőség, forrósként a legelső, a költő által előkészített vagy korrigált kiadást használják fel. Az irodalomtudomány fel­adata tehát a leghitelesebb szövegek felkutatása, igénybe­vétele. — A pontosság és szöveghű­ség mellett fontos követel­mény a versek valamennyi szövegváltozatának közlése is. Ezek ugyanis viszonylag tel­jes képet nyújtanak a mű keletkezésének folyamatáról is: megtudjuk, milyen sorokat formált át a költő, míg meg­született a végleges mű. — Az újabb kori költők mű­veinek teljes kiadása szinte megoldhatatlan: számtalan he­lyen kallódhatnak kéziratok, gépiratok, amelyekről a kuta­tó gyakran nem szerez tu­domást. A XX. századi ma­gyar költők közül József At­tila, Juhász Gyula és Tóth Árpád műveiből készült kri­tikai kiadás, ám épp mostaná­ban előkerült egy sor, eddig ismeretlen Tóth Árpád kézirat. Ez is azt bizonyítja, hogy az irodalomtörténésznek mindig számolnia kell azzal, hogy a teljesnek gondolt kötet köz­readása után új anyag bukkan fel. Ez történt József Attila verseinek első kritikai kiadása utón is. Három évvel első megjelenése után 1955-ben ja­vított formában új kéziratok­Lotianu rendez, a háttérben Grigori j Grigoriu, karján Gál ja Bileva. A dedikáció: Melegen üdvözlöm a magyar olvasókat« Emil Lotianu. kai kibővítve látott napvilá­got. A most készülő kötetben is 8—10, azóta felfedezett vers és sok új szövegváltozat sze­repel. — A kritikai kiadások sza­bályzata előírja, hogy a ver­sek szigorúan keletkezésük időrendjében sorakozzanak a kötetben. Az utóbbi időben azonban néhány fiatal kutató a kérdésben más álláspontra jutott: a költő életművét a magaszerkesztette kötetek sorrendjében kell megjelentet­ni. Magam is József Attila el­ső kiadói: Németh Andor, Bó­lint György és Kardos László elvének vagyok híve; a versek eredeti, alkotójuk által szer­kesztett sorrendjét nem szabad megbolygatni. A legtöbbször ugyanis — jelesen József At­tila esetében — a művek egy­másutánja is tudatos költői szándék eredménye, amely hí­ven vall alkotójuk korszakai­ról. t Zscnits Györgyi 1 *;í ■ Galja Bileva Olga szerepében „Csókját a szélnek adta Új Csehov-film a „Mossfilni” Stúdióban A moszkvai filmvárosban évente 80—90 film forgatását kezdik meg. Hét művész­kollektíva, huszonhét forga­tócsoport foglalkoztat itt öt­ezer dolgozót, világhírű ren­dezők, operatőrök, színészek egész hada van állandóan munkában, egyszerre több olyan produkció is folyik, amelyet már munka közben is világérdeklődés kísér. az előzetes hírek, képek is azt sejtetik; fesztiválok díjazott­jai közt lesz, világszerte ve­títeni fogják. Nehéz hát a kíváncsi riporter választása: melyik produkciót látogassa meg, kikkel beszélgessen. A „Moszfilm” december elsejei forgatási terve is gazdag vá­lasztékot kínál. Nagyon ér­dekesnek ígérkezik a Kentau­rok forgatása; egy zenés film Álla Pugacsovával a fősze­repben és egy új Csehov-film. Elindulunk a műterem­rengetegbe. Chilei faház, presszóbelső: Zsalakjevicsusz vesz föl itt egy részletet a Kentaurokhoz. Sajnos. már bevégezték a napi munkát, s elmentek, mire a műterembe érünk, s úgy tudjuk, Lukács Margit is hazautazott, aki Allende, a meggyilkolt chilei elnök feleségét játsza a film­ben. Az új Csehov-filmre lennék kíváncsi: Emil Lo­tianu (a mi mozinézőink A cigánytábor az égbe megy című filmjéből ismerik) a Dráma a vadászaton című kisregényből forgat filmet. Díszletek, kellékek, daruk, kamerakocsik rengetegében bolyongva érkezünk el ennek a produkciónak a műtermé­be. Pislákoló fények, félho­mály: ebédszünet. Csak né­hány díszletmunkás, kellé­kes, világosító lézeng a díszle­tek közt. Biztatnak: Lotianu és operatőre, Petrickij (mű­vészetét a Háború és béke felvételeiben csodálhattuk meg) és néhány szereplő min­den pillanatban várható, ma még forgatnak. Rövid irhabundában, fedet­len fejjel, őszülő, markáns arcú férfi robban be. a ka­mera mögé ül, a reflektoro­kat dirigálja. Kissé kelletle­nül kászálódik le az ülésből, amikor közlik vele, hogy lá­togatója van, de aztán felde­rül az arca, s a kezemet szo­rongatva harsányan, magya­rul üdvözöl: „Szervusz, Jós­ka!” Járt már nálunk, igen jól érezte magát, sok magyar barátja van, megtanult né­hány szót magyarul is. Egyik cigarettáról a másik­ra gyújtunk, Lotianu pipája is előkerül, tiszteletteljes tá­volságban a stáb is összegyűlt már körülöttünk, mi pedig egyre jobban belemeleg­szünk az eszmecserébe. Sza­vaink biztonságán, elragadta­tott hevületén csalhatatlanul megérezhető: ihletett művész beszél a számára nagyon kedves alkotásról. Mert nem dramatizál, nem filmre alkal­maz: a film nyelvén akarja újrakölteni Csehov remekét. Ezért nem engedett a csábí­tásnak: noha ez a mű. rend­hagyó módon Csehovnál, gaz­dag cselekményű, olyan for­dulatosán megkomponált, mint egy lélegzetállító krími, mégsem volt hajlandó a könnyebb utat járni, a sokk­hatásokat kiaknázni. Hű ma­radt Csehov alapvető jelleg­zetességéhez, aki színművei­ben a „semmit” vitte szín­padra, a „drámaiatlan drá­ma” mestere volt, lírával és iróniával keverve a láthatat­lan, a lélekben játszódó drá­mákat írta meg. a látszóla­gos mozdulatlanság mögött 53 ••• „Gorko!” A már kiábrándult menyegzői csók as öreg férj­jel. NÓGRAD - 1978. januái 28., szombat Mai Ivajánlatunk 11.10: Raszkolnyikov szüle­tett. .. Nem először fordul elő, hogy a tévé kamerái végig­kísérik egy színházi előadás próbáit, egy színészi alakítás megérlelődésének folyama­tát. Ezúttal a Vígszínház Bűn és bűnhődés előadásának for­málódásét követhetjük végig. Mégpedig a világhírű szovjet rendező, Ljubimov vendég­rendezésében. A moszkvai Taganka Színház vezetője sa­játos felfogásban kelti életre Posztojevszkij figuráit. A bu­dapesti előadásban a fősze­repet, Raszkolnylkovot, Kern András játsza. Rendező és színész közös munkája, szen­vedélyes viták és csendes be­szélgetések során alakult, for­málódott a szerep. S a tévé kamerái azt les­ték meg, azt követték, amíg az irodalmi alkotás hősei élő­vé váltak, amíg Raszkolnyi­kov megszületett... zúgó viharokat, a víz rezze- netlen tükre alatt vágtató áramlásokat. Olga (Ólja, Olenyka), a Dráma a vadászaton hősnő­jének élete tele van drámai fordulatokkal. (Csehov „Csókját a szélnek adta, s a szél tövestül kitépte a virá­got”). A gróf őrült erdészé­nek gyönyörű kislánya („Zöld erdő kis piros virága”), aki nyomorúságos, nyomasztó környezetéből, az elhagyott erdésziakból mindenáron ki akar törni, fényre, pampára, nagyvilági életre vágyik, előbb a gróf öreg intézőjének („Fatuskó, vén kutya”) fele­sége lesz, aztán a gróf („kes- hedt macska, romlott állat”) szeretője, abban reményked­ve, hogy még a kastély, a birtok úrnője lesz. De a fé­nyes vadászaton, ahová vá­ratlanul betoppan a gróf tit­kolt felesége, s minden ösz- szeomlik, végez vele Szergej, a szép, fiatal, erős, de va­gyontalan vizsgálóbíró, aki szerette, s akit ő is szeretett, akinek az oldalán talán bol­dog lehetett volna. — Tudod, nem ezt a külső cselekménysort akartam ábrá­zolni — magyarázza Emil —, hanem a korabeli társadalmi valóság kényszerítő erejét, azt a megkövesedett közgon­dolkodást, közerkölcsöt, amelyben a szegény széplány egyetlen kitörési lehetősége a gazdag házasság, s az ördög öregapjához is boldogan hoz­zámenne — és ezért még be­csüli, irigyli is a környezete —, csakhogy változtathasson a sorsán és a lét perifériáján tengődő kisemmizettek, ki­zsákmányoltak közül kiemel- lcedhessék, átkerüljön a na­pos oldalra, az élet élvezői közé. Mondom Lotianunak: a megvalósítás sikere nagyban attól is függ, milyen színé­szek álltak rendelkezésre, örömmel közli: hihetetlen szerencsével tökéletes Olgát talált, s egy sereg kiváló szí­nészt nyert meg: Grigorij Grigoriut (őt is a Cigánytá­bor...-bői ismerjük), Kirill Lavrovot, Leonyid Markovot, Oleg Jankovszkijt. A stábból magához inti a standfotóst, előkerülnek a képek. Csak­nem fölkiáltok elragadtatá­somban, amikor az Olgát megszemélyesítő Galja Bileva fotóit nézegetem: valóban tökéletes Olga. Mellékelt ké­peinken is látható, mennyire azonos Csehov jellemzésével: „arca friss, mint az erdei le­vegő”, „ártatlan, tiszta tekin­tetű”, „fürtös haja ráomlik homlokára, vállára”. Galja is megérkezik, bemu­tatják: 17 éves voronyezsi balettnövendék (népi táncos). Végtelenül bájos, szerény kis­lány, hihetetlenül azonos Cse­hov Olgájával: „Mennyi szép­ség a kicsi testben, amelyet egyetlen pillantás magába ihat”. Nem tudja még, meg­marad-e a pályán, szeretne majd a filmművészeti főisko­lára kerülne, dehát az még a távoli jövő. Ugrál, tapsol örömében, amikor megmutat­ják neki a Szovjetszkij-film legújabb számát: címlapján Galja, belül nagy. színes képriport a készülő filmről. „Ártatlan, tiszta gyermek...” Gratulálok Gáljának. Loti­anunak, Petrickijnek, úgy ér­zem: jelentős, szép filmet alkottak. Méltót Csehovhoz és a szovjet filmművészet eddigi Csehov-alkotásaihoz. Homoródi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom