Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-28 / 24. szám
Kis falvak tanácsa (I.) Süt a nap Garábon Kedvezményes áruszállítás az év első három hónapjában ’ VALAKI BARATJíLAG fi. gyelmeztetett, amikor tíz év urán újra nekivágtam a Cserhát kaptatóinak Garábra igyekezve, hogy ne ,’exkluzív anyagot”, különlegességet menjek keresni oda. Különlegességet amúgysem kerestem volna, vészharangkongatás közepette — elsorvadnak a kedvezőtlen adottságú faivak — kinek van kedve különlegességekre vadászni? Tíz éve azt írtam erről a faluról, hogy bizony öregszik, osztatlan iskolájában nehéz körülmények között tanulnak a gyerekek, a fiatalok máshol keresik a boldogulást, s nem sok remény van arra, hogy mindez más irányt vegyen. Tíz év alatt aztán csak a riasztó hangokat, figyelmeztető statisztikákat figyeltem, ha Garábra gondoltam. A pásztói járási hivatal elnökhelyettese, amikor a kis falvakban »érvényesülő család- politikai tevékenységről váltottunk szót, így jellemezte a helyzetet. „Azoknak a kis falvaknak ott, a Cserhát dombvidékén, áz egyik legnagyobb gondjuk éppen az osztatlan tanítási formában jelentkezik. Sok hátrányt jelenthet ez és a távlati cél sem más, mint a körzetesítés, aztán a Pásztóhoz közeledés, a kollégiumi elhelyezés és így tovább...” Az iskolai oktatás és a családpolitika nem esnek távol egymástól. Nem nehéz megmondani előre is, hogy ha majd kollégiumba verbuválják a környező kis falvak gyermekeit, elkél az okosan fogalmazott meggyőző szó. És addig? Hogy él a garábi gyetek, felnőtt, fiatal, öreg? Ga- rább áll, Garáb él. Garáb, ha öregszik is — egyre több a nyugdíjas ember a faluban —, de nem csökken lakóinak száma. Éltetik a legendái, patinás'történelme is. Erről a székhelyközségben, az Alsótoldi községi közös Tanácson azt mondja Hirka Sándor vb-titkár: — Fontos postaút vezetett Garábon át, nemrég halt meg az a garábi ember, aki arról beszélt a fiataloknak- hogy Rákóczi erre ment a szécsé- nyi országgyűlésre, s itt egy fánál meg is pihent Garábon azért régebben Rákóczi nevét viselte az önálló termelőszövetkezet. Az „Inkvizíció és kereszténység” című könyvében említve van Garáb; valamikor az 1200-as években a helyi papot inzultus érte a lakosság részéről, és ő a premontrei prépostnál tett panaszt. A mai templom tájékán I. István alapított premontrei kolostort. A RÉGMÚLTAT ŐRZI a szájhagyomány. Milyen a mai Garáb ? — Lojális község, a tanácsnak semmi gondja vele. Vagyishát ezt úgy kell érteni, hogy Garábon jóravaló, rendes emberek élnek. A statisztikákra gondolok- amikor egy kis időre eltűnik a felsőtoldi kopasz domb mögött a falu. Az ezredfordulóra másfél ezer kis falu megszűnését jósolják. Ennek a könyörtelenül realisztikus tényközlésnek puhán ellentmond Garáb azzal, hogy tíz esztendő alatt nem csökkent — igaz, nem is növekedett — lakóinak száma. Ma is kétszázan laknak házaiban. A házak most újra előbukkannak, itt van a falu, ahonnan nem vezet út tovább. Kővári Pál nyugdíjba készülődő postás portáján nem látszik az idő. Vidám zöld-fehér színekben pompázik a ház homlokzata, hátul a kisebb házban délidőben együtt a család. Három generáció. Pali bácsi 27 évig járta a környező falvakat, sokszor húszezer forint is volt a táskájában, nyolc-tíz helyre- kisebb-na- gyobb településre vitte a leveleket télen és nyáron, jó meg rossz időben. A kerítésen még most is ott piroslik a levelesláda. Naponta harminc kilométert biciklizett, több mint negyedszázad alatt egyszer volt beteg néhány napig. A fia, Attila, a vegyesbolt vezetője, fiatal ember, itt él Garábon, nem is kívánkozik sehová. A fiatal házaspárnak két lánya van- az egyik, Ildikó most is az iskolában tanul, a kisebbik, Tünde csillagokat, robébit rajzol. — Az apja is ebbe az iskolába járt — mondja a tanácstag nagyapa — és Tünde az örökébe lép. Olyanformán is, hogy egyedül lesz elsős jövőre. Attila is így volt jó régen. Kővári Attila velem együtt latolgatja az osztatlan iskolában elszenvedett hátrányait, de amikor a távoli jövő- a kollégiumi élet szóba kerül, mégis azt mondja: — Szokatlan lenne, de biztos megbarátkozna vele az ember. Szarvas Erzsébet ötödikes tanuló kísért a Kővári portára. Tőle tudom, hogy éppen tizenhármán tanulnak az iskolában, néhány „osztály” teljességgel hiányzik. Ötödikbe ketten járnak, Szarvas Erzsi és az unokatestvére. kővari pal- postás, ács, tanácstag most nyugdíjba készül. A tanító nénivel kiszámolták, hogy éppen háromszor kerekezte volna körül a földet, ha nem a garábi, toldi, szentiváni dombok között marad. Tanácstagként fiaskónak, adóságnak véli, hogy ennyi idő alatt sem tudták megépíteni a ravatalozót. Most is házaktól temetnek Garábon. Pedig lenne társadalmi erő. A buszvárót egykettőre felhúzták, megsértődött az- akinek nem szóltak, hogy segítsen. A Kőhegy tövében gyermekjátszót építenek, a területet már előkészítették, fával körülültették, tavasszal megcsinálják. Az utat lebetonozták. Tünde rajzán nap süt a ro- bébire. Elindulok az iskola felé. (Befejező rész következik.) T. P. L. IDEGENFORGALOM ' Ä Karib-tenger zöld szigetén, ‘Kubában élénkül az idegenforgalom. Rendszeresen szállnak le a repülőgépek, fedélzetükön a szocialista országokból és Nyugat-Eurúpá- ból érkező turistákkal. Sűrűn futnak be a havannai kikötőkbe az Észak- és Közép-Ameri- kából érkező hajók. Kuba 1972 óta átfogó programot valósít meg az idegenforgalom fejlesztése érdekében. Üj hotelek, üdülőközpontok épültek Varadero- Santa Maria del Mar, Trinidad festői strandjainak közelében. Havanna Miramar nevű városnegyedében szállodaóriás emel. kedik az ég felé, amely a mai, modern Kuba egyik jelképe. A kubai fővárosban a közelmúltban kezdte meg működését egy vendéglátóipari és idegenforgalmi főiskola, amely szállodaigazgatók, idegenvezetők, szakácsok és pincérek százait képzi ki. A tervek szerint évente csaknem ötszázan fejezik be tanulmányaikat, hogy hozzájárulhassanak a belföldiilletve a külföldről érkezett turisták, látogatók pihenésének biztosításához. Palócíöldön r r I Elmarna! A ztán amikor B. felé kanyarodott velünk a mai, nyolcvan lóerős szekér, valaki azt mondta a kocsiban ülők közül; — Nem megyünk be a szőrmés emberhez? A kérdés ezzel el is dőlt. Válasz nélkül is egyértelmű volt, de bizony bemegyünk. Már hogyne mennénk, amikor ebben a modern világban kocsira, kabátra, sapkára egyformán divat lett a szőrme, de mekkora divat! Fordult ez az ügy jó néhányat, amióta az ember először kitalálta, hogy a hideg ellen az állat bőre-szőre a legjobb orvosság, de csak a legutóbbi pálfordu- lása is feltűnhetett mindenkinek. Mert ml történt itt a szőrmével néhány évtized alatt? Régen a Városi urak jártak az úgynevezett városi bundákban kellő rátartisággal — a volt nagyságos asszonyok bundakölteményeiről itt ne essék szó —, faluhelyen, vidéken meg a módosabb gazdáknak adott rangot külön is a díszesre varrt bunda, szépen kidolgozott bekecs. Szóval, rangot mutatott elsősorban, nem divatot. Ma meg a városi ember keresgéli a vidéket járva a kihaló mesterség, a tímár utolsó képviselőit. A városi szűcsök válogatnak a munkában, akármit már meg sem varrnak. Divat lett az egyik téli olimpián hímzett bundában megjelent lengyel sportdelegáció ruhatára, világdivat. A férfiak szőrmesapkában járnak — valamikor, ki tudja, hányadszor, az volt a sikk, ha fedetlen fővel járt az ember télvíz idején is. Most a szőrme uralja a piacot, a kocsik ülése is rendre kibélelődik birka, kecske, medve növesztette, gépalkotta szőrmével. A kis ház az utca végében alacsony növésű, rettentően tömzsi, rettentően sandaszemű kutyától őrzött. A tímár öreg ember, egyedül él. egyedül dolgozik, nincs aki átvegye a mesterséget, nem ez az egyetlen mesterség, amelyet a fiatalság nem akar átvenni. A tímármunka nehéz foglalkozás. A tímárélet lehetett valamikor szép aztán sokáig nagyon nem szép, és mostanában ú-ra „van benne fantázia". A divat múlandó. Most kell kihasználni a lehetőséget, most jött el az ideje a szőrmével foglalatoskodó- nak. Ez aztán meglátszik az árak növekedésén is, pontosabban a növekedés gyorsaságán. Azt mondja a leírhatat- lanul zsúfolt kis műhelyben az öreg: — Egy kvadrét birka hetven forintba kerül. — Hetvenbe? — hüledezik valaki közülünk. — Nemrég még negyvenért tetszett adni... Valamiben megbotlok, lenézek, összehajtogatott nyers bőr piroslik a lábamnál. Nézzük inkább a készeket, már aminek nincs gazdája. Vagyishát nézni amazokat is lehet, de elvinni nem. Talán még akkor sem, ha ráígérnénk valamennyit. — Messziről jönnek hozzám, még Egerből is. Ez itt mind el van adva — mondja az öreg és kiterít néhány kikészített, de még nedves szőrmét, birka valamennyi. A hetven forintot átszámítom egy-egy bőrre, a kvadrátot ismerem, legyintek magamban, ezerbe kerül egy valamirevaló darab. Társam makacsabb természetű, kereskedői érzékkel megáldott, szorgalmasan leszedi, simogatja, szöszözi a bőröket, alkuszik keletiesen. — De ez, ez nem valami szép! Sárga a széle. Ez is hetven? , — Hetven. Hozzám jönnek még külföldiek is — így a tímár. Birkabőr meg -szőr annyi van itt, hogy egész csordát kitennének, ha visszavarrnák valamennyit a gazdáikra, de van jó néhány szarvas is, meg két szép rókaprém. Annak az árát feleslegesnek tartjuk megkérdezni. Folyik az alku, nézem az öreget, akivel élete alkonyán tett jót a világdivat, s magamban elismerem, megérdemelte azt a szerencsét, amiben most része van. Keze, mint a nyers hús, sótól marott, szemevilága majd ráment mór a mesterség gyakorlására. De sok domboldalon legelésző „néhai báránynak” bőrét-szőrét megdolgozta ötven. hatvan év alatt! De az árai akkor is borsosak. Vagy sósak. Az alkudozás kellő eréllyel Elegendő-e naponta 12—13 ezer vasúti teherkocsit áruval megrakni az első negyedévben — erről a fontos kérdésről tanácskoztak a MÁV vezérigazgatóságán a tárcaközi operatív bizottság. a központi szállítási tanács, a MÁV, a Volán, a MAHART, a külkereskedelmi vállalatok és az árufeladó nagyvállalatok képviselői. A vasúti áruszállítás teljesítményei az elmúlt évben jól alakultak; több mint 133 millió tonnát fuvarozott el a vasút. Ebben az évben a MÁV intézkedési tervei szerint már 136 millió tonna árut kell elszállítani, ehhez az idei első fél évben a tavalyi őszi forgalom szintjén kell lebonyolítani a szállításokat. Ennek feltétele, hogy az év folyamán egyenletesebbé, ütemesebbé tegyük a szállításokat. Közismert, hogy az év első hónapjaiban a vasútnak szabad fuvarozási kapacitása van, már tavasztól azonban égető kapacitáshiány lép fel. Olyankor fordul elő, hogy gyakran hetekig nem tud a MÁV elegendő vasúti kocsit a vállalatok rendelkezésére bocsátani, s ennek súlyos népgazdasági következménye lehet. Vannak olyan áruféleségek, melyek minőségi állaga nem romlik a tárolás miatt. Ezeket kell most minél nagyobb mennyiségben elszállítani a későbbi felhasználás — az építkezések — helyére, hogy akkor amikor már a fuvarozási kapacitást leköti a mezőgazdasági termékek, a gyorsan romló áruk szállítása, ezek fuvarozása már ne vegye igénybe a vasúti teherkocsikat. Az ilyen áruk közé tartozik a kavics, a zúzott kő, a kohósalak, az út- burkolókő, a sokféle vasbetonáru, a homok, a bauxit, a tégla, a cserép stb. Ezek legnagyobb része nélkülözhetetlen építőanyag, melyeket az év folyamán az ország különböző vidékein nagy mennyiségben használnak fel. Ezek az áruk a gyártó telepeken szállításra készen állnak és egy kis előrelátással van lehetőség arra. hogy ezekben a hetekben nagyobb mennyiséget adjanak fel ezekből vasúti fuvarozásra. A MÁV-nak a feladó vállalatokkal az ilyen áruk szállítására megállapodása van. A megállapodásban vállalt feladási mennyiségen felül feladott tonnákért a vasút jelentős fuvarkedvezményt nyújt a feladóknak. A megállapodásban rögzített meny- nyiségen felül 20 százalékos mennyiség feladása esetén januárban és februárban tonnánként 12 forint, márciusban tonnánként 8 forint a fuvarkedvezmény mértéke. Húsz százalékon felül pedig ez év első két hónapjában 18 forinttal, márciusban 12 forinttal olcsóbban fuvaroztathatják a vállalatok az építőanyagok minden tonnáiét. Ezt a jelentős, ún. „előszállítási” kedvezményt a gondos előrelátással gazdálkodó vállalatok igénybe vehetik. Az előszállítás sikere nemcsak a vasút, hanem még inkább az ilyen árukat feladó és fogadó vállalatok —. tehát egész népgazdaságunk érdeke. B. L i Vízmű az Ipoly vidékén December utolsó napjaiban megalakult az Ipolyvidéki Vízmű Társulás, Érsekvad- kei't, Dejtár és Patak lakossága és a területen levő jogi személyek bevonásával. A társulás létrejötte az első — immár a lakosságot is közvetlenül érintő lépés a nyugat-nógrádi térségi vízmű kialakításában. Nógrád megye soha nem tartozott a vízben gazdag területek közé. Egy kis folyócskánk — az Ipoly — ugyan nincs egészében kihasználva de azon kívül valóban kevés a víznyerési lehetőség, s így minden községben gond a település színvonalának emelésével járó vízművesítési program végrehajtása. Különösen kritikussá vált a helyzet az utóbbi időben a megye idegenforgalmilag és iparilag fejlődő nyugati részében. Ezért 1977 tavaszán a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elfogadta a nyugat-nógrádi térségi vízmű háromszáznyolcvan millió forint értékű beruházási programját, melyből az V. ötéves tervben kétszázharminc milliónyinak kell megvalósulnia, s 1983-ra teljesen el kell készülnie. Mit jelent ez a program? Az Ipoly térségében huszonkilenc kutat mélyítenek, több mint hatvan kilométer — kutakat, községeket összekötő — csővezetéket fektetnek le és tizennégy tározót alakítanak ki. A napi víztermelőkapacitás a tervek szerint tízezer köbméter lesz, az össztározó-kapacitás pedig további hétezer köbméter. A rendszer — az igények szerint — a későbbiekben tovább bővíthető. A munkák még az elmúlt év őszén megkezdődtek. Dejtár és Ipolyszög között egy kút készen van, és a Vízkutató- és Fúró Vállalat megkezdte a többi kialakítását is. A Dejtár, Érsekvadkert, Rét- ság fővezeték építése megkezdődött, s a tizenhat kilo-' méter szakaszból hat és fél elkészült. Az előzetes vízmin-. tavételi adatok kedvezőek. Valószínűleg kismértékű tisztítás után felhasználható lesz az Ipoly térségében nyert víz. Ez, valamint az építkezés üteme lehetővé teszi, hogy a lakosság minél előbb használatba vegye a már meglevő létesítményeket. Ennek jegyében alakult meg az említett társulás, melynek; tagjai várhatóan 1980-ra jó minőségű vezetékes ivóvízhez jutnak. A térségi vízmű, amelynek általános kivitelezője a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, összesen huszonegy lakott település ellátásáról gondoskodik. és szakmai tartással folyik. Most éppen arról vitatkoznak, hogy a bőr azon részei is beszámíthatók-e a kvadrátba, amelyeken természetadta módon nincs szőr. Figyelemreméltó a tímár érve: — A sajtban is eladják a lyukat. Az meg hasonlóan érthető érv, hogy aki szőrmét akar venni, miért venne kopasz bőrt is? Ezen aztán elvitatkoznak egy darabig. Az eredmény siralmas. A szőrme éra akkor is hetven kvadráton- ként, ha nagyon szép, és akkor is, ha nagyon csúnya. Dialektikát az ember ne a tí- -márműhelyben keressen. De szőrmét se, csak birkáról nyúzottat is, ha nincsenek fölös ezresei. Azt aztán még meg is kell varratni. Ebbe maradunk, és mennénk is, ha a kutya engedne. De elállja az utat, mintha azt mondaná: nem volt vásár? A tímár ennek ellenére a kapuig kísér, mint aki tudja, majd visszajönnek ezek még! Nézem az arcát, csalódott-e, bosszús-e. hogy elvesztegetett velünk vagy fél órát, s nem adott el egyetlen darabot sem. Elégedett. Magával, hogy nem engedett a negyvennyolcból, Vagyishát a „kvadrátját hetvenből”. Ha az ember fogja a szerencséjét, ne is engedje el. De a kutyát elengedi utánunk. Vicsorogva, acsarkod- va rohan a gumik mellett a tímár kutyája. Véleményt mond. Ez a gesztus megzavar. A kutyát értem, az embert már nem annyira. T. Pataki László Pályázati felhívás középiskolai katonai kollégiumi felvételre A Honvédelmi Minisztérium pályázatot hirdet középis- kolai katonai kollégiumi felvételre. A felvételi követelményeknek megfelelt tanulók a magyar néphadsereg egri, nyíregyházi vagy tatai középiskolai katonai kollégiumának növendékei lesznek és a városi középiskolákban — gimnáziumokban, szakközépiskolákban — folytatják tanulmányaikat. A tanulmányi idő alatt ; es ingyenes ellátásban részesülnek. Azok a nyolcadik osztályban tanuló fiúk pályázhatnak a felvételre, akik vonzódnak a hivatásos katonai pályához és vállalják, hogy a középiskola eredményes befejezése után továbbtanulnak a magyar néphadsereg valamelyik katonai főiskoláján. A jelentkezésnél előnyben részesülnek a nagycsaládos fizikai dolgozók gyermekei, az egy szülő által eltartottak, az állami nevelőintézetekben átlagon felüli eredménnyel és szorgalommal tanulók, á fegyveres erők távoli helyőrségeiben szolgálatot teljesítő ilva-ásos állományúak gyermekei, és azok a jó képességű, tehetséges fiatalok, akiknek továbbtanulását családi és szociális körülményeik egyébként nem teszik lehetővé. • A jelentkezési lapot, -■-éMraimt. az iskolaigazgatók útján a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a fővárosi hadkiegészítő) parancsnokságnak kell benyújtani. A jelentkezés nem zárja ki más, közép- vagy szakmunkásképző iskolába történő egyidejű jelentkezés lehetőségeit. A pályázati határidő: 1978. február 20. Gifárvároabó! üdülő paradicsom Eisenhüttenstadt polgárai az elmúlt öt évben csaknem 38,5 millió márka értékű társadalmi munkával szépítették városunkat. Szebbnél szebb új parkokat, rózsaligeteket, háromezer személyes szabadtéri színpadot és kertmozit építettek. Jelenleg uszoda készül, nagyrészt társadalmi összefogással. A jelentős iparváros üzemei is részt vesznek a városszépítésben. Terveikben a környezetvédelmi elképzelések is szerepelnek. A tervfeladatok megbeszélése közben a vezetők és a dolgozók megvitatják az üdülési, pihenési lehetőségeket és a gyárvárost körülvevő vidék szebbé, egészségesebbé alakításának kérdéseit is. Aa öt legfontosabb nagyüzem vezetői a városi tanácscsal közösen 1971-ben feladatkatalógust állítottak össze, amelynek végrehajtását évről évre ellenőrzik. Nem sokkal később ma is eredményesen működő 16 tagú tájvédelmi tanácsot hívtak életre, amelyben helyet kaptak tudósok, várostervezők is. A drezdai és a lipcsei egyetem az NDK Kultúrszövetsége támogatásával a közelmúltban tervet dolgozott ki a város felett emelkedő Diehloer-hegy természetvédelmi területté nyilvánítására, amely újabb üdülőkörzettel gazdagítja majd az Iparvárost. l NŰGRÁD — 1978. január 28., szombat
