Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-28 / 24. szám

Befejezték a nehézfogasok fe szerelők néhány napja fogtak Varga Bálint gépkocsivezető latokban. lújítását és javítását a diós,je női termelőszövetkezetben. A hozzá a magtakaró boronák és vetőgépek javításához, cs Bartus István traktoros — képünkön — segít a munká­(bábel felv.) EZEKBEN A NAPOKBAN, HETEKBEN a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetekben és szakszövetkezetekben zár­számadó és tervjóváhagyó köz­gyűlésekre készülődnek. En­nek jegyében számba vették a szövetkezet vagyonát, 1977. évi bevételeit és kiadásait, javaslatot készítettek a jöve­delem felosztására, egyebek között az év végi részesedés­re, prémiumra. Ám egyidejű­leg —, s jórészt az előbbiek­kel összefüggésben — az idei termelési és pénzügyi tervet is ki kellett dolgozni. A mezőgazdaság az elmúlt esztendőben — mindeddig soha nem tapasztalt mérték­ben — mintegy 10—12 szá­zalékkal növelte a terrfielést. Ennek a kimagasló teljesít­ménynek " részesei a közös gazdaságölt' is, amelyek 14 szá­zalékkal gyarapították ter­melésüket. Eredményekben gazdag volt tehát as elmúlt esztendő, s ez a zárszámadá­sokban is kifejeződik majd. A termelés — és termé­szetesen az árbevétel — len­dületes fejlődéséből koránt­sem szabad arra következtet­ni, hogy minden szövetkezet zárszámadása a közös gaz­dálkodás egészét jellemző előrelépést tükrözi. A szövet­kezetek termelési színvonalá­ban, gazdálkodásunk ered­ményességében még mindig jelentősek a különbségek — Nógrád megye mezőgazdasá­gára is jellemző — a hek­táronkénti átlagtermelés szélső értékei 50—100 száza­lékos eltéréseket mutatnak, s hasonló különbségek van­nak az állattenyésztési ága­zatban is. Ám ezek a kü­lönbségek is átlagok, mert az egyes üzemek termelési eredményei még inkább el­térőek. Bármennyire is jó esztendeje volt 1977. a me­zőgazdaságnak, a közös gaz­dálkodásnak. ezúttal is lesz­nek gondterhes zárszámadá­sok megyénkben is. A termelési színvonal és a gazdálkodás eredményessé­gétől, különbségeitől füg­getlenül a zárszámadás elké­szítése minden alkalommal feladja a leckét a szövetke­zetek vezetőinek. Az anyagi termelés különböző ágai kö­zül a mezőgazdaságban kü­lönösképp eltér egymástól a naptári és a gazdasági év. A gazdasági szabályozás logi­kája szerint a teljes bruttó nyereségből elsőként az adókat kell kifizetni, sorrend­ben a második a korábban felvett fejlesztési hitelek tör­lesztése, a harmadik az álló- és forgóeszközök növelésé­nek fedezése és csak a ne­gyedik a személyi fogyasz­tásra — azaz bérre, részese­désre, prémiumokra — fel­használható jövedelemrész. Ez a felhasználási sorrend nincs teljesen összhangban a gazdálkodási folyamatokkal. Jó példa erre a szántóföldi növénytermesztés: a mező- gazdasági nagyüzemekben már a gabonabetakarítás után — tehát még a nagy értékű kapásnövények be­takarítása előtt — el kell dönteni a következő év ter­melési programját. Ez a döntés olyan eszközfelhalr mozást jelent még a nyere­ség elszámolása előtt, ame­lyet a következő év érdeké­ben kellett elkölteni műtrá­gyára, gépi és egyéb munká­ra, hasznos- és szükséges rá­fordításokra. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKNEK azonban év köz­ben nemcsak a soron követ­kező esztendő bővített újra­termelését kell megfelelő rá­fordításokkal megalapozni- ok — és nemcsak a szántó­földeken, hanem az állatte­nyésztési ágazatban is —, hanem a személyes jövede­lem növeléáének normatíváit is teljesíteniük kell. Márpe­dig termelési készletekben, félkész termékekben, terme­lési ráfordításokban megtes­tesülő nyereségből aligha képezhető részesedési alap, fizethető a zárszámadó köz­gyűléseken év végi részese­dés, prémiurh. Ezért a zárszámadás végső soron nemcsak a gazdálko­dás bevételeiről, kiadásai­ról és pénzügyi eredményei­ről, bruttó jövedelméről ad számot, egyszersmind bizo­nyítványa a vezetésnek. S ezúttal nem a nyereség vo­lumenére, nagyságára, ösz- szegére gondolunk, sokkal in­kább annak célszerű — a gazdálkodás, a termelés fej­lődését és a személyes jöve­delem gyarapodását egyaránt és kiegyensúlyozottan biz­tosító — felhasználásra. Olyan feladat ez, amelyet minden szövetkezetben- év­ről évre önállóan kell meg­oldani, egyaránt mérlegelve a közös és az egyén érdekeit. Mert például vannak olyan szövetkezesek, amelyeknek többletjövedelme ezúttal az előírt bérszínvonal túllépését is lehetővé teszi, természete­sen progresszív adó fizetése mellett. Dönteni, választani lehet: több adó fizetése árán tovább növelik a bérszínvo­nalat, avagy a szövetkezet fejlesztési lehetőségét bőví­tik. Tulajdonképpen mind­két lehetőség közvetve-köz- vetlenül a jövőt szolgálja, a fejlesztés is és a személyes jövedelem, a bérszínvonal — megadóztatott — túllépése is. Az utóbbi esetben ugyanis a következő esztendő — prog­resszív adó nélkül fizethető — bérszínvonal-bázisra is va­lamelyest magasabb lesz. Másmilyen dilemmára kell megoldást találni azokban a szövetkezetekben, amelyek­nél a gazdálkodás pénzügyi eredménye az adómentes bérszínvonal elérését is két­ségessé, de legalábbis meg- fontolandóvá teszi. Ilyenkor ugyanis a bázishoz való ra­gaszkodásnak minden bi­zonnyal a fejlesztéssel és a nélkülözhetetlen ráfordítá­sokkal való takarékosság az ára. Peáig a szövetkezetét és tagságát nem sújtja hátrány, ha betartja az aranyszabályt és a személyes jövedelem fi­zetésében addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér. Az érvényes szabályozás szerint ugyanis az adómentes bázis abban az esetben sem vész el, ha a szövetkezet elmaradt attól... A ZÁRSZÁMADÁSOK EL­KÉSZÍTÉSÉBEN és az ab­ban kifejeződő — újból hang­súlyozzuk: a közös és a tag­ság érdekeivel egybehangzó, s már az 1978. évi gazdálko­dást is befolyásoló — dönté­sekben a szövetkezeti veze­tőségek mindenekelőtt az ellenőrző bizottságokra tá­maszkodhatnak. Az ellenőrző bizottságoknak ebben az összefüggésében nemcsak a számszaki és tartalmi ellen­őrzés a feladatuk — ezt fel­kérésükre a hivatásos ellen­őrzési irodák is elvégzik —, hanem a gazdálkodás minő­sítése, ha kell bírálata. Azok­nak a tényeknek, érveknek felsorakoztatása, amelyek a tagság számára közérthetővé teszik a zárszámadást. az 1977. évi gazdálkodás erénye­it és gyengeségeit. F. B. Mit 1 6 fii ■s 8 l a! ikrassss 9 epítöIpartöB Több lakást, az iskolák és az ipari beruházások gyorsabb befejezését Az utóbbi hetekben pezs­gőbb lett az építőipari dol­gozók élete. Egyrészt január­ban kedvezett1 az időjárás, sok a munka, lehet dolgozni. Más­részt a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizott­sága az elmúlt évi tapasztala­tok és konkrét igények alap­ján elfogadta az 1978-as cse­lekvési programot, február kö­zepéig az alapszervezetek megtartják az év végi beszá­moló taggyűlést. Javuló termelés A megye fejlődéséhez jelen­tős mértékben járul hozzá az építőipar és ezen belül a nagyobb beruházásokat meg­valósító Nógrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalat. Ez a vállalat az elmúlt évi alapve­tő termelési feladatokat tel­jesítette. Építőipari termelé­süket a tervezett 8—10 száza­lék helyett 25 százalékkal, a termelékenységet még ennél is nagyobb arányban növelték. A szerződésben vállalt új la­kásokat átadták, lényegében a program szerint haladtak a fontosabb ipari beruházások, a síküveggyár, a Romhány III. Az eredmények elismerése mellett a vállalati pártbizott­ság elé terjesztett jelentés és a vitában résztvevők is hang­súlyozták, hogy a technológiai és a munkafegyelem terüle­tén nincs számottevő javulás, jogos kifogások merültek fel a munka minősége miatt, nem kielégítő a lakásátadások és az újabb lakásépítkezések kezdésének üteme, folyama­tossága. Egyik-másik ipari be­ruházás fontos részhatáride­jét elmulasztották. Az állami építőiparra háruló idei feladatok az 1977. évi­nél nagyobbak, ezért a válla­lati pártbizottság hangsúlyoz­ta, hogy most még nagyobb szükség van a jól megfontolt cselekvési programra. Ebben meghatározták és rangsorolták a legfontosabb feladatokat. Ügy határoztak, hogy a párt- bizottság és az irányítása alá tartozó pártszervezetek min­denekelőtt az 1978-as tervek teljesítésére összpontosít" sák erőiket. Vizsgáljuk felül munkamódszerüket és mun­kastílusukat, javítsák gazda­ságirányító -szervező tevé­kenységüket. Fordítsanak megkülönböztetett gondot a termelés és a gazdálkodás ha­tékonyságának fokozására, a munka viszonnyal.j áró kötele­zettségek érvényesítésére, a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javítására. A megye lakossága és veze­tése azt várja, hogy az állami építőipar az idén 420—450 la­kást adjon át. Salgótarján­ban 260, Balassagyarmaton 84, Nagybátonyban 56, Nagyoro­sziban 28 lakást építsenek, és a megyében összesen 500—520 lakás építését kell elkezdeni. A Romhány III-at be kell fe­jezni, azután a síküveggyár, a balassagyarmati kábelgyár, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kisterenyei gyára a sorrend. Nem kevésbé fontos, hogy az iskolákat és gyermek- intézményeket határidőre és kifogástalan minőségben fel­építsék. M nőség! bérezés A pártszervezetek készítsék el cselekvési programjukat, annak teljesítését kísérjék fegyelemmel, a határozatok végrehajtását szervezzék meg, az illetékeseket rendszeresen számoltassák be. Az agitációs és propagandatevékenység ja­vításával a párttagságot pél­damutató munkára mozgósít­sák, politikai nevelő és fel- világosító munkával segítsék a minőségi bérezés bevezeté­sét. A munkaverseny kibonta­kozására, emberségesebb, de ugyanakkor fegyelmezettebb munkahelyi légkörre van szükség — olvashatjuk a vál­lalati pártbizottság határoza­tában. Milyen eltérő igények je­lentkeznek az állami, a taná­csi. a szövetkezett1 építőipar­ral szemben? Milyen legyen a területi elosztás és milyen technológiát alkalmazzanak? Műszaki, vagy gazdaságossá­gi megfontolásokat helyezze­nek előtérbe? A részletkérdé­sekben és a fontossági sor­rend tekintetében eltérő vé­lemények hangzottak el. Töb­ben is kifejtették, hogy a műszaki és a gazdálkodási kö­vetelményeket nem szabad egymástól elválasztani, sem szembeállítani. A gazdálko­dás színvonala és eredménye a műszaki intézkedések során dől el. Az alkalmazandó tech­nológiát is a munkák jellege, összetétele és gazdaságossági megfontolások szerint kell eldönteni. Az építők pártalapszerveze- teinek eddig lezajlott év vé­gi beszámoló taggyűlésein több olyan felszólalás, javas­lat hangzott el, amely cse­lekvési program egy-egy pont­jának megvalósítását akarta segíteni. De nem mindegyik taggyűlés volt elég aktív. Többen hangsúlyozták ugyan, hogy egyetértenek a párt politikájával és az alapszer­vezet beszámolójával, de azt kevésbé fejtették ki, hogy mit akar tenni a brigádvezető, hogy folyamatos és eredmé­nyesebb legyen az idei mun­kaverseny. Vagy milyen szak­mai képzést vállal a gépkeze­lő. aki áz idén kap egy új gépet a mostani százmilliós fejlesztési keretből. A köz­pont bérosztályán, az építés- vezetőségen és a brigádban mit akarnak tenni, hogy az eddig soha nem tapasztalt gé­pesítés, a minőségi bérezés le­hetőségeit minél hamarább és minél jobban kihasználják? A párttagok erősítsék azt a gya­korlatot, hogy erkölcsileg, anyagilag azokat kell jobban megbecsülni akik jobban dol­goznak. Összefogással A következő taggyűléseken és a pártmunka gyakorlatá­ban érvényesüljön az a meg­győződés, hogy az építőiparban a munkások és a vezetők. a párt- és a gazdasági vezetés fokozottan egymásra szorul. Ha a fiatalabb szakerüberek elméleti tudását az idősebb párttagok emberi, politikai tapasztalataival egyesítik, ha a műszaki fejlesztésben, az üzem- és munkaszervezésben rejlő tartalékokat jól felhasz­nálják, akkor az építőipar si­keresen megoldja idei felada­tait. F. L. Fér$f ©gyütt dolgozik A fiatalasszony sietve megy el a kohó mellett. Éppen csapolnak. Kerül egy keveset. A feje szorosan bekötve szí­nes kendővel. A daruhoz iparkodik. Nagy György rakodó egy pillanatra rátámaszkodik a szívlapát nyelére: — Kontha Ferencné, az egyik darusunk. Nagyon ügyes asszonyka. Felér ‘két férfivel. Az egyik kemence előtt ál­ló fiatalember felé bök ezu­tán. — Az meg a férje! Kohász, éppen csapoláshoz készülő­dik. Együtt dolgoznak, férj és feleség. Az ötvözetgyár nagy­csarnokában. Megfogják a munka végét. Itt nemigen lehet kisasszonyoskodni. Kontha Ferencné a lépcsőn lépked felfelé. Szinte már nem is látom. Eltakarja a por, az örökösen szálló füst. Várok hát, amíg ‘előkerül. — Ami igaz az igaz, a tor­kom, szemem, szám telemegy porral. Az ember szokja, legalábbis igyekszem, de tel­jesen megszokni soha sem lehet. A férje hetedik évét tölti az ötvözetgyárban. A fiatal- asszony két éve ment ide dolgozni. :— Miért? — Baglyasalján lakunk. Jobbnak láttuk, ha egy mű­szakban vagyunk. Azonos az időbeosztásunk, egy gyárban dolgozunk. A fiatalasszony segédmun­kásnak szerződött a gyárba. Aztán szóltak neki, van le­hetőség, hogy darus legyen. Nekivágott a tanulásnak. Járt szorgalmasan a tanfolyamra. Megszerezte az oklevelet, jól vizsgázott. — Amikor az ember a darura ül, egy pillanatra sem lankadhat a figyelme. Vigyáz­ni kell a többiekre, nehogy balesetet okozzak. Ez az egyik. A másik, hogy jócskán kell teljesíteni. Harminc-negyven csillét rakunk ki naponta, töltjük a kohót. Ami a leg­rosszabb, az állandó, maró füst. Néha kiszaladok egy-két percre az udvarra, friss le­vegőt szívni. Két gyereket nevel a Kon­tha házaspár. Az idősebb, Feri már nyolcadikos, a kis­lány, Nóra negyedikes. Mivel a szülők három műszakban dolgoznak, korán hozzászok­tak az önállósághoz. — Kezdetben nyugtalan voltam, amikor este buszra ültünk mind a ketten. Ag­gódtam, hátha fölébrednek, aztán bajt csinálnak. De Feri megnyugtatott, „nyugodtan menjél dolgozni anyu, én vi­Rövidkc családi megbeszélés az öntőműhelyben. (Bábel felvétele) gyázok Nórára.” A nagyma­ma messze lakik. Kénytele­nek voltunk megalkudni a helyzettel. Annyira megszok­ták a műszakbeosztásunkat — ötnapig dolgozunk, utána váltunk —, hogy reggel, mire hazaérünk már becsomagolva az iskolatáska, útra készen állnak. — Az előnyök és hátrányok egyformán jelentkeznek? A férj szól közbe: — Itt a gyárban mind a ketten nagyon jól keresünk. Megdolgozunk érte, az igaz. A borítékba összesen hét és fél ezer, néha nyolc is bele­kerül. Gyűjtjük a pénzt. Másik lakást szeretnénk. Amiben most lakunk, vala­mikor bányai iskola volt. Egy szoba, konyha. Két gye­rek mellett nem lehet ficán­kolni. Kontha Ferenc egyre töb­bet nézeget hátra, a kohó felé. Készülnek az újabb csapolásra. A felesége is nyugtalan. Várja a daru, a tele csillék. Az öntőműhely nem enged megállást. Itt folyamatos a munka. Elköszönök a házaspártól. A fiatalasszonyt ismételten elnyelte a szürke füstgomo- lyag. A férje fejére igazítja a sisakot, lehúzza a sötét szem­üveget. Már csak a hamaro­san kiömlő ..lávafolyam” foglalkoztatja. Csatai Erzsébet NÖGRÁD - 1978. januái 23., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom