Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
jegyzetlap Sziwei, tettei <4 salgótarjáni tanácsülésen, az általános- elnökhelyettes, válaszolva arra a kérdésre, mire számít a tanács a vele munkakapcsolatban, szerződésben álló vállalatoktól, azt mondta: — Azt szeretnénk, ha a városépítésben részt vállaló beruházók, kivitelezők maradéktalanul megvalósítanák azokat, amiket szerződésben vállaltak. Ez valóban reális és jogos igény. Semmilyen több- lelfeladatot nem helyez kilátásba. Az, hogy időre elkészüljenek a lakások, az iskolai tantermek, óvodák. bölcsődék. közművek — elvárható, sőt. megkövetelhető. A szerződésben foglaltak szerint. Aztán elhangzott még egy mondat, amely így szólt: — Mindnyájan itt élünk, a városépítő is a város lakója. A szívvel végzett munka lehetőséget nyit arra is, hogy néha egyetlen telefonhívással, közvetlen kapcsolatteremtéssel előbbre lendítsük a közös ügyet. Mire gondolt a felszólaló? Egyszerűen arra, hogy ne bízzunk mindent a papírra, a papír útjára. Ha valami elakadni látszik, ha valami nehezen behozható késedelemmel jár együtt. Ez bizony többletnek, emberi plusznak„ tekinthető. s ha meggondoljuk; éppen* a vezetők, a beruházásban, kivitelezésben elöljáró irányítók „társadalmi munkája" ezekben a soron kívüli telefonokban testesül meg. Sok múlhat egyetlen programon kívüli híváson, jelzésen, beszélgetésen. Ezt a szívről szóló mondatot ott, a tanácsülésen, pillanatnyi csend követte. Csend is többféle van. Máshogy hallgat egy sereg ember akkor. amikor unatkozik, és megint máshogy, ha szíve szerint szóltak, s gondolatban nem is egy példát talál, amiben megkapaszkodhat. Az ilyen csendnek aztán tartalma is van. S remélhetőleg, a jó példák az idei munkák során tovább gyarapodnak: nemcsak betonból, téglából, pénzből — városszeretet- ből is épül mindaz, amit terveztek. Ezekben a napokban, hetekben ismerkedhetnek meg a vállalatok, intézmények dolgozói, a lakóterületek polgárai azokkal a tervekkel, amelyek valóra váltásában társadalmi munkára számít a tanács. A szívvel végzett munkáról szót ejteni ilyenképpen nem csak helyénvaló, de időszerű is. Balassagyarmat ebben az évben jelentős előrelépést tervez, csupáncsak körvonalazva: hétvégi várostakarításokban, parkosításban, fásításban, a parkerdő továbbtelepítésében. játszóterek építésében, gyermekintézmények segítésében, területrendezésben számít a lakosságra. S egy példa, amelyből nyilvánvalóan a szív sem hiányzik: a nem nagy vállalat, néhány nap alatt, hetvenezer forint értékű társadalmi munkát végzett tavaly. Az a mondat vonatkozhat a társadalmi. munkára, de vonatkozik elsősorban arra a belátásra, akarásra, amely gyakran ér el sikereket a tanácsok és a beruházásban, kivitelezésben érdekelt vállalatok munkakapcsolatában. Amikor a papírtengert egyetlen telefonnal át lehet hidalni, amikor a váratlanul magasodó akadályt egyetlen emberi gesztussal le lehet bontani, A szívvel, szívből, szívügyünk szavak nem pusztán anyanyelvűnk árnyaltságát — a munka intenzitását is jelölik. És olyan emberi többletet, amely a lakóhelyükért tenni akarók tetteit fémjelzi. (T. Pataki) Nélkülözhetetlen eszköz Saját maguknak kell kinevelni Egy és negyed esztendő telt el azóta, hogy a párt megyei végrehajtó bizottság megtárgyalta a megye köny- nyűipari üzemeinek helyzetét, fejlesztési feladatait. Ennek során több kérdésben, így a szakmunkások, a közép- és felsővezetők gyorsabb ütemű képzésében és továbbképzésében is állást foglalt. Az említett határozat végrehajtását vitatta meg a párt pásztói járási végrehajtó bizottsága, a Váci Kötöttáru- gyár pásztói gyáregysége vezetőjének előterjesztésében. Honnan indultak? A gyár vezetői abból indultak ki, hogy a képzés és továbbképzés, a gazdaságpolitikai célok megvalósításának nélkülözhetetlen eszköze, jelentősen segíti a társadalmi fejlődést, ezért e területen is tervszerű munkára van szükség. Az indulás évében — 1973- ban — mindössze 15 főnek volt szakmai végzettsége. Ekkor 403 fizikai dolgozót tartottak nyilván a statisztikában. Egyébként a vállalat 447 fő állományi létszámából háromnak volt egyetemi, főiskolai, 43-nak középiskolai végzettsége, 119-en voltak adósak a 8 általános iskolával. Ennek ismeretében állították össze a munkások képzésével, továbbképzésével kapcsolatos elképzeléseket, további feladatokat. Erre 1974- ben került sor. Az elképzelések következetes, céltudatos végrehajtása nyomán alapvető változás következett be. Négy év alatt 15-ről 107-re nőtt a szakmai képzettséggel rendelkező munkások száma, ugyanakkor csaknem negyven fő végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. A gyorsabb fejlődés azért következett be, mert a gyár vezetői a korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak a meglevő dolgozók szakmai képzettségének növelésére. Ennek megfelelően 1974—75-ben 25-en jártak szakközépiskolába, illetve a gimnázium levelező tagozatára, 9-en szakmai, 7-en pedig szakmunkástan- folyamot hallgattak végig. Ugyanakkor a gyár vezetői nem mondtak le a szakmai utánpótlás biztosításáról sem. Mivel magyarázzák az eredményeket? Először: a továbbtanulókkal sikerült megértetni a szakmai képzés és továbbképzés fontosságát, nélkülözhetetlenségét. Ebben felmérhetetlen szerepe van a párt- szervezetnek, a szakszervezetnek, a példásan tanuló kommunistáknak és aktivistáknak, nem különben az ismeretterjesztő tanács tagjainak. Másodszor: akiknek munkakörük megkövetelte a magasabb szakmai képzettség megszerzését, annak előírták elvégzését. Harmadszor: a továbbtanuló dolgozókkal tanulmányi szerződést kötöttek. Negyedszer: kedvezményeket — átlagkereset, útiköltség, tanszer és könyvvásárlás, egyszeri pénzjutalom — biztosítottak a továbbtanulóknak. További célok és módszerek. Mivel a gyár vezetői kevésnek találják a szakmunkások arányát, ezért évente a nappali tagozaton harminc, a felnőtt szakmunkásképzés keretében pedig 15 fővel növelik a létszámot. Ezenkívül 15-en részesülnek szakmai továbbképzésben. A felső- és középszintű 28 vezető közül 13-nak megvan a beosztásához szükséges szakmai képzettsége. 11-en most szerzik meg, a többi pedig 1980-ra tesz eleget ez irányú kötelezettségének. Ebben a kategóriában a magasabb politikai végzettség megszerzését szükséges az eddiginél jobban szorgalmazni. Legnehezebb feladatot a nyolc általános iskolát el nem végzettek arányának csökkentése jelenti, mivel ezek száma újratermelődik. Előbbre lépni azért nehéz, mert az előző évhez képest az idén az általános iskolásoknak nem tudnak munkaidő-kedvezményt biztosítani. Félő, hogy emiatt nem lesz megfelelő alap a felnőtt szakmunkásképzés folyamatos megszervezésére a későbbi időkben. A szakmunkásképzés eredményesebbé tétele érdekében az idén a tanfolyami formát választották (eddig egyéni felkészülés után vizsgáztak). A tanfolyam 20 fővel működik a gyárban. A nagybátonyi szakmunkásképző iskola tanárai járnak tanítani. A tanulás ösztönzése és eredményesebbé tétele céljából ebben kz évben a tanulók az iskolai napokon mindig délelőttre járnak dolgozni. Ezek utón önként kínálkozik a kérdés: miként értékelte a végzett munkát a párt járási végrehajtó bizottsága, miben látja a további tennivalókat? Megváltozott a szemlélet. A vita után megállapította, hogy a gyárban folyó szakmunkásképzéssel, továbbképzéssel alig ismert szakmát honosítottak meg a járásban. Nagyobb lehetne az eredmény, ha egy időben nem kapott volna helyet egyes vezetők felfogásában az a szemlélet, mely "szerint a betanított munkás az olcsó munkaerő. Elismerte, hogy az utóbbi időben tett intézkedések kedvező eredményeket hoztak, a lehetőségeket azonban még nem használták ki. Mivel a pártszervezet és a szak- szervezet kiemelten foglalkozott ezzel a feladatkörrel, előnyösen megváltozott a szemlélet, a gyár vezetői megértették, hogy saját maguknak kell kinevelni azt a szakmunkásgárdát, amellyel együtt akarnak dolgozni. V. K. Érdek és érdekeltség Egy évtizedre visszatekintve, ugyan nem meglepő, de figyelemre alig méltatott adatokra bukkanhatunk az állami ipar önálló egységeinek számáról. Ebben az időszakban a száz munkásnál kevesebbet foglalkoztató vállalatok aránya az1 állami iparon belül 15,7 százalékról 7,4-re csökkent, ugyanakkor az ipartelepek számának apadása szerény, már-már elhanyagolható. Az történt tehát, hogy a korábban önálló kisebb vállalatok többsége beolvadj egy nagyobb szervezetbe. Ez nem baj, sőt, esetleg előnyt kínálhat mind az érintetteknek, mind a népgazdaságnak, ám a jogi, formai beolvasztást legtöbbször nem követte szerves egybeépülés. A bekebelezés úgy zajlott le, hogy a létszám, a termelői képesség, azaz a kapacitás bővülését tárt karokkal várta az új gazda, cserébe azonban — tisztelet a ritka kivételnek — nem adott semmit, már ami az érdekek összehangolását, egészséges differenciálását illeti. Márpedig kézenfekvő: a több egységre tagolódó vállalatoknál az össztársadalmi, valamint a csoportérdekeket csak akkor lehet igazán jól érvényesíteni, ha hathatósan serkent itt is, ott is az érdekelt ség. A vállalati belső szervezet tökéletlensége, az elmaradó' követelményektől általában akadálya a haladásnak, s még inkább igaz ez a több gyárra, gyáregységre tagolódó cégeknél. Decemberben fogadta el az országgyűlés az állami vállalatokról szóló töryényt, amely — gyakorlati tapasztalatokból leszűrt intő jeleknek engedve — a vállalatok belső irányítási, elszámolási, érdekeltségi rendszerének előírásain kívül kitér a területileg más helyen levő vállalati egységek helyzetére. Csupán érzékeltetésül a két alapvető adat: az állami ipar vállalatainak száma — 1976-ban — 737 volt, ám ezek 5250 ipartelepet működtettek! Durva számtani átlagban ez vállalatonként hét telephely, azaz — mert ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy két vagy kilenc gyáregysége van a cégnek — fontos és érzékeny helyet tapintott ki gazdaságunk szervezetében a törvény. * Az, ami eddig csupán óhaj volt, most törvény előírta kötelezettség; a vállalatoknak, működési és szervezeti szabályzatukban, valamint kollektív szerződésükben a területileg másutt elhelyezkedő, azaz nem egy telephelyen levő egységeik számára külön elszámolási és ösztönzési rendszert kell meg- állapítaniok. Ennek a kikötésnek az a célja, hogy közvetlenné tegye az eddigi, közvetett, s ezért sűrűn elmosódó érdekeltséget, véget vessen az eredményektől függetlenített egyen- lősdinek. Célja a törvénynek ugyanakkor az is, hogy megfelelő gazdálkodási önállósághoz — és felelősséghez! — juttassa a szóban forgó gazdasági egységeket. Hasonló utat jelöl ki a törvény a tröszti kereteken belül tevékenykedő vállalatok számára is, azaz kívánatosnak tartja az eddigi, merev, sok tekintetben visszahúzó erőkkel terhelt szervezeti formák, érdekeltségi rendszerek tágabbá tételét. Az érdek természetesen — alapvetően — a vállalati, tröszti szervezet egészében azonos: a hatékonyabb, nagyobb vállalati eredményt hozó munka. IVJost az érdekeltség olyan módszereit kell megtalálni, amelyek ötvözik a konkrét telephely, s a vállalat, valamint ezek együttesének és a népgazdaságnak érdekviszonyait. A törvény ezt — hangsúlyozni szükséges — csak lehetővé teszi, de nem teremti meg: ez a termelőhelyek dolga, kötelessége. Lázár Gábor Zavartalan az idei baromíihús- és iojáseilálás A baromfitenyésztők tavaly 400 ezer tonna árut adtak, két százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Kínálatuk az év minden szakában egyenletes, jó ellátást biztosított a lakosságnak. Idén az elmúlt évit meghaladó árumennyiséget vár a feldolgozóipar és a kereskedelem a mezőgazdasági nagyüzemektől és a kistermelőktől; az 1977. évihez képest négy százalékkal, összesen mintegy tízezer tonnával növekszik a termelés. Az étkezési tojástermelés tavaly meghaladta a 4,1 milliár- dot — ez . egy év alatt 2,6 százalékos növekedésnek felel meg — s 1978-ban szintén a fokozódó igényeknek megfelelő mennyiségű tojás kerül az üzletekbe. Az állattenyésztésnek ebben az ágazatában tovább nőtt a nagyüzemi termelés részaránya; az összes vágóbaromfi kétharmadát adják már a téeszek és az állami gazdaságok. Ily módon lehetőség nyílik az állomány elhelyezésének koncentrálására, ezt jelzi, hogy a broyler- termelésben az egy négyzet- méterre jutó hústermelés tavaly 90 kilogramm fölé emelkedett, ami az előző évhez képest ötszázalékos iavulást jelent. Folytatódik a baromfiipar rekonstrukciója. Békéscsabán Kiskunhalason, Szentesen és Debrecenben a több éves programot úgy valósítják meg, hogy leállás nélkül hajtják végre a rekonstrukció műszaki feladatait, s szakaszosan adják át az átalakított, korszerűsített üzemrészeket. Idén több feldolgozó gépet, részleget is üzembe helyeznek. Fiafalok as öblösüveggyárban A salgótarjáni öblösüveggyárban számíthatnak a fiatalokra. Az üzemek termelési eredményeihez jelentősen hozzájárulnak az ifjú szakemberek, szorgalmukkal kisugárzó hatással vannak a munkakollektivákra. A KISZ-alapszervezetek csatlakoztak ahhoz az országos akcióhoz, melynek célja, hogy az ötödik ötéves tervet sikeresen teljesítsék gyárainkban. A fiatalok között sokan párttagként kötelességüknek érzik a példás munkát, így Fájd Anikó és munkatársai is. Benke Kálmán is párttagként bizonyítja, hogy az ifjúkommunistákra szorgalmas, becsületes munka a jellemző. Szocialista brigádjában üvegfúvó szakmunkásként dolgozik, azonban műszak után is munkatársaival marad; KlSZ-alap- Szervszetében titkári beosztást lát el, s tagja az üzemi Ifjú Gárda-alakulatnak is. Párttagnak'az ifjúsági szervezet javaslatára, támogatásával vették fel. Ugyancsak a KISZ ajánlásával került a párttagok sorába Csala Attila és Smirer József. Mindketten a gyár karbantartó brigádjának gázszerelői, akiknek megbízható munkáját dicsérettel emlegetik az üzemben. Csala Attila 1976-tól KISZ-titkár, és ezt a funkcióját a párt megbízásaként lelkesen teljesíti. Közösségi munkájára jellemző, hogy a párt- alapszervezet vezetőségi tagjaként is dolgozik. Tavaly szak- középiskolában végzett, erre szintén jutott energiájából. Smirer József az arany fokozatot elért szocialista brigád tagja, s szakközépiskolai tanulmányait sem hanyagolja el a városi Ifjú Gárda-parancsnokság törzsfőhöki beosztása mellett sem. — Kulcsár József képbeszámolója — NóGRÁD - 1973. január 25., szerda 3
