Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-25 / 21. szám

Biztató kezdet! Minősítették a megye amatőr színpadait SALGÓTARJÁNBAN, a Jó­zsef Attila megyei Művelő­dési Központban rendezték meg a napokban az amatőr irodalmi színpadok és színját­szó csoportok minősítőjét, me­lyen kilenc együttes adott számot munkájáról, tehetsé­géről. Mindenekelőtt elisme­réssel kell szólnunk a mozga­lom megyei eredményeiről. Köszönet illeti azokat, akik felkarolják az együtteseket, anyagi és erkölcsi támogatást nyújtva, szakmai tanácsokkal segítve ‘ a tehetséges csopor­tok próbálkozásait. Amatőrök­ről lévén szó. természetesen más mércével kell értékel­nünk, mint hivatásos művé­szek előadásait. De éppen az ígéretes kezdet, a tehetségről tanúskodó produkciók teszik szükségessé, hogy néhány megjegyzést fűzzünk a látot­takhoz. A bemutatót a szécsényi Nógrádi Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépisko­la nemes lokálpatriotizmussal átitatott pódiumjátéka nyitot­ta meg. Dr. Szabó Károly „A vezérlő fejedelem városa” cí­mű összeállítása a Szécsény- hez kapcsolódó mondákat fűz­te csokorba. Az előadás min­den jószándéka ellenére sem nyújtott többet „iskolás léc- kefelmondásnár. Hiányoltuk a gazdagabb képi világ megjele­nítését, az oldottabb előadói technikát. Mintha a rendező nem bízott volna a mondák önön drámai töltésében, túl­ságosan sok informatív köz­lendőt iktatott az előadásba, ami helyenként megbontotta a mű egységét, hatástalanná tet­te a dramaturgiailag súlyponti részeket. Petőfi „A helység kalapácsa” című komikus epo­szát vitte színre a herencsé- nvi művelődési ház irodalmi színpada. Az egyenetlen szín­vonalú előadásbá — a jó kva­litások felcsillanása mellett — alapvető rendezési hibák csúsztak. Ezeket különösen a játéktér következetlen kialakí­tásánál lehetett kitapintani. A narrátort megszemélyesítő kis­lány nem volt tudatában sze­repe súlyával, nevezetesen, hogy „kívülállóként” is aktív részpse a komédiának. Az em­lített hibák kiküszöbölése és a színjátékban rejlő lehetőségek bátrabb kiaknázása bizonyára előnyére válik majd a produk­ciónak. Három tehetséges fiatal és egy rossz darabválasztás. Így jellemezhetnénk röviden a ri- móci amatőrök sikertelen be­mutatkozását, akik Király De­zső egyik kabarétréfáját adták elő. A „poros” jelenet gyen­geségeit rájátszással próbálták ellensúlyozni, ami természete­sen tovább rontotta az elő­adás értékét. KELLEMES VÁLTOZÁST jelentett a programban a te- rényi kultúrotthon együttesé­nek fellépte. A többségükben úttörő korú gyerekek egy no­vember 7-i emlékműsort mu­tattak be látványosan, mozgal­masan. A terényiek bebizonyí­tották, hogy ilyen jellegű ren­dezvényre is lehet színvonalas műsort készíteni.-A felnőtt ifjúság életérzé­seit közvetítette a nagybátonyi bányász irodalmi színpad „Ilyenek vagyunk” című lírai önvallomása. A Szabó Lőrinc, Nagy László és más költők verseit felhasználó műsor iga­zi kötőanyaga a zene volt. A közismert slágerek azonban néhol sekélyesítették a mon­danivalót. Ettől függetlenül a csoportnak már az első per­cekben sikerült kontaktust te­remteni a közönséggel, és meggyőzni a nézőket arról, hogy valóban „ilyenek” a mai húszévesek — legalábbis Nagyba tony ban... Kétségkívül a délelőtt leg­nagyobb élményét jelentette a salgótarjáni Kohász Művelő­dési Központ „Petőfi” szín­játszó szakosztályának előadá­sa. Brády Zoltán „Rövidzár­lat” című kamaradrámáját mu­tatták be a mezőny „veterán­nak” számító amatőréi. A ki­fogástalan szereplőválasztás Mai tv‘aj aulaiunk 20.40: Magnóliákért. A tévéjáték Karinthy Fe­renc hasonló című írásából készült, Félix László rende­zésében. A főszereplő. Artúr bácsi (Páger Antal játssza) a század eleje óta él Olaszor­szágban, a világtól, a világ eseményeitől elzárva. Az egy­kor népszerű írót magányá­ban csak a lánya által fize­tett társalkodónő, Magda (Halász Judit) látogatja. Min­den alkalommal süteményt, ajándékot visz az idős ember­nek. S ő az egyetlen kapocs, aki hazájáról, Magyarország­ról híradást hoz. ő az egyet­len, akivel magyarul beszél­het. Az egyre gyérülő memó- riájú öregembert különös vi­szony fűzi a fiatal nőhöz, ö testesíti meg számára a kül­világot, az ő látogatásai je­lentenek eseményt életében. Már-már úgy érzi, Magda a legközelebbi rokona. S Mag­dának is többet jelent a kü­lönc öregúr, mint egyszerű munkaalkalmat. De a sors el­szakítja egymástól Magdát és Artúr bácsit... mellett, itt találkozhattunk először a fényhatások drama­turgiai funkciót betöltő al­kalmazásával. Fény- és hangeffektusok do­mináltak a nagylóci Radnóti stúdió „Történetek az olvasó­könyvbe” című oratorikus munkájában is. Náluk azon­ban a bravúros technikai meg­oldások öncélúvá váltak, és a mindenkori háborúk ellen pro­testáló műben épp a lényeg, az emberi arc maradt sötét­ben. Ennek ellenére a darab szuggesztív hatása vitathatat­lan. Néhány megragadóan szép pillanattal ajándékoztak meg az ipolytarnóci fiatalok. A halálratáncoltatott leány bal­ladájának feldolgozása még­sem tartozott a sikeres be­mutatók közé. Egy előadás ■időtartama ugyan nem lehet esztétikai fokmérő, de a bal­lada „rövidsége” feltétlenül összeforrottabb játékot igé­nyelt volna. A szereplők las­san találtak, magukra, s mire a kívánt atmoszféra létrejött, már véget is ért az előadás. A klubteremben került sor a vanyarci irodalmi színpad műsorára. Szlovák virágvasár­napi népszokást elevenítettek fel, diákos jókedvvel, látvá­nyos koreográfiával. Vidám játékukba a közönséget is be­vonták. ami nagymértékben hozzájárult sikerükhöz. A gondosan szerkesztett és ren­dezett folklóranyagot maga­biztosan mozgó kitűnő ériek­és beszédkultúrával rendelkező fiatalok adták elő. A ZSŰRI TAGJAI ÉS DEB- RECZENI Tibor zsürielnök, a Népművelési Intézet művelő­désügyi csoportjának osztály- vezetője értékelő mondataik­ban kitértek arra az örvende­tes jelenségre, hogy a megye kisközségei is bekapcsolódtak a mozgalomba. A díjak oda­ítélése nem okozott különösebb meglepetést. A rimóci színját­szók kivételével valamennyi együttest dicsérő minősítéssel jutalmazták. Megyei szinten .„kiválóan minősült” a terényi, a nagybátonyi és a vanyarci csoport, valamint a salgótar­jáni Kohász Művelődési Köz­pont „Petőfi” színjátszó szak­osztálya. Ök februárban Szent­endrén, a területi bemutatón bizonyíthatnak ismét, immár országos — arany, ezüst és bronz — fokozatokért ver­sengve. Alapminősítőre leg­közelebb 1979'ben kerül sor. Reméljük, a mostani találko­zó tapasztalatait is felhasz­nálva tovább fejlődnek a meg­ismert egjriittesek és a jövő­ben kiforrottabb, erőteljesebb előadások igazolják az idei seregszemle biztató jeleit. Pintér Károly ¥ ¥ Az egy fejű »au országában f4.) Lengyelországban előbb vagy utóbb a lengyel—ma­gyar történelmi kapcsolatok emlékeibe botlik az utazó. A közös múlt egyik jellemző dokumentuma a híres varsói A művelődési központ bejá­rata. királyi fürdő kupolaterme, ahol a négy legnagyobb len­gyel király, a világ négy „jótevője” között szerepel Báthory István erdélyi feje­delem és lengyel király képe is. Dél felé haladva a törté­nelmi kapcsolatok relikviái egyre szaporodnak. Krakkóba érve úgy érezheti az utazó, hogy a középkori Magyaror­szágra juttatta egy játékos kedvű varázsló: ami itthon középkori építészetünkből elpusztult, azt ott viszonylag épségben viszontláthatjuk. A három részre szakadt Ma­gyarország idején a Jagelló Egyetem volt a magyar szel­lemi élet központja, számos kiemelkedő írástudónk tanult itt, többek között Komjáthy Benedek, Dévai Bíró Mátyás, Kálmáncsehi Márton, Ben­céd i Székely ■ István. A XV). —XVI. században külön kdí- légiuma volt a magyar diá­koknak: a Bursa Hungarorum, az épület ma is áll az ulica Bracka 5-ben. Az emlékezet nemcsak a szépet őrizte meg, feljegyezték azt is, hogy a magyar diákok egyszer óriási tömegverekedést rendeztek. „Hivatalból” elsősorban nem a lengyel történelem el­múlt évszázadai érdekeltek, Krakkóban azonban a múltat — és benne a lengyel—ma­gyar történelmi kapcsolatot — nem lehet megkerülni. A városi és megyei művelődési központ, a mai lengyel kul­túra egyik legfontosabb intéz­ménye például a „Bárányos ház” nevű. patinás, szép ba­rokk-klasszicista palotában van, amelynek bejáratat kos­fejek — a hajdani bárányke­reskedők cégérei — díszítik. A később többször átépített épületet’ Báthory István egyik hívének ajándékozta, aki ma­gyar borkimérést nyitott ben­ne. A lengyel közművelődés el­mélete és gyakorlata figyel­met érdemel világviszonylat­ban. A második világháború alatt — a németek tudatos népirtása következtében — a lengyel értelmiség nagy ré­sze elpusztult, ezért a felsza­badulás után ténylegesen nem­zeti kérdés lett az oktatás és a „szabadművelődés”. Az or­szág szellemi életében egyre nagyobb szerepet játszó köz- művelődési intézmények sora létesült, két éve pedig — a közigazgatás átszervezésével párhuzamosan — egységes közművelődési hálózatot ala­kítottak ki. amelynek terüle­ti központjai a megyei mű­velődési házak. Krakkó me­gyei művelődési központjának feladatairól Tadeusz Starzec igazgató tájékoztatott: — A megyei művelődési központ kettős feladatot lát el: egyrészt szakmai felügye­letet gyakorol a megye ösz- szes művelődési háza felett, függetlenül a fenntartó szerv­A gyermek képzőművészeti szakkör rögtönzött „kiállítá­sa”. tői, másrészt a város művelő­dési házaként működik. Cé­lunk, hogy komplex művelő­dési központot alakítsunk ki minden községben, amely ma­gába foglalja a hagyományos művelődési házat. mozit, könyvtárat, helytörténeti mű­Filmjegyzet MÉSZÁROS MÁRTA új filmjében — akárcsak a ren­dezőnő korábbi alkotásaiban — elmérgesedett-elüszkösö- dött erriberi kapcsolatokról, zilált családi viszonyokról, az egyensúlykeresés zsákutcái­ról van sió. A címtől eltérő­en nem ketten játszanak fő­szerepet a történetben, ha­nem öten. Két férj, két fele­ség — és egy kisgyerek, aki a háttérből figyeli a tragikus eseményeket, s a film végén megfogalmazza a lehangoló tanulságot: Minden felnőtt hazudik és csak áltatja ön­magát. .. Juli egyszerű munkásasz- szony. Házassága azért siklott ki, mert férje, János, az ital rabja. Hármasban ilyen kö­rülmények között nem élhet­nek. A férfi állandó fogadko­zásai nem egyebek színes szavaknál: képtelen ura leni­ni akaratának és lemondani az alkoholról. Mikor a cse­lekmény kezdődik. Juli a munkásszállásra megy gyer­mekével együtt (noha ezt a s»ab*<vok t'l'iák). Ez a nyi­tó-szituáció. Még hozzá kell tennünk az elmondottakhoz, hogy a konfliktust sajátságos ellentmondás színezi. A nő megelégelte férje viselkedé­sét, ám fizikailag — szexuáli­san — vonzódik hozzá: ez természetesen megnehezíti a végleges elszakadást. Mari, a munkásszállás ve­zetője —, noha Juli meglehe­tősen arrogánsán viselkedik vele szemben — megszánja anyát és gyermekét. Vállalja bújtatásukat is. Barátság szö­vődik a két asszony között. A hosszú beszélgetések és az időközben lejátszódó esemé­nyek (Juli és János többme­netes „mérkőzése”) hatására Mari is felülvizsgálja életét. Rádöbben arra, hogy az ő házassága is tartalmatlan. Megpróbálja menteni, ami menthető, de kísérletei ered­ménytelenek maradnak. Fér­je hosázú útra utazik — Mongóliába megv dolgozni —, ő pedig üres szívvel búcsúz­tatja (ha ugyan annak lehet nevezni utolsó együttlétüket.) János végül is megkezdi az elvonókúrát. Juli helyett Mari és a kis Zsuzsi látogatja meg az idegileg és érzelmi­leg teljesen összetört embert,. Utána vágja a -gyerek a két nő fejéhez az említett mondatokat. Az Ök ketten valóságanya­NOGRAD - 1973. január 25., szerda gának magva reális. Sajnos, elég sokan élnek így mint a film hősei. Riasztóan nagy­számú nálunk a háborúskodó család, terjed az alkoholiz­mus, az egymás közötti kom­munikáció gyakran felszínes, üres és hazug. Egyszóval: Mészáros Márta —, ahogy mondani szokás — rajta tart­ja kezét az élet ütőerén. Mégsem örülhetünk teljes szívvel ennek a filmnek. Elégedetlenségünk oka egy­részt a szemléiét (az alapál­lás) elfogadhatatlanságában, másrészt a sztori kimódolt, hiteltelen valószínűtlen for­dulataiban rejlik. Vegyük sorra alaposabban kifogásainkat. Mészáros Márta filmről filmre hitet tesz a női ön­állóság szükségessége. mellett. Gondolatával voltaképpen egyetérthetünk, a választott modellel viszont semmikéo- pen sem. A program azért feminista, mert a rendező tudatosan és szándékosan „el- cajzolja” figuráit és egyfajta női. felsőbbrendűséget hirdet. Juli és Mari boldogtalanok ugyan — méghozzá a férfiak miatt azok —, ám így is összehasonlíthatatlanul gaz­dagabb, összetettebb, értéke­sebb jellemek. mint párjuk akik tragédiájuk okozói. Hogy , mondanivalóját hangsúly os ítha.ssi'. Mészáros Márta képtelenségek sorát aggatta a mesére. C-ak pm-et- kettőt említünk. Juli fölöt­tébb harcias pózt vesz fel, mikor Mari — hivatalból, kötelességszerűen — figyel­mezteti a szabálysértésre. A válasz: Mari megfogja a dur­vaságában magáról megfeled­kezett nő kezét. Ennek a kö­zeledésnek nincs pszicholó­giai alapja, nyilvánvalóan az a funkciója, hogy elindítsa a film cselekményét. A követ­kezmény: a logika többszörös kibicsaklása. Mari többször közvetít Juli és férje között, ezekből az emberbaráti jó­cselekedetekből azonban oly­kor-olykor hiányzik az alapos motiváció. Tételszerű a mun­kásszállás igazgatónőjének néhány gesztusa is: ahogy férjével elégedetlenkedik, maid n egkí'é.ii oc „ja u >. téríteni”. A gyerek —, aki némán figyéli a nagyok csa­tározásait — slusszpoénként ítéli el az alakoskodást, csak­hogy ez még akkor !is didak­tikus /csattanó, ha egyébként elképzelhető a tartózkodó fájdalom üvöltő elégedetlen­ségbe való átcsapása. Ami a művészi megformá- Ieti, llgath fenntartásainkat. A „keve­sebb-több” dialektikájáról az alkotók megfeledkeztek. Konkrétan: a nyerset nagyon nyersnek, a visszataszítót na­gyon visszataszítónak ábrá­zolják. ^Vonatkozik ez a szö­vegre is, a képi hangszere­lésre is. Mészáros Máriának van érzéke ahhoz, hogy az élet kiáltó ellentmondásait felfedezze. Egy-egy részlet (például a munkásszálláson rendezett összejövetel, a két lás nyelvét illeti, hasonló­képpen nem hallgathatjuk el asszony közötti beszélgetés a legintimebb dolgokról) érde­kes, mozgalmas, lendületes. A film egésze mégis szét­esik, mert az említett követ­kezetlenségek erőszakot lesz­nek ' a realitáson. Hiba lenne, ha finomkodó prüdériával tiltakoznánk a kevéssé szalon­képes kifejezések és helyze­tek bemutatása ellen. Ilyen is van, a filmművészet ezt is megjelenítheti. De az ök ketten című filmben Mészáros Márta egyszer-kétszer túllép a jó ízlés határain. Kár, hogy ezt teszi, mert a szóban forgó képsorok funkciótlanok. JÓ SZÍNÉSZEK játsszák az ök ketten szerepeit. A for­gatás idején több glossza tet­te szóvá a francia sztár, Marina Vlady foglalkoztatá- s'\ Nos. a s'ín ’nj nv .i- déktalanul megoldotta a fel­adatot, kellő illúziót teremt a magyar asszony karakterét megformálva, de a jellem illogikus lépéseit ő sem tud­ta elfogadtatni. Monori Lili sokadik alkalommal formálja meg a perifériára sodródott, határozatlanságában^ is hatá­rozott nőt. Most már „vissza­köszönnek” a gesztusai. Jan Nowickinek testhezálló a feladat, a lengyel színész markáns egyénisége — para­dox módon — megnyerő, bár János taszító figura. Kende János, az operatőr a meg­szokott színvonalon fényké­pezte az. inkább árnyékokból, mint fényekből szőtt világot. — s — f zeumot. Tudományos kutató csoportunk programokat dol­goz ki a községi művelődési házak számára. Kivesszük ré­szünket a szakemberképzés­ben is: kétéves tanfolyamokat szervezünk a népművelési dolgozóknak, öt éve versenye­ket hirdetünk a községi mű­velődési házaknak, a sereg­szemléket mindig más-máa városban tartjuk. A művészi kivitelű. szép termeket végigjárva az igaz­gató elmagyarázza, hogy ml mire szolgál. Tevékenységük sokrétű, szerveznek különbö­ző irodalmi, művészeti és ideológiai ismeretterjesztő előadás-sorozatot, előadó es-* teket, idegen nyelvi tanfolyam mókát, filmvitát, tánctanfo­lyamot. Sok állandó klub mű­ködik : képzőművészeti szak­kör (külön gyerekeknek), mű* velődés-szociológiai stúdió,’ sakk-klub, csipkeverő tan-: folyam, táncklub; puszta fel-* sorolásukra sincs itt helyj Különböző együtteseknek^ tánccsoportoknak, beat-. ko­moly- és népzenei együttesek­nek ad otthont a művelődési központ. Ezenkívül mozi éa százezer kötetes könyvtár mű­ködik a házban. A könyvtál? előterében a hónap új köny­veit állították ki — és nem** vitrin alatt —, az olvasók kézba vehetik, belelapozhatnak, ízt lelgethetik a könyvújdonsá-; gokat. A művelődési központnak negyedévenként megjelenő, tipográfiailag is igen színvonal las folyóirata van, amely egy-j szerre szól a megye népmű-l velőinek és a művelődni várj gyó nagyközönségnek. A mű­velődési ház programját egész évre előre kialakítják, és íz-j léses füzetben kinyomtatiákf — Arra törekszünk. hog# rendezvényeink ciklikusak le­gyenek, bizonyos típusú fog­lalkozások a hónap, illetve a hét azonos napján, azonos idő­ben kezdődjenek, —■ mondja az igazgató, belelapozva a programfüzetbe — A perió- dikusság növeli az előadások látogatottságát, a különböző témák iránt érdeklődők bi­zonyos napokra ideszoknak a művelődési házba. A prog­ramfüzet is mutatja, hogy a művelődési központ két funk­ciója nem különül el egymás­tól. saját rendezvényeinket mintegy modellnek szánjuk, amelyet más művelődési há­zak is alkalmazhatnak, ha azok beváltak. Különböző for­mákkal kísérletezünk: ilyen kísérleti rendezvényünk pél­dául a „reneszánsz lakoma”, amely szórakoztató formában nyújtja az érdeklődőknek a reneszánsz kor tudományos és művészeti, irodalmi, zenei ismereteit. A művelődési központ sok­rétű tevékenységének váz­latos ismertetését zárjuk egy praktikus információval: egész Krakkóra kiterjedő kul­turális telefonügyeletet is el­látnak. Ha valamilyen kultu­rális programra kíváncsi va­laki Krakkóban, elegendő egy ‘rieíonszámot felhívnia, min­denről pontos tájékoztatást kap. Angyal János (Következik: V. Legenda és valóság.) Bejárat a könyvtárba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom