Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

Repülj fecském

A szabadságharc hegedűsének emlékezete

]Jó kapcsolatok

Manapság főleg a zenetörténészek tartják » számon, hogy milyen nagy és világ- ' szerte ismert művész volt a múlt században Reményi Ede, a hegedűjáték utolérhetetlen virtuóza. 150 évvel ezelőtt, 1828. január 17-én született. Az évforduló alkalmából érdemes felidézni sikerekben gazdag életének néhány epizódját.

Az aranyműves fia

Apja Hoffmann József volt, aranyművességgel foglalkozott; aztán magyarosította a nevét Reményire. Reményi Ede Miskolcon született. Zenei tehetségét korán felfedezték. Kilencéves korában hangversenyezett először.

Pyrker János László akkori egri érsek támogatásával felvették a bécsi konzervatórium növendékei közé. Joseph Böhm, a hírneves hegedűtanár lett a mestere. Pestre a negyvenes évek második felében került. „Itt nem hallott mást, mint lelkesítő szavakat a magyar nemzet újjászületéséről, melyben a művészekre is kiható feladat várakozott... Akkor még fél kezünk ujjain is meg lehetett számlálni azokat az ifjakat, akik a művészetet választották életcélul” — írta róla Ábrányi Kornél. Külföldre járt vendégszerepelni. Ott értesült a szabadságharc kitöréséről. Nyomban hazautazott. és jelentkezett katonának.

Görgey oldalán

Eleinte Klapka seregénél szolgált, majd segédtisztként Görgey tábornok vette maga mellé. Reményi lett a tábori hegedűs és sokszor lelkesítette játékával a csatatérre indulókat. Minthogy részt vett a szabadságharcban, leverése után 1849-ben menekülnie

kellett. Először Párizsba emigrált és élénk összeköttetésben állt a kinti magyar körökkel. Ezt követően Londonba, majd Konstantinápolyba és Amerikába utazott, de mindenütt jó hírnevet szerzett a magyar zenének. Londonban Viktória angol királynő az „udvari virtuóz” címmel tüntette ki. Reményi ezután Liszt Ferenc weimari köréhez csatlakozott; a mesfer tanítványául fogadta fiatal barátját. Jó szeme volt a tehetségek felfedézé- sében Reményinek is, ő karolta fel például az ifjú Johannes Brahmsot Hamburgban, s bemutatta Lisztnek.

Berlioz, Victor Hugó, George Sand) állt oly’ szoros összeköttetésben, amilyennel alig dicsekedhetett más magyar művész. A hetvenes évek végén megnősült, Fáy Gizellát vette el feleségül.

Túlkapások

Orczy intendás ügyetlenül vezette a színházat. Egyik botrányos intézkedése bizonyos Macsinszka, állítólagos orosz hercegnő, dilettáns énekesnő erőltetett _ felléptetése volt. Minden szakértő tisztában volt vele, hogy csak botrány lehet az eredménye. Reményi, mint koncertmester szintén az ellenzékhez tartozott. A botrány megtörtént, s ezzel kapcsolatban Reményi benyújtotta lemondását és megvált állásától. Ez az elhamarkodott lépése sok emberben keltett visszatetszést, még Liszt Ferencnél is. Tetézte a dolgot Reményi azzal, hogy nagy értékű műgyűjteményét Bécsben nyilvános árverésre bocsátotta. A Zeneakadémia megszervezése után végleg elköltözött a hazából. 1875-től kezdve Párizs majd New York volt állandó lakóhelye. Ahol hangversenyezett, mindenütt lelkesedéssel fogadták, hiszen csodálatosan bánt a hegedűjével 1891-ben járt újból idehaza. 1898. május 15-én San Franciscóban hirdették koncertjét. Ott halt meg a dobogón, hegedülés közben. Nevét főleg egy sor virtuózátirata tette még népszerűbbé. (Ilyenek; a „Repülj fecském”, s az „Ezt a kerek erdőt”.)

Hogyan is írta 1895-ben Arany János „Reményihez” című költeményében:

„Most a reménynek egy hang jät, Reményi,

Vidd el nyugatra zengő húrodon;

Hirdesse szózatos fád a világnak,

Hogy újra érez, újra él e hon...”

Kristóf Károly

Nagyobb művelődési lehetőségek Rimócon

Amnesztia

1860-ban amnesztiát hirdettek a politikai menekültek számára Magyarországon. Reményi Ede nyomban hazajött. Akkor már világszerte ismerték. Pesten érezte magát a legjobban. Orczy, a Nemzeti Színház intendása hangversenymesterré szerződtette. Egy évtizedig itthon volt állandó lakása, miközben szerte a világon, még Ausztráliában is vállalt szereplést. Minden hazai művészeti, irodalmi, zenei mozgalomban a legtevékenyebben részt vett. Szóval, tollal, tettel rendületlen harcosa lett a magyar kulturális élet fellendítésének. „Sok-sok ezer forintot tett le a hazaiiság, a jótékonyság, a közművelődés oltárára”. — így emlékeztek rá. Legmaradandóbb érdemeinek egyike a budapesti Petőfi-szobor alapjának megteremtése. A költségek nagyobb részét 6 hegedülte össze az egész országban. A világ legjobb kortárs művészeivel (Wagner,

Radics István tárlatáról

’ Élnek és dolgoznak Nógrád megyében olyan emberek, akik körül akár évtizeden át is kevés a látványosság, de akinek névjegy mégis ott van láthatatlanul a szellemi, művészeti élet asztalán, ha nem is mindig szem előtt. Láthatatlanul, mondom, de nem észrevétlenül. Ok azok, akik számára az év minden napja meghozza az elvégzendő teendők sorát, s akik napról napfa el is végzik ezt a munkát. Nem halaszthatják holnapra, mert a holnap már megint újabb feladatot tartogat. Róluk szólva szokás néha mondani, hogy szétaprózzák magukat, esetenként túlzottan „szakosodó” korunkban a mindenesek munkáját vállalják. Ki ne tudná, hogy ezzel társadalmi szükségletet elégítenek ki. Nélkülük sokkal szegényebb lenne az élet, több lenne a gond.

Közéjük tartozik a Kiste- renyén tanító Radics István festőművész.

Keveset beszél, de annál többet tesz Nógrádban a sokat femlegetett vizuális kultúra fejlesztéséért, a magasabb ízlés terjesztéséért. Nógrád- megyerben született. A tanítóképzőt és a tanárképző főiskolát Egerben végezte, a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait. A Művészeti Alap tagja 1964-től. Húsz éve megyei rajzszakfelügyelő, a kis- terenyei gimnázium tankra. Székely Bertalan-emlékér- met kapott 1971-ben, az oktatásügy kiváló dolgozója. A Nógrád m?gvei gyermekrajzok nemzetközi sikere mindenekelőtt az ő műve. Ismerjük el itt is, ’’így tanítványainak rajzai Osakában, Havannában, Prágában, Zágrábban az élvonalat jelentik, egyúttal Radics István maradandó értékű dicséretét. Tanítványai sorából több képzőművész és még több művészetet értő és kedvelő tárlatlátogató került ki. Többet

kellene beszélnünk a hétköznapok „apró” munkáját lelkiismeretesen végző emberek érdeméről.

De most Radics István festőművészről szóljunk. Kamaratárlata Salgótarjánban, az oktatási igazgatóságon látható ezekben a napokban. Néhány rajz és metszet, .tíz ak- varell és egy nagyméretű zománckompozíció. Mindez önmagában nem alkalmas a gyarapodó életmű jellemzőinek felvázolására — elkelne egy összefoglalóbb igényű, egyéni kiállítás is —, de alkalmas néhány értékelő mondat megfogalmazására.

Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy realisztikus hangvételű műveit elsősorban szőkébb hazája, valamint a Nóg- rádon túli hazai és külhoni tájak jellegzetességei ihletik. Élet- és munkakörülményeiből adódóan elsősorban a grafika, az akvarell művelője. Lényegre törő, nernesen egyszerűsítő, a gondolati tartalmat híven kifejező stílusa kiválóan alkalmas az ipari

táj hangulatának tolmácsolására, a tájban mozgó és munkálkodó ember megjelenítésére. Munkásságában napjaink valóságának közvetlen értelmezésére törekszik, a jelenség mögött a lénveg felmutatásával. Tollrajzai. metszetei, akvarelljei mély kulturáltságot hordoznak, a mindenkori divatoktól mentes művészi őszinteség rokonszenves hordozói.

A kiállításon látható nagyméretű zománckompozíciója a sokat emlegetett magyar

népművészeti formakincs sallangoktól mentes felhasználásának ragyogó példája.' E formakincs kiválóan ötvöződik a modern piktúra nyelvezetével. Dicsérendő továbbá

az az érzékeny kolorit. deko- rativitás, s a feldolgozott motívumok világos szerkesztett- sége, amely ezt a zománc- kompozíciót értékessé, teljességgel éretté teszi. A kompozíció így a formai és tartalmi absztrahálás sajátos és szerencsés megvalósulása.

Reméljük, Radics István a jövőben átfogóbb igénnyel rendelkező kiállítással is megörvendezteti majd az értő közönséget.

Tóth Elemér

Nincs még egy éve, hogy Toldi Ibolya átvette a rimó- ci klubkönyvtár vezetését.

— Az első ténykedésem az volt, hogy megismerjem a falut. Felmértem az igényeket, lehetőségeket. Ezeket ötvözve saját elképzelésemmel, s a követelményekkel, készítettem munkatervemet;

A fiatal népművelőnek nem kellett mindent elölről kezdeni. Elődje, Holecz Bertalan, ki másodállásban vezette a klub- könyvtárat, „beoltotta” a falu lakosságát a művelődés, önművelődés igényével- Tehát meglevő művelődési élet horizontját szélesíti az új klub- könyvtár vezetője.

— Szervező munkámhoz a művészeti csoportok, aktivisták bevonásával fogtam hozzá. Így sikerült a pávakörbe hét új tagot beszervezni. Kobela Andrásné csoportja a helyi hagyományokat, népszokásokat gyűjti össze és mentik meg az utókor számára. A tánccsoporttot Csizmadia Antal vezeti. A képzőművészszakkör munkáját szeretnénk folyamatossá, szervezetté tenni. Igényként jelentkezett a községben irodalmi színpad, színjátszó csoport megalakítása. Vincze Mária „társulata” mindkét műfajt műveli. Most januárban vesznek részt minősítőn — magyarázta Toldi Ibolya.

A termelőszövetkezettel közösen sikerült megszervezni a nyugdíjasok klubját. A hímzőszakkörben a kézimurká- zást kedvelő asszonyok és lányok találják meg hasznos időtöltésüket. — A kimondottan szakmai foglalkozások mellett jut idő, hogy elbeszélgessenek a résztvevők az őket érdeklő dolgokról, a mindennapi életről. így akar- va-akaratlanul a szakkör produktuma több az általuk ejkészített munkadaraboknál — vélekedett a népművelő.

Jusztin Péter a magnósok klubját vezeti. Technikai ismereteken túl a résztvevők elsajátítják a műsorszerkesztés egyszerű fogósait. Átveszik egymás zenei felvételeit. Ahogy a klubkönyvtár vezetője elmondta, egyre nagyobb teret kap a klub programjában a komoly zene.

A fiatalok kedvelt helye az ifjúsági klub. Esténként benépesítik a klubhelyiséget, ahol kotort és kötetlen program keretében művelődnek, szórakoznak.

A fiatal népművelő jó kapcsolatot alakított ki az iskolával. Az úttörők a foglalkozások nagy részét a könyvtárban tartják. Megalakult a gyermektánccsoport, a diákok klubja— A környező községekben tevékenykedő népművelőkkel egyeztetjük programunkat. Ez különösen a nagyobb rendezvények esetében fontos. Ha például a szomszédos községben egy műsoros estet • rendeznek, akkor én nem rendezek rá Rimócon. Ellenkezőleg, besegítek náluk a szervezésben. Ez a helyzet fordítva is igaz — magyarázta a klubkönyvtár vezetője.

— Tevékenységének egy másik ága a könyvtárosi munka...

— Igen. Célom: behozni az embereket a könyvtárba. S akik nem jönnek be, azokhoz a könyvet visszük ki- , A KISZ-fiatalokkal megszerveztük a házi kölcsönzőszolgála- tót. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok ismerőseiknek, szomszédaiknak, rokonaiknak, elvisznek néhány könyvet, amit olvasásra ajánlanak. Felmérik, hogy környezetükben milyen műveket olvasnának szívesen. A tv, rádió egy-egy műsorához is könyvet ajánlanak. író-olvasó találkozót

szerveztünk. Szeretném elérni, hogy a község lakóinak több mint tizenkét százaléka tagja legyen a könyvtárnak.

— Egy kezdő népművelőnek, különösen új környezetben nincs könnyű dolga. A mindennapi munkájához milyen segítséget kapott?

— Sok segítséget kaptam a járási művelődési osztálytól, a járási művelődési központtól. Itt Rimócon segítségemre voltak a tanács vezetői. Különösen sok gyakorlatit adott Kiss Ibolya gazdasági vezető. Ügy érzem, hogy a községi tanács szívügyének tekinti a falu művelődési életét- Az anyagi támogatás erre az évre 131 ezer forint. Ez 9 ezer forinttal több az előző évinél. A legnagyobb problémám, hogy lakást, de legalábbis egy szolgálati szobát nem tudnak részemre biztosítani. Nagvlóc- ról járok be. A népművelőnek este is akad bőven tennivalója a faluban.

Sz. F.

Színes magyar film

A salgótarjáni November 7. Filmszínház január 19-én mutatja be az Ok ketten című színes magyar filmet. írta Kóródy Ildikó és Balázs József, rendezte Mészáros Márta. A főszereplők között találjuk Marina Vladyt, Monori Lilit, Czinkóczi Zsuzsit, Jan Nowickit. A film mintegy a Kilenc hónap problémáit folytatva, két mai asszonysorsot mutat be, könyörtelen őszinteséggel. Várhatóan elsősorban a felnőttek, közülük is a nők érdeklődésére számíthat. A Kilenc hónaphoz hasonlóan a közvélemény vitája kíséri majd minden bizonnyal a film útját.

Gerencsér Miklós;

A holnap elébe

Ady Endre élettörténete

4 NÓGRÁD - 1973. januúi 19., csütörtök J

44

Kétszer is megpróbált szólni, de erejéből alig néhány szóra futotta. Egy ideig még ott maradt, fájdalmas belső tusakodással a kényszerű hallgatás miatt, majd letörten odasúgta öccsének:

— Nagyon fáradt vagyok... szeretnék lefeküdni...

Kocsit nem kaptak, sűrűn meg-megállva támolygott na- za. Másnap vitték meg r.eki a lesújtó hírt; Kaffka Margit kisfiával együtt a spanyol influenza áldozata lett. Keserű sírásra fakadt és az érzelmi roham csillapultával halkan kijelentette:

— Most mór én következem...

A NEMZET HALOTTJA

Ami emberileg lehetséges volt, mindent megtettek érte.

Magához kérte a Nyugat Részvénytársaság jelképes igazgatóját, a mecénás Kornfeld Móric bárót, s közölte vele, húszezer korona kölcsönre lenne szüksége, hogy anyagi gond nélkül gyógyittathassa . magát. Azonnal megkapta a hatalmas összeget, méghozzá úgy, hogy meg sem terhelték vele a hagyatékát. Nyomban állandó ápolónőt fogadtak melléje. Botár Imréné megérdemli. hogy följegyezzük a nevét, mert ez a nagyszerű asszony a legáemesebb kötelességtudattal állt helyt a beteg költő mellett. Hozzáértő és fáradságot nem ismerő muníkájána-k köszönhetően átmeneti javulásnak örvendhettek a barátok és a család.

Kedve és igénye lett Ady- nak újra közeli ismerősöket fogadni. Ezekben a napokban

látogatták meg a kormány tagjai, Jászai Oszkár. Garami Ernő, Kunfi Zsigmond, Szende Pál. A költő érdeklődött a politikai élet minden részlete iránt. Aggódott is értük. Egy alkalommal, miután magas hivatalt viselő látogatói távoztak, szomorúan, jegyezte meg: ,,A hónuk alatt hordják a fejüket” — a lehetséges megtorlásokra célzott ezzel.

Rejtély, miért fokozódott oly hevessé Csinszka iránti ellenszenve. Voltak órái, amikor nem tudta elviselni felesége jelenlétét. „Menj innen! Utállak!” — suttogta ilyenkor. önkéntes titkárához, a fiatal Steinfeld Nándorhoz változatlanul ragaszkodott. Arra biztatta, sürgősen szerezzen számára vasúti kocsit

Garami Ernő közlekedési és kereskedelmi minisztertől, mert mindenáron Érmind- szentre akar költözni. Ez természetesen lehetetlen volt, egyrészt járóképtelensége miatt, másrészt siralmas viszonyok nyomorították az egfjsz országot. Vészes méreteket öltött a szénhiány, a vonatok egy része is csak üggyel- bajjal közlekedhetett, dühöngött a spanyol influenza, kezdett általánossá válni az éhezés, a nyomor.

Karácsonyra csúcsai fenyőfát kívánt. A Veres Pálné utcai házmester utazott el érte, meg Is hozta kalandos körülmények között. A nagy fenyőt Pfeiffer doktoráltnál díszítették fel. A jóbarát orvosnak volt egy kedves kisfia, neki remek hintalovat Vásároltatott Ady karácsonyi ajándéknak. A költő szépen rendbe szedte magát az ápolónő segítségével, a szokásos teveszőr köntösét vette fel, így támogatták át az örvösökhöz. Csont és bőr volt, de nyugodt. Jól érezte magát, egész este mosolyogva nézte a karácsonyfának és a hintalónak örvendő kisfiút. De még ez a csekély igénybevétel is kimerítette. Két oldalt támogatva kísérték vissza szobájába.

(Folytatjuk)

\