Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

Cyárí many fejlesztés zz öblösüveggyárban Fogékonyak az új iránt Ipargazdasági kutatások ' Ha azt mondjuk, hogy több mint tíz esztendeje jó érte­lemben vett hagyománya van a salgótarjáni öblösüveggyár­ban a gyártmányfejlesztői munkának, akkor megmásít­hatatlan tényeket közlünk. Ennek bizonyítására elég, ha az elmúlt évi ez iránvú eredmé­nyekre utalunk. Tavaly 233 fé’e új terméket, illetve, ter­méksorozatot vezettek be. Mint a fának a g>öberei Az új iránti fogékonyságot Varga Gyula igazgató a kö­vetkezőkkel indokolja: — Először: e,zt a fogékony­ságot megköveteli tőlünk a világpiac, csak így vagyunk versenyképesek, csak így tu­dunk együtt haladni az igé­nyekkel. Másodszor: mindig újabbakat kell ajánlanunk, hogy felkeltsük a vevők ked­vét az újabb vásárlásokhoz. Harmadszor: s^ak a gyárt­mányfejlesztés teszi lehetővé az export jelenleginél nagyobb aránvú növelését. Negyedszer: az új gyártmányoknak nagy részük van abban, hogy telje­sítsük nyereségtervünket, hogy gazdaságosan és haté­konyan termeljünk. De ked­vezően hat a műszaki fejlesz­tésre, a célirányosabb munka- és üzemszervezésre stb. Hatod­szor: ha nem az előbbi utat járnánk, akkor belföldi meg­rendelőink a választék bőví­tése céljából importból hoz­nák be a szükséges terméke­ket, ugyanakkor nálunk ki­használatlan kapacitások len­nének esősorban a nagy tel­jesítményű gépeknél. Mindezekből látszik, hogy a gyártmányfejlesztői tevékeny­ség igen szerteágazó és még­is összetartozó feladat. A ten­nivalók úgy kapcsolódnak egymásba, mint a fának a gyökerei. Pedig az elmondottak csak B leglényegesebb summázatát adják ennek a munkának. Ha ehhez még hozzáfűzzük, hogy ez új termékek 70 százaléka exportra került, jól igazodott sz itteni gyártási lehetőségek­hez, még mindig csak érzé­keltetni tudtam az említett tevékenység fontosságát, dön­tő szerepét a gyár életében, fejlődésében, dolgozóinak gya­rapodásában. Az idén hasonlóképpen az előző évihez, előreláthatólag 220—230 féle új terméket, vagy termáksorozatot gyártanak a kúl- és belföldi piacokra. Ezek között találjuk a kibő­vített választékú mennyezet- világítási bűrákat. Eddig jó­részt . fehér színben termelték. A vásárlók kívánságára kü­lönböző színekben állítják majd elő. A formadekoros ter­mékeknél a kettős célú ter­mékek kialakítását oldják meg. Ez azt jelenti, ho?v pél­dául a Kanadába szállításra kerülő á'lólámpák alsó részét nagyon jól lehet majd vázá­nak is használni. Ilven meg­gondolásból gvártanak majd az édesiparnak különböző po­harakat. a házgyári lakásokba hűtőtároló edényeket. Ezt az alapgondolatot érvényesítik a kiPopböző palackok svártásá- nál is. Tovább bővítik a vá­lasztékot a belföldre szánt na-y sorozatban készülő prés­áruknál: kompótos*. sütemé- nves+álaknál. asztalj készle­teknél. A járműipar részére pedig különböző belső világí­tási burákat állítanak majd elő. Még csak a gondolatáig ju­tottak el, de ebben az évben megvalósítják a belföldi ven­déglátóipar kérését. Ennek megfelelően a magasabb szín­vonalú egységek részére olyan termékcsaládot alakítanak ki, amelyet részben géppel is elő tudnak állítani, anélkül, hogy azok elvesztenék kézig"árt- mány jellegüket. A külföldi színezőanyagok vásárlásának csökkentése cél­jából az idén a gyárban állít­ják elő az opálüveg színező anyagát. Ennek révén nem­csak olcsóbbá, hanem gazda­ságosabbá is válik a tőkésex­port. A csillárüvegek dekorá­lásánál alkalmazásra kerülő magyar szabadalom, a rajzo­lógép, beláthatatlan lehetősé­get biztosít a minták gazdag választékának, azok alkalma­zásának. Ezzel máris eljutottunk a következő gondolathoz. t \ Uj technika, technológia * i Bármelyik új termék gyár­tása került szóba, Varga Gyu­la igazgató mindegyikhez hoz­záfűzte, milyen új technikával illetve technológiával állítják elő, s ez milyen előnyös, gaz­daságos a gyár számára. Például a színes mennyezet­világítási búráknál a thermo- lüszterezési eljárást alkalmaz­zák, aminek eredményeként négy munkafolyamatot iktat­nak ki a termelés folyamatá­ból. Mire a termék a feszült­ségmentesítő szalag végére ér, nem marad más hátra, mint a csomagolás. A melegen ör- ténő száj leolvasztás bevezetése jobb minőséget ad, nem csor­bul a pohár, tartóssága nö­vekszik. Ezt az eljárást min­den olyan terméknél alkal­mazzák, ahol a megrendelő kéri, illetve elfogadja. Csak akkor, ha .több millió darab árut tudnak vele előállítani. Hatására a feldolgozói üzem­ben mód nyílik a szűk terme­lési kapacitások megszünteté­sére, a munkaerő ésszerű ki­használására. A főleg export­ra kerülő termékeknél nem­csak gyorsítia, hanem gazda­ságossá is teszi a termékek előállítását a beállított pattan- tó. csiszoló automata gép. Egyébként a gépesítéssel megvalósított gyártmányfej­lesztésnek nagy része van ab­ban, hogy a termelés dinami­kusan emelkedik, nem okoz igen nagy gondot a nyereség- terv teljesítése, ugyanakkor egy dollárt 39 forintért „állí­tanak elő”. Rn»alma«an A gyár vezetői rugalmasan igazodnak a vevők kívánsá­gaihoz, a mindenkori divat­igényekhez. Amennyiben part­nereik nem fogadják el az általuk ajánlott termékeket, akkor a vevő által hozott terv, illetve termék alapján gyártják le a kért árukat. A megrendelők között igen so­kan vannak, akik csak az el­képzeléseiket mondják el, a többit a gvár gazdag fantáziá­jú tervezőire, ügyes kezű, jó képességű, hozzáértő munká­saira bízzák, akity: eddig még mindig teljesítették a legvá­lasztékosabb igényeket is. A gyártmányfejlesztői mun­ka ez évi tervei is cáfolhatat- lanul jelzik: a gyár vezetői és dolgozói rosszul éreznék ma­gukat, ha e tekintetben is egy helyben topognának. Mert ami tavaly új volt számukra, az az. idén rríár nem felel meg nekik. Mert sokuk vérévé vált az új iránti fogékonyság, ennek szellemében való ered­ményes, példamutató munkál­kodás. V. K. A vállalatoknál és az ágazati irányító szerveknél most indult meg a következő, a VI. ötéves tervidőszak fejlesztési koncepciói­nak és előirányzatainak kidolgo­zása. Ehhez és általában az ipar- politika tudományos megalapozá­sához fokozottan igénylik a tu­dományos műhelyek, közöttük a Magyar Tudományos Akadémia ipargazdaságtani kutatócsoport­jának segítségét. Az ottani mun­káról, a tudományos feladatokról tájékoztatta Román Zoltán, a ku­tatócsoport igazgatója, az MTI munkatársát. —■ Iparunk sajátos helyzetét a2 jellemzi, hogy míg a foglalkoz­tatottak száma a kutatásfejlesz­tési ráfordítások és a gépipar arányát tekintve a fejlett orszá­gokhoz áll közel, addig a termé­kek minősége, korszerűsége, a termelékenység és a hatékonyság jó néhány területen még lénye­gesen elmarad amazokétól. Meg­oldásukhoz, a kimozduláshoz er­ről a közepes fejlettségi szintről az ipar munkájának a minősé­gében kell mielőbbi gyors javu­lást elérni. Az ipargazdasági ku­tatások e folyamat meggyorsí­tásához, feltételeinek és hatékony eszközeinek feltárásához igyekez­nek segítséget nyújtani. — Kutatási témáink megválasz­tásánál előretekintünk, hogy ami­korra a gyakorlat igényli, ezek eredményeit, és megérett átvéte­lükre, viszonylag gyorsan elter­jedhessenek. Példa lehet erre a termelékenység, a hatékonyság kérdéseinek kutatása, amellyel a kutatócsoport* 8—10 évvel ez­előtt kezdett foglalkozni, most bontakozik ki a széles körű ér­deklődés az eredmények gyakor­lati hasznosítása iránt. A minisz­tériumok fokozatosan rátérnek vállalataik tevékenységének egy­más közötti és a nemzetközi szín­vonallal való összehasonlítására, ehhez jól tudják hasznosítani a korábbi munkánkat és a mód­szertani * tapasztalatokat. — Az iparpolitika jobb tudo­mányos megalapozásához jelen­leg a termelési szerkezet fejlesz­tésével és a vállalati szervezet­tel kapcsolatos kérdések vizsgá­latát látjuk elsőrendű feladatnak. Ez több intézet összehangolt, együttes munkáját igényli, amelyben a kutatócsoportra bizo­nyos koordinációs szerep is há­rul. A munkaerőhelyzetünkhöz és a világgazdasági helyzethez igazodó termelési szerkezet ki­alakítása határozottabban szelek­tív fejlesztést igényel. Ennek so­rán ki kell választani azokat a gyártási ágakat, termékcsoporto­kat, amelyekre koncentrálva, korszerű színvonalon, versenyké­pes termelést tudunk megvalósí­tani. Más területeken, ezzel pár­huzamosan elkerülhetetlenül visszafejlesztésre van szükség, például a termékek túl széles körét gyártó gépiparban vagy a fejlődő országok versenyének erő­sen kitett könnyűiparban. Ehhez olyan módszertani segítséget kell adni, amely műszaki-gazdasági követelményeket és gazdasági számításokat egyaránt tartal­maz és kellő előretekintéssel jó alapot ad a nemzetközi munka- megosztásba való fokozatosabb beilleszkedéshez. Nem kampányfeladat Megkérdezlek néhány termelőszövetkezeti elnö­köt, főkönyvelőt: ha őket ki­emelnék más fontos munkakörbe, kit állítanának jelenlegi helyükre? A válaszadással nem iparkodtak, sőt nem egy esetben költői maradt a kérdés, válasz nélküli. Pedig a megye mezőgazdasági üzemeiben, az utóbbi években külön­böző fórumokon nem is egy alkalommal került napirendre a káder- és személyzeti munka, s a hosszú órákig tartó ta­nácskozásoktól, az elfogadott határozatoktól, intézkedési tervektől méltán várhatnánk, hogy ilyenféle „találós” kér­dés elhangzása után röpködjenek a nevek. A példa nem jelenti, hogy a vezetők utánpótlásáról való gondoskodás elvész a napi feladatok dzsungelében. Hi­szen épp’ a termelőszövetkezetek megyei szövetségének el­nöksége decemberi ülésén is felsorakoztatták az érveket amellett, hogy a közös gazdaságok vezetésének színvonala a korábbihoz képest lényegesen javult. Ezt bizonyítják a növekvő terméseredmények, az évente emelkedő hozamok, a gazdálkodás erősödése.- Meg kell azonban jegyezni, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődése korántsem egyforma minden nógrádi szövetkezetben s ez a differenciáltság jel­lemzi a szakemberekkel való ellátottságot is. Mert akad tsz, ahol 30 mázsa alatt a búza hektáronként, a szomszéd­ban 15 mázsával több, 2500 litert sem éri el az egy tehénre jutó tejtermelés, míg másutt a négyezerrel kacérkodnak- S van termelőszövetkezet, ahol nagyitóval kell keresni a fel­sőfokú végzettséggel rendelkező szakembert, míg a környé­ken tucatjával dolgoznak, alkotnak. Ez a különbség nem magyarázható sem az időjárással, sem egyéb „objektív” té­nyezővel. Szemléletbeli fogyatékosságokra vezethető visz­sza. Az egyik ilyen dolog, hogy ,a termelőszövetkezeti veze'- tők közül nem mindenki érez felelősséget az utónpótlás ne­veléséért. Az oly’ sokat emlegetett „második vonal” bizto­sításával van a legtöbb probléma, pedig valamennyi közös gazdaság elkészítette a tervciklusra szóló káderutánpótlási és továbbképzési tervét. A területi szövetség elnöksége e te­rületen a tervszerűség gátját abban látja, hogy a tsz-ek elsőszámú vezetői elhanyagolják a fiatal szakemberek ve­zetővé nevelését. Gyakori eset, hogy az egyetemet, főisko­lát végzett szakembert nem képzettségének megfelelő mun­kakörben foglalkoztatják, s kevés önállóságot biztosítanak számukra. Nehezíti a helyzetet — különösen a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkező gazdaságokban —, hogy képtelenek szolgálati lakást biztosítani, s a jövedel­mekben is lényeges a különbség a jól menő tsz-ekhez ké­pest. A vezetővé nevelés fontos eszköze a közéleti tevékeny­ség, ami ugyancsak kihasználatlan még a mezőgazdasági üzemekben. Ugyan a tsz-elnökök társadalmi megbízatásokat halmoznak, viszont a főagronómusok hatvan, a főkönyvelők negyven, s a fiatal szakemberek 92 százalékának nincs tár­sadalmi funkciója, ami a termeléscentrikus vezetői szemlé­let kialakulásához vezet. Kezdetiek az eredmények a fizi­kai dolgozók vezetővé nevelésében is, a rátermettek előlép­tetése az egyik legégetőbb pótolnivaló­Még mindig elenyésző a nők aránya a termelőszövetke­zetek vezetésében. Ahhoz, hogy mind több tehetséges, ve­zetői készséggel .rendelkező nő kerüljön felelős beosztásba, elsősorban a szemléleten kell változtatni. Még a területi szövetség elnökségében is nyilatkoztak tsz-elnökök (férfiak) hogy a nők nem, tudnak megfelelni a követelményeknek. Magyarázták, hogy családanyák, szülési szabadságra, gyer­mekgondozásra mennek, túlságosan is igénybe venné őket a napi 10—12 órás talponlét... S ami' meglepetésként ha­tott: a testület nőtagjai nem tiltakoztak ez ellen. A legtöbb gondot a termelőszövetkezetekben a szakem­berek vezetővé való nevelése okozza. Mert remekül érte­nek az ifjú diplomások a korszerű technikához, ismerik a legújabb termelési módszereket, de kevés kivételtől eltekint­ve, nem tudnak bánni a mezőgazdaságban dolgozó növény- termesztőkkel, állattenyésztőkkel, traktorosokkal. A vezetői készség kibontakoztatásának, csiszolásának nem a tovább­képzés az eszköze, hanem a tapasztalatok átadása, a mun­kába állók rendszeres támogatása. A dolgozóktól „herme­tikusan” elzárt pályakezdőből lehet kiváló szakember, de megbecsült, a feladatok végrehajtására mozgósító vezető kevésbé­Az utánpótlásról való gondoskodás a termelőszövetke­zetben sem lehet kampányfeladat. Ezért a személyzeti ve­zetők rangját is növelni kell, hiszen ők azok, akiknek lehe­tőségük van — s kötelességük is — a gazdaság személyi ál­lományának fejlesztése, „karbantartása”. Találóan fogalma­zott az egyik tsz-elnök: „A géppark javítása, orvoslása meg­oldott már, de nemcsak a gépekről kell gondoskodni, a személyi állományról is!” Jelenleg a személyzeti vezetők több mint fele kapcsolt munkakörben látja el tisztségét. Ezekután lehet-e csodálkozni a tavaly végzett egyetemisták sírámán. Hiába keresték a nógrádi pályázati kiírásokat, ne­kik kellett kikényszeríteni, hogy elkészüljenek. A káder- és személyzeti munka fejlesztésében akad te­hát tennivaló a megye mezőgazdasági üzemeiben. S az el­ső számú vezetők körében is, hiszen például a főkönyvelők­nek 80 százaléka még mindig nem rendelkezik diplomával, a 38 tsz-elnök közül mindössze egy dicsekedhet felsőfokú poli­tikai végzettséggel. A gazdaságokban elvétve találni elem­zésekre, gazdaságossági számításokra alkalmas szakembe­reket, hiányoznak árelemzők, közgazdászok, belső ellenőrök, jogászok.... X VYl IMF V 1 pártbizottság decemberi ülésén elfoga- ulcfi V Cl dot(. határozat megszabja ,a tennivaló­kat a káder- és személyzeti munkában a mezőgazdasági üzemek előtt is. Világosan - és félreérthetetlenül. Nem a feladatokat kell tehát keresni, hanem a meglevő fogyaté­kosságokat felszámolni. Szabó Gyula Fürge kezek Munkában a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi telepén dolgo­zó Zója Szocialista Brigád. Az átlagéletkor 23 év Beniczkyné Horváth Zsuzsa brigádvezető. „A brigádból so* kan a szomszéd községekből járnak dolgozni. Ez nehezíti a közös programok szervezését.” Kocza Erzsébet. Tavaly, mint rendszeres könyvtárlátogató jutalmat kapott. Legszívesebben életrajzi regényeket, útle­írásokat és verseket olvas Indul a vonat. Ambrus Nándorné, Bugyi Istvánná és Ku- runczi Erzsébet munka mellett ruhaipari szakközépiskola levelező tagozatán tanul < Csíki Mária, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából rendezett vetélkedőn harmadik, a szakmunkásversenyen pedig első helyezést ért el (Bábel László felvételei) NŰGRAD — 1978. január 19., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom