Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
1 I^en nehéz fizikai munkát végeznek a Lampart ZIM salgótarjáni gyárának nagyöntödéjében dolgozó munkások. Egy műszak alatt egy-egy dolgozó az izzó folyékony fémmel mintegy 5—6 kilomé tért tesz meg, melynek súly a „fordulónként” közel fél mázsa. Ezt a nehéz fizikai m unkát köszöböli ki az öntöde rekonstrukciója, mely ebben az évben kezdődik. Jövő év közepére beindul az automata öntöde, s lényegesen javulnak a munkakörülmények. (kép: — bábéi—) „Sokan behunyt szemmel járnak ;,1975 óta folyamatosan emelkedik a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma. 1977. háromnegyed évében tizenkét balesettel több történt, mint a tavalyi év hasonló időszakában, ez 11,7 százalékos romlást jelent, de ugyanakkor a balesetek súlyossága csökkent.” A fent említett adatokat a salgótarjáni öblösüveggyár azon beszámolójából vettem, amelyben az üzem 1977. évi munkavédelmi intézkedési tervének I—IX. havi végrehajtásáról, valamint I—III. negyedévi munkavédelmi tevékenységéről van szó. — Mivel magyarázható a baleseti statisztika ilyen alakulása? — kérdezem Lón-, gauer Istvántól, , a szakszervezeti bizottság titkárától. — A sérüléseket két okra vezethetjük vissza. Az egyik az, hogy maguk a dolgozók nem tartják be^a munkavédelmi előírásokat, az oktatásokon nem figyelnek oda, és az egyéni védőeszközöket — fülvédőket, védőkesztyűt — nem használják. Például az I- es, Il-es festőüzemben az ott dolgozók csak akkor veszik fel az orr- és a szájkendőt, ha a vezető bemegy. A kéz megmosása, a száj kiöblítése nélkül esznek, dohányoznak, mondván: „ők úgysem betegszenek meg!”. A II- es festő a legveszélyesebb munkahely, az ott dolgozóknak havonta ólomszűrésen kell résztvenniük. A másik ok: a zsúfoltság, a szűk munkahely. Termelésünk felfutó jellegű, a régebbi 220— 230 millióval szemben 500 milliós értéket állítunk elő, ugyanakkora területen. — t lilyen intézkedéseket tettek és tesznek a balesetek elhárítása érdekében? — Szeptemberben megtárgyaltuk a téli felkészülés helyzetét — a hideg, a zaj, a por kiküszöbölésének lehetőségeit —, a hiányosságok megszüntetésére intézkedési tervet hoztunk, kijelöltük a felelősöket és a határidőt. Évente kilenchónapi szinten megtárgyaljuk a gyár munkavédelmi intézkedési tervét, a baleseti helyzetét és a táppénzesnapok alakulását. Mindent megteszünk a meglevő hiányosságok felszámolására, de a jövőben mindenképpen szemléleti változást kell elérnünk, mind a gazdasági vezetőket, mind a dolgozókat egyaránt érintő kérdésekben. a gyárban” Sajnos, még nagyon sokan járnak behuny ott szemmel a gyárban." A mulasztókat felelősségre vonjuk, főleg az üzemi rend megsértéséből, játékból, verekedésből és a munkavédelmi előírások be nem tartásából származó balesetek esetében. Felhívtuk a szocialista brigádok figyelmét, hogy 1978- ban a balesetek megelőzésére vonatkozó vállalásokat tegyenek, ezenkívül üzemrészenként munkavédelmi őröket jelöltünk ki, akiknek továbbképzése folyamatos. Jelenleg nyolcvanhét fő tevékenykedik a szeptemberben újjászervezett őrségben. A főmérnökkel és a munkavédelmi csoporttal rendszeres kapcsolatot tartunk, a felmerülő problémáka* közösen oldjuk meg. — mondja Longauer István, a szakszervezeti bizottság titkára. — Mi a feladata a három taggal rendelkező munkavédelmi csoportnak? — kérdezem Hruskó Ottótól, a csoport vezetőjétől. — Mi koordináljuk a gyár egész területén a munkavédelmi tevékenységet a főmérnök közvetlen irányításával. Munkánk fő jellegéi az egészségi ártalmait megelőzése és csökkentése adja. — Tudna példát mondani? — A kemencénél konstrukciós módosítást hajtottunk végre kettős hőháló szigeteléssel, így csökkent a hőterhelés. A hutacsamokban levő ventillátorokra hangtompító dobokat szereltünk és a szabadtérbe helyeztük ki, mert ott elvész a zaj. A kompresszorházban külön kezelőfülkét létesítettünk, amiből csak néha kell kijönnie az ott dolgozó munkásnak. Fontos feladat az anyag- mozgatás és a többi munka gépesítése is, mivel kis területen van a gyár. . Felújítjuk az iparvágányt, körforgalmat alakítunk ki és a szállított árut rögtön az üzemekbe rakják majd ki, így is csökkentve a balesetek lehetőségét. — Milyen típusú sérülés fordul elő a leggyakrabban? — A vágás, a legritkább, pedig az égés. Üzemünkben az üveg drasztikus igénybevételnek van alávetve — csiszolás, átrakás — ezeket a kézi munkákat nem lehet gépesíteni. A mostani védő- kesztűk nem vágásállók, a nedvességet nem jól tűrik, a kezet nem védik. (Végigjártam a műhelyeket és alig láttam valakit kesztyűben dolgozni). A főmérnök most tárgyal egy francia külker- céggel olyan védőkesztyűről, amelyik belül pamut bélésű, kívül pedig csúszásmentesített, vulkanizált gumi. — A dolgozók balesetvédelmi oktatása hogyan történik? — Erre nagy súlyt fektetünk, nem formálisan végezzük. Hangosított diasorokat, mozgófilmeket vetítünk az üzemrészekben, idén munkavédelmi kiállítást rendeztünk a belső konyhán — fejezte be Hruskó Ottó a tájékoztatást. Végül megkerestem kérdéseimmel az üzemorvost, Dr. Martinovics Erikát is. aki — élt törvény adta jogával és — nem nyilatkozott... X. J. MAJDNEM negyedszázada dolgozik Herczeg József gépbeállító a Nógrádmegveri Vastömegcikk Ipari Szövetkezetben. Az ötvenhat esztendős munkást arról faggattuk, nehéz volt-e megmaradni eny- nyi időn keresztül a szövetkezetben. j — Amikor ide kerültem — kezd a beszédnek —, már jó néhány munkahely volt mögöttem. A mezőgazdaságban kezdtem, még jóformán kö- lyökkoromban. Aztán 1946- ban átpártoltam az iparhoz. Nem álltam meg egy helyen ez az igazság. Kezdve az üveggyárral több tarjáni üzemben dolgoztam, sőt: Csepelen is megfordultam. Úgyhogy-amikor ide jöttem, már az volt a célom, hogy végre- valahára megállapodok ezen a helyen. így is lett. Nyúlánk, szikár ember, kék, olajos köpenyben, svájcisapkával a feje búbján. Kemény vonású arca, ha nem is mosolygós, de vidámságot, tréfára mindig kész kedélyt fejez ki. ' — Mi dolga volt itt a kezdetkor? — Sínszegeket csináltunk annak idején. Nem hallott a szegkövácsokről ? Az voltam én is. Kis gödröt ástunk, be- leálltunk és úgy kovácsoltuk a szegeket. Később más is voltam, drótfonó, bádogos, sót. művezető is. De az csak néhány évig. Aztán átadtam másnak. — Miért? n politikai munka élvonalában Az állami, gazdasági, társadalmi élet fejlődése községeink politikai arculatára, ezen belül a községi pártbizottságok és pártveze- 1» iségek munkájára is erőteljes hatásokat gyakorol. Közismerten községi pártszerveink munkájában az alapszervezetek, társadalmi szervek közvetlen irányításán túl. jelentős részt képvisel a „sajátszintű” feladatok végzése. Vagyis az olyan természetű pártpolitikai tevékenység, melyet közvetlenül ezen a szinten kell elvégezni. MAGASABÉ SZÍNVONALON Az államigazgatás korszerűsítése, a helyi tanácsok jogkörének növelése, a társközségi rendszer kialakulása, az iskolaigazgatás rendszerének módosulása, a mezőgazdasági üzemek gazdasági szerepének és szervezeti kereteinek megnövekedése, az egyes tömegszervezetek, illetve tömegmozgalmak községi irányításának fejlesztése egyértelműen szükségessé tette, hogy a községi pártszerveink kezébe összpontosuljon politikai döntések, konkrét szervező és ellenőrző munka formájában több olyan kérdés, melyekkel jóval előtte a pártalapszervezetek foglalkoztak. Természetesen ez nem valamiféle indokolatlan hatáskörelvonás, hanem az élet által támasztott követelmény. Nem jelentheti olyan fajta gyakorlat kialakulását sem, hogy az egyes községi szintű feladatokat községi pártszerveink az alapszervezetek mellőzésével oldják meg, sőt egyre nagyobb az igény, hogy ezeket bevonásukkal valósítsák meg. Tulajdonképpen ezt fejezi ki a Politikai Bizottság 1972.- március 21-i, a községi pártszervek munkájával kapcsolatos határozata is, amely pontosan megjelölte a feladat- és hatásköröket. Községi pártszerveink e határozat útmutatásának megfelelően, politikai felelősségük tudatában egyre magasabb színvonalon végzik munkájukat. Mind több községi pártbizottság és pártvezetőség munkájában tapasztalható a felismerés (és az ennék megfelelő gyakorlat), hogy a pártmunka színvonalának korszerű mércéje az, hogy milyen hatékonysággal alkalmazzák és hasznosítják a párt politikáját saját területükön és nem az, hogy a pártrendezvényeket rendszeresen megtartják-e, avagy sem, bár ez utóbbi is fontos. GAZDASÁGI FELADATOK Egyre átfogóbbak tapasztalataik annak felismerésében is, hogy a község társadalmi, gazdasági, kulturális stb. életéből melyek azok a kérdések, melyeket politikai rangra kell emelni. Ezekkel a pártszerveknek és az alapszervezeteknek valamilyen formában foglalkozniok kell. A pártmunka fejlesztésének lehetőségeit vizsgálva az utóbbi időben többször felmerült a kérdés, hogy milyen korszerű igényeket lehet és szükséges a községi pártszerveink irányító, ellenőrző munkája elé támasztani. Ezen a területen mindenekelőtt a gazdaságot kell előtérbe állítani. Egyre határozottabban látható ugyanis, hogy amilyen mértékben gazdaságilag és politikailag erősödnek, fejlődnek a közös gazdaságok, úgy növekszik a befolyásoló szerepük a helyi társadalmi-politikai életben. A konkrét pártmunka oldaláról vizsgálva ez jó alapot teremt, de felveti annak szükségességét is, hogy megfelelően összehangoljuk az egyes üzemekben és a lakóterületen folytatandó politikai munkát. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében általában növekedett a községi pártszerveink szerepe és felelőssége. Az eddig végzett eredményes munkájukkal is igazolták, hogy az V. ötéves tervünk ilyen irányú célkitűzései, az erre épülő kormányprogramok sikeres valóra váltása nem képzelhető el tevékeny közreműködésük nélkül. A jövőben is mindenütt meg kell találniok a politikai munkának azokat a formáit és módszereit, melyekkel segíteni tudják a tervek teljesítését, a hozamok növelését, a népgazdasági és a helyi igények kielégítését, az egyes üzemek közös érdekeltségérek — azaz együttműködésének — fejlesztését, a meglevő. üzemi tartalékok feltárását és termelésbe állítását, nem utolsósorban a háztáji és kisegítő gazdaságok megfelelő színvonalú termelésének szorgalmazását. Alapos és körültekintő politikai mérlegelést igényel a községeink munkaerőhelyzetének vizsgálata és az ezzel kapcsolatos politikai állásfoglalások kidolgozása is. Az utóbbi időben — főleg nagyközségeinkben — erőteljesebbé Vált az ipari tevékenység. Egyrészt a termelőszövetkezetek melléküzemi tevékenysége, másrészt a kisebb-nagyobb ipari üzemek telepítése lekötött» a még fe:- lelhető munkaerő-felesleget, vagy legalábbis jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy növekedjék a foglalkoztatottság. Olyan általános igénnyel nem lehet. fellépni, hogy minden ’községbe telepítsünk egy, vagy több iparvállalatot. még akkor sem, ha helyenként még mindig számottevő főleg a női munkaerő- tartalék. Helyileg kell megteremteni azokat a lehetőségeket, melyek megoldják az ilyen jellegű gondokat. NÖVEKVŐ LAKOSSÁGI IGF. NY EK A községekben élő lakosság kulturális, szociális, kommunális igényei mind jobban növekednek. Ez természetes jelensége és egyben kézzelfogható eredménye is a város és falu közötti különbségek fokozatos megszűnésének. Pártszerveinknek ezeket a kérdéseket illő politikai fontossággal kell kezelnie. Megfelelő politikai elemzést és döntést igényel például a községpolitikai tevékenység irányának meghatározása, nem kevésbé a lakosság bevonása a fejlesztések eldöntésébe és megvalósításába. Különösen nagy figyelmet igényel ,ez a társközségekben, ahol nem ritkán különböző érdekütközések is előfordulnak a székhelyközség és az egyes társközségek között. Községi pártbizottságaink, pártvezetőségeink a törpegpolitikai munka keretében állandóan keressék az alkalmas formákat és módszereket a párt politikájának tudatosítására, megértetésére. Elemezzék a lakosságot foglalkoztató kérdéseket, reagáljanak 'azokra megfelelően. Tapasztalataikat jelezzék a felsőbb irányító szerveknek. Megkülönböztetett . figyelmet kell fordítani például azokra a társadalmi-politikai hatásokra, amelyeket a községben működő gazdasági egységek vezetésének döntései, az egyes állami szervek intézkedései helyileg kiváltanak. Többszö» volt reá példa ugyanis, hogy a községi pártszerveknek kezdeményezni kellett ezek módosítását, vagy visszavonását, ■kedvezőtlen hatásaik miatt. Természetesen mindezek csak egy, de fontos részét képezik annak a sokoldalú párt- politikai tevékenységnek, melyet községi pártszerveink végeznek. Ez a néhány dolog is jelzi, hogy községeink politikai, gazdasági, kulturális életének első számú és felelősségteljes gazdái a községi pártbizottságok, pártvezetőségeik. Irányító-ellenőrző munkájuk további fejlesztése, munkamódszereik tökéletesítése alapvetően meghatározza, hogy napjainkban és a jövőben mennyiben tudunk lépést tartani a községeinkben is dinamikusan változó élettel. Dr. Latos István, az MSZMP KB alosztályvezetője Egy vasassá lett Herczeg vállam igen-igen le van gyengülve, az se biztos, hogy addig dolgozni bírok. De ha bírnám is, meg szükség is lenne rám, nagyon szívesen maradnék, mert szeretem ezt a munkát. — Tudja nehéz volt kijönni az emberekkel. — Hát ez meg hogy lehet? Az előbb Rácz Béla, a főnöke azt mondta önről, nagyon jól megérteti magát az emberekkel. Meg, hogy jól tudja buzdítani őket... — Igen, igen... A megértés az megvan. De az az igazság, hogy engem roppant idegesít, ha tízszer, hússzor is el kell mondani valamit, mire jól megcsinálják a munkát. Akkoriban meg ez volt a helyzet... — Na és a felelősség is nagy volt... — Ez nem zavart. Sohase féltem a felelősségtől. Ha senki se vállalná, egy helyben cövekelne le minden, nem tudna fejlődni semmi, senki. De Így most nyugodt vagyok, meg a munkát is alaposan ismerem már. — Azt mondja, nincsen szakmai végzettsége, és hogy hat általánost járt ki. A gépbeállítás pedig eléggé nagy szakértelmet igényel. Miképp tudott ilyen jól „belerázódni?” — Amikor hozták a gépeket, rengeteg kínon mentünk keresztül. Nem tudtuk kezelni. Cudar időszak volt„ míg mindenki megtanulta.. De az elnök kiválogatta az értelmes embereket, és oda „teszegette” őket, ahol a legkenj ese'ob munka folyt, vagy ahol a többieket be kellett tani tani. — A gépbeállítás kényes munka. Ezek szerint önt az értelmes emberekhez sorolták. — Nézze, én ezt nem tudom. Soha nem szoktam magamat dicsérni, meg azt se szeretem, ha előttem dicsérnek. Szóval ott tartottunk, hogy a betanulás nehéz, de muszáj volt haladni vele. Ezt mindenki megérezte, ha másutt nem, a zsebén, mert keveset vitt haza. Ezen kívül még a szövetkezetét is molesztálták, ha kevés volt a bér. Így hát kétfelől is megvolt az ösztönzés: haladt a betanulás. Így ismertem meg én is alaposan a gépet. Ma már csak az. okoz gondot, hogy néhány éve szemüveg nélkül nem látom jól az apró részeket. — Négy éve van a nyugdíjig. Marad-e tovább? — Űgv látom. itt nincs égető szükség arra. hogv a nyugdíjasok maradjanak még egy pár évig. Tehát azt hiszem, nemigen maradok. Meg hát a — Legkivált melyik szépségét látja meg benne? — Azt, hogy egy gépet elindít az ember, és az meg a rozsdás, . sima lemezt kiszabja, megformálja úgy, hogy valami szemmel láthatóan hasznos készáru, vagy félkészáru lesz belőle. Én ebben valahogy mindig örömet találok. — Otthon is foglalkozik valami hasonlóval? — Nem. Odahaza nyulakat tenyésztek. Van vagy száz- százhúsz d^rab. Némi jövedelmet is hoznak, de inkább csak szórakozásképpen foglalkozok velük. — Meg szokta-e simogatni néha őket? — Persze. Jókedvemben még beszélek is hozzájuk. — Milyen nagyobb tervei vannak a jövőre vonatkozólag? — NÉZZE, tulajdonképpen ami nekem kell, megvan. Inkább a gyerekeimre gondo- • lók. Van egy nagylányom, meg egy középiskolás fiam. Az ő útjukat szeretném egyengetni, amennyire lehet, így van ezzel mindenki etjben a korban... mól J NőGRÁD - 1978. január 18., szerda 3 ( •»
