Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
Válogatás negyven év terméséből Iskola és művelődési ház Mátramindszenl példája az együttműködésben A Mátramindszenti községi közös Tanács elnökének szobájában, amikor Varga Jánossal a település kulturális életéről beszélgetünk, nem kerülhetjük el azokat a személyes dolgokat, amelyek többé-kevésbé negatív irányban határozták meg a körzet közművelődését. Az utóbbi fél évtized alatt négy művelődésiház-igaz- gatója volt a körzeti intézménynek- Az első visszament eredeti foglalkozásába, most az általános iskolában tanít, a következő kettő felelőtlenül. gondatlanul végezte munkáját, a tanács kénytelen volt munkaviszonyukat felmondani. A jelenlegi mfi- velődésiház-i'gazgató egyben az iskola igazgatója is, régi mátramindszenti lakos, ismeri a falu apraját-nagy- ját,' s úgy tűnik, hogy most, amikor csak tiszteletdíjas a népművelő, jobban megy a munka, mint előzőleg, a főhivatásban foglalkoztatottak idejénA kultúra iránti követelmények megnövekedése a körzetben, Ivlátramindszen- ten, Szuhán és Mátraalmá- son is érezteti hatását. Tudják, hogy itt is elkelne egy függetlenített, csak a kulturális tevékenység szervezésével foglalkozó népművelő, de egyelőre tehetetlenek. Az állás betöltése főiskolai végzettséghez kötött, s ilyen jelentkezőre, aki a megkezdett tárgyalások után " ne lépett volna vissza, nem találtak. Érthető okokból. Az egyik a szerződéses foglalkoztatás . bizonytalanságát nem vállalta, a másik, minthogy közben központilag rendezték a pedagógusok bérét, a tanítás mellett maradt. Gerencsér Miklós; Közben megérkezik Csomós Sándor, aki a művelődésügy mindenese itt; iskolaigazgató, tiszteletdíjas mű- velődésiház-igazgató és aiapszer\»ezeti TIT-titkár. —- Véletlenül jöttek így össze a funkciók — mondja csendesen, a természetes szerénység hangján —, de örömmel hallottam, hogy országosán is van ilyen törekvés. Nemrégiben Budapesten, az Országos Pedagógiai Intézetben jártam, ahol éppen arról volt szó, hogy lehetőség szerint a községekben közös gazdálkodás, egy személyi irányítás alá lehet vonni az iskolát, a kultúrházat és a könyvtárat. Lenne egy művelődési igazgató, aki egy-egy igazgatóhelyettessel dolgozna az említett intézményekben. Egy-két helyen az országban, például a szomszédos Hevesben már működnek e koncepció szerint művelődésügyi intézmények. — Nálunk az iskola már régen bent van a művelődési házban — újságolja Csomós Sándor. — A nagyteremben tartjuk a tornaórákat, iskolai szakkör, szülők, klubja működik a házban és itt van két csoport tanulószobája is. A két intézmény munkája annyira összefonódott már egymással, hogy szinte lehetetlenség bizonyos esetekben a szétyálasztásuk. A mátramindszenti körzeti művelődési házat, meséli Varga János tanácselnök, 14 évvel ezelőtt építették. Akkor a legkorszerűbbek közé tartozott, és ' néha Budapestről is eljöttek építészek lerajzolni a beosztását, alapjait. S viszonylag még ma is korszerű a ház. Több apróbb helyiséggel rendelkezik, ahol minden szakkörnek, klubnak megvan a helye, sőt még a pártalapszervezetek- nek is. A tanácselnök a helyi művelődési munka nagy sikerének tartja, hogy harmadik éve folyamatosan működik a dogozók — tagjaikat tekintve joggal mondhatjuk, munkások — gimnáziuma. Eredmény a TIT- alapszervezet megalakítása, rendszeres, nagyszámú és színvonalas ismeretterjesz-. tő tevékenysége, az idősebbekkel és fiatalokkal való tervszerű foglalkozás. Immár másfél esztendeje, amióta a művelődési ház vezetésének személyi problémái rendeződtek, lehetünk tanúi ennek a fejlődésnek. örül a sikernek, az elismerésnek a művelődési ház igazgatója, ugyanakkor bizonyos elégedetlenségének is hangot ad. — Az emberek nem érdeklődnek olyan intenzíven a rendezvényeink iránt, mint azt ma joggal elvárnánk tőlük- Sokszor ez már a táncmulatságokra is érvényes. A zenekarok drága pénzért jönnek el, közönség pedig jó, ha van száz. Bevételi tervünket tehát már a bálokkal sem tudjuk teljesíteni. Azt tapasztalom, hogy az emberek jó anyagi körülmények között élnek, de egyelőre ezeket az előnyöket nem tudják életmódjuk korszerűsítésére, fejlesztésére fordítani a kívánt mértékben. S ezzel máris megfogalmazódott az idei közművelődési tevékenység legfontosabb célja és tartalma, tudatformáló feladaté. * Sulyok László A holnap elébe Ady Endre élettörténete ÉRTÉKŐRZÉS - ILLYÉSTŐL "Gr A L C5 Ő O Z11 Gj A Szépirodalmi Zsebkönyvtárról Évek óta elmaradhatatla- nul hozzátartoznak a könyvesboltokhoz, utcai, pályaudvari árusítóhelyekhez azok a tömzsi kötetecskék, amelyek mindig változó színükkel s a borítón végigfutó kettős hullámvonallal hívják föl magukra a figyelmet. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár, gyors egymásutánban sorjázó köteteiről van szó, a Magvető Zsebkönyvtár „testvérsorozatáról”. Kokon egymással a két kiadói vállalkozás abban, hogy mindkettő az időtállóan értékes prózairodalom alkotásait kívánja eljuttatni az olvasók tízezreihez, kiaknázva a formátum adta lehetőségeket: a könyv praktikus alakját és alacsony árát. Természetesen az alapvető hasonlóságon túl már a megkülönböztető jegyek, az egyéni vonások érvényesülnék. A Szépirodalmi Zsebkönyvtárai nagyvonalú időbeli kitekintés, tartalmi tágasság jellemzi. A sorozatszerkesztés elveiből és a könyvkiadók feladatmegosztásából következik, hogy irodalmunk élő klasszikusainak, vagy nemrég eltávozott nagyjainak műveit itt kell keresnünk, ha egy-egy alkotást paperback formában kí- . vánunk megvásárolni. Többek között Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor regényei adnák rangot a sorozatnak. Illyés korszakos jelentőségű, több mint negyven esztendeje született szociográfiája, a Puszták népe, az Ebéd a kastélyban című kései folytatással egy kötetben jelent meg. 1946-os datálású a Hunok Párizsban; e regény két kötete a Zsebkönyvtár 1975-ös évfólyamába illeszkedett. A három-négy évtizednyi távolságból a Németh Lászlót reprezentáló Irgalommal már közelebb lépünk napjainkhoz, Déry több kiadást megért Képzelt riportja pedig: prózairodalmunk jelene. Jó negyven év terméséből válogat tehát a sorozat. a magasrendű értékőrzést érvényesítve vezérlő elvként. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár köteteinek többsége azonban az utóbbi másfél évtizedben íródott prózai művek újrakiadásával keletkezik. De miért ne volna ez is értékőrzés? Különösen, ha figyelembe vesszük, a sorozat egyik nagy erényét: a könyvek fogadtatására és az olvasói igényekre reagáló gyorsaságot. Közismerten nyomorúságos nyomdai viszonyaink közepette a „lassú átfutás” rossz szellemén való győzelmet jelenti, ha például Gáli István, vagy Galgóczi Erzsébet nagy sikert aratott regényeit viszonylag kevéssel az első megjelenés után a zsebkönyv- formátumban ismét megvásárolhatják az érdeklődők. A ménesgazda és A közös bűn is 1977-ben került a könyvesboltokba, nagyjából egv- időben — á két mű az ötvenes évek elejének, közepének hazai történelméről adott metszetet. Csatlakozik hozzájuk Az, ötödik pecsét újabb kiadása. Sánta Ferencnek a II. világháború utolsó hónapjait fölidéző erkölcsregényét a. nagy sikerű, majd fesztiváidíjas filmváltozat után különösen sokan keresték —, s a kiadó jó időzítéssel jelentette meg a könyvet. Nem célunk leltározni a sorozat valamennyi 1977-es kötetét, noha például Gra- nasztói Pál Liane és Szá-sz Imre Szól a síp című alkotásai is föltétlenül részletesebb elemzést érdemelnének — e két, könyvtárban is nehezen hozzáférhető művet az indokolatlan és méltatlan feledésből „emelte ki” az ismételt publikálás; Moldova Györgynek pedig máig legjobb munkái közé tartozik a Gázlám- iiák alatt című novellácik- lus. 1977-ben megjelent —, s napok alatt el is tűnt az üzletekből ez a kötet. A Pontos történetek, útközben című Mészöly Miklós- gyűjteményt azért említjük kiemelten is, mert itt 'eddig könyv alakban ki nem adott, folyóiratokba rekesztett írások is napvilágot láttak. Vajon nem lehetne-e a Szép- irodalmi Zsebkönyvtár már dicsért gyorsaságát más alkalmakkor is kiterjeszteni a még kötetbe nem gyűjtött írásokra? Elsősorban novel- láskötetekre gondolunk, ahol nem csupán a régebbiből, de a legfrissebből is lehetne válogatni. A Szépirodalmi Zseb könyvtár értékőrző jellegével, szerepével szorosan összefügg, hogy a kipróbált értékek sorozata. Jókai Anna, vagy Kertész Ákos nevére, munkásságára hivatkozhatunk. A Makra újabb és újabb kiadásait például ez a sorozat gondozza, s Kertész korai művét, a Sikátort, az újabb kiadással szintén a Zsebkönyvtár juttatta vissza az irodalmi, olvasói köztudatba. Kérdés azonban, hogy lassan nem számíthatók-e a „kipróbált értékek” közé a pályájukat 1965 táján kezdő fiatalabb írónemzedék legjobbjainak alkotásai? Semmi jogunk nincs „tanácsokat osztogatni”. csupán meditáló kérdést fogalmazunk: Császár István összegyűjtött elbeszélései, amelyek a Szépirodalmi Kiadónál jelentek meg 1977 konya-hetére (a kötet el is fogyott hamarosan), nem kaphatnának-e helyet a nagy példányszámú, népszerű sorozatban is? A példa természetesen kiragadott: más nevekkel, más alkotásokkal is lehetne folytatni a sort. S, nem is csak a fiatalok, de a középnemzedék több sikeres és olvasott művének zseb- könyvtárkladása egyelőre várat magára. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár minden egyes kötetében könyvjelzőt találunk. Azért érdemel külön is szót ez az apró figyelmesség, mert a köríyvjelző, mintegy a fülszöveg szerepét tölti be. Néhány szakszerű mondat, rövid idézet, segít tájékozódni az irodalomban kevésbé jártas olvasónak is, mit tart a kezében, mi a különös erénye a műnek, mikor jelent meg először. A magyar epika távolabbi és közelebbi múltjának, s a magyar próza jelenének regény-, és noveila- értékeit őrző sorozat e néhány sorral „keresi föl” az olvasót, hogy megnyerje az átlagon felüli színvonalú, s az esetek nem kis részében a maradandóan nagyszerű művek barátjának. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár műfajban ugyan szűkén — tudatosan csak a regényre, novellára koncentrálva —, de időben és jellegben annál gazdagabb választékkal, az értékőrzés jegyében kínálja köteteit mindenkinek. Tarján Tamás 43. Akármekkora fáradtságába került, megjelent a köztársaság kikiáltását szentesítő aktuson az Országház kupola- csarnokában. Egy oszlop tövéhez állított széken üldögélt, nem akarta észrevetetni magát. Hatvány \Lajos mégis meglátta a Nemzeti Tanács esküt tevő tagjainak sorából. Hívta a dobogóra, de Ady bágyadtan jelezte, hogy nem tud, nem akar, s beszélni is képtelen. Ekkoriban már beszédzavarai voltak. Annak ellenére, hogy orvosnak és barátnak egyaránt kitűnő ember,. a közvetlen szomszédságukban lakó Pfeiffer Ernő vigyázott rá, egyik szívroham a másik után érte. \adogása onnan eredt, hogy féloldali hűdés károsította idegrendszerét. Emiatt szellemi kihagyások mutatkoztak. Mégis, csodálatos módon voltak teljesen én órái, amikor visszatért gondolkodásának régi ereje, fölénye. Ilyenkor tökéletesen ura volt akaratának, szellemének, inkább látszott egészséges sziesztázónak, semmint halálos betegnek. November 16-án Ignotus Pál, a régi barát és harcostárs, a Nyugat szerkesztője kereste fel, S kérte, írjon verset a folyóirat számára. Any- nyi átmeneti öntudatzavar után, a legszánandóbb fizikai és lelki elesettség ellenére Adv Endre képes volt összeszedni mnnát, hogy akarna az ,ia’°g7etvétel3 árán is. de teljesíti a jo Darát kéré4 NÓGRÁD - 1978. sét. És az akaraterő nem hagyta cserben. Az utolsó, a legutolsó, a sír szélén írott Ady- vers épp oivan tökéletes lett, mint a költő fénykorában született alkotások. Ez a vers az Üdvözlet a győzőknek. Baljóslatú, bús nép a magyar Forradalomban élt, s ránk hozták Gyógyítónak a háborút, a Rémet Sírjukban is megátkozott gazok. A vers többek között azért klasszikus, mert mondanivalója, gondolati jellemzői, erkölcsi minősége tökéletes összhangot mutat Ady egész életművével. Utolsó szívdobbanásig hű maradt a forrada- lom-emberség-magyarság hármas szintéziséhez, amelynek kimunkálásában az ő publicisztikai és költői zsenije vezérszerepet játszott. Ez a valójában niindvégig magányos szellemi óriás a végső strófák, megírása után maradt egyedül igazán, szemben a felfogott elmúlással. Negyvenedik születésnapján, 1918. november 23-ára virradóra összetépte azt az egyetlen könyvet, amely minden útjára elkísérte, s melybe ezt jegyezte 1906-ban: „Ady Endre vén diák kedves bibliája.” Reggel dúltan, félig eszméletlenül' találták szobájában. Ágya körű hevertek a tépett biblia lapjai. Belső borítóján lelték meg utolsó kezeírását: „Eli, Eli, Lama Sabaktani”. Héber szavak ezek, Krisztustól valók. <3 mondta, mielőtt kiszenvedett a keresztfán: január 18., szerda „Én istenem, én istenem, miért hagytál el engem.” A rettenetes hajnal után nehezen szedte össze magát, de aztán megint türelmesen, józan eszmélettel viselkedett, a régi pedantériával szedte össze magát. Így történt akkor is, amikor Jászi Oszkár javaslatára hivatalos küldöttség kereste fel, elhozva a Nemzeti Tanács díszes okmányra fogalmazott írásos üdvözletét. Hatvány Lajos, Hock János, Nagy György, Wildner Ödön, Mellemé Miskolczi Eugénia — valamennyien a Nemzeti Tanács ta®iai — keresel fel. Ady a biztonság kedvéért papírra diktálta köszöntő sorait, de még így sem tudott a szöveg végére jutni. Ennyit szándékozott mondani: „Betegen és meghatottam hálásan szorongatom a felém nyújtott kezet, dadogva, mert életemben sokat kiabáltam — dadogva is mondom, milyen jól esik nekem ez a mindennél nagyobb kitüntetés. Ügy érzem, hogy való és bekövetkezett az én 'forradalmam.” Így is hitte. Annál szörnyűbb volt elszenvednie, hogy nem vehet részt a nagy munkában. Nem akart, nem tudott beletörődni a tehetetlenségbe. November végén mindenképpen ott kívánt lenni a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén, öccsébe kapaszkodott, úgy vánszorgott el a Veres Pálné utcából a Baross utca elején levő Fővárosi Könyvtárba, őt jelölték és egyhangúlag meg is választották elnöknek, s melléje Móricz Zsigmondot. Ady szeretett volna az alkalomhoz illő szép beszédet mondani, j (Folytatjuk) Főszereplők: Marim Vlady, Monori Lili, fan Nowiczki, Czinkóczi Zsuzsa. Január 19—21-én, háromnegyed 6 és 8 órától a salgótarjáni November 7. Filmszínházban. 23—25-én, 6 és 8 órától a balassagyarmati Madách Filmszínház műsorán. Két rossz házasság története. Színes magyar filmdráma. Mészáros Márta rendezésében.
