Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-17 / 14. szám

Mire költünk 4-50 milliót 7 Schmidt (Folytatás az 1. oldalról) mondta egyebek között, hogy a kiviteli tervek rendelkezés­re állnak. Az idén 450 lakás építését és átadását tervezik. Ebből 417 telepszerű több­szintes. Célcsoportos konst­rukcióban összesen 326 lakás átadására lehet számítani. A tanácsi értékesítésű laká­sok számát a tervezett 112- ről 150-re emelték a tervben. Ha nem mindegy — mi­ként azt felszólalásában Hof- ter István megyei tanácsel­nök hangsúlyozta —. , hogy mire költi a rendelkezésre álló pénzt egy olyan város, mint Salgótarján, nem mind­egy az sem, milyen a tanács iakáselosztási programja. Nos. erről a következőket mondták el a tanácsülésen: az új lakások 65—70 százalé­kát fizikai dolgozók, s ezen belül ötven százalékát a fia­talok kapják az idén. Sze­retnének a korszerűtlen gyá­ri kolóniák felszámolásában is előrelépni. Az idén 28 ilyen lakás pó'iására-építésére ke­rül sor. Közbevetőleg érde­mes megjegyezni, hogy Sal­gótarjánban jelenleg is mint­egy 900 ilyen otthont tarta­nák nyilván. A gyermekintézményekről szólva, a tanácsülésen kiemelt feladatként említették a se- baj-telepi nagyarányú fejlő­dést, amely szükségessé teszi, hogy ott mielőbb felépüljön egy, az alapfokú gyermek- intézményeket magában fog­laló komplexum. A terv sze­rint 1980-ig ennek el kell készülnie. Tovább javítják az iskolai ellátottság színvo­nalát, s miután a felújítási eszközök szerények, megfe­lelő sorrend kialakítása a célszerű: miből, hova, meny­nyi jusson. A fenntartási költségvetés mintegy 157 és fél millió fo­rintjából jelentős összeget ál­doznak a város kommunális ellátására, az utak, hidak, járdák felújítására. Ezekre összesen több mint 18 millió forintot költenek az idén. A 2i-es számú út építése tavasz­ra oeíejezódiK. A kóítsegvei.e- si eszközök több mint ötven százaléka kulturális célokat szolgál. Elsődleges feladatnak tekintik az óvodai es napkö­zi otthoni ellátottság további javítását, az alsófokú oktatás színvonalának emelését. A Kemerovo lakótelepen az idén átalakítással ötvensze- mélyes óvodát adnak át. A tervek szerint elkészül a Pénzügyi és Számviteli Főis­kola épülete és a zeneiskola átköltözhet az új — 20 tan­termes — épületébe. Az idén befejezik a Madách G!mw:-- zium régi épülétének felújí­tását is, s ugyancsak ebben az évben megnyitja kapuit a Gorkij-telepi ifjúsági és mű­velődési ház. Örömmel üdvö­zölték a tanácstagok, hogy az ifjúsági váltótábor ebben az évben önálló intézményként működik majd. A közműellátás ez évi ter­veiben szerepel a déli szenny­vízfőgyűjtő építése, amelyet tavaly kezdtek el. A megépí­tése csak jövőre várható. Jelentős a salgótarjániak tavaly végzett társadalmi munkájának eredménye, érté­ke. A tanácsülés örömmel vet­te tudomásul, hogy az értéke­lés 11 millió 779 ezer forin­tot mutatott. Ez annyit je­lent, hogy minden salgótarjá­nira 246 forint értékű társa­dalmi munka jutott 1977-ben! Tavaly ez az összeg 183 fo­rint volt. A két tervezet feletti vitá­ban sokan kértek szót. Sor­ra szólásra emelkededtek a meghívott építővállalati, szö­vetkezeti vezetők, képviselők. Az egyik, legnagyobb figye­lemmel kísért felszólalás a Nógrád megyei Állami Épí­Budap estre várják AU Nasszer Mohamedet Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének meghívá­sára a közeli napokban hiva­talos, baráti látogatásra ha­zánkba érkezik Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke. (MTI) Vance Izraelben Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hétfőn Izra­elbe érkezett, hogy részt ve­gyen az egyiptomi—izraeli politikai bizottság tanácsko­zásán. A Ben Gurion repülőtéren Dajan külügyminiszter fogad­ta az amerikai diplomácia .vezetőjét. Vance megérkezé­sekor „történelmi jelentősé- | gűnek” nevezte a tárgyaláso- I kát. 4MTI) tőipari Vállalat terveit is­mertette a tanácsüléssel. Meg­tudtuk, hogy a lakásépítésben a következő három eszstndö- ben jelentős szerepet vállaló kollektíva, annak ellenére, hogy száz dolgozóval kevesebb a létszáma, 25 százalékos ter­melésnövekedést ért el. A vállalat össztevékenységének 33—34 százalékát teszi ki eb­ben az évben a lakásépítés. Ebben az ötéves tervben 240U lakást építenek meg, s ennek a fele Salgótarjánt gazdagít­ja majd. Az idén Salgótar­jánban 380 lakás megépítését tervezi az építővállalat. A kivitelezésben, karbantartás­ban résztvevő építővállala­tok, szövetkezetek képviselői­nek ismertetése nyomán to­vább szilárdulhatott a ta­nácstagok meggyőződése — a város gazdálkodásának ez évi terve kellően megalapozott, jól szolgálja ' a közős célokat. Hoffer István megyei ta­nácselnök arról beszélt a ta­nácsülésen. hogy a tanács fel­adata a pontos tervezés, a ki­vitelezőké viszont a minden tekintetben felelős építőmun­ka végzése. A lakásépítési el­maradásokat pótolni kell, mégpedig abban a konstruk­cióban, amelyre a terv szól! Szóvá tette, hogy a bányako­lóniák pótlására tervezett 28 lakás építése még meg sem kezdődött. Ütemesebb, fe­gyelmezettebb tervezést és építést — hangsúlyozta hoz­zászólásában a megyei tanács elnöke. A Salgótarjáni városi Tanács rendkívüli és nyilvános ülé­sén elfogadták a -város idei gazdálkodási tervét. a Brezsnyevvel való találkozóról Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár a Der Spiegel című hamburgi hetilapnak adott interjújában pozitívan értékelte a szovjet—nyugat­német viszony alakulását és bizakodóan szólt Leonyid Brezsnyev tervezett bonni lá­togatásáról. i Arra a. kérdésre, hogy mi­lyen kézzelfogható megállapo­dások megkötését tervezik a szovjet—nyugatnémet csúcsta­lálkozón, Schmidt kijelentette: „Sajtónak meg kell szabadul­nia attól a képzettől, hogy po­litikusok csax akkor találkoz-’ hatnak, ha az újságok szalag- címeibe kívánkozó eredmény várható ettől. Sokan egyálta­lán nem értik, hogy gyakran nagyon elégedetten férünk haza ilyen megbeszélésekről — »csupán« azért, mert köl­csönösen és közvetlenül, nem pedig harmadik személyen vagy más közegen keresztül, intenzíven tájékoztathattuk egymást. Az ilyen találkozók­nak nagy jelentőséget és ér­téket tulajdonítok. Nem is beszélve arról, hogy a Brezs- nyev-látogatás mindkét fél számára lehetőséget biztosít majd, hogy a partnert az eny­hülési politika folytatásával kapcsolatos készségéről bizto­sítsa — nemcsak személyesen, hanem a nyilvánosság előtt is.” (MTI) * 1 Berliniek tízezrei emlékeztek meg Kosa Luxemburg és Kari Liebknecht halálának 59. évfordulójáról. A német és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom két kiemel­kedő alakját 1919-ben gyilkolták meg. Olaszországban közeledik a döntés órája. Hétfőn lemon­dott a kisebbségi keresztény- demokrata kormány, Andre­otti miniszterelnök azonban az új kabinet megalakulásá­ig ideiglenesen hivatalban marad. Azt, hogy ezután mi törté­nik Olaszországban, senki sem vázolhatja fel pontosan. Csak két dolog világos. Az egyik az, hogy az 1977 júliusában aláírt hatpárti megállapodás leglényegesebb pontjait a kormányzó kereszténydemok­raták elszabotálták. A má­sik az, hogy mind egyértel­műbb az Egyesült Államok beavatkozása az olasz belpo­litikába. A HATPÄRTI MEGÁLLAPODÁS Ami az első kérdést illeti: emlékezetes, hogy a júliusi megállapodás hátterében a kommunista pártnak a vá­lasztásokon elért rendkívüli előretörése állott. A válasz­tások megmutatták, hogy az Olaszországot harminc éve gyakorlatilag egyedül kor­mányzó kereszténydemokra­ták a gazdasági és politikai csőd szélére sodorták Itáliát. A választások után a parla­mentben a kereszténydemok­ratákkal csaknem azonos ere­jű kommunista párt állott szemben, oldalán politikai szövetségesként egy lényege­sen gyengébb, de így is a sza­vazatok 10 százaléka felett rendelkező szocialista párttal. Ilyen körülmények között Andreotti kereszténydemok­rata kisebbségi kormánya Kormányválság a válságban? a döntés órája Rómában csak úgy maradhatott hatal­mon, ha a parlamentben a kommunisták — rendkívüli mértéktartást tanúsítva — tartózkodnak a kormány le­szavazásától. Az Olasz Kommunista Párt ebbe csupán úgy egyezhetett bele, ha határozott garanciá­kat kap egy reformprogram végrehajtására. Ez volt a hat­párti megállapodás elvi alap­ja. Júliusban a programot a kereszténydemokrata párt és a kommunista párt képvise­lőin kívül a szociáldemokra­ták, a szocialisták, a republikánusok és a li­berálisok is aláírták. A programmegállapdás minde­nekelőtt erőteljes gazdasági intézkedésekét irányzott elő Nemcsak a válság megoldásá­ra, hanem az olasz gazdaság régóta időszerű szerkezeti át­alakítására is. Emellett elő­írták a rendőrség és a titkos- szolgálat átszervezését, vala­mint a közbiztonság megszi­lárdítását is. Már december utolsó nap­jaiban világossá vált, hogy a kereszténydemokraták gya­korlatilag szabotálják a meg­állapodást. Ekkor az Olasz Kommunista Párt a korábbi­nál határozottabb és erélye­sebb hangot ütött meg. Szük­ségprogram létrehozását sür­gette és azt, hogy ennek vég­rehajtására szülessen demok­ratikus egységkormány a 2 NÓGRÁD - 1978. január 17., kedd kommunisták részvételével. Január 4-én a hatpárti prog­ramot aláíró pártok tanács­kozásán a szocialisták és a republikánusok egyaránt tá­mogatták ezt az igényt. Sőt, a szociáldemokraták is elis­merték, hogy növelni kell a baloldal tényleges felelőssé­gét és szerepét a program végrehajtásában — anélkül azonban, hogy az Olasz Kom­munista Párt részt venne a kormányban. AMERIKAI NYOMÁS Voltaképpen ekkor élező­dött ki Washington beavatko­zási kurzusa. Hazarendelték a Rómában állomásozó nagy­követet, akivel előbb Vance külügyminiszter, majd a vi­lágkörüli útjáról éppen haza­tért Carter elnök is tárgyalt. Ugyanakkor Olaszországba küldték Perry hadügyminisz­ter-helyettest. Hivatalosan azért, hogy NATO-ügyekről tárgyaljon, valószínű azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az olasz hadsereg csúcsain meg­levő ellenállást megerősítse a nemzeti egységkormány megalakításával szemben. Ezt követte az amerikai külügy­minisztérium szóvivőjének nyilatkozata, amely immár nyíltan is kimondotta: az USA „nem híve annak, hogy a nyugat-európai kormányok­ba kommunista politikusok is bekerüljenek”. Ilyen hát­térrel kell értékelni az olasz kereszténydemokrata párt ve­zetőségének január 12-re vir­radó éjszaka hozott határo­zatát, amelyben ismét eluta­sította a kommunista részvé­tellel létrhozandó egységkor­mány gondolatát. ELKERÜLNI A VÁLASZTÁST Az idő és a tényleges gaz­dasági-társadalmi feszültségek azanban másfajta döntést igé­nyelnek. Olaszország gazda­sági válsága mélyül, a terror­akciók mindennaposak. Ilyen 1 körülmények között az ország gyakorlatilag kormányozha- tatlanná vált, a politikai bomlás folyamatát tehát az eddig alkalmazatt módszerek­kel nem lehet feltartóztatni. Ilyen helyzetben a keresz­ténydemokratákra és a kom­munistákra rendkívül súlyos és felelősségteljes döntések várnak. Egy esetleges • új választás most igen komoly politikai feszültségnövekedést eredményezne, s egyben hó­napokra lehetetlenné tenne minden gyakorlati reformin­tézkedést. Ez egyben az egyik fő oka annak, hogy a kom­munista párt miért részesíti előnyben a jelenlegi parla­menti erőviszonyok alapján létrehozandó nemzeti egység- kormáryt. (A szakszervezetek hasonló okokból ugyancsak ellenzik új választások kiírá­sát.) Várható tehát, hogy a bel­politikai harc a következő napokban éleződni fog. A megoldás körvonalai még nem látszanak — csak annyi bi­zonyos, hogy az eddigi mód­szerekkel nem lehet tovább kormányozni Itáliát. —i—e Terrorizmus - eszme és gyakorlat (1.) Kropotkintól Carlosig 1881. nyarán egy londoni étte­rem különszobájában, ' agy félszáz komor kinézetű férfi gyűlt össze. Többségük feke­te szakállat viselt, ami jelké­pe is lehetett volna a társa­ságnak, amely a Fekete In- ternacionálé hangzatos nevén vált ismertté. Ez a máig is páratlan találkozó az akkori idők vezető anarchistáinak nemzetközi értekezlete volt. A legismertebb résztvevő Pjotr Alekszejevics Kropotkin orosz herceg volt, akit manapság is az anarchizmus legjelentősebb alakjának tartanak. A ..köz­gyűlés” időpontja is lényeges, hiszen a különböző országok­ból összesereglett anarchista vezetők azután vitatták meg együttműködésük lehetőségeit, hogy ugyanaz év márciusában sikeres merényletet hajtottak végre. II. Sándor orosz cár ellen. Ez a politikai gyilkosság égy lehetne a sok közül, ha indí­tékaiban nem lennének olyan tényezők, amelyek megkü­lönböztetik a további politi­kai merényletektől. Ezeknél ugyanis általában az áldozat személye állt valakiknek, vagy valakinek az útjában, tettei, politikája tette kellemetlenné ellenfelei számára. Az anar­chisták első, nagy vihart ki­váltott akciójában azonban az orosz uralkodónak nem a személye volt fontos, hanem az a tény, hogy a cár a gyű­lölt orosz állam jelképe. A múlt század végi anarchisták nagyszabású merényletsoroza­ta, amelynek áldozata lett például Carnot francia köz- társasági elnök. I. Umberto olasz király, McKinley ameri­kai elnök, sőt Erzsébet oszt­rák császárné, Ferenc József felesége is, az államok ellen irányult vezető személyisége­ken keresztül. S er az a momen­tum, amely újat hozott a po­litikai erőszakos cselekmények hosszú történetében, s a mai modem terrorizmus gyökeré­nek is nevezhető. A XIX. századi anarchiz­mus kialakulásának oka a kispolgárság nagy tömegeinek rohamos elszegényedése volt. A tőkés termelés előretörésé­vel természetszei űleg szorult vissza a kisüzem, s ugyan­ilyen természetes, hogy ez ki­váltotta a jelenséget megér­teni nem képes kistulajdono­sok elkeseredett lázadozását. „A kapitalizmus borzalmaitól megvadult kispolgár” — ahogy Lenin fogalmazta — az ál­lamban látta minden baj okát. Minthogy az anarchizmus nem volt képes megfelelő ki­utat, módot kínálni az igaz­ságtalanságok megszüntetésé­re, hamarosan az állam elleni meddő lázadássá fajult. Ideo­lógusaik meg is fogalmazták a harc elveit. A gyűlölt államot le kell rombolni, s ebben el­sősorban az egyének akciói­nak van hatalmas szerepük. „A dinamit permanens, állan­dó forradalma...” — írta Kro­potkin, „a tett propagandá­ja” — hirdették mások. Az erőszakhullám következmé­nyeit elsősorban a munkás- mozgalom sínylette meg, hi­szen a tőkésállamok egyebek között az anarchista akciók ürügyén nyomták el erőszak­kal a szervezett munkásság megmozdulásait. A terrorizmus „reneszán­sza” a XX. század hatvanas­hetvenes éveiben ugyancsak a kapitalizmus ellentmondásai­nak kiéleződésével, problémái­nak fokozódásával magyaráz­ható. Az 1968-as évek Nyugat- Európáját felbolygató anar­chista diákok, majd a totális erőszakot bevezető terrorista csoportok is az államot, akar­ták lerombolni. Ök is az egyéni erőszak látványos tet­teivel vélik forradalmasítani a tömegeket. Szerintük az el­nyomó állam a terrorakciók nyomán mutatja meg igazi arcát, antidemokratizmusát, másrészt kiderül gyengesége is. Be akarták bizonyítani, hogy az állam nem képes megvédeni magát egy elszánt „forradalmi” mag támadásai­tól, s nem képes megvédeni polgárait, valamint azok tu­lajdonát sem. Ehelyett csak erőszakossága, diktatórikus jellege fokozódik, amely szük­ségképpen kiváltja az amúgy is nyugtalan állampolgárok ellenszenvét. A képlet tehát: terrorakciók, az elnyomó ál­lam felfegyverkezik, amivel lehull az álarca, fokozódik a nyugtalanság, a tömegek elé­gedetlensége, s végül mindez a hatalom csődjéhez ■ vezet. „Ha nem létezik még az a rendőrállam, amelyet minden­ki gyűlöl és amelytől minden­ki retteg, akkor el kell érni, hogy létrejöjjön” — mondják a nyugatnémet terroristák, akik nyilván hiszik azt, hogy ,ez az egyetlen mód a forra­dalmi helyzet mester­séges előidézésére. A módszerek persze válto­zatosabbak, mint a századfor­duló idején. A bombamerény­ietek ma is előfordulnak, de a fő eszköz az emberrablás és a repülőgép-eltérítés lett. A politikai gyilkosságokra is van példa, gondoljunk csak Bu- back, nyugatnémet főállam- ügyész, vagy Ponto, a Dresd­ner Bank elnöke elleni me­rényletekre. A fő és alapvető különbség azonban a régi és a mai terrorizmus között a politikai-társadalmi körülmé­nyekben van. Hiszen Kropot­kin idején mégis csak volt valami bázisuk az anarchis­táknak az elégedetlen kispol­gárok körében. Akcióik sem keltettek olyan osztatlan el­lenszenvet, mint napjainkban, amikor az államhatalom meg- zsarolása sokszor ártatlan em­berek tucatjainak életét fe­nyegeti. Az akkori bázis mára csak a szimpatizánsok szűk körére csökkent. A terroristák jó része kétségtelenül a kapi­talizmus igazságtalanságai mi- kiutat nem látó fiatalok közül kerültek ki, de ezeknek a fiataloknak semmiféle kap­csolatuk nincs a társadalmi bajok miatt elégedetlen, nyug­talan tömegekkel, s a mun. kásmozgalommal. A nemzetközi terrorizmus képviselői ma már mindenütt az államok elsőszámú — és egyáltalán nem hősökként, forradalmárokként tisztelt _ k özellenségei, a legkeresettebb bűnözők, mint például a szá­mos országban körözött, szin­te rettegett fantomnak kikiál­tott Carlos, akit két esztende­je, az OPEC miniszterei elleni bécsi támadás óta üldöz több világrész rendőrsége — mind­hiába. A hozzá hasonló kalan­dorok váratlan feltűnése, majd eltűnése már önmagában is a terrorizmus nemzetközivé válásáról árulkodik. Avar Károly (Következik: össztűz az ál­lamra) i Rakéták Szomáliának Az etiópiai katonai vezetők­nek azt a megállapítását, hogy Szomália támogatást kap a nyugati hatalmaktól, több nyugati lap és hírügynökség is megerősíti: híradásaik sze­rint a NATO-országokból ér­kező fegyverszállítmányokat haladéktalanul a Szomáliái hadsereg Kelet-Etiópiába be­hatolt egységeihez irányítják. A párizsi Le Matin értesü­lése szerint az Egyesült Ál­lamok Szaúd-Arábiát akarja megtenni . Szomália egyik fő fegyverszállítójává. E?t erő­síti meg az Iránban tartóz­kodó szaúdi külügyminiszter­nek az a kijelentése, hogy országa kész feltétel nélkül segítséget nyújtani Szomáliá­nak. Az etiópiai demokratikus népi forradalommal szem­ben álló táborhoz csatlakozott Kína is. A Daily Telegraph jelentése szerint kínai fegy­verszállítmányok, többek kö­zött „föld-levegő” típusú ra­kéták, érkeztek Mogadishuba. Ezzel fokozódott annak a ve­szélye, hogy az Etiópia és Szomália közötti konfliktus nemzetközi méretűvé válik Északkelet-Afrikában —, hangsúlyozza az angol lap. (MTI) 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom