Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-30 / 306. szám
Rugalmasan váltanak A kusza piacviszonyok közepette — mint a gazdasági szakemberek sűrűn hangoztatják — kiváltképp fontos, hogy a termékszerkezet fürgén idomuljon az igényekhez. Ennek érdekében viszont — a piackutatástól a termelésig — sokféle tevékenységet kell jól összehangolni. A kereslethez való gyors alkalmazkodásról, annak lényegesebb követelményeiről kérdeztük Kaszás Józsefnét. a Salgótarjáni Ruhagyár igazgatónőjét. — A ruhaiparban különösen nagy a szerepe a rugalmas termékszerkezet-váltásnak — válaszolta. — Az emberek ÉVSZAKONKÉNT MÁSKÉPPEN öltözködnek; és ami jó ezen a télen, azt jövőre már senki sem veszi meg. Ezért nekünk előbbre kell néznünk, azt kell kutatnunk: jövőre mi lesz a divat. — Milyen kútfők segítenek az előrelátásban ? — Két forrásból meríthetünk. Egyik a KGST divat- információs központja, a másik a Magyar Divatintézet. Többféle adatra van szükségünk. Elsőként az érdekel minket, hogy alapanyagban mi lesz a divat. Lényeges még, milyen színeket kedvelnek és melyek azok a ruhatípusok, amiket — várhatóan — keresnek az üzletekben. Bár a divatintézet nemcsak a KGST divathíreire támaszkodik, hanem figyelemmel kíséri a nyugati divat alakulását is, ám nem mindig válik valóra a prognózisuk. — Ilyenkor mihez folyamodnak? — Át kell állnunk a keresett cikkek gyártására. A külföldi piacon nem divatos terméket eladni ugyanis lehetetlen. A rugalmas váltás tehát számunkra — létkérdés. — Segíti vagy béklyózza a rugalmasságot, a hazai alapanyaggyártás? — EzeKnek a vállalatoknak is rugalmasnak, jól informált- nak kell lenniök. A megfelelő választékú és színvonalú anyagellátás azonban NEM MINDIG MEGY simán. Például a farmeranyag gyártása évekig váratott magára és még ma is csak húzódozva fogadják el a hazai farmert a' fiatalok. Márpedig, ha az alapanyag nem fejlődik, mi se tudunk előobre lépni. A nyugati megrendelő a tőkéspiacon keres anva- got, s ha azt dolgozzuk fel. az már csak: bérmunka! Tény, hogy a textilgyárak helyzete nehezebb, mint ahogy a kívülállók gondolják. Mégis lehetnének gyorsabban alkalmazkodók. — A rendelkezésre álló alapanyag és a divatra vonatkozó ismeretek birtokában miként állítják össze az érdeklődésre számot tartó ruhatípust? — A tervezést két iparművészünk végzi. Ezután a laboratóriumunk kidolgozza a gazdaságos gyártási módot, s a mintakészítő csoportunk megvarrja a modelleket. Ezeket azután kiállítják a HUN- GAROTEX mintatermében, illetve a külkerskedelmi vállalat üzletkötői külföldre viszik és bemutatják őket. — Évente hány modellt készítenek? — Körülbelül nyolcszázat- ezret. Ebből jószerivel csak a felét rendelik meg. De ahhoz, hogy versenyképesek legyünk a tőkéspiacon, bő választékot kell ajánlani. A felkínált termékek összetétele olyan, hogy a divatos cikkekből az azonos vagy HASONLÓ TECHNOLÓGIÁVAL gyártandókat tartalmazza. Termékeink kétharmada szoknya és blúz. Ezekhez alakítottuk ki a szalagokat, így ezek a leggazdaságosabb termékeink. — Ezek szerint magas fokú a munkaszervezés a szalagokon? — Ennek kidolgozását a textilipari kutatóintézettől rendéltük meg. ök alakították ki számunkra a mozdu- latelemzéser alapuló ..3 M” módszert. Így a legkevesebb idő alatt, a színvonal csökkenése nélkül gyártjuk a ruhákat. Ez alapozza meg a gazdaságos termékszerkezetet. — A dolgozók rugalmasságán is múlik a gyors termék- váltás. Miként alkalmazkodnak a ruhagyárban az új és új gyártmányokhoz? — Egyfelől jó, hogy a „3 M” módszerben előírt munkaműveleteket nem kell hosz- szú hónapokig csinálni, s így nem lép föl monotónia. Másfelől annak nem örülnek, hogy egy-egy rövid szériánál mire megszerzik a gyakorlatot, már újfajta munkát kapnak. A gyors átállást oly módon próbáljuk gördülékeny- ryé tenni, hogy egy „havi programot” bocsátunk közre, amelyből mindenki előre megtudja, milyen munkára számítson. Másrészt az éves tervek összeállítását megvitatjuk a dolgozóinkkal, és tisztázzuk a teljesítés feltételeit. — A tisztázott feltételek alapján milyennek ítéli meg a jövőre tervezett termék- összetételt? — Jól sikerült! Gyártmányaink 75 százalékát exportálni fogjuk, s ennek csaknem a fele tőkéspiacra kerül. A nyugatra szállítandó termékek arányában nagyobb helyet foglalnak el a hazai alapanyagú ruhadarabok, mint tavaly. A legtöbbet szoknyából és női ruhából gyártjuk, kisebb mértékben blúzokat varrunk. Csökken a bérmunka hányada, de azért nem számoljuk fel teljesen, mert abból sok mindent — minőséget, új eljárásokat — tanulhatunk. —molnár— fontossági sorrendben vagy társaság? ' Zörögnek, dübörögnek a gépek a salgótarjáni síküveggyár vágóüzemében. Az egyik dühös vadként mormogó gép mellett — ami az üveget edzi — Csák Ferenc, a Petőfi Sándor ifjúsági brigád vezetője fogad. — Ezen a gépen készült a Karancs Szálloda nagy üvegajtaja is — mutat a monstrumra. Ezután cigarettára gyújt és így szól: — Kezdjük talán a gazdasági témával a beszélgetést. Az üzem 50 százaléka fiatal, és az eltelt év alatt száznégy százalékra teljesítettük a tervünket. Brigádunk részt vesz az újítómozgalombari, például az alapüveg felhasználását csökkentjük úgy, hogy a selejtüveget újra felolvasztjuk, így hatalmas összeget takarítunk meg. Ezen kívül öt használt fúrót felújítottunk, ezzel darabonként 1500 forintot takarítottunk meg. Az Ikarus gyár felhívásának eleget tettünk, a megrendelt üvegmennyiséget legyártottuk. — Hogyan töltik a szabad idejüket? — Legutóbb családostól kirándultunk Aggtelekre és Egerbe. Az Edzett ifjúságért mozgalom keretében november elején a kerekegyházi fiatalokkal sporttalálkozót tartottunk, fociztunk, túráztunk. Segítjük a kisdobosokat, úttörőket, akadályversenyeket rendezünk nekik. — Milyen gyakran? — Ez a programunk folyamatos, úgy is mondhatnám: volt, van, lesz. Kezdeményeztünk egy fórumot: Hogyan élünk, hogyan éljünk? címmel. — Mozi, színház, könyv? — Színházbérletünk van, moziba is közösen járunk. „Közösnek” en azt nevezem, amikor mind a tíz brigádtag ott van egy rendezvényen, mert két-három ember az csak társaság és nem közösség. Ha valaki beiratkozik a könyvtárba, az nem biztos, hogy el is olvassa, vagy csak megsétáltatja a kölcsönzött könyvet. Én nyugodt lélekkel állíthatom: mi mindany- nyian sokat olvasunk. — Tanulás, továbbképzés? — Szakmai tanfolyamokra járunk, és politikai továbbképzéseken. KlSZ-oktatáso- kon is részt veszünk. — Legjelentősebb sikerük? — Tavaly elnyertük a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja címet és a vándorzászlót. — Távolabbi tervek? — A helyi általános iskolával szoros a kapcsolatunk, elvállaltuk, hogy társadalmi munkában kialakítjuk a kisdobosszobát a gyerekeknek. Amikor kemény, férfias kézszorítással elköszön Csák Ferenc, arra gondolok: neki és brigádjának sikerült igazi közösséget teremteni a síküveggyár kollektíváján belül. Tőcsér Julianna Szélsőséges véleményt hallottam az 1978- as beruházási esélyekről. Vállalati főmérnök emlegette szkeptikusan: nem is olyan rég, egyszer már ráfizettünk a drasztikus stopra. A fejlesztési pénzekkel együtt a lendületet is elvette az intézkedés; ahelyett, hogy a hatékonyság növekedett volna — a készletek emelkedtek. Ha nem vigyázunk, 1978-ban is ide lyukadunk ki, s akkor nehéz lesz nagyobb sebességre kapcsolni a vállalati gazdálkodás gépezetét. Csakugyan befagyaszthatja a gazdálkodást az 1977-es.nél alig valamivel növekvő beruházási keret? A növekedés lendületének csillapítása egyenlő lenne a folyamat lefékezésével? A kérdéseket érdemes megválaszolni. Annál is inkább mert a valóban nem a legjobb emlékezetű beruházási stophoz lényegében nem hasonlítható az 1978-ban érvényes gyakorlat.. Másrészt: szükséges is megvonni a különbséget, mert a reflexszerű azonosítás, az átgondolatlan ítélkezés megtévesztő következtetésekre vezet. Mert mit ír elő pontosan az 1978-as beruházási program, milyen összeg áll rendelkezésre az esztendőben és főleg mire? A tervben ez olvasható: a szocialista szektor 180—182 milliárd forintot fordíthat beruházásra — fejlesztésre. Ez — összehasonlítható áron — kétszázalékos volumencsökkenést jelez. Viszont az állami beruházások előirányzata 8 százalékkal nagyobb az 1977. évinél, ebből 10—14 százalékkal többet lehet felhasználni a nagyberuházásokra. És ez nagyon lényeges lehetőségre utal! Hiszen a terv ezzel elősegíti a lemaradások pótlását, a megkezdett és különböző készültségi fokon álló, nagy anyagi értéket lekötő építkezések befejezését, összesen tíz ilyen munkát zárunk le 1978-ban, míg csupán két nagyberuházás kezdődhet el — az eredetileg elképzelt hét helyett. A vállalati beruházások kerete: 93—94 milliárd forint — ami valóban kisebb mint az 1977-es. De vegyük figyelembe: 1975-höz képest a tervidőszak három esztendejét tekintve mintegy 24 százalékkal emelkednek e beruházások. Külön figyelmet érdemel, hogy a gazdaságos exportot növelő — az ismert 45 milliárdos pályázat alapján folyó —, fejlesztéseket nem érinti a visszafogás. Ezek megvalósítására 1978-ban 12 milliárd forint áll rendelkezésre. A számok az 1978-as fejlesztési tevékenység csomópontjait határozzák meg. E vázlatos áttekintésből is kiviláglik, hogy a terv nem általában a beruházásokat fogja vissza, differenciálás nélkül, ítéli kényszerpihenőre. Sőt! Nyilvánvaló a szándék, hogy éppen a megkezdett munkálatok dinamikusabb teljesítését, aktiválását kell elősegíteni. A beruházásokra rendelkezésre álló pénzeket e célra csoportosítja a program, de határozottan szelektál is, fontossági, gazdasági sorrend szerint — a népgazdaság érdekében. Ám tagadhatatlan: fékezi az újabb és új beruházások megkezdését, azt a szándékot, amely a felhalmozást kívánja tovább erőltetni. És ennél a szándéknál érdemes elidőzni, hiszen a túlfűtött, a népgazdasági erőforrásokat meghaladó bővítési láz negatív hatásait itt érhetjük tetten. Az 1977-es tapasztalatok ugyanis bebizonyították, hogy a felhalmozásfogyasztás helyes arányait nem szabad átírni, megváltoztatni. Huszár István az ország- gyűlés december lö-i vitájában méltán hangoztatta, hogy a túlfűtött beruházási tevékenység életszínvonal-politikánk céljait is veszélyeztetné — s ezt semmiképpen sem engedhetjük meg. Ez a legfontosabb, de nem az egyedüli ok, amely a beavatkozást sürgette. Hiszen az 1977-eshez hasonló beruházási ütem rendkívüli feszültségeket válthatott volna ki az építési, szerelési tevékenységben, az anyagellátásban, a munkaerőfronton, a szállítási hálózatban. De térjünk vissza az 1978-as tervhez, s várhat" hatásaihoz. Tény, nem lesz könnyű elnapolni, szelektálni a jó javaslatokat, esetenként a sürgős — például infrastrukturális —, fejlesztési elképzeléseket. Nem lesz köny- nyű a vállalatok dolga sem, hiszen számos elképzelésüket át kell alakítani, az új helyzetben. esetleg végleg törölni a tervekből. Ám mást nemigen lehet tenni. A népgazdasági folyamatok rendje, az egyenletes fejlődés feltételeinek biztosítása megkövetelj a felhalmozás és fogyasztás arányainak stabilizálását. Ugyanakkor, az óriásira duzzadt befejezetlen állomány „munkára fogását”. Feltárni a tnnguszkai rejtély A tomszki egyetem, az Össz-szövetségi Asztrológus— geodéta Társulat és az Ukrajnai Tudományos Akadémia 1976 nyári kéthónapos expedíciója közelebb jutott az „évszázad titkához”, amely az 1908-ban a tunguszkai taj- gában leesett és nyomtalanul eltűnt meteoritok mögött rejlik. „Általános vonásokban már felrajzolhatjuk az esemény képét — mondotta az expedíció vezetője. — 1908.. július 30-án reggel 7 óra felé a Nyizsnyaja Tunguszka felső folyásától keletre eső körzetben a föld atmoszférájába behatolt egy kozmikus test. Miután a 275 és 295 azimut közötti repülőpályán haladt, bejutott a sűrűbb légköri rétegekbe és végül a bolygó felszínére esett, ahol szétrobbant. A robbanás nem tartott tovább kéttized másodpercnél. Ennyi idő alatt a kozmikus test 18—20 kilométert tett meg. A robbanás óriási nyomáshullámot vagy nyomáshullám-sorozatot váltott ki, amelyek a tajgán 2200 négyzetkilométer területen érezhetők voltak és légnyomásingadozásokat idéztek elő, amelyeket a világon mindenütt regisztráltak. Tévedő gépek? Egyre több vállalatnál és intézménynél vált már nélkülözhetetlen münkatárssá . a számítógép. Megbízható, objektív, pontos- Ritkán téved, s ha téved is, valós tükröt tart elénk: feltárja a pontatlan adatszolgáltatást, a vállalati szervezetlenséget, a belső mechanizmus buktatóit. Feladata az, hogy programját teljesítse, s a gépnek nem lehet magyarázkodni az objektív nehézségekről, arról, hogy az alapadat azért hibás, mert Jolika a statisztikai osztályon — influenzás..- Példák sora mutatja, hogy a rossz információ rossz eredményt ad, s ezért nem a gépet kell hibáztatni. Egyik vállalatunk kutatója szép eredményt ígérő kísérletet végzett. A nagyobb számú mintával megismételt kísérlet eredményeinek értékelését külső vállalatnál számítógépre vitték, ahol kiderült: az eredmény nem igazolja az előzetes várakozást Vajon miért? Csalni akart a kutató? Nem, de annyira az óhajtott eredményre koncentrált, hogy akaratlanul is a kedvező eredményeket mutató tényezőkkel törődött. A számítás közbeni kerekítések, 1 a kedvezőtlen adatok fiigyeimen kívül hagyása, s még egy sor, egyébként egymás hatását lerontó tényező, amit a szubjektív kísérletező jóhiszeműen az általa vélt igazság bizonyításának szolgálatába állított — ezek révén jelezte a gép az első kedvező eredményeket. Van olyan eset is, amikor a számítógép „tévedése” hívja fel a figyelmet egy-egy vállalati hibára- A nagyvállalat bérelszámolását számítógépre vitte, az e’ső fizetés előtt közderültséget váltott ki a gép jószívűsége. Sokaknak nem egy, hanem két-három havi fizetést utalt ki, s ha a kifizetést nem a pénztáros, hanem maga a gép végzi, megnézhették volna a vállalat bankszámláját fizetés után- A bért másodjára már hagyományosan számfejtették. Kiderült, a téves adatok olyan dolgozótól származtak, aki már máskor is követett el hasonló hibát, de akkor felettese ellenőrzés közben észrevette, s egy tollvonással kijavította. Tehette, mert ismerte a körülményeket. s tudta, hogy a megadott érték nem fedheti a valóságot. A gépnek viszont nem volt ilyen információja, ezért rezzenéstelenül utalta ki a két- háromszoros fizetéseket. Az anyagkönyvelés gépesítése is számos érdekes esetre adott a’kalmatí Egy vállalatnál egyre több vegyszert rendeltek, hogy az állandó működéihez szükséges mennyiség a raktárban legyen. A számítógép adta ki a mind nagyobb mennyiséget tartalmazó , megvende’éseket”. A raktáros viszont észrevette, hogy készlete egyre jobban halmozódik, s már nincs hova tenni az újabb szállítmányokat- Kiderült, hogy a géphez csak a kivételezett anyag- mennyiségek jutnak el, a raktárba érkező mennyiségekről nem kapott információt. A javított adatokkal aztán helyreállt az egyensúlv- Az említettek arra utalnak, alaposan körül kell nézni a vállalatok háza táján mielőtt átallnának egy-egy ügyviteli folyamat számítógépesítésére. Hiszen a gép nem lehet elnéző, a kisebb'nagyobb anomáliák felett. Ez egy gépnek nem hibája, hanem erénye. Gőz József
