Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-30 / 306. szám

De a hangjukat elhozták! Koncz és Zorán Balassagyarmaton Népművelő kerestetik Mátraverebélyben MÄR RÉGEN, ÜGY tíz-egy­néhány esztendővel ezelőtt, egyáltalán nem lehetett olyan hanglemezt látni, hallani, amelyen a főszereplő szólis­tán, vagy együttesen kívül mások is — meghívottak, vendégek — hangot kaptak. A szólistának, zongoristának, szakszofonosnak, gitárosnak, énekesnek megvolt a maga kísérőzenekara — ezen kívül a hangfelvételkor vonós hát­teret kaphatott —, és amikor színpadra kellett lépnie, hát ez a zenekar (néha kórus is) szerepelt vele. A stúdióban igen-igen kevés trükköt hasz­náltak, legfeljebb visszhangot, így az előadók a közönség előtt minden különösebb ne­hézség nélkül adhatták elő számaikat, a nézőnek nem lehetett semmiféle hiányérze­te; minimum azt kapta, hal­lotta, amit a lemezen meg­szokott. S ha a koncert sze­replői élőben csak azt produ­kálták 6Z0lgaian, amit a hang- felvétel pillanataiban a stú­dióban,- akkor is úgy\hagyta el a nép a nézőteret, hogy mégsem rossz koncert része­se volt. Am a jobb előadókat az jellemezte, hogy minden kü­lönösebb nyíltszíni segítség, trükk igénybevétele nélkül, csupán tehetségükre, lelemé­nyükre, elhivatottságukra tá­maszkodva, többet, sokszor jóval többet adtak, mint le­mezeiken. A hangversenyek­nek nemcsak az biztosított külön atmoszférát, hogy ők személyesen megjelentek, ha­nem inkább az, hogy a jól ismert, nemegyszer már el­csépelt számok új színt, új charmeot, új dinamikát kap­tak. Hogy nem úgy adták elő őket, miként a rádióban, le­mezeken, magnón hallottuk, hanem mintha akkor, abban a pillanatban születtek volna újonnan. Ettől még úgy érez­hette az ember, hogy minden olyan tökéletes, olyan tiszta, olyan pontos, mintha hang­felvételt hallgatja. Gondoliunk csak az egy éve nálunk is bemutatott A régi idők rock­zenéje című film igazán nagyjaira, a nyitó és záró Chuck Berryre, a révült örö­mében csurgó izzadságát sem bánó Chubby Checkerre, vagy a film forgatásakor már majdnem ötvenéves Bili Haleyre. De aki látta a Nép­stadionban fellépő Louis Armstrongot, aki ott volt az Erkel Színházban Oscar Pe­terson, Ella Fitzgerald, vagy Jósé Feliciano estjén, vagy aki emlékszik Ray Charles — egyébként az erősítés miatt igen gyenge és nagy botrányt kavart — koncertjének né­hány nagyszerű percére, jól tudja miről beszélek. De egyetlen év is hosszú idő, hát még tíz, vagy tizen­öt! Divatba jött, hogy azok, akik a szólistapályát, a ma­gányos utat választották —, vagy, mert eleve csak szólis­ták akartak lenni, vagy mert egy együttest otthagytak, mi­vel elképzeléseik nem talál­koztak a többiekével — nem keresnek kísérőzenekart, il­letve nem alapítanak maguk­nak új együttest, hanem rög­tön szólólemezt adnak ki, ahol bemutatják, hogy íme megtalálták magukat, ezek ők valójában, felszabadultak. A zenészek, akik „kisegítik” őket ezeken a lemezeken ba­rátaik hada, nemegyszer teljesen ismeretlen, vagy ép­penséggel gyakran nem is a popzenében híres nevek. Lis­tában felsorolva szerepelnek a lemezborítók hátoldalán, „Külön köszönet” címszó alatt. IGAZ: MINDEN A számok hangzását javítja, színesebb, jobb a zene, tetszetősebb a kivitelezés, ha többen, akár különböző zénei felfogású emberek dolgoznak össze, ha mindegyik a maga területé­ből, tehetségéből ad, és ha mindezt a stúdióban még le­öntik a technikai trükkök sokaságával. Na jó! De mi van akkor, ha színpadra kell állpi? A Fonográf, például, vagy nem játszik el bizonyos szá­mokat, amelyeket a közönség viszont kedvel —, de akkor lassan-lassan egyre többet nem fog eljátszani —, vagy magával hozza, teszem fel, a Benkó dixielandet, hogy ugyan működjön már közre négy-öt szám közepén, vagy végén. De mit tehet, ha már le­mezen, a stúdióban így dol­gozik és ha az oda meghí­vott, felkért vendégeit a hang­versenyeire különböző okok, akadályok miatt nem tudja elvinni ? Azt teheti, amit egyre töb­ben tesznek nálunk is. Ami­hez hozzá kell szoknunk, amit Koncz Zsuzsa és Zorán Sztevanovity csinált balassa­gyarmati hangversenyén. Hogy mindenkinek, s min­dennek, akinek és aminek a lemezein sokat köszönhet, el­hozza magával a hangját. Magnószalagon. A többi a magnetofon, a hangkeverő technikus és esetleg a szín­padvilágosító feladata. Ez utóbbinak azt a parancsot adják (adhatják), úgy világo­sítson, hogy a néző észre ne vegye, magnó szól, a szerep­lők pedig semmit sem csi­nálnak. Esetleg megfelelő időben tátognak, és Szörényi Szabolcs hangja szól, esetleg a gitáros is felhúzza acélúj- jait, és Bródy gitárja vará­zsol country hangulatot, esetleg Zorán, aki már rég otthagyta a mikrofont és épp az öltözője felé tart, énekel — a hangszórókból. Az lenne a legideálisabb, ha a fellépő énekesek csak azt a felvételanyagot hoznák bejátszásra, amire a stúdió­ban rá kell énekelniük, nem pedig a kész lemezanyagot. Persze, bocsánat, ez már szőrszálhasogatás. ÖRÜLJÜNK ANNAK, hogy Zorán és Koncz Zsuzsa re­mek, jó hangulatú, jó erősí­tésű, tökéletes két koncertet adott Balassagyarmaton. Szé­pen beszéltek a közönséggel, intelligensen, szerényen, tisz­tán, amely ezt meg is hálál­ta, mert újra meghallgatva Sztevanovity nagylemezének jó részét, valamint Koncz Zsuzsa utóbbi legnagyobb si­kereit, lelkesen tapsolt, sőt, szépen, tisztán énekelte is a Mici-Mackó bájos refrénjét. A Beton meg kísérte. A Be­ton együttes, amely a műsor hosszát tekintve alig-alig játszott, és amely két gyenge számmal nyitott. De az együttes később bebizonyítot­ta egy önálló funky-rockkal és azon kevés lehetőséggel, amikor valóban produktive kísérhette az énekeseket, hogy igazán jó és fegyelme­zett zenekar. Vass Imre Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 27. Szép epizódja volt viszont en­nek a vidéki körutazásnak a kaposvári kirándulás: A Ripl Rónai József műtermé­ben töltött beszélgetéses éj­szaka és egy remek vers lett az eredménye. Léda közben reklamálta Párizsból. Méltán panaszolta fel, hogy Ady nem törődik vele. Türelme fogytával vá­ratlanul Budapestre utazott, s ezzel nagyjából helyreállt köztük a bensőségesebb kap­csolat. E látogatást örökíti meg az őszben a sziget című verse. Léda visszautazott Pá­rizsba, Ady pedig újra neki­lódult a passziózásnak. Anya­gi fedezete is hirtelen meg­növekedett ehhez: elnyerte a székesfőváros kétezer koronás díját. Hatalmas összeg volt ez az ő jövedelméhez képest. Tízszer több pénz mint amennyit Singer és Wolfne- réktől kapott Az Illés szeke­rén című kötetéért. Bankbeté­tet váltott a takarékosság szándékával, de ez mitsem csökkentette a költekezés gyorsaságát. Az események változatlanul sebesen követ­ték egymást. November 27-én, szombaton este nagyszabású Ady-hangversenyre került sor az Erzsébet körúti Royal Szálló dísztermében. Az Ady- versekre írt zene azonban nem Reinitz Bélától szárma­zott. Egy gazdag lipótvárosi mecénás vállalta a reprezen­tatív hangverseny költségeit, azzal a feltétellel, hogy az ő általa komponált zenével adják elő a verseket. Tagad­hatatlan, nagy hatású ren­dezvény volt, az átütő erejű sikerről felső fokon számoltak be a lapok. Ady ismét meg- dicsőült. Mégis, ellene szól a siker szépséghibája, Reinitz Béla mellőzése. Reinitz egy életre megsérült a költő hűt­lenségétől. Ettől kezdve soha szóba nem állt Adyval, ver­seit viszont' változatlan meg­szállottsággal magasztalta, szólaltatta meg zenéjében. Sikerének híre eljutott Pá­rizsba is, az újságokból érte­sültek Lédáék róla. Ismét le­romlott egészségi állapotáról viszont az ismerősök tudósí­tották a rue de Levis-en lakó barátokat. Diósi Ödön így írt neki december elején kelt le- levelében: „...Bizonyára bele­estél szokásos régi életmó­dodba és megint iszogálsz. Rendezd ott dolgaidat, pakolj össze és gyere ki. Mégis itt vagy te meg a legjobban.” A levél arra vall, hogy ba­rátságuk valóban családias. Adyt mindig szívesen látják Diósiéknál, ő mégsem sietett elhagyni sikere színhelyét, sőt a túlzásig ragaszkodott szabadosságba hajló, senki és semmi által nem korlátozott pesti időtöltéséhez. Diósi le­vele után még majdnem két hétig pusztította szervezetét alvatlansággal, borozással, udvarlással, öccse, Lajos, aki akkor már a fővárosban la­kott, napról napra idegeseb­ben szemlélte a híres báty ál­lapotát. Idegessége nem csu­pán a testvéri aggodalomból származott. Újonnan került Budapestre, s Ady Endre egészsége mellett a maga ér­dekeit is féltette. Ezért hatá­rozta el, hogy véget vet bátyja hosszúra nyúlt mula­tozásainak. 1909. december 13-án úgy tuszkolta fel a költőt a párizsi' gyorsvonatra. 4 NOGRÁD - 1977. december 30., péntek Mátraverebélyben 2229-en éinek. Az aktív keresők döntő többsége munkás, s minthogy helyben nincs számukra mun­kaalkalom, eljárnak a szom­szédos Nagybátony és a me­gyeszékhely, Salgótarján üze­meibe, gyáraiba, építkezései­re. Mesélik, hogy háromne­gyed hétre, amikor az utolsó reggeli vonat is kigördül a mátraverebélyi állomásról, va’ósóglgal kiürül a község és csak este telik meg újra. — Ehhez az egvetlén alap­vető tényhez minden szerv­nek igazodnia kell — mondja' Benus György tanácselnök. — Rendezvényeket csak este tarthatunk- De még így is nagyon sok gondunk van a részvétellel, az emberek köz­életi aktivitásával. Kevés a szabad idő- Utazással telik, aztán a háztáji gazdaságokra, a családi tennivalókra fordí­tódik. A csalódok 90 százalé­kában van televízió. Ez is az otthonhoz köti az emberedet. — A közművelődésben kik­re tudnak mégis számítani? — Főként a gyerekekre. Az általános iskolások számára a kultúrház, a könyvtár, amely­nek Csáki József tanár a ve­zetője, remek programokat szervez. Jól működik még a tavaly elavult nők klubja. Si­keresek a heti ‘négy alkalom­mal tartott filmelőadósok- A többivel már nemigen lehe­tünk elégedettek. Nem eléggé tartalmasak és szervezettek a rendezvények­— A régebben megyeszerte ismert, híres cigányegyüttes vezetője távozása után mi lett a sorsa, nem hallani róluk? — Az együttes számára eb­ben az évben is biztosítottuk az anyagi feltételeket, a gya­korlási lehetőséget. Dolgoztak is, de rendszertelenül és a tagok tulajdonképpen egy­mással sem tudtak megegyez­ni. Példa rá, hogy egyetlen fellépésük sem volt az idén. Még a községi ünnepségeken sem szerepeltek. Mátraverebély lakosságá­nak egyötöde cigány. Az is­kolának nem okoznak külö­nösebb gondot. A családok többsége évtizedlék óta becsü­letes munkával keresi kenye­rét, a munka, az üzemi leve­gő kedvezőén hat a gondollkr S ebben bizony több volt az erély, mint a rokoni gyen­gédség. örvényből örvénybe Léda közeledett negyvene­dik évéhez, Ady pedig alig múlott haiminckettő. Márpe­dig testi vonzalom dolgában a költő határozottan a fiatalabb nőkkel rokonszenvezett. Lé­dához ugyanakkor a szokvá­nyos szerelmi viszonyon túl igen komplikált pszichikai és intellektuális szálak fűzték. Kellett neki Léda, a nagy műveltségű, ' irodalomhoz,' politikához, művészethez re­mekül értő asszony, aki vi­szont kezdődő hervadásában kevéssé tudta egyedül lekötni a férfi erotikus érdeklődését. Ady tehát egyre sűrűbben, egyre nyíltabban hűtlenkedett de nem cinikusan, nem fölé­nyeskedve, hanem föl-föl éle­dő bűntudattal. Tisztán látta, mivel tartozik Lédának, még­sem volt képes kímélni. Az asszony húga Brüll Berta is bizalmas viszonyt tartott Ady­val, s a jelekből kikövetkez­tethető, hogy a villámlásos- égzengéses percek jó részét éppén Berta okozta, aki más­különben szeretetre méltó, művelt, önzetlen, jókedélyű teremtés volt — szóval olvan lény, aki gyógyító, vidámító ha+ással lehetett a költőre. Párizsban sem mérsékelte magát a költő. Ezzel újabb okot szolgáltatott a Léda és a közte levő feszültségre. Alig írt. Versei hat héten át hiá­nyoztak a Nyugatból. Rossz helvzetéről beszámolt a Ber­linben időző Hatványnak, mire a báró ezt válaszolta neki: „Nagyon töröm a feje­met, hogy mit jelent a leve­led. s mindenféle megfordul az agyamban. Az első — nin­csen pénze. Ne nevess ki, hátha igazam van. És, ha iga­zam van — írd meg. A má­sodik: baj van a nővel. Mein Gott — ezen nem tudok se­gíteni. (Folytatjuk) dásukra, szemléletükre. Házat építenek, vagy vásárolnak bent a faluban- Gondosan be­bútorozzák, az udvarban álla­tokat tartanak, iskolába já­ratják a gyerekeiket, vagyis igyekeznek mindénben úgy cselekedni, ahogyan a többi kczséglakó. Mútraverebély- ben 16 éves korig a gyerekek 12,5 százaléka nem végzi el az általános iskolát. s ezek körülbelül 90 százaléka ci­gány- Jobb, mint a járási át­lag és jobb a megyeinél is. A közösségi tevékenységbe, a 1 művelődésbe azonban a kí­vánt mértékbe és színvona­lon nem sikerült bekapcsolni őket, amint a cigányegyüttes példája is bizonyítja. — De hát — mint a tanács­elnök mondta — gond van másokkal is. És ennek az in­gázás, a házimunka, a televí­zió csak részbén magyaráza­ta. Olyan sajátos helyi ténye­zők is befolyásolják, mint a művelődési ház környékének gondozatlansóga, üzletek mögé rejtettsége, főhivatású népművelő hiánya. Mindkettő régi go’nd Máraverebélyben. A környezetet illetően azon­ban valamelyest javult a helyzet az utóbbi időben. A kultúrhózzal egy épületben levő kocsma ugyanis meg­szűnt, az élelmiszerüzlet alapterületét növeli- Ezzel a kereskedelmi ellátás . fejlő­dött, de a kultúrház nem pro­fitált különösebben belőle. Magán a házon belül azonJ ban történt egy-két változás­— Tavaly kifestettük, fel­újítottuk a házat, szebb lett és otthonosabb — mondja Benus György. — De mivel régi, nem megfelelően szige­teit az épület, f kozottabban kívánja a törődést, ezért a nagytermet hamarosan úira kell festenünk. Az ősszel át­szerveztük a ku'túrházban le­vő könyvtárat és KTSZ-helyi- séget. A könyvtár szabadpol­cos lett, a fiatalok pedig na­gyobb helyiséget kaptak. Ha kell, negyven ember is elfér benne, s itt ismeretterjesztő előadásokat, kiscsoportos fog­lalkozásokat is tarthatunk. — Tehát egy jobb, tartal­masabb, színvonalasabb kul­turális munka feltételei te­remtődtek meg. De a szemé­lyi követelménye még mindig nincs meg, mert úgy vélem, hogy ide, ahol ennyi munkás van és megoldásra váró fel­adat, egy függetlenített nép­művelő nagyon elkelne. — Mi is így látjuk — fe­leli a ta'nácselnök- — Decem­ber 1-től státuszunk is van rá. Egyelőre a megfelelő sze­mélyt keressük- Először itt helyben, aki ismeri a közsé­get, az embereket. Nem áru­lok el titkot, ha azt mondom: a függetlenített népművelőtől a munka minőségi javulását várjuk. Ha nem is azonínal, de másfél-két éven belül. (ok) . Salgótarján új oktatási központjává fejlődött a Bolyai Gimnázium környéke — kép: kulcsár — Mai tv ajánlatunk 20.00: Röpülj páva! sajátos ízzel formálta meg Harmadik elődöntőjéhez ér- edényeit, dísztárgyait, s aki- kezett a népművészeti vetél- nek formavilágát máig őrzik kedő, amelyen most a tájégy- a helyi fazekasszövetkezetek, ségek közül a Mezőtúr kör- A műsorban megszólal Badar nyéki és a Pest megyei együt- Erzsébet, Badár Balázs lánya, tesek szerepelnek. hagyományának folytatója, a Mindenekelőtt ellátogatunk népművészet mestere, a túri vásárba, ahol a külön- Pest megyéből a maglódi, féle népművészeti tárgyak sződi, püspökhatvani és a közül bizonyára a legkelen- csömöri népi együttes mutat- dőbb a cserép, hiszen Mező- ja be az itt élő szlovákok túron élt Badár Balázs, aki szokásait. Középkori Csaknem 600 éve kapta vá­rosi rangját a kis thüringiai település, Schleusingen. Kö­zépkori utcái, palotái a haj­dani kőfaragóművészet re­mekei. A műemlék városka megőrzéséért sokan fogtak össze. Történészek, műemlék- védelmi szakemberek hosszú távú tervet dolgoztak ki a város rekonstrukciójára, s a Steingasse házait ennek alap­ján már renoválták. A pasz­tell színű palota homlokzata szebbnél szebb faragványaik­kal idézi az ódon hangulatot. Célul tűz!ék ki a műem­lék házak belső modernizálá­sát is. Ebben, a rendkívül külsőben... költséges feladatban osztozik a város lakóival az a 11 köz­ség is, amely Schleusingen kö­rül úgynevezett településszö­vetséget alkot. Ezekből a fal­vakból Schleusingenbe jár­nak dolgozni az emberek, s ezért szinte mindegyik ma­gáénak érzi a szép városkát. Közösen oldották meg tehát a kommunális feladatokat. Javítóbrigádokat szerveztek, amelyek szorosan együttmű­ködnek a helyi kisiparosok­kal. A csatornahálózat és az útburkolat megújítását pedig a schleusingeni üzemek vál­lalták magukra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom