Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-06 / 286. szám

ÖTVEN ALKOTÁS a XIX. őszi tárlaton Veszprémben, a Bak-tny Múzeumban megnyílt a XIX. őszi tárlat. Az idei tárlaton''tizennégy művész közel ötven al­kotása látható. R. Kiss Lenke: Martinovics R. Kiss Lenke: Emlékmű-tervezet Részlet a kiállításból. A moszkvai olimpia kulturális programja A XXII. nyári olimpiai já­tékok résztvevőit és vendége­it Moszkvában gazdag kultu­rális program is várja. Ennek előkészítésével és lebonyolítá­sával az Olimpia ’80 szervező bizottság keretében a kultu­rális állandó bizottság foglal­kozik. A bizottság figyelmesen ta­nulmányozta az előző olim­piai játékok programjának ta­pasztalatait. Megállapították, hogy az olimpiához kapcsoló­dó kultúrprogram általában sokkal hosszabb időtartamú, mint a versenyekre fordított idő; Mexikóban például 12, Münchenben 10 hónap volt. Az Olimpia ’80 kulturális programja 1919. július I-től 1980. október 1-ig tart. Ügy tervezik, hogy a játé­kok idején fellép majd a vi­lághírű moszkvai Nagyszín­ház, a leningrádi Kirov Ope­ra és Balettszínház, az Eszto- nia Színház társulata is. A Szovjetunió Állami Akadémiai szimfonikus zenekara, a Moszkvai Állami Filharmónia szimfonikus zenekara és más zenekarok mellett Igor Moj- szejev vezetésével az állami népitánc-együttes, a moldá­viai Zsok együttes, a Pjat- nyickij kórus, a Berjozka együttes, a krasznojarszki szibériai táncegyüttes szóra­koztatja majd az olimpia ven­dégeit. Az esztrádművészetet a Pesznyari, a Druzsba, a Csernova Ruta és az Orero zenekarok és énekeseik kép­viselik. A kultúra ünnepe 1979-ben, a Szovjetunió népeinek spar- takiádjával kezdődik, amely- lyel egyidőben rendezik meg a szovjet népek művészeti fesztiválját. Ez folytatódik a hagyományos orosz tél feszti­vállal — 1979. decembertől 1980. januárig, és a Moszkva csillagai ünnepséggel 1980 ta­vaszán. A kulturális program kie­melkedő eseményeire kerül sor az alatt a 16 nap’alatt, amikor — 1980. július—au­gusztusában — a versenye­ket bonyolítják. Ekkor a vendégek száma több mint 600 ezer lesz és a 12 ezer ver­senyzővel, a háromezer hiva­talos vendéggel és hatezer új­ságíróval együtt. A játékok résztvevőinek tervezett szórakoztató prog­ramra a soktermes kulturális központban kerül sor. Egyes versenyekre Tallinn- ban, Kijevben, Minszkben és Leningrádban kerül sor. Ezekben a városokban és mindenütt, ahol megfordul­nak az olimpiai vendégek, fesztiválok és kulturális ün­nepségek lesznek — gazdag programmal. Leonyid Laakszo Közepes hét, kivételes örömökkel Az elmúlt tévéhét ha nem is bővelkedett kimagasló mű­vészeti 'eseményekben a jó átlag szintjén meglehetősen változatosnak bizonyult, s tar­talmi töltetében is sok elgon­dolkodtató gondolatot hordo­zott. Mai társadalmi valóságunk élő problematikáját bontakoz­tatta elénk kedden, a második műsorban Galgóczi Erzsébet; Kinek a törvénye? című szín­műve. A kitűnő írónő e mű­vében is a közösségi ügyek iránti eleven érzékenységének adott erőteljes hangot. A kis­regény drámai változata, me­lyet a győri Kisfaludy Szín­ház produkciójában követhet­tünk nyomon, egy sikeres, sőt sikereitől túlságosan megitta- sult kiskirály tsz-elnökről, il­letve az elnök és egy fiatal rendőr konfliktusáról szól tra­gikus végkifejlettel. Galgóczi Erzsébet ezúttal is hitet tett művében a köz- és magán­életi erkölcs elválaszthatatlan- sága mellett, hogy egyik nem állhat meg a másik rovásá­ra. Örömmel üdvözöltük a drá­mát azért is, mert tartalmi mondandóját olyan közösség­ben juttatja érvénvre. amely esztendők óta rendkívül el­hanyagolt területe színpadi irodalmunknak: az új arcula­tú falusi közösségben, a ter­melőszövetkezeti, nagyüzemi gazdaság sajátos viszonyaiba ágyazva. A győri színház mindent megtett a színmű sikere érde­kében. Ez mindenekelőtt a tsz-elnök alakját formáló Pol­gár Gézára érvényes, aki gon­dos, árnyalt alakításával a drámai cselekmények közép­pontját jelentette. Indulati ere­jének hevessége nagy és szép színpadi pillanatokkal ajándé­kozott meg bennünket, s a szolnoki színházzal nyújtott salgótarjáni alakításai után (Például a Dandin Györgyben), csak megerősítette meggyőző­désünket remek művészi ér­tékeiben. De kitűnő volt a győri együttesből a vendégként fellépő Nagy Anna, továbbá Rupnik Károly, Pólyák Zsu­zsa, Patassy Tibor és D. Kovács József is. A műsorhét másik jelentős eseménye a Menekülés című kétrészes szovjet film volt. A Bulgakov műveinek motívu­maiból készült, lenyűgözően szép, nagyívű történelmi tab­ló azokat a pillanatokat ra­gadta meg. mely a polgárhábo­rú végét, a fehér hadsereg tel­jes fizikai és erkölcsi megsem­misülését, szétzüllését jelzik. A fehér hadsereg megtépázott, demoralizált egységei Hludov tábornok vezetésével még tart­ják Perekopot, a Krím felé vezető egyedüli utat, ahol a régi Oroszország előkelőségei, a múlt emberei gyülekeznek, hogy szükség szerint tovább vehessék útjukat Konstantiná­poly felé, a zajos kelet me­nedékébe. A menekülőkre a legteljesebb anyagi és erköl­csi megsemmisülés vár. A film nagy ereje és értéke abban van, hogy a forgatókönyvíró Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov kerüli a legyőzőitek fölötti diadal kárörömét, az erkölcsi megsemmisülés fölötti emberi részvét a néhai emberi értékek romlásán még olyan véreskezű hóhérnak is kijár, mint Hludov, aki más törétnel- mi körülmények között talán nemes ügy katonája lehetett volna. Egyébként a film leg­ragyogóbb alakítását is a Hlu- dovot megtestesítő yiagyiszlav Dvirzseckijtől láthattuk — magyar hangjában a feledhe­tetlen Latinovits Zoltánnal. A világméretűvé nőtt terro­rizmus kezdeti szakaszába vitt bennünket szerdán, ugyancsak a második műsorban a Párbaj A IX. miskolci országos grafikai biennálé december 4-én nyílt meg Miskolcon. A nagy érdeklődéssel várt bien­nálé a miskolci galériában nyílt meg. A biennálé bolgár anyagának megnyitására pe­dig ugyancsak ezen a napon a miskolci József Attila klubkönyvtár kiállítótermé­21.40: SZÍNHÁZI ALBUM Színházi életünk aktuális eseményeivel foglalkozik ez­úttal is a Színházi Album. A műsor vendége lesz Orosz László, a Kulturális Minisz­térium színházi főosztályának vezetője. Nemrég jelent meg könyvalakban és a televízió Nyitott könyv műsorában is Szabó Magda Régimódi törté­net-e. Most a Madách Szín­házban próbálják a regény színpadi változatát; a próbán készült a tudósítás. Dr. Vá­a szigeten című 1962-es fran­cia film. A lélektanilag tel­jesen támaszték nélküli his­tória írói és rendezői igényes­ség híján szirupos szerelmi epizódba csapott át, s minden kezdeti komolyságát elvesztet­te. Hasonló édeskés történetet kaptunk a szombati második műsorban a Susan és a férfi­ak című amerikai filmben, melynek nagy kérdése az volt: megtalálja-e a boldogságot Su­san, a bájos fiatal lány, aki­nek egész lényét betölti a szín­ház, a művészet szeretete. Nagy igényű vállalkozásnak lehettünk élvezői vasárnap este Sztravinszkij: A katona története című bábszínházi vál­lalkozás révén. A világhírű ze­nemű koncertszerű megszólal­tatása után most a muzsika népi tisztaságú vásári játék­nak adott keretet, melyben bá­bok és élő személyek ötvöződ­tek. A narrátor Bárdi György mellett a bábozó B. Kiss Ist­ván, Elekes Pál, ősi János, Szőllősy Irén, Gruber Hugó és Havas Gertrúd sajátos mű­vészetét csodálhattuk. ben került sor. A biennálé rendezői a Borsod-Abaúj- Zemplén megye Tanácsa, Miskolc megyei város Taná­csa, a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége Észak-ma­gyarországi Területi Szerveze­te, a kállítási intézmények és a miskolci galária. A bi­ennálé december 31-ig tekint­hető meg. radi György ez alkalommal Piróth Gyulával készített in­terjút. Stein: Verzió című drámá­ját Kecskeméten mutatták be, szovjet vendégrendező ál­lította színpadra; ide is ellá­togat a műsor. Tudósítást ad­nak a moszkvai Művész Szín­ház budapesti vendégjátéká­ról. További színhelyek: a Pesti Színház, majd a Víg­színház, ahonnan a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés játékból is láthatnak részletet. (b. t.) Miskolci országos grafikai biennálé Mai Ív-ajánlatunk Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 7. Egyelőre remekül érezte magát szülőmegyéje székhe­lyén. A renomé érdekében vi­gyázott, hogy legényes szóra­kozásai a polgári jóizlés hatá­rai közt maradjanak- Sorra csináltatta a divatosnál diva­tosabb ruhákat, látogatta az úri társaságot, költeményeivel fellépett a műkedvelő előadá­sokon. szerenádokat adott Zi- lah szép, mindamellett jó hír­nevű hajadonjainak. Népsze­4 NÓGRAD - 1977. rűségére alapozva elhatározta, hogy előfizetőket toboroz, s az így befolyt összegből kiadatja első verseskötetét. Dolgainak ideiglenes rend­bejötté az apai neheztelést is eloszlatta. A szemrehányások veszélye nélkül térhetett haza Érmindszentre 1898 nyarán. Üjabb tanakodások következ­tek leendő sorsa felől, mert hiszen a zilahi egzisztencia csak átmeneti megoldást je­lenthetett. Ismét fejet hajtott a szülők akarata előtt, bele­december 6„ kedd törődött, hogy folytassa a jo­got, mégpedig az eredetileg kijelölt helyen, Debrecenben. Közben katonai sorozásra idézték. Alkalmatlannak bizo­nyult: az ecsedi láp okozta hűlés végleges nyomot ha­gyott ízületeiben. Most nem bánta. A katonai drillt má­soknak találták ki- Csendes érmindszenti nyaralását arra használta fel. hogy sajtó alá rendezze a szilágysági előfize­tőknek beígért első verseskö­tetét. Terve szerint a kötet­nek Debrecenben kellett meg­jelenni. Ilyen kiállítással — bJ az előfizetőktől összegyűj­tött nyomdaköltséget már el­költötte — szívesen tért visz- sza 1898 szeptemberében a hajdúsági civisközpontba. Első debreceni időtöltéséhez képest sokkal céltudatosab­ban szervezte meg életét, mi­után ismét elfoglalta helyét a joghallgatók körében. Erős közéleti hajlamai a politikára terelték figyelmét, más igazán nem is érdekelte, mint az irodalom és a közügyek. Szel­lemi érettsége, széles látókö­re, társadalmi érzékenysége messze meghaladta a jogász- bojtároktól elvárható mérté­ket, természetes hát. ha fe­szélyezték az akadémia kere­tei- Zilahon belekóstolt az önálló, véglegesén felnőtt életbe, s Debrecenben is eh­hez tartotta magát, hiába ígért apjának fiúi engedel- met. Hallgatóként főmunkatársi címmel ruházták fel a Deb­receni Főiskolai Lapoknál, s már szeptember végétől hiva­tásos újságíró lett a Debrece­ni Ellenőr című napilapnál. Igaz. csak volontőrnek alkal­mazták, ami ánnyit jelentett, hogy kedvére dolgozhatott, a zsurnaliszták kollégának is­merték el, de fizetést egy vasat sem kapott. Mégis dön­tő lépés volt ez egyre gyor­suló, majd pedig a halhatat­lanságba torkolló pályáján­Büszke volt tollforgatő mi­voltára. s akárhányszor szük­ségessé vált aláírása, soha el nem mulasztotta a neve alá biggyeszteni, hogy hírlapíró. 1898. december 19-én végleg megvált a jogakadémiától és a kormánypárti Debreceni Hírlap belső munkatársa lett. Erről a lépéséről később így emlékezett meg: mikor, mint debreceni jogász beáll­tam egy újság redakciójába, szegény mártír édesanyámon kívül mindenki elmondta az elvégeztetett-et. A hírlapírás­hoz régtől ápolt, s titkos írói, költői ambíciók juttattak el.” A szerkesztőségben szinte semmiért, legfeljebb éhbérért fantasztikus erőkifejtéssel dolgozott. Életre-halálra ösz- szekötötte sorsát a nyomtatott betűvel, az újsághasábokon vívandó politikai, társadalmi küzdelmekkel. Választása végleges és visszavonhatatlan volt. S bár tudta, nem egy lesz ő csupán a sok újságíró közül, hanem riporterként, publicisztaként is üstökös, a középszerűeket megszégyenítő türelemmel, gürcölő szorga­lommal, elnyűhetetlen betű- robotos módjára állt helyt a kötelességben. A néhány so­ros híreket éppúgy fontcsnak tartotta, mint a terjedelemre tekintélyes cikkeket- Zokszó nélkül végezte a legszürkébb szerkesztőségi munkákét. az úgynevezett napi favágást, szükség esetén nyomdában töltötte az esti órákat, pedig a társaságtól való távoliét- az Arany Bika nélkülözése igen­csak nehezére esett Fajsúlyos egyéniségének megfelelően eltökélten küz­dött jogos elismeréséért. Nem ízlett neki az alkalmazkodó kormánypártiság, ezért 1899 tavaszán a függetlenségi Debreczen-hez szerződött- Né­hány koronával a fizetése is javult, de jövedelme ekkor sem lett több havi húsz-hu­szonöt koronánál. Sovány pénzecske, kevesebb a temes­vári díjhoki zsebpénznél, eh­hez mérten megalázó sze­génységben élt, tele krajcáros gonddal, adósággal. De éltette benne a reményt első kötetének közeli megje­lenése. A Versek kiadását ugyanis elvállalta hitelben a Hoffmann és Kronovitz nyomda. Sokat jelentett a kiadó bizalmának megszer­zéséhez, hogy sikerült előszót íratnia könyvéhez Ábrányi Emillel, aki akkoriban a leg­tekintélyesebb hivatalos költő volt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom