Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
Új csarnok Pásztón A MEZŐGÉP pásztói gyáregységében még az idén átadnak egy 880 négyzetméter alapterü'etű szerelőcsarnokot, mely a gyáregység előtt álló exportfeladatokhoz nyújt kedvezőbb feltételeket. A kivitelezést a Pásztói Építő-. Szerelő*, és Szo’gálta- tó Ipari Szövetkezet végzi. Az építkezés érdekessége, hogy a tetőfedő trapézlemezeket új technológiai eljárással rögzítették s így azzal két hét helyett, három nap alatt végeztek. Kertbarát frlagazin Megjelent a Kertészet és Szőlészet alka'mi kiadványa a Kertbarát M igazin. A kiskerttulajdonosok többek között hasznos tanácsokat kapnak a szőlők, gyümölcsfélék, díszfák telepítéséről, szakcikket olvashatnak az őszi trágyázás és talajművelés tudnivalóiról. . A postán kapható magazin I— ára 15 forint — már a tavaszi teendőkre is kitér. Többek között a vetőmagkiválasztás előzményeire hívja fel a figyelmet, s újdonságként bemutatja a csöpögtető öntözőberendezést. Kubai autópálya Kubában a jelenlegi első ötéves tervben különös figyelmet fordítanak az autóút-háló" zat fejlesztésére. Az 1959-es forradalom óta 17 600 kilométer hosszú út épült — s most 1980-ig — újabb 12 ezer kilométernyi készül el. Gyors tempóbán épül a mintegy 1000 kilométer hosszú többsávos autópálya, amely nyugat-keleti irányban. Pinar del Riótól Guantana- móig szeli át az országot. Ettől a hosszú úttól a teherforgalom lényeges növekedését és a szállítási idő, valamint az üzemanyagköltség csökkénését várják. Még eredményesebben akarunk gazdálkodni Sikerrel csatát nyerni csak akkor lehet, ha az ember idejében felkészül rá- ha meghányja, veti a győzelem lehetőségét, elemzi a sikert elősegítő tényezőket, felméri a kellemetlen helyzeteket teremhető jelenségeket. E gondolatok jegyében folytattunk eszmecserét a jövő évi elképzelésekről, felkészülésről, Kanyó Ferenccel, a salgótair- jáni öblösüveggyár gazdasági igazgatóhelyettesével. VÁLTOZÓ KÖRÜLMÉNYEK, NAGYOBB CÉLOK önként kínálkozik a kérdés: milyen körülmények között indítják a következő esztendőt? Először: jövőre 10 százalékkal kevesebb állami segítséget kapnak a tőkésexport után. Másodszor: megszűnik a kedvezmény a demokratikus exportnál, ugyanakkor a forgalomba hozott termékek értéke után 8 százalékos termelési adót kell fizetni. Harmadszor: tovább növekednek a termelés önköltségét alakító befolyásoló kiadások. Negyedszer: bizonyos belföldi cikkek árát emelik, másokét pedig csökkentik— Az előbbieket figyelembe véve állítottuk össze jövő évi előtervünket, még augusztusban. Ennek vitája szeptember közepén zajlott le. Az Üvegipari Művek vezetői részéről nem történt olyan lényeges észrevétel, ami feje tetejére állította volna elképzeléseinket. Ezért csupán, néhány finomításra volt szükség. A kijavított tervet aztán jóváhagyták. Arra még nem tudok válaszolni, hogy a köz- gazdasági szabályozók változása konkrétan milyen ösz- szegbem érint bennünket, mivel ennek eldöntése a központ feladata. Bár meg kell mondani, hogy az ismert lehetőségek birtokában saját magunk számára készítettünk egy átfogó számítást. Az viszont biztos: jövőre még eredményesebben akarunk gazdálkodni — állítja Kanyó Ferenc. Ez az egyértelmű állásfoglalás a többi között azt jelenti, hogy 1978-ban 4,5 százalékkal növelik a termelést. A tőkésexportnál 5. a demokratikusnál pedig 4—4,5 százalékos növekedéssel számolnak. Belföldre 13 százalékban több árút ajánlanak mint egy évvel korábban. Árbevételi arányos nyereségük, ha minden sikerül, eléri a 14—15 százalékot- A garantált másfél százalékos központi béremeléssel együtt a hatékonyabb munka eredményeként 6 százalékkal kívánják emelni a bérszínvonalat. Ez a gyakorlatban 11 lesz, mert 19,78-ban jelentkezik teljes egészében a műszakpótlék. valamint az üvegfúvóknak adott bérpreferencia kedvező hatása. Elképzeléseik megvalósításához 1 százalékkal kevesebb létszámot terveztek. Ennek ellensúlyozására az egy főre eső termelékenységet 5—6 százalékkal növelik. Valóban tiszteletreméltó elképzelések. De megvannak-e a teljesítés feltételei? ÁTMENETI BIZONYTALANSÁG — A szocialista exportra pillanatnyilag megrendelés még nincs a birtokunkban, bár a szocialista országokkal kötött hosszúlejáratú államközi egyezmények ezt lehetővé tennék. Nem a külkereskedelmi vállalatainkon múlik, hogy jelenleg még csak tárgyalások folynak. Olyan Ígéretet kaptunk, hogy november végére, illetve december második felében már megismerjük mennyiségben és ösz- szetételben is a demokratikus partnereink igényeit. A tőkésexportnál már most két hónapra előre tudjuk, mit fogunk gyártani az új esztendőben. Itt inkább a rendelés összetétele okoz gondot. A hagyományos piacokon és termékeken kívül automata és félautomata gépeken előállítható termékeket ajánlunk külföldi vásárlóinknak- Növeljük a kézzel festett, valamint a minőségi csiszolt üvegtermékek mennyiségét is. A számunkra meghatározó tőkéspiacokon hívül Irakban, Ausztriában, és Svédországban szeretnénk újabb megrendelőket magunk mellé állítani. Ügy néz ki, hogy Kanadában, Belgiumban és Hollandiában számottevően nem tudjuk növelni pozícióinkat. Ugyanez vonatkozik a laboratóriumi üvegeknél az olasz és az angol értékesítési lehetőségekre — folytatja az előbbi gondolatot a gazdasági igazgatóhelyettes. — És mi a helyzet belföldön? — Sajnos, az Amfora nem jelentkezik igényeivel, pedig képesek^ vagyunk olyan üvegáruk előállítására is> amiket jelenleg külföldről importálunk. Így hát a belföldi ellátást szolgáló termelési kapacitás még nincs lekötve. Pedig, egyes termékeknél, a kereslet növelése érdekében, árengedményt is adunk. A megrendelések hiányából adódó biztonytalanságot csak átmenetnek tekintjük. Ezért továbbra is eredeti elképzeléseik megvalósításáért tevékenykednek. S ennek szolgálatába áldották az üzem- és munkaszervezési tennivalókat isGÉPESÍTÉS, MUNKASZERVEZÉS — A legtöbb gondot okozó feldolgozó termelékenységét segíti az a francia pattintó- csiszolóagutomata, amely jelenleg. próbaüzemei és jövőre adja azt, amit tőle várnak: több és jobb minőségű terméket. A jövő évi tervet szolgálja a félautomata G-kemen- ce, a két állomásos IS-csillár és palackfúvó automata, valamint a hat állomásos hidraulikus körforgó présgép, amely a belföldi igények teljesítése mellett exportot is lehetővé tesz. Két alapvető feladat megoldását segíti az üzem- és munkaszervezés programja. Egyrészt a munkaidő jobb kihasználását, másrészt az észszerűbb munkaerő-gazdálkodást. Az előbbi gondolat jegyében korszerűsítik, illetve összevonják a belső szállítási szervezetet. Az utóbbi célt szolgálja az exportcsomagoló üzemrész, egész technológiájának átszervezése. Felülvizsgálják a szalagvégi munkaműveleteket, s a tapasztalatok ismeretében egyes munkafolyamatokat összevonnak. Ugyancsak megtakarítást várnak az E, F, H-kemencék gyártás- technológiájának korszerűsí- sétől. A különböző intézkedései: révén 16 főt tudnak majd megtakarítani IDEJÉBEN Nem ok nélkül mondta Kanyó Ferenc, hogv a jövő évi felkészülést az Üvegipari Művek jól bevált kétlépcsős tervezése alapján végezték el. De azt is tudják, hogy a munka neheze még csak ezután következik-» ■ V. K. Iíóccráj, vagy nélkülözhetetlen Az utóbbi évek emelkedetten tudományos közgazdasági szóhasználatában minduntalan feltűnt egy, a köznyelv mély rétegeiből idesettenkedő kifejezés: a kóceráj... Bizonyos döntések illusztráló jelzőjeként, sőt, lényegi indokaként bukkant elő ez a szó, amely — hadd mutassuk be közelebbi ól , a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ezt a jelentést hordozza: „Gyatra, elhanyagolt kis műhely v. bolt”. A kérdés azonban, amely e szóhasználat mögött feldereng, korántsem az, hogy akad-e nálunk gyatra, elhanyagolt kis műhely vagy bolt. Természetesen jócskán akad, de nyelvészek a megmondhatói, hogy fogalmak köznyelvi karrierje általában nyomós társadalmi okkal függ össze. A gyatra kis- mühelyek önmagukban aligha tekinthetők ilyen oknak. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbi esztendőkben széles eszmecsere bontakozott ki a gazdasági elméletben — és ennél is szélesebb folyamat a gazdasági gyakorlatban —, a kisüzemek szerepéről egyfelől, illetve a kisüzemek megszün- tethetőségéről másfelől. Ezt a folyamatot tükrözte a kóceráj kifejezés; jobbára az utóbbi — megszüntető, beolvasztó törekvés — stilisztikai ínkoklásaként. Ha a probléma valóban csak a „gyatra kisműhelyek” témakörére korlátozódna, akkor aligha érdemelne különösebb figyelmet. Mögötte azonban gazdálkodásunk egyik rendkívüli horderejű iparszervezési kérdése húzódik — lényegében ez: sok vagy kevés-e nálunk a kis- és középüzem? Erről szólva érdemes korunk egy sajátos világgazdasági jellegzetességére utalni. Nos, a közvéleményünk sokat hallatott az utóbbi évek-évtizedek koncentrációs hullámairól, amelyek világszerte a termelőerők összpontosítása, óriásvállalkozások kialakítása irányában hatottak. Kevésbé ismeretes, hogy ezzel párhuzamosan és szintén világszerte reneszánszukat élik a kisvállalatok. Az ok különösebb közgazdasági bizonyítás nélkül is nyilvánvaló: a koncentrált nagy- vállalatoknak rendkívül kifizetődő ha bizonyos tartozékokat, alkatrészeket ezek gyártására szakosodott kisüzemektől szereznek be — így tehát a „kis” és a „nagy” fogalmak a gazdálkodás dialektikájában egyáltalán nem ellentétesek. Nálunk — közismerten — nem volt éppen egyszerű amíg a „sok” és a „kevés”, magyarán: a mennyiség elfoglalta ésszerű helyét a gazdasági közgondolkodásban, ám a „kicsi” és a „nagy” kategóriáinak értelmezésében ez a helyfoglalás még nem ért véget. Sok ebben mindkét irányban a szubjektív elfogultság, s £z jól szemléltethető kulcsszavunk: a „kóceráj” hangsúly árnyalataival. t Az egyik oldal nyomatékosan vallja, hogy a vállalati méreteket tekintve, ami „nagy” az szükségképpen fejlettebb, hatékonyabb is, így tehát a fejlődés gyorsításának, a hatékonyság javításának mintegy kizárólagos módszere a mind nagyobb méretek kialakítása. A másik oldal a kisüzemi „öntudat” felmutatásával védekezik a kóceráj-lebecsülés ellen, igyekezvén mindenben — közvetlen exportban, adminisztratív apparátusban és sok másban — „nagyként” viselkedni. A kérdés azonban, amit az imént föltettünk — sok vagy kevés-e a kisüzem? —, valójában csak a gazdálkodási tények és tapasztalatok tükrében válaszolható meg. Ami a tényeket illeti: gazdaságunkban nemzetközi méretekben vizsgálva is rendkívül magas fokú a vállalati centralizáció, bár a koncentráció ennél lényegesen mérsékeltebb. A kétféle fogalom ezt jelzi: a 60-as évtizedtől kezdve páratlan ütemben haladt előre a vállalati centralizáció, hiszen az állami iparvállalatok száma az 1960 évi 1368-ról 1976-ig 737-re csökkent — ez azonban nem mindenütt azonos a termelés valóságos koncentrálásával. A irányítás összpontosult mind kevesebb vállalatban, ám a telephelyek száma alig csökkent, illetve a minisztériumi iparban még nőtt is. Az állami iparban a legfeljebb . 100 munkást foglalkoztató telepek igen magas: kétharmados arányt érnek el. Közben pedig: erőteljesen csökkent a nagyvállalatok hátterét adó, a szakosított együttműködésbe bevonható, az igényekhez gyorsan alkalmazkodó kisüzemek száma. Érdemes utalni arra, hogy éppen a közelmúltban készült el a Gazdaságkutató Intézet szokásos évi vizsgálata, amely a vállalatok jövő évi szándékait összegzi. Ebből kitűnik, hogy a kívánatosnál sokkal kevesebb új cikk bevezetését tervezik, s egészében az iparszerkezet átalakítása nem foglalta el a vállalati szándékok között a szükséges helyet — s ebben egyik legfontosabb indokként szerepel: az alkatrész- beszerzési, kooperációs gond. Közvetve jól tükrözi ez is azt a hiányt amire utalunk. Ez, egyebek között, azzal a költséges következménnyel is jár, hogy hatékony bedolgozó-kiegészítő háttér nélkül a nagyüzemek rendre-sorra berendezkednek bizonyos tartozékok „házi” előállítására, egyfajta önellátó, ráfizetéses autarchia módszereivel. Tegyük mindjárt hozzá:' mindaz amit elmondtunk, korántsem érvényes egyetemesen és válogatás nélkül minden iparágra, ágazátra. Ugyan ki gondolna komolyan például a kohászat valamiféle „kisüzemesítésére” — nemde a népi kohók módszerével. Az sem kétséges, hogy a valóban „gyatra kisműhelyek” tervszerű felszámolása fontos feladat, egyebek között városrendezési, munkavédelmi okokból is. Mindemellett nyilvánvaló, hogy a gazdaságszerkezet korszerűsítése nélkülözhetetlenné teszi a „kis” és a „nagy” fogalmainak ésszerű értelmezését. A mérce egyértelmű: a társadalmi hatékonyság — és ezzel mérve, a sajátosságok bonyolultságából itt-ott az a képlet is elénk rajzolódhat, hogy a „kicsi-’ nem okvetlenül elmaradottabb a „nagy” sem minden esetben hatékonyabb. Tábori András Berceli kiválók A gyáregység eredményeit azoknak a kiváló dolgozóknak, szakmunkásoknak köszönheti, akik már esztendők óta szorgalmasan helytállnak a munkapadok mellett. Bartos Zsuzsa is közéjük tartozik, aki szalagvezetőként 15 dolgozó munkáját irányítja, szervezi. Munkája mellett szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt, jövő szeptemberben pedig középiskolai tanulmányait kezdi meg. Negyedik negyedéves tervüket korábban kívánják teljesíteni a berceliek az lkladi Műszergyár gyáregységében. December 23-ig 18 millió forint értékű elektromotort gyártanak az él) utolsó három hónapjában, melynek zöme (12 millió forint értékű) tőkés- és szocialista piacokra kerül. Erdei Piroska az elmúlt esztendőben lett a gyáregység kiváló dolgozója. Villamosgépszerelő szakmájában olyannyira jártas, hogy — önszorgalmúan — a szalagon hozzákerülő motorok minőségellenőrzését is elvégzi. Így rögtön szerelés közben kijavítja a hibái, hogy ne kerüljön tovább a hibás termék. Bogdán IAszlóné a Ságvári Szocialista Brigád tagjaként naponta 200—250 darab elektromotor szerelését végzi. Am nem ritka, hogy 400 darabos teljesítményt is elér. Most olasz exportra dolgoznak. Rabnecz László második szakmáját tanulja. Esztergályos bizonyítványa mellé tanulja a villamosgép-szerelést, így más munkaterületeken is tevékenykedhet a jövőben. (Kulcsár József képriportja) Í4ÜGRAD - 1977. december 1., csütörtök
