Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

Rendszeres lehetőségük nyílik a Nógrád megyei amatőr és hivatásos alkotóművészeknek arra, hogy bemutatkozzanak a nagyközönségnek, Rétságon, az Asztalos János Művelődé­si Központban. Az előcsarnokban levő minigaléria legutóbb Gugi László nagyméretű képeinek adott otthont, aki a salgótarjáni futóklub tagjaként már több rangos kiállítá­son ért el megérdemelt sikert. A nagy technikai hozzáértéssel készült felvételek művé­szi igényességgel mutatják be a tehetséges fiatal alkotókészségét melynek Rétságon tanúi lehetnek az érdeklődők. — kj — Filmlevél Gyalog galopp A közhelyszótárban úgynevezett ,.jobb” és az vetkező filmjükben hasznosít- engednek társasé- hatnák az ebből az alkotásuk- nyoknak, gokban találkozhatunk ezzel ból levonható- többnyire a kijelentéssel: a humor nem- hátborzongató tanulságokat, zetközi, a nevetés nem is- Reméljük, akkor nyilvánvaló mer határokat. Ugyanezeken lesz előttük, hogy egy sikeres a helyeken hallhatjuk azt a vígjátékhoz szélesebb körben szintén sokat mondó állítást, ismert alapszituáció kell­hagy nincsenek egyformán Mert Arthur király kelta gondolkodó emberek. Hogy az legendáját igazán nem illet- ilyesfajta alapigazságokkal hetjük ezzel a jelzővel. A be- nern sokra mehet az ember, avatott kevesek a legenda va- filmünk egyértelműen bízó- lamdféle „deheroizálását” nyitja^ láthatják, de a döntő többség­nek csak egyenetlen színvona- A Gyalog galopp valószínű- jú kép- és ötletfolyam adatik, leg egy tudományos kísérlet Amit aztán fogadhat kacagva, eszköze, amely a vígjáték fii- vagy fintorogva. E sorok író- mes lehetőségeinek próbált a ja utóbbit választotta. No. maga módján új utakat nyit- nem éppen vérmérsékletének ni. Mintha annak próbálnának megfelelően. De riasztotta az utánajárni az alkotók, hogy a közönséges malackodás, amit egy-egy humoros szituációra. a f,nm készítői itt-ott megen- miként reagálnak különféle gedtek maguknak. Vannak nációk honpolgárai. Kérdés olyanok is akik azt állítják, persze, miféle módszerekkel hogy ez az angol humor sa- kísérhetik nyomon a „szer- játossága- amely részint még zők” művük visszhangját, ma jS a viktoriánus idők ál- lehetséges-e ez egyáltalán a szemérmével magyarázható. a rossz hagyomá- olcsó tartalommal töltik meg az amúgy is elkop­tatott sablonokat. így aztán az a furcsa hely­zet áll elő, hogy az alig is­mert legendát hazai tucatvic­cek levében pácolva tálalják elénk- Nem a nevetéstől, et­től fájdul meg a hasunk! m. m. Egy esztendő új helyen Kudarcok és örömök Hóurádon Végignyitogatjuk vala­mennyi lehetséges bejárati aj­tó kilincsét, de nem nyílik egyik sem. Délután kettőre jár. A művelődési ház előtti for- ráskútból vizet tölt egy idő­sebb asszony. Csodálkozik, hogy nincs nyitva a ház. majd tanácsolja, próbáljunk szeren­csét a tanácson. Mert ha az igazgató itt nincs, akkor ott biztosan megtaláljuk. És iga­za volt. A tanácsházán el­mondják, hogy Surányi Já­nos, a nógrádi művelődési otthon huszonéves vezetője gyakran keresi fel őket meg­beszélni a gondokat, taná­csokat, ötleteket s olykor-oly­kor nagyobb segítséget, tá­mogatást kérni. A községnek ma egy éve van függetlenített népműve­lője, s azóta dolgozik itt Su­rányi János. — Hogyan fogadták Nóg- rádon? — A legnagyobb ' szeretet­tel és segítőkészséggel. Hívtak és úgy éreztem, hogy ide ér­demes jönnöm, jobbak lesznek a munkakörülményeim, na­gyobbak a lehetőségek. — Számítása beigazolódott? — Eddig igen. Bár kezdet­ben voltak apróbb nehézségek. Némelyik helyi vezetőhöz négyszer-ötször is el kellett mennem „udvarolni”, hogy el­fogadják, amit akarok, és a szavaikat, ígéreteiket megtart­sák. Ez átmenetileg kedvét szegi az embernek. De most már érzésem szerint jól áll­nak a dolgok. A termelőszövet­kezet támogat, segít a szerve­zésben, belépőjegyeket vásárol a rendezvényekre. A tanácsi­ak is nagyon segítőkészek. Egészen másak, mint ami­lyenek az előző munkahelye­men, Nézsán voltak. A peda­filmforgatás labirintusaiban. , . ... , Mindenesetre jó lenne, ha si- Mondjuk inkább, hogy az át­kerülne. Mert akkor talán kö- kotok felületességével. Mert Mai fv-ajánlafunk Az angol produkcióban ké­20.55: Híres szürkék. Az iskolalovaglásban mé­A Kisfilmek a nagyvilágból neket használnak, s velük ki­szokásos öszeállításában kerül aknázzák mindazokat a lehe- sor a bécsi spanyol lovasásko- tőségeket, amelyekre a ló és la díszbemutatójának közvetí- az ember együttesen képes, tésére — felvételről —, ame­lyet a négyszáz éves jubileum alkalmából rendeztek meg. szült film ama az ünnepélyes 1572-ben alapították Bécs- szertartásra vezet él, ame- ben a spanyol lovasiskolát, a jygj a négyszáz éves jubileum H­óta a klasszikus iskolalovag- világított schöbrunní kastély lás legendás bemutatói. parkjában rendeztek meg­Gerencsér Miklós: Ady Endre élettörténete Az iskolában kapott tudás­sal soha nem érte be. Miköz­ben oktatgatták a „nagyon derék atyák”, valóságos olva­sási düh kerítette hatalmába. Válogatás nélkül falta a keze- ügyébe került könyveket. Két­ségtelen, nemcsak testi érte­lemben változtatták meg a korai érettség jegyei. Önér­tékelését éppen az különböz­tette meg a közönséges hiúság­tól. hogy szellemi igények szerint is magas mércét pa­rancsolt magára. Akár tuda­tosan. akár ösztönösen, de tisztába jött vele: nem állt mögötte kivételes tekintély sem rangban, sem vagyonban, így hát a kispolgáriasan úri külsőségek mellé meg kel­lett szereznie a tudásnak ki­járó respsktet. Talán túlzott­nak vélhetnénk ekkora való­ságérzéket egy kamasztól, de tudni kell, hogy Ady Endre, soha, rövid nadrágos kisdiák korában sem volt naiv, szel­lemileg pedig a legkevésbé gyermekes- A társasághoz módfelett vonzódó fiú semmi­képp nem érhette be az idét­len, felszínes fecsegésekkel. Lénye legmélyéről fakadóan, eredendő hajlammal viselte­tett a tartalmi értékek iránt. Természetesen, oktalanság len­ne bölcseleti magasröptűséget tulajdonítani az alsós gimna­zistáknak, de életkorához mé­retezetten megszokott erénye lett a nívós társalkodás, ehhez pedig elengedhetetlen „volt az olvasottság, lévén azidőben a kisvárosi műveltség szinte ki­zárólagos forrása Sl z irodalom Mint láthattuk, mégsem vált belőle fakó könyvmoly, ha­nem túláradó életszeretettel vette ki részét a serdülőkor mulatságaiból. Akkoriban még a természetet is szerette, jó­NOGRÁD - 1977. december 1., csütörtök fajta kirándulásokat rendez­tek Nagykároly környékére. Negyedikes korában, február végén az Ecsedi lápra men­tek csónakázni. Pórul ’jártak, a csónak felborult. Ady hete­kig nyomta az ágyat hűlés mi­att, ízületei súlyosan átfáztak. Azért érdemes megemlíteni ezt a majdnem végzetes epi­zódot, mert lábai sohasem he­verték ki a károsodást. Meg­vékonyodtak, elgyengültek, nem bírták a gyaloglást. In­nen az ok, miért volt örökké szüksége konflisra, fiákerre. Nagykárolyról szólván, sors­szerű jelentősége van annak, hogy itt ismerkedett meg és kö­tött barátságot a polgári radi­kalizmus későbbi hírneves alakjával, Jászi. Oszkárral, és a majdani kommunista moz­galom nagyszerű személyiségé­vel, Madzsar Józseffel. Kel­lett tehát ott Nagykárolyban valami fontosnak történnie, valami mélyről fakadó össz­hangnak léteznie, hogy é’ppen ez a három fiú maradt meg az egymás Iránti töretlen, fel­hőtlen hűségben. Ady jó paj­tás volt általában, szívélyes, szeretetre méltó tudott lenni valamennyi iskolatársához. Haragról, gyűlölködésről soha nem beszélt sem ő, sem más életének alaposabb ismerői kö­zül. Nem véletlen tehát, hogy éppen Jászai és Madzsar emel­kedtek ki Ady mellett a nagy­károlyi népes diákrajból. Lírai véletlen viszont, hogy ugyanebben az időben veljik együtt nevelkedett a szatmári városban Kaffka Margit, a mindmáig legnagyobb ma­gyar asszonyíró. Nem tudtak egymásról. Jóval később, már a befutottak szintjén köthet­tek fajlagos, irodalomtörténeti barátságot. ZILAH. A FELEJTHETETLEN „Talán — s ha igen. alapta­lanul — katolikus hatásoktó- féltettek otthon, amikor az ötödik gimnáziumi osztályra elvittek a vármegye ősi kál­vinista kollégiumába. Zilahon is eminens diák voltam, habár a szorgalom akkor se volt sa­játságom, s magaviseletem pedig fogcsikorgató de gyak- rar megvaduló szelídség”. Zilah. a hepehupás Szilágy­ság székhelye maga is dom­bokra. lankákra épült város1 hátát a magasodó hegvekne' veti, s nyugati széle már egé­szen lapos. Kicsi város. Külö­nösen a vármegye nagyságá­hoz képest. De ha körbe is lehetett sétálni egy rövid óra alatt, kurta utcáiban, díszte­len, jobbára földszintes há­zaiban élénk, vidám- felvih" gosult élet zajlott. (Folytatjuk) gógusokra sem mondhatok rosszat. Csupán annyit, hogy időnként kicsit több segítsé­get is adhatnának. A KISZ- esekkel pedig igazán nagy­szerű együtt dolgozni. Szer­vezők, rendezők, propagandis­ták, szakköri tagok, nézők egy személyben. Velük tudtam el­érni a legtöbb sikert. Legutóbb például a nógrádi községi KISZ-alapszervezet öt­tagú csapata második lett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából rendezett Arany- híd megyei vetélkedőn. — Mi jelenti ma a legna­gyobb gondját? — Az, hogy nem sikerült az éves munkatervemet százszá­zalékosan megvalósítani. — Miért? — A készítés idején még új ember voltam, nem ismertem a helyi viszonyokat, szokáso­kat, az embereket. S ezért a terv „erősebbre” sikeredett a kelleténél, ezért több min­dent, amit terveztem, nem tudtam megcsinálni. — Például? — A falumúzeumot, több szakkör megszervezését, né­hány kiscsoport élére meg­felelő, hozzáértő vezető állí­tását. Több rendezvényre rá­fizettem. — Milyen jellegűek voltak? — Nagytermi műsoros es­tek, színházi rendezvények. Több ezer forintba kerültek. Még a gyermekműsorok is, amelyeket mi nagyon olcsón adunk. Legnagyobb csalódá­som pedig, talán mert ál­momban sem mertem volna gondolni rá, a Kabos-est volt. Vasárnap délután ötre kötöt­tem le az előadást. Kifejezet­ten olyan időpontra, amikor az emberek többsége ráér. S mi történt? Hatvannyolcán jöttek el mindössze. Holott lehettek volna kétszázhúszan. A másik nagy gondomat, amit csak másokkal együttműköd­ve tudok megvalósítani, ép­pen ez jelenti: hogyan lehet­ne a lakosság nagyobb részét becsalogatni a művelődési ház­ba. it A nógrádi művelődési ott­hon jövőre lesz tízesztendős. De a tervezői akkor még nem gondoltak arra, hogy a kí­vülről nagyon pompás és tet­szetős építmény néhány éven belül korszerűtlen lesz. Kis­csoportos foglalkozások cél­jaira mindössze két helyiséget építettek, egyikben a fotószak­kör rendezkedett be. másik­ban az igazgató. Ilyen körül­mények között bizony nem kevés fejtörést okoz a szakkö­rök, öntevékeny művészeti csoportok elhelyezése, az igények és a követelmények szerinti működtetése Ugyan­is jelenleg nem kevesebb, mint hat ilyen kiscsoport — fotó-, báb-, hímző-, — és MHSZ modellezőszakkör működik a művelődési ház­ban. Év végére szervezik meg a menyecskekórust. A község 2300 lakosának van tehát vá­lasztási lehetősége, ami még — kitűnt a népművelő elége­detlenségéből is — tovább szé­lesítendő. — Mi elégedettek vagyunk a kultúrház igazgatójával — fogalmazza meg a hivatalos véleményt Garamvölgyi Er­zsébet tanácstitkár. — Renge­teg a kijáró dolgozónk, sokat dolgoznak az emberek. A nép­művelőnek nincs könnyű dol­ga. De igyekszik, és ez tisz­teletre méltó. Azt várjuk tőle, hogy jól és színvonalasan mű­ködtesse a szakköröket, az Ingázókat is nyerje meg a kulturált szórakozásnak, mű­velődésnek, erősítse nemzeti­ségi hagyományaink ápolá­sát. Nógrádon részben a falu­múzeummal és a menycske- kórus újbóli megszervezésé­vel, részben társközségünk­ben, Berkenyén a német nyel­vű énekkar megalakításával.' Sulyok László Apám néhány boldog éve Színes magyar film. Irta és rendezte: SIMÓ SÁNDOR Főszereplők: Lohinszky Lóránd, Szakács Eszter, Bujtor István, Madaras József, Patkós Irma, Meszléry Judit. „— Azután nem ment egészen simán, de elhelyezkedtem és csi­náltam egy-két érdekesebb dolgot. Csak azt nem értem, a fiam miért mindig ezeket az éveket firtatja. Hiszen ez csak néhány év volt az életemből.” (Részlet a forgatókönyvből) Megyei bemutatók: Salgótarján, december 1—4. Balassagyarmat, december 5—7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom