Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

ß emu tatjuk Fok\j Ottó bábfílitireruJezöt „Tíz u j jad begyének mozdulatai” Egy arc a filmvilágból. ||[ Jól megtermett ember, csu- Ili pa szív, csupa derű. Kinek az „ujja begyéből” bábok és tárgyak kelnek életre az ani­mált film kockáin. Szórakoz­tatnak gyereket, felnőttet egy­aránt. — Véletlenül lettem báb­filmes — mondja Foky Ottó bábfilmrendező — pedagógus- családból származom, nálunk mindenki tanított. Egy Za­la megyei kis faluból jöttem, Sárhidáról. Korán elkerültem hazulról, de mindig felrém­lik előttem a régi parasztház, a fehér szoba, a zsúrolt pad­ló, a rongyszőnyegek, a lúg­szappan, a sülő, friss kenyér. S nagyapám a kántortanító, aki járandósága fejében ösz- szegyűjti a bort, a búzát a há­zaknál. Emlékszem a két ökörre, amely a szekeret húz­ta, s amikor felültettek rá és rávertek a tehenek farára, kiballagtak velem a szőlőbe. Ezért szeretem ma a Zánka feletti kis présházamat, a dió­fákat, mert ott újra élhetem Foky Ottó portréja ciós filmem. Pár hónap múl­va kiküldtek Prágába J. Trinkához. Az igazgatóm meg­kérdezte tőlem, amikor behí­vatott, hogy nincs-e jobb ka­bátom, mert csak egy vacak lódén volt rajtam. Pénz kap­tam tőle. Boldog voltam, mert vettem egy csodálatos kabátot, és bekerültem J. I Trinka prágai stúdiójába, ahol sok szépet tanultam három hónapon át, és feltöltődve ér­keztem haza. Trinkát ma sem tudom feledni, nehéz felnőni a nagy egyéniségek mellett, [j Sokáig nem tudtam levetkőzni „ stílusát, de igyekeztem kiala- i kítani az enyémet. — Melyik volt az első jó filmje? — A Siker. Akkor már ma­gamnak kezdtem tervezni. — Tehát filmrendező lett? — Igen, de véletlenül. So­hasem gondoltam arra. hogy rendező is lehetek. (Egyéb­ként nem is szeretem, ha így szólítanak.) Ez is véletlen műve volt. Megcsináltam éle­tem első reklámfilmjét, a Kis Munka közben a régi emlékeket, érezhetem a hajdani illatokat, a kukac­virágét, amelynek talán nincs is szaga. Az a fajta örömér­zés ez?' amely gyerekkorom­nak jószagú, virágos érzése. S ezt kapom vissza a mes­terségemben, ezt a hihetetle­nül jó érzést. — Hogy kezdte el felnőtt életét? — Alaptermészetem örö­met keresni és szerezni. El­végeztem a tanítóképzőt, ta­nítani akartam. Nem tudtam elhelyezkedni, ezért a Rugy- gyantaárugyárban segédmun­kás lettem. Aztán váratlanul megjött a kinevezésem a Szentendre úti Általános Isko­lába. Szerettem a gyerekeket. Kétévi tanulás után azért hagytam félbe a pályát. Te­le voltam ellentmondásokkal. Az órákon keveset beszéltem és sokat rajzoltam. Mindig is szerettem rajzolni, de állítom, hogy nem gyermekkorom óta. Valaki azt tanácsolta, men­jek a főiskolára. Jelentkez­tem az Iparművészeti Főisko­lára. Rajzom csak az volt. ami még a tanítóképzőből maradt: „rajzolj le egy me­sét 4 képben”. Ezt vittem ma­gammal, azzal a meggyőző­déssel, hogy úgyis kidobnak. Ám a vizsgabizottság egyik tagja csak ennyit mondott: „Teátrális beállítottságú ké­pek. remek színpados lesz”. Fogalmam sem volt róla, mi az. — A főiskolai évek? — . Meg kellett dolgoznom a megélhetésért, apám már meg­halt. Grafikusoknál samesz- kodtam. A festéshez szükséges ecseteket, tövig elkopottan egyik tanáromtól kaptam. 1056-ban diplomáztam, báb- és díszlettervező szakon. Spe­ciális szakként vettem fel a bábszakot. Ez is. mint min­den az életemben, a véletle­nen múlott. A Csehszlovák Kultúrában egyik este végig­néztem J. Trinka bábfilmje­it. ..Ez kell nekem!” Attól kezdve tudtam. hogy mit akarok. Valahogy elkezdődött. A főiskolán Varga Mátyás tanáromnak mondtam el. •hogy bábot' szeretnék csinál­ni. Eljártam a Bábszínházba. Egy jól sikerült figura, a tv- maci A magam erejéből is össze­szedtem, annyit, amennyi tel­lett. A főiskola után, amikor végeztem, a Pannónia Film­stúdióba és a televízióhoz ad­tam be kérelmemet. A tv-ből kirúgtak és ez is szerencse volt. (Igaz, hogy akkor ma a televízióban lenne bábozás.) így kerültem a filmgyárba. — Az első filmje? — Móra Ferenc egyik írá­sából a Didergő király bána­tából készült az első animá­Bencét a mosóporral, és rá­jöttem bizonyos ízekre. Ez­után kaptam egy szinpozist a Sikerhez. Sikeresen meg­csináltam. bár nem volt iga­zán jó film. Bábokat és gye­rekeket kombináltam a film­ben. ez volt benne a jó. Ez­zel a kombinációs megoldás­sal azóta is próbálkoztam, de a falat még ma sem törtem át egészen. Később megcsi­náltam Az ezüstmajmot, A gyilkosság nokedlivelt, és a Bizonyos jóslatokat is. Mindig hármasban dolgoztunk Nepp Józseffel és Tóth Janóval. Igazán nagy sikere volt a Babfilm! — A Babfilm Nepp József ötlete volt. Egy nap megkér­dezte tőlem, hogy animáltam-e már babokat. (Húsz éve ő ír­ja a forgatókönyveimet.) Ko­molytalannak tartottam a kérdést. A film azonban el­készült, és nagy fegyverté­nye lett a stúdiónak, nagydí­jat kapott. — Mennyiben játék a báb­filmezés? Van a bábfilmesnek ars poétikája? — Aki ebben a szakmában .nem tud játszani, nevetni és feloldódni, az nem jó bábfil­mesnek. Én mindig játszom, de azért magammal szemben zord vagyok. A játékos jó­kedvnek szigorú fegyelemmel kell párosulnia. Ez a szakma nem a hiú embereké. Itt nincs nagyfilmes nyüzsgés. Zárt, csöndes és sötét műte­remben teljesen egyedül for­gatok. Szégyellem magam. Csak függöny mögött va­gyok jó színész. így szórako­zom. Órákon át mozgatok egy bábot. Én vagyok a filmszak­ma szerzetese. — Mégis miért vállalja? — Mert szeretem. A saját örömömre is csinálom. Szebb dolgot nem tudok elképzelni. A tíz ujjad begyének mozdu­latából egyszerre csak meg­mozdul valami a filmkockán. Csináltam már natúr filmet, klasszikus bábot és eljutottam a tárgyanimációhoz. Nagyon szerettem az első tárgyfilmem, az „Ellopták a vitaminomat”; Jó pár díjat nyert ez a film, és kicsit fejembe szállt a si­ker. Nincs jobb érzés, mint tárgyakba érezni bele a ka­raktert. A tárgynak nincs ke­ze és lába. Ösztönösen csiná­lom ezeket a filmeket. De nem volt mindég sikerem. Buktam én már akkorát! (Anecyben). Kifütyültek. Rosz- szabb érzésem még nem volt az életemben. Nem torpantott meg. Nagyon szeretek élni, mosolyogni és verekedni. — Nem szeretne „nagy fil­met” forgatni? — Már kérdezték tőlem, de nem sürgetem. Megvárom, amíg beérik a gyümölcs. Ce­het, hogy a nagyon öreg bölcs beszél már belőlem? Mert ez még az álmom: egy egész estére szóló filmet for­gatni, de nem bábokkal. Tár­gyakkal ! Sz. B. m EHéknictilés és óHékleremfés IGAZI LOKÁLPATRIÓ­TÁNAK lenni, aktív közössé­gi életet, művelődési alkalmat teremteni nem csak városban, nagyobb településen lehet. Kisközségben ennek persze mások az útjai, módjai, de az értékmentés és értékterem­tés —. ami az igazi, korszerű hagyományőrzés két egymást feltételező fogalma — itt is megvalósítható. Mint például Galgagután! Ami ebbe a községbe ho­zott. az egy korábbi futó ta­lálkozás és beszélgetés emlé­ke. Bánko: a nemzetiségi nónraizi és honismereti tá­borban a hivatásos kutatók mellett három pedagógus is bekapcsolódott a munkába. Közülük az egvik Gyürkv Ti­bor gaLgagutai tanító, a felusi leróniltaírás egyik „utolsó mo­hikánja”. Ott tudtam meg róla azt is, hogy a krónikaírás, hon­ismereti munka mellett közsé­gében a tiszteletdíjas művelő- désiház-isazigató is. Hogyan kapcsolódik össze a két terü­let? Mii ven elképzeléseket, terveket lát maga előtt a köz- művelődésben? Hogyan lehet a folklórkincset alkotó módon felhasználni ? Adott-e ötlete­ket a pár hónappal korábban lezajlott tábor, amelynek a vezetője a nemrégiben el­hunyt kiváló néprajztudós, Manga János volt? Ezekkel a kérdésekkel kopogtam be a galgatgutai iskolába Gyürky Tiborhoz. — Tulajdonképpen kétféle krónikánk is van. Az egyik — ez a régebbi, már-már ha­gyománnyá váló és ismer­tebb — a hangos krónika. A másik írásos forma — egy éve kezdtük az összeállítását, mindkettő kétnyelvű, magyar és szlovák. Természetesen az előbbi mozgat meg több em­bert — először erről szólnék. Április 4-én mutatjuk be ma­gyarul, május elsején szlová­kul. Színes diaképeket készí­tünk — 100 darabot — ez alatt megy a szöveg. Beleke­rül minden, ami a falu életé­vel kapcsolatos, ami jelleg­zetességünk, eredményünk. A honismereti körnek — tizen­hármán vagyunk, úgy látszik, szerencsét hoz a babonás szám — ezen kívül más cél­kitűzései is vannak. -Elkezdő­dött a helyi népviselet, hím­zések legszebb darabjainak a dián való megörökítése. Má­sik tervünk: hasonló eszköz­zel összegyűjtjük a temető régi síremlékeinek képét. El­ső hallásra ez talán haszon­talannak tűnik, pedig nem az: a település összetételére és sok más szociológiai adalékra tudnak következtetni ezekből. — A bánki tábor?. Amellett, hogy megerősített több dolog­ban, egy konkrét feladatra is felhívta a figyelmemet. Ez a lakóhelyünk szlovák és ma­gyar dalai összegyűjtésének fontossága. Nem teljesen új, hiszen négy-öt évvel ezelőtt készítettünk a fiatalokkal kö- 7«-en egy „galsagutai fonót” ebben a szokások, dalok sze­repeltek. A KISZ-ebekkel most is ezt akariuk felújítani, gazdagítani. Elkészült a for­gatókönyve. megtörtént a „szereposztás” is. A KISZ és a HNF közös karácsonvi folk­lórműsorának, műsoros est­jének lesz a része. — Esy kissé már érintet­tük a hagyományőrzés és a művelődés, szórakozás össze­kapcsolását. Hogy történik ez a citerások esetében ? — A községben régen is többen tudtak eiteren:, bi­zonyos alkalmakkor “ játszot­tak, de zenekarrá sosem ala­kultak. Most két zenekarunk is van: egy iskolai és egy KISZ- es. öt évvel ezelőtt alakítot­tuk a kisdobos-zenekart, kö­zülük már zenélnek a KISZ- esben is... A fiatalok másik folklórra támaszkodó művelő­dési közössége a tánccsoport, ez csak nemrég jött létre. — Milyen művelődési for­mákat szeretnek legjobban a galgagutaiak? — A kisközség adottságai­ból, következik, hogv elsősor­ban az ön tevéken vsé°re épít­hetünk a közművelődésben. Ez nem csak kényszerűség, jó oldala is van, hiszen lobban bevonja az embereket. A „pénzes rendezvények” nem mennek. Kedveltek viszont a TIT-előadások — persze, a témától függ a látogatottság. A honismereti tárgyú előadá­sokra 15—20 fő jön el — járt nálunk Zólyomi József ba­lassagyarmati múzeumigazga­tó nemrégiben. Rendszeresek a pedagógiai tárgyú rendez­vények — ezekre 40—50 fő is kíváncsi. Ennek mint HNF- titkár Is nagyon örülök. Ugyanígy népszerűek az egészségügyi témák. Talán a mezőgazdasági előadások iránt lehetne nagyobb az ér­deklődés. — SOK FELADATOT VÁLLALT A KÖZSÉGBEN. Vannak ebben segítői? — Igen, elsősorban a pe­dagógus kolléganők, Hugyecz Jánosné és Almás! Árpádné, de igen sokszor közös a mun­kánk az új KISZ-vezetőséggel is. G. Kiss Magdolna Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 23. Kiterjesztendő sikerét és népszerűségét a városi liberá­lisoknál sokkal szélesebb kö­rökre. Ady beugrott az érvek­nek, és váratlan cikkével a Nyugat hívei mellett a nagy­váradi Holnap tagjait is sú­lyosan megsértette. Jellemző a hatásra az alább idézendő levél, amely Fenyő Miksától, a Nyugat egyik ve­zetőjétől, a Gyáriparosok Or­szágos Szövetsége akkori ügy­vezető igazgatójától szárma­zik: „Igen tisztelt uram. Az Űj Idők-beli cikkét ol­vastam, s hiába titkolnám, be kell vallanom, egy kissé ké­nyelmetlenül éreztem maga­mat. Ügy éreztem, hogy hibá­mon kívül nevetségessé vál­tam, hogy egy kissé figura va­gyok mindazok előtt, akiknek NöGRÁD - 1977. decembei 24., szombat érdeklődését — akár rokon­szenvesen, akár ellenszenvesen — fel tudtam kelteni az ön költészete iránt. Nem mintha az ön cikke jó cikk lett vol­na, tagadhatatlan hazug és ostoba cikk volt..., hanem mert nem lehet vele vitatkoz­ni. Mert az úgy van megírva, hogy az utolsó szó az öné. Csak nem állhatok oda és nem mondhatom, hogy én az ön csizmaszárára kapaszkod­va igyekeztem magamat ész­revételül Csak nem mondha­tom. hogy te derék, baráti érzelmű Ady Endre te té­vedsz, te nem utálsz engemet, s nem keveredik a gyomrod a látásomra, amikor Ady Endre az ellenkezőjét állítja. De hát miért uram?... Min­den ok és okosság nélkül be­ugrani Herczeg Ferencnek, hogy ön bennünket még Her­czeg Ferencnél is jobban áltál, hogy ez mit jelenthet önnek: nemigen tudom belátni. Versei nagyon szépek vol­tak; a most küldöttek még szebbek és én dacára az ön cikkének — nagyon tudok örülni neki. Szóval ön Csak írjon szép verseket, s küldje a Nyugatnak: g szolidantast elengedjük.” Mint látható, a megsértett liberális irodalmi tekinciivak egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy lemondjanak Adv- ról. A konzervatív Herczeg Ferenc pedig egy pillanatra sem gondolta komolyan, hogy megnyerje az Uj Időknek Ady Endrét. Taktikai okokból, az összeveszejtés céljából adott helyet a duk-duk cikknek és a szerző néhány versének, de mindjárt a következő szám­ban, fő helyen közölte Sza­bolcsira Mihály gúnyversét „a zagyvaköltészetről”, nem is oly burkoltan épp Ady ellen. A költő a duk-duk affér idején az Erzsébet körúti Me­teor szállóban lakott, de az általa kavart vihar hatása elöl kénytelen volt Érmind- szentre menekülni egy kis nyugalomért. Otthon sem kí­mélték az Izgalmak. Igv írt öccsének: ..Az Űj Idők cikke miatt ; az egész világ becsap­ta az ajtót... előttem. Rémes levelek jönnek, se aludni, se dolgozni nem tudok.” Nyomuk veszett a ..rémes” leveleknek, mert a fennma­radtak szerint lesdorgálóbban a már idézett Fenyő Miksa tett neki szemrehányást. Me­cénása, Hatvány Lajos Ber­linben értesült a kellemet­len fejleményekről, s a rémet fővárosból emelt panaszt Ady viselkedése ellen egy erősen személyes hangú, mély szeretettől átha­tott levélben. Ignotus pedig egyenesen angyali elnézéssel szólt hozzá Érmindszentre küldött levelében: ,,Báthory - utca 3. 1908. november 26. Drága Bandim, hagyd már a fenébe ezt a duk-duk affért... Ha szabad a nagy szimpátia jogán, mellyel irántad kezdet­től fogva vagyok, valamit ta­nácsolnom, azt szeretném, ha érzéseidet, idegzetedet, kivé­tel nélkül mindenki iránt va­ló viselkedéseket arra állíta­nád be, hogy nem történt semmi... ne törődj egyébbel, minthogy írj. Ez a legfonto­sabb és egyedül fontos.” Kétségtelen: a butábbak is azok voltak, akik lelketlenek iránta; viszont azok viselked­tek okosab’. an. akik valóban szerették. Bebizonyosodott ez a decemberben megjelent Az Illés szekerén című versköte­tével is. Ezúttal az Üj Időket gondozó Singer és Wolfner cég volt a kiadó. Ady mind­össze kétszáz korona honorá­riumot kapott. Semmi tekin­tenél nem voltak hírére, te­hetségűre. je’°ntőságére, rá­adásul gyarló kivitelben je­lentették meg kötetét. Any- nyira felbőszült ezen. hogv a Szocializmusba, a Szociálde­mokrata Párt folyóiratába tá­madó cikket írt Herczeg Fe­renc ellen, aki továbbra is Pósa Lajost, és Szabolcska Mihályt tekintette az Űj Idők vezérköltőjének. Ady nagvon kíméletlenül tudott támadni. Ezúttal sem fékezte tollát. Kacérkodását Herczeg Feren- cékkel maga szüntette meg. elvágva a további közeledés minden lehetőségét. Ezzel egyidőben mind szo­rosabbra fűződött oarátsága Hatvány Lajossal. Személye­sen alig-alig találkoztak, de levelet, táviratot állandó jel­leggel váltottak. A ipk-duk affért követő hetekben szinte naponta érintkeztek postai úton. Nagy volt a forgalom Berlin és Érmindszent között, aminek az lett az eredménye, hogy Ady apró adagolásban teljes bűnbánatot tartott, Hat­vány pedig teljesen kiengesz- telődött. A Nyugattal eleve megszakítatlan maradt -főmun­katársi viszonya. Ilyképpen 1908 utolsó napjaira nagyjá­ból elcsitultak az izgalmak, jó hangulatban szilveszterezhe­tett a Szilágyságban. Különö­sen vidámmá tette kedvét, hogy Bölöni is otthon tartóz­kodott, így felváltva vígadoz- battak hol Szilágysomlyón, hol Érmindszenten. De a mulatságból még ez sem volt elég. 1909 első nap­jaiban Budapesten termett, elfoglalta negyedik emeleti szobáját a Meteor szállóban, és itt próbált aludni — nap­pal. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom