Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

ICajácsonyi fojgatókönyv Tibiké a szuny ■’ i .jOu és suttogva tanácskozott. —Itt a karácsony, a fe­llőttek nagy ünnepe — kezd- borító érzés te Pistike. — Minden erön­A HÁROMÉVES Andrea, a Nem rombolhatjuk le az illú- — De áhít'atosan! — intett négyéves Pistike és az ötéves zióikat! Pisti. — Csillogó szemmel! A, — Tapintat és ismét csak felnőtteknek ez a háklijuk, i tapintat! — emelte fel ujját hogy nekünk csillogjon a; figyelmeztetően Pisti. — Szív- szemünk a karácsonyfa alatt. nézni, ami.tor Mellesleg butaság, mert csil- Anyunak könnybelá!'"d a s-.«- lógni ott van a karácsonyfa, két össze kell szednünk, hogy me, apu meg ügyetlenül va- de ki érti őket... az öröm felhőtlen mosoiyát cakói azokkal a selejtes csil- No rendben -— vette át a lagszórókkal! szót újra Tibi —, de aztán — Hát még a nagymama!— nyomás az ajándékok. Idefi- kottyantott közbe a kislány, gyeljetek! Nincs kivétel. Mim- — Hogy figyeli, mit szólok den ajándékot sorbavenni. ahhoz a babához, amit ő vett Mindegyikért hálásnak lenni, nekem! Persze én tudom, mi- tapsikolni, viháncolni. Ha lyen kicsi a nyugdíia sze- egyet kihagytok, ezek halálra génynek, ezéjt mindig az ő sértődnek. Borzasztó hiú nép­ajándékának öjülök a legjob- s®g ám a felnőtt! ban. Mejt nekem igen fejlett — Nem bánom — mondta ám a szociális éjzékem... Andrea —. de ha megint ka­— JÓL VAN — türelmet- Pok egy búgócsigát, én nem lenkedett a leggyakorlatiasabb is tudom mit csinálok méj­gverek, Pisti —, de most már gémben, térjünk rá a tennivalókra. Nem! Parancsolta Tibi. Beszéliük meg a forgatóköny- Repesni fogsz az- örömtől. , vet. Ugye az egész azzal kéz- Nekünk ilyenkor az a dol­— En persze ma] ]eg tu- dődik ho°v Apu m-^rázza sunk- hogy repessünk! Külön­- - - e-ész izé. odabent Aa rov,Qatfe--s’'’---'- ben Anyunál könnyen eltö­gú csengőt... Akkor te Andi, r’k a mécses, és tudod, akkor J , , , kezdjél el vonyítani, mint összevesznek Apuval, és raj­szolalt meg Andrea, a legki- nyúznak, hogy: Itt a Té- tünk töltik ki a mérgüket. T'~ _i szívem éélaap"óóóó! ’ Aztán hallgathatlak a szemre­__ Ez jó __ bólintott rá bánvást, hogy tönkretettük a f el Andrea. — De ha akajjátok, karácsonyestéjüket is! varázsolhassuk szüléink orcá­jára. • — Bizony — helyeselt Ti­biké —, szemünkfénye: a felnőtt! Hiszen egész évben arra várunk, hogy ezen a napon végre drága szülein­ket mosolyogni lássuk! Alap­jában véve derék emberek a felnőttek, csak egy kicsit ön­zők. Ök azt hiszik, mi nem tudjuk, amit ők tudnak, hogy azért akarnak nekünk örö­met szerezni, mert az nagy örömet szerez nekik. Hadd legyen egy jó napjuk! dóm. hogy ez az ezzel a karácsonyfával meg a többi mókával egv hülyesés — szólal sebb. — De nincs megmondani nekik... — Ne is! — szisszent Tibi. — Egy világ omlana azt is ojdíthatom, hogy: hujj- össze bennük. Nekik sikeréi- jáü! ményre van szükségük. Hadd — Jó, ordítsd! Tehát a vég­játszanak el szegénykék a szó: Hurrá! Akkor heroba- sok csingilingivel, szaloncu- nunk és nekiesünk a játékok- korral, a zörgő-csörgő aján- nak... dékcsomagjaikkal. Olyan meg- — A világért se! — tilta- ható, ahogy dugdossák a játé- kozott Tibi. — Még azt mon- kokat a szekrény aljába. Mel- danák, hogy anyagiasak va­"Hót r,arn tnHí lesleg azt hiszik, mi hülyék ””'inV. vaevimic, Vi0?v nem tudj”V hol először mindig bámulni keresni, de ez most mellékes, a fát! Tehát még egyszer, összefoglalva: boldogság, örömkönnyek, ki­törő hála! Mindenki tudja a feladatát? — I-I-I-GEN hangzott fel a kórus. — Akkor munkára fel! Ne féljetek túlesünk ezen is, az­tán kezdődnek a nyugodt hét­köznapok, amikor végre azt kell csinálhatunk, amit akarunk! Novobáczky Sándor Révbe jutottak I Az otthon, a család melege messzire kiséri az embert. „Hátország”, ahová vissza le­het menni, aztán újra elindul­ni. Hiányát az érzi legjobban, aki mindebből kimarad — Négyen voltunk testvé­rek. Az Alföldön, Békéscsaba mellett éltünk. Igazán nagyon szegények voltunk. Apám nem dolgozott, nem tudta elvisel­ni egyetlen munkahely kötött­ségét sem. Pedig szakmája, mestersége volt. Amikor anyám szemrehányást tett, sírt, munkába küldte, ököllel ment neki. Mi gyerekek össze­bújtunk, amikor zengett fe­lettünk a vihar. Anyám bú­torgyárban segédmunkásként A karácsony előtti disznóölés szélgettünk. Másnap bejött az intézet igazgatójához. Elmond­ta, udvarolni szeretne ennek a kislánynak. Tőlem megkér­dezték: „Katika, tetszik-e ne­ked a fiatalember? Mondtam: igen. Megvárt munka után, néhány hónap múlva megvet­te a gyűrűket. A menyasszo­nyi ruhámat az intézetben próbáltam fel. A fiatalembert Andó Józsefnek hívták. Fűtő a KISZ-iskolán. Ma ő a fér­jem. Nemsokára a hatodik házassági évfordulónkat ün­nepeljük. Szeretem az ura­mat, nagyon rendes ember. Pedig mindenki igyekezett le­beszélni annak idején. Engem meg mindennek elmondtak, csak jónak nem... Az anyó­somnál lakunk, nagyon ra­gaszkodik az unokáihoz, úgy És házról házra járnak... Az utca csendes, a téli dél­előttre jellemző. A varsányi­ak a hideg elől behúzódtak langyos kuckóikba, a gazda­ság majorjában látni némi pezsgést, zetorok zúgnak, sze­relők kopácsolnak. Nyílik az egyik ház kapu­ja. Furcsa öltözetű suhancok lépnek ki a járdára. Hatan vannak, arcuk kipirosodott, a csípős decemberi széltől. Ki­fordított bekecs rajtuk, na­gyobb termetre szabták finom báránybőrből. Homlokukon fehér rajzlapból kerekített ko­rona, rajta a csillag, kezükben igazi pásztorbot. A legkiseb­bek — Fazekas Zoltán, Bá­rány Zsolt, Szita Tamás, Bá­rány Róbert, Szép Béla, Szép József — a varsányi betle­hemjárók. —kép: bábéi— — Házról házra megyünk — a pici srácokban, akik a múlt­mondja a „főnök”, Fazekas ről még mit sem tudnak, de Zoli. a néphagyomány szorgalmas Körbeállnak az utcán. S el- őrzőivé, terjesztőivé válnak, kezdik a pontosan megfogal- — Hogyan fogadnak benne- mazott a faluban is szájról- teket? szájra járó mondóké':: — Általában már várnak, ..Mennyből az angyal...” ének­lik vékony hangjukon. s gyermeki színjátékot adnak elő. A betlehemi jászolt jel­képező piciny makett a leg­nagyobb nyakában függ. A „pásztorok” sorra járulnak a bölcső elé, ki-ki a maga aján­dékát hozva. Egvik hófehér báránykát, a másik egyedü- pillantásai kísérik a gyerkő- li kincsét. míves faragása cöket, akik a szeretet, a bé- pásztorbotját ajánlja fel, a ke ünnepén nyakukba veszik harmadik már semmit, hi- a települést, róják a kilomé- szen a „szegénység” mindené- tereket, s hirdetik az új élet tői megfosztotta. születését. Békében, gyermeki Énekelnek, verselnek — így tisztasággal... él a múlt emléke bennük, Sz. Gy. hiszen nem csak az idén, év­ről évre felkeresik a betle­hemjárók a varsányiakat. Négy csoportban járjuk a fa­lut. Minden házba bekopog­tatunk kellemes ünnepeket kívánunk — hadarja Szita Tamás. S a falubeliek együttérző fényezte a bútorokat. Amit ^zetbe, este máj aludtunk, érzem hozzám is. Ha vissza keresett, jóformán ennivalóra En az mtezetbol jartam dol- sem volt elég. Soha nem kap- gozm> a hugom nnvel meg tam új ruhát. Talán csak k‘csl volt!. elkfrult Egerbe’ egyetlen egyre emlékszem, Ma mar 0 ls íerjes asszony- egy pirospöttyösre. A család szétszakadt, mi eljöttünk Sal­gótarjánba, ahol anyámnak ro­konai éltek. Befogadtak, egy szoba konyhában nyolcán lak­tunk. .. gondolok a sorsomra, most látom, milyen jó, hogy akkor volt erőm elmenni és segítsé­get kérni. Ez fordította jó irányba az életem útját. Kati a nagy üstben kever- get, Józsika ott lábatlankodik mellette. Az apja a kicsit fel­kapta, nehogy valami baj ér­Andó Józsefné fehér köpe. nyén hímzett virágok. A Nóg rád megyei Ifjúság és Gyer­mekvédő Intézetben, ahol gyermekfelügyelő, a gyakran megsimogatják eze­ket a virágokat. — Ügy érzem, megtaláltam a helyemet. Szeretem a gye­rekeket, szeretem amit csiná­lok. Egy kicsit a saját sorso­mat látom bennük. Szeretetek nagyon sok szeretetet igé­nyelnek. Ebből jutott nekik legkevesebb... — Befejeztem a nyolc álta­lánost. Felvettek az öblös­Andóék egyszobás otthoná­ban nagy sürgés-forgásra top­panunk. Az udvaron katlan­ban forrt a víz, a disznót már javában perzselték. — A gyerekek is itt lábat- je a nagv sürgés-forgásban, lankodnak, elhessegetni sem a kanál egy pillanatra tudom őket — mondja a fia- megáll a kezében: talasszony. Aztán még egy- — Most, szeptemberben be­kicsüi szer °baszól az ötévis Józsi- iratkoztam a gimnáziumba, kának, és a hároméves Ági- Az első beszámolókon túlju- nak. — Menjetek már be gye- tottam, remélem a többi is si- rekek, megfáztok. Majd a disz- kerül. Másfél éve hívtak ide nótorban jeleskedjetek! gyermekfelügyelőnek. Ennél Mindenkinek ezernyi a dől. jobbat magamnak el sem tud- ga, így van ez a karácsony nék képzelni. Ott dolgozom, előtti disznóölések idején. ahol embert faragtak belőlem. Elneveti magát, ahogy vé- *• gigpillant az udvaron. — Sose hittem volna, hogy — Először egy olcsó nadrág- mi valaha még disznót is vá­kosztümöt vettem a fizeté- gunk... semből, utána ruhát, cipőt, ami kellett. Itt, az otth inban se- & gítettek beosztani a pénze­üveggyárba. Segédmunkásként met. meleg ételt kaptam, sze- a festőben dolgoztam. Nagyon rettek. Mindennap úgv jöt- szerettem ott lenni, igazán tem, mint aki valóban haza­rendesek voltak hozzám. So_ érkezik. Nyáron a gyerekek- ha senki nem éreztette velem, ]fPi egvütt strandon voltunk, hogy nincs divatos ruhám, ci- ott volt egy fiatalemoer, be- pőm. A fizetésemet utolsó fil­lérig anyámnak adtam. Aztán r— én jártam az ő ruhájában. Megint a veszekedés, a cir­kusz, az ital. A keserűség egyre gyülemlett bennem. Érez­tem, így nem jó, változtatni kell. Csak erőm nem volt hozzá. Alig múltam tizenhat éves... Végül nem bírtam to­vább. Egyszer kimásztam az emeletről, elmentem a rendőr­ségre. Őszintén elmondtam mindent. A húgom még aznap délután utánam jött Mind­kettőnket kivittek a salgói in­Andó Józsefné Kiss Kata­lin révbe jutott. Huszonnégy éves, és szilárdan elhatározta, hogv az ő gyerekeit kíséri a család melege. Csatai Erzsébet Szeretetéhség Az ünnep előkészületeivel restanciák egyre gyülekeznek, két régen másfelé szólított az foglalatoskodva, ünnepi aján- Mintha csak arra várnának, élet. Ősi, régi hagyományok, dékvásárlás, program kapcsán hogy az egymástól elspórolt megszokottságok köszönnek elő töprengve érzi meg talán leg- perceket odaöntsük a fenyő- ezekből a karácsonyi, újévi inkább az ember, hogy léte- fa alá, íme, az adósságom, nagy rokonlátogatásokból, zik olyan fogalom: szeretet- most ráérek, ezt az időt nek- Izük van, sajátos szépségük éhség. Nem szólnék most a tek kuporgattam. Véletlen-e, és különleges tartalmuk. Na- kézzelfogható dolgokról; ar- hogy ünnepek táján a fél pok, amikor felkerekedik a ról, hogy a családi közös ország szabadságra megy, a fél ország, s szeretetlátogatóba órák vágya az örömszerzés nyárról őrizgetett szabadság- megy. aki csak teheti, óhaja miként fűti fel a ke- maradékok kerülnek elő. Nem, Mohók ilyenkor a gyerekek délyeket, miként biztat újból nem véletlen. Adni akarunk is. Elönt, körülvesz felnőttet, és újból ajándékok vásárlásé- önmagunknak, mi, felnőttek, öreget a szeretetre, foglalatos- ra, még egy kis meglepetés Törleszteni kívánunk vala- ságra, önnön kis lényük ész­beszerzésére. Ezek: a külső- mennyit időadósságunkból. S revételezésére szolgáló ezerfé- ,leges jelek, a környezet és mi tagadás: olyan jó ilyen- ie módszerük. Hány, de hány időpont kölcsönözte ingerek, kor bőkezűnek lenni. családban gyűltek fel már a amelyeknek ilyen tájt még Egy nagy havas séta, mond- gyerekektől elvett félórák, akkor is nehéz ellenállni, ha juk a várost övező hegyre, órák, amikor a munka, vagy szűkében van már a pénznek családdal, ródlival. Elindu- a felnőtt kedvtelés, esetleg a a családi pénztárca, s a vá- lünk reggel, nem hajt az idő, fáradság, s a nyűgösség fél- sáriás mértékét jószerivel lehet beszélgetni, tárulkoz- revonulásra késztetett apát, december elején felborítottuk, ni, odafigyelni egymásra, ta- vagy anyát: „játssz egyedül, A szeretetéhség másfajta — Ián kicsit másként is, mint hagyj majd máskor foglalko- korántsem csak anyagi ja- ahogyan az eliramlott köz- zo^ veie(j”. S még jó. ha vakhoz, meglepetésekhez napok diktálják. Elmenni a nem gyűlt a gyerekben ke­kapcsolódó jeleiről, járulé- nagymamához, nagypapához, kairól szólnék inkább. „Va- aki nem költözött be a me- jon észrevessziik-e, — pél- gyeszékhelyre, hanem ott dául —, hogy az iskolásgye- maradt abban a kis faluban, rekek lelkivilágában, ígv a abban a kis házban, ahol a télelő táján mennyire felhal- gyerekkorunk eltelt, elröp- mozódik bizonyos, szinte meg- pent. Tessék csak megfigyel- fogható szeretetigény? Hát ni: két óriás korosztály sze- igen. A vakáció napjai ré- retetiigénye milyen hiheteí- gesrég távolba röppentek, lenül erős, az öregeké és a Tanulás van három és fél gyermekeké. Csak éppen az hónapja: este tv, kevés szó, idős szülők szelíd-csendesen, néha vasárnap is családi hangosan alig jelezve várják traces — alapvetően csak a a nekik szánt perceket-órákat. A gyerek meg harsány, várja, követeli, kikönyörgi a maga részét. A két nagy korosztály kí­vánságáramában élürk. Amit köznapi kötelezettségek vált­ják egymást. „Tanulj. igye­kezz”, „közeledik a félévi bi­zonyítvány”. intésből elég akad iskolában és otthon is. A téli örömök egy-kétszeri korcsolyázásra sza­nent adtunk meg évközben °kat_ elern‘ korlátozódtak — sietség okán, futó kapko­dás, ezemvi más program eddig; anya vásárol, a badságát az ünnepekre spó- okán az öreg szülőknek, az rolgatja. Apa egy kis mellé- most keserű adóssággá gvű- kesért órázik. kerüliön több ük. Törleszteni kéne belőle, apró meglepetés a fa alá. mert az éveknek ebben az Siet velünk az idő az ün- egyetlen időszakában nepek felé. S a napi szeretet- lehet mire hivatkozni. serves közönnyé, tartózkodá­sunk, örökös sietségünk. Jó, ha megmaradt a követelni tudásuk, ünnepi hetekre gvűj- tögétve — kaszírozva immár a járandóságukat. Hát... ilyen szeretetéhin- ségeink \ rnak, ünnepi cso­magba gyűjtögetve, kinek- kinek a magáé. Talán nem is tehetünk arról, hogy fel­gyülemlik a hátralékunk. A hétköznapok néha sodorják magukkal az embert, torpa- násr.yi időt sem hagyva... Máskor „ragunk hajtjuk be­le életformánkat, vágyainkat a siető, mindig új egyéni cé- akaró futásba. Aztán... ilyentájt lassúvá szelídülnek a családi hatá­rok kerekei. Hív a gyerek, „válts szót velem, játssz ve­lem, beszélgess velem”. ..Kí­sérj múzeumba. sétáljunk nem sokat, s hosszan vitassuk meg gze. az izgalmas dolgokat.” öreg // Jai, de szép a karácsonyfa... Jól sikerült, hangulatos ka- Fafeldolgozó Gazdaság salgó- brigádok — A-* ÉVI élelmj- rácsonyfa-ünnepséget tartót- tarjáni erdészete juttatott el szerüzletének Április 4. Pa­tak Salgótarjánban, az Arany János utcai óvodában. Közel százötven ünneplő ruhás kis­gyermek leste tágra nyitott szemekkel a hatalmas. szé­pen feldíszített fenyőfát, ame­az óvodának. A gyerekek énekeltek, játszottak, báboz- tak a fa körül, amely alól nem hiánvoztak az óvoda újonnan vásárolt játékai sem. A kedves ünnepségen részt lócz Imre. és Kállai Éva, va­lamint a Budapest Kötő Htsz Hámán Kató kollektívájának retetünnep van, s mama, akit szülők várnak, rokonok, ba­léi éve láttunk utoljára, fu rátnV ,r‘irn‘*k tóviziten, két percre beugor- va hozzá az obiigát csokolá­décsomaggal, — most vár ránk. Fiaik, leányaik csa­ládjára várnak az öreeek. Arra, hogy sok fogyjon el a karácsonyi pulykából, kalács­ból. unokák rajcsúrozzanak a házban, jó nagy, beszélgeté­sek legyenek a családban. lyet az Ipolyvidéki Erdő- és vettek a támogató szocialista nek. — képviselői is. Az óvodások Együtt legyenek egyszer, aki- maguk készítette ajándékok­kal kedveskedtek a vendégek­rátok kérnek részt az örö­meinkből, hogy a közösen el­töltött órák töltsék fei ismét a barátság akkumulátorait Törlesztünk a szeretetadóssá- gokból és csillapítjuk szere- tetéhségünket. Aztán... mintha könnyeb­bednél; a batyu. Visszük, s ballagunk vele tovább. Várkor.yi Margit NÓGRÁD - 1977. december 24., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom