Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

Egy esztendő nyomán NÉHÁNY HÉT és az utolsó lapot iis kitéphetjük az idei naptárunkból. De egy alapos, mindenre kiterjedő mérlegké­szítés nélkül nem érhet vé­get az esztendő. Erre az évi mérlegre készülnek mezőgaz­dasági üzemeink pártalapszer- vezetei is. A számvetés most eltérő a korábbi évekénél, ugyanis a termelőüzemek pártszervezetei olyan eszten­dőt hagynak maguk mögött, amelyben tevékenységüket cselekvési program határozta meg. A program az alapszer­vezet hatásköréhez tartozó egységben széles körű közvé­lemény-kutatás alapján ké­szült, a legtöbb helyen. Ben­ne foglaltatik tehát a dolgozó emberek széles rétegeinek, nem utolsósorban a szocialis­ta brigádoknak a véleménye. Következésképpen a cselekvé­si program a dolgozó ember programja, amelyet az alap­szervezetek foglaltak csokorba és lett a párttagok, pártalap,- szervezetek. évi munkaterve, a gazdaságvezetőknek utat mu­tatva a termelési eredmények magasabb színvonalú megva­lósításához, a munka szerve­zettségéhez, a vezetőknek a dolgozó emberhez való vi­szonya szakadatlan javításá­hoz, a szövetkezeti demokrácia kiszélesítéséhez, egyszóval mindahhoz, ami javítja a gaz­dálkodást, az emberek életét. A pártailapszervezetek az esztendő során ennek a prog­ramnak az alapján látták el termelésellenőrző, -segítő munkájukat. Elmondható: nem kis eredménnyel, mert a cselekvési program azt is je­lentette, hogy természetessé lett a párttagok példamutatá­sa a napi munkában, ami vonzó hatással volt a párton- kíviiliekre. Az ályen párttag­hoz méltó magatartás mel­lett a pártvezetőség méltán kérhette a gazdasági vezetőket a feladatok maradéktalan va­lóra váltására, a cselekvési programnak megfelelően. MEZŐGAZDASÁGI üze­meink sokaságában ebben az évben — éppen a cselekvési program hatására, — vált tervszerűbbé és eredménye­sebbé a munka. Néhány esz­tendővel ezelőtt pélglául a mátramindszenti tsz szarvas­marha-tenyésztéséről ki mondhatta volna el, hogy az egyik legkiemelkedőbb tej- termelési eredményt éri el 1977-ben és ezért a legmaga­sabb állami támogatást kap­ja. A cselekvési program meg­határozta számukra a felada­tot és a jó kollektív munka, a hozzáértő vezetés, összhang­ban a dolgozók akaratával, meghozta a gyümölcsét. De mindebben fontos szerepet töltött be a pártalapszervezet, amely viszont a maga prog­ramjában jelölte meg saját számára az eredményekért végzendő sajátos feladatát. Eh­hez hasonlóan hónapról hó­napra ellenőrizték a cselekvé­si program megvalósítását Karancsságon. Ebben a mun­kában az egész párttagság részt vett. És a tsz vezetése a támogatást á jó munkával kö­szönte meg. Jelenleg a megye egyik legdinamikusabban fej­lődő gazdasága ez a termelő- szövetkezet­A pártalapszervezetek nagy segítséget nyújthatnak a gaz­daságok felvirágoztatásához a vezetőségnek. Szétzilált, vesz­teségtől terhes üzem volt a karancslapujtői például. Az idén várhatóan öt-hatmillió forint nyereséggel számol­nak. A tsz vezetősége vallja, hogy minden elért eredmé­nyük szorosan kapcsolódik a pártalapszervezet nagyon tervszerű, felelősségteljes munkájához. Erről számolt *be a káliói tsz vezetősége is, ezt példázták Palotáson, ahol pél­damutató a kapcsolat a gaz­daságvezetők és pártvezető- ság között. Az alapszervezet munkájának nélkülözhetet­lenségéről nyerhetünk ta­pasztalatot Szécsényben és a megye más jó gazdasági ered­ményeket elért mezőgazda- sági üzemeiben. Mert a tár­gyilagossághoz tartozik: ahol eleven, pezsgő a pártélet, meggyőző a párttagok példa- mutatása. következetesek a cselekvési program megvaló­sításában, ott tudnak eredmé­nyeket felmutatni. A romhá- nyi tsz példája erre az egyik legkézzelfoghatóbb. Nagyon alacsony szinten állottak, most már a megye jó üzemei közé emelkedtek, mert előre meghatározott terveiket sor­ra megvalósítják. És a párt­alapszervezet mindenütt ott található, ahol szükség van a segítségre. BÁTRAN kijelenthetjük, hogy a termelőszövetkezetek munkájában, az idén nem a kapkodás, hanem tervszerű munka volt a jellemző, amely kimagasló eredményeket szült- A pártalapszervezetek cselek­vési programjának elfogadá­sa, annak megvalósítása a fel­adatok végrehajtásának rend­szeres számonkérése ebben nagy szerepet játszott. Most, az év végén ezeket az ered­ményeket számba venni jó ér­zés. de egyúttal a fő feladat, az elkövetkező esztendőre va­ló felkészülés alapját kell megteremteni ezzel. Ez nem zárja ki azt hogy örüljünk az idei sikereknek. Hogyne tölte­ne el bennünket jó érzés, amikor visszagondolunk, a legtöbb esetben kapkodás­mentes munkára. A munka gondos megszervezésére. a technikai felkészültség terv­szerűen kialakított magas fo­kára, ami megkönnyítette az ember tevékenységét. Ez mind olyan vívmány, amit a-párt agrárpolitikája fogalmazott meg, s most fokozatosan va­lóra válik. Zárszámadás és terv tárgya­lási közgyűlések előtt állnak a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek. Ahogyan az esz­tendő során a munkában, úgy ebben a feladatban is se­gítséget várnak a termelőszö­vetkezetek tagjai, vezetői a pártalapszervezetektől. Nincs mit szégyenkezni megyénk mezőgazdaságának. Fegyelmezetten, jó szaktudás­sal, szorgalommal dolgoztak. Az alapszervezetek pedig nem mint kívülállók, hanem na­gyon is a feladatok közép­pontjában állva vették ki ré­szüket a munkából- Az el­ért eredmény bizonyítja a kollektív munka hasznosságát. A tsz-vezetők büszkén tehetik tehát a közgyűlés asztalára: az idén ezt cselekedtük, és jövőre. a jó tapasztalatok birtokában még magasabb szintű eredményekért indu­lunk. BIZTOSAN ELÉRIK cél­kitűzésüket. ha a pártalap- szervezetet maguk mögött tudhatják. Bobál Gyula Elméiéit konferencia képzőművészeiről Salgótarjánba A képzőművészeti alkotásoknak az emberre és környezetére gya­korolt esztétikai, érzelmi és tudat­formáló hatásáról háromnapos el­méleti konferencia kezdődik hét­főn a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában. A Magyar Kép­ző- és Iparművészek Szövetsége, valamint a Szovjet Képzőművészek Szövetsége közös Rendezvényén — melyen népes szovjet küldöttség is részt vesz — festők, iparművé­szek, belsőépítészek és építőmű­vészek, csaknem 20 előadás kere­tében vitatják meg az épületek falait, közösségi tereit díszítő, úgy­nevezett murális képzőművészeti alkotások szerepét, jelentőségét, és is ellátogatnak a festészet, illetve az iparművészet e sajátos ágával foglalkozó mű­vészek feladatait. A szovjet résztvevők e konfe­renciát követően ellátogatnak Sal­gótarjánba és Pécsre, hogy a hely­színen tanulmányozzák a két vá­ros középületeit díszítő képzőmű­vészeti alkotásokat. A rendezvény egyben előkészí­tése a jövőre, Moszkvában tar­tandó nemzetközi képzőművészeti konferenciának, amelyen a szocia­lista országok képviselőinek rész­vételével kívánják megtárgyalni az építészet és a képzőművészet kap­csolódásának problémáit a szociar lista városépítésben. Telel az állatállomány Országszerte „beteleltek” az állatok, a hideg időjárás véget vetett a legeltetési sze­zonnak: fedett, védett he­lyen, jó körülmények között kezdődik meg a téli istállózó állattartás. A mintegy 2 milliós szarvasmarha-állomány fo­gadására az állattenyésztők felkészültek; fertőtlenítették, rendbehozták a téli szálláso­kat, istállókat, és az utóbbi évek legkiegyensúlyozottabb takarmánykészletét biztosí­tották a téli hónapokra. A tavalyinál, mintegy 50 ezer hektárral nagyobb területről takarították be a silókukori­cát, amelynek tartósítása jól sikerült: a téli takarmány több energiát tartalmaz, mint az elmúlt évben, s más táp­lálóanyagokban is gazdagabb, így jórészt biztosítja a maga­sabb színtű tejtermeléshez szükséges tápértékét. A kész­letek más takarmányfélékből is bőségesek. Elegendő fehérjetartalmú anyag szolgálja az állatok téli nevelését, tartását. Rész­ben az import eredetű fehér­jék helyettesítésére mind több nagyüzemben használják az olcsóbb karbamid vegyianya­got a takarmányok javításá­ra. Amíg az elmúlt évben 6—7 ezer tonnányit használ­tak csak fel, idén már több mint 10 ezer tonnánál tarta­nak, s a téli hónapokban to­vábbi nagy mennyiségű kar- bamidos takarmánydúsítás­ra kerül sor. A nagyüzemek­ben nyáron is zárt körülmé­nyek között tartott sertésál­lomány takarmányozása sem okoz majd gondot a követke­ző termésig.. A téli időszakban csak ke­vés állat marad kint régi he­lyén. Több gazdaságban az úgynevezett rideg tartással kísérleteznek: a külföldről behozott Hereford húsmar­hák jól tűrik a hideg időt, ezért télen is fészerekben, félig nyitott, a szél ellen vi­szont védelmet nyújtó olcsó szálláshelyen. maradnak. Összesen 15—20 000 állat ma­rad kinn a szabadban a Hereford fajtából, valamint magyar-tarkával kereszte­zett utódaiból. Az állatte­nyésztők és a tudományos kutatók rendszeresen megfi­gyelik majd a szabad tartás tapasztalatait, s ennek alap­ján jövőre újabb területeken rendezkednek be a hízómar­hák rideg tartására. Most már nem Tehet., Nem keseregni — előre kell nézni! Kérdezem Ferencz Bélát, nehéz-e igazgatónak lenni? Ez honnan jutott eszébe? — néz vissza rám. Mondom neki, mert nem túl rózsás az ábrázata. Hát az nem... s egyelőre nem is hiszem, hogy mosoly- gósabbá válnék. Szóval, nehéz? Az! — válaszolja. De a ne­hézségekkel is szembe kell nézni. Könnyű akkor optimis­tának lenni, amikor minden jól megy. Most tehát-.. Most tehát — szakítja fél­be mondatomat — nem ke­seregni: előre kell nézni! ★ Ferencz Béla az ÉSZAKKÖ Pestvidéki Kőbánya Vállalat igazgatója akivel a fentebbi mondatokat váltottuk. Azé a vállalaté, amelyik tíz hónap alatt több mint 200 ezer ton­nás termeléssel maradt le az elképzelésektől, s amelyik várhatóan év végére a terve­zett kétmillió 24 ezer tonna helyett csak egymillió 750— 800 ezer tonna követ tud a felhasználók részére bocsáta­ni. Bár igaz, az utóbbi hó­napokban a termelés már el­érte a kívánt szintet, de ez a ..végösszeget” már — sajnos, mondja — egyáltalán nem be­folyásolja. Aztán meg közbe­jött ez a rossz idő is, ami a legnagyobb erőfeszítéseket is görcsös erőlködéssé redukál­ná. .. Nem túlzottan vidám hát a hangulat a nógrádkövesdi igazgatóságon, már csak azért sem, mert a néhány órával ezelőtti jelzések szerint me­gint leállt a szobi üzem — egyébként új beruházású — törőműve, ami csak súlyosbít­ja a gondokat... Amik aztán bőven akadnak a kőbányáknál, s ráncossá te­szik az igazgató homlokát. Mert — próbáljuk összegezni őket — nem úgy sikerült szin­te semmi sem ebben az évben, mint ahogy eltervezték- Leg­nagyobb gondjaink a közel­múltban átadott beruházások­nál voltak-vannak. Nem úgy üzemel a szobi törőmű, a ke- szegi rendszer, a nógrádköves­di kötélpálya, sem, mint ahogy elgondolták. Szinte siralmas volt a szobi új bánya nyitá­sa is. — Olyan körülmények között dolgoztak ott az embe­rek, hogy legszívesebben va­lamennyit kormánykitünte­tésre terjeszteném fel — mondja keserű szájízzel az igazgató. —, és egyéb ténye­zők is hozzájárultak jelen­legi állapotukhoz. Például a keszegi üzemben... Ami bár hosszú idő óta az idén először teljesíti 300 ezer ton­nás tervét mégis, a tervezett 1,5 millió helyett előrelátható­lag több mint 5 milliós vesz­teséggel zárja az év végét. — Miért? — kérdezek köz­be. — Itt árproblémák van­nak. Nagyon olcsó a mészkő­igaz, jövőre, mint hallottuk, a tonnánkénti 55-ről 70 forint­ra emelik az árát. s talán ez segít valamit. Aztán itt van a munkaerő- hiány. Sőskúton ahol az igen­igen keresett s jól fizető fala- zóblokkolcat gyártják a lehető legpraktikusabb^ helyekről: a gépek mellől hiányzik tizen­öt-húsz ember. Ennek követ­kezménye hogy szinte a teljes tizenegy ^ hónapon át az öt vágógépből csak kettő-három dolgozott. Igaz, a munka ne­héz: harmincöt kilós blokko­kat kell a vágógépekről kézi- erővel leemelgetni, ami vi­szont nemigen áll arányban a fizetéssel. Próbálkoztak már e folyamat gépesítésével de a kísérletek mind ez ideig nem jártak eredménnyel.' Nehezí­tették még a kőbányák hely­zetét a gyakori váratlan meg­hibásodások is, ameíyek a termelő- és kisegítő berende­zések hosszatab-rövidebb le­állását okozták. — Indok tehát van: a rosz- szul sikerült beruházások, az alacsony árfekvés, a munka­erőhiány, a gépek váratlan meghibásodásai — mondom az igazgatónak. — ... Még nem teljes a lista — válik arca még komo­lyabbá. — Mert akadtak gon­dok a szervezésben és... és a vezetésben is. önkritikusan állapítottuk meg a minap is: bár történtek intézkedések, de a vezetés színvonala — eny­hén fogalmazva — még min­dig nem éri el a kívánt szin­tet. — Rosszak az üzemigazga­tók? — Szó sincs róla. Csupán hosszú évek berögződését ne­héz egy év alatt levetkőz­ni. .. — ön — ezek szerint — el­vetette elődje módszereit? — Rákényszerültem- Nem lehet egyik napról a másikra, élni. Pontos, gondos, előrelátó tervek kellenek, amik vég­rehajtását, az adott körülmé­nyek és feltételek mellett, meg is kell követelni. — Nincsenek személyi el­lentétek a vezetők között? — Állítom: nincsenek. — Munkások és vezetők kö­zött? — .. - Ilyennek meg aztán egyáltalán nem szabad lenni! Most nincs rózsás hangu­latban az igazgató. De néhány perc múltán, amikor elkezdi sorolni, hogy mi mindent ter­veznek jövőre, megenyhülnek vonásai. Nem az deríti fel, hogy jövőre nem terveznek mennyiségi növekedést, ha­nem az, hogy — véli, — a le­hető legjobban sikerült fel­készülni a jövő évre. — A bizonyítás évére? — • ■ . Nem! Egy eredmé­nyes esztendőre! Karácsony György A tervhez viszonyítva 102,9 százalékra teljesítette harma­dik negyedévi tervét az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyára. A gyár fő profilja a pótalkatrészgyártás üvegipari forinaszerszámok, kemence és egyéb szerkezetek üvegipari feldolgozógépek gyártása, felújítása. A képér Bozó János cs Galcsó Gábor 07-es 16 állomásos ampulla gyártó gép javítása közben. — bl — Bajtermés a gyárban Terem baj, ha nem vetik is! — állapítja meg a köz­mondás. A baleseti statisztikát nézve azt láthatjuk, hogy — az előbbi szóképet folytatva — „bőven termő talajnak”" bi­zonyult az Ikladi Ipari Műszergyár bcrceli gyáregysége. A tavalyi 8 balesettel szemben 1977-ben már 16-ra rúg a munkahelyi sérülések száma. FRÖCCSENŐ FÉM — Van egy nagyon veszé­lyes üzemünk: a fröccsöntődé. A balesetek 70 százaléka ez­zel függ össze — mondta Ur- sinyi Nándor gyáregységvezető. — A sérülések nagy része égés, amit a fröccsenő alumí­nium okoz. — Idén mért fordult elő viszonylag sok baleset? — Ennek több oka van. Egyrészt az, hogy ez évben gyarapodott az öntödei gépek száma. Ez ugyan nem okozott zsúfoltságot: előre tervezett bővítés volt. De az emberek­nek újak, szokatlanok a kö­rülmények. Másrészt a dolgo­zók könnyelműsége is gyakori bajforrás. Sokan úgy viselked­nek, mint azok a sofőrök, akik ötezer kilométer után azt hi­szik: mindent tudnak, nem eshet bántódásuk. » NE TEDD ODA!!! Az egyik közelmúltbeli sé­rülés egy betanított munkás­sal történt. Az öntőkanalat — miközben fémtapadás ellen ke­zelte — a kemencére rakta száradni. Rászóltak: „Ne tedd oda, beleesik”! Ö nárom hó­napja dolgozott a kemencénél, úgy érezte, Tcész öntő. „Dehogy esik” — csóválta meg a fejét. A következő pillanatban meg­csúszott a kanál, bele a folyé­kony alumíniumba. A kifröcs- csenő fém a homlokáról egy jó darabon leégette a bőrt. „Szerencsére” nem lejjebb ér­ték az izzó cseppek. A legutóbbi eset is tanulsá­gos. Egy öntőgép okozta, amit korábban biztonsági berende­zéssel is elláttak. De mivel ez munka közben egy plusz moz­dulatot igényel, „szeretik” ki­iktatni, Ez volt az -.gyik baj. A másik, hogy a íérült ojyan alkatrészhez nyúlt, amihez ne­ki nem lett volna szabad. A meglazult kalapácsot birizgál­ta, közben véletlenül beindí­totta a gépet... Mire vissza­rántotta a kezét, két ujja oda volt. KAMPÁNYSZERŰSÉG Urbancsek Lajos a fröccsön­tőüzemben művezető. — Nálunk három műszak­ban folyik a termelés. Az éj­szakai természetesen mindig nehezebb, ilyenkor nő a ve­szély, Ezt az is fokozza, hogy sok munkás már otthon is dol­gozik valamit műszak előtt, tehát nem pihenten áll mun­kába. — De gyakran mi is hibá­sak vagyunk. A felsze~eléseket nem úgy adjuk, ahogy kéne. Előfordul, hogy hetekig nin­csen szerelőkesztyű. Aztán ha jön, megköveteljük hogy vi­seljék. Ilyenkor joggal vetik a szemünkre, hogy: oezzeg a múlt héten még nem volt ilyen fontos! — Ugyanez a helyzet a gé­pek biztonsági berendezései­vel is. Ha tíz gép közül csak hármon van védőretesz, nyil­ván azt gondolják, hogy csak sallang azokon is. Ezért meg­próbálják kiiktatni. FEGYELMI — HA NINCS MÁS — Miként próbálják elejét venni a sok balesetnek? — Ügy gondolom, bátrabban kell a fegyelmi felelősségre vo­nást alkalmaznunk — vála­szolja Ursinyi Nándor. — Nemrég külön írásbeli utasí­tást kellett kiadnom. hogy használják a munkavédelmi szabályzatban meghatározott eszközöket. De hogy ennek tartósan foganatja legyen, saj­nos „hozzá kell tennem” egy vagy két fegyelmit. Akkor fél évig rendben lesz mir.den. Utána alighanem megint szük­ség lesz rá... De te mésze- tesen tovább fejlesztjük a gé­pek biztonsági berendezéseit. Védőrácsot, kettős eteszelést építünk be, ahová lehet Az oktatásokat is megpróbáljuk konkrétabbá, személyre szóló­vá tenni. Ki kell hangsú­lyoznunk ezeken, nogy a gé­pek veszélyesek, és akik dol­goznak velük, azoknak ezt érezniük kell. Mert minden veszélyt nem lehet kiküszö­bölni. Molnár Pál NOGRAD - 1977. december 3., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom