Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-20 / 298. szám
A járási pedagógus szb tárgyalta Pályakezdő nevelők élet- és munkakörülményei a salgótarjáni járásban A salgótarjáni járási pedagógus szakszervezeti bizottság legutóbbi ülésén a pályakezdő nevelők élet- és munkakörülményeinek fejlesztésével, kapcsolatos feladatokat tárgyalta meg. Az elmúlt években a járási bizottság többször foglalkozott az oktatásügyi dolgozók élet- és munkakörülményeivel továbbfejlesztésével. Ezért beszélgetésünk elején arra kértünk választ Koós István járási titkártól, hogy mi tette indokolttá e kérdés újbóli vizsgálatát. A járási titkár elmondta, hogy az utóbbi három-négy évben a salgótarjáni járásban szép eredményeket értek el az oktatásügyi dolgozók szociális helyzetének javításában, a bérszínvonal fejlesztésében, a korszerű, a kulturált munkafeltételek kialakításában. Miután a salgótarjáni járásban a fiatal nevelők száma jelentős, szükséges, hogy élet- és munkakörülményeik alakulására a pedagógus szakszervezet jobban odafigyeljen. A vitathatatlan eredmények ellenére még jelentkeznek olyan problémák, melyek megoldása alapvető kérdés. LAKÁS. LETELEPEDÉSI SEGÉLY A fiatal' nevelők munkájáról a járás iskolaigazgatói, vezető óvónői kedvezően nyilatkoztak. Lelkiismeretesen dolgoznak, képességeiknek megfelelően teljesítik kötelességeiket, szakmailag képezik magukat. Többségük a nevelő-oktató munka mellett bekapcsolódik a település politikai, kulturális életébe, széles körű társadalmi munkát végez. Az iskolán kívüli példamutató magatartásukkal is formálják a községek fiataljait. A nevelők egyre növekvő feladatai megkívánják — emelte ki Koós István —, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében a salgótarjáni járásban is, hogy magas szinten tudják végezni nevelő-oktató munkájukat. Az új nevelőket sajnos ma még nem minden községben tudják lakással várni a salgótarjáni járásban sem. Ezért figyelemre méltó, hogy a luc- falvi körzetben ebben a tanévben két, Etesen pedig egy kezdő fiatal pedagógus kapott lakást. A járásban sok a bejáró, s különösen Kistere- nyén és Nagybátonyban volna arra szükség, hogy a fiatal, kezdő, családot alapító pedagógus lakáshoz jusson. A településhez való kötődést az fejezi ki, hogy egyre több fiatal végzett tanár, tanító és óvónő veszi igénybe a letelepedési segélyt. Két év alatt ilyen cínlfcn Lucfalván, Sós- hartyánban, Etesen, Karancs- lapujtőn és Bárnában kaptak 2—8 ezer forintot a kezdő pedagógusok. A pedagógusszakszervezet salgótarjáni járási bizottsága erre a lehetőségre minden kezdő szakember figyelmét felhívja, minden tanév elején. Ezen túl a járási művelődésügyi osztály körrendeletben ismertette azt a lehetőséget, hogy a családot alapító pedagógusok 30 ezer forint személyi kölcsönt igényelhetnek az OTP útján. AZ ELSŐ MUNKAHELY Koós István járási szakszervezeti bizottsági titkár elMai 1vajánlafunk 18.30: Eldobja mankóit a város. 1977. március 4-én este 21 óra 23 perckor hatalmas földrengés rázta meg Romániát, különösen Bukarestben okozva nagy károkat. Emeletes házak dőltek össze maguk alá temetve emberek százait, akik közül sokan túlélték az elemi csapást. Az első napokban hatalmas erővel és sokfelől érkező segítséggel indult meg a mentés. Elsődleges cél volt az emberélet megmentése, azoké, akiket élve borítottak el a romok. Emberek, mentőosztagok, kutyák keresték az életben maradottakat. A HORIZONT szerkesztőség műsora megrázó erejű dokumentumfilm, amely bemutatja a mentés mozzanatait, a túlélőket is megszólaltatva, s néhányat azok közül akik azon az estén különleges helyeken áltak szolgálatban, például az orvost, akit a frissen operáltak kórtermében ért a csapás, és Bukarest rendőrfőkapitányát. mondta azt is, hogy a fiatal nevelőknél nem kis jelentőségű élmény, hogy az első munkahelyen hogyan fogadják. A nevelőtestületek is felismerték, hogy a pályakezdés nehézségeivel küzdő fiatal pedagógusokat segíteni kell. Általános iskoláknál és az óvodáknál megoldották a támogatást. Különösen Nagybátonyban és Karancslapujtön értek el e területen jó eredményt. Az itt működő Szak- szervezeti bizottságok példás szervező munkát végeznek. A pályakezdő nevelők szaktárgyi, pedagógiai felkészültsége jó, az iskolai munka folyamatában meg tudják valósítani a szocialista tanár-diák kapcsolatot. Ezen a területen szép eredményt értek el a kisterenyei gimnáziumban. Segítséget kapnak az iskolai dokumentumok megismeréséhez, bemutató tanításon vesznek részt, hogy ezáltal is gyarapodjék a módszertani kultúrájuk. MUNKAKÖRÜLMÉNYEIK ALAKULÁSA Néhány évvel ezelőtt a pályakezdő nevelők még arról panaszkodtak, hogy az általános iskolákban hiányoznak a tárgyi feltételek. Idejük nagy részét a szemléltető eszközök készítésére fordították. Ma már ez nem igen fordul elő, mert a községi tanácsok sok gondot fordítanak a tanintézeteknél a tárgyi feltételek javítására. Az viszont nyomasztó gond, hogy sok iskolában két műszakban tanítanak. Némely községben szükség volna arra, hogy a korszerűtlen épületekben átalakításokat végezzenek. Ez is sokat javítaná a kezdő nevelők helyzetét. A lakáshelyzet javítása mellett sok gondot fordítanak * a salgótarjáni járásban a fiatal nevelők bérének alakulására is. A tanévben alkalmazott kezdő pedagógusok nagy része elégedett a fizetéssel, jónak tartották a szeptemberi bérrendezést. Koós István járási titkár — befejezésül — elmondta, hogy az eredmények ellenére van még sok tennivaló. Szükséges, hogy a fiatal nevelők ismerjék az ifjúságot érintő határozatokat, rendeleteket. Ezért a pedagógus-szakszervezeti bizottságokra sok tennivaló vár a következő években is. *y. k. Tévéjáték — hibás vágányon Született egy tévéfilm, amely dokumentumjátéknak álcázza magát, de jól kivehető benne az írói vonalvezetés praktikája is. Végigvonul benne a cigányfolklór világa, a városperemi élet nyomorúsága — akár a valahai pécs- kő-dombi valóság is lehetne, ugyanakkor feltűnnek a váron élet elemei is. A történet egy fiatal cigánypár egymásra találásáról, házasságáról, s annak tragikus kifejletéről szól. Kijöttek a putrik világából, elszakadtak a régi életformától: a szép, fiatalasszony azonban többre vágyik annál, mint amit férje, a hivatásos honvéd-tiszthelyettes nyújtani tud. „Mestemé” szeretne lenni, mert a házban, ahol élnek, egy maszek iparos szép szavakat mond neki, — sőt doktomé, mert körzeti orvosa Pesttel és Itáliá- val csábítja, „ahol mind olyan szép feketék a nők, akárcsak ő.” Egy ideig majdnem elhisz- szük a tévéfilm íróinak: Szántó Erikának és Nemere Lászlónak — utóbbi a film rendezője is —, hogy az asz- szony lelki válságáért az előítéletekre hajlamos világ a felelős, de a fejlemények során lassan rá kell döbbennünk: csupán napjainkban divatossá általánosult szemlélet bekeveréséről van szó. Hiszen a férj megbecsült tagja társadalmunk közösségének, aki előtt a tiszti iskola is nyitva áll: példás katonának dicsérik, akkor miért a túlontúli mimóza érzé.senv- ség, amire néhány erőtlen hátsó utaláson túl jóformán semmi nem ad alapot. A hiba bizony elsősorban a fiatalasszony, és nem tudni, mi okon olyannyira nagyralátó anya erkölcsi alapállásában van. A tévéjáték szerzői azonban a kollektív társadalmi felelősség drámáját akarják tető alá hozni, s ezzel valahol hibás vágányra futtatják történetüket. így aztán meglehetősen hamisan cseng az olyan kifakadás, mint ami* Rácznétól a vita hevében hallunk: „Melletted én csak cigányfeleség lehetek... En nem szülök neked több cigánygyereket.” Bőrszínétől, független, otthoni tétlenségében unatkozó, szépsége révén elkényeztetett nőről van itt szó mindössze, aki saját nagyra vágyásának áldozatává lesz. Ezért ismétlem újólag: ha a dokumentumízű történetbe kevesebb irodalmiaskodás, állelkizés keveredik, s a szerzők tendenciózus vonalvezetése nem igyekszik mindenáron eltéríteni pályájáról a drámai igazságot, szinte e fekete-fehér végletességig, a galamb és keselyűk ábrázolási sematizmusáig, — más lett volna az értékeredmény. így az alkotói nagyigényűség csak a ragyogó Carla Romanelli (Ráczné) és Madaras József (Rácz) egy-egy színészi pillanatában villant fel. A hét egyéb eseményei közül kimagasló élményt nyújtott kedden a második műsorban az a francia portréfilm, amely a modern európai képzőművészet egyik nagy egyéniségével, az orosz származású Marc Chagallal és munkásságával ismertetett meg. Érdeklődéssel várjuk a Balzac híres regénye nyomán készült, Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága című, kilencrészes francia tévéfilmsorozatot, melynek ugyancsak kedden első részét láthattuk. Tetszett ezúttal is Vitray Tamás népszerű sorozatának jelentkezése. A Csak ülök és mesélek, most néhány a televízió berkeiben élő, nagyob- bára névtelen, de rendkívül érdekes pályaívfl személlyel ismertetett össze. ' A háromrészes vállalkozás legszórakoztafóbb műsoregységének; könyvelhettük el szombaton este a Vidám padlás utolsó jelentkezését Habossal, Kazallal, Kibédivel, de ennél hasonlíthatatlanul igényesebb és élvezetesebb szellemi csemegét adott Baranya Ferenc Vitriolvasóköre, az a bökversbörze, melyben két fiatal költőnk mutatta be szatirikus epigrammáit. (b. U Szatmári Béla kiállítása Hódmezővásárhelyen Szatmári Béla, Salgótarjánban élő építész-képzőművész első gyűjteményes kiállítását december 23-án nyitják meg Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban. A megnyitó beszédet dr. Dömötör János művészettörténész, a múzeum igazgatója mondja. Szatmári Béla ezúttal mintegy 66 rajzot, grafikát, 20 nagyméretű zománckompozíciót, hat ugyancsak nagyméGerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 19. Talán azért vált oly emlékezetessé ez a vidám karácsony, mert utána keserű megpróbáltatások következtek Ady Endre életében- Nem adatott neki Párizsban több ilyen boldog alkalom. Örökös pénzgondjai miatt munkájában versenyt kellett futnia az órákkal, erejét napi cikkek írására kényszerült szétforgácsolni. Mégis maradt energiája — habár kétségbeesett erőfeszítések árán — a nagyszerű költői teljesítményekre. Tartotta magát ahhoz a fogadalmához, hogy minden évben új verseskötettel lép a nyilvánosság elé. 1906-ban és 1907-ben a Vér és arany pompás versei íródtak. E versek, de méginkább a tanúsított termékenység alapján aligha gyaníthatták a kívülállók, hogy az ünnepelt és szidalmazott, de mindenképpen sikeres Ady Endre a létfenntartás elemi gondjaival viaskodik. Ellene fordultak a külső körülmények. Miként arról már fentebb szó volt: a Fe- jórváxy-érát arra akarták felhasználni a liberális erők, hogy kimozdítsák tengelyéből a hagyományos magyar belpolitikát, amely megszállottan, a közjogi rögeszméken lovagolt. Vagyis a Szabadelvű Párt, Tisza István és tábora a dualista államszerkezetet védelmezte, míg az ellenzék, az 1848-as Függetlenségi Párt tagadta az államjogi dualizmust, és csak a közös uralkodót fogadta el, ezért NOCRAD - 1977. 4ecembei 20.. kedd a perszonál üntóra esküdött, szintén közjogi alapról. Ez volt a magyar politika hagyományos tengelye. Vele szemben Ady és hívei elvetették a közjogi rögeszmét és Magyar- ország polgári modernizálását, az arisztokrácia és a feudális osztály előjogainak eltörlését, a társadalom demokratikus átalakítását követelték. Azzal, hogy megalakult a két rivális nagy párt részvételével a koalíciós kormány, egyidőre sikerült visszafordítani a demokratikus törekvéseket. A kormányhatalmi viszonyok megváltoztatásával új kezekbe került az eddig biztos támaszt nyújtó Budapesti Napló. Barátai, Vészi József és Bíró Lajos' maguk is olyan helyzetbe kerültek, hogy Jobbnak látták, ha Berlinbe távoznak. Nélkülük pedig vajmi kevés pártfogóra szá. míthatott Ady Endre a Budapesti Naplónál. Alig-alig csörgedezett valami pénzecske a párizsi kiadásainak fedezésére. Még szerencse, hogy a Népszava, ahová ugyancsak közeli barátja, Révész Béla „emigrált” a Budapesti Naplótól, rendszeresen közölte írásait. Csakhát a Népszava is anyagi gondokkal küzdött, emiatt gyéren honorálhatta Ady Endre munkásokhoz szóló, egyre radikálisabb hangvételű cikkeit, költeményeit. Másik támasza, a Figyelő volt, a Nyugat elődje, Osvát Ernő szerkesztésében, de ez a támasz még eléggé bizonytalan: nincs kiforrva, a folyóirat karaktere, példányszáma gyér, gyengén tud fizetni. Bár Schöpflin Aladár próbálta egyengetni útját a Vasárnapi Újsághoz, ez az esély sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket Volt még a gazdag, tekintélyes Üj Idők, a Herczeg Ferenc által szerkesztett konzervatív orgánum, de ezzel elvi okok miatt alig egyezkedhetett Ady Endre. Saját bajai mellett ráadásul kínos, megalázkodó levelezésre kényszerült öccse, Ady Lajos budapesti állami gimnáziumi tanárrá való kinevezése érdekében. Kedve rosz- szabbodása mellett csak a létbizonytalansága vált egyre biztosabbá. Budapesthez fűződő megélhetési kapcsolatai nem bírhatták sokáig a távolság próbáját. Bölöni ekkor itthon tartózkodott, hozzá írta letörten: „Annyi bajom még sohasem volt, mint most. Minden rámszakadt. (Folytatjuk) retű színes kerámiakompozíciót, 12 üvegplasztikát, 14 különböző fémplasztikát (közöttük négy mobilkompozíciót), három porcelánplasztikát, nyolc fából készült kisplasztikát (öt esztergályozott technikával készült) mutat be. Ugyancsak bemutat 12 olyan fotómontázst, amelyek a zománcüveg, a kerámia és a plasztikák térbeli elhelyezését érzékeltetik. Fotón és dián pedig a FIM Alföldi Porcelángyára (Hódmezővásárhely) mártélyi üdülőjében megvalósult zoruáncüveg-kom- pozícióját ismerteti. Továbbá bemutat egy diasorozatot a zománcüveg házgyári panelekre történő felragasztása tóméban, a DÉLÉP szegedi házgyárában 1976. augusztusában végzett kísérletének eredményeiről. Szatmári Béla egyébként Salgótarjánban, a síküveggyárban ugyancsak számos kísérletet folytatott. a gyár támogatásával. Kísérleteinek egy részéről beszámolt a nemrég Budapesten megrendezett nemzetközi murális konferencián is. Munkásságáról mondotta: — Először a keletkezés, később inkább k mozgás, mint az anyag lényege került érdeklődésem előterébe. Törekvésem, hogy az építészet és a képzőművészet között megteremtendő szintézist szolgáljam. Mégpedig azon a módon, ahogy az anyagi világ felépül, én is formai . alapelemekből variációs rendszereket hozok létre. Különös tekintettel azokra az anyagokra és eszközökre, amelyek rendelkezésre állnak. Ez a törekvésem, véleményem szerint megvalósulhat a Salgótarjánban található zománcüveg művészi célokra való felhasználásának megoldásával. Ennek érdekében évek óta kísérleteket folytatok e nemes anyagok falfelületre történő felragasztása érdekében. Terveim alapján ma már elemeket lehet előállítani nagy szériában. Olyan elemeket, amelyekből nagy variációs rendszerek hoz. hatók létre, gazdagítandó kör-' nyezetünket, humánusabbá téve azt. — Hódmezővásárhely újabb lehetőséget adott e törekvések számára? — Igen. Számos nagyméretű csempekompozíciót készítettem és különböző méretű plasztikákat. Ennek kapcsán az anyag és a technika újabb törvényeivel ismerkedtem meg, ami fontos tanulságokat hozott számomra. Munkásságom, úgy érzem, egyre inkább az építészet irányába teljesedik ki, s kapcsolódik az ipari formatervezéshez. Ezt időszerű törekvésnek vélem. Lényegét abban látom, hogy a korszerű környezettervezés és alakítás nemcsak öncélú művészi cselekvés, hanem nevelés, tehát feltétlenül közösségi feladat. Ezen keresztül mód nyílik arra, hogy szinte „észrevétlenül” fejlesz- szük az emberek ízlését, vizuális kultúráját, melynek következtében művészetszeretőkké, művészetértőkké válhatnak. Ez a ma művészetének egyik legfontosabb feladata. Szatmári Béla társadalmi feladatok vállalásával is törekszik erre. — A MTESZ Magyar Ipar- jogvédelmi Egyesülete Heves megyei szervezetének titkára vagyok. Egyesületi szervezetünkön belül iparesztétikai szakosztály működik. Ennek irányítása most az én feladatom. Csoportunk az ipari formatervezésben elméleti és gyakorlati tevékenységet fejt ki. Kapcsolatokat épít ki ipar- vállalatok és művészek között. Kezdeményezésünk alapján szervezzük az országos környezetesztétikai konferenciákat, ahol a környezetalakítás újabb lehetőségeinek megvitatására, a gondolatkörhöz kapcsolódó legújabb alkotások bemutatására teremtünk feltételeket. A következő ilyen konferenciát 1978-ban Salgótarjánba szeretnénk megrendezni. X. E. \