Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

SO eve született SfflLLni IMRE „Kötél vár az elfogott, kommunista vezetőkre!” — har­sogta Az Est 1932. július 24-i számának címfelirata, egybe­hangzóan szinte az egész polgári sajtóval. A kötelet az ille­gálisan működő KMP három vezetőjének — Sallai Imrének, Fürst Sándornak és Karikás Frigyesnek — készítették, aki­ket a párt irodáján, Budapesten, a VIII. kerület, Thék Endre utca 32. számú házban fogtak el Horthy rendőrnyomozói. Öt nappal később, július 29-én kivégezték az akkor 35 éves Sallai Imrét és a 29 esztendős Fürst Sándort, akik utolsó sza­vaikkal a pártot, a világforradalmat éltették. A nemzetközi közvélemény felemelte szavát az ítélet ellen, tiltakozott több világhírű író. művész, itthon tízezrek írták alá a József At­tila fogalmazta röpiratot, mely a dolgozó polgárokhoz, mun­kásokhoz, gondolkodó emberekhez fordulva és az ő nevük-, ben követelte az igazságügyminisztertől az ítélet megmásí- tását. „Nálunk még mindig akasztanak azért, mert emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi berendezések ja­vítását vagy megváltoztatását kívánják. Ma kommunisták életét akarják kioltani... holnap más politika válhatik halá­losan veszedelmessé a mai viszonyokra, s akkor mások ke­rülhetnek akasztófa alá. A politikai ellentétek kötéllel való megoldása ellen ma és bármikor minden érzésünkkel és idegszálunkkal tiltakozunk” — írták a röpirat szerzői. Mind­hiába. az ítéletet végrehajtották Ki volt Sallai Imre, akitől ennyire féltek, akit ilyen na­gyon gyűlöltek Magyarország akkori urai? Egy korabeli sze­mélyleírás így rajzolta meg alakját: „Sovány, 178 cm ma­gas, barna szemű, kiálló arccsontú, szemüveges, barna hajú, nyírott bajszú. Beszél magyarul, németül és oroszul”. Har­mincöt éves volt akkor, s immár másfél évtizedes politikai, mozgalmi múlt állt mögötte. 1897. december 17-én született Erdőfülén, Udvarhely megyében. Apját, aki falusi szatócs volt, kétéves korában vesztette el, s néhány hónappal azután anyja is meghalt. Mindketten tüdőbetegek voltak. Szülei halála után apai nagy­szülei nevelték Miskolcon, később anyai nagyszüleihez ke­rült, az Udvarhely megyei Homrod-Oklándra. Az elemi is­kola hat osztályának elvégzése után a Háromszék megyei Bárót község polgári iskolájába íratták be, majd Budapesten a felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, 1916-ban. A ki­tűnő tanulót az iskola ajánlatára a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Rt. fölvette tisztviselői közé. Ez a „kiváló szorgalmú és minden tekintetben elsőrangú hivatalnok” — ilyennek jellemzi a bank egyik, 1918. elejéről kelt minő­sítése —, nem sokkal azután, hogy megkezdte polgári, ke­nyérkereső pályáját, olyan tanításokkal és nézetekkel kö­tött ismeretséget, amelyek messze eltérítették attól a mun­kától, amit 1916. tavaszán még életcéljának vélt. Az alig húszesztendős Sallai 1917-ben a Galilei-kör ha­ladó antimilitarista diákjainak maroknyi csoportjában, Sza­bó Ervin mellett ismerkedett meg a szoicalista eszmékkel, s kezdte meg politikai tevékenységét. Háborúellenes röpcédu­lák terjesztéséért 1918. májusában börtönbe került, ahonnan az őszirózsás forradalom szabadította ki. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, munkatársa a Vö­rös Újságnak, szerkesztője a Vörös Katonának. A proletár- diktatúra idején a Belügyi Népbiztosság politikai osztályán dolgozott, mint Korvin Ottó helyettese. Jelentékeny szere­pet játszott az ellenforradalmi összeesküvések felderítésé­ben. A Tanácsköztársaság veresége után mint emigráns a párt és a kommunista ifjúsági mozgalom újjászervezésén munkálkodott Bécsben. Előadásokat tartott, cikkeket írt, dolgozott az osztrák és az Ausztriában kiadott magyar nyel­vű kommunista sajtó szerkesztésében, ugyanakkor az ille­gális mozgalommal való kapcsolattartásnak, a különféle ak­ciók, összejövetelek megszervezésének „aprómunkájában” is nagy odaadással és hozzáértéssel vett részt. Precizitása, szervezőiképessége, konspirációs érzéke már ekkor megmu­tatkozott. A húszas évek elején mégis más feladatkör jutott szá­mára osztályrészül. 1924-ben a Szovjetunióba került, ahol a Marx—Engels—Lenin Intézet tudományos munkatársa, majd osztályvezetője lett. Pontossága, rendszeretete, a marxizmus klasszikus műveinek összegyűjtése és feldolgozása során — ami az intézet feladata volt — szintén nagyon jól kamato­zott. De a magyar kommunista mozgalom sem nélkülözhette tehetségét: ,1928-ban rábízták a párt budapesti illegális nyomdájának működtetését. Szigorú illegalitásban, lakásá­ból alig kimozdulva állította elő itt a párt lapjának példá­nyait: egymaga készítette a stencilt, végezte a sokszorosítást, javított a kéziratokon és írta meg némelykor a hiányzó cik­keket is. 1929-ben újból Bécsbe, majd a Szovjetunióba került, ahonnan 1931 tavaszán tért ismét haza. Ekkor már tagja a KMP Központi Bizottságának, mely két részből állott: a külföldi bizottságból, és az itthon illegalitásban tevékenyke­dő titkárságból. A két szerv tagjai negyedévenként váltot­ták egymást. Sallaira a legnehezebb, a legtöbb gonddal járó munkaterületek — a munkanélküliek mozgalma, a szakszer­vezeti ellenzék, a falusi szervezkedés, a KIMSZ — politikai irányítása hárult. „Kipróbált és állhatatos munkatárs”-ként jellemezte a Komintern végrehajtó bizottságának szóló je­lentésében Huszti Ferenc, a KMP külföldi bizottságának akkori vezetője, s hozzátette: „Az egész párt legtehetsége­sebb konspirátora, aki a központi apparátust eddig nem lá­tott magaslatra emelte”. A párt tevékenysége akkoriban fellendült, az eddig nem Ismert mélységű gazdasági válság, az általa okozott tömeges munkanélküliség, a nyomor fokozódása fogékonnyá tette a munkás- és szegényparaszt tömegeket a kommunisták sza­va iránt. Fokozódott a tüntetések, megmozdulások száma. A válságtól és következményektől megrettent uralkodó kö­rök az erőszak fokozásában kerestek kiutat. Ürügyként hasz­nálva a biatorbágyi vasúti híd felrobbantását, statáriumot hirdettek, mely az úgynevezett „kommunista bűncselekmé­nyekre” is kiterjesztette a rögtönbíráskodás hatályát. Sallai Imre ebben az időben már sokat betegeskedett, szervezete nehezen birkózott a néhány évvel korábban ka­pott malária következményeivel, nemegyszer 40 fokos lázzal ment el az illegális megbeszélésekre. Kérhette volna, hogy újra emigrációba mehessen gyógykezeltetésre. De ő fontos­nak tartotta, hogy a magyar munkásosztály harcának fel­lendülése idején személyes részese lehessen e küzdelemnek. Horthyék politikai rendőrsége nagy erőket vetett be, hogy rajtaüthessen a KMP vezetőin, s 1932. nyarán sikerült is nyomára bukkanniuk a titkárság tartózkodási helyének; Itt fogták el július I5-én Sallai Imrét. A legkegyetlenebb brutalitással, válogatott kínzásokkal igyekeztek őt és társait vallomásra bírni, de hiába. PártkapcsoJáfáikról nem vallot­tak, sem a rendőrségen, sem a rögtönítélő bíróság előtt. „Sallaira és Fürstre emlékezz proletár!” — hangzik az ismert munkásmozgalmi induló szövege. A felszabadult ma­gyar munkásosztály, dolgozó népünk híven őrzi a nyolcvan esztendeje született Sallai Imre emlékét. Gy. M. Jól fejlődő magyar—csehszlovák kapcsolatok Csehszlovákiában a magyar termékeknek — említsük akár a bonyolult elektrotechnikai berendezéseket, akár a divat­éi, dceket — j<> hírnevük van. Ugyanezt fordítva is elmond­hatjuk, Magyarországon meg- >p~:üUe’- a ’isz v e ,- műberendezések, személygép­kocsik és még hosszan sorol­hatók lennének a fejlett cseh ipart dicsérő kiváló termé­kek. Érthető tehát, hogy a csehszlovák—magyar árucse­re-forgalom évről évre növek­szik. öt év alatt tehát — 1971-» tői 1975-ig — a két ország kö­zötti áruforgalom közel 68 százalékkal nőtt. Tavaly külö­nösen dinamikus volt a fej­lődés: 23,4 százalékkal emel­kedett az árucsere. Ez azt je­lenti, hogy a növekedés lé­nyegesen gyorsabb volt, mint Csehszlovákia teljes külkeres­kedelmi forgalmának növeke­dése. Magyarország részvételi aránya Csehszlovákia külke­reskedelmében egy év alatt 6,16 százalékkal emelkedett. Évtizedek óta a munka és a közélet áramában „Joggal mondhatjuk, hogy szocialista társadalmunk ér­telmiségének döntő többsége munkájával és ’ közéleti tevé­kenységével a népet, a szo­cializmus építését szolgálja...” (A XI. pártkongresszus be­számolójából.) Vezető állású műszaki dol­gozó, a városi tanács végre­hajtó bizottságának tagja, ak­tív pártpropagandista — és számos más megbízatás gaz­dája. Haját már megezüstözte ae idő, vállát még nem Top­pantották mag az évtizedek — pedig három év múlva már hatvanéves lesz. Moso­lyogva mondja, hogy a nyug­díjazásból nem csinál prob­lémát. Eltelt az idő, jöjje­nek a fiatalok! Néhány perces beszélgetés után ilyen információkat sze­reztem Vincze Jánosról, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek termelési főmérnöikérő’. Arról beszélgettünk, hogy valójában milyenek is a mű­szaki emberek, hogyan lehet­séges a műszaki-gazdasági problémákat összeegyeztetni a közéletiséggel. Időben és ener­giában egyaránt. — Valamikor esztergályos­ként kezdtem a pályámat, s az évek múlásával, a munka melletti tanulás révén jutot­tam műszaki beosztásba. — Ez a tanulás nervyak elméleti ismeretek gyűjtése volt, hanem a gyakorlati ta­pasztalatoké is. S ez az utób­bi eredményesebb volt, ha te­vőlegesen bekapcsolódtunk a közvetlen, vagy a tágabb környezet ügyes-bajos dolgai­nak a megoldásába. Vincze János szavait hosz- szú évek tapasztalatai igazol­ják. Anélkül, hogy felsorol­nánk, eddigi élete során hol, milyen szervezetekben szol­gálta a közügyet, csak két megbízatását emeljük ki. Ezekről így beszélt: — Jövőre lesz harminc eve. hogy propagandista vagyok. S már nem sok van hátra, hogy megünnepeljem a harminc­éves tanácstagságomat, hiszen ezerkilenszázötven óta vagyok tagja a Salgótarjáni városi Tanácsnak. 1957 óta a végre­hajtó bizottságnak is. Salgótarján egyik legszebb részén a Derkovits-telepen tanácstag. Most már egy kis túlzással Rózsadombnak is ne­vezhetnénk ezt a kis családi házakat magába foglaló dom­bos, völgyes területet. — Húsz esztendővel ezelőtt nagyon sok volt még a prob­léma a körzetemben — fejte­gette. — Manapság már fele­désbe merültek az egykori kommunális gondok. Van vi­zünk, jók az útjaink, gáz fűti a lakások nagy részét. Tulajdonában van a váro­si díszpolgári cím, kitüntetés, amit csak a város közösségi irt tevékenykedő legjobbak kap­hatnak meg. — Vallom, hogy legyen va­laki a legkisebb, vagy a leg­nagyobb beosztásban, a mun­kája mellett sohase szűnjön meg jó lokálpatrióta lenni. Városát, az itteni életet szere­tő és a boldogulásért cselekvő ember — mondta. A termelési főmérnök egyi­ke azoknak a keveseknek, akik a legtöbb gonddal talál­ják szembe magukat munká­jukban. Az ő feladata, hogy a megközelítőleg hárommilli- árd forint termelési értéket képviselő több száz féle ter­mék zavartalan készítését fo­lyamatosan szavatolja. Ehhez a beosztáshoz nagy áttekintés, sok-sok gyakorlat, jó kombi- natív készség és az átlagos­nál sokkal nagyobb felősség szükséges. — Tulajdonképpen három alapvető tényező biztosítása a lényeges — magyarázta — Legyen elegendő munkaerő, alapanyag és rendelés. Ki ne felejtsem azonban a megfe­lelő üzembiztonságot, mert csak kifogástalanul működő gépekkel, berendezésekkel oldhatjuk meg termelési fel­adatainkat. Amikor arról kérdeztem, hogy ha még egyszer kezdené, akkor is ugyanezt az utat vá­lasztaná-e, így válaszolt: — Ugyanezt a pályát .vá­lasztanám, de bizonyára sok­kal kevesebb buktatóval jár­nám be. Azt hiszem ez ért­hető. A mi generációnk a második világháború előtt kezdte a pályafutását. Az ak­kori és a mostani viszonyok és körülmények között óriási a különbség, a mai viszonyok '’avara. Mjn'tpr-n'fpi.áft rp-' . tanulnak egy-két idegen nyel­vet, hiszen ezt követelik az egyre növekvő, erősödő mű­szaki-gazdasági kapcsolatok. Pádár András Tanfo/í/am nőknek A sziráki Erkel Ferenc Műve­lődési Ház a nagy érdeklődésre tekintettel az ősszel szabás-var­rás tanfolyamot szervezett a község és a környékbeli asz- szonyok számára. A február vé­géig tartó tanfolyamra 37-en jár­nak, jórészt helyből, de jön­nek a szomszédos Vany arcról, Egyházasdengelegról, s nem­csak dolgozó asszonyok, ha­nem háztartásbeliek és gyer­mekgondozási segélyen levő kis­mamák is. A foglalkozásokat he­tente kétszer, hétfőn és szer­dán tartják a sziráki művelődési házban. A szabás-varrás tudo­mányára Sztrehárszki Andrásné. a Fővárosi Kézműipari Vállalat helyi részlegének varrónője ta­nítja az asszonyokat. Hetente egy alkalommal vesznek részt tanműhely-foglalkozáson a Stromfeld Aurél Gé­pészeti és Gépgyártestechnológiai Szakközépiskola diákjai. Tizenhárom szaktanár irá­nyításával igyekeznek elsajátítani a lakatos-, esztergályos-, kovács- és hőkezelő-, valamint a hegesztőszakma alapismereteit. A képen: Kazinczi Zoltán szaktanár ellenőrzi a Za­gyi Attila és Sturman Attila által készített mintadarabot Rajos ügyek istápolója Bö TlZ ÉVE tölti be Le- hoczki Béla lakatos a szak- szervezeti bizalmi tisztét. Munkahelyén — a ZIM sal­gótarjáni gyárában — az egyik neves kollektívának: a Táncsics brigádnak a tagja; társaival az öntödei gépeket javítják, karbantartják. Láttam már néhányszor: nem leányálom a munkájuk. Nehéz, kormos — és olykor meleg — kemencéket javíta­nak. De Lehoczki Bélára, mint bizalmira egyébfajta „megpróbáltatást” is ró a sors. Mikor felőle érdeklőd­tem a szakszervezeti irodá­ban, mutattak egy negyed- arasznyi oanírköteget: aoból kell a bizalmiaknak felké­szülni a központban tartandó összbizp'miü lésre... — Délután úgyis ráérek — mosolygott derűlátóan a laka­tos bizalmi —, majd elolva­som. Nem olyan hosszú az. Beleszólás a dolgokba A 44 esztendős — ahogy ő mondja: — „legényembert” aról faggattam, mikben illeti őt több jog, mint a nem bi­zalmiakat? — Annak id°ján c^ak a bér. meg a jutalom elosztásáról kérdeztek meg bennünket. De mostanában többször fordul­nak hozzánk: nagyobb a be­leszólásunk a gyári dolgokba. — Például mikbe? — Legutóbb a jövő évi ter­vet ismertették velünk, és el­fogadtuk. — Ahhoz milyen hozzászó­lása volt? — Nézze, az a jő terv, ami nagyobb az előzőnél. Nem le­het megállni, mert mindig több és több az igény. Ter­mészetes, hogy jövőre jobban kell termelni, mint ebben az évben. Ehhez nem volt mit szólnom. — Mit kért vagy javasolt legutóbb? i — Nemrég a tmk bérkér­dését vetettük föl. Mert meg­vannak a kategóriák, és 1979- ig minden fizetésnek el kell érnie a kategória alsó szint­jét. Én emellett kardoskodom mindig: legalább az alsó ha­tárt üsse meg mindenki pén­ze, még az új dolgozóké is. Több persze lehet... Ne hasra ütve! A bizalmi egyik feladata, hogy magasabb fórumra vi­gye a dolgozók kéréseit. — Mostanában milyen kér­déssel fordultak önhöz a dol­gozók ? Legutóbb egy fiatalember jött, hogy járna neki a sza­badnap, de nem akarják ki­adni. Megkérdeztem a cso­portvezetőt meg a művezetőt: mi van vele. Kiderült, hogy előjegyezték, a szabadnapját, nyugodtan kiveheti. — Mik a legjellemzőbb pa­naszok, amikkel megkeresik? — A leetöbb — es e7ex a legkényesebbek — a segélyek­re vonatkozik. Mindenki sze­retne kapni. De hát ahhoz el­fogadható indok is kell! Itt adódik a gond. Többen nem kaphatják meg, és ekkor en- gemet is szidnak. Van most is egy leszerelő, aki 2 hónap­pal visszatérte után kapja csak meg a segélyt. Hábor­gott, hogy: mi az. miért nem kaptam? De megmagyaráz­tam neki, hogy eddig kevés volt a keret: azok kapták, akiknek gyerekük is van. Az­óta a fiú is megkapta a já­randóságát... Akad gond a bé­reknél is. De ezzel mindig is lesz. Aki kényelmesen dolgo­zik, nem vihet haza annyit, mjnt aki egész nap hajt. Ezen nem is változtatunk. — Szeret az emberek bajos ügyeivel foglalkozni? — Igen szeretem megismer­ni az embereket. Aztán, ha megyünk beteglátogatóba, megismerjük a családot is... Ez jó. De kell is. — Miért kell? — Hit én is döntők néha róluk. És ehhez kevés lenne csak a hasamra ütni! Kurtítatlan munkaidő Azt beszélik, hogy a tár­sadalmi funkcionáriusok sok- szor munkaidőben is „admi­nisztrálnak”. — Énnálam ez annyiban igaz, hogy a bélyegek szét­osztásakor tényleg elmegy egy kis idő a pénzbeszedés­sel. De olyankor igyekszem valami többletet is elvégezni. — Értekezletek? — Ha van ilyen, akkor mindig reggeliidőben tartjuk, így aztán nem kurtítjuk a munkaidőt... —mól— NÓGRÁD — .1977. december 17., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom