Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás a 1. oldalról) hogy a törvény adta keretek jól hozzájárulnak ahhoz, hogy az állami vállalatok magasabb működési színvo­nalon segítsék a népgazdaság fejlődését, a szocialista ter­melési viszonyok, a tervgaz­dálkodás és a szocialista tár­sadalmi viszonyok tovább­fejlesztését. Hozzászólásában később az­zal foglalkozott, hogy a tör­vényjavaslat 6. és 13. parag­rafusában pontosan és előre- mutatóan határozza meg azo­kat a jogokat és kötelessége­ket, amelyekkel az állami vállalatok belső irányítási, el­számolási és érdekeltségi rendszerük továbbfejlesztésé­ben általában élhetnek, illet­ve, amelyeknek eleget kell tenniük. Külön kiemelte, konkrétan megfogalmazást nyer az is, hogy mit kell tenni ezen a területen azon vállalatoknak, amelyek több elkülönült szervezeti egység­gel rendelkeznek. Szólt a továbbiakban a vállalatok — nagyvállalatok —, valamint a gyárak, gyár­egységek kapcsolatáról, a kapcsolatok megyei tapaszta­latairól. Nógrádban az állami iparban működő gazdasági egységek döntő többsége nem önálló vállalat, hanem főleg megyén kívüli vállalathoz tartozó gyáregység. Ezek eavike a Ganz-MÁVAG 6q2 főt foglalkoztató mátranovákl gyáregysége. De vannak me­gyénkben ettől lényegesen kisebb, 20—30 főt foglalkoz­tató telephelyek, ugyanakkor több ezer főt foglalkoztató, nem önálló gyárak is. Ami a vállalati központok és a gyá­rak, gyáregységek, telephe­lyek kapcsolatát illeti, ked­vező és kedvezőtlen tapaszta­latok egyaránt akadnak. Mindez igazolja, hogy a vál­lalati belső szervezetre, az irányítás rendszerére nem lehet egységes, központi sé­mát előírni. Amikor éppen létrejön, vagy kialakul egy új gyáregység, amikor még egy sor feltétel hiányzik, ez a szervezet kisebb önállóság­gal kell. hogy rendelkezzen. Ám a fejlődés, a jelenlegi helyzet mást követel. Fontosnak, előremutatónak értékelte a képviselő, hogy növekszik a gyárak, gyár­egységek gazdálkodási önálló­sága, természetesen differen­ciáltan, a termelésben elfog­lalt hely, a szervezeti sajá­tosságok figyelembevételével és ami a leglényegesebb, a vállalati politika elsődleges­ségének mindenkori szem előtt tartása mellett. Ez annyit jelent, hogy amit leg­közvetlenebbül a gyáraknál, gyáregységeknél érzékelnek, abban ott is döntsenek, a vezetők, illetve a dolgozó kollektívák. Igen lényeges továbbá, hogy növekedjen a vállalati gyáregységek fele­lőssége, a leadott programok mechanikus végrehajtásán túl a gazdálkodás minőségében is. Ugyancsak egy megfelelő színvonalú önállóságot, hatás­kört követel meg az is, hogy hatékonyabb legyen a dolgo­zók, a dolgozó kollektívák, a vállalat területileg, térmelé3i- leg elkülöníthető egységeinek az anyagi és erkölcsi érde­keltsége. Egyszóval egy olyan belső érdekeltségi rendszer kialakítása kívánatos, amely­ben a gyárak, gyáregységek számára az is fontossá válik, hogy a belső tartalékokat — amelyeket az egységeknél látnak legjobban — minél előbb hasznosítsák. A munka­erővel, az anyaggal, az ener­giával belső szükségszerűség­ből fakadóan takarékosabban gazdálkodjanak, s növeljék a termékek exportképességét, versenyképességét, javítsák minőségét. Befejezésül elmondotta, hogy a vállalatok jelenlegi szervezeti rendszere jó. Már eddig is bebizonyította élet- képességét. De hasznos volna, ha a vállalatokon belül az egyes gyárak, gyáregységek, telephelyek ne csak az átla­golt munka részei lennének. Kapjanak nagyobb lehetősé­geket arra, hogy kockázatot is vállalva, felelősséget is érezve többet tudjanak önál­lóan kezdeményezni a gaz­dálkodásban, a területi adott­ságok felhasználásában, a gyártmányfejlesztésben, he­lyenként a beruházások kez­deményezésében, főleg az exportalapok bővítése érdeké­ben. A lehetőségek maximális felhasználásával az eddiginél eredményesebben járulhatnak hozzá a vállalat egészének — ezzel együtt a népgazdaság — fejlődéséhez. Horányiné Fehér Zsuzsa (Somogy m. 9. vk.), a Mecha­nikai Művek marcali gyáregy­ségének diszpécsere azokról a törzsgyáraiktól távoli üzemek­ről — köztük saját gyáregy­ségéről — beszélt, amelyeknek kollektívája az eszközellátás­sal és a bérszínvonallal elé­gedetlen. A törzsgyárakban rendszerint jobbak a munka- feltételek és a bérszínvonal is magasabb, mint a távol eső gyáregységekben. Amikor ezt szóvá teszik, többnyire az a válasz, hogy a törzsgyárban szakképzettebb emberek dol­goznak. Ha ez így van, akkor a gyáregység dolgozói joggal várják el, hogy olyan felada­tokat kapjanak, amelyek újabb szakmai ismeretek megszerzé­sére ösztönzik őket. Nagy Mártának (Heves m. 10. vk.), az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezetőgyára esz­tergályosának tapasztalatai szerint nem ritka az olyan gazdasági vezető, aki az, üzemi demokrácia fórumait csupán az utasítások ismertetésére igyek­szik felhasználni. Ez a szem­lélet, ez a módszer passzívvá teszi a dolgozókat, s ellene szegül társadalmunk törekvé­sének, hogy bővüljön a mun­kahelyi demokrácia, kezde- ményézően segítsék a dolgo­zók a munka hatékonyságá­nak növelését. Jazbinsek Vilmos (Baranya m. 14. vk.), a Mecseki Szén­bányák főmérnöke a munka­helyi demokrácia félreértelme­zése ellen emelt szót. Kifogá­solható példaként hozta fel azt az esetet, amikor vállalatánál az igazgató — előzetes javas­latra — egy dolgozónak 200 forintos fizetésemelést hagyott jóvá, az üzemvezetőség ezzel egyet is értett, mivel azonban a szakszervezeti bizalmi az emelést ellenezte, az ügyet le­vették a napirendről. A vitát a szakszervezeti bizottságon kellett volna folytatni. Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter kiemelte a munkahelyi és szociális kö­rülmények fejlesztését, aminek a többségében nőket foglalkoz­tató könnyűiparban különö­sen nagy a jelentősége. Az iparágban öt év alatt 3—3,5 milliárd forintot szánnak a munkahelyi körülmények ja­vítására és a szociális létesít­mények bővítésére. Az el­telt két év tapasztalatai bizo­nyítják, hogy a vezetők min­den tőlük telhetőt megtesznek e kötelezettségeik teljesítésé­ért. Minden nehézséget azon­ban nem lehet pénzzel meg­oldani, sokszor többet jelent a figyelmesség, a jó szó. A meggyőzés, s ennek elenged­hetetlen feltétele, hogy bő­vüljön az üzemi demokrácia. A minisztériumi munka de­mokratizmusát is erősíteni kívánják. Egy-egy fonto­sabb döntés előkészítésébe, végrehajtásának megszerve­zésébe, a vállalati, szövetke­zeti, tanácsi szakemberek minél szélesebb körét igye­keznek bevonni. Ha kell, vi­tatkozva a társadalom érde­keit háttérbe szorító nézetek­kel, kikérik a szakemberek vé­leményét, ugyanakkor a mi­nisztérium kerüli a kicsinyes beleszólást, beavatkozást az olyan vállalati ügyekbe, ame­lyekben a következményeket is felelősen vállalva a helyi ve­zetésnek és közösségi fóru­mainak kell dönteni. Makkos Antalné, (Győr m. 7. vk.) a Mosonmagyaróvári Kö­töttárugyár pártbizottságának titkára a törvényjavaslatnak különösen azokat az előírásait méltatta, amelyek a vállala­tok és a tanácsok fokozott ervüti működését szorgalmaz­zák. E módszerrel a község- és városfejlesztés is gyorsítha­tó, amire Mosonmagyaróváron is sok példa van már. Vál­lalati és tanácsi összefogással terven felül 125 gyermek be­fogadására létesítettek óvo­dai helyet és fejlesztették a bölcsődei hálózatot. Törő Sándor Borsod megye, 24. vk), a Felsőzsolcai Mező­gép Vállalat mezőcsáti gyár­egységének igazgatója olyan jelenségek ellen lépett fel, amikor egyes vállalatok saját érdekeit a népgazdasági ér­dekek fölé akarják helyezni. Hatékonyabb szankciókat kért azok ellen is, akik gon­datlanul, vagy felelőtlenül ke­zelik a társadalmi tulajdont Elfogadhatatlan, hogy gon­datlanságból a népgazdaság­nak nagy károkat okozók gyakran kisebb bírságot fi­zetnek, mint az a gépkocsive­zető, aki lakott területen tel­jesen veszélytelen helyzetben túllépi a sebességkorlátozást. Pályl Sándorné (Veszprém m. 3. vk), a Peremartoni Ipa­ri Robbanóanyaggyár üzemve­zetője helyeselte, hogy a tör­vénytervezet értelmében az alapító szervnek kell ellensú­lyozni azokat a gazdasági hát­rányokat, amelyek a vállalat­nak adott utasítások következ­tében keletkeznek. Nem tartja azonban indokoltnak azt a rendelkezést, hogy erre az el­lensúlyozásra csak a vállalat külön kérelmére kerülhet sor. A képviselő véleménye szerint az utasítás kiadásával egyidő- ben fel kellene hívni a vál­lalatot a teljesítéssel járó anyagi hatások kimutatására, s ha veszteség mutatkozik, azt külön kérés nélkül kellene rendezni. Fáik Miklós (Bács m. 9. vk.), üzemvezető a nagyvállalatok gyáregységeinek problémáira hívta fel a figyelmet. E több száz, sőt több ezer dolgo­zót foglalkoztató egységek munkájáról, munkafeltételeik megteremtéséről gyakran üze­müktől távol, a központban döntenek, ami nem mindig felel meg a helyi adottságok­nak. Fontos, hogy a gyáregy­ségek számára mindenütt biz­tosítsák a feltételeket az ön­elszámoláshoz, a részesedési és jóléti alapok elosztásához, a munkáltatói jogok gyakorlásá­hoz. Azt is indítványozta, hogy a bizottsági és az országgyűlési vitákban elhangzottak alapján az illetékesek dolgozzák át, egészítsék ki a vállalati tör­vény végrehajtási utasítását.. Sörés István (Szabolcs m. 10. vk.), A Növényolajipari Vállalat nyírbátori üzemének művezetője rámutatott: az ön­tudatos munkások, műszakiak igénylik a határozott vezetést, de azt is fontosnak tartják, hogy a vezetők hallgassák meg az ő véleményüket. A tör­vényismertető és általában a tájékoztató munkát is jobban meg kell szervezni, hogy a dolgozók megalapozottabban nyilváníthassanak véleményt. Ezzel a vállalati törvényja­vaslatról szóló vita lezárult. Az elnöklő Apró Antal be­jelentette, hogy az országgyű­lés mezőgazdasági bizottsága Bélák Sándort, a bizottság el­nökét — saját kérésére, egész­ségi állapotára való tekintet­tel érdemeinek elismerésével — tisztségéből felmentette. Ugyancsak saját kérésére — más munkakörbe kerülése mi­att érdemeinek elismerésével mentette fel tisztéből Kovács Istvánt a bizottság titkárát. A bizottság elnökévé Cselőtei Lászlót, titkárává Kasó Jó­zsefet választották meg. Elfogadta a jövő évi tervet a Legfelsőbb Tanács Határozathozatal A vitában elhangzottakra válaszolva Korom Mihály el­mondotta, hogy egyetért a parlamenti bizottságok által előterjesztett módosító javas­latokkal, s az országgyűlési vitában is elhangzott jó né­hány olyan kezdeményezés, amelyet a kormánynak, a mi­nisztériumoknak, a főhatósá­goknak a végrehajtási rende­letek kidolgozásakor és a vég­rehajtás gyakorlati segítésé­ben és ellenőrzésében feltétlen figyelembe kell venniök. Tá­mogatja egyebek között azt a javaslatot, amely szorgalmaz­ta: a kormány egy éven belül vizsgálja meg a trösztök hely­zetét, s a törvény szellemé­ben, azzal összhangban tegye meg a szükséges intézkedése­ket. Ilymódon meggyorsítható azoknak az ellentmondások­nak a felszámolása, amelye­ket az ülésszakon több kép­viselő is szóvá tett. A minisz­ter egyetértett azokkal a kép­viselőkkel is, akik a törvény- alkotás és a tudomány szoro­sabb együttműködését sürget­ték. Hozzáfűzte, hogy nem csak a törvényalkotóknak, hanem a tudomány képviselőinek is ak­tívabbaknak kell lenniök, ja­vaslataikat kérés nélkül is terjesszék elő, ezzel nagy se­gítséget nyújtanak a jogalko­tás számára. Az országgyűlés a vállalati törvényjavaslatokat a bizton­sági módosításokkal együtt egy­hangúlag elfogadta. Interpellációk 2 NQGRAD - 1977. december 17., szombat “1 Varga Jánosnak (Pest m. 11. vk.) a Monori Állami Gazdaság állatorvosának kér­désére válaszolva Ábrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszter elmon­dotta, hogy a szociális kö­vetelményeknek meg nem fe­lelő — zömmel a sokgyerme­kes, alacsony jövedelmű csa­ládok által lakott — telepek gyorsabb ütemű felszámolá­sára 1978-ban 20 000 forinttal emelik az építési és lakásvá­sárlási kölcsönök összegét. Másrészt fokozottan igyekez­nek megteremteni az új ott­honok létesítéséhez szüksé­ges kapacitást. A jövő év el­ső felében további intézkedé­seket kívánnak tenni a szo­ciális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolá­sának gyorsítására. Baráth Endre (Pest m. 29. vk) kérdésére Madarasi Attila pénzügyi államtitkár a szoci­ális, oktatási és közművelődé: si Intézmények fenntartásá­hoz nyújtott támogatásról adott tájékoztatást. A legtöbb nehézséget a társadalmi mun­kával épített intézmények fenntartása okozza. Az ál­lam, és a vállalatok továbbra Is jelentős támogatásokat nyújtanak, most annak lehe­tőségét vizsgálják, hogyan le­hetne a társadalmi munkát a fenntartáshoz szkkséges anya­giak átmeneti hiányainak megszüntetésére is felhasznál­ni. A VI. ötéves terv kidolgo­zásakor pedig egyes pénz­ügyi kötöttségek feloldásá­nak, illetve a rendelkezésre álló összegek átcsoportosítá­sának lehetőségeit is mérle­gelik. Az országgyűlés és az in­terpellálok mindkét választ elfogadták. Ezzel véget ért az ország- gyűlés téli időszaka. (MTI) Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: A szövetségi tanács ülésé­vel folytatódott pénteken dél­előtt Moszkvában a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A képviselők foly­tatták és befejezték a jövő évi terv és költségvetés vitá­ját. A szovjet parlament má­sik háza, a nemzetiségi ta­nács csütörtökön délutáni ülé­sén' már befejezte a két ja­vaslat megtárgyalását. A nemzetiségi tanács ülé­sén 22 képviselő szólt hozza a tervjavaslathoz. A tanács tagjai általánosságban és rész­leteiben is egyetértettek a jö­vő évi terv fő irányvonalai­val, amelyek a többi között az életszínvonal háromszázalé­kos növekedését irányozza elő. Több képviselő javasolt kisebb, főként helyi jelentő­ségű módosítást. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szövetségi taná­csa is befejezte az 1978. évi terv és költségvetés megvita­tását. Számos felszólalás hang­zott el, amelyekben a képvi­selők, a terv- és költségvetési bizottság módosításainak fi­gyelembevételével, elfogadás­ra ajánlották a két előter­jesztést. A Legfelsőbb Tanács pén­tek délutáni ülésén egyhangú szavazással elfogadták a Szov­jetunió jövő évi népgazdasági tervét és költségvetését. A kél ház együttes ülésén Bajbakov miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke összegezte a vita tapasztalata­it. A szövetségi tanácsban és a nemzetiségi tanácsban több mint negyven képviselő fej­tette ki a tervelőirányzatokra vonatkozó véleményét. Szá­mos felszólalás mutatott rá arra. hogy az előirányzatok megvalósításához mindenek­előtt a tartalékok ésszerű ki­használására, a munka jó megszervezésére, a termelé­kenység nagymértékű emelé­sére van szükség. A minisz­terelnök-helyettes a szovjet kormány nevében elfogadta a terv- és költségvetési bi­zottság által javasolt módosí­tásokat. Ugyancsak egyhangúlag fogadta el a Legfelsőbb Ta­nács két háza — Garbuzov pénzügyminiszter válaszait követően — a jövő évi költ­ségvetést, illetve a múlt évi, 1976-os költségvetés végre­hajtásáról szóló beszámolót. Ezt követően az ülés meg­választotta a Szovjetunió Leg­felsőbb Bíróságának tagjait és népi ülnökeit, mivel a bíróság mandátuma lejárt. A jelöltek­re Kuznvecov, a Legfelsőbb Tanács elnökének első helyet­tese, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja tett javaslatot. A bíróság elnöke ismét Szmirnov lett. A tanács ülésén jóváhagy­ták a Legfelsőbb Tanács El­nöksége által hozott törvény-- erejű rendeleteket. Szel jut - 6 Bonyolultabb program a korábbinál Orvosi-egészségügyi kísér­letek, vizsgálatok szerepeltek a Szaljut—6 szovjet űrállo­más két utasa, Jurfj Roma- nyenko és Georgíj Grécsko pénteki programjában, az űr­hajósok munkanapja nyolc órakor kezdődött Az ergo- méterberendezés segítségével a fizikai megterhelés hatását elemezték; két űrhajós külön­böző fizikai próbákat hajtott végre, miközben a műszerek regisztrálják szívműködésü­ket, érverésüket, légzésüket, sőt azt ás, hogy egyes izom­csoportjaik a súlytalanság körülményei között, hogyan reagálnak a megterhelésre. Elektrokardlográfiai vizs­gálatot is végeztek, majd a Polinom 2. nevű automatikus diagnosztikai berendezés és a rheograf segítségével másfaj­ta, összetettebb vizsgálatokat folytattak a szív és vér- edényrendszer működéséről A bonyolult orvosi vizsgála­tokat Romanyenko és Grecs­ko egymáson végezte el a földi irányítóközpont orvosai­nak utasításai alapján. A vizsgálat igazolta az űrhajó­sok jelentését: szervezetük alkalmazkodott a súlytalanság viszonyaihoz. Az életfunkci­óik teljesen normálisan mű­ködnek, közérzetük és egész­ségi állapotuk kitűnő, készen állnak a tartósabb űrutazásra. Mint a szovjet tudósok je­lezték a Szaljut—6 útja bo­nyolultabb programot jelent a korábbiaknál, de még mindig csak előkészületnek számít. Hasonló utak sorozatával le-i hét csak pontos programot kidolgozni a világűrben relvé- gezhető és elvégzendő vizs­gálatok, kutatási feladatok számára, ugyanakkor fel kell deríteni azt is, mire képes az űrállomáson dolgozó ember. A kiváló űrhajós-tudós, az űr­állomások szerkesztésében Is részes Konsztantyin Feok- tyisztov szerint az űrállomá­sokon végzett munka az űr­kutatásnak ember által vég­zett korszakában egyelőre csak a második szakaszt jelenti. Az első űrutazásokon azt vizs­gálták, képes-e az ember tar­tósan a világűrben maradni. Jelenleg annak felderítése folyik, hogy milyen feladato­kat kell és lehet feltétlenül embert közreműködéssel meg­oldani. A harmadik szakasz­ban majd e tapasztalatok alapján lehet konkrét és rész­letes programot adni az űr­állomások dolgozói számára. Mindenesetre ez a „felderí­tő szerep” a jelek szerint sok feladatot hárít Romanyenkóra és Grecskóra. Éppen ezért igyekeztek gondoskodni arról, hogy űrkutatásuk a lehetősé­gekhez képest a legkényelme­sebb legyen. A Szaljut—6 fedélzetén például könyvtár is van, hogy szabad idejük­ben olvashassanak, sőt mag­nószalagokon „zenei könyvtá­rat” is berendeztek, így az űrhajósok kívánságuk sze­rint könnyű- vagy komoly zenét hallgathatnak szabad j idejükben. (MTI) Ellentétek a kairói értekezleten A pénteki egyiptomi lapok szerint az egyiptomi—izraeli tárgyalások második — csü­törtöki — napján felszínre ke­rültek a két fél ellentétei. Az Al-Ahram úgy értesült, hogy Egyiptom olyan nyilatkozat közzétételét követeli, amely felszólít az izraeliek teljes kivonulására az összes meg­szállt arab területekről, és egy palesztinai állam létreho­zására. A nyilatkozat meg­hirdetné az arab—izraeli ha­diállapot megszüntetését s meg­erősítené valamennyi közel-ke­leti ország jogát arra, hogy biztosított határok között él­jenek. Izrael elutasította az egyip­tomi javaslatot, mert szerinte a tárgyalásokon a Biztonsági Tanács 242-es határozatának jogi értelmezésével és az Iz­rael és arab szomszédai kö­zötti általános szerződésterve­zet megszövegezésével kelle­ne foglalkozni — irja a kor­mányhoz közel álló Al-Ahram. Az Ai-Gumhurija hangot ad reményének, hogy Carter el­nök és Begin izraeli kor­mányfő péntekre rervezett tár­gyalásai remélhetően változást hoznak majd az izraeli állás­pontban. A csütörtöki ülésen megala­kított háromtagú izraeli— egyiptomi vegyes bizottság a hét végén nem hivatalos for­mában tanácskozik. A konfe­rencia legközelebb csak hétfőn folytatódik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom