Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-02 / 283. szám
Almási Pál, a budapesti Rákóczi Nyomda pásztói üzemének géptermi művezetője szakmai oktató és nevelő munkájával nagyban hozzájárul a fiatal szakmunkás és betanitott munkásgárda kialakításához. Eredményes munkájáért nemrégiben megkapta a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Pártvezetőségi tag, valamint részt vesz a nagyközségi partbizottsági vb munkájában is. A képen Juhász Péterné kirakónővel beszéli meg a teendőket. — fotó: bábéi — Létkérdés a rekonstrukció Országos versenyre készülnek Nem a helyzet magaslatán ? — HÄT PILLANATNYILAG, nem vagyunk a helyzet magaslatán — mondta, de korántsem gondterhelten. Géczi Imre. a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárának igazgatója- — Kérdőn néztem r„, bár előre sejtettem a mondat folytatását, ami nem volt más, mint őszinte vallomásszerűség: — Eleddig nem sikerült előirányozott tervünket teljesíteni... Igaz, az október az olyan jól „bejött”, mint a gyár fennállása óta még sosem. Képzelje: egyetlen hónap alatt több mint nyolcvanhatmillió forint értéknek megfelelő kábelmeny- nyiséget gyártottunk. Elgondolkodik az ember a számon, s igazat ad az igazgatónak. Középüzem, a kábelgyárnál lényegesen nagyobb létszámmal fél évig dolgozik, ennyi érték előállításán. S mégis nem rosszmájúságból de rákérdez: — Rengeteget túlórázta- tott? — ...Mit képzel! — néz rám, majd íróasztala fiókjából statisztikát húz elő és sorolja: — Az első negyedévben 7034, a második végén 4567, a harmadik negyed utolsó napjaira pedig mindössze 2092-re csökkent a tervteljesítések végett szükséges túlórák száma- És az az elképzelésünk, hogy 1977. végére, a múlt évinél negyven százalékkal kevesebbet vegyünk igénybe... ebből. — Gondoljá, sikerül? — ... Azt hiszem, nem vésődött még agyába az előbbi né mely országokba megrendelt kábel... Persze, Vinyica nem ország... mert bár város, nem Magyarországon van, de a háromnegyed év alatt a 750 kilovoltos vezetékhez legyártott kábel értéke több mint 226 millió forintot tesz ki. mégsem számít exportnak. .. — Miért? — ... Ki tudja. •.? — Szóval, exporttervüket mindenképp teljesítik? — Ahogy mondja. A Magyar Kábel Művek balassagyarmati kábelgyára ebben az évben a tröszt tőkésországokba irányuló kivitelének 93 (!) százalékát vállalta magára. Ami nem több, s nem kevesebb, mint tízmillió dollár. Szó se róla, jelentős összeg, ami úgy tűnik, hamarosan belekerül a tröszti „közös kalapba.” Mindezek alapján bizakodó is lehetne az igazgató de, hogy mégis megengedte magának a „nem állunk a helyzet magaslatán” kijelentést, sejtet valamit. Mégpedig: a belföldre szánt termékmegrendelés esetleges nem teljesítését- Bár veszélyhelyzetet nem látnak ugyan- hiszen a lemaradást okozó anyagellátás — ami a miskolci December 4. Drótművek hibájából adódott — folyamatos már, de... De vannak még olyan szubjektív okok. amik esetleg nem teszik lehetővé a 906 milliós terv teljesítését. Ezeket boncolgattuk hosszadalmason... a gyáron belüli nehézségeket. Mik között is a legnagyobb gondot a közel ötvenéves (!) gépek váltják ki. Főként mostanában, hogy a megrendelők igényéhez alkalmazkodva, egyre több dúralumíniumot kell húzniok- Amikhez gyengék is ezek a szerkezetek, meg kevés a kapacitásuk is hozzá. Nem szólva az euhez kapcsolódó szigorú technológiai folyamatokról, mert az alu- dúr — szakmai nyelven így is emlegetik —, nemcsak, hogy nagyobb figyelmű munkát igényel, de hőkezelése, edzése is rengeteg időt vesz igénybe. Egyébként, vallotta be kertelés nélkül az igazgató, „problémák adódtak egyes emberekkel: nemcsak munkásokkal — vezetőkkel is.” Akik ellen ugyan fegyelmi eljárást indítottak — szigorút! — de ettől a gyártmány minősége még nem javult, Mert, ismerte be őszintén, ebben az évben igencsak sok reklamáció futott be hozzájuk emiatt. Minden intézkedést megtettünk már, hogy elképzeléseink valóra váljanak — mondta befejezésképp Géczi Imre. És bizakodunk. — S LESZNEK-E a helyzet magaslatán? — ismétlem meg. nem tudom hányadszorra, kérdésemet. — Leszünk — bólint magabiztosan. Amire kíváncsiak vagyunk, mert a balassagyarmati kábelgyár jövő évi terve már 1.4 milliárd forint.. • Karácsony György Az iparágak közül az embereket legérzékenyebben, közvetlenül érintő ágazat, a textil-ruházati ipar.' Az említett iparág a könnyűipar termelésének mintegy 60—70 százalékát adja. Az iparágban foglalkoztatottak száma több mint 280 ezer fő. A textil-ruházati ipar termelése több mint kétszerese a belföldi fogyasztásnak. Ezért a termékek 25 százaléka a szocialista, 25 százaléka pedig tőkéspiacokon talál vevőt. A negyedik ötéves ' tervben a korábbi időszakhoz viszonyítva jelentős hazai és exportforgalom-növekedéssel kellett számolni. Ez a termékek és a termékstruktúrák fejlesztése nélkül elképzelhetetlen lett volna. Ezért a kormány 1970-ben elrendelte a textil-ruházati ipar nagyarányú rekonstrukcióját s kijelölte a végrehajtás ütemét, irányait. A könnyűipar nehéz gondja Általában á könnyűipar, ezen belül is az említett iparág az, amely évtizedek óta a legnagyobb munkaerőhiánynyal küzd. A rekonstrukció során tehát már az előző ötéves tervben és a jelenlegi tervidőszakban is a munkaerőt kiváltó beruházásokra kellett koncentrálni. Ilymódon lehetett a növekvő szükségleteket állandóan csökkenő létszám mellett kielégíteni. Az iparág az előző ötéves tervben 16 milliárd forintot költött fejlesztésekre. Ez az összeg az azt megelőző időszak fejlesztési költségeinek több mint kétszerese volt. Nagyobb része vállalati fejlesztésként valósult meg. A tervidőszak egyetlen nagy állami beruházása a Győri Graboplast Műbőrgyár fejlesztése volt. A gazdálkodó vállalatok kicserélték a fonó- és orsógépek jelentős hányadát, a konfekcióiparban jelentősen nőtt a speciális varrógépek száma. A bőriparban mechanizáltak a_ vegyi folyamatokat. Ezen túlmenően a vállalatok jelentős összegeket — öt év alatt 1,5 milliárd forintot — költöttek az élet- és munka- körülményeket javító szociális, kommunális beruházásokra. Gyorsabban és lassabban A beruházások hatékonyságát mutatja, hogy a tervidőszakban a ruházati ágazat termelése 60 százalékkal nőtt. Az ötödik ötéves tervben tovább folytatódik a létkérdéssé vált rekonstrukció. Beruházásokra 17,5 millió forintot irányoztak elő. Ebből történik a három nagy beruházás: a Budapesti Finomkötöttárugyár debreceni és mátészalkai új üzemegységének, a Halasi Kötöttárugyárnak és a Simontör- nyai Bőrgyárnak a fejlesztése. Üzembe állításuk után ezek a termelőegységek mintegy 500—550 tonna áru előállítására alkalmasak. A két kötöttárugyár a tervezettnél gyorsabb, a bőrgyár valamivel lassabb ütemben készül. Az állami nagyberuházásokon kívül a gazdálkodó egységeknél nyolcvan jelentősebb — nyolcvanmillió forinttól fél- milliárd forintig terjedő értékű — beruházás van folyamatban, Folytatódik a berendezések, technológiák korszerűsítése is. Elment ötezer ember A szakemberek a tervidőszakban körülbelül tízezres létszámcsökkenéssel számoltak. Az első évben azonban már mintegy ötezer ember hagyta ott az iparágat. A létszámcsökkenést némileg lassította az az intézkedés, mely az alapbéreket és a műszak- pótlékokat rendezte. A súlyos munkaerőgondok egyik, s talán alapvető oka az, hogy a textil-ruházati ipar berendezéseinek jó része három műszakban termel. Az ipar átlagában a gépek kihasználási mutatója 1,2, míg a textil-ruházati iparban 2,6. Gondban van az iparág azért is, mert termékei alapanyagának jó részét importálja, valamint a ruhaipar termékszerkezete az összes iparág közül szinte a legbonyolultabb. A belföldi fogyasztás egy idő óta stagnál, a szovjet piac meghatározott választékban kéri az árut, míg a tőkéspiac az állandó és folyamatos termékkorszerűsítést követeli meg. Ezért a textil-ruházati ipar a növekvő igényeknek csak a rekonstrukció révén tud megfelelni. Dogassy Katalin Az idei Madách Imre irodalmi színpadi napokra három Nógrád megyei együttes készül. Egyik közülük a balassagyarmati Madách Imre városi-járási könyvtár Ex Libris irodalmi színpada, amely Karel Capek A rovarok élete című írásának egy részletét dolgozta fel, Galacsinhajtók, tücsök, paraziták címmel. A Capek-művet Demus József, a színpad tagja dolgozta fel Ti- bay András rendezésében. Az előadás művészeti vezetője Csikász István. Érdekességéhez tartozik, hogy csaknem tisztán kollektív tevékenységről van szó, mert az előadásra kerülő művet a színpad kollektívájának ötletei alapján építették fel és adják elő. számsor. •. E területen tehát jelentős eredményeik várhatók. De nem tudni, az idei évre tervezett 906 milliós tervből — aminek 650 millióját teljesítették a háromnegyed év végére — megvalósul-e minden maradéktalanul? — Az export mindenképpen — bizonygat az igazgató. — A-z utolsó kábelméternek december elsején el kell hagyni a gyár területét. — Nem felelőtlen az ígéret 1 — NÉZZE! BE KELL vallanom : az exportfeladatok teljesítését kiemelten kezeljük, sőt, a gyártási sorrendben is elsőbbséget élvez a Norvégiába. Svédországba- Nigériába, Vinyicára és még hosszú lenne felsorolni, talán mindet le sem jegyezi Munkabizottságok beszámolói A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa kulturális agitációs és propagandabizottsága tegnapi ülésén az orvos-egészésgügyi megyebizottság kulturális munka- bizottságának vezetője, dr. Gombos Pálné, valamint Vass Ágota Darinka, a pedagógus-megyebi- zottság munkabizottságának vezetője számolt be a testület tevékenységéről. A beszámolók mindegyike széles körképét adta annak a munkának, amit a bizottság végez a hatáskörébe tartozó intézményekben. Az eredmények mellett ugyanakkor szóvá tették a gondokat, a legfontosabb teendőket is. Egészségügy! területen gondként jelentkezik a személyi és objcktumellátottság korlátozott volta, a szakszervezeti tagság összetételének, érdeklődésének, ízlésének heterogenitása és — egyelőre — a munkahelyi művelődési bizottságok hiánya. A pedagógusoknál tovább kel! fejleszteni a politikai oktatásban való részvételt és aktivitást, az agitációs és tájékoztató tevékenység hatékonyságának fejlesztését Menyhárt Istvánné, az SZMT munkatársa az 1977—78-as oktatási év szakszervezeti politikai tömegoktatás eddigi eredményeiről, jellemzőiről szólt. A társadalom időszerű kérdései 253 tanfolyamán 6011-en, a munkahelyi életén 6380-an, a világpolitikai időszerű kérdések 48 tanfolyamán 933-an, az ifjúságpolitikai fórumon 274-en, a 122 bizalmitanfolyamon 2600-an, a szocialista brigádvezetők oktatásán 983-an vesznek részt. A tömegpolitikai oktatás feladata ebben az évben is a gazdasági feladatok teljesítésének segítése, a szocialista demokrácia, a szocialista tudat és magatartás fejlesztése. iiiiiiiiiiiiiiiiiuumiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiitiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiii'ifMiMiiiHiitnilfiifiii/iiiiiHiinitiiiiiiiiiiimiiiuiiiiiiiiiitiiiiimiiMiiimiiiiimmmiiftiiiiiiiiiMiiiitiiiiiiiMiiMMHfH* A vén szekér gazdája M egvárták a taggyűlés idejét, párttagról lévén szó, és ott, a párttagság nyilvánossága előtt adták át Juhász Tibornak az oklevelet a több mint félmillió kilométeres baleset nélküli vezetésért. Nem szokott hozzá az ilyen természetű nyilvánossághoz, ezért feszengett a széken, a fejét is lehajtotta hogy ne lássák zavarát. Csak mielőbb túl lenni ezen. aztán be az öreg masinába és gyerünk munkára. Kavarogtak a gondolatai, és egyre csak a vén szekérnél kötöttek ki. Ha az megmakacsolta voina magát, akkor most mi lenne? Na, de nem olyan hűtlen _.,ő’ azzal szemben, aki gondját viseli. Űjból és újból átgondolta, hogy naponta kivallatja a motor minden kis. porcikájár. csak azután indúl útra. Zörög, ropog a vén alkotmány, de megy. Még egyetlen egyszer sem hagyta cserben. Pedig már évtizede is múlott annak, amikor lefutott a gyár szalagjáról és útra kelt. Hirtelen nem jutott az eszébe, hány éves lehet egy háromszáztizenegyes IKARUSZ autóbusz. Biztosan nagyon sok. Talán azért, mert koros, azért olyan hűséges. Gergely Sándor, az elnök is mondta a múltkor, amikor új autóbuszért kilincselt nála Juhász. — Igaz, igaz, öreg kocsi már, de csak csigázz^ még egy ideig, amíg az úja; ^kapjuk. .. Mikor lesz az az új? Hiszen nem osztogatják ezt mint az alamizsnát! Pedig ha tudnák, hogy egy mezőgazdasági üzemben, ahol naponta hosszú kilométereket kell utaztatni az embereket, hogy időben a munkahelyükre érjenek, akkor talán másképpen ítélnex meg a szállítójárművek odaítélését. Csak a kőbánya milyen messze van, és oda naponta háromszor kell kikapaszkodni. Az emberekkel fél hatkor már indulni kell. Aztán vissza, az egy forduló. Délben ki az ebéddel, vissza, a második forduló és este ki és haza az emberekkel, ez már g harmadik. Aztán az építőket is vinni kell be a tarjáni munkahelyre. Onnan vissza, méghozzá pontos időre, mert az asz- szonyok már ott sorakoznak a tsz-udvaron, indulásra készen, ki az erdőre, csemetézni. Éppen most fagyalbokor-cse- metéket dugványoznak. Csak munkából lehet megélni, és ennek a munkahelyre . való jutás az egyik lényeges feltétele. Onnan nem szabad elkésni. Felriadt gondolataiból, mert szólították. A párttitkár jókívánságokkal kezébe adta a díszes oklevelet. Később odament hozzá Fodor Iván, az ágazatvezető, kezet fogott vele, látszott, hogy kedvel5 Juhászt. — További sok sikert, Szürke — mert Juhász Tibort így becézik Karancslapujtőn Ki tudná, honnan ragadt rá ez a becenév, mert inkább piros az arca, és telt. A termete is ehhez igazodó. Igazi üléshez kötődő kinézetű ember, aki azt is megszokta, hogy nagyon pontosan és nyugodtan köteles dolgozni, mert emberek életéért felelős. Mi kell egy balesethez? Egy pillanat és kész. Ott volt Lukács Jancsi esete. Nagyon lelkiismeretes járművezető, csak addig, amíg reggelizni leült otthon, hideg idő lévén, nem állította le a motort. \ fék ki- rázódhatott, a jármű elindult a lejtős úton és az árokban kötött ki. Jól összetört. — Azóta sem történt nálunk baleset — mondta Juhász Tibor. Sok igazság van abban, hogy a megfontolt, idősebb emberek jó hatással vannak a fiatalabbakra. Nem mindig p beszéd a fontos, többet ér a példamutatás. Juhász Tibor ekt a maga életéből is jól ismeri. Alig tizenöt évesen került a volán mellé, nevezetesen egy kormos traktorra. Tanítómestere Hollandi Márton, a neves gépész szakember volt, aki megtanította vele a járművel való pontos foglakozást. — Amit a mestertől tanultam, azt sohasem felejtem el. Hozzátartozik ehhez még az is, hogy édesapja, Juhász Gáspár nem különben nevelte. Nagyon nyugodt ember volt, és Tibor ezt a .ermésze- tet örökölte. Soha nem kapkodott el semmit. Ezzel az autóbusszal, amely mögött jó néhány ezer kilométer van már, bejárta az országot, a he- gyes-völgyes szép Szlovákiát, utaztatva a jól dolgozó termelőszövetkezeti tagokat. Juhász beletúrt a hajába és feltekintett, hogy ezzel is nyomaté- kot adjon annak amit mondani akar: — Ünnep ez az emberek számára, vigyázni kell, hogy a jókedvüket semmi je rontsa el. .. Azt példázta ezzel, hogy tulajdonképpen egy ilyen úton a járművezető kezében van minden. Akkor győződött meg erről leginkább amikor a lengyel Tátrából hazafelé egy alkalommal a fékezéstől bemelegedett a felnije és kiolvadt a belső gumi szelepe. Ahogyan mondta, leült a busz. sehová egy lépést sem mehettek. Még most is elkedvetlenedik az emléktől. — Mennyire elromlott akkor a jó hangulat... A zóta semmi baj az öreg busszal, mert gondos a gazdája. Nem sajnálja az indulás előtt már legalább fél órával előkészíteni a Kocsit az útra. Mert menni kell egész nap, hogy ne akadjon meg a munka sehol. Ezért bírta még eddig a vén „szekér” a nagy strapát. És mert bírta, most ott van Juhász Tibor kezében az elismerő oklevél. Nézte, nézegette és megfordult a gondolatában : érdemes tisztességgel dolgozni... Bobál Gyula NŰGRAO - 1977. december 2., pénlek ó
