Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-02 / 283. szám

Szülőinek nevelésről Gyermek és munka Minap a Szécsényi Általá­nos Iskola igazgatója arról ke­sergett, hogy a felső tagozatos í gyermekek egy része a házi­munka elemi munkafogásait sem ismeri. Erre a megállapí­tására akkor jött rá, mikor a tanulók őszi nagytakarítást vé­geztek az iskolában. Elmond­ta, hogy a munka után be­szélgetett a gyermekekkel és a 13—14 éves fiúk és lányok őszinte megnyilatkozásából ki­derült, hogy a gyermekek nagy részét a szülők felmentik a házimunka alól. A család­ban az anyunak, az apunak megvan a rendszeres munká­ja, de a gyermek .kilóg” eb­ből a sorból. Ügy érzem, nem sell külö­nösebben bizonyítanom a szü­lők előtt, hogy a gyermekkor­ban kialakult szokások, beideg- ződött tevékenységi formák mennyire meghatározzák a felnövekvő ember személyisé­gét, egész életének felfogását, életfilozófiáját, életvitelét. Ez alól a munka sem kivétel. Ha a gyermekkorban nem alakult ki a munkavégzés igénye, sző­kébb környezet rendjének megóvása: felnőttkorban már nehéz lesz ezeknek az eleme­it lerakni. A gyermek a csalid tagja. Mint a kis közösség egyik sze­mélyének nemcsak jogokat, előnyöket kell élvezni. A kö­telességét is teljesíteni kell. A kötelesség egyik megnyilvánu­lása a tanulás, az együttélés szabályainak betartása mellett a munkavállalás. Részt vállalni a munkamegosztásból. Az otthoni munka megszer­vezésénél a döntő szempont a személyiség formálása. Gon­doljunk csak arra, ha együtt dolgozik a család: a gyermek ott segít a takarításban, az udvar rendezésében, hány újabb és újabb szál szövődik a közösség tagjai között. A gyermek a családban szociali­zálódik. Azok a gyermekek, kik a családban rendszeresen végeznek házimunkát, szívesen vállalnak feladatokat nagyobb közösség érdekében is. Ezek­nek a gyermekeknek köny- nyebb a közösségbe való be­illeszkedés. Jobban vigyáznak a közvagyon megóvására, mert munkájuk révén sajátjuknak érzik. Bármilyen furcsán is hangzik, a rendszeres munka­végzés a tanuláshoz való vi­szonyát is megváltoztatja a gyermeknek. A kitartás, szor­galom, akaraterő, rendszeres­ség, pontosság, felelősségérzet adaptálódik a tanulás terüle­tére. A rendszeres házimunka­végzésnek van a legnagyobb nevelő hatása. A gyermek ön­állóságát, öntevékenységét, fe­lelősségérzetét erősíti a rend­szeres, folyamatos munka. Jó alkalmat ad a gyermeknek, hogy megbirkózzon a nehézsé­gekkel. Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy házimunkavégzéssel sona ne büntessük a gyerme­ket. A meggyőzés az elvég­zett munka utáni dicséret módszerét alkalmazzuk. Kerül­jük azt a formát, hogy a gyer­mek ellenszolgáltatásért, pén­zért végezze az otthoni mun­kát. Sok szülő „te csak tanulj, édes fiam, majd én megcsiná­lom” ilyen és hasonló meg­jegyzésekkel veszik ki. vagy oda sem adják a gyermek ke­zébe a munkát. Sajnos még mindig előfordul „tanulj, fi­am, hogy ne kelljen dolgoz­nod” kinyilatkoztatás. Ezek a szülők ezt komolyan is gon­dolják. Rengeteg pluszmunka­vállalással minden anyagi le­hetőséget előteremtenek a gyermeknek. Magnót, gitárt vásárolnak, minden óhaját tel­jesítik csemetéjüknek. Ö csak hadd tanuljon, hadd legyen neki könnyebb, ne dolgozzon. Ezek a gyermekek lesznek azután követelőzőek. agresszí­vek, olyanok, akik nem isme­rik a munka örömét, értékét, mert csak a családban élnek, de nem élnek együtt a csa­láddal. • Hiányzik belőlük a kitartás, kötelességérzet, a kö­zösségért való felelősség, szor­galom és minden, ami a mun­ka során alakul ki az ember­ben. Állandóan elégedetlen­kednek mert nem volt mód­juk az öntevékenység kibon­takozására. Még mindig él: ez fiú-, ez pedig lány munka. Ma, mikor a feleség épp olyan kereső családtag mint a férj, nem lehet azt mondani, hogy a há­zimunka női munka." A férj­nek épp úgy kell porszívóz­ni, bevásárolni, mosogatni, mint a feleségnek. Ez termé­szetes. Helyesebben' csak ak­kor lesz természetes, ha fiú­gyermekeink ilyen munkavég­zésen, keresztül megszokják és természetesnek tartják ezeket a munkákat. összegezve elmondhatjuk, hogy létünk alapja a munka. Munka, amely minden érték forrása, amely az ember sze­mélyiségének, egyéniségének legjobb formálója. Munka, amelyet gyermekkorban kell megismerni, megszeretni.' Sz. F. Szép sikereket mondhat magáénak a salgótarjáni Bányász férfikar. Az 1924-ben alakult együttest jól ismeria a me. gyében, hiszen minden nagyobb eseményen részt vesznek, színvonalas műsorukkal tapsra ragadtatják a közönséget. Vi­rág László karnagy irányításával készülnek az előadásokra, s a december közepén sorra kerülő rádiófelvételre. Képünk a férfikar próbáján készült. ,„,,,SSSSSrSSS,SSSSSfSSSys*S.SSSS,Sr..SSSSSSSSSSSSSS/SSSS//SASSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSStrSSSSSSSSSSJSSSy/SS/SSSySSSSSSSSSSfSS*SSSSfSSSSSSSSSSSSSS/SJ*SSSS/S*SSSSS._ Mai tvmaj aula fűnk ötéves a Zenés Tévészínház. Ennek jegyében láthatunk ma műsort 20.01-től a 2. műsor­ban. A fél évtizedes jubileum érdekes visszapillantást enged a népszerű műsorvállalkozás eltelt időszakára, melyben klasszikus és modern operák, operettek, zenés bohózatok és musicalok szólaltak meg min­dig igényes produkciókban, újabb és újabb hívekkel gya­rapítva a zenebarátok táborát. A mai, jubileumi műsorban Czigány György azokkal be­szélget, akik számottevő ré­szesei voltak az eddigi sike­reknek. Zeneszerzőket, éne­keseket és rendezőket szólaltat meg, s az egyórás adás ke­retében viszontláthatjuk az elmúlt öt év legjobo produk­cióinak egy-egy részletét. Az 1. műsor fő adásidejé­ben kapott helyet 20.25-től a Röpülj páva! népművészeti vetélkedő 3. elődöntője. Ezút­tal a szigetközi, baranyai nép­szokásokkal ismerk vihetünk. Ezt követően 21.55-től a Ko­csis István drámájából ké­szült, Magellán című tévéjá­tékot láthatjuk. Magellánnak, aki életét tette fel egy isme­retlen szigetvilág létezésében vetett hitre, el kell döntenie, mit tesz az ellene lázadókkal, hogyan birkózik meg az em­berek bizonytalanságával és saját kételyeivel — erről szól az izgalmas történet. „Mindnyájan szeretünk szórakozni” Könnyű műfaj Három országon, dolog van amelyhez Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 4, ' A város közepén, a néhány tekintélyesebb középület egyi­keként emelkedett a Wessel- lényi kollégium, amely alapí­tóiról, patrónusairól kapta nevét, s amelynek falai kö­zött kiváló tanárok egész so­ra őrizte, a minden tekin­tetben tiszteletet érdemlő Wessellényi Miklós hala­dást szolgáló szellemét. A lomhább vérkeringésű Nagykároly után gyorsan föl­találta magát Ady a mozgé­konyabb szilágysági megye- székhelyen. Hiába állítja ma­gáról a költő, hogy „a szorga­lom akkor se volt sajátsá­gom”, zilah diákéletének for­dulatos zsúfoltsága azt bi­zonyítja, hogy igenis csillapít­hatatlan tettvággyal aknázta ki a fiatalság kínálta összes életlehetőséget- Szorgalma e tekintetben messze meghalad­ta az átlagot. Ennek köszön­hetően kevéssel Zilahra ke­rülése után — tehát 1892. szeptemberétől — a város leg­ismertebb fiatalemberei közt tartották számon. Gyorsan és talpraesetten barátkozott, te­kintély tartó nyájassága a felnőttség korai vonásaival ruházta fel, így a nálánál korban idősebbek is szívesen fogadták egyenrangú legény- társuklká. sőt mérvadónak is­merték el akaratát. Csodála­tos, hogy a minden heccet mu­rit, legényeskedő virtust ki­használó Ady soha nem ke­veredett közönséges bonyodal­makba, habár későbbi prűd bírálói szerint Zilahon szokott rá a lump életmódra. Nézőpont kérdése. Márpe­dig a kollégium tanárai — Kincs Gyula, Nagy Sándor. Both István, Fóris Miklós, Kapus Samu, akiket Ady élete végéig gyengéd szeretet­tel dicsőített — szabadelvű szellemben hagyták élni diák­jaikat. Mindössze egyszer for­dult komolyra a dolog, a megengedhetőnél nagyobb -an-era mértékű kocsmázás miatt. Ek- erre a ra ,gra­kor kicsapatással ijesztettek rá Adyra, aki válaszképpen le­velet írt a kalocsai érseki gimnáziumba. hogy fölven­nék-e noviciusnak, azaz olyan az első lépcsőfok ? Magyar- formák iránt, amelyek egyszer- „magas” művészet és a szóra- - állító- re több ember pihenését, fel- koztató művészet közé. Ter- lag — mindenki ért: a labda- üdülését szolgálják. Külöryü- mészetesen csak ott és akkor, rúgás, a közlekedés és a szó- sen nagy szerepet játszhat eb- ahol és amikor valódi művé- rakozás vagy ha úgy tetszik: ben a televízió, hiszen — és szék valóságos művészettel je- a könnyű műfaj. A „hozzáér- erre vannak statisztikai ada- lennek meg — személyesen a tés” kitetszik abból, hogy tok — a munka és az alvás képernyőn vagy hangjukkal a ezekhez mindenki szeret hoz- után a harmadik helyre ke- rádió hullámain. Erőltetett, zászólni, szinte alig akad rült az ember életében az élőt- természetellenes a kettő szem­ember széles e hazában, aki- te eltöltött időmennyiséggel. beállítása. Sokkal inkább le­nek a fentiekről ne volna kü- Már csak azért is közügy a hét úgy tekinteni, hogy a szó- lönvéleménye. Többnyire az, szórakozás-szórakoztatás. Ré- rakoztató művészet valamiféle hogy „ha rám volna bízva, gén elmúltak — szerencsére i első lépcsőfok a magasabb mű­nem így csinálnám”. — azok az idők, amikor min- veltség megszerzése, a mű­Évek során kiderült, hogy den tánczenei számot vagy bo- vészeti alkotások élvezete felé, azért mégis jobb mindezt hóetréfát aszerint „értékel- Ám az is tény, hogy nem azokra bízni, akik valóban ér- tek”, hogy viszi-e előbbre az minden művészet, ami a szó­tőnek hozzá. . előttünk álló gazdasági-politi- rakoztatást szolgálja. Az étte­„Mindössze” az a kérdés, kai feladatok megoldását. Ám vömben muzsikáló zenész, a hogy — hogyan. Felsorolni is éppen ennyire hiba volna, ha beatzenekar kíséretével fel­sok volna a szórakozási lehe- mértéktelenül elszaporodná- lépő táncdalénekes a vándor­tőségek tengernyi fajtáját-for- nak az ízlésromboló, nyakate- artista, a magyarnóta-énekes máját a legifjabbak mesehall- kert, magyartalan szövegű — noha ezekben a szakmák- gatásától a táncon, mozin, táncdalok, az öncélúan malac- ban is vannak már, akik mű- színházon, rádión, televízión kodó „villámtréfák”, az ön- vészi tökélyre fejlődtek — a. olvasáson keresztül egészen magukat zenés-irodalminak szórakozás iparosai. Ez egyma­a szomszédolásig, a kártyacsa- hirdető, valójában irodalom- gában korántsem lebecsülen­táig és a kocsmai üldögélésig alatti — csupán a részvevők dő, hiszen a jó iparos, a jó társaságban vagy anélkül. A pénzkereseti céljait szolgáló szakember a maga területén szórakozás szerves része a pi- — „hakni” műsorok. mindig tud hasznosat, a nagy­henésnek, annak jogát pedig Bebizonyosodott az is, hogy közönség számára megbecsü- az alkotmány minden állam- adminisztratív módszerekkel iendőt adni. Ha a szórakozta- polgár számára biztosítja. vajmi keveset lehet tenni. Ös- tás iparágában dolgozik — jól. Napjainkban egyre nagyobb régi, jól bevált módszer: a hangulatosan szórakoztat. A az igény olyan szórakozási rossz ellen csak a jó népszerű- természetes fejlődés azóta oda sítésével lehet fellépni. Hí- vezetett, hogy a beatzene el­vatkozhatunk itt arra is, hogy foglalta az őt megillető he­mennyit csökkent — például lyet: százezreket szórakoztat, a giccses, ízléstelen mázol- művelői közül azonban csak mányok aránya a magyar la- kevesen jutottak el a művé­kásokban, amióta megjelentek szetig, a többi — még ha híre a piacon értékes képzőművé- nagyobb is — megmaradtak szeti alkotások, reprodukciók, iparosnak. A kivételek pedig poszterek. éppen azt bizonyítják, hogy Akadályozza az ízlésnevelés a szórakoztató művészet lép­hosszú folyamatát az az csőfok az igényesebb művé­„arisztokratikus” — vagy In- szeti alkotások felé: magas kább sznob, előkelősködő — álláspont is, amely szerint a könnyű műfaj egészében elve­tendő, vagy legalábbis csak „szükséges rossz”. Tagadha­tatlan, hogy vannak ilyenvé- bi műfaját is: a kabarét, a lemények. Akadnak olyanok, könnyed revűt, a zenés irodal­akik — a magsabb rendű mű- mi műsort, vagy a táncházak, vészetek állítólagos védelmé- discoklubok programjait, ben — tagadják mindannak hogy csak néhányat említsünk jelentőségét, ami ’csupán a a sok közül. Olykor amatőrök, szórakoztatás céljait szolgál- műkedvelők állítanak össze ja. Hajlamosak a színházba já- olyan műsorokat, amelyeket ró közönséget „Hamlet-nézők- megillet a „művészi” jelző —, re” és „Csárdáskirálynő-nézők- s az is előfordul (mi tagadás: re” felosztani, lemosolyogva az még nem elég ritkán), hogy utóbbiakat. Pedig a hazai és ismert nevű művészek lép­a nemzetközi gyakorlat éppen nek fel olyan műsorokban,' azt bizonyítja, hogy a könnyű amelyek Iparosnak sem vál­műfajú, de jó, művészi szín- nának díszére. prózaírókat egyaránt. Már az első zilahi tanévben vezér- egyénisége lett az önképző­körnek. Szellemes, mindamel­lett kíméletlen bírálataival fölényes tekintélyt szerzett, de persze ellenségeket is. Erre az időre esnek első költői meg­nyilatkozásai. Nemcsak az önképzőkörben olvasta fel ver­seit, de kinyomtatásukat is igényelte. Költeményei — me­lyek Kölcsey Ferenc és Kis­faludy Sándor modorában íródtak — meg is jelenték a ,'Szilágyság” című vármegyei lapban. De annak ellenére, hogy önképzőköri társai kö­zött kiemelkedően a legjobb­nak számított, szigorú kritikái miatt soha nem választották meg vezetőnek, pedig becs­vágya szerint erősen áhított Ám reá is érvényes volt Balzac híres mondása, mely szerint a kudarc csak a te­hetségteleneket töri le, míg az igazi tehetségeket a vi­NÖGRÁD - 1977. december 2., péntek felsős diáknak, aki később tathatatlan bizonyításra sar- pappá óhajtja magát szén- icallja- Hosszú poémát írt telteni. Logikátlan és szűk- klasszikus, időmértékes ver- ségtelen lépés volt, Szerencsé- seiéssel: Ballada Márkó szerb re következmények nélkül, királyról. E munkájával vég Kalocsáról választ nem ka- képp megalapozta vezérpoéta P°tt- tekintélyét és a hetedik gim­Ami a tanulási szorgalmat náziumi tanévet — diákéleté- illeti- lehet, hogy kevesellette ben először és utoljára — a különös egyéniségű diák, de szín jelesen végezte. Nagy am- könnyedén állta a versenyt bíoióval szépirodalmi diákla társaival. Amit nyújthatott a pót indítottak „Ifjúság” elne- gimnáziumá, azt mind elsajá- vezéssel, ezt a lapot szinte te- tította, márpedig Zilahon nem leírta' s a klasszikus költők volt alacsony a mérce. Példa hatására Muzsafynak nevez- rá, hogy hajdani diákjai kö- te magát. A lapot Jákó Sán- zül sokan váltak országos té- dór barátja lakásán szerkesz- nyezővé. A kötelező leckék tették, de hamar megszűnt. mellett — a rengeteg szórako- mert a szerkesztésre szánt zás dacára — Ady mohón időt kártyázással pazaroltál, olvasta végig az összes ma- el. gj-ai- klasszikust. . költőket, (Folytatjuk) színvonalú színpadi műve­ket játszanak színházaink beatzenéi betétekkel. Lehetne hosszan sorolni a szórakozás-szórakoztatás töb­vonalú előadások sok embert szoktatnak a színházba járás­ra. Hasonló, bár általában hosz- szabb az út a „könnyű mű­fajú” irodalomtól a valódi művészi írások olvasásáig. Mégis: az út nagyobbik fele Mindezekért nehéz, sőt szin­te lehetetlen határvonalat húzni ma a szórakoztató mű­vészet és a szórakoztatóipar közé. De nem is az elhatáro­láson van a hangsúly. Elsősor­ban azon, hogy a szórakoztatás színvonalas legyen, senki ne az, amíg a korábban nem ol- tekintse „szükséges rossz”-nak vasó embert rá lehet venni, vagy alkalmi pénzkeresetnek, hogy könyvvel a kezében tölt- Hiszen a pihenéshez minden- se szabad idejének egy részét, kinek j0ga van, s azon belül S aki eleinte csak krimit, ka- ahhoz is, hogy jól, igényeit iandregényt, vagy éppen tu- kielégítően szórakozhasson. dományos-fantasztikus köny­vet olvas — előbb-utóbb meg­éhezik a magvas mondanivaló- jú irodalomra. Mindez bizonyítja: aligha lehet merev határt vonni a Sőt: még ahhoz is, hogy szóra­kozás közben kedveltessék rrteg vele a kultúrát, a művé­szeteket. Várkonyi End» A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom