Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
Á gyermekkönyvtárban Szállási Andrea, Klonka György, Gál Zoltán — képünkön — Is rendszeres látogatói a pásztói gyermekkönyvtárnak. Nyolcezer kötet és tucatnyi újságféleség között válogathat, nak az ifjú olvasók, akiknek Pálinkás Ágnes és Vigh Anna könyvtárosok segítenek a köl. csönzésben. — áj — Gigantikus napfolt Remete László Magyar írók a Nagy Októberi öl Cikkek n korabeli sajtóban (1.) Ismeretes, fiogy a Nap felszínén időnként hatalmas kiterjedésű, sötét területek láthatók, amelyeket napfoltoknak nevezünk. Azért sötéteb- bek, mint a környezetük, mert hőmérsékletük mintegy 1000 fokkal alacsonyabb a fotoszféráénál. (A fotoszféra a Nap látható „felszíne”; pontosabban: légkörének legalsó rétege, amelynek hőmérséklete körülbelül 6000 Celsius- íok). Már régóta ismeretes, hogy a foltok száma erősen változik az idővel. Vannak olyan időszakok, amikor alig egykét, viszonylag kicsiny folt mutatkozik a Napon, sőt, előfordul az is, hogy heteken Vagy hónapokon át egyetlen folt sem figyelhető meg. Ezt az időszakot nevezzük nap- foltminiimumnak. Azután a foltok száma is, mérete is lassan növekedni kezd — jelenleg is egy ilyen időszakban vagyunk — és közelítőleg 5— 6 évvel a minimum után bekövetkezik a napfoltmaximum. A legközelebbit az 1980— 81-es évekre várják. Maximum idején egyidejűleg akár száznál több kisebb-nagyobb foltot is megfigyelnek a csillagászok. Azután a foltok A napfényes tisztáson két ember ment egymás mellett. Az egyik nadrágos volt, a másik térdig érő szoknyát és blúzt viselt. Felbőszült képet vágott az egyik, a másik merev faarcú volt. Csak a szeméből látszott riadalom. Nyári délután melege fülledt köréjük. — Még mindig hülye vagy? — kérdezte bátortalanul a riadt szemű. Tekintetét félénken emelte a másikra, ettől az még jobban megvadult. — Fogd be a száj adót, mert megtaposlak! Borzas fűcsomókra léptek, letiporták a gyermekláncfű sárga virágait. Mozgásuk fáradtnak tetszett. — Most meddig akarod ezt csinálni? — Nem dumálsz, hallod! A másik feléje fordította sápadt asszonyarcát. — Hát... azt hiszed, akartam én? — Ugrottál volna a kútba, te állat — mondta az egyik ember a másiknak, akinek erre könnyes lett a szeme, de száma újna csökkenni kezd. Egy-egy teljes ciklus időtartama — vagyis a minimumtól a következő minimumig eltelő idő — kerekítve 11 esztendő (néha azonban csak 8— 9 év, máskor 14—17 év is lehet. A Nap nem „működik” úgy, mint egy pontos óra!) A foltok válójában óriási méretű viharközpantok a Nap felszínón. Bennük izzó gázanyagok keverednek, amelyek az égitest belsejéből emelkednek a felszín irányába, s e közben kissé lehűlnek. Mozgásuk erős mágneses teret is létrehoz. E tér erősségé nem egyszer több ezerszerte akkora mint amilyen a Földé! A napfoltokból, főként pedig a fölöttük kialakuló úgynevezett flérekből, napkitörésekből, megszámlálhatatlanul sok elemi részecske lövell ki a világűrbe. Ezeknek egy része eléri, a Földet is és különféle geofizikai és meteorológiai jelenségeket okoz. Például erősen zavarja a rádiófelvételt, főként a rövidhullámú tartományban, sarki fényeket kelt, mágneses viharokat idéz elő, megváltoztatja a földi magaslégkör ionoszféra nevű tartományának fizikai állapotát, és így tovább. Azt még Ketten a gyorsan letörölte, és visszafojtotta a melléből feltörő zokogást. — Minden rothadt nő ilyen! — tette hozzá aztán a bőszült. Hangtalanul mentek tovább. Körülöttük fehéres volt minden a tűző naptól; hunyorogniuk kellett. Fénylett, ragyogott a tisztás, min:ha ki lett volna pásztázva. A két ember beért a fák közé, s csakhamar lépteik neszét is elnyelte az erdő. A fák széles koronája alatt minden más. Nyirkos a talaj, feketére mállott avarból bújik elő a fű, a páfrány. Elkorhadt ágak, • lefeslett kéregdarabok recsegnek, pattognak, s élesebben hallatszik a madarak csivitelése. Homály szűrődik át a sűrű lombozaton. A vaskos fatörzsek közt zöldellő apró levelű, tüskés cserjék elfedik a bennük rejtőzőt. Mikor a napsütés valamenem sikerült egyértelműen megállapítani, hogy harte az időjárás alakulására is. Régebben úgy vélték, hogy igen — újabban azonban ezt a lehetőséget kétségbe vonják. Az idén április eleje óta erősödött fel jelentősen a napfolttevékenység. Június 24-én egy új, eddig még nem ismert napfoltcsoport jelent meg az égitest korongjának pereménél. A hónap végére ez a folt óriási méretű' foltcsoporttá alakult át, amelyben legalább harthét kisebb folt mellett két hatalmas képződmény is látható. A kettő közül a kiséb- biknek átmérője is meghaladja a Földét, a nagyobbiképedig legalább 50, ezer kilométer! Június 28-án ennek a gigantikus foltnak a belsejében két sötét magot és egy harmadik, ámbár kevésbé sötét területet lehetett megkülönböztetni. Valószínű, hogy ez a roppant méretű foltcsoport hosszú életű lesz, és ha a Nap forgása miatt el is tűnik majd egy időre a szemünk elől, néhány hét. elteltével újra megjelenik majd a napkorong peremén. tisztáson lyest alábbhagyott, a tisztáson ismét feltűnt az egyik ember. Sápadt volt az arca, szaladt. Bizonytalan léptekkel, s néha ki is billent az egyensúlyából. Végignyargalt a tisztáson az erdei vasút felé. Ahogy a sínpárhoz érkezett, lépésre váltott, és rágyújtott egy cigarettára. Ingnyakát begombolta, s ujjaival megigazította kissé szétzilált haját. Az első mély szippantásos után nyugodtabb lett az arca, biztosabb a járása. Az állomáson nem várakozott senki. Az ember benézett a kis fabódéba — amely eső ellen hivatott védelmet nyújtani —, üres. Nyomasztó csend a környéken. A szűnni nem akaró madárcsicsergés távolinak tűnt, színtelennek hatottak a fák meg a levelek. Kezdett hűvösödni. Az ember az órájára nézett, fél hat; aztán a fülét hegyezte. Nem hallatszott még a kis dízelmozdony pöfögése. Senki sem tudta, hogy a 'mozdonyvezető mindig spórol, Ady Endre költői megérzéssel az idők előtt járva 1905- ben, az első orosz forradalom fényénél látta meg és mondta ki, amit a századforduló társadalmi tényeit, változásait elmélyültséggel tanulmányozó marxista gondolkodók tudományos eredményeik összegezéseként állapítottak meg: a kor forradalmának súlypontja az előző emberöltők viszonyaihoz képest Nyugat-Európából a felszínen még rendíthetetlennek látszó cári birodalomba került át. 1905. december 29-én jelent meg Ady sokat emlegetett Földindulás című cikke, ahol többek között így írt: „A szlávok új forradalomra tanítják a világot... Oroszország egyszerre csinál két forradalmat. A régit, melyen Európa már átesett, s az újat és célhoz fog érni.” Költő és publicista volt, akiről tudjuk, olvasta Marxot, de elsősorban mégis az előtte zajló esem«, nyékből tudta szinte egyedülálló intuitív megérzéssel a legfontosabbat kiválasztani. A tényekből vonta le zseniális következtetését, amikor fenti cikkében megjövendölte, hogy az orosz forradalom „véren, üszkön, roncson át diadalmasan ér a trónig... De még a trónnál hatalmasabb ellenségeit is legyőzi... Az önző úri kastélyt, a sanyargató gyárat, az elbutító papi lakot, a $zíy- télén kaszárnyát”, A biztatóan indult első orosz forradalmat azonban 1907-ig erőszakkal és cselvetésekkel sikerült a hatalomnak vérbe fojtani Akik arasszal mérték a történelmet ostoba fantasztának mondhatták volna Adyt. Ám alig tíz esztendő múltán jóslatának első része (nálunk ez március 12—13-át jelentett) az új orosz földindulás első hulláma nyomán kártyavárként omlott össze az Atyuska trónt ja. Már az űj forradalom első fordulójának ez a históriai győzelme, a cárizmus megdöntése is ujjongást váltott ki Magyarországon. Persze, nem az uralkodó osztályok körében,, amelyekben némi borzongást keltett a minden oroszok cárjának sorsa. Elővigyázatosságból mindenesetre lazítottak a negyedik évébe forduló világháború címén fenntartott katonai diktatúrán. S miután Ausztria—Magyarország és német szövetségese háborús erőforrásai kimerülőben, győzelmi esélyei csökkenőben voltak, a hatalmas keleti ellenfél forradalmi válsága, esetleg kilépése a hadviselők sorából az ő szemükben is rokonszenves fordulat lett. É sajátos helyzetnek volt köszönhető, hogy a magyar sajtóban seregestül láthattak napvilágot a februári orosz ha lefelé jön. Nem indítja be a motort, s így naponta öt-hat liter gázolaj simán megmarad, amit esténként gondosan belecsurgat egy marmonnkanná- ba. Halk kattogásokkal gurult lefelé a hegyről a rövid erdei szerelvény. Suhanó zaját már csak akkor lehetett hallani,' amikor maga a vonat is feltűnt a sín kanyarulatánál. Ahogy az állomáshoz közeledett, fülsértő hangon megcsi- kordultak a fékek. Vékonyan sikoltott fel a kerekek csiszolt acélfelülete. A mozdonyvezető közömbös arccal bámult ki a fülke ablakán. Mikor meglátta a magányosan várakozó cigarettás embert, csodálkozva vonta ösz- sze szemöldökét, s duzzadt, olajos ujjaival megv akarta széles tarkóját. Fénylő homlokán ráncokba csomósodott a bőr. Valami rossz érzés fogta el. De azt még nem tudta, hogy ma éjszaka vissza kell pöfögnie a kis szerelvénynek egy tucat elemlámpás rendőrt és egy szájkosaras farkaskutyát hozva. Molnár Pál fordulatot lelkesen üdvözlő megnyilatkozások. Kosztolányi Dezsőt például Nagyváradon tett látogatásakor ültette asztalhoz az irodalomtörténeti nevezetességű Nagyváradi Napló szerkesztője, hogy első impresszióit papírra vesse. A vidéki lap 1917. március 20-i számában megjelent rögzítésében a többi között ezeket írta Kosztolányi: „A muszka katonák letépik az épületekről a kétfejű sasos cári címereket s a csatornákba vetik. Aztán kék-fehér lobogók helyett piros zászlókat visznek a katonák, éltetik a nemzetközi szociáldemokráciát... Ha ez igaz, az orosz nép nagyobb ugrást tett, mint a francia”. Ugyan ő néhány nappal utóbb már egy budapesti hetilapban tért vissza a témához, az Egyenlőség című újságban kockáztatta meg a jóslatot: „Egyelőre üres a cár trónja. Oroszország pedig a csodák és regék földje lesz. Mert lehet, hogy erre a bitang trónra most végre az emberiességet és igazságot ültetik...” Akadtak mégis néhányan, akikben kételyt keltettek a nagy keleti átalakulásnak a francia forradalomra emlékeztető jelenetei. Móra Ferenc például a főszerkesztése alatti Szegedi Napló március 29-i számában a cár tegnapi alattvalójához, a „Szegény tatár”- hoz címzett szatirikus „levelében” intette józanságra a magyar olvasóit, így figyelmeztetve „tatár atyafiát”: „... te most kurjongatsz, mert Hazánk egyik legfontosabb népvándorlás kori régészeti lelőhelye Keszthely szomszédságában — a Balaton nyugati partján — Fenékpuszta. A Festeticsek egykori lovardája környékén hosszú évek óta végeznek ásatásokat a keszthelyi Balaton Múzeum munkatársai. Tavaly nyáron, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete vette át a feltárás irányítását, meggyorsították a kutatásokat- Szovjet szakemberek is bekapcsolódtak. Az idén még nagyobb erővel folytatódott a munka. Az akadémiai intézet és a keszthelyi múzeum, szakemberei mellett két moszkvai régész is közreműködött a feltárásokban és száz budapesti mű- egyetemista is dolgozott Fenékpusztán. A kutatások irányítója, Erdélyi István, a régészeti intézet osztályvezetője jelenleg egy szovjetunióbeli ásatáson vesz részt. Szőke Béla, a régészeti intézet munkatársa és Sági Károly, a keszthelyi múzeum igazgatója tájékoztatott az idei feltárás eredményeiről- Deg jelentősebbnek a szent- györgyi határrészen lelt torzított koponyás temetőt tart-, ják. Gótok és alánok V—VI. századi itt-tartózkodásának dokumentumai ezek a különleges, tudományos értékű koponyák. Százötven hasonlót ismert a szakirodalom. Fenékpusztán a múlt nyáron egyre, most további nyolc koponyára bukkantak. A sírok környéke őskori gödrökkel tagolt, s ró- i mai kori árkokat is találtak. megszabadultál a cártól. Majd nemsokára megtanulod, hogy megkaptad helyette az egész poklot. Eddig meg kellett halnod a cárért, aki mégiscsak volt valahol, ezután meg kell halnod a szabadságért, a testvériségért, az egyenlőségért, aki nincs sehol. Az alkotmány hurcol a vágóhídra, amit éltettél, a senkik, akikből nagy urakat csináltál, a politikusok, akikért lelkesedtél...” Nem kisebb bizalmatlanság-’ gal fogadta Karinthy Frigyes a demokratikus forradalom hullámain a keleti birodalom élére jutott polgári kormány ígérgetéseiről szóló híreket. A Pesti Napló 1918. március 18-i számában „Az új forradalom” címen így pellengérezte ki a többi között a polgári szabadság hivatásos szószólóit az orosz képviselőknek ajánlott „receptjében”: „Hivatalától megfosztandó és a parlamentből azonnal eltávolítandó az a képviselő, aki a többes számú első személyt használni merészeli, anélkül, hogy a többes - számú névmásban inkluzíve szereplő első személyű alanyi névmás ténylegesen vonatkoznék arra a cselekvésre, melyet az állításban foglalt ige je-i lent. Például ha egy államfér- fi azt mondja: mi szívesen, vérezünk, anélkül, hogy, amikor ezt mondja, tényleg vérez- ne, vagy: mi inkább minden szenvedést elviselünk —, anélkül, hogy tényleg minden szenvedést ott, azon a helyen el nem viselne.” Az erdőtől délre, a Kis-Ba- latonba nyúló félsziget keleti lejtőjén XIII—XIV. századi cserepek, településnyomok, kemencemaradványoK, szemétgödrök kerültek napvilágra. A sármelléki út déli részén, a lezárt homokbányában bányászás közben elpusztított, kora Árpád kori — X—XI. századi — kisebb leletek, mellette római és őskori hulladékgödrök tárultak föl. Római kori árokrendszerre derült fény az erőd közelében, benne gabonás verem, ötki- lónyi búzával, árpával, zabbal. Ugyanitt a IX. századi temető — harcosok sírjával, lándzsával, edényekkel, köztük úgynevezett frank palackkal — további munkára is buzdít. Folytatják majd az erőd belsejében egy ház alapjainak kutatását is, amely az erőd korának meghatározásában jelentős. S jövő nyáron az ideinél is nagyobb erőket szerveznek Fenékpusztára az ásatások meggyorsítása érdekében. Az eddigi fenékpusztai kutatások jelentősége oly nagy, hogy novemberben Moszkvában nemzetközi konferencián, foglalkoznak a témával. Sági Károly a keleti grófokról tart előadást,' Erdélyi István pedig a torzított koponyás sírlele- tektől számol be. Nemcsak a régészekét, hanem az idegenforgalmi szakembereket is élénken foglalkoztatja a fenékpusztai ásatások bemutatásának gondolata. r. i. NÓGRAD - 1977. november 13., vasárnap Dr. Hédervári Péter (Folyt, köv.) Fen ék pusztai ásatások
