Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

Mai liomment&runk Lakásokról őszintén Lakásra sokan várnak. Van. nak olyan családok, melyek tanácsi bérlakásra, mások ta­nácsi értékesítésűre várnak, míg olyan családok ts akad­nak, akiknek anyagi körül­ményei lehetővé teszik, hogy OTP-öröklakásra adják be igényüket. A tanácsok vezetői, az igaz­gatási osztályok munkatársai tudják legjobban, hogy a leg­nehezebb feladatok egyike a lakások igazságos elosztásáról dönteni. Ezért van szükség az őszinte szóra, a nyilvánosság bevonására, a lakásügyi társa­dalmi bizottságok pártatlan véleményére. Balassagyarmaton a tanács végrehajtó bizottsága a minap döntött a végleges lakáskiu­talási névjegyzékről. Vagyis arról, hogy ebben az évben és a jövő esztendőben kik költöz­hetnek szebb, egészségesebb otthonba. Az emberek véleményének meghallgatására mindenkép­pen szükség van, jó szolgála­tot tesz az ügynek, segíti a tanács munkáját A névjegy­zéktervezet ugyanis már au­gusztus hónapban elkészült. A törvénynek megfelelően har­minc napra közszemlére tet­ték, s közölte "a NÍGRÁD is a névsort. A lakáskiutalási névjegyzékkel kapcsolatosan pontosan huszonkilenc észre­vétel érkezett a városi tanács­hoz. Az észrevételek minde­gyikét nagyon komolyan vette az igazgatási osztály. Azokat a lakásügyi társadalmi bizott­sággal közösen, a helyszínen megvizsgálták. Volt olyan be­jelentés, amely alaptalanul vá­daskodott, az igazságnak meg nem felelő tényeket közölt. Ez volt a kevesebb. Nagy többsé­gük valós tényeket közölt. így alapos vizsgálat után előfor­dult, hogy valaki „lekerült” a névsorról, helyette pedig olyan kap lakást, aki sokkal jobban rászorul. Külön elbírálás illeti a nagy- családosokat. A mi társadal­munk abból indult ki, hogy aki a családalapításban na­gyobb terhet és nagyobb fe­lelősséget vállal, ezzel arányos jogok illetik meg akkor is, ha kedvezményekről van szó. így kap lakást az a három gyer­mekét egyedül nevelő asszony is, aki évek óta ismerősöknél húzta meg magát. Hosszú lenne felsorolni azoknak a családoknak a ne­vét, akik két-három gyerekkel egészségtelen, zsúfolt körülmé­nyek között, vagy albérletben laknak. Legtöbbjük fizikai munkás. Közülük több mint harmincán kapnak tanácsi la­kást. Balassagyarmaton már évek óta a lakások több mint hetven százalékába fiatal há­zasok és munkáscsaládok köl­töznek. Mindezt bizonyítja a most jóváhagyott végleges la­káskiutalási névjegyzék. Bárki elolvashatja, hogy ki, mikor és milyen sorrendben i'ut lakás­hoz, figyelembe véve a szociá­lis helyzetet, a gyermekek szá­mát, a rászorultságot. A név­jegyzéket ugyanis ;,ól látható helyen, és mindenki által hoz­záférhetően kifüggesztik a ta­nácsházán. Csatai Erzsébet Ahol az állatokat gyógyítják Hídtechnika Csehszlovákia két legérdekesebb hídja az ország déli részén talál­ható. Az egyik az Otava folyón vezet át Pfsek városban; ez Cseh­ország legrégibb kőhídja. A má­sik — innen nem messze ez — Őr­lik duzzasztógát tava ffilíitt ível Zdákov községnél. A duzzasztógát a Vltava folyó egyik vízlépcsője. A zdákovi híd a modern technika szimbóluma. A píseki kőhíd, amely a xm. század vége óta kapcsolja össze az Otava folyó két partját, az ismert prágai Károly-híd előhírnöke. A legenda szerint a hidat a száraz­földön építették fel, s ezután ve­zették alá a folyó vizét. Történel­me során sok árvizet vészelt át a híd; csupán a legnagyobb ár­víz alkalmával dőlt le hét ívének egyike, majd a XVin. században rongálódott meg mindkét hídfő­je. Az Orllk-távon át vezető zdáko­vi híd a mai csehszlovák hídépí­tőipar büszkesége. Acélíve túlszár­nyalja a Niagara feletti Szivár- vány-hidat. A több mint fél kilo­méter fesztávú, 4,5 millió kilo­gramm súlyú hidkolosszus négy acélhengeren nyugszik. A híd tes­te ezeken az acélhengereken a le­vegő hőmérséklete szerint össze- húzódik vagy kitágul. A zdákovi híd koronája 100 méterrel maga­sabban épült, mint a Vltava fo­lyó eredeti medre, alatta most a duzzasztógát tavának vize helyen­ként a 60 méter mélységet is el­éri. Formalizmus t / ... néllciil A PÁRTSZERVEZETEKBEN az év utolsó hetében tartják meg a pártmegbízatások tel­jesítését értékelő pártcsoport-értekezleteket. A legtöbb alapszervezetben az a gyakorlat, hogy személyenként beszámoltatják a pártta­gokat megbízatásuk teljesítéséről, s a kom­munista közösség véleményt mond munkájuk­ról. Ez a kollektív vélemény kerül az alap­szervezeti vezetőségekhez. A kommunisták túlnyomó többsége elsősor­ban nem azért teljesíti a vállalt munkát, mert arról be kell számolnia, hanem azért, mert kötelességének érzi, hogy tudása képes­sége szerint minél többet teljesítsen a pártba lépésekor vállalt, a szervezeti szabályzatban megfogalmazott kötelességeiből. A megbíza­tást, a többletmunkát szívesen vállaló kom­munisták számára sem formális aktus a be­számolás. Mégpedig elsősorban azért nem, mert a pártcsoportok kollektívái nem csupán, sőt elsősorban nem elmarasztalnak, hanem elismerik a köz érdekében végzett munkát, és segítséget adnak a továbbiakhoz. Termé­szetesen a visszahúzódók, a megbízatásukat elhanyagolók számára nem terem babér a pártmegbízatásokat ellenőrző pártcsoportülé- sen, amely éppen akkor tölti be szerepét, ha nem a személyeket, hanem a végzett 'mun­kát veszi alapul a kollektív vélemény kiala­kításánál. A pártmegbízatások megújítása A pártcsoportok év végi üléseihez hozzátar­tozik az is, hogy megbeszélik, kiosztják az egyes kommunisták számára a jövő évi párt­megbízatásokat, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenki új megbízatást kap. El­lenkezőleg, az az előnyös, ha a megbízatás folyamatos, több évre szóló. A pártcsoportok működési területének társadalmi, politikai, gazdasági élete természetesen olykor azt is megköveteli, hogy egyeseket újabb megbíza­tással lássanak el, vagy változtassák meg a korábbit, hogy a megbízatások a munkaterü­let legfontosabb feladatainak minél eredmé­nyesebb megvalósítására irányuljanak. A tapasztalatok szerint a párttagok 80 szá­zalékának van pártmegbízatása. Ez a szóm egyben azt is jelzi, hogy az alapszervezeti ve­zetőségeknek nem az az elsődleges feladatuk, hogy a pártmegbízatással ellátott párttagok arányát növeljék. Ebben már kevés a tartalék, hiszen a megbízatás nélküliek zömmel idősek, betegek, akiket a rendezvények látogatása és a pártmunka alól felmentettek. A pártvezető­ségek elsősorban arra törekedjenek, ‘hogy a pártmegbízatások jobban épüljenek a határo­zatokból adódó tennivalókra. Feladataik te­hát jobbára a társadalmi munka minőségé­vel, tartalmával függenek össze. Azzal, hogy a már létrehozott szervezeti kereteken belül, megfelelő aktivitással, még tudatosabban dol­gozzanak a párttagok a határozatok követ­kezetes végrehajtásán. Gazdasági célok, politikai eszközök Az üzemi pártszervezetek munkájában alap­vető feladat, hogy politikai munkájukkal se­gítsék a gazdasági célok eredményes megol­dását. Politikai munkájukkal szemben új kö­vetelményt támaszt, hogy a mai gazdasági feladatok minden korábbinál nagyobb igé­nyűek; határozottabban kell előbbre halad­nunk az intenzív fejlesztés útján. A nagyobb feladatokból következik, hogy növekszik a po­litikai munka szerepe, jelentősége. A megnö­vekedett feladatok kapcsán ugyanakkor azt is hangoztatni kell, hogy a politikai munka személyi feltételei is jobbak mint évekkel eze­lőtt. Erősebbek a pártvezetőségek, a párt so­rai kiváló fizikai dolgozókkal erősödtek, a párttagok felkészültebbek, aktívabbak. Amíg a szervezeti szabályzatban meghatá-i rozott követelmények egységesebbek a párt­tagokkal szemben, addig a személyes megbí­zatás igen differenciált. Ez érthető is, hiszen a szervezeti szabályzatban foglalt normák a párt élcsapat jellegének fenntartását, erősíté-. sét szolgálják, a megbízatásokban való diffe­renciálás pedig magában foglalja a párttag munkájának, életútjának, képzettségének, kö­rülményeinek figyelembevételét A pártszer­vezetek vezetőségei az elmúlt években mind nagyobb tapasztalatra tettek szert a párt­tagok megbízatásokkal való ellátásában. A személyre szóló megbízatásoknál nagyon he­lyesen a párttagok felkészültségét veszik fi­gyelembe. A pártszervezetek többsége visz- szaverte azt a politikailag káros nézetet, amely szerint a munkapadnál dolgozó, vagy a traktoron ülő párttagnak nem lehet meg­bízatást adni. Káros ez a nézet, hiszen a párt legprogresszívebb alkotóelemét, az arányában is legnagyobb súlyt képviselő fizikai dolgozó­kat késztetné politikai, társadalmi passzivi­tásra. Ugyanakkor még nem mondható el, hogy valamennyi alapszervezetben sikerült őket ellátni megbízatással. A fizikai dolgozó párttagoknak gyakran formális megbízatásokat adnak, olyanokat, amelyekhez vagy nem ér­tenek, vagy csupán látszatfeladatokat. Ezek az alapszervezetek lemondanak arról, hogy erős bázist alakítsanak ki a munkások, szö­vetkezeti gazdák között. Ez pedig megenged- , hetetlen. Konkrét megbízatások Az üzemi, szövetkezeti pártszervezetek több-; ségében, a termelésben dolgozó párttagokat a termeléssel összefüggő feladatokkal bízzák meg. Sok tízezren dolgoznak közülük a szo­cialista brigádokban, vállalva a kezdeménye­ző, a nevelő, a mozgósító szerepét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60 évfordu­lója tiszteletére kibontakozott munkaverseny- mozgalom kézzelfogható bizonyítéka a kom­munisták tömegbefolyásának. A párttagok kezdeményezései üzemek, középületek, gaz­dasági épületek határidő előtti üzembe állítá­sában a termelési mutatók kedvező alakulá­sában is mérhető. A nagy országépítő eredmények láttán sem szabad megfeledkezniük a pártszervezetek ve­zetőségeinek arról, hogy tovább kell munkál­kodniuk a formalizmus ellen a pártmegbíza­tások területén. Szüntessék meg a különböző címen adott formális megbízatásokat: sajtó-, tisztasági felelős, különböző nem működő bi­zottságokban való sészvétel stb. Ugyanakkor érjék el, hogy a termelés területén adott meg­bízások konkrétak, értékelhetők legyenek. Az általános szavak, mint a törekszünk, igyek­szünk helyett fogalmazzanak egyértelműen. A példák sokaságát lehetne felsorolni az egy- egy munkaterületen dolgozó párttagok válla­lásairól, például, hogy a termékek mennyi­ségét, a termelékenységet, vagy a nyereséget meghatározott mennyiséggel növelik, az ön­költséget csökkentik. Ezt úgy érik el, hogy meggyőzik párton kívüli munkatársaikat is ennek fontosságáról. De egy-egy pártcsoport, kollektívája is tehet vállalást munkaterületén a termelés, a gyártmányfejlesztés, a gazdasá­gossági mutatók javításáért. * A PÁRTTAGSÁG aktivitását alapvetően a párt politikájának végrehajtásában való rész­vétele minősíti. Az, hogy a kommunisták ké­pességeikhez, felkészültségükhöz és lehetősé­geikhez mérten milyen tevékenységet folytat­nak munkahelyükön a párt politikai céljainak megvalósításáért. Ezt értékelik kommunista felelősséggel a pártcsoportok ülésein, s ezért bízzák meg a párttagokat újabb feladatokkal. Mihók Sándor » Sokfajta állat — kezdve a szarvasmarhától a teknősbékán keresztül a kanáriig — gyó­gyítását végzik Salgótarjánban az állategészségügyi állomás állatkórházában. A kórházban főleg sebészeti és „szülészeti” beavatkozást végeznek. Az el­múlt esztendőben mintegy két­százharminc ilyen műtétet haj­tottak végre. A kórház profil­jába tartozik a / betegségek megelőzése is. A szakosított szarvasmarhatelepeken a szakállatorvosok továbbképzése is a feladatuk közé tartozik. Képünkön: Dr. Fábián Ferenc kórházvezető főorvos, Dr. Var- si András szakállatorvos és Mócsány Sándor állatgondozó egy sérült német juhászkutyát ápolnak. ^ — BL — Erdőtörvény Egy karrier története Űj, átfogó erdővédelmi és -gazdálkodási törvényt hagyott jóvá a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A világ erdő borí­totta területeinek egyötöde, a világ fakészletének egynegye­de a Szovjetunióban van. Ért­hető tehát, hogy már eddig is többször hoztak olyan intéz­kedéseket, amelyek -zabályoz- zák az erdőgazdálkodást, és előírják az erdő kincseinek védelmét. Az új erdőgazdálkodási tör­vény — amelyet össznépi vita után hagyott jóvá a Legfel­sőbb Tanács — általánosítja a szocialista állam erdővédelmé­nek gazdag tapasztalatait. Ez a törvény aktívan elősegíti az erdők tudományos kihaszná­lását, előírja a tervszerű új­ratelepítést és az erdők hat­hatós védelmét. A természettel egyre inkább konfrontációba kerülő tudo­mányos-technikai haladás ko­rában a környezetvédelemhez és az ökológiai egyensúlyhoz azonban nemcsak állami tör­vény, hanem jelentős anyagi áldozat is szükséges. A Szov­jetunióban a jelenlegi ötéves terv idején az állam mintegy 11 milliárd rubelt fordít a ter­mészetvédelemre és a termé­szeti források ésszerű kihasz­nálását célzó program megva­lósítására. t Akkor már több miint egy hónapja a Központi Kocsi­kenőcs és Kencefice Művek­nél dolgoztam technikus­ként, amikor a főműveze­tőm megkérdezte tőlem: — Mondja csak, Kernen- cze szaktárs, nem rokona macának véletlenül Kemen- cze Jenő miniszterhelyettes, ágazatunk főnöke? — De igen, a nagybátyám — vágtam rá viccből, és ez­zel a beszélgetés véget is ért, mert a főművezetőmnek felakadt a szeme és elhall­gatott. — Adok maga mellé egy segédmunkást — mondta néhány nap eltelte után —, ne egyedül emelgesse eze­ket a menkő nagy kencefi­céket. Nem tudtam eltalálni, mórt ilyen jóindulatú hoz­zám a főművezető, mivel a kenceficék mindössze tíz- meg húszdekásak, nem ne­héz azokat emelgetni. Az­tán ahogy telt-múlt aV idő, minden világos lett. Futó­tűzként terjedt el a hír: miniszterhelyettes a nagy- bácsikám. Egy hét múlva, éppen a segédmunkásokkal sakkoz­tam, amikor a gyáregység­vezető a vállamra tette a kezét: — Dolgozgatunk, dolgoz­gatunk? Felugrottam, \ de moso­lyogva leintett: — Fejezzék be csak nyu­godtan ! Látom, remekül sakkozik — mondta. Aztán a segédmunkást átküldte a központi raktárba, ő meg leült, és új partiba kezdtünk. — Maga kis titkolódzó! — szólt hirtelen, amikor a bástyámmal leütöttem a fu­tóját. — Másoktól kell meg­tudnom, hogy a nagybácsi- kája a miniszterhelyettes? Nem szép dolog ilyesmit el­titkolni előlem! Most jut eszembe, nem magának való hely ez a kenceficeműhely. Holnaptól a laboratórium­ban dolgozik. Fehér köpeny, kutatás, ötszáz forinttal több fizetés. Megfelel? Különben a bácsikája nagyon rendes ember. Egyszer már kezet fogott velem is és beszél­tünk pár szót. A laboratóriumban jó dolgom volt. Reggel föltet­tük a kenceficét a keverő­asztalra, egész nap nem volt rá gondunk, okos masinák keverték, fortyogtatták a masszát. Napközben, hogy kellemesen teljen az idő, a fehér köppenyes kollégák megtanítottak 6nóblizni, félkezes ultit játszani, pó­kerezni, túlórát csúsztatni. — Piros ász oszt, nem oszt — szólt a főnök, amikor letette a telefonkagylót, -r Kemencze, hívat a főmér­nök. Fél óra múlva jelent­kezz nála. — Kávét főzessek, vagy konyakot iszik? — fordult felém a főmérnök, amikor táncház nagyságú irodájá­ban leültem az egyik szék­re. — Amíg főzik a kávét, kérek egy kis konyakot! Először az időjárásról be­szélgettünk, meg a közel- keleti helyzetről, aztán té­mát váltva a főmérnök meg­kérdezte: — Hogy van a bácsikája? Reumás még a kisöreg? Ijedtemben mély lélegze­tet vettem, már-már szólni akartam, amikor így foly­tatta: I ■— Figyeljen ide, illetve bocsáss meg, én vagyok az öregebb... Szervusz... Es­sünk túl ezen a kis forma­ságon !... Különben a bá­csikáddal is tegezzük egy­mást. Egyszer együtt va­dásztunk és megittuk a per­tut. .. Kérlek szépen, én a jövő héten külföldre utazóm. Ügy gondoltam, magammal viszek egy tehetséges fiatal szakembert, hadd ismerje meg külföldi partnereinket, szokja meg a tárgyalások légkörét. Rád gondoltam. Te jössz velem. A külföldi útról hazatér­ve én lettem a laboratórium főnöke, Egy szép napon megszólalt a telefon: — Kemencze szaktárs? Kapcsolom a vezérigazgató elvtársat. A vezér közölte, három nap múlva a gyárba látogat Kemencze Jenő miniszter-, helyettes, és én is tagja vagyok a fogadó bizottság­nak. , Másnap kikértem a mun­kakönyvemet. Nem akartam a nagybá­csikéval találkozni! Kiss György Mihály j NÓGRÁD — 1977. november 13., vasárnap S t * V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom