Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
Furcsa hdi/zct — mondta az duók Romhányban I* v v *♦* v v v *♦* *♦* *«* ♦»* v *♦* *!* ‘I* v v v *♦* v v *«* *«♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *♦* v *»* ♦** v v v v v v %* v v %* *♦* v *♦* *•* *1* *Z* *♦* v v ♦!* Aligha van ember Magyar- országon, aki — ha elvégezte az általános iskola nyolc osztályát — ne ismerné Romhány nevét Ez a mintegy 2300 lakosú nyugat-nógrádi község hírét tulajdonképpen a kurucok vereségével végződött csatának köszönheti, melyet 1710. januárjában vívtak II. Rákóczi Ferenc és I. József Habsburg császár csapatai. A legújabbkori történelem lapjait azonban másféle „tintával”, másféleképpen írják. A két világháború között a község nevét az itt gyártott remekbe szabott cserépkályhák vitték szét a négy égtáj felé, majd néhány év óta a különböző csempegyártmányok. Romhányban a munkásság jelenléte az utóbbi fél évszázadban egyre erőteljesebben érződik; a közgondolkodásban, a megatartásrendszerben és a művelődésben egyaránt Emberekkel beszélgetve, még ma is gyakran hallani az iparosokról, azaz a munkásokról, akik a község mai társadalmi szerkezetének alapvető osztályát alkotják. Arányuk meghaladja a 60 százalékot: a kerámia-, a híradástechnikai és a csiszolókoronggyárban dolgoznak. A mezőgazdaságban a lakosság 10—12 százaléka keresi kenyerétA bejáró munkások száma körülbelül kétszázra, a kiiá- róké 130_ra tehető. E két számadat összevetéséből is kiolvashatjuk: a község képes lakóit eltartani, lakossága mindegyik tagját tudná foglalkoztatni. A Romhány III. , a FIM építésikerámia" gvára új létesítményének elkészülte után pedig az eddiginél még több munkáskézre lesz szükségTuskó Mihály tanácselnök hivatali szobájában a művelődés dolgairól beszélgetünk. — Nagy kulturális hagyományai vannak községünknek — meséli az elnök némi nosztalgiával. — A felszabadulás után mint mindenütt, itt is nagyon fellendült a kulturális élet. Volt egy országos dalostalálkozón díjat nyert vegyes kórusunk, fúvós- zenekarunk, színjátszó körünk- Tíz-tizenöt évig működtek. Később, a hatvanas években, amikor elkészült a kerámáagyár kultúrterme, sokat járt hozzánk a Déryné Színház. Szóval, 1967—68-ig szép eredményeink voltak a kultúrában. Most mind kevesebb a „dicsekednivalónk”. Az utóbbi évek kísérletei nem tudták feléleszteni a hagyományokatA mai klubkönyvtár a 70- es évek elején létesült, egy régi gyógyszertárból. Az előző könyvtárnak 2000 kötet könyve volt, a jelenleginek 6000. Ugyanakkor a három gyárban is működnek — úgynevezett szakszervezeti letéti — könyvtárak, összesen közel tízezer kötet könyv áll a Romhányban lakók és dolgozók rendelkezésére. A községi — más 6zóval állami, minthogy fenntartását és működését a tanács biztosítja — művelődés alapját a klubkönyvtár képezi— Milyen tevékenységet fejt ki, milyen programokat ajánl közönségének a klubkönyvtár? — Az olvasási kultúra fejlesztése érdekében könyvkiállításokat, író-olvasó találkozókat, könyvvásárokat rendez, időnként ismeretterjesztő előadásokat — feleli a tanácselnök. — Gyermekszakkör, bábszakkör működik, meg egy örökös vezetői válsággal küszködő ifjúsági klub. — Miért ez az „örökös vezetői válság?” — Meglátásom szerint azért, mert nálunk csak üzemi KISZ-szervezetek vannak, így a községi klubnak nincs szervezeti bázisa és tömege sem. A klubba főként diákok járnak. Sok az elfoglaltságuk, sokfélét akarnak, egyikük sem szívesen vállalja magára a vezetés, a szervezés nehézségeit- Illetve, ha mégis, akkor a kudarcok miatt hamar beleun. — Megpróbáltak segíteni ezen? — Több ízben is. Először kértük az üzemi KISZ-szervezetek segítségét a klub munkájának kialakításában, szervezésében, de nem járt sikerrel. Nehéz és ritkán sikerül összehozni egy közös rendezvényt. Még túlságosan él az üzemi szemlélet, ami miatt a gyári fiatalok keveset foglalkoznak a lakóterület dolgaival- Energiáikat a belső, saját problémák kötik le. Másik próbálkozásunk — a pártszervezetek mintájára — egy KlSZ-csúcsveze- tőség létrehozása volt, de ezt, úgy indokolván, hogy erre másutt sincs példa, nem támogatta sem a járási párt- sem a KISZ-bizottság. A klubkönyvtár működésében az ifjúsággal, ezen belül is elsősorban az általános iskolás korú gyermekkel való foglalkozás dominál. Ezt mint mondják, a kényszer- helyzet szülte, mivel a felnőtteket lehetetlenség mozgatni, legalábbis a gyárak nélkül nem megy, a kívánatos együttműködéstől pedig — hiába a tanács és a termelő- egységek közötti jó személyes kapcsolat — még nagyon messze vannak- Anyagi gondja egyébként nincs az intézménynek. Az idei 80 ezer forintos állami támogatás elegendő, sőt színvonalasabb, tartalmasabb kultúrális élet megteremtését biztosítja. Hogyan látja ezt a tanácselnök? — Intézményünk a könyvtári munkát el tudia látni, de mint klub nem. A dolgozók művelődésében, szórakozásában nem tudja azt a szerepet játszani, amelyet kellene- Testületi üléseken is többször szóba került, hogy művelődési tevékenvségünk nem kielégítő, nem felel meg a lakosság összetételének, az igényeknek. A klubkönyvtár vezetője egy érettségizett leány, szakképzettet nem kaptunk — a programok szervezésében, a propagandában, a gyárakkal Való együttműködésben sokkal többet tehetne. Ugyanis az a furcsa helvzet állt elő, hogy az üzemi művelődés — itt elsősorban a kerámiára gondolok — jóval több eredményt tud felmutatni, mint az állami. Az építésikerámia-gyár kulturális tevékenysége nagyon régóta összefonódott a község művelődésével. így van ez ma is- A község lakói nemcsak a régi kultúrtermet vehetik szabadon igénybe, hanem az új, Ízlésesen berendezett gyári klubkönyvtárat is. S ezt természetesnek tekinthetjük. Sőt Romhányban, amely korszerű művelődési objektummal nem rendelkezik, szükségszerűnek is. Másik oldalról viszont az igazsághoz tartozik, hogy ez a kiterjedésében korlátozott intézmény önmagában nem vállalhatja el —, amely egyébként feladata sem lehet — a község egész lakosságának művelődési ellátását. — Többet tudnék segíteni a községi klubkönyvtárnak, ha kérnének — mondja Megyeri Hona a gyár második éve függetlenített vezetője —, de ezt elvétve teszik. Időnként ugyan szoktunk beszélgetni1 az ottani népművelővel közös problémáinkról, de a rendszeres, jól összehangolt együttműködésig nem jutottunk el. — A gyári művelődési intézmény milyen programokat szervez? — Amelyek általában szokásosak. Például kiállításokat, ismeretterjesztő előadásokat, nagytermi rendezvényeket, ismert és kevésbé ismert színészekkel, énekesekkel, zenekarokkal felnőtteknek és főként gyerekeknek. Színház nem jár hozzánk, ezért az embereket a gyári busszal szállítjuk a budapesti előadásokra. Huszonnyolc résztvevővel havonta találkoznak a szocialista brigádvezetők klubjának tagjai. — A szocialista brigádok kulturális tevékenységére nagy gondot fordítottunk az utóbbi években — mondja Fábri István gazdasági igazgatóhelyettes. — Ennek tulajdonítható például az énekkar tavaszi megalakulása isA szocialista munkaver- seny-szabályzatunk egyébként részletesen és pontosan körülírja a brigádok művelődési tevékenységének feladatait, ösztönzési rendszerét. A brigádoknak ebben többek között a tanulást, az olvasást, a művelődési rendezvények látogatását javasoljuk. Az aranyplakettért versenyzőknek például három színházi előadást kell megnézniük, s közöttük operett, vagy cirkuszi előadás nem szerepelhet. Ezen már, úgy érezzük, túljutottunk és az igényesebb brigádoknak túl is kell jutniuk. Természetesen lesznek brigádjaink, amelyek továbbra is operettet néznek majd, ezért lelkesednek, de nekünk a mércét most már mindenféleképpen magasabbra kellett állítanunkBevezettek egy új gyakorlatot is. Ezt a szocialista brigádok házigazda szerepként szokták emlegetni... — Eddig két alkalojnmal került sor házigazda szerepre- Legutóbb a Pattantyús Ábra- hám komplex szocialista brigád látta el. Jött hozzánk egy szovjet professzor előadást tartani Szibéria gazdaságáról, s a brigád a vendégért elment Pestre, itthon végigkalauzolta a gyárban és tulajdonképpen minden szervezési és lebonyolítási munkát elvégzett- Ezt értjük mi a házigazda szerep alatt, amélynes nagyon komoly hasznát látjuk. Ez megérződött az előadás közvetlen hangulatán, a felelősségben, a részvételen. A gyár művelődési törekvéseit tulajdonképpen a termékszerkezetben, a technikában és a technológiában bekövetkezett változások alakították ki és alakítják. A munkának óriási szerepe van a művelődés mindennapi gyakorlatában, a vezetők és a munkások gondolkodásának, magatartásának formálódásában. Sokan már most a második, illetve harmadik szakmát próbálják megszerezni. Hatszázan dolgoznak körülbelül a kerámiában. Ma még többségében betanított és segédmunkások. A Romhány III. beindulása után, 1979. közepén megváltozik a helyzet. A dolgozók 52 százaléka lesz szakmunkás, 34,4 százaléka betanított, 12,8 százaléka pedig segédmunkás. A gyárnak már csak ezért is igyekeznie kell. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának helyi gyáregysége 1969. végén létesült. 234 dolgozójából 201 a nő. Többségüknek ez az első munkahelye. Itt voltaképpen tehát a munkássá válás időszakát élik. Barti Károly telepvezető örömmel ad számot az eltelt évek munkájáról. — A mai középszintű vezetők, irodai alkalmazottak az egykori munkásokból kerültek ki — mondja. — Tanultak, közben gyakorlatot szeO rósz ország mindent kimondott (XII.) „Az Ideiglenes Kormányt megdöntöttük Október 24-én este Lenin úgy döntött, elhagyja azt az illegális lakást a viborgi városrészben, ahol Finnországból való hazatérése óta rejtőzött és elmegy az események központjába, a forradalom akkori főhadiszállására, a Szmol- nijba. „A biztonság kedvéért — írja Eino Rahja régi bolsevik — elhatároztuk, hogy kimaszkírozzuk. Amennyire lehetett, kicseréltük a ruháját, bekötöttük az arcát egy meglehetősen piszkos kendővel, mintha a foga fájna és öreg sapkát tettünk a fejére...” így érkezett meg munkatársaihoz az a férfi, akiről néhány óra múlva mindenki másnál többet írt nemcsak az orosz, hanem a világsajtó is. REGGELRE ELDŐLT Ezen az estén tíz óra körül Levickij tábornok a vezérkar képviselőjével folytatott telefonbeszélgetés során így fogalmazott: „Az a benyomása az embernek, mintha az Ideiglenes Kormány egy olyan ellenséges állam területén volna, amely befejezte a mozgósítást, de még nem kezdte meg az aktív tevékenységet! S éppen az a tény, hogy a bolsevikok, bár gyakorlatilag régen megvan a lehetőségük arra, hogy valamennyiünkkel leszámoljanak, mégis ennyire határozatlanok, feljogosít arra a feltevésre, hogy nem mernek ujjat húzni velünk..” Körülbelül ugyanezekben a percekben küldte szét az Ideiglenes Kormány „Mindenkihez” címzett rádiótáviratát, amelyben közli, hogy nem adja meg magát és katonai segítséget kért a főhadiszállástól, amely „útnak is indított egy különítményt.” Október 25-én, az új időszámítás szerint november 7-én, éjjel két órakor működésbe lépett a történelem legjobban előkészített és vitathatatlanul legnagyobb horderejű fegyveres felkelésének gépezete. Nem a megindult osztagok létszáma — há9? • •• romezer matróz, pár ezer vörösgárdista, mintegy húsz század elitkatona — döntött, hanem a tökéletes tudatosság, mind katonai, mind politikai értelemben. A lényeg az volt, hogy az akciót gyakorlatilag végrehajtó katonai ököl mögött minden vonatkozásban lebírhatatlan erő állt: a világ legnagyobb országának népe, amelynek forradalmi akaratát immár a leghaladóbb politikai csoport vezette, egy új világot álmodó-teremtő géniusz- szál az élen. Reggelre gyakorlatilag eldőlt a harc és délelőtt tízkor Lenin megírta a Forradalmi Katonai Bizottság Kiáltványát: „Az Ideiglenes Kormányt megdöntöttük. Az államhatalom a petrográdi proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottság kezébe ment át.” CSAK A TÉLI PALOTA A fordulat olyan gyors, hogy sokan egyszerűen nem hiszik el, amit hallanak. Október 25-én, 23.40 órakor Balujev tábornok, a nyugati front fő- parancsnoka telefonon kérdezte Cseremiszov tábornokot, az északi front főparancsnokát, igazak-e „a Petrográddal kapcsolatos híresztelések”. Cseremiszov: „Az Isten szerelmére, ezek nem híresztelések, hanem megbízható tények! Az Ideiglenes Kormány nem létezik, Kerenszkij miniszterelnök elvesztette hatalmát, a hatalom és Petrog- rád teljes egészében a forradalmi tanács kezén van...” Csak a Téli Palota állt még. John Reed ott volt azok között, akik rohamra indultak ellene. „Vezényszavak hangzottak, majd a sötétségben láthattuk a közeledő tömeget. Csendben jöttek, csak a léptek ütemes zaja és a fegyverek csörgése hallatszott. Csatlakoztunk az első sorokhoz. Mint valami széles fekete folyam, áradt a néma tömeg a Vörös Kapun. Egy előttem haladó vörösgárdista halkanmegszólalt: — Vigyázzatok, elvtársak! Ne bízzatok bennük. Biztos, hogy lőni fognak” „Amikor átjutottunk a kapun, elkezdtünk rohanni, meghajolva, szorosan egymás mellett. Ám a Sándor-oszlopnál hirtelen megtorpantunk. — Hányat öltek meg közületek? — kérdeztem. — Nem tudom. Körülbelül tízet... Átmásztunk a tűzifából emelt barri- kádon és a túloldalon újjong- va pillantottuk meg a tisztiiskolások eldobált fegyvereit. A főbejárat tárva-nyitva, az ajtókon át fény szűrődik ki és a hatalmas épület néma, niint a sír.” „FELÁLLT LENIN ÉS...* „Besötétedett — mondja el élményeit a Szoldatszkij Go- losz 1917. október 27-i számában egy tiszt, aki a Téli Palotát védte a felkelőkkel szemben. — Az Aurora cirkálóról és még valamerről megkezdődött a tüzelés és ez erősen befolyásolta a Téli Palota helyőrségének hangulatát. Legelőször a kozákok soraiban mutatkoztak a csüg- gedés jelei..., de senki sem óhajtotta a vérontást...” 1917. október 25-én (november 7-én) este 10 óra 45 perckor — tudósítanak a történelmi krónikák — megnyílt a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek II. összoroszországi kongresszusa, amelynek 649 tagja közül immár 390 volt a bolsevik. Felállt az az ember, akinek oroszlánrésze volt e megváltozott arány — és az egész helyzet — kialakulásában, felállt Lenin és hivatalos határozati javaslat formájában előterjesztette harcos élete három nagy, megvalósuló álmát: a három dekrétumot — a földről, a békéről, és a szovjethatalomról. Az éljenzés, kiáltozás, tapsvihar közepette, élete — és az emberiség története — e nagy pillanatában egyszerűen, pátosz nélkül tette, amit mindig: megfogalmazta, amit a tömegek akarnak. Az orosz tömegek, akiket elvezetett a győzelemig, és a többiek, a nolnapok győztesei. Harmat Endre (Vége) NÓGRÁD - 1977. november 6., vasárnap reztek, s ma már képesek a telep teendőinek szervezésére. A művelődés területén is sok sikert értünk el. Másfél éve, amikor átalakították „szálláshelyünket”, a kastélyt, van egy 300 kötetes könyvtárunk, kultúrtermünk. A telephely három „fronton” végzi közművelődési munkáját. Egy ré'zét helyben szervezik az új helyiségekben, másikát a községi klubkönyvtárban, közösen, a harmadikét Vácott a központ kultu- rosának közreműködésével. A központ egyébként látva a nagyarányú fejlődést, a jövő évben több rendezvényét kifejezetten a romhányi gyáregység kollektívájára' tervezi. Itt tartják meg az ünnepi könyvhét megnyitóját, Itt hangversenyezik a váci Vox Humana kórus. — Szocialista brigádjaink — hét van belőlük — nemcsak a munkában, hanem a kulturális ténykedésben is élen járnak, példát mutatnak a többieknek. Ugyanígy vélekedik Kelemen Tibor üzemvezető a FIM Widenta Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár helyi gyáregységében, ök mintegy kétszázan vannak, kétharmad részben nők. A szocialista brigádok száma tíz, a bejáróké 78. Az itt dolgozók zömében betanított munkások; mivel ilyen a munka jellege. A gyáregység 1968-ban alakult, s itt is a munkássá válás szervezési-szervezeti gondjaival foglalatoskodnak. Munkaerőgondjuk sohasem volt; a munka általában tiszta, és jól megfizetett. Az emberek elégedettek. — A brigádok kulturális vállalása nagyon alacsony szinten kezdődött. A fokozatosság figyelembevételével azonban jól haladunk előre. Megszervezzük az „egy hónap — egy könyv” olvasási akciót, menyecskekórust működtetünk. E ..specialitások” mellett természetesen mi is különböző rendezvények látogatására, kirándulásokra szervezzük az embereket. — Önöknek csupán egy kis klubhelyiségük van. Már csak ebből ítélve is, több segítségre szorulnak más gyárak és a község részéről. — Jók a kapcsolataink. Egymás rendezvényeire mindig meghívjuk a másikat. A nagyközségi politikai rendezvényekért pedig mindig egy- egy gyár a felelős. Mégis miben várnánk többet a községtől, a klubkönyvtártól? Mindenekelőtt érdekes programok szervezésében és rendszeresebb, szélesebb körű propagandában. Romhány lakosságának, bejáró munkásainak művelődési helyzete az utóbbi években — láthattuk — lényeges mértékben javult. De még mindig sok a kiaknázatlan lehetőség, a nyitott kérdés. Először is: nem megfelelő a községi művelődés objektum- és személyi ellátottsága. Másodszor: nem kielégítő, az esetenként közös munkálkodás ellenére sem. a gyárak egymás, valamint a község közötti együttműködése. A kultúra anyagi eszközei kü- lön-külön megvannak, az igény is a művelődésre, csak és ez nagyon fontos — a koordinációjuk nincs meg, nincs aki felelősen magára vállalja. i Űj művelődési ház építésére —, mint a tanácson elmondták — még a hatodik ötéves tervben sem lesz pénzügyi lehetőség. A személyi feltétel megteremtése viszont —, ha 1979-re felépülnek a tervezett tanácsi bérlakások — közelebbi lehetőség. Ezért úgy látjuk, hogy itt most ez a legfontosabb feladat; valamint a közművelődésben dolgozók képzettségének fejlesztése és a művelődési igényeknek, tevékenységeknek az egész lakosság javát szolgáló összehangolása. Sulyok László t n
