Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

Szépek az őszi színekben pompázó dombok, de a földe­ket művelők fölöttébb örülné­nek inkább zsíros szántóknak, mint a kedvezőtlen termőhe­lyi adottságoknak. Mert itt minden újabb hektár termő­vé tétele, minden újabb má­zsa hozamemelés többszö­rös energiát kíván, sebesen emészti az erőt A szandál Lenin Termelőszövetkezet tagjai napról napra türem­kedve tusáznak a környezet­tel. S a természettel vívott harcból a jelek szerint, ők ke­rülnek ki győztesen. ★ „Több részletet! Több rész­letet! Csakis a részletekben van eredetiség és igazság” — mondotta Stendhal. A kényel­mesen berendezett szobában Velkovics Mihállyal, a gazda­ság elnökével a szandai föld­művelők hétköznapjainak részleteiről diskurálunk. A múlt árnyai kísértenek. A szanálást kiváltó veszteséges évek, melyek terheit még ta­valy is viselték, az ismétlődő személyi problémák, melyek a bajok gyors kilábalásába ve­tett hitet is megingatták a talponlevőkben, mély nyomo­kat hagytak. De nem kitörül- hetetleneket! — A termelési érték tavaly huszonnyolc százalékkal emel­kedett, az idén húszat vállal­tunk — említi az elnök, s csendesen fűzi hozzá: — Tel­jesítjük is... Mintha hétmérföldes lép­tekkel kívánnának haladni Szandán, mintha néhány esz­tendő leforgása alatt akarná­nak pótolni minden hátrányt, vállalva a kockázatot, talán még erőn felüli feladatokat is. S irigylésre méltó optimiz­mussal. A terényi szarvasmar­hatelep fertőzött állományát fogcsikorgatva, de kicserélték, az ócskavasgyűjtő telepnek beillő gépműhely udvarán már esténként ott sorakoznak a legújabb gépek, istállókat emeltek a juhászat fejleszté­sére, az idén már három­milliót költöttek műtrágyára. A repülőgép még a Káposz­tás-hegyet is beszórta, amely, re szívós alpinisták is azt le­begnék: meredek. — Tetemes segítséget kap­tunk a megyei tanácstól, de a mi munkánkat nekünk kell elvégeznünk — mondja Vel­kovics Mihály. A „nekünk” szócska 39f> ta­got és 67 alkalmazottat je­lent . , i,_. j • "*■ V A Krátkl-hegyen négyszáz Juh ropogtatja a kései füvet. TALPON­LEVŐK Dancsok István, az egyik leg­régebbi juhász tekintete ki­séri a nyájat, mellette a hű segítő. Ügyes, a fiatal kutya. Palettára kívánkozik a lát­vány, a dombtetőről végiglát­ni a békés katlanon, az oldalt akácosok koszorúzzák. A leen­dő melléküzemág „alapanya­gai” még lábon nyögnek a hi­deg szelektől. — Nagy volt a riadalom ta­vasszal — meséli az öreg ju­hász. — A nyiroktól terjedt a büdössántaság. Fogyottá kék­kő, a timsó, izzadtam eleget... Kígyógyította a jószágokat, még az apai recept szerint. A szarvasmarha-gondozók vi­szont már a tanfolyamon ma­gukba szívott ismeretekből merítenek. Pedig hogy ellen­keztek. — Iskolába ülni? Irkába jegyezni? Minek az nekünk7 — perlekedtek az őket győz- ködőkkel. Amikor megtudták, hogy a minisztériumból lesz vizsga- biztos, tolattak volna kifelé. Pedig utána ő ny.latKozta, hogy ezt a társaságot a leg­fejlettebb állami gazdaságba is elfogadnák gondozóbrigád­nak. — Rá sem lehet ismerni a telepre. Javult a technológiai fegyelem, az állategészség­ügyi helyzet. Még az ötven­nyolc éves Kiss Andris bácsi is annyira belejött a tanulás­ba, hogy a vizsgán szakmai kérdésekről vitatkozott — ma­gyarázza a tanfolyam hatását az elnök. A kezdeményezésen felbuzdulva, az idén a gép­szerelőknek hirdettek szak­munkásképző tanfolyamot Ügy tartják, csak akkor ké­pesek a maguk elé tűzött cé­lokat teljesíteni, ha a kétke­zi munkások is lépést tarta­nak a tudományok fejlődésé­vel. ★ A műhely udvarán a négy közül az egyik új Zetor 120- as karbantartását végzik. Fél­tő gonddal matatnak a sze­relők a gép gyomrában, meg­szerették a modem szerkeze­teket. Amikor megérkeztek a Zetorok, igencsak savanyú pil­lantásokat vetettek feléjük, mert híre jött, hogy sok a baj velük. Még a kiképzésen résztvevő traktorosok is fenn­tartással fogadták. Most meg nem cserélnék el aranyért sem. — Itt szinte kivét ;1 nélkül mindenki fiatal — jegyzi meg Balatoni János, a tsz párttit­kára, mintha arra célozna: a technika és ifjúság elválaszt­hatatlanok. A gyenge földek eszik a legkeményebb acélt is. Kus- nyár János, a műszaki ágazat vezetője sorolja, milyen em­berfeletti munkát végeznek beosztottai. S nem lehet hi­ánycikk a leleményesség sem. A múltkor például az egyik E—280-as betakarítógép veze­tője, Bahorecz János jött be lógó orral. — Nagy baj lehet, mert ak­kora a füst utánam, mintha gyárkéményből ömlene — mondta. Nekiugrottak a szerelők s az egyik munkahenger adago­lójánál ráleltek a hibára. Egyébként ilyen vizsgálatokra nincsenek berendezkedve, "de a szükség nagy úr, s a mun­kákkal sem keslekedheínpk egy percet sem. Lett is any- nyi takarmány, rpint még so­ha. Majoros Ottót az egyik leg­jobb szerelőként emlegetik. Mezőtúrra jár, technikusi mi­nősítés megszerzése a célja. Korábban a fővárosban pró­bált szerencsét, aztán vissza­jött Szandára. — Az iskolára csak mező- gazdasági üzemből lehetett je­lentkezni — érvel a hazatérés mellett. — Csak ezért? Mosolyog. Miként mondja el, hogy a szíve húzta a szan­dai változások közepébe? ★ Az elnök reggel beszámolt a járási aktívaértekezletről. A vezetők lelkére kötötte, hogy ha kérik, pontos információt szolgáltassanak. Aztán terep­szemlére indult, a szokásos útra. Felkereste a talponlevő- ket, akik a vetést, mélyszán­tást, betakarítást végzik. Fejé­ben a kavargó gondolatok­kal, a holnap lassan kibonta­kozó képével, a Stendhal kö­vetelte részletekkel. Eredetiekkel, igazakkal. A Lenin Tsz jövőjét előrevetítő montázjzsal, melyet együtt al­kotnak traktorosok, gulyások, agronómusok, juhászok, szere­lők. A talponleyők; j Szabó Gyula Isszel es szívvel IVPITS volt szükség biztatásra,' ösz- tönzésre, mivel az öntudatos munkások eszében és szívében már koráb­ban is megfogalmazódott: méltóképpen ün­nepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulóját, a világot átformáló nagy történelmi eseményt A belső indítékoktól áthatott hívó szót eb­ben az évben a csepeli munkások mondták ki. Tettre ösztönző, cselekvésre buzdító el­képzeléseik megyénkben is kedvező vissz­hangra találtak. Rövid idő múlva 3122 mun­kahelyi kollektíva, köztük 2918 szocialista brigád vállalta, hogy eszével, dolgos két ke­zével úgy sáfárkodik, hogy megvalósuljanak az 1977. évi terv célkitűzései, javuljon a gaz­dálkodás hatékonysága, növekedjék az ex­porttermékek mennyisége, kedvezőbb le­gyen a munkaidő kihasználása, sokirányú a takarékosságot szolgáló tevékenység. A nagy ünnep előestéjén csaknem minden üzemben, vállalatnál, gyárban, a lelkes, ál­dozatos munka mellett rövid időre megpi­hentek a vezetők és dolgozók, hogy közösen megvizsgálják: hol tartanak a vállalások tel­jesítésében, melyek a további teendők. A kép biztató és örömteli, s újabb alkotó tettekre ösztönöz. Amit elértek üzemeink, gyáraink az jó alapot teremt a még ered­ményesebb gazdálkodáshoz, a termeléke­nyebb, hatékonyabb termeléshez, a soron kö­vetkéz» esztendő zökkenőmentes indításához. Aki nemcsak szemlélője, hanem különböző formában részese is volt az elmúlt tíz hónap tiszteletreméltó eredményei létrejöttében, az látta és tapasztalta, hogy a legkisebb siker is megfeszített munkával, sokszor lehetetlen­nek tűnő feladatok megoldásával, az akadá­lyok legyőzésével, a gondok legyűrésével jött létre. A munkában éppúgy, mint a ta­nulásban és a szocialista emberré válás fo­lyamatában. Kérem tekintsenek el a tonnák, mázsák, a millió darabok, a kilométerek felsorolásá­tól és csak annyit mondjak: az üzemek, gyá­rak, vállalatok pártszervezeteinek cselekvési programjában, a gazdasági vezetők intézke­dési tervében foglaltaknak megfelelően, ahol a népgazdaság igényelte, ott mennyiségben is többet termeltek, ahol nem* ott minőségi­leg jobb és főleg több exportképes termék hagyta el gyárainkat és került az egyre igé­nyesebb külföldi piacokra. Mindez jól érzékelteti, hogy a szocialista munkaverseny-mozgalom és benne a szocia­lista brigádmozgalom képes önmagát meg­újítani, képes gyorsan befogadni és igazod­ni az új, sok tekintetben megnövekedett kö­vetelményekhez, megvan az a képessége, hogy megszabaduljon azoktól a formális vo­násoktól, amelyek esetenként kényelmesség­re csábítanak, s ílymódon szinte észrevétle­nül raknak béklyót az alkotó képzeletre. A mostani verseny új vonásainak is része van abban, hogy a munkások kezdeményező­kedve, akciói, az egymásnak nyújtott segítő kezek túljutottak hazánk határain. Ezáltal még erőteljesebben magán hordozta az in­ternacionalizmus egyre erősödő és bővülő je­gyeit, annak előnyeit. Nemcsak a politikában, hanem a gazdasági élet sok területén. A sikerhez vezető utat egyengette az a megváltozott gazdaságvezetői felfogás és gyakorlat, amely nemcsak elismeri, hanem a napi munka szerves részének tekinti a szo­cialista munkaversennyel és szocialista bri­gádmozgalommal való alkotó törődést. A versenyzőkedvű munkások aktív cselek­vőkészsége nemcsak az új, vagy valamilyen formában megújított termékekben öltenek testet. Kézzelfogható az a változás is, amely a szocialista módon való tanulás követel­ményeinek megvalósítása során a munkások, a dolgozók gondolkodásában kisebb, vagy nagyobb mértékben bekövetkezett. Különbö­ző arányban, de fokozta az öntudatot. Sokan vannak, akik a mostani verseny során még alaposabban megismerték a Szovjetuniót, fokozódott bennük az internacionalizmus nagyszerű, embert formáló, egymást megbe- csülő és segítő érzése. Szabad idejüket úgy osztották be, hogy jusson olyan önként vállalt kötelezettségek teljesítésére is, amelyek társadalmi céljaink mielőbbi megvalósítását szolgálják és szocia­lista rendszerünk lényegéből fakadnak. En­nek szellemében bővült az óvodákat és is­kolákat segítő mozgalom, ezt segítették elő az erre irányuló szocialista szerződéskötések. Egyre többen vesznek részt a kommunista műszakokon. Most, a világot alapjaiban megváltoztató Nagy Október ünnepén, amikor a világ ha­ladó gondolkodású embereinek és békét aka­ró millióinak a tekintete Moszkvára, a szov­jet vezetőkre, a békés munka folyamatossá­gát biztosítani kívánó, alkotó szovjet népre irányul, akkor megyénkben az elvégzett munka tiszteletének és elismerésének a je­gyében egy pillanatra sem szabad elfeled­kezni a holnap feladatairól. Ezek sok tekin­tetben újat jelentenek, vagy az el nem vég­zett munka újszerű megoldását sürgetik. \f öOVí'll ír üzemeiben, gyáraiban, vál- ' í- Uiv lataiban vannak még olyan kollektívák, amelyek tárgyi és szervezeti fel­tételek hiányában még mindig magukkal hurcolják az év eleji, vagy évközi lemara­dást. Nem mehetünk el a külföldi és belföl­di kereskedők jelzései mellett sem. Javítani kell a termékek minőségét, következeteseit biztosítani az export határidőre történő szál­lítását. Sok egyéb, más gyengeségünk is ar­ra figyelmeztet, hogy a fejlődés sokat ígé-’ rő, de göröngyös útján nincs megállás. Az alapvető kérdések megoldását segítő kulcs- fontosságú 1977-es év sikere még sok erőfe­szítést kíván, olyanokat is, amelyek megve­tik az 1978-as esztendő sok tekintetben új, megnövekedett feladatainak eredményes meg­valósítását. V. K, ,,Memóriamotor” A szófiai gzámftástechnfkal kutató intézetben a számító­gépek szalagjainak vezérlésé­re olyan új egyenáramú meg­hajtó motort szerkesztettek, amely megüti a világszínvo­nal mércéit. Hasonló motorokat eddig csak az Egyesült Államokban és Japánban állítottak elő. A „PIVT—KM 14”-es jelű bolgár elektromotort az EC 1035-ös számítógépek úgyne­vezett „perem memóriaszer­kezetének” meghajtására használják fel. Főbb tulaj­donságai a nagy sebesség, amellyel a mágnesszalagot felvételkor és olvasáskor moz­gatja, valamint a gyors indu­lás és hirtelen megállás. Ezek a tulajdonságok az elektro­mos számítógép teljesítőké­pességét jelentősen növelik, bővítik az '„emlékezőtehetsé­gét.” A „memóriamotor” alkat­részei rendkívül könnyűek, s csaknem teljesen hazai anya­gokból készülnek. Az előállí­tásban, tervezésben különbö­ző területek szakemberei — vegyészek, műanyagipari mér­nökök, elektronikusok, fi­nomműszerészek — több mint 50 konstruktőr vett részt. Hétköznapra jo az ünnep D « hangos á gyár kürt­je, amikor a hajnali kakasszó után ébresztőt fúj! Nálunk még a hangosnál is hangosabb, mert a hegyek nem engedik kiszökni a völgy­ből. Nincs az a mély alvó, akit ne ébresztene fel. Rezeg- tetősen erős a hangja,, behatol a lakásokba még kilométe­rekre is. Megrázza az épüle­tet és ébreszti az ágyon fek­vőt. Azután kezdődik az élet a kohászban. Váltják az éjsza­kai fáradtakat. A gépek friss lendületet vesznek: dübörög­nek. harsognak, forr a vasszí­nű levegő. Ebben a lüktetés­ben alakul az alaktalan va£ formát keres a drót, ruga­nyos szalaggá válik a lemez. Egyik oldalon az egyre fogyó hamuhegy, másikon a Pécskő vulkánja e kemény munka né­ma tanúja. Paluch Gyuri on­nan, a Pécskő ellenkező olda­láról a Somlyóról ment a gyárba, nem követve apját a szén föld alatti világába. Most is vékony ember, hát amikor lejött a hegyről, milyjo lehe­tett, hiszen annak már évti­zede múlott. Az arca korai barázdás lett. Hanem a sze­me, akaratának tükre maradt. Nyugtalanul vibrál amikor az üzemükről szól. Az edzőről, ahol az acélszalagot készítik. Szájának sfi’ka idegesen meg­rándul és rágva ejti ki aszót: — Amit vállaltunk, teljesíte­nünk kell! A hengermű szalagedző üze­mének dolgozója ő, élén annak a harminc munkást számláló ti ■igádnak, amelyik Komarov nevét viselve nyerte el a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet az elmúlt év­ben. A hatvanadik évforduló tiszteletére az idén is ver­senyre keltek a kiváló cí­mért. Olyan acélszalagot kí­vántak elkészíteni, amelyet egyedül ők tudnak gyártani az országban és mindenütt keresnek, mert rugalmas, fé­nyes, mint a nemes anyag, kínáltatja magát a vonzó szí­nével. A második fél évben nyug­talanság kerekedett a Koma­rov brigádban. De azért ott vannak, mindennap a gépek mellett. Csak feszültebb a hangulat. Paluch Gyuri, a múltkor is összecsapott Csőri Lajossal, a művezetővel, ami­kor a kilencvenszer-kettes ka­rikát tették volna fel. Az üzemben nagy volt a meleg, tépte a türelmüket, a karika pedig kemény, ha kiugrik a kézből a falat is kiveri, de az embert is odalapítja. Nagyon meg kell fogni és Rakonczai Zolit, a legfiataiabbat küldte Csőri segítségül Paluchnak. Gyuri ideges lett: — Itt vágjon bennünket agyon? — ordított káromko­dással cifrázva. A biztonságért fakadt ki a brigadéros, mert most nem szabad kísérletezniük. Fgyetlen vélés a munkában, ó' ák vesz­hetnek el. Es még egyszer nem lehet elviselni amit kap­tak a féléves értékeléskor. Nagyon váratlanul érte őket. Andó Pista zagyvái ember, aki bányászból lett hideghenger- lő, még ma is egyre hangoz­tatja: „Nem mi vagyunk fe­lelősek a dolgokért. Jó nyers­anyagra van szükségünk. Ab­ból tudunk dolgozni...” Vele történt, hogy hat szalagot hú­zott, de abból csak három lett használható. A többi se­lejt. — „Es ezért mi bűnhőd­jünk?” Ami igaz, az igaz, Hopka László, a gyárrészleg vezető­je a nyáron, amikor a féléves tervteljesítést értékelte, na­gyon keményen számon kérte a brigádot. Mert amit fél évre vállaltak, nem teljesítették. Hopka velük kezdte az életet amikor az iskoláról kijött, de erre nem volt tekintettel. Ar­ra sem, hogy a rossz nyers­anyagra hivatkoztak Paluchék. Az egész gyárrészleg színe előtt fejükhöz vágta, hogy csalódott a Komarov-beliek- ben és semmi mással, csak a munkával bizonyíthatják, hogy csalódása alaptalan. Csendes a főnök hangja, szelíd a tekinte­te is, amely most elkomoro- dott: — Tudtam én, hogy nem feliétien a brigád hanyagsá­gból t i tűó a lemaradás. De tőlük segítséget várok. — s emelt lett a hangja Ilyen nagynevű emberek, mint a Komarov-brigád tag­jai, nehezen viselték el a bírálatot. Mert azért azzal tel­jesen tisztában voltak, hogy egészen miniszteri szinten folyt a tárgyalás a Dunaújvá­rostól kapott anyag minősé­gének javítására. Az ő mun­kájuk alapját, annak a nyers­anyagnak a minősége szabja meg. Tisztában vannak ezzel, de nem magyarázhatták meg mindenkinek. A tanácskozást követően meglátogatta őket a szovjet nagykövet. Nagyon ba­rátságosan beszélgetett velük. Az üzem egyik helyiségében, hivatalos kiállítótermet meg­szégyenítő kiállításuk van. Marasztaló rend, amit maguk teremtettek meg vendégeik méltó fogadására a forró le­vegőtől nehéz munkahelyen. Ott őrzik Komarov özvegyé­nek saját kezű aláírását a brigádnaplóban. De volt már ott a Szovjetunió hőse, hábo­rús veterán, diplomata, ma­gyar államférfi és rengeteg más kiválóság. Azt mondják, hogy a féléves munkaértekez­let után Hegyes Feri, az üzem vezetője a fejét fogta és az őt körülfogó brigádtagoknak mondta: — Hogyan nézzek én ezek szemébe, amikor ilyen szégyen ért bennünket? Azt kellett volna látni, hogy végül is mit tettek a Komarov-beliek a brigád be­csületéért! Augusztusban, szep­temberben, októberben nem engedtek meg maguknak egy lyukas percet sem. Amikor a délelőtti műszaknak két óra­kor letellett a munkaideje, akkor csak egy rövid pihenőt tartottak, és délután tovább dolgoztak. Elvégezték azt a munkát, ami az üzemből hi­ányzó emberek miatt elma­radt. Kérdezték Paluchot, hogy ez mi? — Mi? Mi? A gyárból Is fogynak az emberek és ha helyükbe nem jönnek mások, akkor is szállítani kell. Mi végezzük el az acélszalagkö- teg összekötését is. Másfél hónappal ezelőtt, ha kemény munka árán is. las­san fogyott a brigád adóssá­ga. Fokozatosan visszatért a jókedv. És akkor, amikor már úgy látták, minden rendbe Jön, (Hegyes Feri is iskolába mehetett), bekövetkezett a nagy baj. Elfogyott minden nyersanyag! A kemencék üre­sen forrtak. Gyorsan elterjedt a hír: „Dunaújváros iventú- rázik” A munkavállalásuk teljesítésének határideje; a forradalom évfordulója pedig egyre közeledett. A dekoráció­sok már megkezdték a díszle­tek készítését Paluch György, a brigádvezető a brigádtagole kíséretében a gyárrészlegveze­tő elé állott. Komor volt te­kintetük, száraz a hangjuk. A brigád vezető kérdezett: — És akkor velünk mi lesz? Hopka László, a napokban összegezte a brigád vállalásá­nak teljesítését. A vállalt fel­adatot az egy főre jutó ter­melési érték előállítását telje­sítették. Vonsik Ernő, a DEXION vezetője mondta, hogy ők viszont szerencsés negyedévet zártak, mert a sza­lagedzők Komarov brigádjá­nak egy csoportja anyaghiány miatt náluk dolgozott. — Nagyszerű munkásembe­rek — mondta ki az igazsá­got. A szalagedző üzem klálíí- tószobájában elkészült az új kiállítás. A Koma­rov- brigád készítette a hat­vanadik évforduló tiszteletére. A brigádtagok otthon is szé- pítkeztek. Paluch Gyuri pél­dául kitapétázta az előszobát, és festette a belső szobákat. Mert az évforduló ünnepe a vendégjárás napja is. Találkoz­nak a Komarov-beliek, egy ünnepi koccintásra, hogy utá­na hétköznapra hívhasson a gyár messzehangzó kürtje. Bobál Gyula r blÓGRAD - 1977. november 6., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom