Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

Hamarosan két éves lesz Az elmúlt héten a műsor­programban úgyszólván alig akadt teljes értékű produkció, amely maradéktalanul elnyer­hette volna tetszésünket, s maradandó élményeink so­rába raktározhatnánk. Mégis, ha rangsorolni kell, elsők között érdemel említést Sophokles évezredek múltán is hatalmas erejű tragédiája, az Oedipus király televízióra al­kalmazott változata, Csokonai egyfelvomásos vígjátéka, Az özvegy Kamyóné, s a két szeleburdiak, s a görög a ma­gyar klasszikus társaságában, pontosabban azokat játékrend­ben megelőzően, Zsombok Tí­már György tévéfilmje, A 78- as autóbusz útvonala kis ki­térővel — címmel. Nos, a kronológiai sort kö­vetve előbb talán erről néhány gondolatot. A történet egy fiktív autó­busz járaton, mai és nagyon könnyen hitelesíthető, mondr hatnám bármikor megtörtén­hető motívumból indul ki. Va­laki az utasok közül rosszul lesz. Egy orvostanhallgató infarktust állapít meg; a be­teget legsürgősebben kórház­ba kell vinni- A járat útvo­nalától váló eltérés, az uta­sokból különféle reakciókat, magatartásformákat vált ki, s tulajdonképpen ez az, ami az író Zsombok Tímár Györ- gyöt 'lényegében érdekli. Mi­lyenek vagyunk mi, emberek, valóságos arcunkban, a társa­dalmi együttlét megszokottól eltérő, vagy épenséggel válsá­gos perceiben. Hogyan és mennyiben irányítják, hatá­rozzák meg magatartásunkat, pillanatnyi önös érdekek? Az a dramaturgiai egybe- zártság, amit a tévéfilmben a vágtató autóbusz jelent, ki­tűnő lehetőséget nyújt mind­ezek alapos vizsgálatára, s az író igényes lélektani elemzés­sel él is e lehetőséggel. A becsületes szándékú írói ap­rólékosság azonban lassanként arányt vét, a történet szerep­lői mindinkább önismétlések­be keverednek, s végül is a cselekmény drámaisága fella­zul. A hosszadalmas ország­úti vágtában elbágyad érdek­lődésünk a figurák és a kifej­tett iránt, s már csak tudomá­sul vesszük a befejező képe­ket A 78-as autóbusz.. • azon- ben e gyengéi mellett is gon­dolatokra késztető írói mű és tévéfUm. Érezték ezt a sze­replő együttes tagjai, minenek előtt Sínké László, Gyabronka József, Kránitz Lajos, Szirtes Ádám, Juhász Jácint, Simon Géza, és talán legelső fokon Tornainak Nándor is. Csokonai híres komédiájá­nak, Az özvegy Kamyónénak olyan klasszikus színpadi meg- elevenítője után, mint Gobbi Hilda volt —, nehéz és hálát­lan feladat a figura új meg­fogalmazására vállalkozni. E merészségért kétségkívül el­ismerés illeti a maga nemé­ben kitűnő Törőcsik Marit, de távolról sem jelenti, hogy Gobbihoz akár csak távolról is mérhetőt teremtett volna. Tö- rőcsikből hiányzik az a fékte­lenül könnnyed komédiázó karakter, amely Kamyóné ér­zelmi fortyogását tükrözni ké­pes. Nehézkes ágálás, handa- bandázás tanúi vagyunk; ké­nyelmetlen benső feszengést érzünk színpadi jelenlétében, melyet csak kiváló partnerei: Szavcsay László, Gelley Kor­nél, Benedek Miklós, de fő­képp az együttes legvérbelibb komédiajátszói: Major Tamás, Avar István s a most Tün­dérként előlépő Gobbi Hilda oldanak fel egy-egy remek je­lenetükben. .. Ide nekem az oroszlánt is! — hangzik a mohó szerepéh­ség mondata a Szentvánéji álomban. De Törőcsiknek azért talán, mégse! A műsorhét harmadik lé­nyeges történése, az Oedipus király tévéváltozata, Horváth Z. Gergely feldolgozásában és rendezésében tulajdonképpen kitűnő minősítést nyerhetne, ha a mű előadásáról nem él­ne bennünk egy korábbi, nem is olyan régi, a mostaninál a tragédia végkifejletében, jóval szuggesztívebb emlékkép­A mostani feldolgozásban a címszerepet formáló Kozák András ragyogó dikciójával sodró lendületet adott a törté­nésznek, végső drámai hatá­sosságában azonban némileg adósunk maradt. E hiányosság mellett is legjobb művészi eredményei sorában tarthatja majd számon Oedipust, mely­nek bizonyára érettebb, tel­jesebb megfogalmazására is képes lesz még pályáján. A tragédia többi szerepében Má­té Éva, Kőmíves Sándor, Pi- róth Gyula, öze Lajos, Rak- sányi Gellért, Szirtes Ádám és Solti Bertalan elsőrendűt nyújtott Horváth Z. Gergely külön rendezői érdeme, hogy vállalkozásában több vidéki művészt is bizonyítási lehető­séghez segített, akik teljes mértékben igazolták e bizal­mat. (b. t.) Trák lovas arany dísze Bulgáriában — röviddel a világhírű fcrák aranykincsek után — új, értékes leletre bukkantak. Az arany melldísz, amit egy trák lovas temetésé­re készítettek, különleges művészi megmunkálásával — méltó helyet foglal el a trák kultúra reprezentatív em­lékei között. A súlyos arany melldísz első oldalára egy oroszlánt, egy vadkant, egy griffmadarat és egy szfinxet kovácsoltak. Az értékes leletet a trák dombvidéken, Cservenakovec környékén, Sztreltcsa délbol­gár városka közelében ásták ki. Az időszámítás előtti IV. század elejéről való sírban öt bronzedényt, egy vasfigurát, bronz nyílhegyeket és más trák használati tárgyakat is találtak. A bronzedényeken geometriai formák és növé­nyek körvonalai láthatók; az egyik edényből művészi fatál maradványai kerültek elő. A maradványok és faedény da­rabkák a megelőző kémiai analízis után a restaurátormű­helybe kerülnek. Különös fesztivál Nemrégiben különös feszti­vált rendeztek Párizs közelé­ben. A fesztivál csillaga egy olyan versenyzőt is megelő­zött, aki lábával borotválko­zott és közben még kártyá­zott is. A fűrésszel, fogókkal és reszelőkkel felszerelt ver­senyző a csodálkozó közönség szeme láttára két hét alatt megevett egy... biciklit. A leg- izletesebb részt a bicikliláncot utoljára hagyta, desszertnek. B. J. Oroszország mindent kimondott (VII.) Lenin nemet mond Július 3-án Petrográdon fegyveres harc kezdődött, amelynek során négyszáz em­ber halt meg, illetve sebesült meg súlyosan. A laktanyájából fegyveresen kivonult í. gép­puskás ezredhez más alakula­tok, valamint munkások és Kronstadtból érkezett tenge­részek csatlakoztak, azzal a szándékkal, hogy megdöntik az Ideiglenes Kormányt. Ezekben az órákban olyasmi történt, amiről köteleket ír­tak a történészek, és ami ta­lán mindennél ékesebben cá­folja a Lenin elleni rágalma­kat. Képzeljük el a helyzetet: Petrográd utcáin elszánt, fél­milliós tömeg hömpölyög je­lentős számú katonai egység­gel — csak a rettenthetetlen, állig felfegyverzett kronstadti matrózok húszezren voltak! — és a munkások közül is sok­ezren rendelkeztek valami­lyen fegyverrel. Aligha kell különös bizonyítás ahhoz a megállapításhoz, hogy ez a bolsevik jelszavakat kiáltozó, az Ideiglenes Kormányt meg- dönteni készülő tömeg kato­nailag nem találhatott volna komoly ellenállásra az akkori fővárosban. A FEJEKBEN, A SZÍVEKBEN IS Ez a szó szoros értelmében legyőzhetetlen erő a bolsevik főhadiszállás elé vonult. Lenin ott volt — ha akkor élükre áll, a hatalom kérdése a je­lek szerint eldől. De csak ka­tonai értelemben! És annak a Leninnek, aki nem is olyan régen szinte egyedül küzdött azért, hogy a hatalmat igen­is át kell venni, annak a Le­ninnek, akit ellenfelei „a ha­talom megszállottjának”, „fan­tasztának” neveztek, akkor és így — nem kellett a hatalom. Felkelési akart, de olyan fel­kelést. amely nemcsak straté­giai értelemben győz. hanem — a fejekben, a szívesben is! És ebben a Lenin szerint sors­döntő értelemben a forradalom vezére még nem találta elér­kezettnek az időt. Petrográd még nem Oroszország és az az ember, akinél jobban senki nem ismerte az orosz valósá­got, még nem volt biztos a vidék, a hadsereg, reagálásá­ban. A „fantaszta”, a „türel­metlen”, a „hataloméhes” Le­nin nem volt hajlandó a jú­liusi tömeg vállán átvenni a hatalmat, hanem — hazaküld­te a tömeget. Újra neki lett igaza. Hanem így van, az Ideiglenes Kor­mány tisztiiskolái, kozákjai és elit-ezredei nem lettek volna úrrá viszonylag gyorsan a hely­zeten. De ők is csak katonai értelemben. Mert a politikai erjedés feltartóztathatatlanul folytatódott. Akkor is, sőt ak­kor gyorsult meg csak iga­zán, amikor a diadalittas mi­niszterek felfedték Kártyáikat és megkezdték a leszámolást „a veszélyes elemekkel”. A HADÜGYMINISZTER­HELYETTES JELENTI Július 5-én a fronton tar­tózkodó Kei’enszkij közvetlen vonalon telefonbeszélgetést folytatott Jakubovics hadügy­miniszter-helyettessel. „Jakubo- vics: — Elérkezett az ideje a petrográdi kelevény felfakasz- tásának. A fegyveres tüntetés­ben résztvevő egységeket, va­lamint a Vörös Gárdát néze­tem szerint mindenképpen le kell fegyverezni, az ezredeket szét kell oszlatni és a petrog­rádi helyőrség többségét a 4 NÚGRAD - 1977. november 1., kedd heverő lehetőségek Parlagon Gyanús volt nekem az épü­let Nógrádkövesden. A szép függönyök moccanás nélkül fedik az ablakokat, a lépcső­házban semmi nesz. Az em­bernek az jut eszébe: talán fel kellene kiabálni, hogy „Van itt valaki?” Ifjúsági háznak hívják so­kan. Pontosabban inkább mozgalmi ház, közösségi épü­let, hivatalosan klubkönyvtár kategóriába sorolták be. Öt hét múlva, december 8-án lesz két éves. Vajon mennyire használják ki a régen várt épületet? És különösen a fia­talok életében hozott-e válto­zást? Persze, abban a koradélutá­ni órában, amikor erre jár­tunk, nagy hiba lett volna, ha túlságosan elcsodálkozunk a ház ürességén. Klubfoglalko­záshoz, rendezvényekhez még korai volt az időpont, könyv­kölcsönzés pedig nincs min­dennap. Egyedül Kárpáti Lászlót, a területi pártvezetőség titkárát találtuk bent az irodájában, öt kérdeztük meg: a két emelet többi helyisége máskor is ilyen üres? — Az a tény, hogy lehetne kihasználtabb. A rendeltetése az lenne, hogy a társadalmi szervek összejövetelei, a kö­zösségi rendezvények mel­lett a község lakóinak kultu­rális igényeit is kielégítse. Nem nagy község a miénk — mintegy 950 lakosa van — de ehhez mérten is nagyon mostoha helyzetben volt az épület elkészülte előtt. A tanácson kívül nagyobb terem sehol, ahol kulturált körül­ményeket találtak volna. Mo­zink se volt — Ideiglenes megoldásokat alkalmaztak (a magyarnándori ÁG III. kerü­letének ebédlőjében vetítet­tek). Bár nem nagy a „nagy­terem” — ilyen nincs is eb­ben az épületben — mindösz- sze 72 négyzetméter, és nem is emelkedő a padlója, azért a legújabb filmeket megnéz­hetik. Volt még — illetve most is megvan — a kőbánya kultúrterme. Rögtön el kell mondani erről, hogy igen ma­gas, kifűthetetlen, csak „ho- dálynak” nevezik. De bált csak itt lehet tartani. A mi nagyobb helyiségeink csak diszkóra alkalmasak, mivel a zenekar költsége a kis befoga­dóképesség miatt nem térül meg. — Sokat „gyengélkedett” a nógrádkövesdi KlSZ-alapszer- vezet. Változott-e a helyzet az elmúlt két évben? i — Határozottabb fellendü­lést csak az elmúlt hónapok­ban észlelhettünk, bár most sincs még minden rendben. Rendszeresen használják a helyiségüket, vetélkedőket rendeztek, vannak klubfoglal­kozások, foglalkoznak különfé­le szakkörök indításának a gondolatával. De van egy-két bökkenő. Kikerül például a faliújságra, milyen szakkörö­ket, kiscsoportokat lehetne in­dítani. Sok fiatal — elsősorban a fiúk — komolytalanul fogta fel a dolgot, össze-vissza be­írogatták a nevüket. Eddig még nem sikerült összehozni egyik csoportot sem. Egy kis­közösség működik: a könyvtá­ros Tóth Imréné vezetésével bábszakkört szerveztek az ál­talános iskolások számára. — Visszatérve a fiatalokra: az alapszervezet és a klub ve­zetése megoldódott-e? — Részben igen. Két fiatal pedagógusnő látja el ezeket a feladatokat. A községben van közös szolgálati lakásuk. De... egyikük balassagyarmati la­kos, érthetően a hét végék többségét otthon tölti, mási­kuk Becskén tanít. Még talán nem ismerik eléggé a falusi fiatalokat. A másik gond az, hogy kis létszámú az alapszer­vezet, 20—23 fős, sok az eljá­ró közülük. Többen a bányai KISZ-alapszervezet tagjai. Vannak ugyan közös dolgok is — nemrégiben sikeres járőr­versenyt tartottak a fegyveres erők napján. De náluk meg sok a bejáró... — A falusi lakosság kultu­rális igényeit mennyire tudja kilégíteni a ház? — Felnőtt csoport csak egy veszi igénybe rendszeresen előadások megtartására a léte­sítményt, a zöldség- és gyü­mölcstermesztő szakcsoport. A könyvtárban sokat javult a forgalom. Mindent összevetve: a felnőttek sem használják ki eléggé az adott lehetőségeket. Nem szokták még meg? Ez is közrejátszik. És az, hogy nincs olyan személy, aki összefog­ná a művelődési életet, ^ki­nek tervei lennének. A párt- alapszervezet tagjai is segít­hetnének ebben. Az előadó­termek, klubfoglalkozásra al­kalmas helyiségek és a könyv­tár mindenkinek rendelkezé­sére áll. Annak örülnénk, ha nehéz lenne beosztani, mikor, hol tkik tartanak összejövete1' jó programot. G. K. M. • • Ötszáz résztvevő a műszaki könyvnapok programjában A hagyományokhoz híven," az idén is megrendezték a műszaki könyvnapokat. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek műszaki könyvtára több társ­szerv segítségével sikeresen rendezte meg a programsoro­zatot. Értékes ismeretekkel gyarapodtak azok, akik részt vettek a műszaki könyvnapok rendezvényein. A többnapos eseménysorozat alkalmával ezúttal is megfo­galmazódott: a jó műszaki könyv a korszerű ismeretek­kel összhangban átfogó képet ad egy-egy szakterületről, vagy jelentősebb szakmai kér­désről. Ismerteti az új műsza­ki — tudományos eredménye­ket, kapcsolva a korábbi anyaghoz. A műszaki könyv nélkülözhetetlen eszköze a legújabb tudományos és mű­szaki eredmények," haladó módszerek elterjesztésének. A nagy érdeklődésre szá- mottartó programban Kuti István, a kohászati üzemek szervezési osztályvezetője elő­adása magnóról hangzott el, amely a hatékonyság fogalmá­ról és értelméről nyújtott tá­jékoztatást az érdeklődőknek. Az előadásban- kiemelte, hogy a tudomány és a technika gyorsütemű fejlődése szükség­szerűen megköveteli az in­formációk gyors áramlását, feldolgozását. Ezért szokás korunkat az „információ- robbanás” korának nevezni. Olyan mennyiségű és minősé­gű információ keletkezéséről, továbbításáról és felhasználá­sáról van szó, amit találóan csak a robbanás jelensége kö­zelít meg. Többször elhangzik, hogy ',a ma tudománya, a holnap gyakorlata lesz”. A ma tudo­mányát viszont a szakköny­vek segítségével ismerhetjük meg. Az egyén, a dolgozó, az alkotó ember haladását szol­gálják az évenként nagy számban megjelenő műszaki könyvek. így nem feleslege­sen kidobott pénz az egyes vállalatok, intézmények je­lentős kiadása, amelyet a mű­szaki könyvállomány gyara­pítására, a legújabb kiadvá­nyok beszerzésére fordítanak. A műszaki könyvnapok programjában dr. Patek Fe­renc, a KGTMTI hálózatfej­lesztési főosztályvezetője ugyancsak értékes előadást tartott az információ elsajá­tításáról, hasznosításáról. Elő­adásában kiemelte, hogy a műszaki könyv egészen ideá­lis. ma is korszerű eszköz az információk átvételére a ma­ga területén, azaz a horizon­tális — széles körű, általános — információk elsajátítására. A könyv ugyanis rendszerezi az egyes témakörökkel össze­függő teljes anyagot. Az in­formációk elsajátításának van egy másik területe is: a ver­tikális, azaz a mélységi, spe­ciális, konkrét. Ma a szakember egyre in­kább eljut oda, hogy nem tudja átnézni a területe iro­dalmát. Ehhez nyújt segítsé­get a jövőben a KGST-orszá- gok részvételével a komplex­program keretén belül meg­valósításra kerülő informáci­ós rendszerek számítógépes feldolgozása. A műszaki könyvnapok ide­je alatt műszaki-gazdasági té­mákban szellemi vetélkedőt rendeztek, amikor 11 szocia­lista brigád mérte össze tu­dását. A vetélkedő arról ta­núskodott, hogy a szocialista brigádok alapos felkészültség­gel rendelkeznek a fenti té­makörben. A Kohász Művelő­dési Központ TIT-klubjában megrendezett szellemi vetél­kedőn a Jubileum 68 Szocia­lista Brigád bizonyult a leg­jobbnak. A második és har­madik helyen a kovácsoló­öntöde gyárrészleg komplex, és a Frankel Leó szerkesztési szocialista brigádja végzett. A műszaki könyvnapok befeje­ző aktusaként a Technika Há­zában filmvetítést tartottak, s a „Képlékeny alakítás” című szakmai filmet tekintették meg. „ frontra kell küldeni. Kerensz- kij: — Teljes mértékben he­lyeslem a tervét és «emmiféle engedményt nem tűrök... A legmesszebbmenően Ki kell használni a kialakult helyze­tet. ..” Bármi is volt Kerenszkij eredeti szándéka, mensevik és eszer kollégáival együtt elér­kezett addig a pontig, hogy személyes és kabinetje objek­tíve a reakció segédcsapatává vált az igazi, népi forradalom elleni harcban. A forradalom viharában részletkérdéssé vált, hogy ez az ember eredetileg — a maga módján — nem volt becstelen és nem volt tehet­ségtelen. „A történelem egyik legnagyobb szónoka volt” — írja emlékirataiban Bruce Lockhardt moszkvai brit kon­zul. — „Szaggatottan, ugatva és fulladozva vetette a tömeg közé kurta mondatait — em­lékezik Pausztovszkij. — Sze­rette a hangzatos szavakat és hitt bennük, úgy képzelte, ria­dóként szállnak a felbolydult ország fölé... Miután elugatta fellengzős szavait, Kerenszkij karosszékbe rogyott, egész tes­tét zokogás rázta. Szárnysegé­dei idegcsillapítókkal itatták. Valeriánaszag lengte körül, mint egy hipochondriás höl­gyet. .." „EL KELLETT BUKNIA.. Amikor azonban a világ leg­nagyobb országának népe új utat tör a történelemben, nem a szónoki tehetség dönt. Ke­renszkij tragédiáját szinte ma­radéktalan teljességgel foglal­ja össze Lockhardt angol kon­zul: „Kezdettől fogva remény­telen küzdelmet folytatott. Visza akart hajtani a lövész­árokba egy nemzetet, amely a maga részéről a háborút már befejezte. Két oldalról került kereszttűz alá: balról a bolse­vikok támadták, akik minden utcasarkon és minden front­szakaszon a békét hirdették, jobbról a mérsékeltek és a szövetségesek, akik azt köve­telték, hogy állítsa vissza a cári uralom régi fegyelmét. El ^kellett buknia.. Július 8-án az Ideiglenes Kormány programnyilatkoza­tának legfontosabb mondata így hangzott: „Az Ideiglenes Kormány legelső és legfőbb feladatának azt tekinti, hogy minden erejével harcoljon a külső ellenség ellen. *’ Van ebben valami jelképes. Hi­szen ez :í kormány jórészt a belső ellenség segédrsapata volt. A belső ellenség minden szárnya félreérthetetlenül ké­szülődött. Ugyancsak július 8-án Kornyilov tábornok nyílt táviratban követelte a fronto­kon a halálbüntetés visszaál­lítását. Kornyilov újra a szín­re lépett. Harmat Endre (Következik: A vad Hadosz­tályt megállítják) *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom