Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

Arcok, emberek Ki iud többet Szikrák pattogása A hegesztőpálca érintésé­re szikraeső pattog a csá­vátok mellett. Az azbeszt­sisak zöld üvegén keresztül egyenesen tűzijátéknak tű­nik a sistergő fényesség. A fiatalasszony előtt ha­talmas kötény, mindkét ke­zén védőkesztyű. A sisakot arca elé illesztve végzi a munkáját. Hegesztő. Nem­rég. mindössze egy eszten­deje szerezte meg a szak­munkásoklevelet. 1. Tolnai Miklósné (szüle­tett Ködmön Katalin) a FŰTÖBER nagybátonyi gyárának munkásnője. Éle­te az előbbrelépés, a töb­bet akarás, a kitartás min­dennapi kis harcait példáz­za. Története olyan, mint a legkisebb gyermeké a me­sében. Hatan voltak testvé­rek. De az édesanyja tizen­nyolc gyermeket hozott a világra. Nem csoda, hogy korán betegessé, gyöngévé vált. Keserítette a sok bá­nat is, a gyerekei közül nem egyet eltemetett. Tolnainé rábólint. — Így volt bizony. Apám Kányáson, a szénfal mel­lett dolgozott. Nehéz mun­kán, sokat. Ha hazajött, csendet akart, hogy leg­alább néhány órát pihen­jen. Ahogy cseperedtünk, segítettünk mi is. Én vol­tam a legkisebb. A bátyá­im elvárták, hogy kiszol­gáljam őket. A kislánytól nem azt kér­dezték „Kati, megvagy-e a leckéddel, hanem, hogy megfoltoztad-e a bányász­ruhát?” — A mai eszemmel már nem is csodálkozom rajta, hogy tizennégy éves korom­ra csak hat osztályt végez­tem. Amint lehetett, mun­kába álltam. A konyhán se­gítettem, takarítottam Szentkúton, a szociális ott­honban. Alig volt tizenhét éve6, amikor megismerkedett a férjével. Ahogy az már len­ni szokott, bálban találkoz­tak. Tolnai Miklósnak meg­tetszett a törékeny, barna hajú kislány, feleségül kér­te. Még a húszat sem töltöt­te be, amikor megszületett az első gyermek. — Kisterenyén laktunk az anyósomékkal. A férjem katona volt. Gyermekgon­dozási szabadság még nem létezett. Otthon maradtam egy ideig. A kislánya. Kati közben hároméves lett. Munkára je­lentkezett a zagyvapálfalvi üvegipari szövetkezetben. — Égy szál ruhában men­tem férjhez, kellett a pénz, de hiányzott a közösség is. Betanított munkás voltam, szívesen csináltam, jól is kerestem. Néhány év elteltével jött a második pverek, utána a harmadik. Kati, Anikó és Mariann, három a kislány a Tolnai családban. 2. Közben nagyot változott Tolnai Miklósné élete. A férje a FŰTÖBER-ben dol­gozott hegesztőként. Oda hívta a feleségét is. — Gondoltam egyet, én is kitanulom a hegesztést. Közben az iskolákkal bir­kóztam. Az üzemben báto­rítottak, segítettek. Tan­könyveket kaptam. Magán­úton először a hetedik, nyolcadik osztályból vizs­gáztam. Egy év alatt. Vizs­ga, vizsga után következett, alig látszottam ki a sok izgalomból. Jött a hegesztő­tanfolyam és a szakmun­kásképző. Nagyon nagy örö­met jelentett, amikor kéz­hez kaptam az oklevelemet. A férjével egv helyen golfoznak. ö tanította he­geszteni a feleségét. Na­gyon szigorú ..tanárnak” bizonyult. Megkövetelte az alapos, pontos, gyors mun­kát. Minden bizonnyal en­nek is köszönhető, hogv jól megtanulta a szakmát és szereti. — Nekem örömet jelent amint figyelem, hogvan sis­tereg az elektróda, ha szép és pontos a varrat. Tavaly megkérdezték Tol­nainét, volna-e kedve kö­zépiskolába járni? — Hazamentem, mondtam az anyósomnak, tanulni fo­gok. Azt mondta: „Miért te, miért nem az urad?” Meg­beszéltem a férjemmel, me­gyünk mind a ketten. Együtt. 3. Másodikosok a gépipari szakközépiskolában. — Felnőtt fejjel nehe­zebb. Mi megosztjuk a ta­nulást is. A férjem a ma­tematikát, a géptant érti jobban, én a humán tárgya­kat. Magyarázunk egymás­nak, néha összekapunk. Az a nagy célunk, hogy érett­ségizzünk. Mind a ketten nagyon akarjuk, így bizto­san sikerül... Csatai Erzsébet a Szovjetunióról ? A salgótarjáni öblösüveg­gyár KISZ-bizottságár.ak szer­vezésében a napokban vetél­kedőt rendeztek Ki tud töb­bet a Szovjetunióról? címmel. Négy vállalat és a balassa­gyarmati határőrök, összesen 17 csapata mérte össze tudá­sát a Szovjetunió történel­méről, politikai, művészeti életéről. A négy forduló so­rán a versenyzők elméleti kérdésekre válaszoltak, vala­mint játékos feladatokat ol­dottak meg. A győzelmet és a vele járó vándorserleget a balassagyarmati határőrség csapata szerezte meg. Máso­dik és harmadik helyezést ért el az öblösüveggyáriak Kun Béla, illetve Schuyer Fe­renc KISZ-alapszervezetének csapata. Az élen végző hat csapat tagjai könyvutalványt kaptak. T r I •• •• I íz közül kilenc Az előző öt év átlagához képest 1976. és 1980. között 20 százalékkal kívánják növelni az NDK-baa a növényter­mesztés és állattenyésztés ho­zamait. E nagyszabású prog­ram megoldásában jelentős szerepet kapnak a szövetke­zeti növénytermelő és álatte- nyésztő egyesülések, német rövidítéssel a KAP-ok. Egy- egy ilyen mezőgazdasági egye­sülés ma már ötször akkora területen gazdálkodik, mint a 70-es évek elején, egy régi egyéni parasztgazdaságnál pe­dig ötszázszor nagyobb. Mind­ez a korszerű gazdálkodás számos előnyét „kínálja”, ugyanakkor igen nagy igényt támaszt a „mezei dolgozók­kal” szemben is. Ezért döntöt­tek úgy az illetékes kormány­zati szervek, hogy 1980-ig a mezőgazdasági dolgozók 90 százalékának — minden tíz szövetkezeti tag közül kilenc­nek — szakmunkás-képesítést kell szereznie. auuniiiii ..... G ondolatok az üzemi demokráciáról J oggal tételezhetjük fel a demokrácia sző jelentésének általános ismeretét: népuralom, néphatalom. Eddig rendben is van. Az azonban már kevésbé sajátja időn­ként a demokráciáról vallott közfelfogásnak, hogy mint ural­mi, hatalmi forma tartalmában — mint minden uralom — szükségképpen társadalmi egyenlőtlenségeket, ellentmondáso­kat feltételez. Az uralom, a hatalom kérdései ugyanis csak ilyen összefüggésben jelenhetnek meg. Vagyis a demokráciá­val kapcsolatban mindig fel kell vetnünk a lenini kérdést: kinek, melyik osztálynak az érdekében? Tehát az osztályura­lomnak történetileg mindig konkrét esete a demokrácia. Ezért hansúlyozzuk a jelzők fontosságát, különböztetjük meg a pol­gári és a szocialista demokráciát. A szocialista demokrácia nem bevezetendő, kész, lezárt va­lami. Változó, fejlődő uralmi rendszer, amelynek demokra­tizmusa a történelmi körülményektől függően szűkebb vagy tágabb lehet. Nem befejezett állapot, hanem folyamat, amely szorosan összefügg az egész társadalom fejlődésével, függ a gazdasági, a politikai, a tudati viszonyok fejlettségétől, de függ a múlttól, a hagyományoktól is. Eddigi fejlődésünkből mindenesetre leszűrhető az a következtetés, hogy szocialista társadalmunk demokratizmusa egyre gazdagabb, változato­sabb formákat ölt, egyre inkább reális tartalommal telítő­dik, deklaratív kijelentésből tényleges társadalmi igények alapján megfogalmazott követelménnyé válik, szélesedik. Párhuzamosan a proletárdiktatúra elnyomó funkcióinak csökkenésével, szervező, irányító funkcióinak növekedésé­vel. Közvetlen feladatok A munkán alapuló szocialista rendszerünk nem véletle­nül tekinti elsődleges céljának a munkahelyi (üzemi) de­mokrácia kibontakoztatását, erősítését. A hagyományosan munkahelyi alapon szerveződő munkásmozgalom (szakszer­vezet, párt) is természetesen helyezi előtérbe a szocialista demokratizmusnak ezt a helyszínét. Az MSZMP XI. kong­resszusának határozata leszögezte: „A munkahelyi, üzemi de­mokrácia a szocialista demokrácia alapvető része: lehetősé­get ad a vállalati gazdálkodásba, a helyi és közügyekbe, s ezek eldöntésébe való érdemi beleszólásra: segíti a munka alkotó jellegének a kibontakoztatását, fontos eszköz a ve­zetők és a beosztottak szocialista viszonyának formálásába” növeli a dolgozók felelősségtudatát, fokozza aktivitásukat”. Vagyis a párt legalábbis két alaovető szempontból tekinti fontosnak az üzemi demokrácia fejlesztését. Egyrészt bele­tartozik a munkáshatalom tágabb intézményrendszerébe, mint a hatalomgyakorlás sajátos módszere: olyan intézmény- rendszer, amelynek révén a szocialista vállalatnál dolgozó tömegek életük és tevékenységük legfontosabb területén gaz­dasági és politikai jellegű döntésekben vesznek részt. Te­hát hatalmi eszköz a munkásosztály kezében történelmi hi­vatásának betöltéséhez. Másrészt a dolgozó tömegeknek a vállalatok vezetésé­be való fokozottabb beleszólása konkrét gazdasági igény is: gazdaságpolitikai céljaik elérésének legfőbb forrása a tuda­tos részvétel, az érdekeltség a helyi termelési ügyek intézé­sében, a vezetők és beosztottak közvetlen, tartalmas kap­csolata. Népgazdaságunknak az 1968-as reformmal megnyitott korszerűsítési-intenzifikálási folyamata kötelező érvénnyel vetette fel a munkahelyi demokrácia kérdését is. A tulajdonos munkáeeszménye Az üzemi demokrácia intézményeinek keretei pillanat­nyilag adottak. Jelenleg az a feladat, hogy ezeket a kere­teket tartalommal töltsük' meg. Ebből a szempontból lényeges a munkásaktivitás fejlesztése. Annak elérése, hogy a mun­kás, a dolgozó ne csak közölhesse észrevételeit, hanem kér­jék is ki minden esetben, s a válaszban legyenek jelen fel­vetett gondolatai is. Persze a részvétel fejlesztése hosszú tá­vú feladat. Az aktivitás fejlődése lassúbb folyamat a múlt­ban feltételezettnél. Mindenesetre elsődleges célja, hogy a munkás tulajdonosi jogainak és kötelezettségeinek gyakor­lása nyilvánvaló legyen. A tulajdonosi viszonynak érvényesí­tése nem „bevonás a vezetésbe”, nem kegy felülről, hanem feladat és érdek, a szocialista öntudat hatékony iskolája, amelyben kézzelfoghatóan érvényesül a munkásosztály veze­tő szerepe. Gyakran felvetődik milyen kérdésekben kérjék ki a munkások véleményét? Az őket csupán közelebbről érintő- ekben, vagy a vállalati stratégia eldöntéséről is. Ez utóbbi felvetés ellen érvként azt szokták felhozni, hogy a dolgozók politikailag nem elég felkészültek, szakmailag nem elég hoz­záértők, nem elég öntudatosak, műveltek. Mégha el is fogad­nák ezt a véleményt, kérdés, hogy mi fejlesztheti jobban a hozzáértést, a demokratikus öntudatot, a felelősségérzetet, mint épen a demokratikus jogok, a tulajdonosi jogok gya­korlása? Ahol passzivitás mutatkozik, ott valószínűleg jogos a kiábrándulás és egyértelmű a felelősség kérdése. Hiszen a tulajdonosi tudat kialakulásának legfőbb akadálya a tide’s donosi létnek a munkás számára közvetlenül nem érzékel­hető volta. T ermészetesen soha nem felejthetjük el, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése hosszantartó fejlődési folyamat. Jelenlegi funkcionálását mai adottságaink valószínűleg korlátozzák. De — visszatérve az eredeti kérdéshez, hogy mely ügyekben kérjünk véleményt — csak azt válaszolhat­juk, hogy valamilyen formában minden ügyben. A vállalati célokkal való azonosulás mindenképpen szükséges, éppen a sikeres végrehajtás érdekében. Nem a célok, a tervek tech­nikai kidolgozásáról van egvenlőre szó, hanem megismerte­tésükről, és elfogadtatásukról. Ennek pedig az az útja, hogy állandóan szélesítsük a demokratikus jogok érvényesülésének területeit, a tájékozódás, véleményadás, döntés és ellenőrzés alapvető tulajdonosi jogait. Persze, szükséges még differen­ciálni. Mindenesetre a továbblépés alapja csak az üzemi nyil­vánosság maximális biztosítása lehet. A vezetői ellenőrzés mellett csakis ez segítheti a szükséges társadalmi ellenőrzés elérését. Gy. A. Szalámikészítők Balassagyarmaton Jelentősen korszerűsödött Balassagyarmaton a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat üzeme. Higiénikus körülmények között, fizikai munkát könnyítő ésszerű beren­dezések segítségével dolgozzák fel a vágásra kerülő állatokat. Az üzemben sokféle ízletes töltelékáru készül, melyek minősé­gére éberen figyelnek a szocialista brigádok. Serfőző Lajos szocialista brigádja a kedvelt debreceni kolbász gyártását végzi. Az ízletes töltelékáríj Klenóczki Sándomé se­gítségével először a füstölőbe kerül. Kovács Sámuel fiatal szakmunkás vezeti a szalámikészítők egyik szocialista brigádját. Kenőmájast, soproni felvágottat, párizsit, veronait és még sok egyéb töltött árut készítenek. Napi termelésük 40—41 mázsa. Képünkön Farkas JózseTnéval a soproni felvágottat készíti. Kazinczi Sándorné gyermekgondozási szabadságról tért vissza az üzembe, ahol 1966 óta dolgozik. Hatesztendős Krisztina és hároméves Mariann leánya várja haza édesanyját, aki nap­közben becsülettel megállja helyét a húsipari vállalatnál. (kj) NÓGRÁD - 1977. november 1., kedd ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom