Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
Húszezer Tátogató Nógrádban A múzeumi és műemléki hónapról A NÓGRÁD megyei múzeumok fejlődését évről évre megbízhatóan reprezentálják a múzeumi és műemléki hónap eseményei. A múzeumok és a műemlékek októbert ünnepe így egyúttal a megtett út felmérésének, s részben a további teendők meghatározásának ideje. S természeseten, mindenekelőtt a közönség mind szélesebb rétegeinek bovonását szolgálja abba az eleven közművelődési életbe, amelynek tartalmasabbá tételét megyénk múzeumai is egyre eredményesebben szolgálják. Nógrád megye múzeumainak fejlődése kiiegyensúlyo- . zott, ezen a megállapításon a még meglevő gondok ismerete sem változtat. Eredményesen folyik a tudománypolitikai és a közművelődés-politikai határozatból következő teendők folyamatos végrehajtása megyénk múzeumi intézményeiben is. Ez — többi között — megmutatkozik a múzeumok belső szervezettségében, a tartalmi munka alakulásában, a múzeumok és a különböző intézmények, gyáraik, üzemek, más megyék múzeumi szervezetei, országos múzeumok, megyei oktatási és közművelődési intézmények stb. közötti kapcsolatrendszer bővülésében, illetőleg a kapcsolatok szorosabbá válásában. Úgy tűnik, az idei múzeumi és műemléki hónap tanulságai között örömmel említhetjük első helyen azt, hogy megyénk múzeumai ismételten figyelmet érdemlő gyűjtő, feldolgozó és bemutató (publikáló) tevékenységről adtak számot, s rendezvényeikkel hatékonyan járultak hozzá közművelődéspolitikai törekvéseink megvalósításához is. Ezek után lássuk, milyen fontosabb törekvések megvalósulásának lehettünk tanúi a múzeumi és műemléki hónapban? Természetesen, nincs mód a teljességre, a tanulságok elemzése megyénk múzeumaiban is hosszabb időt vesz majd igénybe. Megjegyzéseink csupán néhány általunk is lényegesnek vélt törekvéshez kapcsolódnak. Ezek között az egyik legfontosabb az, hogy a múzeumi és műemléki hónap idei nógrádi programja szorosan kötődött a tudomány- politikai és a közművelődési határozat végrehajtásának időszerű megyei feladataihoz. Ez a program gazdag volt. Gazdagabb a korábbi évekénél. S gazdag volt, a megyei lehetőségekhez képest is. örvendetes továbbá, hogy meg is valósult. NÉZZÜNK néhány RÉSZLETET. Az időszaki kiállítások közül hármat emelünk ki. A kecskeméti zománcművészeti telep anyaga (a Katona József Múzeum gyűjteményéből) még most is látható a szécsényi helytörténeti múzeumban. A balassagyarmati Palóc Múzeum Zsol- nay-porcelán kiállításnak adott otthont, az anyag az iparművészeti múzeum gyűjteményéből való. Ugyancsak a szécsényi helytörténeti múzeumban nyílt meg Czinke Ferenc, Munkácsy-díjas érdemes művész és dr. Horváth István megyei múzeumigazgató közös tárlata Meg- töretés címmel. (A szécsényi kiállításokról lapunk korábbi számaiban részletesen is beszámoltunk.) Egyébként, hét olyan tárlatot is rendeztek, amelyeket csak a múzeumi hónapban láthattak az érdeklődők. Például Ady Endre-ki- állítást a salgótarjáni ZIM művelődési otthonában, Ma- dách-örökség Nógrád megyében címmel könyv- és dokumentumtárlatot a Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központjában stb. Számos tudományos és ismeretterjesztő előadás is elhangzott ebben az időszakban a múzeumi hétfőkön Balassagyarmaton, Szécsényben, Salgótarjánban, illetve Debrecenben. A múzeumi eseményeket pedig kellemesen egészítették ki azok a színvonalas zenei rendezvények, amelyeket múzeumi intézményekben tartottak. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola művésztanárai Balassagyarmaton adtak hangversenyt , ahol eddiig nem ismert Rózsavölgyi-művet is hallhattunk. Szécsényben pedig a Magyar barokk-trió hangversenyére került sor. Kiállításaikkal, rendezvényeikkel a múzeumok mindenekelőtt az üzemek szocialista közösséginek, illetve az ifjúság széles rétegeinek irányában fejtettek ki hatékony munkát, megfelelően közművelődési gyakorlatuknak. Ez a törekvés eredményes volt, mind a munkásközegben szervezett rendezvények, mind pedig a munkások és az ifjúság részvételével zajló egyéb múzeumi események tekintetében. Ami a látogatottságot illeti Balassagyarmat, Szécsény, és Salgótarján múzeumaiban, mintegy tízezer, a többi megyei kiállítóhelyen ugyancsak tízezer, összesen tehát mintegy húszezer vendég fordult meg múzeumainkban, a múzeumi hónap idején. Ez a látogatottság magasabb a korábbi évekéinél. A múzeumokról és társadalmi kapcsolataikról a múzeumi hónap idején részletesen beszámoltunk. Így például sor került az együttműködési szerződés aláírására a salgótarjáni öblösüveggyár és a Nógrád megyei múzeumok között. Múzeumi tárgy-, dokumentum- és iratgyűjtő-mozgalom meghirdetésére került sor a salgótarjáni . úttörők részvételével. A Nógrád megyei múzeumi szervezet Debrecenben, a Hajdú-Bihar megyei múzeumok pedig Nóg- rádban mutatkoztak be. AMI HIÁNYZOTT AZ IDEI múzeumi és műemléki, hónapból? Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a műemléki jelleg hiányzott, vagy legalábbis nem érvényesült kellően. Ügy tűnik, a jövőben, mind a múzeumoknak, de mindenekelőtt a műemléki albizottságnak nagyobb gondot kellene fordítani a koordinálásra. Megyénk műemlékvédelmének eddig eredményei is megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot. A múzeumi kiadványok ugyancsak nem jelentek meg időben. E megállapításaink azonban nem csökkenthetik az idei múzeumi és műemléki hónap alapvető pozitívumát. T. E. A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ közelmúltban megjelent újdonságai közül, első helyen említjük Kádár János Inter-- nacionalizmus, szolidaritás, szocialista hazafiság című kötetét. A 450 oldalas, szép kiállítású könyv Kádár Jánosnak a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó írásait, beszédeit, interjúit tartalmazza, folytatásaként a belpolitikai témájú előző kötetnek. A könyv alapján az olvasó áttekintést nyer az MSZMP nemzetközi tevékenységéről, a magyar külpolitikáról, a nemzetközi munkásmozgalom aktuális kérdéseiről, s mindarról a nagy változásról, amely az elmúlt két évtizedben a nemzetközi életben végbement. Marx—Engels műveinek sorozatában most jelent meg a 38. kötet: Kari Marxnak és Friedrich Engelsnek 1891—92-ből származó levelezése. Köpeczi Béla A magyar kultúra harminc éve (1945— 1975) második, átdolgozott és bővített kiadásban látott napFarkas András rajza Elei mód - művelődés - integráció Interjú Fukász Györggyel Közel tíz éve foglalkozik a csepeli munkások életmódjának kutatásával (1980-ig tart ez a nagyszabású munká). Ezzel párhuzamosan könyvet ír a munka esztétikája témaköréből. Készül egy tanulmánya egy UNESCO-kötetbe a magyar felnőttoktatásról, egy másik munkája az életmód filozófiai értelmezését taglalja. Mindemellett a Zeneművészeti Főiskola marxizmus—leni- nizmus tanszékének és az MSZMP Budapesti Oktatási Igazgatósága esztétikai tanszékének a vezetője is Fukász György filozófus. Munkásságában mindez szerves egységgé ötvöződik. A salgótarjáni életmód-művelődés nemzetközi tudományos konferencián a művelődési intézmények és szervezetek tevékenységéről vitázó szekciót vezette. — Óriási a téma — már az is egyfajta szükséges leszűkítés, hogy az életmód és művelődés kérdéseiről szóltunk. A szekciókban ebből kellett egy szeletet „hasítani” — kezdte a beszélgetést főiskolai tanszéki szobájában. — Nem volt könnyű ez... A művelődési intézmények felől közelítettünk, a hozzászólók életmódalakításon „gyakorlati életmódot” értettek. Mégis a legáltalánosabb problémák is szóba kerültek, „nem úsztuk meg” az elméleti alapkérdések felvetését sem, kezdve azon, miért olyan fontos ez a téma. — Az önöké volt a legnépesebb, talán egyben a legnépszerűbb szekció. Miben látja ennek az okát? — Egyrészt a fentebb említett megközelítési módban, másrészt (ez persze összefügg egymással) a résztvevők ösz- szetételében. Jól ötvöződött az elmélet és a gyakorlat. Szociológus, filozófus, közgazdász, statisztikus, jogász és gyakorló népművelő egyaránt volt köztünk. Igényesek voltak a referátumok, függetlenül attól, milyen aspektusból foglalkoztak a témával. — Kérem, említsen néhányat az érdekesebb felszólalások közül! — Több mint érdekes, inkább extrém volt az Igazságügyi Minisztérium egyik munkatársának hozzászólása: a börtönökben élők életmódalakításának problémáiról szólt... Többeket érintő, általánosabb hasznú volt az a tájékoztatás, melyet a Központi Statisztikai Hivatal kulturális statisztikákkal foglalkozó szakemberétől kaptunk az életmódról az adatok, számok tükrében. A szovjet küldöttség két tagja a felnőttoktatás témaköre mellett még a környezetvédelem és az életmód ösz- szefüggésére is kitért. Az amerikai Sapora professzor életmód- és szabadidős-kutatásait ismertette. Ö nem foglalkozott a munkanélküliekkel — megtette viszont ezt az olasz delegáció vezetője, kritikusan szólva arról, mennyire másképpen vetődik fel az életmód és a szabad idő annál, akinek van munkája, mint aki munkanélküli. Ezek a felszólalások is figyelmeztettek bennünket arra: erősíteni kell azokat a kutatásainkat, amelyek az életmód szocialista jellegével kapcsolatosak. Világszerte megnőtt az érdeklődés az élet minőségének javítása, az életmód gazdagítása iránt. A szocialista országokban a fejlett szocializmus építésében, céljaink megvalósításában ennek fontos szerepe van. A magyar kutatók és gyakorlati szakemberek azt próbálták bemutatni, mi történt a pártkongresszus óta ennek érdekében, a külföldiek pedig hazai gondjaik, eredményeik vázolása mellett arról kívántak képet kapni, mit teszünk mi. A hozzászólások nagy része így komoly segítséget jelent a feladatok megjelölésében is. — A szekció foglalkozott az intézmények közötti integráció kérdésével is. ön milyen utakat-módokat lát erre? Nem utópia kissé a komplex intézmények felépülése? — Optimista vagyok ezzel kapcsolatban. De egy dolgot elöljáróban szeretnék leszögezni : nem csak épület kérdése az integráció, a komplex funkciók ellátása. Az is. De gondoljunk arra: a művelődési házak többsége napközben jóformán üres, míg az iskolák többsége zsúfolt. Keresni kell a tartalmi integrálás lehetőségeit, az együttműködés útjait. Hiszen kettős a haszon — az iskoláknak és a művelődési intézményeknek egyaránt jó az, ha a fiatalokban igénnyé válik a művelődési lehetőségek kihasználása. Emellett működik is már néhány eredetileg is komplex intézménynek szánt „több- funkciós ház”. A szekcióülésen négyről szóltak. Még valamit: nem csak arról van szó, hogy az iskolák és közművelődési intézmények együttműködési lehetőségeit keressük, kutassuk, nem csak itt kell „újragombolni a mellényt”, hanem a direkt módon művelődési intézmények, szervezetek és az indirekt közösségek (munkahely, család, társadalmi és tömegszervezetek) közös feladatait és együttműködését elősegítve. Az integráció megteremtésének ez szintén nagy területe. — Ez a megállapítás átvezet a munka és művelődés témájához, amellyel ön a 60-as évek óta foglalkozik. Véleménye szerint azóta, a közművelődési párthatározat megjelenése hatására történt-e nagyobb változás? — Alapképletében, az elvekben nem. De tudatosabbá, elméletileg is elfogadottá vált az, hogy a munka vonzza a műveltségi tartalmakat, hogy a művelődés fogalma nem csupán a szabad idővel kapcsolódik össze, hanem a munkával is. Amikor azt említettem, hogy a résztvevők „gyakorlati életmódról” szóltak, erre is gondoltam. Hogyan bánnak az emberek a munkával, hogyan tudják hasznosítani, újabb értékek alapjává tenni a korábban megszerzett műveltségüket, átélt élményeiket. Az ifjúsági kutatóintézet egyik munkatársa kisebb vihart kavart, amikor felvetette! jó, jó — lemegy a „szezon”, egy-egy előadássorozat, de miképpen mérhető a hatása a mindennapokban, a viselkedésben, a munkában? Többen — például Turgonyi Júlia szociológus arra figyelmeztettek, hogy nem azonnal és direkt módon jelentkezik a nagyobb műveltség, tájékozottság hatékonysága. Így van ez a munkával kapcsolatban is. Visszatérve az alapkérdéshez: sok pozitív változásról hallhatunk az egyes munkahelyeken a szemléletmódban, a munkahelyi kultúra, a továbbtanulás támogatásában. — Egy korábbi tanulmányában a konzumkultúra, a szórakoztatás és a tömegek művelődése közötti élő, feszítő ellentmondásos állapotot vázolja. A zeneművészet területén erre nem nehéz példákat találni... Tanítványaik, a leendő zenészek és zenetanárok törekszenek-e az ellentmondás feloldásra? Készülnek-e köz- művelődési feladatok vállalására is? — Örülök ennek a kérdés- nek! Mint minden felsőoktatási intézményben, nálunk is foglalkozunk közművelődési feladatokkal, létrehoztunk közművelődési bizottságot. Két ágban fut a tevékenységünk. Az egyik kifelé irányuló: eljuttatni a művészetet, a zenekultúra kincseit minél szélesebb rétegekhez. A fiatalok évente 120—130 SZOT- üdülőben koncerteznek, szívesen eljárnak ipari tanuló, otthonokba, öregek otthonába, iskolákba — és sorolhatnám, százas nagyságrendben a szereplési skálát. Volt ilyen korábban is, csak az utóbbi időben összefogottabb ez a tevékenység. A másik szál a belső kulturális életé — törekszenek arra, hogy megismerkedjenek más művelődési területekkel, művészeti ágakkal is. Sajnos, azonban nagyon „befogottak” a gyerekek, a zeneművészet nagy odaadást kíván, sokoldalú tanulmányokat. A karvezetőknek és a zenetanároknak a zenei népművelés külön tárgy — ők ilyen formában is foglalkoznak a közművelődéssel. Gondolkodunk azon, hogyan lehetne ezt szélesíteni. Mindenesetre a KISZ-szervezet szép munkát végez a kulturális szervezésben — most például filmvetítésre megyünk délben a FÉSZEK-be. — Engedjen meg egy utolsó kérdést: miként összegzik a salgótarjáni konferencia tapasztalatait, olvashatjuk-e kötetben a legfontosabb referátumokat, hozzászólásokat? — A napokban ül össze a konferencia tudományos tanácsa, ahol majd eldől ez. Beszámolunk a végzett munkáról, keressük a továbblépés útját. Amit én magam szeretnék felvetni: erről a témáról az eddigieknél is szélesebb körű szakmai vitákat lehetne és kellene tartani a gyakorlati munka és a kutatás színvonalának további növelése érdekében. . Hogy ezt érdemes, láthattuk a szekcióüléseken. — Köszönöm a beszélgetést! G. Kiss Magdolna Űj könyvek világot. A szerző bemutatja a szocialista művelődéspolitika főbb jellegzetességeit és szakaszait, a tudomány funkcióit az új társadalomban; az irodalom és a művészetek társadalmi hivatását, valamint a magyar kultúra és a világkultúra összefüggéseit. Ugyancsak újabb, átdolgozott kiadásban került a könyvesboltokba a Közgazdasági Lexikon, (szerkesztette: Gyenis János). A lexikon újabb megjelentetését a közgazdaságtudományok fejlődése, s nem utolsósorban a közgazdaságtudományok és a gazdasági élet iránt érdeklődő olvasóközönség növekvő igénye tette szükségessé. A MÓRA KÖNYVKIADÓ újabb kiadásban megjelentette Miliők Éva Fogoly a vártoronyban című Ady-életraj- zát. A népszerű Delfin sorozat új kötete Szombathy Viktor könyve Az őrnaszád foglyai. Az érdekes, izgalmas gyermekregény a reformkorról szól, arról, hogy a komáromi gyerekek az erőd mellett horgonyzó őrnaszádról magyar politikai foglyokat szabadítanak ki, majd a bécsi rendőrség kopói elől együtt menekülnek. A magyar—csehszlovák 4 közös könyvkiadás keretében látott napvilágot — a pozsonyi Madách Kiadóval közös gondozásban — Jan Navratil Az igazi nagy szív című ifjúsági regénye. A könyv főszereplője Alica, az érettségi előtt álló diáklány, aki — mint a többi vele egykorú, sok más fiatal — sehogy sem tud összhangba kerülni környezetével. A Búvár zsebkönyvek sorozatában jelent meg a háziasított madarakat és emlősállatokat bemutató Háziállatok című kötet, Patay László és Muray Róbert közös munkája. A mai Leningrádot mutatja be csaknem száz fekete-fehér fotó segítségével Csathó István könyve. AZ AKADÉMIAI KIADÓNÁL jelent meg A levegőkémia alapjai című tudományos munka, szerzője Mészáros Ernő. A könyv a bioszféra és a légkör kölcsönhatását, valamint a bioszféra létét biztosító légköri egyensúly stabilitását vizsgálja. A Korunk tudománya sorozatban látott napvilágot Csányi Vilmos Magatartásgenetika című kötete; ez áttekintést ad a genetikai és etológiái alapfogalmakról, bemutatja az állati viselkedés vizsgálatában elért eredményeket, majd az emberi magatartás genetikai alapjait tárgyalja. NÓGRÁD - 1977. november 20., vasárnap 7
