Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-19 / 272. szám

ilU\KÁSÁRCOR Cserepes, szénbányász, üvegvágó NEHEZEN közöttünk. INDUL a szó tő” ember értendő). Ezt a munkát végezte 1943-tól 1944. Mikor arra kérem Fiikor hefkfntfhÄn^an^n?' Albertet, beszéljen életéről, el- hez kapta a behívóparancsot. gondolkodik. Értem a csen* — A páncélosokhoz vonul­óét, mert ötvennégy év törté- tam be. Azt mondták, jó le­nesedből kiragadni a lénye- szék majd irányzónak, de so­gest, ami némiképp jellemző- sem ültem én harckocsiban, je is lehetne önmagának, rop- Megbízhatatlannak tartottak; ‘n™^mondom pant nehéz. Hiszen annyi min- nemcsak én. talán két-három den történik, megtörtént már századnyian meneteltünk a vele. tankok után, egyszál puská­val, kg egészen Ausztriába. A Mondom. hallgatunk egy sort, de csak azért, hogy az­tán . fogságba. Éppen a béke első éto»izah.»*ból »ÄÄiSSJlSfÄ győzze kiválogatni az ember a papírra vetésre érdemes dol­gokat. .. Olyannyi minden jut eszébe a salgótarjáni sík­»•srarsR -?*_* a"?!» fel minket megadásra a szov­jetek. .. Gondolja, hogy va­lamelyikünk is nem szívesen tette le a fegyvert? Torkig voltunk már mindennel; a kel, az éhezéssel, a hátvéd­harcokkal, az ember semmibe vevésével, a bizonytalanság­gal. SZINTE EGYSZUSZRa val­lotta tollba kellemesnek ép­pen nem mondható élménye­it Fiikor Albert. Aztán me- Húszéves volt, amikor a Sint elhallgatott, cigarettá" síküveggyárba került munkás- va^ kínáltam, de nem fogadta nak. Mi más lehetett volna ®h Rfg volt, amikor az utol- mindenféle előképzettség nél- sót kidobta a szájából, kül. mint cserepes. (A szak- A hadifogságban nagyra ér­mai zsargon szerint ez alatt tékelték emberségét, kitartá- a 'hulladéküveget — cserepet sát, s megérezték: ez az — szállító, lapátoló, „eltűnte- ember — elvtárs. létére maga is csodálkozik bő­beszédűségén. — Pedig csak a szakmát ér­tem igazán, a beszédet kevés­bé — mondja, s szinte röstel- kedve pillant rám az újabb meg újabb történések mesé- lésekor. Nehogy csak lessünk! — Ha kap az ember egy gé­pet főjavításra — mert mi csak főjavításokkal foglalko­zunk, a karbantartás mások dolga —, azt úgy kell meg­csinálni, hogy garanciát vál­lalhasson érte. Itt a műhely­ben a vállalat mindenfajta gé­pét javítjuk. Legutóbb pél­dául — a múlt héten lett kész — a nógrádmegyeri ipari szö­vetkezetnek újítottunk fel egy patkószeghegyezőt (tudja, az az üzem, amelyikben cigányok dolgoznak.) Nekik van egy nagyon értékes nyugatnémet gépük. A következő nagyja­vítást meg egy sajtóién vé­gezzük. Holnap hozzák, innen a gyáron belülről. Mi már megnéztük: teljesen tönkre­ment. Nagy munka tesz vele. Aztán meg a kisebb beruhá­zásokkal is mi dolgozunk. Ép­pen a napokban állítottunk össze egy őrlőgolyókat gyártó masinát. És itt láthatja a má­sik munkánkat: ez egy tartály lesz, most készül csak. Az a frissen festett? Az egy újítás. A vállalati újításokat is mi kivitelezzük. Inkább csak azo­kat, amiket a műszakiak öt- löttek ki, mert a szakmunká­sok legtöbbje maga megcsi­nálja. (Ök csak akkor jönnek, ha nincsen gépük vagy anya­guk). Leggyakrabban rajz hí­jával kezdünk hozzá. Lejön ide a mérnök vagy a techni­kus, elmondja, amit elképzelt. Mi meg az alapján legyártjuk az alkatrészeket, és összeállít­juk. Dehogynem! Mi is foglal­kozunk újításokkal. Nemrég egy emelőt készítettünk a hu­zalműnek. Azelőtt a lehor- ganyzott, fölcsévélt drótot — ami 120 kiló — kézzel emel­te le a dolgozó. Most már csak meghúz egy kart, és a gép szépen lecsúsztatja. Ez egy­ben munkavédelmi újítás is volt, mert ha a mázsás drót- köteget valaki, ne adj isten, magára rántja... képzelheti! De amúgy is sokat könnyített a munkán, hiszen a fölcsévélt huzalt naponta párszor meg­emelni — hát bizony kiborít­ja az embert. Legutóbb meg egy samottégla-darabolót csi­náltunk. .. Sokat újítanak a gyárban, mert mindenben fej­lődni kell. A gépeknek is, meg aztán a szakembereknek is. Én 29 éve szabadultam fel azóta itt dolgozok, emellett a satu­pad mellett. De az akkori tu­dásomból bizony nemigen él­nék meg. Szaktanfolyamokra járunk, méghozzá eléggé gyak­ran. Kell is. mert gvarapod- nak az új fajta g“pek. Állan­dóan tanulni kell hozzájuk, nehogy egyszer csak megáll­junk előttük és lessünk. Azo­kat csak hozzáértéssel lehet jól megjavítani. A jó munka pe­dig presztízskérdés is. Mert az nagyon kellemetlen, ha egy felújított gépre két hét vagy két hónap múlva panaszkod­nak és újra hozzá kell fogni a javításhoz. Meg aztán nyu- godtabban is alszik, az ember, ha tudja, hogy a munkát lel­kiismeretesen megcsinálta. In­kább tartson egy-két órával tovább, de jó legyen. Mert például egy csapágyat a ten­gelyre föl lehet verni nagyka­lapáccsal is, meg fölmelegítve, olajjal is fölcsúsztathatjuk — ami nagy különbség. Nem mindegy, hogy két nap múlva már szaladgálnak a tmk-ba azzal, hogy a csapágy meleg­szik, vagy akadozik, meg ha­sonlók. Akkor aztán hiába lett mihamarabb kész, újra kell vele dolgozni. Az se mindegy, hogy egy jó gépen a termelőmun­kás könnyen dolgozik, és jó minőséget hoz. És nézze, a pénz sem közömbös. Családos em­ber vagyok, két apró gyere­kem van. Ha jól megjavítjuk a gépeket, kapjuk a hatékony- sági prémiumot. Ez hat-, hét-, nyolcszáz forint alkalmanként. És évente így elég szépen ösz- szejön. — A fiatalabbak? Látja, Itt ők vannak többségben. A cso­portvezető meg én vagyunk az idősebbek. Egy-egy munkához mellém ad három-négy fiatal srácot, velük dolgozom. Azon vagyok, hogy jól megcsinál­ják, amit rájuk bíztam. Meg kell tanulni nekik a pontossá­got, és ez nem könnyű. Van, aki vonogatja a vállát, ha visszaadok neki egy hibás al­katrészt, de hiába. Csak akkor veszem át, ha már teljesen rendben van. Itt jön ez a fia­tal srác. Lemezlakatos volt, de hozzánk kellett az ember, így ide került. Én leveszem a ka­lapom előtte, mert nagyon ha­mar beletanult a tmk-munká- ba. Először persze előfordult, hogy csak harmadikra sikerült neki valami, de nincs mese, a rutinért itt is meg kell szen­vedni. Ma már jó! dolgozik, szép munkát végez. Nálunk a szép kivitel is számít. Sok mindent kézzel csinálunk ami­ről az emberek azt hinnék hogy biztosan gépi munka. Holott kézzel is nagyon szép. precíz dolgokat lehet készíte­ni. Elmondta: Szendrődi Lászl géplakatos, az SKÜ dolgozója Lejegyezte: Molnár Pál — Hathónapos antifasiszta iskolát végeztem sokadma- gammal. Utána pedig, ma­gam vállalkoztam rá, átképez­tek szénbányásznak. A do- nyeckii üzembe kerültem, ak­nász lettem. Harminchat ha­difogolytársam volt a csa­patban, teljesítettük szépen a ke­mény volt a munka, eleinte szokatlan is- de aztán úgy .,belejöttünk”, hogy... Régi bányászokat is gyakran zavar­ba hoztunk, Jó néhány nóg­rádi volt közöttünk, mondogat­tuk: Fiúk! Ne hozzunk szé­gyent szénbányászatáról híres megyénkre! Aztán... 1948. november 13 óta dolgozik újra a síküveg­gyárban. Amikor visszajött üvegfelszedő segéd lett. És — a brigádmozgalom egyik el­indítója. — Nem volt nekünk újdon­ság már ez. Tudja, kint, Szta- hanov megkezdte már a moz­galmat- ismerősek voltak a célkitűzések, a feladatok... Persze, akkoriban szó sem esett még szocialista brigád­ról. de a mi munkabrigádunk már akkoriban is az elsők kö­zé tartozott. — Miként a mostani szocia­lista is... • — Igen... Megint van egy brigádom. Ötvenkilencben alapítottuk néhányan, s min­den tőlünk telhetőt megte­szünk, hogy az elsők között lehessünk. Nem, nem muszáj­ból. .. Valamennyien ilyen beállítottságúak vagyunk. Fiikor Albert tizenhárom évvel ezelőtt lett az edzőüzem üvegvágó brigádjának füg­getlenített csoportvezetője. Hosszú idő, bár mint mondja- szinte észre sem vette, hogy elszálltak felette is az évek. — A munka konzervál — nevet, mikor élcelődöm: nem öregszik. — A sok tennivaló közepette nyomtalanul múl­nak el az évek. HAT ÉVE VAN MÉG a nyugdíjazásig. Hatszor háromszázhatvan­öt — talán egy ízben három­százhatvanhat — nap. Kevés már. Pedig, elhi­szi, szívesen dolgoznék még harminc esztendőn át is... Elhiszem. Az ötvennégy éves ember frissessége fiatalo­kéval is felér.., k. gy. Fehér foltok nélkül A községek társadalmi, po- szervezése, csökkent a köz- litikai és gazdasági fejlődését életben való részvétel lehető- a termelőszövetkezetek egye- sége. sülése, a vidéki ipartelepítés és a közigazgatás átszervezé­se jelentősen befolyásolta. Az elmúlt években tovább foly­tatódott a közös tanácsok lét­rehozása, s ennél gyorsabb ütemben nőtt a társközségek száma. Hazánkban 1470 köz­ségi tanács működik, s közü­lük 723 közös tanács, amelyek hatásköre 2322 községre terjed ki. A szellemi és az anyagi erők koncentrálásával színvonala­sabb lett a közigazgatás, a közoktatás, valamint az egész­ségügyi és a kereskedelmi el­látás. Ennek előnyeit elsősor­ban a székhelyközségek lakói érzik közvetlenül, de nagy vál­tozás történt a társközségek­ben és a kisközségekben is. Az iskolák körzetesíté­se, a villany bevezetése, a be­kötőutak építése, a közlekedési hálózat megteremtése kiszaba­dította évszázados elzártsá­gából az apró falvak lakóit. A fejlődés tehát számos vo­natkozásban kézzelfogható, bár nem minden téren egy­értelmű. A társközségek — elsősor­ban az aprófalvas települést-: — ellentmondásos gazdasági, társadalmi, politikai helyzete fokozott politikai munkát igé­nyel a párt- és tömegszerve­zetektől, társadalmi szervek­től, mozgalmaktól. A változás azonban ezeket a szerveket pártbizottságoknak is sem hagyta érintetlenül, ha­tással volt rájuk, s nem is mindig előnyösen. A vezető káderek csakúgy munkahe­lyet — ez még a jobbik eset gyakorlat, hogy a községi párt­—, vagy lakhelyet változtat- bizottság egy-egy tagja pat- tak, mint az értelmiség, vagy ronálja a társközségek alap- a lakosság mozgékony, fogé- szervezetét. Ez a gyakoriét kony rétegét képező fiatalság, azonban nem menti fel a A pártszervezetekre is jellem- pártbizottságot, a végrehajtó ző az elöregedés folyamata, bizottságát — mint testülete­Alapvető és mindenképpen helyes az az álláspont, hogy a kisközségek politikai életé­ért a székhelyközségek párt- bizottságai, pártvezetőségei a felelősek. Az elmúlt eszten­dőkben e pártszervek legtöbb­je megerősödött, nagy ta­pasztalatra tett szert a politi­kai, mozgalmi munkában. Fel­sőbb pártszervüknek, a járási abban kell segíteni őket, hogy képe­sek legyenek a differenciált tömegpolitikai munkára. Ho- mokterenyén például elterjedt hiszen utánpótlásuk bázisa gyengült. A személyi feltételeken túl­menően alapvetően megválto­zott a kisközségekben műkö­dő alapszervezetek helyzete. Az önálló tanács, vagy üzem két —, hogy időközönként na­pirendre ne tűzzék egy-egy község politikai, társadalmi életének gondjait. Amennyi­ben helyben nincs elegendő erő a politikai feladatok meg­oldására, úgy operatívan is 1. A TÁRSADALMI ÁTRÉTEGEZÖDÉS OKAI híján hatás- és jogkörük le- segítik az alapszervezeteket. Szemmel láthatóan csökken a társközségek lakossága. A kisközségekből kulturáltabb körülményekkel cserélik fel eddigi életüket. Viszont a szárnyra kelők több­sége fiatal, így a társközségek lakossága elöregszik. Az el­néptelenedés folyamata azonban nem egyenletes és főleg nem gyors ütemű. Min­denesetre a közigazgatás át­szervezésével egyidőben a társközségekben maradottak kifejezetten hátrányos hely­zetbe kerültek. Többek között az iskolák körzetesítésével, a tanács megszűnésével, a mező­gazdasági üzemek koncentrá­ciójával az értelmiség szinte „kivonult” ezekről a települé­sekről. Kevés kisközség kivé­telével visszaesett a kulturá­lis és a sportélet. De sorolni lehetne tovább mindazokat a hatásokat, amelyek napjaink­ban még hátrányosan érintik e települések lakóit. A gazdasági és a közigazga­tási változások, valamint a társadalmi átrétegeződés ha­tása tehát jelentkezik a s ez egyben azt is jelenti, szűkült. Tevékenységük, mun­kájuk az irányítás, a határo­zatok hozatalának szintjéről a szervezetek többségében a végrehajtásra korlátozódik. De mind több az olyan kisközség, ahol a személyi vagy működé­si feltételek hiánya miatt meg- elköltözők szűnt a pártszervezet — saj­nos ezt a folyamatot egyes já­rási pártszervek gyorsítják —, s csupán pártcsoport működik, vagy az sem. Az összetett tár­sadalmi problémákkal tehát a Az alapszervezetek megerő­sítésének eredményes mód­szere lehet: a helyben lakó, de üzembe járó kommunisták közül válasszanak titkárt és vezetőségi tagokat. A községi pártszervek támaszkodjanak a helyben élő kommunistákra. Ne csupán feladatokkal bízzák meg őket, hanem a települést érintő határozatok hozatala előtt kérjék véleményüket. Nagy politikai haszonnal jár­nak az összevont taggyűlések, községek többségében a helyi továbbá az aktívaülések, ame- erők nehezen birkóznak meg. lyekben a pártonkívüli tár- Különösen ott gyűltek össze sadalmi munkások is részt a gondok, ahol a gazdasági és vesznek. A kisközségek aVip- közigazgatási koncentrációval szervezetei és kommunistái egyidőben kevés gondot fordí­tottak; arra, hogy ezek a kis­községek politikailag ne legye­nek fehér foltok. Az ország úgynevezett apró­leggyakrabban azt kifogásol­ják, hogy tájékoztatásuk hiá­nyos, nem értesítik őket a párt-, a tanács és a tömeg­szervezetek határozatairól. így falvas megyéiben, mint Zala, ők sem tájékoztathatják tele- Somogy, Győr, Baranya, Bor- pülésük lakóit. sód, Nógrád megkülönbözte­tett figyelmet fordítanak nap­jainkban a kisközségekben fo­lyó tömegpolitikai munkára. Bár teljesen nem kristályosod­tak ki e munka szervezeti keretei, sok hasznos kezdemé­nyezés született. A pártszer­vek, a módszerek keresése, ki­dolgozása közben igyekeztek számba venni mindazokat az ellentmondásosan erőket, amelyekre ebben a társközségekben, munkában számíthatnak, s nagy lépést tettek a politikai munka tartalmának meghatá­rozásában. hogy napjainkban nehezebb a politikai és a társadalmi élet A budapesti Rákóczi Nyomda pásztói telephelyén a fizikai dolgozók anyagi érdekeltségé­nek növelésére bevezették a tíznaponkénti prémium-italvány-rendszert. Az előírt mun­ka teljesítése esetén a dekádot követő harmadik napon a dolgozók már kézhez vehetik az 50 forintos címletekben átadott utalványt, melynek elosztása a demokratikus elvek figyelembevételével, a csoport-, szakszervezeti, KISZ-vezelők bevonásával történik. Első alkalommal 7350 forint került kifizetésre, ebből a képen látható kötészet mintegy negy­ven dolgozója 3100 forintot vehetett kézhez. kép: — bábéi — 4. DEMOKRATIKUS TÁJÉKOZTATÁST A községi pártszerveknek a munkamódszer tekintetében is a helyi körülményekhez kell igazodniuk. A legtöbb telepü­lés lakóinak legnagyobb gond­ja az, hogy keveset tudnak — vagy szinte semmit — a szék­helyközség életéről, a gazdál­kodóegységek, az üzemek eredményeiről, ezek vezető - testületéinek határozatairól. A kisközségek lakóinak jogos az az igénye, hogy tájékozott legyen a közigazgatási hatá­ron belül történt események­ről, az ő életüket is formáló határozatokról. Az ecsegi párt- vezetőség ezért arra törekszik, hogy a községi tanács, az ÁFÉSZ, a tsz-ek vezetőségei­ben, testületéiben dolgozó kommunisták munkájukról, terveikről tájékoztassák a társ­községek lakóit. Ha valameny- nyi politikai, állami, társadal­mi szerv, vállalat, üzem éven­ként csupán egyszer Számolnak be a társközségek lakóinak, számukra már ez is nagyon sokat jelent. A falugyűlések rendszere mellett ezek a tájé­koztatók politikailag nagyon hasznosak, segítenek a közös­ségi érzés kialakításában. Jól szolgálhatják a tájékoztatást a tanácsi, vagy üzemi híradók, faliújságok stb. A községi pártszervek tö­megpolitikai munkájukban le­gyenek tekintettel arra is. nogy az alacsony lélekszámú községekben hiába való „nagy­gyűlést” tartani. Helyette sok­kal hasznosabbak a kiscsopor­tos beszélgetések. Kellően be­csüljék és értékeljék azt is, iá „csupán” 15—20-an jönnek el egy-egy tájékoztatóra, be­szélgetésre. Az ittkialakítható neghitt, őszinte légkör mesz- sze kárpótolhatja a számsze­rűséget. Természetesen a kisközsé­gek gondja nem oldható meg riáról holnapra. Ez azonban nem mentesíti a pártszerveket az alól a kötelesség alól, hogy politikailag nem hagyhatnak ‘ehér foltot működési terüle-, tűkön. <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom