Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

Egyenletes termelés 1978-ban

A Gazdaságkutató Intézet — az utóbbi tíz év gyakorlatának megfelelően — az idén ismét tájékoztatást kért az ipari, építőipari, bel- és külkereskedelmi vállalatoktól munkájuk várható eredményeiről és a jövő évi tervet érintő elképzeléseikről. Mint-' egy ezer vállalat adott munkájáról helyzetképet és tájékoztatott arról, hogy mit tervez 1978-ra. Az ipar és a kereskedelem mintegy 80 százalékának várható fejlődéséről kapott ilymódon az intézet képet, és készíthetett a nép- gazdasági tervezéshez orientációs anyagot a vállalati elképzelésekről.

Ami az ipari vállalatok idei várható termelési eredményeit illeti, azok a népgazdasági tervnek megfelelnek, sőt annál kedvezőbbek, s kis eltéréssel egybeesnek a vállalatok tavalyi előrejelzéseivel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termeléssel összefüggő előzetes vállalati elképzelések általában reálisak, örvendetes, módon azonban „pesszimistának” bizonyult az élelmiszer- ipar előzetes terve, mert a kedvező termés hatására a tervezettnél jóval nagyobb eredményeket ért el az idén. Viszont sok helyütt ismét túlzottan derűlátóan ítélték meg a várható létszámalakulást. A vállalatok óhajaival ellentétben még a tervezett 0,4 százalékkal sem nőtt, hanem körülbelül ugyanannyival csökkent a létszám, így az előre- jelzettnél nagyobb mértékben nőtt a munka termelékenysége.

1978-ra az ipari üzemek a termelés egyenletes növelésével számolnak. Átlagosan a tavalyihoz hasonló mértékben, körülbelül 6 százalékkal akarják emelni termelésük értékét. Az exportra dolgozó vállalatok azonban az átlagosnál gyorsabb termelésnövelést terveznek. Újszerű jelenség, hogy jövőre főként a beruházási javak exportjában várnak nagyobb előrelépést, ellentétben az ideivel, amikor az ipari termékek közül a leggyorsabban a különféle anyagok, például vegyipari cikkek, henigereltáruk exportja fokozódott. Ez az új tendencia összefügg a fokozódó piackutatás eredményeivel, s bizonyos mértékben már az exportnövelő beruházások kedvező hatásai is érződnek.

Ennek ellenére még távolról sem kielégítő az ipari termelés, s ezzel együtt az export szerkézeti átalakulása, a jövő évi előrejelzések sem biztatóak. Viszonylag kevés korszerű új oikk gyártását szándékoznak bevezetni a vállalatok, és még kevesebb elavult cikk gyártását megszüntetni. Így a korszerű új cikkek körének csupán mérsékelt bővülése ellenére tovább növekszik a termékskála, ami nehezíti a munka hatékonyságának, a termés gazdaságosságának javítását. A vállalatok többsége arra hivatkozik, hogy anyag és alkatrész beszerzési és kooperációs nehézségek miatt nem tudja bevezetni új termékek gyártását, a légi, számára gazdaságtalanét pedig azért nem szünteti meg, meri azt a vásárlók igénylik, s a vállalat felelősségét érez az ellátás biztonságáért. Ezek az álláspontok is sürgető feladattá teszik a vállalatközi •együttműködés javítását, továbbá azt, hogy a külkereskedelem főként a szocialista országokban minél több olyan terméket igyekezzen felkutatni és megvásárolni, amelynek gyártása — például a kissorozat miatt — nálunk nem kifizetődő. A hazai tanácsi vállalatokat és szövetkezeteke', is fokozottan be lehetne vonni a nagyvállalatoknál nem eléggé kifizetődő cikkex gyártásába.

A vállalatok jövő évi beruházási szándékairól a Gazdaságkutató Intézet nem tett fel kérdést, mert a tájékozódás időpontjában még túlzottan bizonytalan válaszokat tudtak volna csak adni, információi kért viszont arról, hogy milyen beruházásokat fejezne! be, állóeszközeik, vagyis épületeik, gépeik, állománya várhatóan, hogyan alakul. Kitűnt, hogy jövőre a termeié, növekedésének üteménél gyoi sabban nő az eszközéllomán\

HELYETTESEK

O

tt állnak közvetlenül a vezető mögött. Rangban, hatáskörben, a gyár, a szövetkezet, a hivatal, az intézmény, a szervezet vezetője után következnek, a vezető távollétében pedig a legelső és helyettesítésre jogosult munkatársak. A helyettesről, a helyettesekről lesz tehát szó. Azokról, akiket egy lépcsőfok választ el a „csúcstól”, mégis legtöbbször a háttérben állnak, csak igen ritkán vannak előtérben. Pedig éppen azokkal a képességekkel rendelkeznek — legalábbis kell rendelkezniük — mint az első számú vezetők. Nélkülözhetetlen náluk is a vezetői tárgyilagosság a reális célok felismerése és kitűzése, a munkatársakhoz való, a szocialista vezetőre jellemző viszony, a problémák bátor feltárása és ismereteinek — politikai és szakmai egyaránt — szakadatlan bővítése. És éppen úgy mentesnek kell lenniük a vágyálmoktól, a benyomásokon alapuló ítéletektől, az önelégültségtől, a vélemények meghallgatásának mellőzésétől és a gondok, problémák elleplezésétől, mint a „górénak”, a „főnöknek”, a „vezérnek”. 1 Az igény, a követelmény tehát nagyjában és egészében megegyezik a helyettes és az első számú vezetővel szemben, mégis sokszor a helyettes — akinek pedig döntő része van a vezetésben, a munka eredményességében — a háttérben marad. Miközben például a vezető tündököl, reprezentál, a helyettes szürkén, húzódik meg a háttérben, pedig legalább annyi része, érdeme van a sikerekben, mint az első számú vezetőnek. Ha nem több. Mert ez is elképzelhető. A gyár, a szövetkezet, a hivatal, az intézmény, a szervezet, ha valahol képviselteti magát, de nem az első, hanem a második számú vezetővel, fanyalogva fogadják e tényt, mert „csak a helyettes” tisztelte meg őket. Amikor az első számú vezetők jelentős részének erejét meghaladó, a szükségesnél több társadalmi megbízatása van, aközben a helyettesnek nem mindig jut ilyen megbízatás. Hogy miért? A vezetők jó része ragaszkodik ezekhez a megbízatásokhoz, hatnyolc tisztséget is elvállal — mert jólesik hiúságának, hogy őt ennyiszer megtisztelik —, ugyanakkor azonban részvétele a tisztségben olykor formális, a nevén túl nem sokat ad a munkához. Ha pedig minden tisztségnek becsülettel eleget akar tenni, akkor mikor végzi el saját munkáját, mikor gyakorolja fő hivatását? És ott van a helyettes, akinek vagy nem engedélyezik a tisztségvállalást — túl ne tegyen a főnökön — vagy pedig a helyettes húzódik a plusszt 51, a közéleti, a társadalmi szerepléstől. Kétoldalú tehát ez a dolog.

Előfordul az is, hogy amikor az első számú vezető nyugdíjba vonul, vagy más funkcióba kerül, nincs aki „helyben” a helyére lépjen. Mert helyettesnek jó volt a második ember, de vezetőnek, elsőnek már nem jó. Előfordulhat persze ez is, de a vezetői utánpótlás kiválasztásáért és biztosításáért mindenkor az első számú vezető a felelős. Már előzőleg úgy kell bevonnia a helyettest a munkába, a vezetésbe, úgy kell segítenie, hogy az alkalmassá váljék az utódlásra. Ha pedig egy vezető féltékenységből, vagy közömbösségből, nemtörődömségből — majd csak lesz valahogy! — ezt elmulasztja, nem teljesítette a kötelességét, és ezért felelősséggel tartozik. Mert ha legalább egyszer is történt volna felelősségre vonás, ha nemcsak egy „ejnye-ejnye” hangzana el ilyenkor, talán kevesebb lenne az „örökös” helyettesek száma. Azoknak a száma, akik nem látnak perspektívát maguk előtt, mert vezetők mennek, vezetők jönnek, csak ők maradnak a második vonalban. Ök maradnak még akkor is, ha az új vezetővel nekik kell megismertetniük mindazt, amit ott annak tudnia kell, még akkor is. ha ők is alkalmasak lettek volna az előrelépésre. Nem beszélve arról, hogy akadnak olyan sajátosan szerencsés vezetők, akik már majd minden szakágban próbálkoztak inkább kevesebb, mint több sikerrel, miközben sok, vállalatát jól ismerő, tehetséges helyettest űztek el maguk mellől, sok második embert éltek fel.

A vezetőnek egyszerre sokféle feladattal kell foglalkoznia és döntő, hogy mindig felismerje a sorrendet: melyik is a legfontosabb. Előfordulhat, hogy egyidőben több kulcsfontosságú feladat, vagy probléma jelentkezik, de mert a munkát nem fontossága, jellege, sürgőssége szerint határozta meg, és főleg, mert egyedül akarta mindazt megoldani — vesztett. Nem lesz ura a helyzetnek, a sok és fontos tennivaló, az események elsodorják, felaprózódik ereje, elfecsérlődik ideje — a célt nem éri, nem érheti el. A helyettesnek a munkamegosztás szempontjából is döntő tehát a szerepe: ő sem csak a mának tesz, hanem a holnapnak is dolgozik. Ott áll közvetlenül a vezető mögött. Rangban, hatáskörben, a gyár, a szövetkezet, a hivatal, az intézmény, a szervezet vezetője után következik.

I

dőnként nem árt szót ejteni róluk, a helyettesekről, ezekről a jobbára szürke eminenciásokról. Nemcsak ’ azért, mert sokan vannak, és mert legtöbbször a háttérben állnak, hanem azért is, mert nélkülük az első számú vezető is csak félkarú óriás.

Szerencsére ezt az első számú vezetők döntő többsége nemcsak érzi, hanem vallja is. Különösen úgy szabadnapok, betegségek, a nyaralások, a helyettesítések ideién.

Papp János

Toljositmény- és órabér = ég és főid?

Ha az intenzív fejlesztést boncolgatjuk, előbb-utóbb ráakadunk a munkaidő-kihasználás érzékeny témakörére. Egyre égetőbb gonddá válik ez manapság, amikor is a munkaerőforrások kiszikkadtak, s csak a már meglevővel kell gazdálkodni. Méghozzá úgy. hogy a termelés évről évre növekedjék,

★

A salgótarjáni öblösüveggyárban Garai Imrével, a szakszervezeti bizottság termelésfelelősével beszélgetünk arról, miként ítéli meg a gyárban a munkaidő-kihasználást.

— Ebben a gyárban az emberek nagy része teljesítménybérben dolgozik. Ez aztán meg is határozza a munkaidő kihasználtságát: nincsen vele különösebb baj. Gondolom, azt mindenki tudja, hogy a teljesítménybérben meg az órabérben mutatott munkatempó ég és föld. Az órabéres tisztában van vele: ha hattól kettőig a gyárban tartózkodik, arra megkapja a biztos pénzt. De a szalag mellett olyan szigorúak a követelmények, hogy ha, mondjuk. valaki elmenne mellőle, tíz perc múlva leállna az egész.

— Ezek szerint az „öblösben” minden rendben van ilyen szempontból?

— Vannak üzemrészek, ahol tényleg nagyon jól kihasználják a nyolc órát. De akadnak olyan helyek is, ahol hiányosságok mutatkoznak.

— Milvenek?

— Például, hogy előbb abbahagyják a munkát. Főleg a szombati műszakok végei kritikusak, mert ilyenkor mindenki iparkodna haza.

— És műszakok közben?

— Akkor is előfordul, hogy 3gy-egy ember jóval többet időzik valahol a kelleténél. De azt legtöbbször ki lehet küszöbölni jobb munkasze. veréssel. Sok múlik az előkészítésen. azaz: legyenek meg az anyagok, a szerszámok. A

ne azokért szaladgáljon, hanem a munkáját

végezze. Sokat segíthetnek a szocialista brigádok, meg a vezetők példamutatása is. Egy üzemvezető, aki tíz perccel korábban elmegy, nem követelheti meg a munkástól, hogy az a műszak végéig dolgozzon.

— Mi a helyzet az irodistákkal?

— Némelyik területen egyenetlen a munkaütem. Előfordul, hogy két hétig lazább a tempó. De a másik kettőben nagyon rá kell kapcsolni. Például a bérszámfejtőknek a fizetés előtti héten kevés is a napi nyolc óra.

★

Huszár Miklósné. a mérőhengerüzem művezetője:

— Nálunk az asszonyok normában dolgoznak, tehát jól kihasználják a munkaidőt. Vannak az üzemben kisgyerekes anyák, akik munkaidő alatt elmennek az orvoshoz a kicsinyükkel, s „törtnapi” hiányzásuk lesz. Ezt mi úgy küszöböljük ki, hogy előtte vagy utána ledolgozzák azt az időt, ami kiesne. Így a hiányzás nem csorbítja meg a fizetést.

— Csak az anyagi érdek ösztönei az asszonyokat a jobb időkihasználásra?

— Nem. Ez a brigád már elérte a vállalati kiváló címet. Becsületes asszonyok a tagjai. Abból is látszik, hogy néhányan — mert á gyereket iskolába viszik — később kezdenek, s annyival később is fejezik be. Én néhányszor már szúrópróbaszerűen ellenőriztem: végig itt vannak-e, de mindig itt voltak és rendesen dolgoztak. Teljesítették az aznapi normát.

A Furák Teréz brigádban betanított munkásnők dolgoznak, mérőhengereket készítenek. A kollektíva vezetője Taglieber Ferencné.

— A norma nem teljesíthetetlen — mondja —, de dolgozni kell végig a nyolc órában. Ha a szükség úgy hozza, rá is tudunk tenni valamit.

— Előfordul-e, hogy valaki

korábban abbahagyja a munkát?

— Mi öt perccel a műszak vége előtt fejezzük be a termelést, utána a szerszámokat tesszük rendbe. Ha hébe-hóba megtörténik, hogy valamelyik kollégánk „megfeledkezik magáról” és előbb abba akarja hagyni a munkát, rászólunk... A takarítást is mi végezzük, de arra már műszak után kerül sor, társadalmi munkában.

— Adódik-e olyan helyzet, hogy anyag nem lévén, áll a termelés?

— Ilyen nincs. Egyszer régebben késett az anyag, de akkor se „álltunk”, hanem másik üzemrész munkájába segítettünk be.

Huszár Miklósnétól, a művezetőtől azt is megtudtuk, hogy két órabéres dolgozó tevékenykedik az üzemben.

— Szerencsére két lelkiismeretes ember. Hivatalosan „lehordóként” alkalmazza őket a gyár, de ha ilyen munka nincs, takarítanak, lifteznek, targoncáznak.

Mikor egyikőjüket — Ga- bora Andrást — megkérdeztük. kissé megilletődött, s igyekezett csupa jót mondani: szeretnék elősegíteni a termelést; úgy gondolják, hogy a nyolc óra azért van, hogy azt végig is kell dolgozni. ★

Ha szokásunk volna a „megfellebbezhetetlen utolsó mondat”. valahogy így zárnánk az írást: „Bár az anyagi ösztönzők jól hatnak a munkaidő-kihasználtságára, nagyon sok múlik a dolgozók becsületes hozzáállásán is”. De mivel ez az eddigiekből amúgy is kiviláglik, szükségtelen mondanunk.

Legföljebb azt tesszük hozzá, hogy az idei lendületes munkaverseny sok helyütt a munkaidő-kihasználtságát is fokozta; a versenyszellem jól egészítette ki az anyagi ösztönzőket és az egyéni hozzáállást.

Molnár Pál

UfiloBc sa 2SSS!H-!$®sb

Figyelemre méltó eredményeket érnek el az újítómozgalomban a LAMPART Zománcipari Müvek salgótarjáni gyárában a Kandó Kálmán nevét viselő Energia komplex kiváló szocialista brigád tagjai. Ebben az esztendőben tíz újítást vállaltak, melyekből a negyedik negyedévig kilencet benyújtottak. A kollektíva eddigi újításainak értéke jóval meghaladja a 240 ezer forintot. Ebből a legjelentősebb az új nagycsarnoki savazőban az automatikus jelző- rendszer kiépítése volt.

Képeinken néhány brigádtagot mutatunk be, akik a sikerek kovácsai voltak.

A kollektíva műszerésztagjai — többek között — Varga Pál és Oravecz Lajos fontos feladatokat vállalt az automatikus jelzőrendszerek kialakításában.

A brigád két női tagja, Holecz I-íszlóné és Ihracska Józsel- né jelentős értékű újítást nyújtott be.

(Bábel László felvételei)

„Hold"Érdekes felfedezésekre jutottak azok a geológusok, akik a saiklaképződmények ■' után kutattak évek óta, Lengyel- ország északkeleti részén.

A mélyfúrásokkal szerzett minták segítségével megállapították, hogy a föld mélyében tipikus holdbéli tájak;

sziklák

vulkánok kráterei és megszilárdult lávából kiterjedt mezők találhatók. A fúrások során a geológusok ősi kőzetfajtákat, úgynevezett anorto- zitokat tártak fel. Hasonló köveket találtak nemrégiben a Holdon is.

NOGRAD - 1977. november 15., kedd ö