Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

Kedvezmények—kihasználatlanul? MONDJÁK, HOGY A KUL­TÚRA, a művelődés alapvető­en nem a pénzen múlik: igé­nyességen, művelődési szoká­sokon, egy-egy közösség akti­vitásán, szervezőkészségén- De ha léteznek kedvezmények, melyek anyagilag is segíte­nek abban, hogy elérhetőbb legyen mindenki számára a bérletvásárlás, a színházláto­gatás, a minél gazdagabb klubprogramok összeállítása, akkor ezeket érdemes kihasz­nálni? Költői a kérdés? Nem. mert a megyei tanács ifjúsági titkáránál ma is 300 bérletkedvezmény gazdára vár. Nem kopogtatnak a le­hetőségekhez mérten ked­vezményes színházjegyutalvá­nyokért sem. .Mondhatják erre: biztosan elmaradt a propaganda. Azt hiszem, ezt nem vethetjük az illetékesek szemére. Még ez év februárjában stencilezett körlevelet juttattak el KISZ- szervezetekhez, ifjúsági klu­bokhoz, középiskoláknak, szak­munkásképző intézeteknek és úttörőcsapatoknak. Ebben részletesen — négy oldalon — szóltak az ifjúsági kulturális, és turisztikai kedvezmények­ről. Ebből idézünk: kedvez­ményes ifjúsági bérletutal­vány (60 forint értékben 1 700 db jutott a megyének) felhasz­nálható a színházakban, ope­raházakban, hangversenyter­mekben, valamint a közműve­lődési intézményekben meg­hirdetett bérletek megváltá­sánál. Van még a kedvezmé­nyes ifjúsági színház jegy­utaüvány-tömb ' (egy tömbben 5 db, darabonként tíz forint értékű utalvány) ebből 700 tömböt kapott Nógrád megye- Lehet tehát menni még most is — de minél hamarább! — a bérletvásárlást segítő utal­ványokért. A színházi progra­mok szervezésénél gondolja­nak az ifjúsági közösségekben az egyedi jegyvásárláshoz kérhető tömbökre is. MÁS JELLEGŰ KEDVEZ­MÉNYEKET is nyújt az ÁIB a fiatalok művelődésének gaz­dagításához — reméljük ezek­re jobban odafigyelnek. Há­rom animációs filmet készí­tettek (Mi, kommunista if­jak; Törvény az ifjúságról és Playboy címmel), valamint forgalomba hoztak a klubok, ifjúsági szervezetek számára műsoros kazettákat is. Foly­tatódik a tavalyi vitaműsor a szocialista, életmódról, „Itt jön egy nemzedék” címmel az ifjúsági mozgalom 60 évéről, a NOSZF-ról, Ady-emlékmű- sor — mindezeknek a forgal­mazását, propagandáját is igyekeznek biztosítani. (Köl­csönözhetők, a kazetták át­játszhatok). Kapnak belő­le olyan központi helyeken — mint például a KISZ megyei bi­zottsága, járási művelődési központok, TIT, MÉSZÖV —, ahol segíthetik a forgalmazá­sukat, hogy minél több hely­re eljussanak­Ezekkel kapcsolatban fel­merülhet egy kérdés — bár­milyen színvonalúak, mégis c^ak megvan az a hibájuk, hogy készen kapják a fiata­lok, elmarad a saját kezde­ményezés, az Öntevékenység- Egyféle „konzerv”-nek tekint­hetik. Persze, ez a veszély csak akkor áll fenn, ha meg­elégednek azzal, hogy végig­hallgatják, a vita, a megbe­szélés elmaradt. De az illetéke­sek szerint a szocialista élet­módról szóló vitaanyag jó, nem nagyon lehet szó nélkül félretenni. A művészi színvo­nalú irodalmi összeállítások pedig élményt nyújtanak, to­vábbi inspirációt is adhatnak önálló műsorok szerkesztésé­hez is. Jó, akkor tegyük félre a kételyeket, és reméljük mi­nél többen elkérik és meg­kapják ezeket a kulturális szolgáltatásokat­Van még valami, amiről a fiataloknak nyújtott kulturá­lis támogatás kapcsán feltét­lenül szólni érdemes. Nemré­giben döntött a megyei klub­tanács a kluboknak adható, az ellátottságot javító utalványok odaítélése ügyében. Tízezer fo­rintos utalványt kapott Ri- móc, Mátraverebély, a balas­sagyarmati MÁV-állomásfő- nökség klubja, ötezret Litke, Somlyóbánya, Galgaguta, a rétsági gimnázium, tíz darab háromezres utalványt is kiosz­tottak az országos ifjúsági alapból. Megyei „kasszából” négy klubnak jutott ötezer forint: Alsótold, Luciáivá, Pusztaberki, és a balassagyar­mati 217-es Ipari Szakmun­kásképző Intézet ifjúsági kö­zösségének. Miért szólunk erről? Azért, mert aki ismeri a helyzetet, az jól tudja: könnyen kihaszná­latlanul maradnak ezek az utalványok is, meg nem- ér­demeltté válnak a jutalmak. Van olyan közösség, amelyet egy-egy biztató programja, kezdeményezése alapján ja­vasoltak a támogatásra, de a rendszeresen dolgozó, együtt művelődő, szórakozó fiatalok sem ülhetnek a babérokon. Sajnos, az utalvány felhaszná­lásával vásárait magnó vagy lemezjátszó könnyen válhat haszontalan porfogóvá, kihasz­nálatlan lehetőséggé, ha a közösség tagjaiban nem él az igényesség, ha érdektelenség­gel megspékelve múlnak el a klubban töltött órák. NÉHÁNY EZER FORINT­RÓL VAN szó, a színházbér­letnél mindössze hatvan­ról, egy-egy rendezvény be­lépőjéhez szóló utalványnál tízről, a kazetták, filmek in­gyen kölcsönözhetők, a klub­támogatást ajándékba kapják — vethetik fel sokan. Pedig ennél sokkal többről van szó: felelősségről és bizalomról. Magunk és a közösség részé­ről egyaránt­G. Kiss Magdolna Érdekességek Sopron m Sopron az idén ünnepli vá­rosi rangra emelésének 700- évfordulóját. Ezzel kapcsolat­ban legtöbbször IV. László király kiváltságlevelét idézik, mint a város történelmének egyik nevezetes dokumentu­mát. Az elmúlt hét évszázad­ból azonban sok más érdekes oklevél, feljegyzés, történelmi, irodalmi emlék is fennmaradt: szomorúak és vidámak, ünne­pélyesek és tragikus esemény­ről szólók. Hiszen égettek bo­szorkányokat, de alapítottak tudós társaságot a művésze­tek és tudományok művelésé­re is — díszpolgárrá válasz­tották Széchenyi Istvánt, de a Sopronkőhidán kivégzett Bajcsy-Zsilinszky Endrére is itt emlékeznek. Lapozzunk bele a régi írásokba: keres­sünk néhány érdekességet a város történelmében. X Sopronban jegyezték fel azt a verset, amely ma „Soproni virágének” címen ismeretes, és amely a magyar nyelvű sze­relmi költészet egyik legko­rábbi emléke. A városi jegy­ző, Gugelweit Jakab írta fel egy pergamenre 1490 táján. Ezt azonban később könyvkö­tésre használták fel, s ezért ma már csak ez az egyszerű­ségében is megindító két sor olvasható az eredetiből: „Vi­rág tudjad, tőled el kell men­nem, / És te éretted kell gyász­ba öltöznöm”. Egy 1529. július 19-én kelt feljegyzés: Bernát soproni te­hénpásztor kihallgatásának és vallomásának részleteit fog­lalja magában. Bernátot a soproni polgármester meg­verte, ezért ő bosszút eskü­dött, megfogadta, hogy va­rázsszereket ás el a polgár- mester ajtaja elé. A jegyző­könyv szerint Bernát elis­merte, hogy kilenc évvel az­előtt a cinfalvi pásztor ajtaja elé békát és varázsszereket ásott el, amitől az „elszáradt”. Egy másik pásztorra „farkaso­kat küldött”, és „szert” adott asszonyoknak, hogy több te­jet adjon a tehén. Sopron vá­rosának ebben az időben pal­losjoga volt: halálos ítéleteket is hozhatott. Bernát pásztort „megégetésre ítélte” a tanács. X Lacker Kristóf, Sopron hu­manista polgármestere, aki jónevű ötvösmester, képzett jogtudós és művelt költő volt, 1631. november 19-én kelt végrendeletében is a városra gondolt. Ingó és ingatlan va­gyonának kamatait három fő célra szánta. „Polgári ápolda” építésére és az ott lakó sze­gények eltartására: a még tö­rök^ fogságban élő soproniak kiváltására vagy „szegény pol­gárok becsületes, elárvult leá­nyainak kiházasítására”; és végül szegény polgárok gyer­mekeinek segítésére, akik egyetemeken „hasznosan és szorgalmasan” tanulnak. A végrendeletet követő időben évente két-három soproni diák tanulhatott ebből a pénz­ből hazai és külföldi egyete­meken. X A soproni ünnepi hetek hangulatos, népszerű esemé­nye a toronyzene. A hangver­seny előzménye arra az időre nyúlik vissza, amikor a tűz­toronyban vigyázó őrtől nem­csak az időt jelző trombita­szót, hanem a szórakoztatást, zenét is elvárták. Egy 1546- ban kelt, toronyőrnek szóló utasítás szerint az őrnek éj­jel-nappal a toronyban kellett laknia, nappal egyedül őrkö­A nagybátonyi Bányász Művelődési Köz­pont irodalmi színpada a múlt év feb­ruárjában alakult. A húsztagú együttes tagjai KISZ-es fiatalok, szakmunkások, óvónők, alkalmazottak, középiskolai diá­kok, akiket közös irodalmi érdeklődésük forrasztott egységbe. Néhány hét után — mivel a művelődési háznak is szüksége volt a társadalmi és politikai ünnepe­ken szereplő együttesre — az érdeklődési kör irodalmi színpaddá alakult. A pódi­umszereplések mellett továbbra is rend­szeresen foglalkoznak próza- és verse- léselemzéssel, irodalmi, művészeti folyó­iratok tanulmányozásával. A színpadot Szerencsi Andrásrié. a Nagybátonyi nagy­községi Tanács közművelődési felügye­lője vezeti. Az irodalmi együttes tagjai számára a közelmúltban készültek el az Ízléses egyenruhák, melyeket a támo­gató vállalat, a Nógrádi Szénbányák készitettetett a fiataloknak. Jelenleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója megünneplésére készülnek, s ezzel párhuzamosan Fless Béla Aréna című irodalmi összeállítását tanulják. Ké­pünkön Érdi Éva. Koczka Judit, Percze Éva és Percze Júlia színpadi tagok lát­hatók próba közben. «111111 M'IIIUIIUlUUMimillllllllltHtlII.I Zalai Miklós: ( Megszólalnak kövek i és emberek (szovjet útinapló) luiiiMiiiMiiiiiimiiilllliiilililiiiMiiimiiiiiiiimiiuiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiMMiiimuiluiiitimmiilimiii!. IV. LÁTNI AZ ARCÁN A repülőút után és repülő- utak előtt első igazi utazás­nak az a másfél óra tűnt. amíg a helyiérdekűvel — ahogyan Moszkvában nevezik: elektricskával — a hetven­egy kilométerre levő Zagorszk- ba mentem. Apró falvak, nya­ralótelepek, nyíresek, fenyő­erdők közt vitt a vonat. Ere­detiben láthattam Repin tá­jaiból egy villanásnyit. Nem volt szerencsém, mert majd egy órával hamarabb megérkeztem a Jaroszlavszkij pályaudvarra, mint ahogyan a következő eíetricska Zagorszk- ba indult. Leülök, alig néhány civil, szinte mindenütt csak katonák, s egy középkori nő meg egy férfi iár katonától katonáig, mindegyikkel be­szélnek, kivel egy-két szót csupán, kivel hosszabban. Jó félóra múlva érnek a pádhoz, amelyiken én is szorongok. — Van már munkahelye? — kérdezik a szélen ütő közle­gényt. — Van — válaszolta a kis- katona, tovább olvasva a Kro- kogyilt. — Magának? — kérdik a következőt. — Miért, hol lehetne el­helyezkedni? — kérdez visz- sza a katona. — Az építőipari vállala­tunknál — villan fel a nő ar­ca, s a férfi máris kérdez: — Mi a foglalkozása? — Lakatos — feleli a kis- katona. — Akkor ezt a telefonszá­mot hívla fel, és ezt az elv­társat keresse — mondja a nő, miközben egy cédulára felír­ja a nevet és a számot. — De minél hamarabb am — teszi még hozzá. A férfi már sorolja is a szociális és egyéb feltétele­ket: NOGRAD - 1977. október 7., péntek — Csak itt Moszkvában kell dolgoznia, havi százötven ru­bellel kezd, munkásszállást tudunk adni, három-négy ágyas szobák vannak benne. Többnyire műhelyben vagy fedett helyen kell dolgozni, néha szabad ég alatt is, de egy kiszolgált katonának ez biztos nem számít. — Feltétlen telefonáljon mi­nél előbb — mondja még egy- 6zer a nő, s mennek a kö­vetkező katonához, kezdődik elölről a beszélgetés, hiszen a Szovjetunióban, bátran mond­hatni, az építés a legfonto­sabb iparág. Ezen Délül is a lakásépítés. Az elmúlt ötéves tervben, 1971—75 között több mint tizenegymillió lakást és csa­ládi házat építettek, ami öt­venhatmillió ember lakásvi­szonyait javította, változtat­ta meg. A tavalyi esztendő­ben pedig tizenegymillió em­ber költözött új lakásba. Nem egészen két esztendő alatt épül fel annyi lakás, mint ameny- nyi a forradalom előtt Orosz­ország városaiban volt, s négy év alatt készül el annyi, amennyi a második világhá­ború előtti lakásállomány volt. A világon egy állam se költ annyit ilyen célra, mint a Szovjetunió. A tervek szerint 1980-ig több mint százmilli- árd rubel jut lakásépítésre és kommunális beruházásokra. Ez a százmilliárd rubel na­gyobb annál az összegnél is, amennyit például a vas- és színesfémkohászatra, a vegy­iparra, a gépgyártásra együtt­véve fordít az állam — a lak­bér pedig szinte jelképes: a család jövedelmének átlago­san egy százaléka. A lakásépítés üteme vi­szont alig változik. Ugyan­annyi, ötszázötvenmillió négy­zetméter szobaterületű lakást építenek 1976 és 1980 között, mint az előző tervidőszakban. De állandóan növekszik az építésre fordított pénz. Ma kétszerese a nyolc—tíz évvel ezelőttinek. A többletet nem a mennyiségre, hanem a la­kások minőségére költik el. A két építőipari toborzó már négy-öt padsorral arrébb győzködi a legényeket. — Honnan lehet tudni, hogy ki a leszerelt, ki csak szafcad- ságos? — kérdezem a mellet­tem ülő kiskatonát. — Látni azt az arcán min­degyiknek — válaszolja — S ha leszereltek mért vannak katonaruhában? — Mert még nem értek ha­za átöltözni. A régi civil, ami­ben bevonultak, már nem menne rá senkire. Ki, miben szerelt le, abban megy haza, a ruha pedig az övé. Nem is lehetne minden szál kaiona után ezer kilométerekre kül­dözgetni a vasárnapi nadrág­ját. Még tíz perc a zagorszki elektricska indulásáig, de ag­godalmas idegen, elköszönök és elindulok keresni a vonatot. — Vigye már ezt a csoma­got kedveském!-'— szól egy nénike, s választ sem várva a fezembe nyom egy húszki­iiiiii(fiiiiiMimimiiiiniiriiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiinmr.iM< lős kosarat. Közben magyaráz, sajnos olyan gyorsan s vala­milyen tájszólásban, hogy alig értem, de buzgón bólogatok. Zagorszkról írni orosznak is nehéz feladat lehet. Nekem kivihetetlen. Kolostorerődít­ménynek, kolostorvárnak, ko­lostorvárosnak próbálom ne­vezni. Mindegyik elnevezés megközelíti, de egyik sem pontos. Magas falai miatt va­laha jól védhető erődítmény­nek számíthatott, de távolról a templomok aranyozott és kék, csillagos kupolái vidá­mak inkább. Nem emlékeztet­nek sem erődítményre, sem kolostorra. Mintha gazdag, ke­leti vásárváros hívná a csa­vargót, falai közt üvöltő tö- rökmézárussal. Bentről figyelni a templo­mokra, a falakra, az ablakré­sekre, a tornyok aranyával félezer éve birkózó napfényre — elcsöndesítené a nagyhangú törökmézárust is. Legrégibb temploma az 1423-ban épült egytornyú Tro- ickij-székesegyház, Andrej Rubljov ikonjaiból őriznek benne néhányat. Egy másik templomban, a fiatalabb Uszpenszkij-székesegyházban nyugszik Borisz Godunov és családja: felesége, lánya, fia. Múzeuma pedig számot ad a kolostorélet minden percéről. A szolga-barátok használati tárgyaitól kezdve az aranyfö- deles énekeskönyvekig végig­nézhetjük a pravoszláv vallás tárgyi emlékeit. (Folytatjuk) dött, éjjel segítőtárssal. Reg­gel és este trombitálással je­lezte az időt, és külön is jel­zett, ha csoportosan idegenek vagy soproniak érkeztek vagy távoztak. A muzsika iránt érdeklődő toronyőrök egyre többen mű­velték a világi zenét, és 1601- től kezdve a tanács külön megkövetelte, hogy ünnepeken, vasárnap, sőt hétköznap is „szép motettákat, madrigálo­kat, virágénekeket” játssza­nak. A toronyőrök segítettek a templomi orgona mellett, és közreműködnek lakodalom­ban, főúri összejöveteleken is. Ma a Sopron városi Ta­nács fúvószenekara szólaltat­ja meg a régi dalokat, tánco­kat a turisták nagy érdeklő­dése közepette. A soproni történelem egyik szorgos kutatója összeállítot­ta, milyen bűnök és bünteté­sek fordultak elő a XVI— XVIII. században Sopronban, A legtöbb gondot a lopás, a rablás okozta: 104 ilyen bűn­esetről tud ez a statisztika. Szám szerint a paráználkodás következik ezután: 36. Csem­pészek ügyében 17-szer, csa­vargókéban 15-ször ítélkeztek, 14 gyermekgyilkost és 12 há- zasságtörőt vontak felelősség­re. A rablók, tolvajok bünte­tése az akasztás (5), az akasz­tás-elégetés (2), a vesszőzés (14), a kiutasítás (26) és a pellengér különféle változata volt. Tíz csempészt ítéltek börtönre és pellengérre, 14 csavargót csuktak börtönbe. Nyolc gyermekgyilkos ítélete „fővétel”. A paráználkodást már ak­kor is nehezen lehetett bi­zonyítani, mert a 36-ból 17 esetben nem született ítélet, egy-egy felmentést, illetve bör­tönt és hét pénzbírságot sza­bott ki a bíróság. A házasság­törési ügyekben három fel­mentés lett a döntés, két hűt­len férjet, illetve feleséget megbírságoltak, négyet kiuta­sítottak a városból, kettőt vi­szont — lefejeztek. X De evezzünk vidámabb vi­zekre. A soproni könyvtárnak és a levéltárnak féltett kincse az 1911-ben kiadott „Krónikás naptár”, amelyet egy Gantner Antal nevű városi kistisztvise­lő adott ki Saláta Gyuri né­ven. A kalendárium szokásos tudnivalóin kívül néhány vi­dám soproni anekdotát is ösz- szegyűjtött Ebből idézünk fel egyet. A lyceum diákjai szívesen elkövettek valami csínyt ta­náraik rovására, ha alkalom adódott rá. Történt, hogy a soproni piacon egy Rába-közi atyafitól megvette a búzát egy Wunderlich nevű kereskedő, s meghagyta a parasztnak, hogy jöjjön a lakására, itt lakik nem messze. A gazda azonban elfelejtette a furcsa nevet, és nagy derültséget keltve többeket megszólított: nem tudnák-e megmondani, ki vette meg tőle a búzáját. Ahogy szólongatta a járóke­lőket, két diákba botlott, akik összekacsintottak, és ezt mondták: — Mi ugyan nem tudjuk,' de ha bemegy ott a kapu alatt, és benyit a legelső ajtón — mutattak a közelben lakó ta­náruk házára —, ott talál egy öreg jövendőmondót, az majd felvilágosítja, hogy hívják a vevőjét. Hanem egy-két garast ne sajnáljon tőle! Az atyafi be is kopogtatott a tudományos munkába temet­kezett tanár úrhoz, kihámozott a kapcaszárból két garast, és letette az asztalra. — Hát kend mit keres itt? — kérdezte tőle a tanár. — Megkövetem az urat, de nem tudná nekem megmonda­ni. hogy ki vette meg az én búzámat? Az öreg elszörnyűködött ekkora együgyűség hallatán, s mint máskor, most is né­metül kiáltott fel: — Das ist aber doch wun­derlich! (Vagyis: Ez aztán csodálatos!) A paraszt boldogan kiáltott fel, lévén egy ismerős szó a szövegben: — Az, az! A Vunderlik bol­tos vette meg. — Letett még két garast az asztalra, és há­lálkodva hagyta ott a tani» urat. _ g. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom