Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

7 issiűjltúa előtt ~ ! ^ Sokoldalú munkát végez az SZVT Interjú as SZVT megyei titkárával Tisztújításra készül a Szer­vezési és Vezetési Tudományos Társaság Nógrád megyei Szer­vezete, s ez jó alkalmat kí­nál a számvetésre, a megyei szervezet csaknem héteszten­dős tevékenységének értékelé­sére. Ezért kerestük fel Kúti Istvánt, az SZVT megyei szervezetének titkárát, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek szervezési osztályvezetőjét, hogy válaszoljon kérdéseinkre. — Hogyan értékeli a me­gyei szervezet megalakulása óta eltelt időszakban kifejtett tevékenységet? — Megyénkben hét esz­tendővel ezelőtt alakult meg a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság megyei szervezete. A területi szervezet megalakítói — alig voltunk hetvenen — lelkesen kezdtek a munkához. A kezdeti idő­szakban kétségtelenül hiány­zott a vezetőség összehangolt együttes munkája, s keressük azt a módszert is, amellyel a különböző szakmai végzettsé­gű, munkakörű és beosztású tagságot mozgósítani lehet a feladatok megoldásának se­gítésére. Ezek pedig a párt- határozatokból, illetve az SZVT alapszabályzatában megfogalmazott elvekből szár­maztak. A megalakulást kö­vető három évben sikerült kibontakoztatni mind a szer­vezeti, mind a tartalmi fejlő­dés dinamizmusának kezdeti eredményeit. A fejlődés je­lentős állomásának mond­hatjuk az 1974-es évet, ami­kor a tisztújítással a vezető­ség kibővült, kezdeti taglét­számunk csaknem duplájára növekedett. — Mondhatjuk tehát, hogy 1974-ben új szakasza kezdő­dött az SZVT megyei szerve­zete tevékenységének? — A fejlődés tényei bizo­nyítják, hogy igen. Sikerült céltudatosabban munkánk kö­zéppontjába állítani a szerve­zés és a vezetés sokrétű, szer­teágazó kérdéseit, s követke­zetesebben vettük ki ré­szünket a vállalatok és egyéb gazdálkodó egységek szervezé­sének és vezetésének, gazdál­kodásának tanulmányozásából, s társadalmi eszközeinkkel a tudományos igényű tovább­fejlesztésének előmozdításá­ból. Az általunk szervezett előadásokon, klubnapokon mind többet foglalkoztunk a vállalati gazdálkodás, a mun­kahelyi vezetőképzés, a fővál­lalkozási és beruházási tevé­kenység, az anyaggazdálkodás és anyagtakarékosság, vala­mint a kereskedelem aktuális kérdéseivel, a XI. pártkong­resszus célkitűzéseinek szel­lemében. S mivel 1975-ben több mint duplájára emel­kedett a taglétszámunk — csaknem háromszázan vol­tunk már —, tevékenységünk kiterjedt az egész megyére, napirendre került a tagság nagyobb aktivizálása érde­kében a szakcsoportok meg­alakítása. Elsőként a beruhá­zási és fővállalkozási szak­csoportot alakítottuk meg, majd a kereskedelmit 1975- ben. Az 1975-ben elért ered­ményeket azonban sokkal job­ban érzékelteti az, hogy meg­alakítottuk a balassagyarmati önálló szervezetet — amiben sokat segített a városi párt- bizottság — és megszerveztük a megyei munkahelyi veze­tőtovábbképző iskolánkat. Időnként el kell menni Ne várjunk csodákat A munkaerőgondokról be­szélgetünk Szabó Károllyal, az SKÜ munkaügyi főosztályve­zetőjével. — Mi az új az idén beveze­tett munkaerő-közvetítési rendszerben? — Vállalatunk a munkaerő­gazdálkodásban „A” kategó­riás, tehát közvetítés nélkül vehet föl dolgozókat. Koráb­ban a „kilépett” bejegyzéssel érkezett dolgozók csak mun­kaközvetítéssel jöhettek hoz­zánk. A dolgozó akkor is ná­lunk jelentkezett először, mi adtunk egy igazolást, hogy foglalkoztatni kívánjuk, az­zal bement a közvetítőbe, on­nan jöhetett azután vissza- Ez tehát fölösleges út volt. Ráadásul a közvetítő csak he­tenként háromszor állt ren­delkezésre, s emiatt munka­napok estek ki ledolgozatla- nul. Január óta nincs ez a huzavona. — Ezek szerint bevált az új rendszer? — Eddigi tapasztalataink kedvezőek; a munkaerőmérle­günk már nem negatív. — Tehát többen jöttek, mint mentek ? — Ezt azért nem lehet mon­dani. Eddig javarészt ' csök­kent a létszámunk: 1976 vé­gére a ’75-ös zárólétszámhoz képest, 141-el kevesebbet ma­radtak a vállalatnál. Most az első nyolc hónap után egy- gyel több a dolgozóink száma, tehát stagnál a munkaerő. Ez már magában is örvendetes eredmény­— Csupán az új munkaköz­vetítő-rendszernek köszönhe­tő? — Nem egészein annak. Nyilván része volt benne az öt és fél százalékos bérfejlesz­tésnek és a műszakpótléknak is. Aki három műszakban dol­gozik, az minden órában 20 százalékkal többet keres; nem csoda, hogy most már szíve­sen vállalják. De az új mun­kaközvetítési rendszernek kö­szönhető, hogy a csökkentésre „ítélt” vállalatokhoz nem tudnak a dolgozók elhelyez­kedni. Ez tehát jelentősen fé­kezi a vándorlást. Régebben 35—36 százalékos volt a fluk­tuáció, idén beálltunk 25 szá­zalékra. — Szűrik-e a jelentkező­ket? — Van erre vonatkozó bel­ső szabályzatunk: egy vezér- igazgatói utasítás. Aki innen fegyelmivel ment el, az egy évig nem vehető vissza sem­miképpen- Akinek egy éven belül három „kilépett”-je van az se jöhet, bármelyik vál­lalatot hagyta is faképnél. — Gyakran jelentkeznek felvételre? — Nem mondható, hogy mindennap- Mikor, hogy ala­kul. .. Legtöbben — 64-en — júliusban álltak munkába; fő­leg a nálunk végzett fiatal szakmunkások. De ugyaneb­ben a hónapban 48-an elmen­tek. Legkevesebben áprilisban jöttek: huszonhármán: ekkor több volt a távozó­— A kilépéseket valahogy, vissza lehet-e szorítani? —» Nehezen. Mi elmondjuk a távozóknak, hogy nem me­hetnek már akárhová. Azok­kal, akik „kilépettel” távoz­nak, közöljük, hogy a követ­kező helyen fizetésül a mun­kaköri minimumot kaphatják. Van, akire hatnak az érvek, de van , akinek falrahányt borsó. Előfordult, hogy valaki megismerkedett egy lánnyal, valahol a Dunántúlon, s gon­dolt egyet, kilépett. Egy má­sik volt dolgozónk tegnap ..tévedt be” a munkakönyvé­ért: jó munkaerő volt — 150. sőt, 170 százalékot is teljesí­tett a szegcsomagolóban. De azt mondta, nem tehet róla. neki „időnként el kell men­ni”- Már háromszor vettük vissza. Most megint elment. Az ilyen emberekkel nincs mit kezdenünk. — Jelenleg hiányzik-e mun­kaerő? — Körülbelül 100-zal ma­radtunk el a tervezett lét­számtól, de ebben aligha a közvetítési rendszer a ludas. Hiszen a legjobb módszer sem képes csodákra: elosztani csak annyit lehet, amennyi van! —- Molnár — — Mi jellemezte az utóbbi másfél esztendő munkáját? — Szervezetünk munkáját továbbra is a dinamikus fej­lődés jellemzi. Létszámunk to­vább emelkedett, s jelenleg több mint négyszáz tagunk van. Tavaly megalakítottuk a pénzügyi és elelnőrzési szak­csoportot, valamint a fiatalok bizottságát. Folytattuk a mun­kahelyi vezetők továbbképzé­sét, amelyet kiterjesztettünk Balassagyarmatra és Nagybá- tonyra is. Tovább bővítettük kapcsolatainkat a társadalmi szervezetekkel, a TIT-tel, a MTESZ megyei szervezetével, s a tagegyesületekkel, s a Közgazdasági Társasággal. Feladataink jobb megoldása érdekében az idén megalakí­tottuk a szervezési, valamint a munkatudományi és ergonó­miai szakcsoportot. További tanfolyamokat szerveztünk a munkahelyi vezetők tovább­képzésére. Rendszeresen részt veszünk az országos konferen­ciákon, vándorgyűléseken, évente tanulmányútokat szer­vezünk tagjaink tapasztala­tainak gazdagítására — s mindezt érvényesítjük a mun­kánkban. Ezt a célt szolgál­ja a szomszédos csehszlovák szakemberekkel, a beszterce­bányai szervezettel kialakított és harmadik éve gyümölcsöző kapcsolatunk is. Ügy érzem, hogy mindezzel — és még szá­mos egyéb tevékenységgel — sikerült hozzájárulni me­gyénk ötödik ötéves tervében megfogalmazott gazdaságpoli­tikai feladatainak megoldásá­hoz. — Hogyan akarja folytatni munkáját a megyei szervezet a jövőben? — A dinamikus fejlődés szervezeti és tartalmi változ­tatásokat követel tőlünk. Az őszi tisztújítás módot nyújt arra is, hogy létrehozzuk a salgótarjáni önálló szerveze­tet. A jövő évben pedig meg­alakítjuk a pásztói nagyköz­ségi szervezetet. Bízunk ben­ne, hogy ez az új szervezeti forma együtt jár a szervezeti élet hatékonyságának növeke­désével. Cselekvési program­ban foglaltuk, hogy a párt- határozatokból és a szervezeti szabályzatból adódó feladatok megoldása érdekében miként fejlesztjük tartalmi munkán­kat. Ennek megfelelően ké­szítettük el a jövő évi előze­tes munkatervünket is — fe­jezte be Kúti István. Pácjár András Az I\DK születésnap Huszonnyolc évvel ezelőtt alakult meg a Német Demokratikus Köztársaság, az első szocialista állam német földön. Az elmúlt történelmileg rövid időszak alatt területén a német történelemben egyedülálló változások mentek végbe. A nép kezébe vette sorsának irányítását, és ma a Német Demokratikus Köztársaság a világ legfejlettebb tíz ipari ál­lamának egyike. A fejlett szocialista társa­dalom építésén munkálkodik, nemzetközi el­ismerésnek, és tekintélynek örvend. A Német Szocialista Egységpárt VIII. kong­resszusa 1971. júniusában főfeladatként szab­ta meg a nép anyagi és kulturális életszín­vonalának növelését. Ennek érdekében a ter­melés nagyarányú fejlesztését, a hatékonyság növelését, a tudományos-technikai haladás és munka termelékenységének fokozását tűzte ki célul. A párt IX. kongresszusa 1976. má­jusában megerősítette e határozatokat és további átfogó szociálpolitikai intézkedések megvalósításáról döntött. Az 1976—1980-as öt­éves tervvel a Német Demokratikus Köztár­saság folytatja azt a folyamatos és sikeres gazdasági fejlesztést, amely a szocialista né­met államot jellemzi. Az ipar bruttó terme­lése 1949 óta 22 milliárd márkáról 251 mil­liárd márkára emelkedett. A nemzeti jövede­lem csupán 1970. és 1975. között 30 száza­lékká} nőtt. A kiskereskedelmi forgalom az 1949-es 13,8 milliárd márkáról 1976-ra 85,4 milliárd márkára növekedett. Az NDK aktív nemzetközi tevékenységet folytat és a különböző társadalmi rendszerű országokkal való békés egymás mellett élés gyakorlatában, a többi szocialista országgal egyeztetett politikát követ. Élvezte és élvezi a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerződés védelmi erejének támoga­tását, aktív szerepet vállal további erősíté­sükben, hatékonyságuk növelésében, a hel­sinki határozatok megvalósításában, az euró­pai béke és biztonság megteremtésében, az enyhülési politika valóra váltásában. Országainkat, népeinket és pártjainkat 4 szocializmus építése, a közös harcban szüle­tett testvéri kapcsolatok fűzik össze. Ez ju­tott kifejezésre a magyar párt- és kormány- küldöttség 1977. márciusi berlini látogatása alkalmával is. A látogatás kimagasló esemé­nye volt a két ország új, barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződésének aláírása. Küldöttségünk vezetője, Kádár János elvtárs a berlini nagygyűlésen joggal jelenthette ki az egész magyar nép nevében: „A Német Demokratikus Köztársa­ság testvéri népe bizton számíthat ar -a, hogy a magyar kommunisták, a magyar dolgozók a jövőben is mindent megtesznek kapcsola­taink elmélyítésére és bővítésére.” Nemzeti ünnepén szívből köszöntjük az NDK baráti népét, és kívánunk újabb sikereket a szoci­alizmus építésében. Politikai élet az országban A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Frontjá­ban kilenc jelentős párt- és tömegszervezet tömörül: a Német Szocialista Egységpárt, a Demokratikus Parasztpárt, a Kereszténydemokrata Unió, a Liberális Demokrata Párt, a Nemzeti Demokrata Párt, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség, a Szabad Német Ifjúság, a Demokratikus Nő­szövetség és aiz NDK Kulturá­lis Szövetsége. A Német Szo­cialista Egységpárt testesíti meg a több mint százéves német munkásmozgalom leg­forradalmibb hagyományait. Az NDK legmagasabb állam­hatalmi szervében, a népi kamarában 127 képviselőjé­vel az NSZEP a legerősebb párt, gyakorlatilag a demok­ratikus német állam politikai vezető ereje. 74 306 alapszer­vezete működik az üzemek­ben, intézményekben, lakóte­rületeken-' Kongresszusai öt­évenként ülnek össze. A Demokratikus Paraszt­párt az első igazi parasztpárt a német történelemben. Közel húszezer tagja tevékenykedik a népképviseleti szervekben, ugyanennyi a Nemzeti Front Bizottságaiban. A Parasztpárt több mint tizennégyezer tag­ja tölt be vezető posztot a ter­melőszövetkezetekben, álla­mi gazdaságokban, a szövet­kezeti tanácsokban. A népi kamarában 52 képviselője dol­gozik. A Kereszténydemokrata Unió. a CDU a béke és az igazság keresztényi hagyomá­nyainak szolgálatában álló párt, és semmiben sem von­ható párhuzam közte és a mai kapitalista államok pol­gári kereszténypártjai kö­zött. E párt egész tevékenysé­ge a tanúbizonyság arra, ho­gyan működhetnek közre a keresztények a szocializmus építésében- Kereken 110 ezer tagja van, közülük 21 ezren a különböző választott szervek aktív munkásai. A párt napi­lapja, a Neue Zeit, ezen­kívül öt regionális újságja és egy folyóirata is van. A Liberális Demokrata Párt (LDPD) kezdetben mindenek­előtt az alkalmazottakat és értelmiségiket, iparosokat, kö­zép- és kisvállalkozókat tömö­rítetté soraiba, antifasiszta, demokratikus, antiimperia- lista célokat tűzött maga elé, de nem szocialista célkitűzé­seket. Az idők folyamán azon­ban, a munkásosztály támoga­tásával valóban demokratikus párttá lett, amely — bár tag­jai polgári, középosztálybeli rétegekből származnak — ere­jét a fejlett szocialista állam megteremtése érdekében fejti ki. A párt tagjai közül tízez­ren a népképviseleti szervek­ben tevékenykednek. A Nem* zeti Frontban _ húszezer li­berális demokrata végez mun­kát. A Nemzeti Demokrata Párt (NDPD) a kisiparosok, kiske­reskedők szervezete, valamint azoké az egykori náci pártta­goké, Wehrmacht-tiszteké és hivatásos katonáké, akik nem követtek el háborús bűncse­lekményeket és azóta levon­ták a helyes következtetése­ket a múltról. A népi kama­rában 52 képviselője van­A Szabad Német Szakszer­vezeti Szövetség (FDGB) sze­repét az alkotmány rögzíti. 1945. júniusában alakult ez az egységes szakszervezeti szö­vetség, amelynek működése, új fejezetet nyit a német szakszervezeti mozgalom tör­ténetében- Az NSZEP után az FDGB a legerősebb népi ka­marai frakció, 68 képviselői mandátumával. A Szabad Német Ifjúság (FDJ) az NDK ifjúságának szocialista tömegszervezete, amely a 14 éven felüli fiata­lokat tömöríti. Több mint 2.1 millió tagja van. Csaknem húszezer tagja vállal felelő­sen részt a helyi népképvise­leti szervek munkájából. A népi kamarában 40-en képvi­selik­A Demokratikus Nőszövet­ség a lakosság minden köré­ből származó nőket egyesíti.. Fennállásának 30 éve alatt sokat tett a nők egyenjogúsá­gának megvalósításáért. Az NDK Kulturális Szövet­ségének a célja az első idők­ben a humanista erők össze­gyűjtése volt, a társadalmi ólet és kultúra demokratikus újjáalakítása érdekében. Társadalombiztosítás #í A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében jelen­tős szerepet vállal az NDK. Képünkön az NDK-ban gyár­tott speciális mezőgazdasági gépek láthatók, amelyekből nagy mennyiséget szállít a többi szocialista oriaágokba, így hazánkba is. Az NDK munkásainak és alkalmazottainak társadalom- biztosítását 1951. óta a szak- szervezetek irányítják, ellen­őrzik. A dolgozók, nem dolgo­zó családtagjaik és minden nyugdíjas ugyanazt a biztosí­tási védelmet élvezik. Minden dolgozó köteles a társadalombiztosításban részt venni. Fizetésének 10 százalé­kát, maximálisan havi 60 márkát fizet be e célra. Ugyanezt az összeget fizeti a társadalombiztosítónak a munkahely is. Betegség, anyaság, rokkant­ság, vagy életkor így nem okoz semmi nehézséget a csa­lád életében. Munkaképtelen­ség esetén minden dolgozó az első hat hétben bérkiegészítést és táppénzt kap, ami a nettó jövedelem 90 százalékáig ter­jedhet. Ha a munkaképtelen­ség tovább tart, táppénz jár 78 hétig, itt azonban a csa­ládban levő igyermekek szá­mát tekintetbe veszik. A társadalombiztosítási alap céljára rendelkezésre álló ösz- szegek évről évre nőnek. Amíg például 1971-ben 13 milliárd márka volt a társa­dalombiztosítási alap összege, 1975-ben már 17,5 milliárd. Ennek megfelelően a táppénz átlagos összege tíz év alatt 709 márkáról 1 222 márkára nőtt. A szolgáltatások bővülését elősegíti az az intézkedés is, amelynek nyomán 1952 óta nem csupán a dolgozók és az üzemek befizetéseiből gyara­pítják a társadalombiztosítási alapot, hanem jelentős kiegé­szítést ad ehhez az állaa* költségvetés lg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom