Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
Együttesek és „gazdáik" A teremben áhitatos csend és várakozás- Lassan szétsik- lik a függöny — a színpadon ott állnak negyvenen, ötve- nen, elegáns formaruhában. A karnagy szertartásosan hangot ad, majd keze belecsap a levegőbe —, felcsendül az ének. •. Változik a kép. A deszkák, szinte meg-meghajlanak a dobbantó fiatal lábak súlyától, energikusságától. A táncosok jókedve, a mozdulatok friss váltakozása, harmóniája a közönséget is felderíti- „Tudnak a lányaink” — fut át a jó érzés sokukon. központ já- támogatást ugyan nem kaptak, de az elmúlt két évben a tanács 20 ezer forinttal segítette a fenntartást pénzmaradványából, -a térül-e mindez, felesleges. De gus-szakszervezet akkor azt kérdezem, miért éri tói ■ folyamatos meg? — Konkrétan forintban valóban teljes a ráfizetés- Mégis úgy véljük, hogy megéri. Több mint ötszáz dolgozónk központ pedig ruhát varra- van. A fiatalok sikere, a Iá- tott. Bár rezsijük nincs, de tott fellépések örömet szerez- az egyik legszegényebb együt- nek mindnyájunknak- Mond- tes mindenképpen ez a jó hatnám azt, hogy a pártha- kórus. Nincs bázisuk, nincs tározat is előírja a kulturális üzem mögöttük, tevékenység támogatását. Elgondolkoztató kissé ez a Persze, az odafigyelést, a példa- Végül is öntevékeny velük való -törődést nem.együttesről van szó — vet- Azt sem, hogy a munkatár- hetnék ellen sokan, ha a több sak áskálódás nélkül helyet- idegenbeli fellépési lehetősé- tesítsék a próbára elsietőket, get biztosító, nagyobb anyagi Természetes, hogy ilyenkor mivel még lenne fél vagy egy segítség szükségességéről szó- arra senki sem gondol, mi is óra a munkaidő végéig a lünk- A próbákat fizetség nél- előz meg egy ilyen fellépést, boltban-.. De tiszta szívből kül a Gagarin iskolában tart- Nem az izzasztó próbákra, a tudnak örülni, amikor tánco- hatják, évente eljutnak a nekikeseredésekre és felbuzdu- saink járási ünnepségeken Magyar Rádió kóruspódiumá- lásokra, a lemorzsolódottak szépen szerepelnek, vagy a nak felvételére, egy-két ran- „pótlására” célzok ezzel, ha- nézsaiak újabb sikeres fellé- S°s országos kórustalálkozópéséről hallanak- És az együttesek tagjai olyanok: nem csak kapni akarnak, adni is.. nem egészen masra: a csoportok fenntartására, létük feltételeinek biztosítására- Vagy mégsem, egészen más téma ez? Hiszen a szubjektív feltételek, a közös tévé- rentnrnízu kenység .vágya, a nehézségek vállalása is fontos... Szűk és tágasabb Egy 112 éves kórus i reptet, uugj ci laaavoi uiuvcSok tapasztalatot szerez lődési ház költségvetési kereVL 1 m ^ nkknn Zltl /.AITÜD íl . . . _ Általában az együttesek támogatása „több csatornán” is történik, ritka az a tiszta képlet, hogy a tanácsi művera. Esetenként a városi és a megyei tanács is ad segítséget. Csak a folyamatosság hiányzik. Szerencsére ez nem befolyásolja a kórus tagjainak lelkességét, a hétfőkénti próbák és a jó szereplések megvannak. tett mindebben Réti Zoltán, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igaztéből „él meg” a csoport. A szövetkezetek mellett a szak- szervezet és a Objektív és szubjektív feltételek összefonódnak tehát, ha egy-egy művészeti csoport, együttes fennmaradásáról, fenntartásáról van szó. Említhettünk volna még jó pár gatója a baiassagy^mative- nyújthatnak még anyagi ^e- ra, damie7enntar°tóketésV1Sfenngyes kar vezető karna0ya. gítséget. Hogyan megy' ez a tartottak között létezik. A — Nemcsak a megye deaz valóságban? Kálovits Gézát, szécsényi kórusét például, ország legöregebb kórusai az SZMT osztályvezetőjét melyet az ÁFÉSZ mellett a nagyközség gazdasági egységei is támogatnak, kibontaouruvny ic numm psainrnaiu kórusok legöregebb kórusai között van a helyünk. 112 kérdeztük meg erről, éve alakult „jogelődünk . a szakszervezeti támoNem mi öregltjuk magunkat, gat£snaj- három csatornája higgye elv írják a korusoK van. Ezekkel együttesen szá- országos történetet es abban mojUnk- Az első az SZMT is szerepel, hogy 1865-ben Balassagyarmaton már jó színvonalon éneklő kórus volt. Jómagam 1949-ben vettem át az együttest- A korábbi években városi,kezelésben volt. Nem lehetett szó pénze, mintegy két és fél milkoztatva közös munkálkodással Szécsény zenei életét, terjesztve a zene iránti' érdeklődést. Szólhatnánk olyan helió forint. Természetesen en- lyekről is, ahol a pénz meg- nek csak egy hányadát for- lenne, de semmilyen komolyabb dítjuk művészeti csoportok önteyékeny együttes évek óta fenntartásara, 11 intézmény nem születik meg a nagyköz' között oszlik el nagyobb része. A másik, szűkebb csajelentősebb támogatásról, torna — ritkábban „funkcióséin utazást, sem egyebet nem alkalmi jellegű — a biztosítottak. Zsebből fizetségben. Kereshettünk volna példát arra is — mert van ilyen —, hogy a támogatást megkapják ugyan a lelkes népi kórus tagjai, de fellépé- lanyha esetben szakmai szakszervezeti közték a tagok,, ha^ mentünk va- pontok támogatása. Ez nem seiket jobb esetben lahova. Voltak ugyan pártoló kimondottan együtteseknek érdeklődés, rosszabb szól, inkább rendezvények csipkelődés kíséri, azaz maanyagi segítése, (mint példa- gyárán: a fenntartók úgyvérendszeres segítségről nem Sr^SS^^taí őkk nem'irdekR.. l^slm! tó szakszervezeteké, amely- ha hitüket, kedvüket elveszt- nek újabb három elágazása ve abbahagyják, van: a szakszervezeti műve- , Sok-sok dolog — gyakran lődési házak saját bevétele, apróság — előzi meg a füg- az üzemi kulturális alapból göny széthúzását. Az együt- kapott pénz-és acéltámogatás, tesek tagjainak oda kell érni — Ez csak akkor van így, valamivel, a ruhákat megkell ha az együttes valamelyik varrni, a próbákhoz hely, idő üzemhez, vállalathoz, annak kell és így tovább. Mindez tagok, és a megye megszavazott a karnagynak tiszteletdíjat, de ez volt minden, zeres sí _ beszélhettünk. 1951-ben „vett át bennünket” a városi szövetkezeti bizottság, a szabó ktsz-től kaptuk a segítséget ezután és a városi tanács is fenntartó szervünk. — Milyen változást hozott ez? — Vettek egyenruhát — _______ a mi el is évült azóta a férfiak kulturális intézményéhez pénzbe kerül a fenntartókat kaptak. Biztosítják a tartozik. De mi a helyzet ak- nak. A kultúra, az öntevé' kották vásárlását, finanszi- kor, ha'ilyen „gazda” nincs? kény művészeti tevékenység rozzak az utazásokat. Ez nem Vegyük például a tavasszal támogatása azonban csak ak- kis dolog! Az autóbusz szál 20 éves fennállását ünneplő, kor mondható teljesnek, ha las, napi étkezes tekintélyes fesztiváldíjas pedagógus kó- — csak jelképesen is, a kő- összegre rúg, ha azt vesszu , rust!.-. rábban tanúsított figyelem, hogy 50 60 ember megy el — A korábbi években 15 törődés révén — a fenntartók egyszerre. ezer forintos támogatást adott is ott ülnek a széksorokban, — Nincs is akkor problé számukra az SZMT, ez 1976- együtt örülnek, izgulnak májuk?-.. ................. tói 30 ezerre emelkedett. A „támogatottakkal”... — Az anyagiakkal kapcso- városi tanácstól és a pedagó- G. Kiss Magdolna latban nincs, szívügyüknek magas színvoBorsos Miklós rézkarca. Együttműködési szerződések Gyárak és múzeumok MINT HÍRÜL ADTUK, a napokban együttműködési szerződést kötött a' Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága és az ÜM salgótarjáni öblösüveggyára. A szerződést az intézmény-, illetve a gazdaságvezetők, valamint a párt-, a KISZ- és a szakszervezetek képviselői írták alá, mintegy ezzel is demonstrálva a mind szélesebb körű kötelezettségvállalást az abban foglaltak megvalósítására. Miről is van szó? A teljesség igénye nélkül szólunk az együttműködési szerződésben foglaltakról. A célok között mindenekelőtt az ipartörténet, a mu- zeológia számára értéket jelentő tárgyak, dokumentumok, muzeális értékű eszközök (gépek, termelési eszközök, berendezési tárgyak), továbbá üvegipari termékek, írásos, fényképes, rajzos dokumentumok felkutatása és összegyűjtése szerepel. Indokoltnak tűnik ez a törekvés már csak azért is, hiszen Salgótarján ipartörténetének egyik lényeges eleme az üvegipar kialakulása és funkcionálása. A szerződésben foglaltak szerint: „A szerződés megkötését indokolja az a körülmény, hogy a gyártás gyors technológiai fejlődése során gépeket, szerszámokat, illetve termékeket vonnak ki a használatból, melyeket a gyártás korábbi korszakaiban használtak, készítettek. Ezért ezeket a műszakilag különösen értékes eszközöket, a munkakörülményre, a technikai fejlődésre, életmódra utaló emlékeket összegyűjteni és gondos válogatás után megőrizve kiállításon bemutatni mindkét szerv fontos feladatának tartja. A fejlődés bemutatásán túl érzékelteti az iparág gazdasági, társadalmi szerepét, hatását helyi és országos vonatkozásban.” Természetesen, az épülő új Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban majdan megnyíló kiállításokba is bekerül az itt gyűjtött anyag egy része. Annál is inkább, mert a gyáripari munkásság életmódjának, munka- körülményeinek megismertetése a leendő ipartörténeti kiállítás egyik fontos vctnulata lesz, a munkásmozgalmi dokumentáción túl. A gyakorlati munka során az öblösüveggyár és a múzeum szakemberei közösen vesznek részt egyes termelőberendezések kiselejtezésében, illetőleg — amennyiben azok múzeumi szempontból értékesek — a múzeum elszállítja, restaurálja és bemutatja őket a közönségnek. Az új salgótarjáni múzeumban majd üvegművészeti kiállítást is nyitnak, a gyár mintaanyagára alapozva. A MÜZEUM, a közművelődés-politikai határozatban foglaltaknak megfelelően, erőteljesebb közművelődési tevékenységet folytat, így például az öblösüveggyár ez irányú munkájába is fokozottan betartják, hogy nalon, jó körülmények -között működhessünk, érdeklődnek is a szerepléseink iránt. Cak egy gond van: kevés a fiatal- A nők szólamai, a szoprán és alt kezdenek feltöltődni, de a fiatalemberek „nem stabilak”... Heti egy kiló citrom — Rétságon hallottam, hogy minden táncpróbára a fiatalok egy kilogramm citromot kapnak a Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ elnökének reprezentációs keretéből. Tetszik ez az apróság — különösen azért, mert tudom, hogy ennél sokkal többet, is kapnak az öntevékeny művészeti csoportok tagjai, itt a kulturális alap kultúrára megy el.. • — Nem kis anyagi megterhelést jelent ez — mondja a főkönyvelő — pláne, mióta megyei, sőt távolabbi fellépéseken is részt vesznek. Addig csak a próbák néhány órás munkaerő-kiesése és a táncoktató havi ötszáz forintja volt- Most? Ha Salgótarjánba, mennek, csak az utazási költ ség száz forint körüli fejenként, kapnak napidíjat. * rétsági népitánccsopoT- r. > 1973-tól, a nézsaj asszony kó rust 1976-tól tartjuk fent, éves költségvetésük 80 ezer és 100 ezer között mozog. Ez attó1 függ, van-e minősítés (az három nap, nagyobb a kiesés...) A táncruhákat körülbelül 40 ezerért varrattuk. L — Az a kérdés, hogy megAz emberábrázolás fejlődése a szovjet irodalomban H a kezünkbe kerül a szovjet irodalom egy-egy terméke, egy-egy mű, az nemcsak irodalom számunkra, hanem egyszersmind valami más, valami fontosabb is: jegyzőkönyve egy hatalmas, sorsunkat mélyen érintő folyamatnak. Hatvan év óta figyel minden ember a Szovjetunióra, népeinek harcára, új országot, gazdaságot építő, új társadalmat és embert formáló munkájára: bebizonyítja-e ez az új társadalom, hogy — Gorkij szavaival szólva — a boldogtalanság nem eleve elrendelt alapja a létnek, hanem „csak ocsmányság, amelyet az emberek félre tudnak söpörni” —, hogy lehet boldog társadalmat teremteni! Módosult, de nem vesztette érvényét tehát Veres Péternek a huszas—harmincas évekre vonatkozó megállapítása arról, mit jelent számunkra ez az irodalom: „Hogyan győzhet, és milyen emberekkel győzhet egy mai forradalom, a szocialista forradalom? — ez volt a mi nagy kérdésünk.” „A Csendes Don volt az első olyan tudósítás, amely a forradalom mélyéről jött, s amelyben a forradalom és a polgárháború borzasztóságait a hit és a költészet egysége világította át.” Solohov regényének hittek az emberek. Hittek, mert benne nem hírekkel, elszigeteltségükben így is, úgy is értelmezhető tényekkel, prognózisokkal, ellenőrizhetetlen állításokkal találkoztak, hanem közvetlenül magával az orosz élettel. Az író művészi ereje révén belemerülhettek annak mindennapjaiba, azonosulhattak a főhős Grigorij Meljehov sorsával. • Ez a mély, kozmetikátlan, illúziótlan, de a magát és világát megújítani képes emberben bízó — és ezt a bizalmat a valóságos történésekből merítő — irodalom, a szocialista realizmus irodalma győzte meg az embereket világszerte Gorkij műveiben arról, hogy az 19^7 előtti orosz valóság gyökeres átalakítása elodázhatatlan volt; Solohov Csendes Donjában, Feltört ugarjában, Fagyejev Tizenkilencjében, Bábel Lovashadseregében, Alekszej Tolsztoj Golgotájában, Biok, Jeszenyin. Majakovszkij verseiben, Gladkov, Osztrovszkij, Ilf és Petrov, Bulgakov, Pausztovszkij és mások műveiben arról, hogy a megindult forradalmi változás feltartóztathatatlanul kiterjed a nép minden rétegére: munkásokra, parasztokra, értelmiségre, az élet minden szférájára, s győzedelmeskedik mind az ellenforadalmárok, intervenciósok fegyverei, mind az emberekben szívósan élő, a múltból származó és oda vissza-visszahúzó tulajdonságok fölött. Meggyőzően bizonyították ezek a művek, hogy a harcok borzalmai, az ország, a gazdaság építésének megpróbáltatásai közepette, vérrel és verejtékkel — de új világ, új társadalom születik. És ez az irodalom tette érthetővé Szimonov, Bek, Polevoj, Fagyejev és mások második világháborús műveiben azt is, hogy ezt a munkában és harcban egyetlen hatalmas közösséggé ko- vácsolódott népet nem győzheti le külső ellenség. A klasszikus szovjet irodalom fő vonulata a történelem alapvető konfliktusait, osztályok összeütközését: a szocializmus gazdasági és társadalmi alapjainak lerakásáért — az új* rend létéért vívott küdelmet ábrázolta. Mint ahogy magában a történelmi folyamatban is a megütköző nagy ember- csoportok általános érdekei kerültek előtérbe, és ezeknek rendelődött alá az egyes emberek sorsa, magánélete. Vagyis az ábrázolt hősöknek azon tulajdonságai kerültek előtérbe, amelyek a megütköző osztályok fő érdekei szempontjából fontosak voltak. Ebből a helyzetből a rossz írók tolla alatt született a sematizmus. De az igazi alkotók mindig érzékeltetni tudták az ember, az egyéniség minden irányú kibontakoztatását. Ma más a történelem parancsa. Ma erős fény vetül az egyes emberre, erkölcsére, emberségének összetevőire ebben az irodalomban. Jól látható ez az újabb háborús művekben — Bikov, Baklanov írásaiban például —, ahol fontosabb a szovjet katonák közötti kapcsolatók, konfliktusok ábrázolása a háború külsőségeinél. A felépített szocializmus szilárd keretei között kifejlődhet az osztálytársadalmak korában rárakódott torzulásokat levetkőző, egyéniségét a közösséggel harmóniában szabadon kibontakoztató ember. A legújabb szovjet irodalom ezt a folyamatot tükrözi. A mindennapokban: a munka, a magánélet mindennapjaiban kialakuló viszonyokat. Ember és ember, ember és szűkebb-tágabb közössége kapcsolatát, az ebben tapasztalható összeütközéseket — amelyek hosszú történelmi szakaszon át csiszolják-faragják, formálják — a közösségi, a kommunista embert és társadalmát. A z emberek maguk csinálják történelmüket — hangzik a marxizmus egyik klasszikus mondata, s ez az ember lehetőségei mellett történelmi felelősségét is kifejezi. E két mozzanat egységében ábrázolja a mai szovjet irodalom a legkülönbözőbb élethelyzetekben — a hagyományos falusi életmód keretei között, mint Belov. Raszputyin vagy Suksin; a modern városi élet kapcsolatrendszerében, mint Akszjonov, Scserbak vagy Trifonov — a mai szovjet ^valóságot. S benne a mai szovjet embert. Menyhért Jenő kapcsolódik, az együttműködés keretében. Nagy segítséget nyújthatnak a muzeológusok például az üzemi krónikaíráshoz, a gyári évkönyvek írásához. Mindenekelőtt módszertani segítség lehet ez. Jelentősége nagy, hiszen ezek a dokumentumok pár évtized múltán az üzem- és ipartörténetnek is értékes forrásai lehetnek. A múzeum segíthet a gyáron belüli üzemtörténeti tárlat megrendezésében. Igen lényeges — többi között — még az is, hogy a szocialista brigádokkal is közvetlenebbé válhat a kapcsolat, tudományos ismeretterjesztő előadások hangzanak el, tárlatvezetéseket tartanak a megye múzeumaiba látogató brigádoknak stb. Az együttműködési szerződés kapcsolódik az új koncepció szerint megrendezendő salgótarjáni országos zománc- és üvegművészeti biennáléhoz is. Ennek megrendezésében a jövőben a munkásmozgalmi múzeum mind nagyobb szerepet vállal. ,Az öblösüveggyárban számos üvegtervező iparművész dolgozik, s a gyár a bi- ennálé egyik helyi „hátterét”, jelenti. E nagy jelentőségű szerződéskötés alkalmából végezetül jegyezzük meg: távolról sem ez az első alkalom hasonló jellegű kapcsolat létrejöttére. Az első szerződést 1975. őszén kötötte a Nógrádi Szénbányák Vállalattal a megyei múzeumok igazgatósága. Ennek egyik „látható” eredménye az a bányászattörténettel, bányászéletmóddal foglalkozó kiállítás, amely napjainkban is megtekinthető a mukásmozgalmi múzeumban, s amely 1975-ben, a bányásznapon nyílt meg. Egyébként elkészült a bányászattörténeti múzeumi kutatás Nógrád megyei programjának tervezete, amelyről a későbbiekben számolunk majd be. A második együttműködési szerződés ez év tavaszán jött létre a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a múzeumok között. Ez az együttműködés is lehetővé teszi, hogy a muzeológusok könnyebben juthassanak hozzá, illetve tanulmányozhassanak gyári dokumentumokat, például kutathatnak a Lizsnyánszky-féle hagyatékban, a gyári archívumban, tudomást szereznek a kiselejtezés előtt álló gépekről, így azok esetleges múzeumi megőrzése válik lehetővé, és így tovább. „Viszonzásként” a múzeum tevékenyen kapcsolódik be a gyári közművelődési programba. Ennek jegyében például éppen a közelmúltban nyitották meg a Kohász Művelődési Központban a Ma- dách-kiállítást. ÖSSZEGEZVE: az együttműködési szerződések a múzeumok társadalmi kapcsolatainak további szélesedését jelentik, kölcsönösen hasznosak a szerződőknek. /. T. E.
